Észak-Magyarország, 1981. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-02 / 28. szám

T981. fetmiér 3., ImhW ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 ~ Ezresek — fillérek helyett Üj üzem épült a Húsipari Vállalatnál A húsliszt, a vérliszt rend­kívül értékes, proteinekben gazdag allati takarmány. Előállítása nyilván ott cél­szerű és gazdaságos, ahol a szükséges nyersanyagok — azaz a vér, a csont, a lágy anyagok — helyben vannak. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Húsipari Vállalat miskolci gyárában már an­nak építésékor felmerült egy h úsl isztüzem létesí lésének gondolata. Emlékeink fel­elevenítéseképpen nem árt, ha leírjuk: az új gyárat 1975. december 20-án ar at­ták fel. A húsliszfüzem épí­tésének ötlete ennél koráb­ban, 1974-ben fogalmazódott meg először. Az olasz DEVITA győzött lai Húskombinátban került először sor, a berendezések nem hozták y gyártó cég ál­tál garantált paramétere­ket. (Utólag már megállapít­ható. hogy ennek fő oka abban kereshető, hogy a kezelősze­mélyzet szakértelme nem érte el a kívánt szintet.) A beru­házó és a szállító között vita alakult ki. pereskedés kezdő­dött es mindaddig, amíg ’a tisztázatlan kérdésekben nem döntött a nemzetközi bíró­ság, az olasz cég befagyasz­totta szállításait így történt, hogy bár a miskolci gyár importkiváltó hitelből finanszírozta az épülőben levő beruházást, amely hitelforma nyújtásá­nak egyik feltétele, hogy a beruházásnak három even belül meg kell térülni — a beruházás a szállítási kése­delmek miatt elhúzódott. latot, szakmai ismereteket szerzett, az üzem élére pe­dig jól felkészült vezető ke­rülhetett. így azután, a mintegy 153 millió forintos beruházás — amelyből 112 millió forintot a Magyar Nemzeti Bank hi­telezett — sikeres beüzeme­lése és működtetése biztosí­tottnak látszik. A kivitele­zésben — amely éppen a. Lenin Kohászati Műv^k kombinált acélművének épí­tésével egyidőben történt —: közreműködött az Észak- magyarországi Allamj Építő­ipari Vállalat, a Budapesti Gépipari Beruházási Válla­lat.' és az Egyesült Izzó is. Eredmények áprilistól A vér- és húsiisztüzem termelésének konkrét ered­ményeit április elejétől vár­ja a gyár, amikorra befeje­ződik a próbaüzem és teljes üzemmel kezdődhet meg a húsliszt és vérliszt gyártása. A Borsod megyei Húsipa­ri Vállalat miskolci gyára ez ideig rendkívül olcsón, ki­logrammonként 20 fillérért értékesítette az uj üzem alapanyagait az Állati Ta­karmányt Előállító Vállalat­nak. A gyártás teljes felfu­tása után kétmüszakos üze­met feltételezve, naponta 25 tonna húslisztet és 1(1 tonna vérlisztet értékesítenek majd — a vásárlók között is vá­logatva a lehető legkedve­zőbb áron. — Buciiért — Az engedélyezések, a tech­nológia kiválasztása, egyszó­val valamennyi hivatalos el­járás közei 2 évet vett igénybe. Az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat a húsiiszt­üzem létesítésével kapcso­latban — természetesen a lénia fontosságához illően — versenytárgyalási írt ki — ahol minden tekintbtben; árban, minőségben és nem utolsósorban a műszaki pa­ramétereket illetően, az olasz DEVITA cég került ki győz­tesen. Az Állatíorgalmi és Húsipari Vállalat szakembe­rei megtekintettek egy refe­renciaüzemet is. Ám az olasz cég első be­rendezéseinek üzembe he­lyezésekor, amelyre a Gyu­Mások fizették a tanulópénzt Ennek is voll jo es ked­vezőtlen oldala is. Kedvező volt, hogy a miskolci gyár­ban már figyelembe vehet­ték a Gyulai Húskombinát gyakorlati tapasztalatait, és már az építést is megfelelő szervezettséggel, körültekin­téssel végezhették, oly módon, hogy a technológiai beren­dezések be-, illetve felszere­lése utólagos bontást, vésést stb. sehol nem igényelt. Ked­vező volt az is, hogy a be­rendezésekkel dolgozó sze­mélyzet és műszaki gárda kellő üzemeltetési tapaszt a­Kísérletek csillagfürttel fi kényszer kockázata A . föagronómus kesergett: — Ott volt az orrunk előtt... Megtermett, gyönyörűen mu­latott, még dicsekedtünk is vele. s azután — legyintett — semmi. A tejét ingatta: — Ettől az érzéstől nincs rosszabb. Mi vezetők gyakran vitatkoz­tunk. pedig a helyzet világos voll: minden növény terven felül termett, de egyiket sem tudtuk veszteségmentesen be­takarítani. És ezek a veszte­ségek óriásiak voltak. Hektá­ronként legalább ötszáz má­zsa cukorrépánk termett. Ennyire becsültük. És meny­nyit tudtunk betakarítani? Kétszáz mázsát. Azt is kény­szer szülte ötletekkel. Meg­vásároltuk a Bodrogközi Ál­lami Gazdaság Herriau kom­bájnját. A íelázott talajon elsüllyedi. Elétogtunk egy 150 lóerős traktort. Jött a fagy és akkor már az sem tudott segíteni. Végül is szkréper ládával szedtük fel a csonttá fagyott répát. De a mázsán­ként halvan-hetven forintos önköltség helyett, közel 140 forintért. Vagyis alapos rá­fizetéssel. Hosszan sorolta azokat az ésszerűsítéseket, kényszer­megoldásokat, amelyeket ' a nem mindennapi év szült. A műhely dolgozói megoldották, hogy két Raba-,Steiger egy­más mögé „fogva” tudott vonszolni egy ekéi. Csak el­ső hallásra könnyű az a do­log, a drótkötelet ugyanis a nagy teljesítményű traktorra előre nem lehelen akasztani. Annyit barkácsoltak, hegesz­tettel';. hogy végül is sikerült. Így tudta ölszáz lóerő rán­gatni a hét fejű ekét. — Amikor az. ev végén megtudtam, hogy mekkora költségekkel dolgoztunk, a fe­jemet fogtam. Azt nem mon­dom. hogy nem számítottam rá, de a kilencmillió forint, anáuei túlteptak a tenget, bizony sok. Az Is igaz. csak folyékony üzemanyagért 3,5 millióval fizettünk többet. Ennyivel került többe ez a különben nem is olyan rossz év. — Ha csak a hatékonysá­got néznénk, akkor nyíltan ki kellene mondani, nyolcszáz hektáron azonnal fel kell hagyni a szántóföldi termesz­téssel. Amíg nem' késő, hi­szen a többletköltség 80 szá­zaléka ezeknek a területek­nek hasztalan művelésénél csapódott le. De. nem ilyen egyértelmű a kép. Ha aszály van, akkor ezek a földek ad­ják a legtöbbet. így a kétar­cú tájon a választás is két­féle lehel. Vagy betelepítjük ezt a területet gyeppel, vagy tovább műveljük. Az utóbbit választottuk. Ez a bizonyos nyolcszáz hektár a legbelvizveszélyesebb terület. Ebből 400 hektáron az elmúlt évben minden munkát megtiltott a könnyen roppanó jég. Ennyi maradt szán la liánul. És a mély forga­tás hiánya alaposan felrúgta azokat a terveket, amelyeket évek óta alakítottak ki. lsr mértebb nevén ezt vetésfor­gónak nevezzük, s arra szol­gál, hogy a meghatározott sorrendben egymás után ve­tett növények, bizonyos élet­tani hatásuk folytán támo­gassák egymást. Vagyis az elő véleménynek termés foko­zó hatása legyen. A föagro­nómus : — Most nem lesz. Ezek a talajok annyira későn szá­radnak ki. hogy . csak olyan kultúrával hasznosíthatók, amelyek a legkésőbben vet­hetők. Nekünk nincs sok vá­lasztásunk. Egy ilyen növé­nyünk van és ez a kukorica. Ötszázötven hektárról emel­tük lel a területét hétszázra', amely a 300 hektár silókuko­ricával egy ÜU megfeszített ősat ieóas. A tervezést zavartam meg akkor, amikor Pataki Lászlót az elmúlt évről faggaiiam. Ez az íróasztali munka, tálán soha nem kapott nagyobb rangot, mint most. Ezt egyet­len számmal igazolni tehet. Csak az üzemanyagköltség négymillió forinttal kerül többe, mint az elmúlt évben. — Nyiitan ki kell monda­ni: nálunk vége a hozam­szemléletnek. MosJ. az a dön­tő. hogy mennyiért. Mennyi­ért lehet egy mázsa terményt előállítani. Sajnos ez az idő­járás függvénye. Hiába szi­gorítottuk a normát, amikor kétszer a ívnyi gázolajat hasz­náltak lel a traktorok, mint kedvező időben: Így a költ­ség behatárolása nehéz. De egy biztos, utat kell biztosí­tani azoknak a növényeknek, amelyek viszonylag olcsón 'termeszthetők. Mi szeretünk kísérletezni. Például négy évig próbálkoztunk a szójá­val. amíg vetésével felhagy­tunk. mert csak egyszer jött be. Idén csillagfürlöt és Iv- íont vetettünk. Kíváncsiak vagyunk, hogy a mi adottsá­gaink között mit adnak. A csillagfürt 40 hektáron tavaly megbukott, idén ismét bizo­nyíthat. A borsóval-ugyanígy vagyunk. Száz hektáron ter­mesztjük. eddig nem sok si­kerrel, de annál több re­ménnyel. Ha csak a hozamát néznénk, akkor ráfizetünk. Viszont szalmájával halszáz anyajuhot teleltetünk ki, s ragyogó elővetemény. Hatása 20 százalékkal nagyobb ke­nyérgabona-termést eredmé­nyez. Így a belvíz, kényszerből új ötletekre ösztönöz. Na­gyobb kockázatvállalásra, költségcsökkentésre. Tehát ez a kényszer néha nem is olyan rossz... ;— —• f A területen 33 ERDERT-tipusu faháiat állítanak fel az arra rászoruló családoknak anya kontra lakó érint, de népgazdasági érdek ”4! Nincs üzlet a környéken, ami volt rs, bezárták Száz családot Az idős asszony csupa két­ségbeesés : — Jön alánk a bánya. Egy­szer ránkdól a házunk. Meg­boldogult férjemmel ötven évet és öt hónapot éltünk há­zasságban. erre a házra gür­cöltünk, s ez lett belőle — mutatja a repedt falakat. — Ne tessék telni — nyug­tatgatja a nénikét Slefán György, a Miskolci Bánya­üzem építési csoportjának vezetöhelyettese —, jól alá­dúcoltuk mi a házukat. Amint tetszik látni — teszi kezét a repedéseken levő, dátummal ellátott papírcsíkokra —, 1980. augusztus 23-án ragasz­tottuk fel ezeket, de most vs hézagmentesen összeilleszt- j ltotok. Bizonyítják. azóta nem süllyedt a talaj, illetve a ház. — Nem hiszem én aört — ellenkezik özvegy Iran Jó­zsef né. — A múltkor is fe­küdtem az ágyban, egyszer csak hatalmas lökést érez­tem. Egyedül vagyok, éjsza­kánként rettegek. Hangulatos, festőlen szép .vidék. Az egyik oldalon mély völgy húzódik, azon túl az erdő terpeszkedik. Átéllen- ben meredeken emelkedik a hegy koszorúja, oldalát sző­lők, gyümölcsösök, kiskertek parcellái sraffozzák. Középen kígyózik a Miskolc-Pereces- hez tartozó Csernalj utca, folytatásában a Kőpad utca, majd a Beilervölgy. A kö­zeli kőbányából bányászott köböl saját kezűleg épített apró házakban korábban bé­kességben éltek az emberek, most viszont érezhető feszült­ség vibrál a levegőben. Ért­hető az idegeskedés, hiszen hamarosan a házak alatt ter­mel a lyukói akna. — Több mint négymillió tonna szenet rejt itt a föld mélye — magyarázza Szöcs Elemér, a Miskolci Bánya­üzem főmérnöke. — A mai energiaínséges időben nép­gazdasági érdek a lefejtése. Még olyan áron is, hogy csaknem száz család lakás­gondját nekünk kell majd megoldanunk. Járjuk a Csernalj utcát. Feltűnik egy deszkából ké­szült házikó, melynek falán tábla hirdeti: Üj Élet Tsz M i s k ol c -S zi r m a Zöldségéi- árusító Helye. Azaz csak volt, mert megszüntették. Állítólag nem volt kifizetődő a fenn­tartása. Mások szerint a Kö­jál tetette rá a lakatot. A lényeg: bezárták az üzletet. Elmegyünk néhány üres por­ta előtt, ahol már csak a rom árulkodik róla: valaha itt lakás állt. Tucatnyi épületet gerendák támogatnak körül. A csoport vezető-helyet les mondja útközben: — A külön erre a célra létrehozott építési részlegünk 1979 szeptemberében vonult fel a területre. Munkánkat a waliujak menést os«*á4yáíva£ és mérnökségének előzőleg lefolytatott statikai mérései alapján végezzük. A viszony­lag jó állapotban levő há­zak alapját vasbeton talpge­rendával megerősítjük, ezek­ben utána nyugodtan élhet­nek az emberek. A földmoz­gást kevésbé bíró lakásokat gerendákkal aládúcoljuk, majd helyreállítjuk. A veszé­lyessé váll épületeket pedig lebontjuk, a tulajdonosokat a vállalat kártalanítja. Eddig három ilyen h^z felszámolá­sára került sor. a negyediket most ’bontanánk, de nem akarnak kiköltözni belőle. Megnézzük a 12-es szám alatt található lakást, bizony jól láthatóan megroggyantak a falai. Nem vitás,' ki kell üríteni, hiszen nem bizton­ságos már benne lakni a há­rom felnőttnek és a három gyereknek. — Költözzek télen, mínusz öt—fiz fokban? — kérdezi Ruby Agosion, a tulajdonos veje. — A faház állítólag hö- sz,igetelt, de azt mondom, hi­deg. — Gyere, nézd meg a mi irodánkat! — invitálja Síe­lőn György. — Az is faház. mégis jól betűijük. Beszélgetünk a íaháznkaf összeszerelő csoport brigád- vezetőjével. Pékár Miklóssal. Megtudjuk tőle. hogy össze­sen 33 Érdért típusú faházat állítanak fel az arra rászo­rulóknak. Ezekben azok a családok élnek majd, akik­nek a lakását megerősítik-, vagy aládúcolják. A lebontott három ház tulajdonosa és családja az Avas-délen jutott új otthonhoz, ezeket a szén­bányavállalat vette számuk­ra. A bánva’ egyébként még szénkiegésziIéssel is hozzájá­rul a faházak fűtéséhez — Megvallom — mondja a brigádvezető —. sajnáljuk a megpróbáltatásoknak kitett embereket. Sokan közülük idősek, egyedülállóak. Ahol fcuówtvk, segítünk. Sirák Istvánná megmutat­ja a szobáját; fóliát kellett felerősíteni a mennyezetről lehulló vakolat felfogására. — Egy liter tejért, egy kilő kenyérért kilométereket kell gyalogolnunk — panaszolja. — A tanácshoz kérvényt) küldtünk, negyvenen irtuk alá. hogy csináljanak vala­mit' az ellátás érdekében, do eddig nem történt semmi.' Annak idején, amikor tájé­kozta; lak bennünket a bánya vezetőinek döntéséről, egé­szen másról volt szó. mint ami itt történik. Tanácstala­nok vagyunk a jövőt illetően. Maguk mit javasolnak, kihez, mihez forduljunk? A téma kapcsán • felkeres­sük dr. Urban Nándori, a szénbányák jogügyi osztályá­nak vezetőhelyettesét. Bizto­sit róla. a Bányatörvény sze­rint járnak el; a kártalanítást) a megyei ingatlanközvetítő vállalat szakvéleménye .aluli­ján végzik, s azt az Állami Biztosító ellenőrzi. A szer-* készt őségben felkeresett; Brossai György építésvezető', vele ismételten megbeszéltük a kialakult helyzetet. — A szén lefejtése nép- gazdasági érdek — hangsú­lyozza. — Mi minden tőlünk telhetőt megteszünk a lako­kért, nyugodtan forduljanak hozzánk. A földmozgás után, várhatóan 1985-ben ismét vé-. gignézzük a házakat és újra tatarozzuk valamennyit. Kár. tehát senkit sem ér. hiszen a lakások értéke csak növek­szik. A lakók együttes vélemé­nye tükröződik a 07 éves Orliczky Ágoston szavaiban.1 — A bánya, aki megzavar­ta a nyugalmunkat, köteles, velünk törődni. Mert mi itt öregedtünk meg és ezután is itt akarunk élni. Koiaj László foto: Sólymos László |

Next

/
Thumbnails
Contents