Észak-Magyarország, 1981. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-01 / 27. szám

1981. február 1., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Fórum után Milyen a tüzelőéi látás ? Beirt vagyunk a télben címmel sugározta legutóbbi Fórum-műsorát a Magyar Rádió Miskolc-körzeti Stú­diója. Több hallgató is meg­kérdezte, hogy miért nem le­het hozzájutni lyukóbányai szénhez, amit a' legtöbb mis­kolci családiház-tulajdonos keres jó kalóriaértéke miatt? A választ Cservák Ferenc, az Észak-magyarországi Tü- zép Vállalat igazgatója adta meg: A keresett lyukói szenet most már folyamatosan lehel kapni, jóllehet az igényes nagyon változóak és a tá­rolási lehetőség is közrejátsz­hat a vásárlók véleményal­kotásában. Ami a jövőt il­leti, elmondhatjuk, hogy a lyukúi szénellátási gondok várhatóan a minimálisra csökkennek, márcsak azért is. miért az idén már 220 ezer. jövőre pedig 300 ezer tonna lyukói szenet kap a vállalat, így Miskolcon és a. város körzetében nem lesz hiány ebből a szénfajtából. Kérdezték: meddig lesz hiánycikk a darabos szénnél könnyebben tárolható, kezel­hető brikett? A válasz: az értékesítési aranyokból kitűnik, hogy brikettből nagyon kevés ke­rül forgalomba Borsodban. Az évi 1,3 millió tonna szi­lárd tüzelőből mindössze 22 ezer tonna a brikett. Borsod szénben gazdag területnek mondható. így nem valószí­nű. hogy az országosan meg­állapított kontingensből ez­után nagyobb százalékban részesülnének brikettből. Szóvá tette egy hallgató azt is, hogy jó néhány otthont meg mindig fafűtéses cserép­kályhával melegítenének a téli hónapokban, és nehez­ményezte. hogy a TÜZÉP- telepen magánkereskedőhöz utasították darabolt tűzifáért. Cservák Ferenc válasza: — Még a fában gazdag országokban sem mindenütt tudják kielégíteni közmeg­elégedésre a tűzifaigénye­ket. Nálunk még inkább mu­tatkoznak gondok a tűzifa- ellátásban. az értékesített szilárd tüzelőnek mindössze 5 5 százalékát teszi ki a tűzi­fa. További nehézségeket okoz. hogy a telepeken levő fát fűrésszel kellene tovább darabolni. Jelenleg éppen baleset miatt hiányzik az egyik gépkezelőnk és ez át­menetileg tovább nehezíti a darabolt tűzifaellátást. Taxi, tehertaxi A műsorban a szállítási gondok sokaságát vetették fel a hallgatók. Többek között azt is megkérdezték, hogy miért nincs Miskolcon elég tehertaxi. miért nem lehet ezeket a járműveket telefo­non is megrendelni, úgy, mint a személytaxit. Télen a kocsi várása még kellemet­lenebb. A választ Küblik Ferenc, a Volán 3-as. számú, Vállalat, főosztály vezetője adta meg. — Miskolcon naponta 35 tehertaxit vehetnek igénybe a fuvaroztatók. Itt azonban meg kell jegyezni, hogy ezek S kocsik viszik ki az óvodák, bölcsődék ebédjét is. ezért bizonyos időpontokban va­lóban nehéz kis teherkocsi­hoz jutni a városban. Tulaj­donképpen a mérések alap­ján a 35 kocsi időnként sok, máskor pedig nagyon kevés. Ismert, hogy a tehertaxi-ál- lomás helye az utóbbi esz­tendőkben többször is válto­zott, ennek a rendezetlensé­ge nehezítette a szolgáltatás folyamatosságát, hatékonysá­gát. A tehertaxi egyébként élőre megrendelhető a 13-285-ös telefonon a diszpé­cserszolgálatnál, ahonnan URH-készülékeken keresztül tudnak intézkedni. Szóvá tették a hallgatók azt is, hogy nagyon nehéz telefonon taxit hívni (sze- mélytaxiról lévén szó) vagy foglalt a szám, vagy soká ve­szik fel kicsengetés után a kagylót. A válasz: sajnos egy el­avult. úgynevezett „duga- szölós”, régi. korszerűtlen központ fogadja a hívásokat, ez az oka a panaszoknak. Ez év második negyedében vár­ható egy négyvonalas, új állomás beszerelése, és en­nek bekötésével az eddigi pa­naszok megszűnnek — mond­ta Küblik Ferenc. Egy másak panaszosnak oedig. aki azt tette szóvá, hogy a személy- taxik vezetői nem vállalják tévé, mosógép, vagy hasonló nagyobb iparcikkek hazaszál­lítósál, azt a megnyugtató hírt mondta eh hogy 15 La- da-kombi típusú taxi beállí­tásával segítenek ezeken a szállítási gondokon is. N. .1. Fák, városok Miskolc városról nem mondható el, hogy fákban gazdag lenne. Talán az új városnegyedek valamit segí­tettek és segíteni fognak azon. hogy több fa adjon forró nyáron hűvös árnyékot és lombsátruk mind több oxigént termeljen. közben elvonva a levegőt szennyező széndioxidot és felfogva a port. Kiváncsiak voltunk, hogy városunk útszélein, köz­területein, parkokban. ját­szótereken összesen hány fát gondoz a Miskolci Kertészeti Vállalat. Telefonhívásunkra közölték, hogy 42 ezer lom­bos fa tartozik a hatáskö­rükbe. Ha a lakók számát figyelembe vesszük, ez bi­zony kevésnek látszik. Még Migyanta S Az Észak magyarországi Vegyiművek Sajóbábonyi Gyárában kéttípusú műgyan­ta gyártását kezdik meg Ezeket az anyagokat eddig külföldről kellett beszerezni. Az egyik gyanta építőipari akkor is, ha hozzá számítjuk a magánterületeken, a kis­kertekben ápolt fákat. Érdemes lenne ezzel a té­mával úgy foglalkozni, hogy valamilyen hasznos javas­lat alapján évről évre gyara­pítani lehetne a fákat mind­azokon a területeken, ahol erre mód es lehetőség van Kazincbarcika, a 25 éves vá­ros egy alkalommal már el­nyerte ..a fák. virágok váro­sa” megtisztelő címet. A kör­nyéken kis erdőket telepí­tetlek. amelyek .edvelt Ki­rándulóhelyekké váltak. s ezeket is beszámítva, olyan tájékoztatást adtak az illeté­kesek. hogy összesen 4G0 ezer fa díszíti Kazincbarcikát. szigeteléshez, a másik jármű­ipari fékbetétek gyártásához szükséges. Az idén még csak néhány száz tonna készül, a következő években már több ezer tonnára emelik a mű­gyantagyártást. A 80 éves Leskó János bácsi most éppen pá­linkafőzéshez készül. Régóta nem hatnak már újdonságként a gépkocsik, vagy a hatalmas erőgépek sem. elvonul. Minek nézzük őt . . . ? — Ivetten vagyunk az asszonnyal — mondja Les­kó bácsi. — Kelten, úgy, miként kezdtük. De ezen nincs mit siránkozni. Kovács Jánosnak, a nép­front elnöke lakásának elő­szobájában van a falu egyetlen telefonja. Éjjel- nappal használható. Sze­rencsére éjjel igen ritkán használják. Egy év alatt — mióta itt van — egyszer kellett, szülés miatt. Na­gyon jó különben, hogy van ilyen telefon, mert éj­jel orvosi ügyelet is léte­zik. (Többen szóvá tették egyébként: az orvoshoz Krasz.nokvajdára kell jár­ni, 8—10 kilométerre, a busz reggel indul" és csak délután jön vissza. Egy egész nao rámegy.) — Szép kis falu a mi­énk — mondja Farkas Já­nos. — Sokan járnak erre­felé vadászni, kirándulni is ... A fiataloknak is van őzért egy klubjuk, az isko­la épületében, ök este jön­nek haza. akkor legalább oda is mehetnek. — Az idősebbek? — Leginkább tévét néz­nek. kártvá/.gatnak ... Meg persze, itt ü kocsma ... Méghozzá szépen rend­ben tartott, tiszta kocsma, átnvílóval a boltba. Egy épületben elfér mindkettő, nem is igen kellene na­gyobb. A kettőnek cirka 110 ezer forint a havi for­galma. ebből talán az ital­bolté valamicskével a na­gyobb arányú. Fiatal asz- szony. Vaszi Endréné mind­kettőnek a vezetője. — Mi lenne a kívánsá­ga? — Talán az, hogy soha ne kellene azt mondanom: nincs. Időnként kell. pél­dául a napraforgó olajra, vagy másra, de általában megkapunk mindent, amit kérünk. Veszekedés, bot­rány meg soha nincs az italboltban sem. Jól meg­vagyunk. Sétálgatunk a faluban. Sok udvarban látni autót. Televízió, rádió majd min­den házban, az Észak-Ma- gyarorszáe minden máso­dik családnak jár, ezenkí­vül több más lap is. A fa­luban és a körnvékén sok a fórrá«. Esv-egy kút ezek­ben a nagy hidegekben, pél­dául Szedlák bóc«iék udva­rán — befagyott. A falu közönében viszont a Szé­le« kút soha nem faav be. Évtizedekkel ezelőtt. 30 to­ko«. hide°ben is «■’’épen -á- rologva folvdosalt. Vala­mikor itt sülvko'ták mos­ták a vásznat, míg fontak- szöttek. A tiszta valóban széle« forrósból most is fo­lyik a víz. Az öregek pa- naszkodnak: fogyatkozik a falu. Ta'án-ia'án még sem foev el. A s,-'oc kű+ sem ansd el. nem is fagy be so­ha. Priska Tibor Fotó: Laczó József A napszemüvegei hiá­nyoljuk Kányban, a ma­gyar—csehszlovák határtól egy kilométerre levő kis­községben. A napszemüve­get. mert a hó szikrázik, vakít, a kristálytiszta leve­gőben semmi sem áll az éles napsugarak útjába, a környéken sehol egy gyár­kémény, füstöt legföljebb a disznóölések, meg persze az ezekhez, tartozó füstölők eregetnek, dehát mi az! Ámbár nem ártana, ha a közelben itt is lenne vala­mi ipar. a kis levegöszeny- nyezéssel együtt sem árta­na. Ezt mái' később közük az italboltba betévedt em­berek, akiknek könnyű el­hinni: az ő fiaik sem len­nének bolondok messze vi­dékekre költözni innen, Al- sózsolca, meg Arnót egy- egy utcáját nem töltenék meg a kánviuk. meg a büt- lösiek, ha itt is maradhat­nának. a szülőföldön. Ma­radnak persze így is va­lamennyien, hiszen a kö­zelben tsz. állami gazdaság is van, de azért még töb­ben is maradhatnának. — Élni meg lehet itt is. tisztességesen. Annak, aki dolgozik. Valaha is úgy volt: a jó gazdának jól termett a föld, a rossznak rosszul. Szedlák Béla bácsi, a hatvan valahány éves. tsz- nyugdíjas, ács fogalmaz így, aki látván, hogy ide­genek érkeztek, kiballagott a kapuba, megtudakolván, miben segíthet. Már csak természetes, hogy a követ­kező percekben a portán vagyunk, maid a méhkap- tárok sokaságánál. Csen­desek most a kaptárok, de vizsgálgatni, ellenőrizni szükséges őket. A cinkék, harkályok — hiaba. ke­mény idő jár most rájuk is, és élni akarnak — meg- megkopogtatjók ravaszul a kaptárukat, és ha egy kí­váncsiskodó méh kimászik megnézni ki az — mi az. hát vissza sem jöhet már. Jobb most a kijáratokat zárni. Szedlák bácsi nyugdíja kétezer valamennyi, most leöltek két „malackát” — 200—200 kiló körülieket — vannak tyúkok, kakasok, dolgozik a tsz-nek is még, meg itt-ott, amit kell, szó­val meg lehet élni. Szives vendéglátást kö­szönve megyünk tovább. (Ebben a faluban egyetlen házhoz sem lehetett úgy betérnünk — ismeretlenül, váratlanul —. hogy ne ke­rült volna rögtön az asz­talra pohár, kolbász, sza­lonna. miegymás. Ha nem így történik, az itt illet­len. De az is. ha a betérő ezeket visszautasítja.) Nyomban össze is talál­kozunk az egyik. 80 éves emberrel. Leskó János bá­csival. ki egy jókora bö- dönt cipel, igen fürgén, frissen lépdelve. — Sietős, mert ma indu­lunk Ruszkára, pálinkafő­zés ügyében — mondja. — A tsz adja a fuvart, össze­szedjük, amit kell, és me­gyünk ... Hát bizony, el­tart ez vagy két napig is! Ez utóbbi mondat már benn. a megtérített asztal mellett hangzik el és az igazság az, hogy nem is valami nagy meggyőződés­sel. lévén, hogy ez a meg­jegyzés már nem is> annyi­ra nekünk, mint inkább Leskó néninek szól, aki bi­zony kerek perec ki is mondja: — Eltart annak, aki ott lesz! De hogy itt rohad meg inkább az egész cef­re. te nem mész el, az biz­tos! Hajaj! Az italboltban a kínai helyzetről, meg ha­sonló nehéz külpolitikai dolgokról váltván szót, igen könnyen helyre raktunk mindent, de ez itt most nemigen tűnik megoldha­tónak! Mert kiderül, hogy a legutóbbi főzésnél Leskó bácsiék csoportja valami mód' kicsinyég elkésett, va­lakik megelőzték őket, melynek következtében valóban több napig kellett ott tartózkodni, családtól, szülőfalutól távol. Pont a főzdében. ahol sok ugye a gőz, ezt ellensúlyozandó került valami söröcske is néhány ládával, jókedv is kerekedett, lagzihoz ha­sonlóan. A hír meg csak elterjed. Veszélyben hát néhány ember útja. de eb­be a magunkféle idegen hogy’ is szólhatna! Inkább a gyerekekre tereljük a be­szélgetést. Négyen vannak, közülük egy itt él a falu­ban, van már kilenc déd­unoka is! Időnként nagy a vendégjárás itt is, mint más házaknál. Dehát... csak időnként. Évtizedek pácolta, sötét karoslócán ülünk, masszív asztalnál. A falon bekere­tezett fényképek, a tűz­hely kellemesen melegít. Macska dörgölődzik, nyá­vog, ő is kér. Megszagolja a letört kenvérdarabot. majd sértődött méltósággal A méhkaptárakal ilyenkor sem árt ellenőrizni. Harkályok, cinkék „kikopogtalhatják" a méheket.

Next

/
Thumbnails
Contents