Észak-Magyarország, 1981. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-11 / 9. szám

1981. január 11., vasárnap

ESZAK-MAGYARORSZAG 3

A „híd’ nélküli kombájn

éli ppprtas

gondokkal és sok leleményességgel

A főágaza tvezet ö elégedetten dörzsöli a kezét, hitelt is érdemlőn, mert azzal, hogy széntüzelésű kazánokkal fűti az irodát és a gépműhelyt, megoldotta azt, amit az elmúlt évben reménytelennek hittek, az energiatakarékosságot.

Kissé fonákul hangzik, hogy néhány kályha üzemeltetési költsége jelenti a ..dicsőséget” ott, ahol több milliós értékű Claas Domináto- rok, Raba Steigerek dolgoznak, de — vannak OPEC áremelések — s tárjúk szét kezünket: örülni kell, hogy valahol még spórolni lehet.

— A mai árakon 3,3 millió forintot költenénk fűtésre, ha nem alakítottuk volna át központi fűtésre, s széntüzelésre a központi helyiségeket. Erre félmillió forintot áldoztunk, s évente csak 375 ezer forint értékű szenet használunk fel. Magyarán: többet tudtunk csak a fűtésen megtakarítani, ' mint amennyit az igen nehéz ősz többletköltségei okoztak.

Amelyek pedig nem kevesek. Novemberig közel hatmillió forintot költöttek üzemanyagra, ötven százalékkal többet, mint az elmúlt évben. A sár, a szinte állandósult vontatás, az erős igénybevétel eredményeként 20 százalékkal ugrott meg az alkatrószíelhasználás is. Ber- zi József ágazatvezető:

— Példa nélküli évet hagytunk a hátunk mögött. A mindenáron) betakarítás, azaz inkább termésmentés, leg- aiább egymillió forinttal nagyobb költségünkbe került. Persze ez az adat csak becslés. Rengeteg rejtett hibára, csaik most a téli nagyjavításkor találunk rá, s az ösz- saeget az is mérsékli, hogy a legtöbb értékes alkatrészt házilag újítjuk fel.

Taktaharkányban a Petőfi Termelőszövetkezetben nyolc Claas Dominátor, három Rába Steiger, két IHC traktor. 26 MTZ erőgép, s 10 IFA tehergépkocsi felújításáról, javításáról kellene pár hónap alatt gondoskodni. Természetesen a feltételes módnak itt nincs sok helye, két okból is, amelyből az egyik ugyancsak lényeges. Nem lehet kiszámolni, mikorra fejezik be a mélyszántást, s amíg közel hétszáz hektár meglörgatlan, nem szabad állásra kényszeríteni a nagyteljesítményű traktorokat. Így a kombájnokkal kezdték a nagyjavítást.

Turóczi József szerelő: — Nálunk az a szabály, hogy a szerelő nyáron kombájnra ül. ezért, most lényegében saját gépemet javítom. Es van mit rajta szerelni! Sajnos. Azt hiszem ettől az ősztől sokáig kiver a hideg. Ha csak ötször süllyedtem el naponta, akkor már örültem a teljesítménynek. Felázott minden, nemcsak a belvizesedé- séről hírhedt alsó határunk a Taktaközben. hanem a ti- szalúci partr is. de annyira, hogy a nagy Rába Steiger tudott csak kihúzni minket. Csak csodálni tudom a kombájnt, mert a körülmények ellenére második lelt a megyei kombájnos versenyben.

A főágazatvezető említette: — Igyekszünk a dolgozókat érdekeltté tenni a termelésben. Típustól függően olyan mozgóbérrendszert dolgoztunk ki, amely nemcsak a teljesítményt határozza meg, hanem annak költségeit is. Elég nehéz megvalósítani. Nagyon oda kell figyelni, hogy valaki a kijelölt normán belül maradjon.

Ez a rendszer megmutatja, hogy ki ért legtöbbet a géphez. Persze olyan túlfogyasztás is előfordult, amely miatt leváltották a tehergépkocsi vezetőjét. A traktorosoknál más a helyzet. Napjainkban küldtek el hét embert iskolára, amíg el nem végezték, várni kell. Mert a gépeknek mindenáron menni kell. Szatmári Árpád, a műhely vezetője:

— A javításnál mindig a legutolsó traktor jár a legrosszabbul. Az alkatrész meghatározója mindennek. Ha nincs, akkor az ütemterv szerint sóira jövő traktorból kivesszük, s beszereljük abba. amit javítunk. Amikor az gurul be a műhelybe, a következőből pótoljuk. így, amelyik utoljára marad, néha csak alvázból áll.

Az alkat részkérdés sarkalatos pontja mindig a téíí

nagyjavításnak. Már csak azért is. mert az IFA tehergépkocsik után az MTZ traktorok is feliratkoztak a „maródiak” listájára. A fél országot be kell járni egy-egy hiánycikkért. Így zöld utat kap a „csináld magad” mozgalom. amelyet a termelőszövetkezetben kellőképpen ösztönöznek:

— Félmillió forintot takaríthatunk meg úgy, hogy nem cseréljük a főbb darabokat, hanem felújítjuk. Negyvenezer forint prémiummal ösztönözzük ezt. Ötven—százezer forint közötti alkatrészeket, ahelyett, hogy kidobnánk, felújítunk. így sokat nyerünk, már csak azért is, mert ezeket az alkatrészeket nem tudjuk megvásárolni.

A kombájnos: — Mái- azt számoltam, hogy mi az. ami nem tört össze. Hihetetlenül hangzik, de volt olyan nap, amikor három Rába húzott ki egy kombájnt. A vezető egyszer csak azt: vette észre, hogy repül a hátsó híd. Kirántották alóla. Szívós a sár, de ennyire...? Képzelje el, térdig érő sárban ilyenkor a kombájn alá feküdni... Nem leánya lom. Meri. ahogy mondják, ösztönöznek minket. Lehet, hogy jól, erre nincs más tapasztalatom. De nekem az a legnagyobb ösztönzés, hogy arra a gépre ülhetek fel. amit én javítok.

Kulcsok csörrennek. szikrákat szór a hegesztő készülék, teljes a nagyüzem. A falon tábla, napokat jelző keresztekkel. Tartsd az ütemet szigorúan! A műhely vezetője:

— Az AUTÖKER leltároz. Soha jobbkor. Az AGROKER már kócot sem ad. Állítólag exportra meg}'. Legalábbis így „világosítottak” fel. Az MTZ, s IFA típusokhoz nincs alkatrész. Ezt pedig biztosan importálni kell!

Készülődnek a tavaszra. Sok a gond, sok a hiánycikk. de tavasszal indulni kell minden gépnek, s a szorgalom, aiz igyekezet mellett nagy szükség van most a gépjavítóik emberi leleményére.

— kármán —

Döntse el a fogyasztó!

Ha egy tíz-tizenöt évvel ezelőtti tejtermék-bemutatót összehasonlítanánk egy maival, igen szívderítő képet kapnánk. Hat a propaganda, fejlődget a táplálkozáskultú- ránk,. s hogy a mai kicsik mái- nemcsak a tejberizst, a lejbegrízt és a kakaót ismerik, ahhoz igen nagy köze van a tejiparnak. Nincs olyan év. hogy valamelyik tejipari vállalat ne jelentkezne valami újdonsággal.

„Kísérletező kedvében” van éveli óta a Borsod megyei Tejipari Vállalat is. Megho-( nosították a borsodi sajtgyártást Sátoraljaújhelyen, nem zárkóznak el, forgalmazzák a társvállalatok legextrább igényű áruit, forgalmazzák még az írót is, amely oly sok vitát kavart már és igazán nem lehet elmondani róla, hogy tömegek keresik. A megyei tejipari vállalat miskolci tejüzemének kétségkívül legsikeresebb terméke a BNV-nagydíjas Gervais tú- rókrém, amelyet ma már minden hazai nagyváros ellátási körzetében árulnak — ma is nagy sikerrel A Gervaisról csak'annyit, hogy a múlt évre 124 vagonnyit terveztek és több mint 180 vagonnal kelt el.

Novemberben is két újdonsággal akart „kedveskedni" a miskolci tejüzem. Azonnal csatlakoztak ahhoz az országos kezdeményezéshez, miszerint: forgalomba kell hozni olyan zsírszegény tejet, amelyet a fogyókúrázók, a téjzsirra érzékenyebb emberek is bátran fogyaszthatnak.

A sovány, másfél százalékos zsírtartalmú tej egyébként olcsóbb a normál tejnél, fél litei'nek az ára 2 forint 50 fillér. A sovány lej mellett gyártani kezdték a szintén sovány karamellás tejet is félliteres, illetve kétdecis csomagolásban. A karácsony előtti igényfel mérő értekezle- ' ten ismertette a tejipari vállalat a kereskedelmi vezetőkkel„ hogy: van ilyen is. Kérték az illetékesektől, engedjék meg, hogy néhány alkalommal mellékelhessenek néhány liter ( „soványát” a boltok szokásos rendelései mellé anélkül, hogy ezt a pluszt rendelnék a boltvezetők. A válasz elutasító volt

Próbálkozások azért vannak. harminc miskolci, illetőleg vidéki városi . élelmiszerbolt, tejszaküzlet sikerrel árulja mindkét italt. Ez a mennyiség azonban annyira elenyésző, hogy a tejüzem vezetősége máris gondolkodik : beszüntesse-e a gyártást Miskolcon naponta 200 ezer liter lej fogy. az üzem ezen felül 3 ezer liter sovány tejet és 2 ezer liter karamellás tejet gyárt. A tartályok 10 ezer literesek, érthető, hogy nem gazdaságos ennyiéri „bepancsolni” két ’ nagy edényt.

Sehogyan sem lehet megérteni a kereskedelem elzárkózását. Honnan tudja egy peremvárost vagy egy fogadóképes. tehát hütöpultos falusi bolt vezetője, hogy íz- lik-e nekünk, fogyasztóknak az olcsó, sovány tej? Mi elvárnánk, hogy minket is megkérdezzenek, hagyják meg nekünk a döntést, isszuk, vagy nem isszuk.

Legalább hagyják megkóstolni!

— lévay —

Szomszédok

A szakma kiváló brigádja

Holló Ferenc brigódvezető-helyettes

Programunk második részeként az M/7-es frontra látogatunk el a feketevölgyi aknában, az óesztendő utolsó bányajárásán. Nem kell sokat gyalogolnunk, mindösz. sze átsétálunk a szomszédba. A fejtés gyönyörű! — hasonlót érezhet például a gépészmérnök egy korszerű gyár láttán. A pajzsbiztosító egységek egyvonalban, katonás rendben sorakoznak egymás mellett, s a 120 méter széles szénfal olyan egyenletes, mintha óriási késsel vágták volna kette. Szembetűnő a tisztaság is.

— Takarítók, ez a dolgom — magyarázza Suta Mihály, amikor rákérdezünk a beosztására. Kezében szívlapát, azzal rakja a láncosvonszoló- ra a biztosítóberendezések közé hullt szenet.

Erre a frontra aztán igazain ráillik a jelző: széngyár! A kóttárcsás maróhenger olyan sebességgel képes jö- veszteni a szénhomlokot, hogy nincs láncosvonszoló, amely biztosítaná a megfelelő szállítókapacitást. Így is volt már olyan nap, amikor 2200 tonnát (!) termeit Kiss Mihály szocialista brigádja.

— Ilyen modem jövesztft- gep először üzemel az aknában — „dicsekszik” Hauz- man József gépkezelő, mire társa, Pemyési János még megtoldja:

— Az egész vállalatnál talán kettő található belőle

Tízimétereket haladunk előre a frontban, s egyetlen emberrel sem találkozunk.

— Jelenleg tizenheten dolgozunk — mondja Holló Ferenc, a szabadságon lévő brigádvezető helyettese. — De máskor sem vagyunk sokkal többen, hiszen műszakonként. huszonegy bányászra és iparosra kötöttük az éves szerződést.

Apropó, szerződés! Mit vállalt 1980-ra és mit teljesít ebből a brigád?

— Eredetileg hatszázezer tonna szén kitermelésére tettünk ígéretet. Ettől várhatóan százezer tonnával maradunk eh (Telefonon érdeklődtünk Pazsák János üzemi főmérnöktől a kollektíva végleges eredményéről, ám nem tudott pontos választ adni. Az értékelés még tart.)

— Régen volt ilyen rossz évünk — jegyzi meg az 1965- ben alakult brigád egyik legrégebbi tagja. Zagyi Mihály. Három hónapon át, május és augusztus között a tervnek csak az egyharmadát hoztuk az ötös számú fronton. Közbeszólt a víz, a sár, a vető, a gépek is gyakran meghibásodtak. Mi, akik azelőtt rendre jól szerepeltünk az országos munkaversenyben. többször értünk el első helyezést, ezúttal kénytelenek leszünk meghajolni a vetélytársak előtt

— A7. ötödik ötéves tervet azonban 106 százalékkal zárjuk — szólal meg ismét Holló Ferenc. — Vagyis hozzávetőlegesen. kétmillió-száz- öftvenezer tonna szenet küldünk a felszínre.

Büszke lehet Kiss Mihály brigádvezető, Nagy Béla és K. Varga Sándor szakvezető, s hatvan társuk a kimagasló munkasikerekre. Nem kevésbé arra is, hogy közösségük már elnyerte a Szakma Kiváló Brigádja címet Vajon milyen része van a szomszéd Kanalas-brigádnak az elismeréseké). hozó eredmények elérésében?

— Gondolom — feleli Planéta László —, a versengésünkre céloz. Miután mindketten nyerni akarunk, kölcsönösen erősebb tempóra sarkalljuk egymást Szerintem hasznos ez a rivalizálás.

Rövid szünetet tartunk és elnézzük, amint, a bányászok sorra előreléptetik a pajzsbiztosító berendezéseket. Egyszerű az egész művelet, három mozdulat, kell hozzá mindössze a vezérlöszele- pekkel. A hatalmas, több tonna súlyú egység engedel-, mesen meghajtja a derekát a szénfal irányába csúszik, majd kiegyenesedik. Hiába, csodálatos találmány ez a hidraulika.

— Ezt a frontot — halljuk Simon Imre frontaknászt — december 12-én indítottuk. Jócskán elkéstünk vele, hi-í szén a bányásznapra szerettük volna. A késedelmesség okait, a geológiai problémákat már említették előttem.' A beindulás után négy napig nem termelhettünk, mert; baj volt a maróhenger hidroszi- vattyújával. Így aztán a» üzem vezetősége állal decemberre kért harminckétezer; tonnát aligha sikerül kibár nyásznunk. (Pazsák János értesítése: a brigád nem tudott eleget tenni a követelménynek, s elesett a beígért 100 ezer forint célprémiumtól.)

— Es mit vár a brigád a jövő évtől, 1981-től? — tesz-: szűk fel az utolsó kérdést.

A beállott csöndben a fejünk fölül lepergő széndarabkák koppanását is jól .hallani. Senki sem akar jóslásokba bocsátkozni. Végül a bri- gád^ezető-helyettes megszólal:

— Az idei esztendőnél csak jobb, szebb következhet. A tervünket még nem ismerjük, de bízunk a teljesítésében. Természetesen minél kevesebb pótműszakkal! Reméljük, brigádunk hírnevéhez méltóan szer-epei majd az országos versenyben is. Ezeket várom én bányásszá válásom jubileumi, harmincadik évfordulójától.

Búcsúzunk a feketevölgyi bányászoktól. Kifelé jövet igazán van időnk átgondolni a látottakat, hallottakat. A tapasztaltak nem éppen sziv- derítőek. nagyon problematikus évet hagy maga mögött a feketevölgyi bányásztársadalom. A jövő valóban csak jobbat, szebbet hozhat. Ezt kívánjuk valamennyi bányásznak !

— Az akna 1981. évi terve már megfogalmazódott: tri- lencszázezer-kétszáz tonna —■ mondja kísérőnk, Reményi József biztonsági megbízott. — Mi azonban csak az egymillió tonnával lennénk maradéktalanul elégedettek.

(Vége)

Kolaj László Fotó: Laczó József

Stefan János előrelépteti a pajzsbiztositó egységeket