Észak-Magyarország, 1981. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-15 / 12. szám
ÉSZAK-M AG YAROKSZÄG 4 T981. j<muér 15., csütörtök Ha nem zárjuk (alak kézé r Értelmiségi klub Néhány éve meglehetősen sokat hallhattunk az amatőr díszítőművészeti mozgalomról. Egymás után szerveződtek meg a szakkörök, szak- körvezetői tanfolyamokat indítottak — például a mező- csáti járásban, ahol kétéves tematikát dolgoztak ki részükre — s számos rangos kiállításnak adott otthoni a megye. A már igazán nagy hagyományokkal rendelkező Kis Jankó Bori hímző emlékpályázat mellett megszervezték a szerencsiek az Észak-magyarországi Kalárist, de bízvást emlegethetjük fel a miskolci díszítő- művészeti szakkörök éves bemutatóit is. Akkoriban fogalmaztunk úgy, hogy reneszánszát éli a népi díszítőművészet, amely a lakás- és öltözködéskultúrában igen fontos szerephez jut. Szakemberek szerint nemcsak ebben volt a népi díszítőművészet újraéledésének jelentősége. A hagyományok ^•feltárása, az eredeti motívumok felkutatása és „előbá- nyászása” legalább olyan jelentőséggel bírt, mint azok átültetése a mai életbe, he- ‘lyük megkeresése a mindennapi használatban. Mostanában viszonylag ritkán hallat magáról a mozgalom, s a mezőkövesdi hímzőpályázatot, nem számítva, jószerével egy-egy kör bemutatkozásaira szűkült le a népi díszítőművészeti kiállítások száma is. Sokak szerint nem véletlenül: a díszítőművészettel, a hímzéssel foglalkozók viszonylag zárt kört alkotnak (még asagy számuk ellenére is!), akik már „megvarrtak mindent”, s most már legfeljebb a szekfénypolcra dolgozhatnának ... Az öltözködés divatjában is mintha valamelyest háttérbe szorult volna a népi motívumokkal való díszítés... összegezve, lecsökkentek a népi diszitőr' 'Ja 1980/81 -es koncert- íévadban több jelentős szovjet muzsikus szerepelt a Nemzeti Színházban. A misművészet ápolásának ösztönző motívumai... Alighanem van valami igazság ebben a vélekedésben is, még ha teljes egészében nem tudható be csak ennek, hogy valóban visszahúzódni látszik ez az amatőr, öntevékeny művészeti mozgalom. Az okok pontos kiderítése, számbavétele a mozgalom irányítóinak, a népművelőknek a feladata — elősor- ban. A bemutatólehetőségek megcsappanása negatív hatással járt, s érdemes lenne talán megkeresni azokat a forrásokat, amelyek a mozgalom megyei helyzetének felmérését ilyen kiállításokkal segíthetnék. Annak idején, s így most is felvetettük azonban: az amatőr népi díszítőművészeti mozgalom éltető ereje ugyan a népművészet maga. viszont a közösségeknek sokféle szállal kellene összekapcsolódniuk. Mintha nem sikerült volna megtalálni azokat a másfajta, művelődő, szórakoztató, nevelő alkalmakat, amelyek a hímző asszonyokat valóban összekovácsolnák. Vagy csak nagyon kevés helyen. Pedig éppen ezek az Utóbbiak lehetnének azok a megtartó erők, amelyek a közös szenvedély, a közös hobbi — ha nem sértő e kifejezés! — mellett végül is megnyithatnák ezeket a viszonylag zárt közösségeket. Vagy vonzást gyakorolhatnának a még kívül maradókra. Meggyőződésünk ugyanis, hogy divatokat túlélni képes mozgalomról van szó. Olyan művészeti ágról, amely egyaránt megérintheti a pedagógust és a falusi parasztasszonyt, a fiatalt és az öreget ... A népművészet hagyományai pedig csak akkor élnek, élhetnek igazán, ha nem zárjuk be csak a múzeumok falai közé ... Cs. A. szép perceket szerzett a hallgatóságnak. Finta Gábor Értelmiségi klub megalakítását tervezi a Miskolc városi Művelődési Központ és a Tokaj étterem, s ez utóbbi biztosítaná a helyet a klub működéséhez. Az első összejövetelt január 16-án, este 6 órai kezdettel tartják meg a Favorit együttes és a Miskolci Nemzeti Színház művészeinek közreműködésével. A tervek szerint hetente egy alkalommal működik majd a klub, melynek programjai általában este 7 órakor kezdődnek, s ezeken ismert művészeket, közéleti személyiségeket mutatnak be az érdeklődőknek. A klubtagoknak — természetesen — módjuk nyílik zenehallgatásra, kötetlen szórakozásra is. A tervezett értelmiségi klub programjával, működésével kapcsolatban egyébként a Tokaj étteremben, illetve a művelődési központban nyújtanak bővebb felvilágosítást. Madame Odette visszaemlékezik HARLEM Két halálhír kolci vendégfellépéseik során hétfőn Emin Nacsatur- jáirt üdvözölhettük városunkban, a Miskolci Szimfonikus Zenekar élén. Közreműködött Magyari Imre kürtművész. Az est műsorában két orosz romantikus alkotás fogta közre századunk egyik igen jelentős zeneszerzőjének, Richard Straussnak szintén a későromantika szellemében fogant Esz-dűr kürtversenyét. tllinka Ruszlán és Ludmilla nyitánya — mely elsőként hangzott fel az est folyamán — hangulatos bevezetőül szolgált a zenekartól- — szólistától egyaránt nagy erőfeszítést kívánó kürtversenyhez. Strauss versenyművének előadása a hangszer virtuóz kezelését kívánja meg a szólistáitól. Magyari Imre nem mindig győzte fölényesen a mű technikai problémáit, kárpótolt viszont a dallamívek szép megformálásával, lágy, szép tónusú hangszínével. A szólista és zenekar együttműködésében mutatkozó hiányosságok több próba beiktatásával nyilván kiküszöbölhetők lettek vol■na. ! Az est legnagyobb sikerét Csajkovszkij ötödik, e-moll szimfóniájának előadása jelentette. A zenekar szemmel láthatólag otthonos ebben a stílusban, s Emin Hacsatur- ján biztos kezű, ihletett tolmácsolásával az első és má; iodtk tételben A fiatal ausztrállal folytatott szerelmi ügy már régen kihűlt, mikor Marlene Diet- rich második ausztráliai vendégjátékára utazott 1968- ban. Másokkal együtt hívták meg, hogy az Adelaide Festival of the Arts-on énekeljen. „Pár nappal az elutazása után” — meséli Odette Miron — „ismét megkaptam azoknak az expresszieveteknek az egyikét, melyeket színes papírra írt piros tintával — ez állt benne: Szomorú hírt kell közölnöm önnel. Monsieur Curnotv-t a megérkezésem napján megölte egy helikopter. Nagyon szomorú vagyok, és egyáltalán nem tudok aludni, ölelem!” Később mesélte el Marlene a bizalmasának, mi is történt: „Ügy érzem, hogy még ma is élne, ha kész lettem volna találkozni vele Sydneyben, ahol már a megérkezésem napján énekelnem kellett. Azonban szigorúan elutasítottam a kérését!” Könnyes volt a szeme, amikor ezt mesélte. „Feldühödve ment el riportot készíteni, abban a reményben, amennyire tudom, hogy a következő napon Melbourne- ben látni fog .. Hugh Curnow egy csoport újságíróval ment a Victoria- partok előtt levő fúrótornyokhoz, és mindenki, aki. utoljára látta, azt állította, hogy „jól ment a sora, vidám volt és barnára sütt”. A fúrótoronynál egy helikopter ereszkedett a leszállópályára, amikor hirtelen egy daru kanyarodott ki, megérintette a helikopter rotorlégcsavarjait, az felborult, és recsegve a pályára esett. Noel Buckley, az Esso Public-Relations managere félreugrott, de a még lassan forgó légcsavarok mindkét lábát levágták. Iszonyatos fájdalmak közepette , halt meg a következő napon. Nézőtéri meditáció A ma kezdődő filmhéten kél, egymástól merőben eltérő jellegű új filmet vetítenek a premiermozik. Egy közös vonásuk van: mindkettőhöz jó idegek kellenek; az egyikhez 'a benne látható ijesztő dolgok miatt, a másikhoz, hogy legyen türelmünk kivárni a végét. Angolok készítették A nyolcadik utas: a halai című és Idege n alcímű rémül met. A rendezője Ridley Scott. Úgy hirdetik a plakátok, hogy csak tizennyolc éven felülieknek való. Hozzáteendő, a felnőttek közül is csak azoknak, akik a már említett jó idegzeten kívül erős gyomorral rendelkeznek es kedvüket lelik a rémségekben. Ugyanakkor ahhoz is van türelmük, hogy egy teljes háromnegyed óra hosz- szat nézzék a mindenféle szemfényvesztést, a káprázatoson nagy• semmit, amíg a cselekmény tulajdonképpen elkezdődik. A film a sci-fi és a horror valamiféle keveréke azzal a megszorítással, hogy a sei, azaz a tudományosság végleg nincs benne jelen, csak a rá való hivatkozás, a fi. azaz a fantasztikum, az jelen van ugyan, de sokkal kisebb mértékben, semhogy száztíz perc vetítési időt igényeljen: az ijesztés, a borzalom, az undorkeltés az aztán az említett háromnegyed óra után végigömlik az egészen. Mindenféle titokzatos villódzások, zörejek között pereg a játék, a Nost- romo nevű kereskedelmi űrhajón, amely valamelyik másik naprendszerben keveredik rettenetes kalandokba. összesen hét utasa van. a nyolcadik pedig a filmben is említett halál, s az utasok közül végül csak egy marad életben, aki egv mentőhaió- val menekül. Hogy visszatér-e valaha a Földre, az nem derül ki. A roppant kalandok között mindenféle szörnyekkel viaskodnak, rettenetes pusztulásokat látunk, a látványtervező, a hangtechnikus, a pirotechnikus ugyanHugh Curnow. aki a földre vetette magát, fel akart állni — és a légcsavar csikorgó morajjal szó szerint lefejezte. Marlene nem ment el a temetésre, nem akart kínos perceket okozni az özvegynek:, csak egy tucat fehér rózsát küldött. „Hugh fiatal felesége megpróbálkozott az ausztráliai turné tartama alatt találkozni Madame Dietrich-hel” — meséli Odette —, „mert .még mindig sejtelme sem volt arról, hogy a szeretője volt. Szegény asszony azt hitte, hogy részesedni fog Marlene memoárjának a |ö- vedelméből, ami nagyon felbosszantotta az asszonyomat. Soha nem fogadta .. ” Egy év múlva meghalt Josef von Sternberg, aki hivatása szerint a legfontosabb ember volt Marlene Dietrich életében — nemcsak felfedezte Marlenét, és minden ellenállás ellenére neki adta Lola szerepét klasszikus filmjében, a „Kék atigyal”- ban. Még további hat filmet készített vele Hollywoodban. mely minden időre meghatározta Dietrich „vamp” karakterét. Azt, hogy valójában mi történt közte és a démoni Sternberg között, mindaddig kutatni fogják a filmtörténészek. míg Dietrich—Stern- 'berg-filmeket fognak látszani. „Mindenki tudta Hollywoodban. hogy von Sternberg bolondul Dietrichért” — mondta Riza von Sternberg. az első felesége már 1931-ben egy kaliforniai bíróság előtt. ..A férjem minden éjjel legalább háromnégy órára átment a mellettünk levő appartmentba — ő kényszerítette, hogy «•ellettünk vegye ki. Több csak kitett magúérL. Lehet ijedezni, borzongani, s akinek nem fordul lel közben a gyomra, a film végén azon töprenghet, vajon mit keresett ebben a szupertechnikai csodák között folyó rémhistóriában egy szelíd házimacska. Nagyon hiszem, hogy a jövő századok, vagy ezredek társadalmának az élete nem csupa pusztulás és szörnyekkel vívott harc lesz. De vajon akkor a sci-fi históriák miért mindig ezt akarják elém vetíteni? Egyébként a mozik- biztos sikerre mehetnek e filmmel, meri sokan szeretik nézni a veszélyes kalandokat, mások kínját a kényelmes nézőtér biztonságából. Elment az asszony — ez az egyszerű kijelentő mon- dat-'a címe a Dinara. Aszano- va rendezte szovjet filmnek. A cím elmondja az egész filmtörténetet: egy tizenegy éve együtt élő házaspár élete felbomlik. Vera, a feleség egy mozgalmasnak tűnő éjszaka után megszökik otthonról, férje egy levelet talál helyette az ágyban. Vitya, a tízéves koravén kisfiú nem érti, miért, hidegültek el egymástól a szülei, ezt a nézőtéren mi is nehezen értjük, a film szereplői és alkotói nagyon kevés információval szolgálnak. Igaz, hogy a férjnek volt munkahelyi flörtje, de az asszony inkább azért hidegül el tőle, mert az egykori nagy' szerelem megkopott. A film azt a rövid időt ábrázolja, amíg az asszonyt végleg elviszi a repülőgép, s közben a férj visszaemlékezéseiben felidé- zödik a házasság néhány mozzanata, de ebből sem derül ki, miért kell az asszonynak végleg elmennie. Sajnos ez a film nagyon nehezen tud lekötni, nem tud a szereplők egyike mellé sem odaállítani. Kiszámított sablonokból építkezik, vontatottan alakul ki a történet. A címbeli állítást ábrázolja, de sutnak markánsabb motivációival adós marad. (benedek) áruházban nyittatott számlát Madame Dietrich számára ...” És hol volt Marlene férje, Rudolf Sieber íelvéteiveze- tö? Ehhez a jóképű szudé- tanémethez 1923 májusában ment feleségül, és az 1976 júliusában bekövetkezett haláláig nem vált el tőle. 1930. április 1-ig. míg Hollywoodba nem utazott, egy fedél alatt lakott Rudolf Sieberrel Berlinben a Kaiser-alle 54. (ma Bundesalleé) számú házban. Mikor Riza von Sternberg 1931-ben Hollywoodban 50 000 dollár kártérítést követelt tőle azon a címen, hogy „elidegenítette” tőle a férjét, Marlenének csak fel kellett hívnia Rudolf Siebert. és az azonnal Amerikába sietett, hogy kijelentse a bíróság előtt: ..Nem kételkedem a feleségem hűségében. Von Sternberg úr nem több. mint Marlene rendezője és támogatója”. Bár Rudolf Sieber Berlinben egy fedél alatt élt Marlenével, de egy másik lakásban az orosz táncosnővel. Tamara Matullal. Kétségtelen, hogy mesteréhez. Josef von Sternberghez fűződő viszonya szenvedélyes és változatos volt. Miután befejezték az utó'só filmjüket, a The Devil is a \Voman”-t. 1935-ben kapcsolatuk a gyűlölet és szerelem egy formáiévá változott. Mikor az első hírek szárnyra kaptak arról, hogv Marlene Dietrich végre meg akarja írni a memoárlát, Josef von Sternberg szárazon csak erfnyit mondott: ..Altkor nekem is még egyszer tollat kell fognom ” Azután meghalt, és Marlene megváltozott emberként tért vissza Párizsba. (Folytatjuk)
