Észak-Magyarország, 1981. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-11 / 36. szám
£SZ*£-M*G«AKOeSZAG 4 W*1. tahinál tL, csütörtök Filmlevél Napjaitok életének egy jel- 1 fegzetes, a maga drámai kifejlettségében is sajnálatosan jellemző tünete elevenedik meg a Lugossy László ^ rendezte — forgalókönyvíró Kardos István —, Köszönöm, megvagyunk című új magyar filmben. Kardost, mint Kapjanak rezzeneteire igen !• érzékeny forgatókönyvírót ^'■ismerjük, 6 irta többek kö- 1 zött a most már a televizió- I bői milliók áltál megismert l Vasárnapi szülőket is, Lu- } gossy pedig második játék- j filmjével jelentkezett, az el- j sö, az Azonosítás, a felsza- • badulást közvetlenül követő i "idők egy sajátos vonulatát | ábrázolta. A Köszönöm, megvagyunk \ írét ember drámája, de olyan | széles társadalmi réteg éle- l tét tükrözi, amelyet nem le- J hét figyelmen kívül hagyni, j napjaink életének megítélé- j sekor nem lehet periférikus jelenségnek tekinteni. Hosz- szú lenne magát a filmtörténetet elbeszélni, csak némi utalással kell érzékeltetni. Egy öntőipari szakmunkás es a vele együtt dolgozó segédmunkáslány sorsában, kettejük kapcsolatában arról ad képet ez a film, miként próbál a faluról városba szakadt magányos lány a munkásszállás kaszárnyaszerűségéből menekülni, és egyszerű emberi szóra, emberi környezetre vágyásában, miként kapcsolja életét egy olyan emberhez, akit tulajdonképpen nem is szeret, legfeljebb mint idősebb munkástársát becsül. A férfi özvegy. Háza valahol a város szélén meg csak félig kész, munkaerejét a kemény öntödei munkán kívül a továbbépítés köti le, ugyanakkor megfog minden fillért és naposcsibék nevelését vállalja bérbe egy kupeckedő hajlamú szomszédtól. A naposcsibék neveléséhez azonban segítség kell, így kerül az Éva nevű segédmunkás a házába és bizony mindenféle, hajdan a legkegyetlenebb kizsákmányolókra jellemző eszközökkel köti maga mellé ez a munkásból lassan kiskapilalistává változó, gürcölő, harácsoló ember a tapasztalatlan lányt, aki előbb-utóbb ágyasa is lesz minden szeretet nélkül, s végül terhesen az öngyilkossági kísérletig kergeti. Évától a kórházi ágyon búcsúzunk a film utolsó kockáján, amikor személyi lapjának kitöltésekor az orvos kérdésére, hogy kit értesítsenek sorsáról, azt válaszolja: „Nincs senkim". Roppant dráma feszül ebben a történetben, ennek ellenére a7.onban nem' tud mindvégig lekötni. A jóformán két szereplőre szorítkozó történetben jócskán akad [ üresjárat, kicsit hosszú is, és I tulajdonképpen jó előre látható, hogy ennek a két zárkózott és kemény embernek az együttléle csak tragédiához vezethet. Sajátos az öntödei munkás ilyetén ábrázolása, bár tagadhatatlan, hogy igen sok munkásember is foglalkozik kisállattenyésztéssel, kertészkedéssel, satöbbivel, mintegy kiegészítő foglalkozásként. Itt azonban ez az öntőmunkás a megszállottja lesz a harácsolás- ■ nak, gürcölésnek, ráadásul őt kezében tartja egy szomszéd, a „vállalkozó”, aki nem kis meglepetésre nem más, mint a körzeti rendőrségi megbízott, egy rendőr főtörzsőrmester, aki hol kupééként, hol pedig rendcsináló, eljáró hatósági közegként jelenik meg az öntőmunkás házában. A két ember drámája, mint fentebb jeleztük, szélesebb társadalmi réteg életét tükrözi és több mindenre figyelmeztet. A magányosságra, a szeretet nélküli együttélés veszélyeire, de elsősorban a kaparó, gürcölő, harácsoló, elembertelenítő életmód veszélyeire. E tekintetben hatásosan operál a film. De hogy sehol ne legyen a környéken egy másfajta gondolkodású közeg, embercsoport, vagy akár egyetlen ember,,, ez már mesterséges elsötétítésnek tűnik. Nem azt kellene elvárni Lugossy filmjétől, hogy ellenpontként ott álljon valamifajta régi értelmű pozitív hős, erről nincs szó, de az elvárható lenne, hogy ha csak egy* szőkébb rétegét a társadalomnak is kívánja bemutatni, valami módon érzékeltesse, hogy ez menynyire szűk rétegre jellemző életforma. A lány szerepében Nyaké Júlia, a Vasárnapi szülőkben megismert fiátal amatőr emberi hitellel állítja elénk a magányos, de megkeményedett lelkű lányt, az öntőmunkást pedig Madaras József formálta indulatos, célratörő emberré, kicsit felidézve több más hasonló figuráját. A vállalkozó szellemű kupeckedő rendőr — létezhet ilyen napjainkban? — részeges alakját Szabó Lajos állította elénk úgy, hogy elsősorban az italkedvelő szomszédot hittük el neki, s nem a rend őrét. A Köszönöm, megvagyunk volt a tizenharmadik magyar játékfilmszemle nyitódarabja. Mától a nagyközönség is láthatja. És megítélheti a szemle zsűrijétől függetlenül. Benedek Miklós Arányok A megyei tanács legutóbbi ülésén, miként az előzőeken is, többen felszólaltak. A felszólalásokat, a tanácstagok véleményét, észrevételeit természetesen, mindig nagy figyelem kíséri, a mostani ülésen a felszólalásokat pedig a szokásosnál is nagyobb várakozás előzte meg. Lévén, hogy ezen az ülésen az idei költségvetési és fejlesztési terv szerepelt napirenden. A felszólalásokra a megyei tanács elnöke válaszolt. Azzal kezdte, hogy sok év óta ez az első tanácsülés, amelyen a felszólalók nem kérték számon: ez a járás, ez a falu, ez a város miért csak ennyit kap, miért nem többet. Ügy tűnik hát: a terv találkozik a tanácstagok, azaz az általiak képviselt közvélemény .egyetértésével. Milyen is ez a terv? Ha teljes részletességgel nem is, de a legfontosabb mutatókról lapunkban tudósítottunk az említett tanács^ ülés kapcsán. Érdemes azonban szólni most két jellemzőjéről. Már csak azért is, mert a tanácstagok felszólalásaiban feltehetően éppen ezek miatt nem hangzott el kérdés az „ide miért csak ennyit” vonatkozásban. Mivel: a részletes, alaposan kidolgozott írásos anyagból, a szóbeli kiegészítőből és a felszólalásokból is egyértelműen kitűnt, hogy a terv nagy gondot fordít az arányokra. Ezen belül két témakörre. Egyrészt a régi és új városok között meglevő ellátási színvonal aránytalanságainak megszüntetésére, legalábbis csökkentésére, másrészt a községek népességmegtartó erejének fokozására. Nyilvánvaló, hogy például Özdon, Sátoraljaújhelyen sok vonatkozásban nehezebb élni, mint például Lenínvárosban, Kazincbarcikán. A több száz éves városokban — bármily patinásak, hangulatosak, kedvesek is — több a régi. az elavult, a felújításra váró Lakásban, útban, üzletben, a szolgáltatások sokféleségében. Az is nyilvánvaló, hogy ezekben a városokban az újat megépíteni is körülményesebb, több pénzt igényel, mivel rendszerint az építés előtt szanálni is kell. Jellemző egyébként, hogy például Sátoraljaújhelyen. ahol nagymérvű í ekonstrukciók folynak — kórház, utak — előbukkannak a pincék, föld alatti üregek is, mik ugyan romantikusak, meséket, legendákat lehet kötni hozzájuk, de eltüntetésük vagy megerősítésük milliókat igényel. Vagy7: Ózd megyei tanácstagja felszólalásában egyebek között elmondotta: nem akar kívánságlistát felsorolni, mi is kellene a városhoz, de tény, hogy Ózd sok mutatóban hátrább van, mint a megye más városajv Szükséges hát, hogy régi városainkban az ellátási színvonal javuljon. Nagyobb mértékben javuljon, • miként az elmúlt években és — ne restelljük kimondani — nagyobb mértékben, mint új városainkban. Nem azért, mintha új városainkban éppen ebben az évben nem tudnának még felhasználni néhány mállóval többet, de az arányok miatt mégis a terv előírásai helyesek. A másik témakör, mér® sajnos csak rövid ideje szólunk; a községek népességmegtartó erejenek fokozása. Ez a témakör — ha lehet — még összetettebb, sokrétűbb, mint a régi városok már említett ügye. Tény: a községeknek több pénzre van szükségük, mint. amit eddig kaptak. Ezeken belül különös gondot kell fordítani az apró településekre, főként a mi megyénkben. A kisközségek fogyatkoznak, lakóik elköltöznek: egyrészt a nagyobb községekbe, másrészt a városokba. Az igazság az: sokan ma is úgy vélik, hogy az úgynevezett elhaló községek ügyében szót emelők csupán ‘ a romantika kedvéért emelik a szót. Figyelembe kell viszont venni — sok minden más, egyéb között —, hogy a kisközségekből elköltöző emberek Miskolcon, Óz- don, Kazincbarcikán vagy másutt állnak sorba lakásért, óvodai helyért, iskolai helyért, húsért, bútorért" stb. A városokba beköltöző embereknek is meg kell teremteni a tisztességes élethez szükséges feltételeket, márpedig ezek a feltételek — bizonyos számítások szerint — egy-egy ember esetében is millió forintot, vagy többet igényelnek. Ha nincsenek meg ezek a milliók: feszültség keletkezik. Romlik az ellátás színvonala. Mindenképpen logikus, hogy a szükséges milliókból valamicske inkább az eredeti helyre, a községekbe jusson. Pénz kellene mindehhez persze, mindenekelőtt sok pénz, de kevés van. Az idei évre például nyolcmitliárd torirrt áll rendelkezésre. Az arányokról van most szó. A meglevő pénz arányos elosztásáról, hasznosításáról. Nyilvánvaló — a megyei tanács ülésén is elhangzott —, hogy ez az év, de még az új tervidőszak- sem hozhat gyökeres változást a fent említett témakörökben. Valamit azonban igenis hoz. Már az első év is, az idei. a későbbiek pedig még inkább. Együttes erőfeszítéssé! persze, csakis így lehetséges. Az ózdi tanácstag, amikor a be nem nyújtott kívánságlistáról beszélt, azt ,s elmondta: nem várnak mindent kívülről, nem várnak mindent az „állam bácsitól”. Ózdon a tervidőszakban mintegy 150 millió forint értékű társadalmi munkát végeztek el, az idén és az elkövetkező .években szintén számítanak — terveznek — a város lakóinak, üzemi kollektíváinak, szocialista brigádjainak áldozatvállalására. Ugyanerről beszélt az edelényi járás tanácstagja is, de beszélhetett volna bármely járásunk, városunk tanácstagja. lévén, hogy a tervidőszakban megyénk lakói 1,3 milliárd forint értékű társadalmi munkát végeztek el. Erre az erőre — vagy inkább többre — ugyancsak szükség lesz az előttünk levő évben, években, is. Ahhoz, a tervhez, melyből egyetlen mondatot hadd idézzünk szó szerint: „A lakossági ellátás színvonalában visszaesés nem lesz, sőt, ha a korábbinál szerényebb ütemben is, de — mind mennyiségi, mind minőségi téren — folyamatos javulást lehet biztosítani”. Priska Tiber Magyar mezőgazdasági és gyümölcskertészeti termékeket, valamint élelmiszeripari gépeket tekinthetnek meg az érdeklődő szakemberek Brnóban, ahol február 18-án nyílik meg a Salima-szalon, az ismert nemzetközi élelmiszervásár. A rangos és immár hagyományos bemutatón — a szocialista államok legjelentősebb ilyen jellegű rendezvényén — az előzetes információk szerint 33—40 országból, miniegy 700 kiállító ■ vesz részt. A Salima ’81, amely sorrendben a nyolcadik brnói élelmiszer vásár, jellemzője, hogy az exportőrök termékeik bemutatása mellett figyelmet szentelnek a korszerű gyártási eljárások ismertetésének is. Ezzel a törekvéssel a B-pavilon.ban „találkozik” a magyar kiállítás, ahol a Komplex állít ki élelmiszeripari felszereléseket; egyebek között búsipari gépeket, töltő-, csomagoló-. mosóberendezéseket. Bmói szereplésünk első számú színhelye azonban a központi, a C-pavilon, ahol a vásár vendégei ezúttal is megtalálják a magyár szalámi- és kolbászféleségeket. Aki pedig az italfélékre kíváncsi. borokból, pezsgőkből, szörpökből válogathat. A magyar terméklistát gazdagítja még búza. takarmány- kukorica, kukoricapehely, zsírpor. nyers napraforgó- olaj. Minderről a Terimpex, a I-Iungarofruct, a Monim- pex és az Agrimpex Kiskereskedelmi Vállalat gondoskodik a Hungexpo közreműködésével. Marilyn I. A szexistennö „Végre viszontláthattam; Marilyn' Monroet, a szexistennőt, az ötvenes és hatvanas évek amerikai nőideálját. Egyedül ült a sátorban a nevadai sivatag egyik kiszáradt sós tavának a szélén. Arra várt, hogy a ..Kallódó emberek” című film néhány drámai jelenetét leforgassák az öreg hollywoodi harcossal. Clarke Gable-el: vadlovak befogását lasszó^»! és gwnj- karikával. Tűzött a nap. Marilyn Monroe mellett óriási vödör állt tele jéggel és pezsgés üvegekkel. Egyik üveget a másik után itta ki. Senki nem merte megszólítani. Iszonyú volt a csönd. Marilyn Monroe a semmibe meredt. Azt mondták, tíz nappal ezelőtt fejezett be Los Angelesben egy narkománia elleni elvonókúrát. Most már csak ivott ebben a gyilkos forróságban és magányban. * Soha nem fogom elfelejteni ezt a képet . . .” így ábrázolja Marilyn Monroeval Való egyik találkozását Manfred L. Krei- ner, aki éveken keresztül volt a Quick amerikai tudósítója. Amerikában gyakran tesznek meg embereket léiistennek. Pénzzel, dicsőséggel, lármával és luxussal vonják el a kiválasztott embereket a realizmus talajáról. Elemi erővel fejeződik ki itt egy mélyen gyökerező vágy: tanácstalanságukban és egzisztenciaféltés ükben a tömegek eszményképeket alkotnak maguknak, amelyekben a szerencséről, a szabadságról és a sikerről alkotott közös álmaikat látják beteljesedni. Nem véletlen, hogy az amerikai felfogás a karrier érdekében folytatott hajszát meghatározó alapelvvé tette. Majd eze-. két a vágyképeket kényszerűen szétzúzzák. Az ép világ, * szerencse, melyet mindenki kíván, de maga soha nem érhet el, nem engedi meg a létüket... Ez pusztító erejű Amerikában. Kreiner olyan jelenetekre emlékszik, amelyek éppen ma fontosak —- amikor az egész világ John Lennon meggyilkolásáról beszél: Miért öli meg Amerika a bálványait? Monroe akkoriban, 1961- ben már annyira kimerült volt attól a szereptől, amit játszania kellett, hogy a forgatás alatt figyelmetlenül leejtette a lepedőt, amivel meztelen testét fedte be. Mindegy, mi történik a testemmel, mi történik velem — ezt akarta jelenteni .. . Senki nem vihogott. Mindenki megértette. Marilyn Monroe ekkor 35 éves. Olyan filmek vannak már mögötte, mint. a „Hogyan szerezzünk egymillió dollárt?”, „Nincs visszatérés” és a „Van, aki forrón szereti”. Ekkor már harmadik házassága Arthur Millerrel a repülőgépész Dougherty- vel és a baseball-sztár DiMaggioval való kapcsolata után szintén tönkrement. (Következik: Soha nem leszek ilyen öreg) mm' ir/v m — * nádtetökészitést, -felújítást vállalunk! Költségvetés, árajánlat: MQZOtK3Zti&S3l(UIÍI SZIGETELÖ nadpallotHORTOBÁGYI ALLAMI GAZDASAG r <*8^ KERTÉSZETI NADTAKARÖT, Erdő- és Nádgazdasági Ágazata Hortobágyi-Halastó 4072 0-9 mm M W if áralmozasra bálázott nadcsormot Telex: 72-471 mjrgwp mjm «fc vurMmm szállítunk. Telefon: (52) 69-143
