Észak-Magyarország, 1981. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-01 / 27. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 6 1981. február t., vasárnap mm ».wimiin Nyugdíjasok A Szovjetunióban ma mintegy 50 millió nyugdíjas van, tehát körülbelül minden ötödik szovjet állampolgár részesül nyugellátásban. Többségük — öregségi nyugdíjas. Az átlagos életkor V0 év, s a férfiak 60. a nők 55 éves korukban mennek nyugdíjba. A bányászok, a kohászok, a vegyipari dolgozók, a szövőmunkások. valamint az ország északi területein dolgozók viszont 5 évvel, egyes esetekben 10 évvel korábban mehetnek nyugállományba. A nyugdíjak az állami költségvetést terhelik. A szovjet emberek a saját fizetésükből vagy megtakarított pénzükből egyetlen kooejkát sem fizetnek nyug- díialaora. Bárhol is dolgozik valaki — az iparban, a mezőgazdaságban, a tudomány területén vagy a szolgáltató ágazatban, a nyugdíjkorhatár elérésekor egyformán jogosult az 50 százaléktól 100 százalékig terjedő nyugdíjra, alkalmazásban töltött ideiétől függően. Itt csak egy feltétel van: a férfiaknak legalább 25 évi szolgálati időt kell igazolniuk, a nőknek pedig 20 évet. Figyelembe véve azt a tényt, hogv a Szovjetunióban a munkanélküliséget 50 évvel ezelőtt felszámolták. senkinek sem jelent problémát a nyugdíjhoz szükséges idő megszerzése. Ám ha valakinek ' bármely okból a szolgálati ideje kevesebb az előírás szerinti éveknél, akkor is joga van a nyugdíjra, természetesen arányosan alacsonyabb összegre. A nyugdíjkorhatárt elérők közül sokan teljesen egészségesek és munkaképesek, tudnak és akarnak is tovább dolgozni — egyesek a korábbi munkahelyükön, mások könnyebb munkát keresnek. Az utóbbi években a Szovjetunióban egy sor olyan határozat jelent meg, amely megkönnyíti a nyugdíjasok munkakörülményeit, változatlan munkabér mellett, csökkentett munkaidőt állapítottak meg részükre. növelték az évi szabadságot. Némelv kiemelt munkaterületen oéldául az ipari munkások, af. egész- ségüsvi dolgozók, a középiskolái tanárok, a szolgáltatásban dolgozók körében — az idős munkavállalók a munkabéren felül a nyugdíjukat is megkapják. A Szovjetunióban az öregségi nvusdíjon kívül a családfenntartó elvesztése vagy rokkantság esetén is fizetnek nvuedíiat. A rokkantsági nyugdíj megítélésének jogosságát orvosi bizottság dönti el. A nyugdíj biztosítására a Szovjetunió hatalmas összegeket fordít. A nvugdíiak évről évre növekednek Jelenleg a nyugdíjfolyósításra kifizetett összeg a honvédelmi kiadások kétszerese. Barátkozás - egyelőre a könyvtáros nénivel. Kérdeznivalójuk a ki csiknek is van. Ennek különösen örülnek. Mert igaz, a gyerekekkel több a gond — „Kezdetben volt, aki naponta bejött cserélni, úgy •megtetszettünk neki ” —, de a gyerekekből lesznek a felnőtt olvasók. így hát amikor megérkeznek az iskolai csoportok, amikor egy-egy irodalomórához készíti elő az anyagot a gyerekkönyvtáros, szívesen teszi... Most például egy harmadikos osztálynak gyűjtött — a tatárjárásról. Bemutató tanításhoz itt készül a pedagógus, és a gyereksereg... Apropó, gyűjtés ... Most, hogy elérhetőek a könyvek, egyre több a helyben olvasó, az itt dolgozó ... Gimnazisták dolgozatokra készülnek, pedagógusok egy-egy tanítási órára.., Most már „kéz alá” is tudnak dolgozni... Nagy öröm, könyvtáros munka... Ez már az, mondják ... És sajnálkoznak: délután, kora este kellett volna jönni... A délelőttök csendesek. (Két csoport is járt aznap náluk!) Mert a műszakok végén lódulnak meg az emberek... Volt olyan nap, hógy kétszázan, kétszázötvenen is megfordultak náluk. Könyvért, hogy átnézzék a lapokat, meg hogy beüljenek a zeneszobába. A zenei részlegnek elsöprő a sikere ... Nyolc csatornán tudnak „adni” — komoly zenét, meselemezeket, irodalmi összeállításokat. A kicsiknél a mese, a fiataloknál Csajkovszkij a sláger. Magnó, lemezjátszó egyaránt van ... Igen, talán színvonalas könnyűzenét is gyűjtenek majd... De ez még a jövő... És Dévényi Já- nosné, a zenei részlegben fülre is igazítja a hallgatókat, mert az ovisok kényelmesen elhelyezkedtek a székekben... Nincs az, amiért kihagynák a mesét.. Dr. Mák Mihálynéval még gyorsan összegzünk: élvezik az olvasókat, a sűrűn nyíló ajtóval besodródó friss levegőt, a rengeteg könyvet, de már terveket is szőnek. Irodalmi estekről, zenei összeállításokról, hogy az olvasók akkor is gyarapodjanak, amikor elmúlik az újdonság varázsa... Csutorás Annamária Fotó: Szabados György Száz évre elég a raktár... A szállítást ügyes kis kocsik segítik. Eduard Ugulava Hogy mik vannak?! Dugyin doktor végigment a rendelőintézet folyosóján, majd benyitott az egyik rendelőbe. Az ajtó kerek kilincse vagy nyitógombja a kezében maradt. — Na nézd csak, hogy az a ... — dünnyögte —. hiszen tatarozták az egész házat. — Rosszak ezek a kilincsek — mondta neki az asszisztensnő, aki bent volt a szobában —. rosszul vágták a csavarjaikra a menetet. Dugyin doktor kitátotta a száját; azt akarta kérdezni, hogy miért nem jó kilincseket szereltek be, de aztán mégsem mondott semmit mert végiggondolta a következőket: „Bejelentem a hibát, erre kijönnek a karbantartók. Ök azt mondják, hogy semmi közük hozzá, hiszen a szerelvényt készen kapták. Akik a kilincseket csinálták, azok is azt mondják, hogy semmi közük hozzá, hiszen ők csak összeállították, az alkatrészeket készen kapták. A gyárban viszont azt hozzák fel, hogy azokon az özönvíz előtti gépeken. amilyenek nekik vannak. csak ilyen árut lehet csinálni. A gépgyáriak viszont azzal a kifogással élnek, hogy munkaerőhiány van náluk, az a kevés dolgozójuk meg, aki van, fél napokat kénytelen a rendelőben eltölteni, ha valami baja van. Ha meg komolyan megbetegszenek, akkor csak az adminisztrációra napok mennek el itt nálunk. Mi közünk a kilincsekhez — mondhatnák —, az orvosoknak tegyenek szemrehányást!...” Dugyin doktor egy nagyot sóhajtott, és azt mondta az asszisztensnőnek: — Tartsa az ajtót, majd egy szál gyufát dugok a csavaranyába, ettől majd beleszorul a csavar..: Megcsináljuk ezt mi magunk is ... N-na, kész is. Elégedetten indult a saját, rendelőjébe... megfogta az ajtó kerek kilincsét...' és az a kezében maradt. Mottó: Volt egyszer egy ember, van egyszer egy ember, lesz egyszer egy ember... Telnek a napok, szépen vagy csúnyán, de gyanútlanul. Az ember él, napot lát és sötétben fekszik, reggeltől dolgozik, szeret valakit vagy éppen nem. Vidám vagy szomorú, pénzszűkében van vagy telik neki. És jön egyszer egy nap. A baleset harminc éve történt. Az ember az eszméletlenségből arra ébred, hogy hiányzik az egyik lába. Fiatal lakatos, fél lábbal? Majd csak lesz valahogy. S egy idő után tényleg talpra áll az ember. Ha művégtaggal is, ha örökösen szaggat másik, roncsolt lába is. Mert van egy munkahelye, a hatalmas gyár, ahol irodában dolgozhat. Van egy biciklije. amiben hóban is, fagyban is minden áldott nap eljuthat a gyárkapuhoz. aztán gyalog fel a harmadik emeletre. Az ember dolgozik, van helye a világban, • vannak barátai és van betevő falatja. Múlik az idő, nősülni js kéne. Szemrevaló asszony is. van, igaz, eg£ gyerekkel. de hát legalább ezentúl lesz apja! Van értelme az életnek. Még akkor is, ha az ember a saját nevére íratja a gyereket, és utána az asszony rögtön válni akar. De, hogy szíve alatt hordja a másikat, megbékél. No ugye. Tisztes. rendes ember ő, becsülettel ellátja családját, dolgozik értük. Mások meg beszéljenek csak. hogy így az asszony meg úgy az asszony. Nem kell adni minden rissz-rossz szóra. Igaz, néha nehéz, ha a feleség el-elmegy, de hát itt a két. kislány. Azoknak enni kell, tanulni kell. Aztán évek múlva születik egy fiú is. Erős. mint a vas, olyan lesz, mint ő. Kiszámíthatatlanok a napok. Egyszer csak jön egy, és olyan változást hoz, hogy az ember beleremeg. Egyedül maradni a legnehezebb. Mert ha körülötte hosszú csend van. az ember csak morfondíroz, töri a fejét, mégis, miért ment el a másik. Aztán rájön, hogy van értelme az életnek. Hát hogyne, mikor három gyerekre is küldeni kell a pénzt. Hát hogyne lenne szükség őrá, hogyne kellene a segítsége. Erős, mert dolgozik, erős, mert a haverok mindennap várják, hogy odakarikázzon a gyárkapuhoz, hogy gyalog felmenjen a harmadik emeletre. Fagyban is, esőben is, szaggató lábbal is, tizenöt, húsz év múlva is. Bolond az ember. Kitalál magának valamit, aztán csak azt veszi észre, hogy az ötlet szenvedéllyé vált. Mint. ezekkel a galambokkal is. Mit tud egy pelyhedző állú siheder a postagalambokról? Hall ezt- azt, lát egyszer egy röpte- tést. aztán egyszer csak vágyik arra, ő is részese legyen mindennek. A ember előbb csak néhány galambot vesz, eteti őket, gondozza, s jön egyszer egy nap, amikor a galamb felrepül. Akkor már az ember többet akar. Csodálatos a röptetés! Érzi-a úgy más, mint ő, milyen az, ha egy galambja egyenesen Drezdából jön visz- sza? Hány fontos kapcsolat van egy emberöltőnyi életben ? Ahányat fontosnak érzel, annyival vagy erősebb. Az embernek van egyszer egy postagalambja, s ha eljön az idő, kilépteti. Az egyiket hosszúhosszú évekig várta vissza, de a galamb nem jött. Egyszer, éppen tíz év múlva, az embernek el kellett utaznia a városból, és a házát a testvérére hagyta. * Az idő alatt történt, hogy visszajött a galamb. Es. mire az ember hazatért, addigra szárnyas, szürke szolgáját megfőzte a sógora. De a galambnépség már olyan ... fűrészporízű, száraz hússal válaszol az értelmetlenségre. Erős az ember. Dolgozik keményen. lel örömet munka után is. Pénzt küld és gondol az övéire. És jön egyszer egy nap. Ugyanolyan, mint a másik. de estére kegyetlen meglepetést hoz. Erős köhögést, lázat, gyengeséget. Pedig még ötven körül erős az ember. Segít majd a kórház, segít majd az akarat. S egy idő után Alig fordul a kulcs a zárban, már nyifogatják az ajtót. A szomszédos szlovák iskolából jönnek, osztálynyiam Könyvtáróra ... Kerékgyártó Lászlóné asztali naptárában már a márciusra is sorakoznak a bejegyzések. Van nap, amikor három csoport látogatását is előre bejelentették. Óvodásokét, kisiskolásokét, felsősökét. Az újhelyi pedagógusok szinte rácsaptak a lehetőségre ... Dr. Mák Mihálynéval, a sátoraljaújhelyi városi könyvtár vezetőjével eiöDD köroejárjuk a könyvtárat. Elengednetetlen. A „háziasszony” büszkeségét sértenénk. Azonkívül szegényebbek is lennénk egy nagy-nagy élménnyel. Nyilván így vannak ezzel maguk az újnelyiek is, mert a házigazdák szerint az elmúlt két hónapban sikk lett könyvtárba járni a határ menti városban. Olyanok is beiratkoztak, akik a régi könyvtárnak talán sohasem lépték át a küszöbét. Akik meg a régibe is jártak, most csodálkoznak. „Jé, hát itt ennyi könyv van?!” Kedves, hangulatos volt a régi is. De csak az ott dolgozók tudtak, milyen áron! Mert az úgy volt, hogy ha bejöttek húszán, hát be kellett csukni a bejárati ajtót. A szépen gyarapodó könyvállomány sem a polcokon hivalkodott. Gondosan becsomagolva álmodtak szebb napokról, olvasókról a könyvek. A város másik végén — raktárban. Kétszáznyolcvan négyzetméternyi könyvtárba — irodával, raktárral természetesen — nem sok minden fér be... Most meg 1 120 négyzetméteren gazdálkodnak. Négyszáznyolcvan négyzetméter csak a raktár. „Száz évre elég” — mondja a könyvtár vezetője, s nincs okunk kételkedni a szavában. Igen, nagy valószínűséggel hosz- szü-hosszú évtizedekre megoldották a könyvtár gondját az újhelyiek. Van hová fejleszteni, s van hol válogatni ... És megindultak az olvasók is. Soha ennyien még nem voltak beiratkozott olvasók. Noha a költözködés miatt tavaly három hónapon át zárva voltak, 1980 december végére a 3900. olvasót is beírták. Különösen a gyerekek száma ugrott meg'... 1979-ben 570-en voltak. Tavaly 993-an... És már majdnem valamennyien új- n beiratkoztak ..,
