Észak-Magyarország, 1981. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-11 / 36. szám

i POSTÁNKBÓL ’ t5# ÉVES A HOLLÓHÁZ) USSR AM&AG Y AftT AS t í i i •Setemtős eseményre került »or a 204 éves ipartörténeti múlttal rendelkező Hollóházi Porcelángyárban, amely ez évben ünnepli a kerámia- gyártás megkezdésének 150. évfordulóját. Az ipari tevé­kenység 1771-ben kezdődött Hollóházán, ahol 1831-ig üvegtermékek gyártásával foglalkoztak, majd ennek megszűnésével a kerámia- gyártásra tértek át. A gyár több rendezvénnyel emléke­zik meg az évfordulóról. így kiállítások rendezésére is sor került. Kiemelkedő eseménye lesz ; • rendezvénysorozatnak a május elseje alkalmából fel­avatásra kerülő ipartörténeti múzeum megnyitása, mely gazdag anyaggal várja a lá­togatókat. Kiállításra kerül­nek az 54 évig működő üveg­huta termékei, a kerámia- gyártás időszakának gazdag : anyaga, majd a felszabadn- ! iási időszak porcelángyártá­sának első darabjai, a por­celán szigetelő és az azt kö­vető edény- és díszműgyár- tás, napjainkig. Külön érde­kes színfoltja lesz a múze­umnak a gyár legújabb pro­filja, a porcelán képzőművé­szeti alkotások bemutatása, melyet a „Száz stúdió” fej­lesztett ki, A* Hollóháza f BECSÜLJÉK JOBBAN ! A TSZ NYUGDÍJASAIT... Termelőszövetkezeti nyug­díjas vagyok és 72 éves. Bi- Kony nagyon sokat dolgoz­tam, verejtékeztem a mi tsz-ünkben is, ahonnan be­csülettel ménlem nyugdíjba. Talán éppen ; fezért kétszere- fontosságáról, sen is fájt, ami január 30-án -™-1 történt velem. Göncruszkáíi lakom, ahol nincs orvos, s ezért így Göncre kell men­nünk, ha orvosra van szük­ség. Ezen a napon a termelő­szövetkezet mikrobuszáva] szerettem volna elmenni, de csak azért ezzel, mert az ál­lomás nagyon messze van. A buszra azonban nem szán­hattam fel, mert a szövet­kezet elnökhelyettese nem engedte meg. Azt mondta: menjek gyalog, vagy vonat­tal. Van időm. nyugdíjas va­gyok. Ez a rideg, mondhat­nám embertelen viselkedés nagyon rosszul esett, hiszen öreg, beteges asszony va­gyok, és az autóbuszon olya­nok is utaztak, akik nem voltak tsz-dolgozók, s talán soha nem hullajtották vercj téküket a szövetkezetünkért Elutasításomon többen is aiegbotránkoztak, hiszen a mi társadalmunkban megbe­csülik a nyugdíjasokat, az öregeket. Az én esetemből azonban most úgy tűnik, nem mindenki gondol erre, • van. aki erről megfeledkezik. ­Gönczi Paine Göncruszka, Kazinczy u. 66 LEVELEKBŐL - RÖVIDEN — A Miskolci Vontatási Főnökség életében bizonyára emlékezetes napot 'jelent 1,9SÍ. február elseje. E 'nap­tól ugyanis a főnökség ál­tál kiszolgált vonalakon gő­zösök helyett korszerű Die­sel- és 1 villanymozdonyokkal bonyolítják le a forgalmat. Öröm ez az utazóközönség­nek, hiszen rövidebb me­netidőt, melegebb és tisz­tább vonatokat, a kulturál­tabb utazás feltételeit biz­tosítja. De öröm a gözmoz- donyokról átkerült személy­zet számára is, hiszen így s jövőben már fizikailag is könnyebb lesz a szolgálat el­látása és az egészségre is ke­vésbé ártalmas — írja leve­lében Sepsi Gyula mozdony­vezet ö Miskolcról. A higiéniás .tejtermeié« korszerű táplálkozásról tartott elő­adást február 5-én este Bő- csön, a Hazafias Népfront klubjában Izsépi Béla», a miskolci tejüzem igazgatója. A nagyszámú hallgatóság — főként a tehenet tartók — nemcsak nagy érdek! ódéesel hallgatták az érdekes ' elő­adást, dé több problémát is felvetettek. Felhívták a fi­gyelmet arra, hogy sokkal jobb ellátásra lenne szükség tejszűrökböl és tejeskannák- bói, mert ezek a tej tisztán kezelése érdekében nélkülöz­hetetlenek, s további segítsé­get kértek a háztáji tejter­melés fokozásához. A részt­vevők ez alkalommal meg­kóstolhatták az üzem leg­újabb termékeit, a túrókré­met és a túróhabot és na­gyon ízlett. Általános véle­mény volt, hogy jó lenne ezekkel mielőbb találkozni az üzletekben is — írja Koz­ma Lajos Bőcsről. ILLETÉKES VÁLASZOL „Bosszúság így utazni^ I.,apunk ianuár 15-i számában közöltük Balajthv László szuhakállói lakos levelét, melyben szóvá lette. hogy a Volán autóbuszjáratai — bár a menetrendben szerepel — nem közlekednek a II. ak­náig, s emiatt, nemegyszer késve érnek be munkahe­lyükre. A Volán 3-as számú Vállalat személyforgalmi fő­osztályvezetője. Küblik Fe­renc válaszol: „Vállalatunk■ képviselője személyesen ke­reste fel Balajthy Lászlót, aki azonban részletes felvilágosí­tást nem tudott adni arra vonatkozóan, hogy mikor, melyik járat vezetője körlet­té el a levélben leírt sza­bálytalanságot. Ezért szemé­lyes felelősségre vonást így nem tudtunk alkalmazni. Szolgálati rendeletben azon­ban felhívtuk a járati sze­mélyzet figyelmét. hogy amennyiben a megállóval kapcsolatban újabb bejelen­tés érkezne, úgy fegyelmi el­járást fogunk indítani.'’ SZERKE5ZTCM ÜZENETEK Sonkoly István, Miskolc, Kont utca 9. Munkatársunk megvizsgál ja a bejelentését, s az eredményről vagy la­punkon keresztül, vagy le­vélben tájékoztatjuk. Addig is türelmét kérjük. Engel Tiborné es társai, Miskolc, Ady E. u. 14. Az önökéhez hasonló problémá­val a város különböző ré­szeiből is többen fordultak szerkesztőségünkhöz. Remél­jük, rövidesen választ ka­punk a tanacs egészségügyi osztályától, s erről lapunk­ban hírt adunk. A vegyipar mindenese Ai új propiléngvór részlete A petrolkémiai ipar « egyik legfontosabb terméke a propilén Mivel elsősorban kőolajter­mékekből lehet előállítani, szorosan kapcsolódik a vegy­iparon kívül az energetiká­hoz is. Ma a világon a kőolajnak csupán 6—8 százalékát veszi igénybe a vegyipar. Sajnála­tos, hogy korábban a szén­hidrogén-gazdálkodásban 1 a világon sehol sem érvényesí­tették kellőképpen azt az ésszerű elvet, hogy a szén­hidrogénkincset — mint a vegyipar egyre nehezebben helyettesíthető nyersanyagát — utódainknak is át kell menteni, vagyis azt, hogy a lehető legkevesebbet paza­roljanak belőlük energetikai célra. A propilén három szén­atomos, égj’ kettős kötést tartalmazó szénhidrogén.' Normál körülmények között színtelen, kémiailag erősen reakcióképes, éghető gáz. Kokszkemence gázaiban, a kőolajfinomítók krakkgázai- ban és a pirolizisgázokóPn fordul elő. Az első ipari pet­rolkémiai eljárást 1920-ban éppen a kőolajfinomitókban keletkező gázok propiléntar­talmának, izopropilalkohollá való átalakítására dolgozták ki. Az azóta eltelt 60 év alatt a propilén „felnőtté” válik. Ma számos műanyag­nak. műszálnak. műkau- osuknak. növényvédő szer­nek és gyógyszernek nélkü­lözhetetlen nyersanyaga. Fon­tosságát jelzi, hogy a propi­léntermelés már a 60-as évek közepén a harmadik helyen állt az etilén és benzol mö­gött. napjainkra pedig az eti­lén után a másodikra zár­kózott fel. A propilénből számos át­alakulási tennék nyerhető, ezek közül a legfontosabb a polipropilén, az akrilnitril, izo-propilalkohol, propilén- oxid, kumol és oxoszármazé-' kok stb. Ezek a termékek jelentik a közvetlen nyers­anyagát azoknak a gyártmá­nyoknak. amelyeket fentebb felsoroltunk. Minek az építőnek fény­képezőgép, kérdezték a la­kók a környéken, amikor megkezdődött’ a sortatarozás Miskolcon a Selyemréten. Ha nem is értették miért kat­tintgatja masináját szorgal­masan a házakon, a lakások belsejében, azt azért gyaní­tották, hogy nem fényképező szenvedélye, vagy szakmai hiúsága miatt teszi. Jól gon­dolták, akik valami mást, egy „hátsó gondolat” fonalát kezdték kapirgálni a fény­képezőgépes ember igyekeze­te mögött. Miért halt meg Krisztina?... Krisztina meghalt. Hat­éves volt, szép, okos kislány, aki korához képest ebből a világból már. annyit tudottv amennyit egy hatéves kis­lánynak még nem lenne sza­bad tudnia. Nem ő tehetett er­ről. — Megestem evvel a gye­rekkel. hat évvel ezelőtt, fia­tal voltam, tizenhét éves mindössze. Az apja nem a mi vérünkből való volt; csa­vargó, verekedés, iszákos oláhcigány. Én alig vártam, hogy valahogy megszabadul­jak tőle és egyszer, amikor alkalom adódott, megszök­tem, hazajöttem Zubogyra. Krisztina a kazincbarcikai' kórházban született, innen vették el tőlem állami gon­dozásba, ami nekem úgy fájt, hogy ki sem tudom monda­ni Ülünk a szobában, ahová Krisztina édesanyját, az elő­zetes letartóztatásban levő Németh Lászlónál felhozták. A fiatal asszony nyugodtan, csendesen beszél, szavaiból nem süt az indulat, még ak- k«r sem, amikor a történ­tekről beszél. Meséli, mit je­lentett neki ez a gyerek, ho- gvan járt utána, miképpen akarta visszaszerezni kislá­nyát az állami gondozásból. Egy évre rá, hogy .el­vitték a kislányomat, össze­költöztem a mostani férjem­mel. Ha jól emlékszem rá, kiéi, év múlva esküdtünk a törvény előtt össze, s szüle­tett három gyerekem. Sokat beszéltünk a férjemmel ar­ról, hogy jó volna meg egy gyerek, ö azt mondta, le­gyenek párosán. Én azt, hoz­zuk haza Krisztinát és ak­kor párosán leszmek. mert így kivan a négy . .. Megke­restük és meg is találtuk a kislányt Sárospatakon, neve­lőszülőknél. Nem sokkal utá­na ideadták nevelőszülei, hát hazahoztuk. Két hétre kap­tuk meg, de közben írtak Sárospatakról, hogy nem kell nekik már a kislányom, ma­radhat nálam. Ez tavaly nyá­ron volt. így éltünk hát mi, én és a férjem, meg a négy gyerek. Hogy miért halt meg az én kislányom, nem tudom, ó azt mondta ne­kem. egyszer, még régen a nevelőszülőknél leesett az ágyrólés mindig a fejét fáj­lalta. Én adtam neki Kal- mopirint, meg gőzöltem ka­millával, és nem vittem or­voshoz, mert a volt nevelő­anyja azt mondta, ez jót tesz neki. Nem bántottam én sosem, illetve néha megver­tem egy pálcával, mert be­pisilt. Ja, és néha kiállítot­tam a konyhába, csak bün­tetésből. igaz. ott elég hideg volt, mert csak a szobát fű­töttük. Talán ott lettek fa­gyások a kislányon. De tes­sék elhinni, csak azért állí­tottam oda Id. mert bepisilt Akkor is megbüntettem, ami­kor elvitték, a mentők, de én nem ütöttem! Csak próbál­koztam a gyerekkel, mikor javul már meg végre ... A Némethnével való be­szélgetés utáni napon Ruda- bányán kerestem meg D.-t, aki a Nemet hóktól nem mesz- sze levő büfét vezette. — Sokszor, betért ide a kislán}’. Nagyon szépen be­szélt, általában kávéért jött-, amit egy liétdeeis hubertu- sos üvegben vitt haza. So­sem beszélt otthoni dolgai­ról. de lehetett látni a gye­rekről, tart* attól, hogy so­káig időzzön nálam. Kará­csony előtt eléggé össze volt törve, mintha megverték volna, de nem panaszkodott. Ebben a nagy télben hihe­tetlenül rosszul volt. öltözve, állandóan remegett a hideg­től. Egyszer, amikor mond­tam neki, hogy üljön már le. azt mondta, nem lehet, mert otthon pelenkát kell mosnia. Utoljára december végén láttam. Előtte nem sokkal mondta, adjak már neki kenyeret, mert éhes. Adtam neki. sőt. még hasz­nált ruhát is... A többi szomszéd is kész­ségesen beszélt Krisztináról, de nevüket titokban kívánták tartani, tartva a Németh csa­lád bosszújától. Elmondták: a kislány volt az, akivel minden házi munkát elvé­geztettek, ő járt vízért a kút­ra a legnagyobb hidegekben te, amvíg — »hogy a dóknak elmondta — édes­anyja betegen feküdt ott­hon. Az egyik közelben dol­gozó asszony egyszer szá- monkérte az anyját, miért nem öltözteti fel rendesen kislányát a farkasordító hi­degben. A válasz nem ma­radt el: „Ha sajnálja, vigye haza.i öltöztesse maga fel!” Ilyen és ehhez hasonló vé­lemények hangzottak el Krisztina életének utolsó epizódjairól. Az utolsó napról, január 18-ról ezt mondja az anya: — Este kiállítottam a gye­reket a konyhába, ahol ösz- sz.eesett. Kijött az ügyeletes orvos, aki azonnal hívta a mentőket. Én csak büntetni akartam, de nem ütöttem! A hatéves Krisztina két nap múlva a leggondosabb kezelés ellenére is meghalt a kórházban. A kórházi or­vosi kórlap szerint a gyerek lehűlt, rendkívül felhanyagolt állapotban volt. Testén rész­ben fagyástól. részben égés­től származó elváltozások voltak. Halálát a kórházi je­lentés szerint az agy ke­ményburok alatti vérzése, agyzúzódás. heveny agynyo­más. agybénulás okozhatta, ami a kórházi felvételt meg­előzően egy-két nappal tör­ténhetett és idegenkezűségre utal... rusriaíalvi Tivadar Ez akkoriban volt még, amikor az első lakók kiköl­töztek a Futó utcai átmene­ti lakásokba. Azóta egyné­hány épületbe már vissza is költöztek a lakók, akiket kí- vül-belül felfrissített, vilá­gos falak, tiszta konyhák, szobák fogadtak. Egy délutáni séta a már átadott, ismét benépesedett lakóházak környékén arról győzött meg, hogy nem tu­dunk egyformán örülni va­laminek. hogy nem látjuk ugyanúgy az emberi, vagy szakmai fogyatékosságok nyomait, értékét. Mert talán az lenne a ter­mészetes, ha a kikopott, fel­szakadt, piszkos padozat, az ütött-kopott ajtók látványá­ra emlékező most tágra- meredt szemmel csapja ösz- sze a kezét, ha a szája a füléig fut örömében. Annál is inkább, mert a taszítóan rozsdás, poros korlátok, ke­retek most fényesen csillog­nak, a jóérzésű iparos elé­gedettséggel tapinthatta mag, mielőtt, átadta munkáját és bízott annak hasonló fogad­tatásában a lakók részéről is. Csak a fenyképezögépes tudta, hogy ami magától értetődően természetes ne­kik. nem ugyanaz másnak, vagy legalábbis nem min­denkinek. — Átok a sortatarozás — summázza a festő és a má­zoló, aki nem a közgazdász szemével látja a már - elké­szült és a szomszédban lel­készen álló házakat. A vá­rosnak. a MIK-nek olcsóbb így. hogy egyszer felvonul ide és évekig dolgozhat egy területen, de a lakók, ha te­hetnék, fülönfognák őket; •Jöjjön, javítsa ki, amit ha­nyagul végzett, nézze meg az ajtók mellett megnyílt vakolatot!” Ez a szomszédság már nem olyan barátságos, mint a munkák kezdetén volt. Persze azóta szállingóz­tak olyan hírek is, hogy hol. ki mennyit adott az építők­nek. hogv nála más legyen, szebb, mint másutt, hogy a munkások közt is ki-ki meg­issza a magáét. Szemébe senki sem mondta a másik­nak. ki is találhatták az egészet. ­— ■ Ha ilyet megtudtam volna az illetőt azonnal el­küldöm, pedig nem válogat­hatunk szakmunkásokban — így a művezető, Som Imre. — Azzal kezdtük itt a munkát, hogy kiálltam az emberek elé, amit nekem szabad, ne­kik is. ha inni látnak, ihat­nak, mindenkiét fizetem. Egyenes beszéd, világos; nem kellett kétszer elmon­dani. megértették. — Nemcsak hírek szállin­góztak. Amikor esni kezdett a hó, az egyik’ emeleti lakás­ból lesiettek, hogy behordja a szél a havat az ablakon. Ugyanott nem zárható az erkélyajtó, másutt rakon- eátlankodtak a zárak, néhol belülről záródva, fogva tar­tották a visszaköltöző lakót, egyszer éppen a legkisébb helyiségben, amíg segítség nem érkezett... Enyhült azóta az idő. nem esik a hó. és megszelídült a háborgók, morgolódók indu­lata is. Filcet, szivacscsíkot ragasztották az ablakrésekbe, barkácskészségüknek megfe­lelően reszeltek, állítottak a bejáratlanul csikorgó zára­kon. — De az építőket vissza­várjuk, ami hibát maguk mögött hagytak, javítsák is ki. Tudjuk, sok a dolguk, de nekünk kevés az ígéret, hogy majd a garanciális idő lejárta előtt rendbe tesznek mindent. A huzatos ablako­kat télen kell illeszteni, mert ijesztően nő a gáz­számlánk — panaszolja az egyik földszinti lakó. Miután ötven-száz felújí­tott lakás közül jó, ha ket­tőnél jeleznek ilyen sürgős javítást, ezzel igazán nem szabad várni. Milyen kár lenne, ha a milliós értékű, egészében pedig jól elvég­zett munka örömét, annak fogadtatását ilyen apróságok rontanák meg. Mert a par­kettások például remekeltek, sehol sem lép ki szebbre farsangi bálon a nyitó pá­ros, a konyhákban kézre áll­nak a korszerű csapok, sze­relvények. újszagúak, csil­logók a fürdőszobák, meleg hangulatukkal fogják meg a belépőt a világos, szép elő­szobák. Minden olyan, hogy a jóérzésű ember őszinte örömében azt mondaná, jö­het a fényképész. Jön is, hogy emlékeztesse azokat, akik elfeledték mindazt, amit maguk mögött haevtak és kétkedve fogadtak min­dent, mielőtt az ajtó kilin­csét. lenyomták volna ... Nagy József I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents