Észak-Magyarország, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-15 / 63. szám

1981. március 15., vasárnap

Lenkeit Zoltán rajza

1 Népi ellenőrzési bizottságaink a vizsgálati témakörök kiválasztásánál magától értetődően a közérdeklődésre számot tartó kérdések megvizsgálásának biztosítanak elsődlegességet. Jelenleg két terület felmérésén is dolgoznak és mindkettő megérdemli a széles tömegek és természetesen, a területekért felelős szervek figyelmét.

Nemrégiben kezdték meg a gyermeknevelést szolgáló társadalmi j utta- tások hatékonyságának vizsgálatát. Ismeretes,

hogy hazánkban a gyermekes családok, ezen belül is a nagy családok különböző pénzbeni, vagy ■természetbeni juttatásokban Részesülnek. A vizsgálat célja annak megállapítása, hogy ezek a juttatások miként, hogyan biztosítják a gyermeknevelés feltételeit, az ezzel kapcsolatos terhek arányosabb viselését.

\

összetett, sokrétű probléma ez, éppen ezért a népi ellenőrök sok helyre bekopogtatnak. Tanácsokhoz, gyermekintézményekhez, ipari, kereskedelmi váll álatokhoz, állami gazdaságokhoz, tsz-ekhez, különböző településeken

gyermekes, vagy éppen sokgyermekes családokhoz. Vizsgálják a tanácsok családpolitikai tevékenységét, a munkahelyi szociális juttatásokat, a gyermek- ellátási cikkek, gyártását, forgalmazását és számos más, a témával összefüggő kérdést.

Egy másik, ugyancsak nagy érdeklődésre számot tartó vizsgálat úgy nevezet! indító értekezletét pént.eks a

ken tartották meg Miskolcon. Ez a téma a lakossági szolgáltatásokkal kapcsolatos. Megvizsgálják, hogy az elmúlt évek fejlesztései milyen változást eredményeztek a szolgáltatásokban és milyen intézkedések szükségesek az ellátás fokozása érdekében. Ez ügyben az ellenőrök állami és tanácsi vállalatokat, szövetkezeteket, magánkisiparosokat keresnek fel. A vizsgálat gyakorlatilag megyénk egész területére kiterjed és felölel minden lényeges szolgáltatási formát.

Várható, hogy főként ez utóbbi témakörben sok javítanivalóval .találkoznak majd a népi ellenőrök. Gyakran szó esett róla, legutóbb például a megyei pártbizottság székházában megtartott kereskedelmi, szolgáltatóipari aktívaértekezleten. hogy erőfeszítéseink, kétségtelen eredményeink ellenére megyénkben a lakossági szolgáltatás mélyen alatta marad a kívánalmaknak. E tekintetben a megyék sorrendjében az utolsók között vagyunk. Sok a tennivaló, nagyok a feladatok. Éppen ez ügyben kívánnak tenni a népi ellenőrök is a vizsgálattal.

Mondani is fölösleges: mindannyiunk érdekében, a köz érdekében. Ha bekopogtatnak valahová,

most is fogadják őket szívesen, segítőkészséggel. Jó szándékkal, mivel ők is így érkeznek.

(pi)

II

r m

Kulturális és sajtótörténeti újdonság a Gondolat Kiadónál megjelenő könyv, a Magyar Hírmondó, amely válogatást ad az első magyar nyelvű újság 9 évfólyamából. Rát Mátyás, 1780-ban megjelent Magyar Hírmondójának 200 évvel ezelőtt írt cikkei a XVIII. század 80-as éveinek életét tükrözi. A lap 1788. októberéig jelent meg Pozsonyban. Ezután Pesten adták ki Magyar Mer- curius címen. A kötetben közük a szerkesztői programcikkeket. az újság életére vonatkozó közleményeket, tudósításokat, a külföld híreit, az irodalommal, a tudománnyal foglalkozó írásokat és végül hirdetéseket.

éaészeti l&l&t

Honfoglalás kori lovassírt tártak fel Nógrádsápon, a falu határában emelkedő Tatárkadombon. Emberi csontokon és a gazdájával eltemetett ló csontmarad- wanyain kívül aranyozott, ezüst övveretek, vascsatt, feltűnő épségben megőrződött bőrövdarabok, nyfl- HeSJ'tegea liaeakás- töredékek kerültek napvilágra. A régészek megállapítottak, hogy a halomsír a honfoglaló magyarok első generációjához tartozó, a IX. század végén vagy a X. század elején meghalt, magas rangú, gazdag vezetőember földi maradványait őrizte meg tizenegy évszázadon kérésztől.

A kis helyiség télül jesen zsúfolt volt, füstkígyók úsztak benne. A piciny asztalnál ülők fölött piros-narancssárga, szakadt pergamen - búrák légyszaros villany- körtéket takartak. A zsúfoltság, a halk zsongás meleget,, az áporodott sörszag, feketekávé-illat, savanyú emberszag, valahogy mégis hideget lehelt.

Lihegve állt az ajtóban egy darabig, de aztán észrevette Ági kezét, ahogy kalimpált a levegőben, törékeny csuklója olyan volt a mocskos barna fényű füstben, mint ígéret, tiszta tavirózsa füst-mocsár fölött. Halk morgással áttolakodott az emberek közölt, nem volt fogas sehol, a kabátot maga mellé kellett gyűrnie. Nem is -vette észre, hogyan termett ott a pincérnő. A fehér húsú, tésztaképű, bóbitás fiatal lánynak is csak át kelleti valahogy préselödnie a vendégek között.

— Tetszik? .

Megnézte az asztalt,, kistányéron fényes tortapapír némi maradvánnyal, kávéspohár és egy kis konyak még tele.

— Konyak, kávé.

A pincérnő beleprésefő- dött a környezetbe, de az asztal alatt akkor már Ági fogta a kezét. Meleg tenyere rásimult a csuklójára, mintha mérte vcána lüktető áramköreit, vér- ri5*omá«át.

■1 r

„„„

...a mi ha henna..

B

arta Léka Lajosné kéziratos hagyatéka Csermely hol

ír

lan a kántáluk, b.ellehemeArról a kerek világról vallott Barta Lajosné, Etel néni, amit 75 éven keresztül magába fogadott, s amire kisugárzott mély embersége. Amikor közelinek érezte távozásának napját, nem késlekedett; tollat ragadott és reszkető kézzel, de tiszta értelmet tükröző tudattal tárta fel önmagából mindazt, amit fontosnak tartott. Hat éven át írta visszaemlékezéseit, mígnem megtelt a három vastag füzet, és betegsége véget vetett a paraszti száj- hagyomány írásba foglalásának.

*

A négyszáz oldalnyi kéziratból az önéletrajzot és a prózai emlékeket magába foglaló rész kétszáz oldal terjedelmű. Ennek a történész számára vannak felhasználható adalékai.

A helytörténet forrásának tekinthető, hogy a paraszti önéletrajz írója a török dúlás idejére is említ adalékot, a csernelyi Pincelyukhoz fűződő emlékek felidézésével. Szól az 1910. évi dédesá képviselő- választásról, majd a híres csevize, a gyógyforrás történetéről, és a víz elapadásáról. A Király dézsmá ja dűlőben is elkalauzol bennünket, s megtudjuk, hogy a csernelyiek miért ünnepelték a böjti szombatot fogadott napként 1944-ig.

A szerző a legújabb kor krónikása is, hiszen a tsz- ről is ír: „Mi álltunk be először a tsz-be; 16 család, azért voltunk mi a legbü- nösebbek, mért nálunk gyülekeztek össze az emberek megbeszélni a dolgokat. Volt ellenségünk is; kiválasztották a Csernely patak partján azt a fát, amire az uramat akarták felakasztani, ha megfordul a helyzet”.

Az életmóddal kapcsolatos emlékekben összefonódnak a tárgyi és szellemi kultúrára utaló fejezetek. Riportszerű leírást ad a palócház építéséről, a „boldoganya” funkciójáról, az

állattartás gondjairól, eredményeiről. A palóc családszervezetről, amelyben régen „az öregek voltak a gazdák”.

A népviselet megörökítésére különösen nagy gondot fordít. Pontos leírást ad a „lapos kontyú csernelyi- ekről, ,buk’ fel szoknyás dédesi”-ekről, a bányászok számára készítendő nagV vászonsurc ról. Ösztönösen megsejti, hogy az anyagi kultúrához elszakíthatatla- nul hozzátartozik a szellemi hagyomány, s a fonó- ház munkája mellett leírja a csernelyi fiatalok játékkultúráját, a pacsirkázást, tetszik-elést, virrasztást. Idézi . a fiatalság örömteli éveit, s intő szóval tanácsolja: „Lányok, ne siessetek a férjhezmenésael!”

A prózai hagyományok külön fejezetét képezik a Vidróczki-történetek, amelyekben felidézi a nagy betyár szerelmi kalandjait, s közli, hogy a betyárok minden lopás előtt letérdeltek, és elmondták a Miatyánkat.

Gazdag az anekdotakincse Mátyás királyról, Jókai Mórról, a helyi földesúrról: Sturmann Mátyásról, az ózdi szolgabíróról. Vas Lenéiről, és a papokról. Móra Ferenc két keresztfiának vetélkedését is leírja, akik arról vitáztak, hogy a falu vagy a várqs ér többet. A proletártehénről írt történet átvezet a boszorkányhit hiedelmeihez, amelyekből megtudjuk, hogy „a bányászt küldték a padlásra, hogy megnézze, ott van-e boszorkány”, vagy azt, hogy többnyire a „boszorkányok azokat az asszonyokat nyomták meg, akiknek a férje Amerikában volt”.

A folklórkutató számára is közvetítette a hagyományt Etel néni. Beszámolójából következtethetünk a falusi zenei élet alkalmaira. Megtudtuk, hogy taktusra táncoltak, énekeltek köpülós közben, nótaszóra húzog- ták a csepűt fonás idején; szinte minden kollektív munkát dal kísért. Felvilzök, farsangolok régenvolt világa, s ott vagyunk a lé- nárddaróci templomban a pásztorokx miséjén, a karácsonyesti nótázáson vagy vasárnap délutánonként a Dobos-hídnál. Arról is tudósít, hogy milyen dalokat húzott a cigánybanda eg.y- egy temetésnél', mert azt végrendeletben meghagyták.

Petőfi, Dankó, Fráter, Szabolcsija nótáinak szövege maradt fenn a leírt 380 népies dalban, műdalban, utalva a csernelyi nép repertoárjának forrásaira. Akad néhány irredenta dal is az „ősi magyar földről”, a „kanyargó Tisza partjáról”, ahol szebb a szenvedés is.

De van 252 népdalszöveg is, köztük Csernelyre vonatkozó eredeti szövegek. S, hogy teljes legyen a leltár, örököltünk még 2 történeti ■ éneket, 3 vallásos éneket, 5 operettdalt 6 ponyvaballadát, 1 himnuszt, 1 falu- .csúfolót, 48 sírverset, emlékverset.

*

Lehetne vitatkozni a népi kéziratok forrásértékén; akadhatnak olyanok, akik nem tulajdonítanak ezeknek sem tudományos, sem irodalmi értéket. Engem a feltárt kéziratok az. ellenkezőjéről győztek meg. S szeretném Barta Lajosné krónikáját letenni minden csernelyi család asztalára egy szerény kivitelű, de gazdag tartalmú helytörténeti olvasókönyv formájában.

A település vezetői támogathatnák ezt a tervet; az üzemek mecénásai lehetnének a kiadványnak. Sok falu büszke lenne arra, ha volna egy Etel nénije, és áthagyományozná a múlt emlékeit, hogy lássuk, honnan indultunk, merre tartunk. A túlélőknek is meg kell tenni a magukét, „hogy kerek legyen a világ!”

Nemesik Pál

Szalontay Mihály:

:— Örülök, hogy eljöttél,

— Nehezen tudtam. Tudod ...

— Tudod, tudom. Fő, hogy itt vagy.

— Beláthatod ...

— Nincs semmi szemrehányás bennem. Emlékszel a megállapodásunkra. Ha tudsz jönni, jössz, ha nem, nem; én várok... Én mindig várok.

— Ági. .

— Jó, jó. Ne rontsuk el ezt az estét. Ha már any- nyit elrontottunk.

Az asztal alatt kénytelen-kelletlen összeért a lérdük. A -nő másik kezével is* lenyúlt, végigsimította a férfi combját. A férfi zavarban volt, rosz- szui érezte magát ettől a tapadástól, a .többiek jelenlététől, az idegen testek közelségétől. A hátának szinte nekifeszült egy nagydarab, kontyos, húsos nő. Ha beszélt, belebeszélt egy pilises vörösbaj- szú pasas kiváncsi, érdeklődő szemébe, akinek a kezét éppúgy, mint az övét. az asztal alatt egy Ági korú nő fogta, de ők hallgattak.

— Mondtad, hogy valami sürgős. Történt valami?

— A, nem, dehogy, csak látni akartalak. És tudom,

eg

ha nem találok ki valami rendkívülit, - akkor nem jössz. Csak kifogásokat találsz.

— És akkor most miért nem adod elő a mesédet?

— Mert nincs mesém. Mert az a mesém, hogy veled akarok lenni, s mert te mondtad mindig, hogy nem szereted, ha hazudo- zok.

— Uramisten, mennyit hazudtál.

— Ne, könyörgök. ne marjuk egymást. Ma ne. Nem vagyok olyan állapotban.

— Szóval valami mégis történt.

A tésztaképű pincérnő letette eléje a kávét meg a konyakot. A férfi kiszabadította a kezét az asztal alól. megfogta a forró kávét, egy pici, egészen pici konyakot beleönlött. és a többit a nő elé tolta. Koccintottak, ő a kávéval. Ági a konyakkal. Aztán kérdően nézett a nőre. percekig nézték egymást. Annák mintha elpáráso- dott volna a szeme, és soká szólalt meg.

— Van egy lehetőségem.

*— Már sok lehetőséged

wk

— De ez most.!;

— Férfi?

— Á, dehogy. Állás.

— Anyád?

— Igen.

— És hova kellene menned?

— Valamelyik dél-amerikai országba.

— És lehet oda egyedül menni ?

— Igen. anya elintézte.

— Mennyi időre?

— Kát öt év.

— Követség?

— Kirendeltség;

— Még nem biztos?

— Ha igent mondok, az. Te mit tanácsolsz?

A férfi tűnődve nézte, közben a másik megint megkaparintotta a kézét az asztal alatt.

— Most azt várod tőlem. hogy azt mondjam, nem.

— Nem várok tőled semmit.

— Nem, nem is tudom, hogy mit mondjak, öt év, egyedül nem is tudom, hogy engedhetik meg?

— Kell nekik az ember, én tudok' spanyolul, portugálul, angolul. Textil- mérnök vagyok, minden összejön.

— Igen, minden összevág. És anyád?

— (5 is jön. Ahova megyünk. ott ő lesz a követ*