Észak-Magyarország, 1981. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-08 / 6. szám

ESZAK-MAGYARORSZÁG 4 1981. január 8., csütörtök Változó Jugoszlávia Bánáti székelyek Fíímíevél Vámmentes házasság Margittá/ Ági, Kiss Mari, Esztergályos Cecilia és Tom Wentzel, a film főszereplői Januári tévémühely Nemzetközi — Hulló falevei A mai „tündérmesében” mindössze annyi történik, hogy egy pesti taxisoí'őrlány szerelmese-vőlegénye-élettár- sa Svédoi-szágba disszidál. A lány szeretne utána menni, de nem kaphat útlevelet. Egy Finnországból érkező rokon­szenves, ám magyarul egyet­len szót sem tudó fiatalem­bert a lány barátnői rávesz­nek: kössön névházasságot az elhagyott arával, így az ki­mehet vele Finnországba, on­nan csak átkeveredik Svéd­országba a vőlegényéhez. A fiú szülei nem tudják, hogy a házasság csak névleges, nagy lakodalmat csapnak, kisebb bonyodalmak adód­nak, aztán a film végére minden rendbe jön, legalább­is úgy tűnik, hogy a svéd­országi vőlegény már nem túl vonzó, s a lány a finn íjÚ, immár férje mellett ma­rad. Körülbelül ennyiről szól a finn—magyar koprodukció­ban készült, Kertész Ákos, Kóródy Ildikó és Zsombolyai János írta és ez utóbbi ren­dezte Vámmentes házasság. Zsombolyai János, akit leg­kiválóbb operatőrjeink kö­zött tartunk számon, az utób­bi években rendezőként is je­leskedik: A kenguru, a Ki­hajolni veszélyes rendezésé­ben már megmutatta, hogy igen fogékony a mai témák­ra és azok vígjátéki megkö­zelítésére. Ezt tette most is, hiszen a külföldiekkel való házasságkötés, ha nem is jel­lemző korunkra, de élő prob­léma, és e kortünetet jele­nítette meg most nem nagy igényű, ám nem is lapos, majdném végig szórakoztató, kellemes időtöltést nyújtó történet keretében. A vígjá­téki bonyodalmakat kedve- sen-hangulatosan fokozta a többfajta nyelvi nehézség, az ebből adódó félreértések, sommás fordítások derűje. Kitűnően megrajzoltak a ma­gyar szereplők, maga a taxi­sofőrnő és két barátnője, va­lamint az azok életviteléből kiolvasható kis társadalmi kép hitelesnek érződik, a fin­neknél pedig — mivel ott a társadalmi hitelt nem ellen­őrizhetjük — a folklórérde- ke'sségek fognak meg. Ragyo- góak Ragályi Elemér képei, a két főváros viliódzó képso­rokban való bemutatása a legmagasabb szintű idegen- forgalmi filmnek is dicsére­tére válna, de nagyon szé­pek a finn tavakon készült képsorok is. A három' magyar főszerep­lő — Kiss Mari, Margittay Ági és Esztergályos Cecília — vidáman komédiázott sze­repében, különösen felszaba­dultan tette ezt Esztergályos Cecília, Tom Wentzel, a finn fiú alakjában pedig valóban rokonszenvesnek mutatko­zott. A Vámmentes házasság — mint az eddigiekből kitűnt — nem nagy igényű filmalko­tás, amire vállalkozott, azt viszont kellemesen, jól tel­jesítette. Derűs másfél órát adott, jó színészi játékkal, az Omega és a Piirpauke együt­tes jó muzsikájával. Köny- nyen áttekinthető, egyenes szálú, szórakoztató mozida­rab. Érdemes megnézni. Benedek Miklós Belgrádból a pancsevói Duna-hídon át, gépkocsin, fél óra alatt a Bánátba (Bánság) jut az ember. Az aszfaltozott keskeny országút csak Pan- csevóig forgalmas, onnét to­vább. akár délnek. Vojlovica és Ivanovo, akár délkeletnek. Kovin és Skorenovac felé kevés járművel találkozni. Régóta tervezgettem ezt a kirándulást. Pedig az emlí­tett községek nemcsak oda­haza ismeretlenek, hanem Jugoszláviában is egy kicsit isten háta mögöttinek számíta­nak. Fellapoztam a Panorá­ma kiadásában megjeleni 850 oldalas Jugoszlávia útiköny­vet. Három oldalt szán e vi­déknek. de hasztalan kere­sem benne Hertelendet (Voj­lovica), Sándoregyházát (Iva­novo), Székelykevét (Skore­novac) és Kévét (Kovin). Pe­dig Keve várát már Anony­mus, Béla király névtelen jegyzője is emlegeti a hon­foglalás regényes leírásában. A vár maradványai ma is állnak. Szépen parkosították hajdani udvarát, s középen a csinos Grad-szálló várja a lá­togatókat. Keve vára a történelem. Engem sokkal inkább Her- telend. Sándoregyháza és Székelykeve vonzott, amely­nek .mostani, összesen mint­egy hétezer főnyi magyar nemzetiségű lakossága zöm­mel székely eredetű. Őseik a Székelyföldön, Csík megyé­ben éltek, s 1764-ben az osztrák sorozóbizottság elől Moldvába menekültek, ahon­nét egy évtizeddel később a Habsburgok áttelepítették őket Bukovinába, és a Szu- csava folyó völgyébe, majd egy évszázad múltán. 1883- ban, mostani lakhelyükre, Dél-Bánátba... A hertelendi Tamási Áron kultúrház előtt néhány idő­A jugoszláviai Osijekon egy régi ház padlásán, zene­történeti értékű és magyar vonatkozású művet találtak: a horvát Zrínyi-opera 1876- os partitúráját. A ritka pél­dányt a Zrínyi-emlékek leg­főbb magyarországi ápolójá­nak — a Szigetvári Várba­sebb bácsika beszélget. Ők mesélik: — Nagyszüleink élete Bu­kovinában és itt is nehéz volt. A Duna árterületének lécsapolása végeit hozták ide okét. Erdőt kellett irtaniuk, hogy legyen termőföldjük, so­kan nem tudták elviselni a kemény megpróbáltatásokat, és inkább visszamentek Bu­kovinába. de többségük itt maradt. És hozzátehetném: mara­déktalanul megőrizték anya­nyelvűket. amely számomra ízes. változatos, tájszavaktól gazdag. íme mutatóba né­hány „igazi” székely szavuk: guebben (süllyed), csiperke- dik (kapaszkodik), lazsajog (mosolyog), geberdusz (pálin­ka), törökbúza (kukorica), ti- kacs (papucs). Gyakori az el­beszélő (adók, kerék stb.) és az összetett (írtam volt, mondtam volt stb.) múlt használata. Az otthoni fül­nek szokatlan az effajta ikes ragozás: aluszom. S a sok kicsinyítő képző: cipőcske, lá­boska, kenyérke, kisebbecs- ke .. A dél-bánáti székelyek éle­te napjainkban új mederbe terelődik. Jugoszlávia gyors ütemű szocialista iparosítása most már elérte ezt a vidé­ket. A Hertelendhez alig pár kilométerre levő Pancsevo a tavaly decemberben elkészült Adria kőolajvezeték jóvoltá­ból az ország egyik fontos ipari központjává válik. Mind több fiatal tanul szakmát, költözik városba. Ki tudja, a jövőben hogyan változik majd nyelvük? Mostani for­májában azonban néhány év­vel ezelőtt közel 300 oldalas, értékes könyvben dolgozta fel két újvidéki tudós: Pe- navin Olga és Matijevics La­jos. M. Gy. ráti Körnek — ajándékozták. A másfélszáz oldalas kiad­ványt a zeneszerző, Ivan Zajc portréja díszíti, s egy szép metszet, amely az 1566- os szigetvári drámát ábrá­zolja: Zrínyi Miklósnak és vitézeinek hősies kitörését a rommá lőtt várból. Az év első hónapjában — a Magyar Televízió műsor- igazgatóságának tájékoztatá­sa szerint — 17 új rnüsur fel­vételei folynak a legkülönbö­zőbb műfajokban. A drámai művek/közül el­sőként említendő a Szabó Magda azonos című drámája nyomán, Szőnyi G. Sándor rendezésében készülő Az a szép fényes nap, amely 994 őszének egyik napját. Vajk megkeresztelésének időpont­ját idézi meg. azt a történe­lemfordító időt, amikor Vajk­ból István király lett. Felvi­déki Judit rendezésében ké­szül Karel Capek művének tévéváltozata, a Foltyn zene­szerző, az akarnok, pusztító ember természetrajza. Egy nyugdíjas öregember egyet­len napját’ követi végig a Gara János írása nyomán, Horváth Tibor rendezésében készülő Aranykor. A kiváló költő-filozófus Székely János drámája, a Protestánsok most Szinetár Miklós rende­zői irányításával kel új élet­re. hogy az alapmű intenciói­nak megfelelően felmutassa azokat a hősöket, akik nem a főhajtás árán megmentett éle­tet, hapern a fővesztés áián megszerzett eszményt vállal­ják. Omlett a címé az Ivó Bresan írása nyomán, Gát .György rendezésében készülő játéknak, amelyben egy kis szerb falu lakosai a 'Hamlet bemutatására készülnek, s közben a darabbal azonosul­va. előkerülnek a falubeli fe­szültségek, (Megjegyzendő: sajnálatos, hogy az öt készü­lő drámai műből mindössze egy meríti témáját a mai magyar valóságból.) A szórakoztató műsorok közül elsőként a Fehér Klára írásaira alapuló. Bogán Péter forgatókönyve nyomán ké­szülő Nemzetközi férfinap — Nem az almában van a hiba című játék ígérkezik, amely Dohai Vilmos rendezésében azt indítványozza, hogy a nemzetközi nőnap helyett le­gyen nemzetközi férfinap, s akkor a nők mondhassák el csipkelődő véleményüket a férfiakról, bebizonyítva, hogy minden baj a Paradicsomban kezdődött. Szeszélyes évsza­kok címmel készül szórakoz­tató magazinműsor-sorozat Gyókössy Zsolt rendezésében, kéthavonkénti jelentkezéssel, állandó szereplőgárdával. Ka­maszok kedvére készül And­rás Ferenc rendezésében a Szervusz Szergej bohóc-soro­zat harmadik és negyedik da­rabja. A kisebb gyermekek­nek meg Vadkerti/ Tibor ren­dezi a Varázsgömb húsvéti összeállítását. Ugyancsak a gyermekeknek készül Takács Vera rendezésben a Majd. ha fagy című, egy jégpálya épí­tésének ’történetét bemutató vidám, burleszk elemekkel operáló film. Music in time a címe az európai zene történetéről ké­szülő, nagyszabású, 16 részes angol tévésorozatnak, amely­nek egyik része hazánkban, a Magyar Televízió produkció­jában készül Derek Bailey rendezésében, de ennek eile? nében a teljes sorozatot meg­ismerhetjük. Horváth Adám rendezi a Dolmányt Ernő Változatok egy gyermekdalra című szerzeményére készülő, mai világunkban játszódó ba­lettjátékot, Seregi László ko­reográfiájával A tündér érin­tése alcímmel Markó Iván ko­reográfiájával. Jászi Dezső rendezésében készül A sza­muráj című táncdráma. A könnyűzene kedvelői számára rendezi meg Csenterics Ág­nes — kiváló együttesek és szólisták közreműködésével — Gábor S. Pál szerzői estjét, Kenyeres Gábor pedig Mara­thon címmel a Neoton Famí­lia műsorát. Kozma József sanzonjait, Hámori Ildikói és Lukács Sándor közreműkö­désével, Apró Attila rendezi ígéretes műsorba, s mi más lehetne ennek a címe, mint Hulló falevél... A kamaszkor legfontosabb szituációival, jellemző konf­liktusaival foglalkozik majd a Soós Mária rendezői irá­nyításával készülő, Kamasz­kor körül... című,műsor. (b) Értékes Seiet Az utóbbi években nem hallottunk sokat Marlene Dietrichről, inkább a televí­zióban sugárzott filmjei tartják ébren Marlene Diet­rich emlékét. Madame Odette Miron- Boire majdnem húsz éven keresztül odaadóan szolgálta az egyetlen, Németországból származó igazi világsztárt, Marlene Dietrichet. Madame Odette nemrég feltárta, hogyan él Marlene Dietrich Párizsban, hogyan megy a sora valójában, miért nem hagyja el már évek óta mo­dem, Montaigne avenue-i lakását. Minden generáció újra fel­fedezi őt, mint a régi idők meséit, melyekben a nők végtelenül gyengék és ellen­állhatatlanul szépek, a fér­fiak pedig magányos hősök. Madame Dietrichnek ame­rikai útlevele van és a Be­csületrend tulajdonosa. Tíz év óta él elrejtőzve párizsi lakásában, melyet alig hagy el. Kora reggelenként néha meg lehet figyelni a Mon­taigne avenue 12. szám alat­ti első osztályú lakásának kis balkonján, a ház hátsó oldalán, a kevésbé mondén rue Jean Goujonon emelke­dik ki. Marlene Dietrich, a világ­sztár ősrégi, halvány rózsa­szín piszkos-foltos pongyolá­ban, széttaposott papucsban szeretettel öntözi erkélyén a muskátlikat és a margarétá­kat. Megszürkült, elvékonyo­dott haja egykor földöntű- lian szép arcába hullik. Aki látja ott, mondjuk a szem­Montaigne avenue 1Z ben levő kis „San Regis” szállodából, az elhanyagolt öreg cselédnek nézheti. Mariene havi 1500 dollárt fizet a nagy. máivánnyal borított előtérért, az egy sza­lonért, egy csinos hálószo- báért, fürdőszobáért, toil- lette-ért és a pompás kony­háért. Számára még mindig nagyon fontos a jó főzési le­hetőség. A lakás részleteit és még sok minden mást madame Odette Miron-Boire- tól tudtuk meg, ettől a de­rék, jó humorú és egészé­ben véve kellemes személy­től. 50 éves. a francia vi­dékről ' származik. „18 évvel ezelőtt házveze­tőnőként dolgoztam egy ipa­ros családnál az első emele­ten — Marlene Dietrich közvetlen szomszédságában” — mesélte. „Egyik nap meg­szól ított, „mi ndeneslányt” keresett, aki a társalkodónő és a takarítónő tisztét is el­látja ...” • Na, Odette Mironnak nem kellett sokáig gondolkodnia' Dietrich! A híres Marlene! Jean Gabin, Hamingway és Remarques kedvese! Igent mondott. Bár a fizetés nem volt túl­ságosan bőkezű, és ez a F7 Morlene Dietrich a Kék Angyalban mmH év alatt, amit Odette Miron- Boire Marlene Dietrichnél töltött, semmit nem válto­zott. Ékkor volt a nagy tö­rés a szupersztár életében: Marlene hatvanéves volt, az újságok már a „világ legiz- gatóbb nagymamájának” ne­vezték, pedig még úgy nézett ki, mint 50 éves korában, ha jól megvilágították a színpa­don, 40 évesnek. 50 film után azonban — ebből 18 német. 28 ameri­kai, 3 angol és 1 francia — elege volt ebből az üzletből. Bár a legutolsó filmje, me­lyet Spencer Tracyvel forga­tott együtt és amelyet 1961- ben mutattak be, éleiének a legjobb kritikáit kapta: „A nürnbergi ítélet”. Egv porosz tábornok özvegyét játszotta, egy olyan szerepet, melv sokkal inkább a testére sza­bott volt. mint a sok vamp, akiket Hollywoodban alakí­tott. , „A szigorú porosz nő” — mondja madame Odette — „az igazi karaktere”. Az „új / mindeneslány” nemcsak a filmsztárnak azon a szenvedélyességén csodál­kozott. mellyel a konyhában sürgölődött, hanem meglepő­dött a napfényre kerülő zse­niális rendetlenségén is. „Az első héten megragadtam a porszívót" — mesélte Odette — „mert nem tudtam elvi­selni a koszt a lakás többi részében — a Madame iga­zán nagyvonalú volt. az Ösz- szes bútort förtelmes plasz­tik huzattal borította be melyen centiméter vastagon állt a por .. .” Marlene éppen edény mo­sogatással. a kedvenc tevé­kenységével volt elfoglalva, mikor Odette bekapcsolta a porszívót. Azonnal kijött a konyhából, kitaposott papu­csában csoszogott, hosszú, fehér férfiingében, mely egyúttal hálóingként is szol­gált, mosogatóronggyal a ke­zében, arcába lógó hajjal. „Mit művei itt?” — kiáltot­ta haragosan. „Itt minden poros, nem tudom tovább elviselni” — válaszolt Odet­te. „Ha magát ennyire szó­rakoztatja a porszívó, akkor takarítson —, de lehetőleg akkor, amikor nem vagyok itthon!” A takarítás Marlene ide­geire ment. Odette mondta, hogy a jelenlétében még va­salni sem lehetett, az is fel­izgatta a Madame-ot. Min­dent. házon kívül intéztek, mosást, tisztítást. „Ha Pá­rizsban tartózkodott, szinte soha nem hagyta el a há­zat, képzelhetik, mit volt ná­lunk!” Az ablakok be voltak sö­tétítve. szakadatlanul égtek a lámpák — és magától ér­tetődően. minden lámpán még tompító ernyő is volt. „A munkám reggel kilenc órakor kezdődött” — cseveg Odette. „Megszoktam, hogy először masamnak készítem el a reggelimet — de rosz- szul ismertem a Madame-ot! 'Már a kész tej es kávéval várt. amit letakart egy csé­szével. hogy ne hűljön ki. Paff voltam!” A zsömléket a lehelő leg­gyorsabban kellett „lenyel­nie”. Marlene figyelte, leír­hatatlan pongyolájában mel­lette állt és űzte. „Gyerünk, Madame Miron siessen, nem vesztegethetjük az időt!” (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents