Észak-Magyarország, 1981. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-02 / 28. szám
ESZJU(-MAGVA*OftSZAG 4 1981. február i, kedd A képernyő előtt Köiiyvsk közölt - ósággal Az elmúlt hét adásaira visszatekintve, sokféle műsor kívánkozik a kritikai jegyzetbe. Elsőként egy szűkebb pátriánkat érintő műsort kell feljegyeznünk: Tokai-Hegy alja címmel kétrészes dokumentumfilm pergett szombaton és vasárnap délután, összesen százöt percben. Tatán nem túlzás, ha ezt a százöt percet megkülönböztetett figyelemmel ültem végig a képernyő előtt. A Major Sándor szerkesztette, Szűcs László rendezte dokumentumfilm mindvégig korrekt, precíz volt, s bizonyára százezreknek adott új ismereteket. Ne tűnjék azonban ünneprontásnak, ha itt megjegyezzük: talán nem volt benne annyi mondandó, hogy mindvégig egyenletesen kitöltse a hosszú adásidőt, akadt benne szorosabbra húzható betét, maga a szerkesztés is lehetett volna szorosabb. Igaz, hogy Tokaj-Hegyalja neve hallatán csaknem mindenfelé elsősorban a bor fogalma asszo- ciáládik, ebben a tájegységet bemutató filmben — akár a bor rovására — több figyelem juthatott volna a terület és lakosai bortermelésen kívüli életének. Voltak ugyan történelmi utalások, rövid villanatok, amelyek nem kapcsolódtak közvetlenül a borhoz, de mégis a százöt percben valamivel több fény juthatott volna a táj nem boros vonásaira is. E •megjegyzés — persze — nem csökkenti a látottak elisme- ■xését. * Áru-e a kultúra, vagy sem — e körül sok vita folyt a közelmúltban a képernyőn is. Az elmúlt héten a Kockázat című kitűnő közgazdasági műsor a kultúra és a gazdaság ösz- szefüggéseinek kérdéseivel foglalkozott. A sok figyelmet érdemlő gondolat között elhangzott, hogy a kultúra tulajdoniképpen beruházás, mert az abba belefektetett forintok maj- idan gazdaságilag mérhető módon — termelésben stb. — térülnek meg. Jó lett volna, ha a kitűnő sorozat ez adásában «a kultúra nem ennyire homogén fogalomként került volna asztalra — általános iskolai szükségletek a luxuskivitelű művészeti albumokkal, könyvritkaságokkal, az opera az ama- ífcőr színjátszással, a beatkoncert az ismeretterjesztéssel keveredhetnek így tudatilag össze a támogatás oldaláról—, mert ez bizony nagyon sokrétű valami, amelynek rétegei egymástól sok-sbk tekintetben különböznek, például társadalmi értékük és támogatási szükségességük vonatkozásában is. Nem lenne jó, ha a kultúrát csak beruházásként fognánk fel, mert ez jelenthet múló örömöt, kellemes szórakozást, gazdasági eszközökkel nem mérhető tudati gazdagodást is. Más kér- ídés, hogy szorosabb gazdálkodási lehetőségeink között bizonyos kulturális szolgáltatások és művelődési, szórakozási források forintértéke természetszerűen változik, mint arra wgyancsak a képernyőn láttunk-hallottunk példát, egyes kiadványok árának kiszámításánál is. * Ügy adódott, hogy nemrégen olvastam Vészi Endre leg- íöjabb elbeszéléskötetét, s benne a szerdai tévéportrénak is címet adó Folytatólagos előadást. Ez az önéletrajzi fogantatásé novella, illetve ennek dramatizált változata vezette az ^önbemutatásos” filmet. Bennem éltek még az olvasmány- élmények, a képernyőn most nem látott Vészi-művek, az azokból kiolvasható életrajzi adalékok, s közben hallgattam az író emlékezéseit, miként lett az elszegényedett szappanfőző mester fiából, a Geduldiger-cég vésnökinasából író, Babits miként nyújtotta segítő jobbját a teljesen ismeretlen fiatalember felé. A Major Tamás kitűnő alakításával megjelenített Az erkély ugyan nincs a most olvasott gyűjteményes kötetben, de ebből a Vészi-portréból nem maradhatott volna ki: a mindig mindent kívülről szemlélő, előnyös hely- relét üzletelésre használó, sajnos, nem is ritka embertípus ironikus rajza teljesebbé tette Vészi Endre portréját. * Az MTV Fiatal Művészek Stúdiója készítette a Modeü- jfilmet. A húszperces dokumentumfilm a fotómodell és a manöken pálya iránti érdeklődést olyan megközelítéssel mutatta be, hogy inkább táplálta az e pályákra lépőkkel és a reklámfotósokkal kapcsolatos rossz társadalmi előítéleteket, mintsem a társadalmi szükségességet és a vadhajtásokat szétválasztva, a lényegről szólt volna. Benedek Miklós Talán csak délidőben, s talán csak néhány percre marad ilyen idillien csendes a miskolci Kazinczy Könyvesbolt, mint képünkön. Az elmúlt évben több mint 12 millió forintot forgalmaztak. Most, januárban 800 000 forintért vásároltak náluk könyvet. S a sok fiatal és idősebb könyvvásárló között olykor - nem is olyan ritkán - akadnak olyanok is, akik csak üldögélni, egy kis pihenőre térnek be. Őket is szívesen látják. Fotó: L. J. Két újai izemtöitéiieti irónia A miskolci MÁV Járműjavító Üzem Pál István szerkesztette Üzemtörténeti Krónikájának 1980 első felében megjelent, első száma már felkeltette mindazok figyelmét, akik a szűkebb pátria múltja, egyes részeinek története iránt érdeklődnek, — s hozzá tudnak jutni a nem nagy példányszámú kiadványhoz. Az Üzemtörténeti Krónika ugyanis elsősorban szakmai -körökben elérhető füzetes kiadvány, de korábbi száma és most megjelent példányai azt tanúsítják: több, mint egyszerű üzem- történet, mert olyan adalékokkal szolgál, amelyek az egyetemes várostörténetet is értékekkel gazdagítják. Most egyszerre jutott el az olvasókhoz az Üzemtörténeti Krónika 1980-as 2. és ösz- szevont, 3—4. száma. Érdemes elolvasni. A két szám folytatólagosan közli a Vasutas szívvel ... című üzemtörténeti összeállítást, amely gyakorlatilag az 1976-ban közreadott, 400 oldalas üzemtörténet — Pál István-: A vaspálya túlsó oldalán — néhány főbb vonulatának sűrített közreadása, átfogó ismertetés az üzem életéről, eddigi százhúsz esztendejéről. Található még a két lapszámban vasutasnapi és szak- szervezeti számvetés, krónika a vasutasok szakszervezete megalakulásának 1890 és 1945 közötti előzményeiről, a százéves jubileumára készülő üzemi férfikórusról beszélgetés, emlékezés a Miskolci MÁV Igazgatóság száz esztendejére, a hajdani vasutas csónakházra. Mindkét lapszámban bőséges a múltba tekintésen kívül a napi krónika, a kitekintés az üzemi életből, s mindkettőt igen gazdag képanyag teszi teljesebbé. Rokonszenves közművelődési törekvés a Járműjavító Uzemtörténeti Krónikájának rendszeres megjelentetése. E füzetek — helytörténeti ismeretközlő szerepük miatt — megérdemlik a megkülönböztetett figyelmet. (hm) Ózdi jelentés Az összegző megállapítás az elmúlt öt év számottevő eredményeként értékeli Ózd közművelődési életéről szólva az egységes, városias szemlélet kialakításában és az adott feltételek hasznosításában tett erőfeszítéseket. A sommás megállapítás mögött természetesen kirajzolódnak a részletek „színképei”; az értékelés, a pozitív tendenciák, a felmérhető- érzékelhető eredmények mellett utal a gondokra, hiányosságokra is. A reális helyzetkép felrajzolását, az ötéves tevékenység elemző megközelítését különösen indokolttá tette az újabb terv- ciklus kezdete; az, hogy Óz- don is meg kellett fogalmazni azokat az irányelveket, amelyek megszabják a köz- művelődési tevékenység középtávú, városi feladatait. A fejlesztési feladatok között kiemelt helyet kapott a munkásművelödés ügye; igényként fogalmazódik meg a munkahelyi nevelés feltételeinek és lehetőségeinek bővítése, a művelődési bizottságok tevékenységének új formákkal és módszerekkel való gazdagítása. Az „ előrelépéshez szükséges, hogy erősödjék a szocialista brigádok kisugárzó hatása, mindenekelőtt az alapműveltség megszerzését illetően. Szorosan kapcsolódik ehhez az ifjúság körében végzett kulturális nevelőmunka továbbfejlesztése: „... törekedni kell arra, hogy minél szélesebb rétegben alakuljon ki, és váljon tartóssá az önművelés igénye, a helyes kulturális szokások rendszere. Kiemelten kell foglalkozni a szakmunkástanulók és a munkásfiatalok politikai és általános műveltségének emelésével, 4 közművelődésbe való bevonásával”. Ózd város közművelődési intézményhálózatában fejlesztés nem várható — bár a Liszt Ferenc Művelődési Ház felújítása nyilván jobb körülményeket teremt majd a munkához —, a középtávú irányelvek ezért a feladatok megoldásához a meglevő anyagi és szellemi erők további koncentrálását, az intézmények jobb együttműködését és többcélú hasznosítását kívánják meg. Felhívják a figyelmet arra — s ennek már a terveit is kidolgozták —, hogy a csatolt községek elszigetelten működő könyvtárait, művelődési létesítményeit be kell kapcsolni az egységes városi intézményhálózatba,. a tartalmi és módszertani munka javítása érdekében. Általános kívánalomként fogalmazódik meg, hogy: „ ... a politikai és az ágazati felügyeleti munkában nagyobb hangsúlyt kell adni a művelődéspolitikai tudatosságnak, a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodásnak”. A következő öt esztendő közművelődési tevékenységét meghatározó irányelvek — mint azt az Ózd városi Tanács Végrehajtó Bizottságának közelmúltban tartott ülésén megfogalmazták — várhatóan az eddiginél hatékonyabb munkára serkentik mindazokat, akiknek ebben szerepük van. A végrehajtó bizottság megbízta a művelődésügyi osztályt, hogy július 31-ig készítsen konkrét intézkedési tervet, s azt juttassa el valamennyi közművelődési intézménynek, művelődési bizottságnak és társadalmi szervezetnek. (t. n. j.) Ötéves mérleg Az elmúlt öt esztendőben határozottan erősödött megyénkben a pedagógiai köz-, gondolkodás. Ebben nagy részt vállalt magára a Magyar Pedagógiai Társaság Borsod—Miskolci Tagozata is, amely tegnap, február 2- án. délelőtt 10 órakor tartotta beszámoló és vezetőségválasztó küldöttértekezletét Miskolcon, az SZMT-szék- házban. A társaság oi^zágos küldöttértekezletére készülve — tavasszal tartják meg Budapesten — illő mérlegre tenni a végzett munkát, a teljesített feladatokat, amelyeket a társaság megalakulásakor, tizennégy esztendővel ezelőtt úgy határoztak meg, hogy társadalmi úton kell segíteni a szocialista nevelés ügyét, erősíteni kell a gyakorló pedagógusok tudományos tevékenységét, javítani szükséges a pedagógiai közgondolkodás színvonalát. Az elmúlt öt esztendőben — mondta dr. Károly István, a borsod—miskolci tagozat elnöke — a különböző társ- szervezetekkel és -szervekkel együttműködve, egy sor köz- érdeklődésre is számot tartó tudományos ' ülést tartottak. Részt vállaltak a társaság tagjai az új pedagógiai dokumentumok bevezetésének előkészítésében, s a nevelés számos területén végeztek kutatásokat. Az öt esztendővel ezelőtt alakult kisgyermeknevelési szakosztály tagjai például a hátrányos helyzetű gyermekek óvodai beilleszkedését, és e hátrányos helyzet megszüntetésének lehetőségét vizsgálták. Kutatási eredményeikről országos fórumokon is számot adtak. De általában is igen eredményesnek bizonyult a gyakorló pedagógusok bevonása az elméleti munkába. Különböző társadalomtudományi kiadványokban például a tagozat 80 tagja publikált, a közülük 56 a gyakorló pedagógus. Ezt a törekvést egyébként a jövőben is érdemes tovább erősítem. Az oktatónevelő munka eredményessége érdekében ugyanis jobban kell támaszkodni a gyakorló pedagógusok tapasztalataira. Egyébként erről szólt felszólalásában dr. Simon Gyula, a társaság főtitkára is, aki elmondotta: gyakör- latban hasznosítható elmélet csak a gyakorlat eredményeiből, tapasztalataiból születhet meg. Elismerően szolt a borsod—miskolci tagozat tevékenységéről, amely érthető módon a sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskolára épül, de valóban mozgósítani tudta a megye pedagógusait. A jövőre nézve is meghatározták a feladatokat. A pedagógiai közgondolkodás további erősítése érdekében szükséges, hogy javítsák kapcsolataikat a különböző szervezetekkel, így például a Történelmi Társasággal és a Miskolci Akadémiai Bizottság neveléstudományi szakosztályával. Tovább kell ösztönözni a gyakorló pedagógusokat tapasztalataik közreadására, s erősíteni kell a pedagógusok nevelői szemléletét. Az elkövetkező öt esztendőben újabb nagy feladatok várnak a pedagógusokra, a Borsodban dolgozókra is. A Magyar Pedagógiai Társaság megyei tagozatának, a maga sajátos eszközeivel és lehetőségeivel ehhez a munkához kell segítséget adnia. A tegnapi küldöttgyűlésen egyébként megválasztották a tagozat úi vezetőségét. Elnöke dr. Földy Ferenc főiskolai docens lett. Titkára Soós Holland. A borsod—miskolci tagozat tiszteletbeli elnöke dr. Károly István. Pataki tanulmányok Igénylik a szakmai segítségei Tizenhét tanulmányt közöl a Sárospataki Pedagógiai Füzetek közelmúltban napvilágot látott 1980. évi 4, száma. Talán nem véletlen, hogy c- tanulmányok döntő többsége a főiskolán folyó képzést térképezi fel. Nemcsak dr. Károly István tanulmányára gondolunk itt — A sárospataki tanítóképzés megyénk közoktatásának szolgálatában —, hanem azokra a ki- sebb-nagyobb terjedelmű tanulmányokra is, amelyek a nevelés egy-egy területének mérlegét vonják meg. Anélkül, hogy a Sárospataki Pedagógiai Füzetelvben megjelent tanulmányokat rangsorolni akarnánk, érdemes részletesebben is ismertetni Oláh Katalin és Székely Istvánné főiskolai docensek ..Pályakezdő pedagógusok Sárospatakon” című tanulmányát. Kilenc oktatási intézményben végezték felmérésüket. Az érintett iskolák 250 pedagógusából 50 — tehát egyötödük — tekinthető pályakezdőnek. Alighanem sokat mond. hogy e pályakezdők döntő többsége véglegesnek tekinti választását: ami szakmára és lakóhelyre egyaránt vonatkozik Ugyanakkor: a pályakezdő pedagógusok igénylik a nagyobb szakmai segítséget, már a főiskolától is. Nagyon határozott törekvés körvonalazódik a füzetek olvasása közben. Nevezetesen az, hogy az itt dolgozó pedagógusok a gyakorlati képzés mellett igen erőteljes udományos tevékenységet is kifejtsenek. Ami egyébként természetes törekvés, hiszen nemcsak a 'főiskola létezik környezetébe ágyazva, hanem maga a pedagógusképzés is feltételezi a folytonos információcserét, a tudományos megalapozottságot. Ami a munkára nevelésben éppúgy ..kritérium” lehet — Gonda Sándorné irt a .munkára nevelés alapozásáról —, hanem az úttörő- mozgalomban is. a közösségi életre nevelésben, (H >r- váth Ferenc tanulmányának: Az űttorőőrs, mint a közösségi-közéleti nevelés alapvető színtere, nyilván az úttörőmozgalom iubileuma is aktualitást adó A füzetek néhány tanulmánya történelmi, irodalmi .ihletésű”. Homcnnay Nárh- dorné pedig A szociah's’a brigádok művelődésre motiváló szerepe mi-nme1 mt dolgozatot. (cs. a.) Platán éttermünk az Avas-délen esküvői és egyéb rendezvények vállalásaival áll Vendégei rendelkezésére. Zártkörű rendezvények esetén a szeszes ital fogyasztása engedélyezett.
