Észak-Magyarország, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-15 / 63. szám

pf>wii)wiiai»,|iiji<ffiHff,wiijf,iiii. ii I ■!,,nn^Bppwi— * ÉSZAK-MAG Y ARQRSZAG 2 M oszkvátől Ml skolcig.. I Itthon az Edda Művek ■— Azt moRdomc ta­valy... — Azt mondod: Edda Művek... — Azt mondod: Edda. .1 — Azt mondom: Si­ker. .. * Caúcslista. Idézet az If­júsági Magazin februári számából: „Az év folya­mán (ti. 1980-ban) 31 elő­adó 67 dala összesen 240 alkalommal szerepelt slá­gerlistánkon ... Az Edda Művek öt dalával, 30 sze­replésével vezeti a sláger­listát”. ,. Ha „focira” vennénk a témát, nyugodtan akaszt­hatnánk a miskolci együt­tes tágjainak nyakába az NB I-es aranyérmet. Ra­jongóik tábora minden bi­zonnyal vetekszik a leg­jobb labdarúgócsapatok szurkolóiéval. S rajongóik bizony az idén még nem láthatták a kedvenceket; nyilvánosság előtt az el­múlt év végén mutatkoz­tak utoljára, amikor a te­levízió Fiatalok órája cí­mű műsorában megkapták a „fiatalok óráját”... Jó oka volt az itthoni hallgatásnak: az Interlcon- eerthez érkezett meghívás alapján az Edda, január S-e és február ül-e között a Szovjetunióban turnézott. Hazajőve pedig ügyintéz­nivalók sokasága várt rá­juk; csak a napokban tud­tunk alkalmat keríteni ar­ra, hogy a váméról, s az együttesről szót váltsunk Patalcy Attilával. — A másfél hónap alatt a Szovjetunió 12 városá­ban jártunk sok ezer kilo­métert repültünk, 39 kon­certünk volt... Nem véletlenül kezdjük M számoknál. Az együttes­nek ez volt az első igazán nagy túrnéja; újdonság­ként, ismeretlenként most találkoztak először az „ir­datlan távolságokkal”. De kezdjük az elején: — Közel kétezer fcrto- mé&m nérrt ránk az eled úton, Moszkvából Asztra- hányba repültünk, itt vol­tak az első bulik, termé­szetesen fokozott várako­zással, izgalommal tekin­tettünk az itteni négy elő­adás elé ... aztán az első kettő után megnyugod­tunk... vették a' lapot... Oroszul konferáltam (egyébként végig volt ve­lünk egy tolmács és egy konferanszié), így hallga­tóink azt is érthették, mi­ről szólnak a dalok ... — Ilyen egyszerű volt? — Nézd. külső megjele­nésünk. előadásmódunk elég újszerű volt odakint, finoman szólva „feldobta” a fiatalokat... Ami a szö­veget illeti: még kifeje­zőbb, tisztább színpadi munkával próbáltuk biz­tosítani az érthetőséget. Egyébként nem ismeret­len a szovjet fiatalok előtt a mi rockzenénk, a ma­gyar együtteseknek, zené­szeknek nagy az ázsiója. — Találkoztatok együtte­sekkel is? — Természetesen, töb­bek között a nagy népsze­rűségnek örvendő „Idő- gép”-pel, velük, egy vá­rosban, közös koncertet is adtunk... — Milyennek találtátok az embereket? — Kemény „arcok” él­nek odakint, a legnagyobb hidegben is megy minden, még a villamos, meg az autóbusz is ... — Netán dal is születik majd erről az útról? — Egészen biztos... most még nem tudom megmondani, pontosan mi­lyen lesz és miről szól; valami lesz, emberekről, utazásokról, kilométerek­ről ... Áz Edda szovjetunióbeli koncertjein végig „telt ház” volt, s búcsúfellépésén, a KGST-pálotában, 1200 ma­gyar tapsolt nekik. Mire hazaérlek, már itt volt az elismerő, köszönőlevél: „megpecsételve” a másfél hónapos turnét... — Szeretném ezt az al­kalmat arra is felhasznál­ni — tereli most már ha­zai dolgokra a szót Fa laky Attila —, hogy türelmet kérjek az együttes nevé­ben attól a több száz fia­taltól, aki időközben írt nekünk. Minden levélre válaszolni fogunk... Ad­dig is köszönjük az érdek­lődést. — Tényleg, mi újság itthon? — Dolgozunk... E hét végére befejezzük második nagylemezünk készítését, ha szerencsénk van, akkor május elejére boltokba kerül; jólesően olvastuk a levelekben, hogy várják már a fiatalok... A jövő héten kezdik vetíteni a mo­zikban a Ballagás c. filmet, amihez mi szereztük a zenéh Az országos bemutató előtt Miskolcon, a Kossuth mo­ziban 17-én délután fél 3 és 5 órakor már látható lesz a film, este pedig — 7 órától — mi is részt ve­szünk a Tokaj vendéglátó- házban a vetítésen és azt követően a közönségtalál­kozón. (Március 26-án Ka­zincbarcikán és Sajószent- péteren. 27-én Ózdoh mu­tatják be a filmet, előtte Baráz Miklós műsorvezető „Edda-diszkójával”. Ez a menetrend Miskolcon is) ... A filmmel egy idő­ben, a filmzenéből kisle­mezünk is megjelenik. -1 — Es a jövő? —1 Orgonistánk. Barta Alfonz katonai szolgálatát tölti. Ügy gondoljuk: ki­várjuk. míg leszerel, ad­dig nélküle .játszunk. Áp­rilis első felében szeret­nénk a megyében koncer­tezni, május elején pedig a Gárdonyi ifjúsági park­jában tervezünk találkozót a fiúkkal, lányokkal. (Áp­rilisban elkészítjük első önálló tévéműsorunkat is.l Az Edda jól van, próbál, és erősebb mint valaha — mondta Palaky Attila. (icnagjrt Kristóf Ágnes A Miskolcon élő Kosiéi Ágnes első budoöesti kiállításáról mutatunk be néhány képet. 4 művés* többször szerepelt már Miskolcon és részt vett több külföldi kiállításon Becsben, Münchenben, Helsinkiben. s yHftsV­Késmárk Álomváros «ég kereskedelmi tanácso­sa. — Rég láttam. — Még mindig nagyon szép. — És még mindig na­gyon gyűlöl? — Te is tudod, hogy csak azt lehet nagyon gyű­lölni, akit nagyon szeret­tünk. — Mennyit ültem vele ilyen kis eszpresszókban. Mennyit fogtuk így egymás kezel. A lány hallgatott. A fér­fi is nehezen szólalt meg. — Most azt érzed, hogy ízléstelen vagyok, . hogy visszaidézem, hogy. mi is egykor... — Ha valaki itt ízléste­len. akkor az én va­gyok ... elvettem az anyám szeretőjét... — Ne butáskodj! —... de aztán engem is elhagyott:. — Hogy mondhatsz ilyet? — Hát nem? A férfi olyan türelmet­len és ideges lelt, hogy a háta mögött a hústorony is megérezhette, mert odébb húzódott, majd a válla fölött sandán hátra­nézett a férfi tarkójára. A férfi mindig megérezte, ha nézik, most is belepirult, izzadság futott végig a bő­rén, odahajolt a lány fü­léhez, és könyörögve súg­ta bele: — Ne, könyörgök, annyi­szor megbeszéltük ... Ne most újra... És ne itt. — És anyának mit mondjak? — Miért, mit kéne neki mondani? — ö meg van győződ­ve, hogy nemet mondok. Ügy tudja, hogy mi össze­tartozunk. És te nem en­gedsz el engem. Nem tud­ja, hogy még mindig őt szereted. ' — Ugyan, hogy mond­hatsz ilyet. Azt képzeled, ha őt szeretném, itt ülnék veled ? — Hát nem is nagyon akartál... — De itt vagyok. — Egyébként ez nagyon jellemző rád. Gyönge vagy, elcsábítani ugyan hagytad magad, egy kis pia, kellemes nyári éj, fiatal test, mit számit, hogy a szeretőd... mit szeretőd ... nagy szerel­med lánya! Majd minden rendbe jön. Akár párhuza­mosan is futhatnak egy­más mellett. Ahogy beszélt, bal kezé­vel kifordította a férfi te­nyerét, éfe ujjai .mint fiók­vércse kis körmei bele- belevájtak annak nedves bőrébe. — Uramisten, milyen kegyellen vagy! Nem is tudom, találkoztam-e éle­temben ilyen kegyetlen fiatal teremtéssel. — Miért? Te' tanítottál. Nem mindig azt mondtad, hogy az intelligencia leg­pontosabb mérőeszköze a pontosság. Hogy a slend­riánul fogalmazó ember rossz megfigyelő. S a rossz megfigyelő ki van szolgál­tatva az életnek. Tulajdon­képpen buta. Emlékszel, tizenhárom-tizennégy éves lehettem, amikor detekti- vesdit játszottunk, s meg kellett figyelnem, milyen egy szoba, a te szobád lent a Balatonon. S aztán meg kellett találnom a ko­rábbi állapothoz képest, mi mozdult el benne. Azóta ebben borzasztó nagy gya­korlatra tettem szert. — Igen. nagyon gyorsan megtaláltál mindent. — Anyu már akkor fél­tékeny volt rám, pedig akkor még gyűlöltelek. — Most ő gyűlöl, és te szeretsz. — Marhaság. Valószínű, az az igazság, hogy mind­ketten szeretünk, és mind­ketten. gyűlölünk. — Na látod, ezért kell elszakadnunk, ezért,' aka­rok elszakadni tőled. Tő­led is. Az egész képtelen szituációtól. — Ugyan, még csak azt sem lehet mondani, hogy gyáva vagy. Persze az vagy. Hiába prédikáltál nekem, hogy egv bizonyos kor után az ember vállal­ja önmagát. Emlékszel? Légy hű önmagadhoz. Shakespeare és Eric Knight. Tudod, hogy egy kicsit giccses vagy? Van benned egy jó nagy adag sziruposság, és ez néni a ge­nerációd hibája, megnéz­tem jó pár pasast magam­nak közülelek, ez a tied. Személyesén a tied. Ilyen vagy. Érzelgős és gyáva. Es néha meg hihetetlenül okos. — Szóval anyád nem tudja, hogy mi megbeszél­tük, hogy nem... — Honnan tudná? Nem beszélünk magunkról, sze­rintem ez az egész képte­len ötlet, hogy én is menjek vele önálló munkakörbe; tulajdonképpen csak arra kíváncsi, hogy mi van ve­lünk. — Lebecsülöd anyádat. Hihetetlenül pontosan ér­zékel mindent. Azt hiszem, soha nem fogok találkozni nála intuitívabb lénnyel. — Ti tényleg szeretitek egymást, ő is ezt szokta mondani rólad. — Sokat éltünk együtt, egymástól' tanultunk. — Tényleg, soha nem mondtad, miért nem vet­ted el? — Nem is akart hozzám jönni. Mindig azt mondta, hogy szereti a férjét, apá­dat. Azt mondta, hol üvölt- ve. hol súgva, hogy tud egyszerre két férfit szeret­ni. — S neked kényelmes volt, és le elfogadtad. — Nem. nem volt ké­nyelmes ... De mint láttad, elfogadtam; — S mikor apa meghalt? — Nem tudom, valahogy már nem került szóba. Megszoktuk, hogy összetar­tozunk, de úgy tartozunk, "ahogy. Aztán ő elment eb­be a külügyes-külkeres vi­lágba, ha hazajött, ünnep volt, jó volt úgy, ahogy volt. — S neked, neked voltak közben más ügyeid? A férfi éber lett. — Miért, anyádnak vol­tak? — Előbb te válaszolj. A férfi dühös lett. — Hülyeség, nem volt so­ha senkim. Csak ti. — Hazudsz! — Tudod, hogy soha nem hazudok ... — Tudom, nincs értelme, mert ugye, nincs értel­me... A valóság tisztelete! Meg hasonlók. — Ne gvúnyolódj! • — Te meg ne ideges­kedj. Anyának se volt sen­kije. Elég szerencsétlen do­log. — Sokat szenvedtem mi­atta. Ha lett volna valaki­je, sokkal egyszerűbb lett volna kettőnk dolga. Leg­alább meg tudtam volna indokolni magamnak. De így? Ki érti? — Az életben nem min­den dolog magyarázható meg... — Te nekem ne legyél okos! Ne legyél bölcs! Ölni tudnék tőle. — Hát milyen lesvek? És most mi lesz? Mész, nem mész. maradsz? — Nem megyek. — Nem? — Nem enged a férjem. — Micsoda?! Mi nem en­ged? — Ki, drágám, ki — úgy kell mondani. A férjem. — Ne hülyéskedj, mióta vagy le? ... — Ma délelőtt óta, ter­mészetesen 1 — És ki és hogy ...? És miért nem mondtad ..,? — Ö. ott ül annál az asz­talnál, látod? Vele jöttem. És délelőtt, és anyakönyv­vezető előtt. És huszonnyolc éves és kollégám, három évvel idősebb nálam. És szeret. És én is szeretem. És lesznek gyerekeink. Sok. És az én lányom nem kerül­het olyan helyzetbe, mint én ... Nekem nem kell majd rajta kívül senki. Nincs szómágia, nincs szi­tuációvarázslat. Csak a va­lóság lesz. A kézzel lógha­tó emberi valóság. • Azzal felemelte a kezűt, mint akkor, amikor a férfi belépett a oresszóba. és in­tett. fehér liliom virág füst­kígyók között. I — Huu-u-u ... Gabi. vé- g*»’*'"ok 1 A második asztalnál i IP felállt egy mem- fi- } ntalevnber. 11 ^zú cinzáros eyanjűknrd! aán- i ban volt, rövid kis. szárig érő csizmában, és nagyon fiatalosan rom’-tt. Átpréselte m agát a kon'vcs hústorony és a férfi válla mellett. Megállt felettük, kicsit biccentett a fejével, de nem köszönt. — Akkor mehetünk? Ági már állt. belekarolt, és anélkül, hogy hátranéz­tek volna, valahogy úgy mentek ki a presszóból, mintha tágas tér nyílót? volna előttük.

Next

/
Thumbnails
Contents