Észak-Magyarország, 1981. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-14 / 11. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1981. január 14., srerda Régi súgás játékra emlékeztet a hír terjedése A hazai popélet egyik legújabb üstököse, a miskolci Edda Művek október 16- an csütörtökön, minden jel szerint sokáig emlékezetes, dupia koncertet adott Vácoti. A kétszer másíél órás rock-show a régi es vadonatúj Edda-rajongok örömünnepe lett, a hangverseny házigazdája, a művelődési központ pedig minimális idő alatt már-már rekord összegű bevételt — 25 ezer lórint tiszta hasznot — kasszírozott. Különös paradoxonként a koncert legnagyobb hatást mégsem a résztvevőkre, hanem a pop-eseménytől távol maradók egy meglehetősen széles körére, ha úgy tetszik, a csendes többségre gyakorolta. Eddáéit fellépéséhez kapcsolva gyerekek eltűnéséről, erőszakos bűncselekményekről, ijesztő rendbontásokról beszélnek a Du- na-parti városban. A helyzet kicsit a régi súgós játékra emlékeztet, ahol a fülbe suttogott eredeti szavak, a sor végére szinte teljesen eltorzulnak. MEGSZAKADT LÁNCOLAT A hangverseny estéjén ugyanis valóban eltűnt egy 13 éves lány, mint erről a Pest megyei Hírlap is hírt adott. Sz. Tünde barátnőivel együtt maga is a koncertre indult, de mert csak két jegyük volt, végül mégsem a koncertre érkeztek. Az Ed- da-belépőket inkább eladták, a pénzből italt vettek, majd a hozzájuk csapódott fiúkkal elindultak a Duna-partrá. Sz. Tünde aztán útközben különvált a társaságtól, s ettől a pillanattól az összefüggések láncolata megszakadt. Ezt követően már csak annyit tudni, hogy hosszú kutatás után , a gyereket vízbe fulladva, a Duna árterében — a csőgátnál — találták meg november első napjaiban. A tanúk vallomása és a holttest Vizsgálata alapján azonban bűncselekményre utaló nyomra az ügy vizsgálói mindeddig nem bukkantak. A rendőrségi eljárás tovább tart. Vác városában azonban egész sor kósza bír terjedt el az utóbbi hetekben, amelyeknek a diáklány tragédiájával szemben nemcsak az Eddához, de a valósághoz sincs semmi köze. A szóbeszéd, ez a megszemélyesíthetetlen, körülhatárolha- tatlan fantora, összetört bútorokat,--kivert lámpákat, gyerekek eíszökését, s mindenekelőtt súlyos bűncselekményeket ír az Edda-koncert terhére. A híreszteléssel alapvetően érintett két Intézmény, a művelődési központ és a rendőrség csodálkozással vegyes meghökkenéssel fogadja ezeket az értesüléseket, hiszen a kultúrcentrum sértetlen, a tucatnyi fiatal elveszéséről és az agresszív bűntettekről keringő történetek pedig a képzelet különös termékei. Ilyenformán a városban elterjedt rémhírek ügyét le is zárhatnánk, feltéve, hogy az eset mögött nem sejlenének bizonyos mélyebb indulatok, szenvedélyek. A váci Edda-jelenség hátterében azonban, úgy tűnik sajátos mechanizmusok munkálnak, amelyek egy nem létező botrány ballasztját helyezték el a köztudatban. Ilyen körülmények között most már az igazi kérdés a botrány kreálásának és szüntelen gerjesztésének miértjére vonatkozhat. És valóban. Vácott járva, helybeliekkel beszélgetve ez alapvető kérdés felvetése mind indokoltabbnak látszik. Hivatalos és nem hivatalos helyről származó információkból ugyanis, fokozatosan kirajzolódik a közvéleménynek egy bizonyos erőtere, amelyben az Edda-koncert csak látványos alkalom volt a tizenévesek, pontosabban e generáció egyes életformaelemei elleni tillaKozáshoz. A helyzet rendkívül tanulságos. A bűnbak szerepe néhány megellnek, a miskolci zenekarnak, poníosaooan Kisebb táboruknak jutott, .akiit a városba úgymond a botrányt importálták. Csak hogy a koncert közönsége óriási Ionosé géoen váci tizen- es huszonéves volt, jelezve, hogy a város fiataljainak egy jelentős része vonzódik, vagy legalábbis érdeklődéssel szemléli az ifjúsági kultúrának ezt az Edda által is közvetített saja los formáját. Ez ténykérdés, ami persze nem zárja ki, hogy ezzei a beállítódással vitatkozni lehet, de tudomásul sem venni, önáltatás. Mindebből pedig az következik, hogy nem pár tucat jövevény, hanem több száz váci diák fejfogásával ellentétes a konceijlet és az ehhez kapcsolódó értékeket kategorikusan elutasító magatartás. Ki merné azt kétségbe vonni, hogy a több száz váci gyerek jelentős többsége ne az ifjúság színe-javához tartozna ? TIPIKUS PÉLDA A fiatalok egy rétege öltözködésében, ízléséljen, magatartásformájában kétségkívül bizonyos fokig másféle kultúrát követ, mint a társadalom többi csoportja. Ez a fajta másság elviselése — nem csupán Vácott — konfliktusokkal jár. A szóban forgó Edda-koncert azonban tipikus példa arra, hogy bizonyos irritáló jelenségeket — tolerancia helyett —, hogyan lehet eltorzítani, fantáziáit rémképpé felnagyítani. Egy olyan riasztó happeningre aztán, mint amilyen a fáma szerint a váci volt, már valóban igen sok rosszat el lehet mondani. A dolog egyetlen hibája, hogy a történet már réges-régen nem igaz. Az elszakadást, amely nem egy családban a szülők-nagyszülők és gyerekek-uno- kák között végbemenni látszik, diszkréten jelzi egy apró epizód is. Nem az Edda- koncert volt az első, s minden bizony- nyál nem is az utolsó, amikor az úgynevezett jó családokból való gyerekek hangverseny előtt, kapualjakban, mellékhelyiségekben szakadtakká öltöztek, hogy aztán hazafelé újra a szülői" ház normáinak megfelelő holmikba bújjanak ... BURJÁNZÓ ELŐÍTÉLETEK Végül még valami. Hogy ezeknek az ifjúsággal kapcsolatos beállítódásoknál-; a kisülési pontja éppen az Edda Műven: koncertje lett, abbán bizonyos szervezési technikák is minden bizonnyal közrejátszottak. Egyszerűen érthetetlen, hogy a művelődési központban a pophangversenyek viselkedési normáit nyilván ismerő népművelők miért hárították el maguktól döntően a rendteremtés munkáját, amikor azt a megye számos művelődéi« házában kollégáik, az Ifjúsági mozgalom aktivistáival együtt, bölcs mértéktartással eredményesen elvégzik. A koncertek túl- szervezése nem feltétlenül jó, tanácsadó, hiszen az ilyen fegyelmezett bababulik nemegyszer vezettek már a közönség utólagos protestáJásóhoz, míg az úgynevezett free (szabad) koncertek legtöbbször rendbontás nélkül zajlanak le. A váci Edda- fellépés után azonban a hivatalos vélemények szerint semmilyen néma vagy hangos tiltakozás nem történt, a szokatlan külsőségek azonban önmagukban megfelelő lélektani pillanatot teremtettek a rémhírré lett előítéletek elburjánzásához. B. E. Ki elektromost, ki motorost használ Szovjet anyagmozgató és rakodógépek A hatodik ötéves terv egyik fő célkitűzése a hatékonyság fokozása. Mi sem természetesebb, hogy ennek egyik forrása a munka termelékenységének növelésében, a gépesítésben kereshető. A szovjet ipar által előállított berendezések — így az anyagmozgató berendezések is — mindig nevezetesek voltak megbízhatóságukról; arról, hogy nehéz, sőt • igen nehéz üzemi körülmények között is megfelelően működnek és műszaki paramétereik túlnyomó része megközelíti, eléri a világszínvonalat. E gondolatok jegyében nyitotta meg tegnap, Miskolcon a Technika Házában Ár. Cselényi József, az NME docense a „Szovjet anyagmozgató és rakodógépek” című szakmai napot és köszöntötte a megjelenteket. A zsúfolt előadóterem egyértelműen bizonyította, hogy a rendező szervek: a Vnyes- torgreklama, az MTESZ Borsod megyei Szervezete anyagmozgatási és csomagolási bizottsága, a GTE Miskolc városi Szervezet építőgépész szakosztálya jó munkát végeztek. Ám a nagyfokú érdeklődést minden bizonnyal nemcsak a jó szervezés, hanem az érdekes előadások ígérete is magával hozta. A MASHINOEXPORT képviselőjétől, B. Ivanovtól egyebek között megtudhattuk, hogy a külkereskedelmi vállalat hetven országba számítja és értékesíti az 5sö vállalat által előállított termékeket. Az előadó szólt arról, hogy Magyarország csak az utóbbi tíz évben* mintegy háromezer kotrógépet, háromezer-ötszáz autódarut és több mint háromezer rakodógépet vásárolt a szovjet cég közvetítésével. Hallhattunk a gépek-be- rendezések alkatrészellátásáról, a műszaki dokumentációkkal való ellátásáról, a szervizjavítás, módjairól, a betanításról és különböző szállítási határidőkről. Ezt követően részletesebben: A. Artamonov, az elektromos targoncákról, V. Sztalmakov a motoros rakodótargoncákról és L. Center a vízügyi és árokásó exkavátorokról, valamint azok karbantartási kérdéseiről beszélt. Égpiszági epliizal vezeti személyiségei (Folytatás az 1. oldalról) napos munkahét — a kiterme-r lés eddigi napi átlagát számítva — azt jelentené, hogy az ország az idén 43 millió tonnával kevesebb szénhez jutna, mint tavaly. „Ez drámai következményekkel járna a gazdaság, az energiaellátás, a többi iparágak. az egész lakosság számára” — hangoztatta. Ezért kellett a napi munkaidőt nyolc órára emelni, s ezért kell minden lehetőséget kihasználni arra. hogy biztosíthassák az évi 108 millió tonna szenet. A miniszterelnök a kormány nevében kérte a bányászokat, hogy vállaljanak szabad szombatokon önkéntes munkát, mert ettől függ milliók termelése, s az is, hogy lesz-e világítás, fűtés a lengyel otthonokban. Á katowicei tanácskozás részvevői az ülés végén- úgy döntöttek, hogy a bányászkollektívák megvitatják az elhangzottakat, és néhány nap múlva ismét összeülnek a szénbányászat idei munkarendjének végleges kidolgozása céljából. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa Nguyen Phu Soainak, a Vietnami Szocialista Köztársaság hazánkból távozó rendkívüli és meghatalmazott nagykövetének a „Népeink közötti barátság fejlesztéséért” emlékplakettet adományozta. Az emlékplakettet kedden a népfront- székháziban rendezett baráti találkozón Sarlós István főtitkár adta át. A találkozón részt vettek az Országos Bé- ketanács és a Magyar Szolidaritási Bizottság képviselőd is. Baráti tanácskozáson találkoztak a magyarországi egyházak és felekezetiek vezető személyiségei Sarlós Istvánnál, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkáránál. A HNF OT szék házában kedden megtartott eseményen jelen volt Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. A népfront főtitkára tájékoztatást adott a népgazdaság . VI. ötéves tervének fő vonásairól, a fejlődés irányairól. valamint árról, hogy a népfrontmozgalom miképpen ' kíván közreműködni a munka Iránti igényességnek, az éleL kulturáltságának a növelésében, az eddig elért életszínvonal stabilizálásában. a jövő megalapozásában. Sarlós István szóit a mozgalom közelgő. VII. kongresszusának előkészületeiről is A tanácskozás résztvevői elmondták: az elmúlt 36 esztendő "egyik legnagyobb eredményének tartják azt a szocialista nemzeti egységet, amely a materialista világnézetű állampolgárokkal együtt a vallásos embereket is mozgósította a haza felvirágoztatására. Ez az egység képessé teszi népünket a szocializmus építése újabb feladatainak 1 megoldására is. Kifejezték meggyőződésüket: minden embernek csak értéVarsóban Stanislaw Ka- nia, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Józef Pinkowski, a LEMP KB Politikai Bizottságának • tagja, miniszterelnök — Wojcieeh Jaruzelski hadseregtábornok, a LEMP KB Politikai Bizottságának tagja, nemzetvédelmi miniszter jelenlétében — fogadta Viktor Kulikov marsallt, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres' erőinek főparancsnokát. A találkozón, kését szabad termelnie, létrehoznia. akár anyagiakról, akár kulturális javakról van szó. Az egyházak kötelességüknek érzik, hogy számon kérjék híveiktől azokat az erkölcsi normákat, amelyek, a szocialista Magyarországnak sajátjai. A nemzetközi helyzettel kapcsolatban kinyilvánították, hogy — hazánk külpolitikájával összhangban — az egyházak a világbékéért. egy újabb fegyverkezési verseny- ellen küzdenek. Elismeréssel adózlak a népfrontmozgalom munkájának, amely a vallásos embereknek is tág teret biztosit arra, hogy jó hazafiakként. vehessenek részt; a közéletben. A beszélgetés során kifejtette gondolatait: dr. Lékai László bíboros, esztergomi érsek. dr. Bariba Tibor református püspök, a magyarországi egyházak ökumenikus tanácsának elnöke, dr. Kál- dy Zoltán evangélikus püspök elnök. Szakács József, a szabadegyházak tanácsának elnöke. Héber Imre. a magyar izraeliták országos képviseletének elnöke, dr. Fe- rencz József unitárius püspök, dr. Tóth Károly református püspök, a keresztyén békekonferencia elnöke, valamint Miklós Imre államtitkár. amely szívélyes, baráti . légkörben zajlott le, jelen volt Anatolij Gribkov hadsereg- tábornok, a Varsói Szerződés szervezete egyesített fegyveres erői vezérkari főnöke, továbbá Florian Siwicki vezérezredes, lengyel vezérkari főnök, nemzetvédelmi miniszterhelyettes, Eugeni usz Molczyk vezérezredes, a lengyel hadsereg kiképzési főcsoportfőnöke és Afanaszij Scseglov hadseregtábornok, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erőinek képviselője Lengyelországban. Varsói találkozó Olaj a tenger alatt Úszó fúrótelep léié kutatómódszerekkel több mint 20 olyan „csapda- struktúrát” találtunk, amelyek alkalmasak a kőolaj és a földgáz felhalmozódására. Valamennyi olyan részlegeken található, ahol 100—200 méteres a vízvastagság. Az új, félig süllyesztett szerkezet lehetővé teszi, hogy bepillantsunk a természetnek ezekbe a titkaiba... Több mint fél évszázada folyik az olajkitermelés a Kaszpi-tengerben. Szeszélyes mintát alkotnak a vízfelszín felé nyúló, utcasze- rűen elhelyezkedő rakodóállványok. amelyeknek hosz- sza együttvéve 300 kilométer. A róluk és a sok száz állandó rámpáról megfúrt olajkutak adják napjainkban a köztársaságban kitermelt kőolaj kétharmad részét. Az új oiajlelőhelyek felkutatása folytatódik, s évről évre eevre több úszó Cú- róberendézést alkalmaznak.’ A Kaszpi-tengeren jelenleg öt ilyen berendezés működik. Ez a mozgó fúróüzem a munkához és ,a műszak utáni pihenéshez minden szükségessel el van látva. Egy-egv fúrólyuk kihattása után a berendezést hajókkal új helyre vontatirik. A következő ötéves tervidőszakban nőm— i 985' sk azerbajdzsán olaimunknsok technikai eszköztára nvolc úszó- és félig süllyesztett berendezésből álló flottával foí kiegészülni. Szovjet Azerbajdzsánban újabb taggal gyarapodott az olajmunkások által a kasz- pi-tengeri fúrásokhoz felhasznált technikai eszközök családja. Első üzemjárálára készülődik a „Kaszpmor- nyefty” egyesülés félig süllyesztett szerkezete, amelynek fedélzetéről 6 kilométer mély fúrólyukak hajthatók ki olyan övezetekben, ahol a vízréteg vastagsága 200 méterig terjed. Mi tette szükségessé ennek az acélkolosszusnak az alkalmazását? Hosbaht Juszif- Zade, a „Kaszpmornyefty” egyesülés fögeológusa a következőket mondja: — Hidrotechnikai rakodó- hidak, állandó rámpák, valamint ’ úszó fúróberendezések segítségével már tucatnyi olajlelőhelyet tártunk fel. A Kaszpi-tenger geológiai térképén azonban még sok „fehér folt” van. KülönA „Kaszpmornyefty" egyesülés félig süllyesztett fúróberendezése
