Észak-Magyarország, 1981. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-01 / 1. szám

ESZAfC-MAGYARORSZÄG 4 1981. január 1.; csütörtök Művelődés és feltételek Járás, Mezőkövesd körül Emlékezetem szerint a nép­művelők szokásos év végi — új évre készülő — tanács­kozásain nem idén jött for­galomba ez a fogalom: „gzin- tentartás”. Mindig is előke­rült, amikor arról beszéltek, hogy a közművelődési intéz­mények a következő évi munkájukban nem számít­hatnak nagyobb anyagi tá­mogatásra. Az elmúlt év végén a szo­kásosnál is szaporábban sze­repelt ez a szó a közműve­lődési témájú eszmecseréken, míg egyszer valaki hangosan is kimondta: „Félek, hogy a '■szintentartás« gyakori han­goztatása mint mérce jelenik meg a közművelődésben dol­gozók munkájában ... Már­pedig nem szabad sem a mű­velődés formáiban és tartal­mában; sem az általános és szakmai műveltségben szin- tentartásra berendezked­nünk.” Gyakran emlékezetembe villantak ezek a gondolatok, amikor Pap Jánossal, a-me­zőkövesdi járási hivatal ága­zati-koordinációs osztályának helyettes vezetőjével az el­múlt öt év eredményeiről és gondjairól beszélgettünk — már a jövőt is faggatva. Le­het, belelátott gondolataimba, mert befejezésül ezt mondta: „A szintentartás lehet a cé­lunk a következő években. Természetesen ez csak az ob­jektív, anyagi feltételekre vo­natkozik, mert a tartalmi munkában lehet és kell is előrelépnünk. Sok múlik az akaraton.. i * Harmincötezren élnek a mezőkövesdi járás húsz tele­pülésén. A művelődési otthon jellegű intézményhálózat tíz művelődési házat és öt klub­könyvtárat foglal magába. Az elmúlt öt év fejlesztései­ről ezeket mondotta Pap Já­nos: — összegezve, sajnos, azt kell mondanom, hogy kevés fejlődésről adhatunk számot. t*> objektum építésére, de még korszerűsítésre sem volt lehetőségünk a járásban, csu­pán kisebb felújítások vol­tak, ezek azonban lényegesen nem változtattak a helyzeten. Ha még ehhez azt is hozzá­vesszük, hogy négy olyan te­lepülésen — ahol egyébként kellene — nincs besorolt in­tézmény, mint: Vatta, Mező- nyárád, Szomolya, Tárd ..., akkor egyáltalán nincs okunk az elégedettségre. A jelenle­gi helyzetben csak a szent- istváni, borsodivánkai, mező­nagymihályi művelődési há­zainkat tekinthetjük műkö­désre alkalmasnak. Az épületek, a köz műve­lődésének házai tehát több­ségben korszerűsítésre vár­nak. Erre azonban sok re­mény a most következő öt esztendőben sem lesz. Fen­nem lesz több, mint eddig, ezért is nagy szükség lenne az eddiginél fokozottabb ösz- szefogásra a tanácsok és — a járás jellegéből adódóan — a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek között... — A közös fenntartás az nem megy... — mondja az osztályvezető-helyettes. — Va­lami fából vaskarika jellem­ző ez ügyben: azt mondják a gazdaságok vezetői, hogy nem utalnak át pénzt a közműve­lődésre, mert nincsenek biz­tosítva a munka jó feltéte­lei; de hát erre meg azt le­het válaszolni, hogy az anya­gi erők jobb koncentrálása esetén lehetne javítani a helyzeten, a tárgyi és a sze­mélyi feltételeken. Azt per­sze nem mondhatjuk, hogy nem segítik a termelőszövet­kezetek vagy az áfészek a közművelődési tevékenységet, hiszen több pávakört, éneklő kört ők tartanak fenn, ők működtetnek, így például Bo­gácson, Szomolyán, Mezőke­resztesen ... A tényékhez, adatokhoz még egy dolog kívánkozik: a mezőkövesdi járásban — a járási székhelyet természete­sen nem számítva — össze­sen három (!) függetlenített népművelő, művelődésiház- igazgató dolgozik. A többiek tiszteletdíjasok, döntően pe­dagógusok ... * Dolgozni az adott lehető­ségek között kell. A tartalmi munkáról ezeket mondta Pap János: — A fő tevékenységi kö­rök között elsőként az isme­retterjesztő tevékenységről szólnék, a járási szervezet mellett négy községünkben működik TIT-csoport, mun­kájukkal 1 elégedettek lehe­tünk. Az itt élő emberek ér­deklődésére épülnek az elő­adások és sorozatok; elsősor­ban a mezőgazdasági témá­júak, az otthoni kisgazdaság­hoz szükséges új ismeretek váltanak ki érdeklődést. Sze­retném megemlíteni azt is, hogy jelentősnek tartjuk a művelődési házakban műkö­dő különböző szakkörök, klu­bok, kisközösségek ismeret­bővítő vagy „karbantartó” tevékenységét is. Járásunk­ban nagyon jó hagyománya van a népdal és a népzene ápolásának. Egy-két falu ki­vételével mindenütt működik népdalkor, pávakör, s, nem csupán a felnőttek ápolják népművészeti kultúránkat, bekapcsolódnak ebbe a ki­sebbek is, jó példát mutat erre Tárd és Szentistván ... Más művészeti ágakban ne­hezebb az előrelépés, de örömmel említem meg, hogv például Tibolddarócon és Mezőkeresztesen bérletes elő­adásai vannak a Filharmó­niának; Szentistván és Szo­molya községekben zenei ok­tatás van az iskolában; s eredményesen működik a szo- molyai úttörő-fúvószenekar é.. a 'tibolddaróci úttörö-eszt- rádzenekar... Még, a folya­matosan dolgozó közművelő­dési közösségek közül, meg kell emlékeznem az ifjúsági klubokról. Tizenkilencet tar­tunk nyilván a járásban: munkájukról azonban nem lehet egvértelműen jót mon­dani : eléggé rendszertelenül működnek ezek a klubok, és sokszor csak a szórakoztató rendezvények tartják együtt a fiatalokat-J­Hogyan tovább? Milyen reményekkel az újabb öt év­re? Ahogyan általában, úgy a mezőkövesdi járásban sem jut több pénz, anyagi támo­gatás a közművelődésnek, mint eddig. Fokozni kell te­hát az összefogást, meg kel­lene „tömi a jeget”, az osz­tályvezető-helyettes szavaival szólva, a gazdasági egységek­hez az anyagi erők koncent­rálása végett. — A másik út — folytatja Pap János — az lenne, hogy a városi-járási művelődési központ többet és hatéko­nyabban segítené a népmű­velők gyakorlati munkáját, módszertanilag és szolgálta­tásokkal egyaránt. Lehetne aztán ésszerűsíteni a szerve­zeti felépítést, jobban meg kell erősíteni a faluközpon­tokat, mert csak így várha­tó, hogy a társközségek is többet kapjanak. Jobb együtt­működés kell a társadalmi szervek között is, és ami a legfontosabb: az eddiginél személyesebb részvétel a köz- művelődés irányításában és a népművelők munkájának se­gítésében ... Feladat bőven van. Azzal búcsúztunk, hogy nem a si­kertelenségek feletti sopán- kodás, hanem a tenni vágyás jellemzi a járásban dolgozó­kat. Sok múlik az akaraton... Ténagy József O *• * 1 ff Szünidő így, ünnepekkel megtűz­delve is vakáció a vakáció. Amennyire vissza tudok em­lékezni. a tavalyi mégis, ta­lán jobban sikerült. Kemé­nyen ropogott a hó a lá­bunk alatt, a srácok reggel­től estig nyúzták a szánkó­kat, a bobokat, a síléce­ket ... Most viszont ködben botorkálunk, déltájban cup­pogunk a sárban ... Ami azt jelenti, hogy a gyerekek is jobban beszorulnak a szo­bába. A tél helyett a felnőt­tekre bízatott, hogy kelle­mes. szép órákat szerezze­nek az iskolai tanulás, mun­ka „fáradalmait” pihenő if­júságnak. Napközi, gyermekfoglalko­zás ... Ez utóbbiból bizony szerén}' a választék, mind­össze a diósgyőri Vasas Mű­velődési Központban szer­veztek. Ami persze koránt­sem jelenti azt, hogy a gye­rekek nem üthettek tábort a város művelődési házaiban. Vagy nem kaphattak ötletet a csendes délelőttök, a ma­gányos délutánok jó eltölté­séhez ... A karácsonyfa alat­ti könyv, az új játék varázsa mellé bábelőadásokat kínált az úttörőház. Reggeltől es­tig. Három fordulóban. Csa­patostól mentek a gyerekek. Magukban. Szülőkkel. És Voltak napközis csoportok is. .häkolaiak. S szinte minden­nap volt vetítés, mesefil­mekből. Kicsiknek és még kisebbeknek... Valami, amiért érdemes volt felöl-, tözni, kibújni a szoba me­legéből, összejönni a bará­tokkal, a barátnőkkel, míg a .szülők dolgoznak. A szülők­nek nincs téli szünetük. Csak véges számú szabadsá- gos napjaik. Amiből ritkán jut az év végére. A gyermekfoglalkoztatá­sok szerények voltak — de a gyermekprogramokból gaz­dag volt a választék. S di­csérjük ismét a Vasast. .A karácsony előtti négy nap­jáért ... A négy nap non­stop műsoráért... Ami nemcsak a viszonylag köny- nyű (mert azért az együtte­sek megszervezése sem olyan egyszerű!) előadások­ból állott, hanem a foglal­koztatásból is. Abból, hogy ésszerű, vonzó, szórakoztató elfoglaltságot tudtak kínál­ni... Játékot, amely nem­csak játék, hanem tevékeny­ség is... Alkotó tevékenység, mely­ből szerencsére egyre több van, de soha nincs elég. De amire mindig és mindenki kapható... Megfűzhető, mint a gyöngy ... Ismerős népművelő mond­ta egyszer: ha egy művelő­dési háznak nincsenek láto­gatói, önmagát vizsgálja, l'ordítotl-e elég gondot a gyerekekre? Hogy kösse őket?! Hogy odaszoktassa őket?! Iskolaidőben, s ami­kor nem szorítanak a tan­órák ... Még szünet van. Igaz, ün­nepnapokkal terhes. De mégiscsak szünet, amikor a legtöbb gyerek egész nap egyedül van otthon. Melegí­tett ebéddel, a tv-vel össze­zárva .. . Kell valami válto­zatosság. ami pihentet, szó­rakoztat Kell a más! Mert néhány nap, és megint meg­szólalnak a csengők. Az is­kolacsengők. Jó volt. s jó látni, hogy volt hová, s volt mire ki­mozdulniuk. Tevékeny részt­vevőként. s nevető néző­ként ... S jó lenne prolon­gálni is a művelődési házak igyekezetét a hét végekre, a vasárnap délelőttökre is. (cs. a.) Álomlesők Lukovszky Lószló grafikája Doktori címei kapnak Az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetemen januárban megkezdik a tanárok 1981. évi továbbképzését. Tíz me­gyéből jelentkeztek a taná­rok — a többit a szegedi és a debreceni egyetemen ké­pezik tovább. Mintegy szá­zan kérték ismeret,kiegészí­tő oktatásukat, főleg ma­gyar. történelem, pedagógiai vezetés, matematika, fizika, kémia és földrajz szakon kíyánnak továbbtanulni. Számuk több, mint ahányan tavaly, vagy az ezt meg­előző évben vettek részt a továbbképzésben, de még így is kevés. Az egyetem ugyanis felajánlotta: éven­ként mintegy 300 tanár to­vábbképzéséről gondosko­dik. s kérte a megyei taná­csokat, mielőbb jelezzék, hogy a következő öt évben hány tanár igényli ezt. és milyen szakon. Győr-Sopron. Baranya, Tolna megye — él­ve a felkínált lehetőséggel — már közölte e távlati ter­vét. A továbbképzésben részt vevők tanulmányi eredmé­nyeit a következőkben is „Kiválóan megfelelt”, „Jól megfelelt”. ..Megfelelt” mi­nősítéssel értékelik. A kivá­lóan megfeleltek ezt köve­tően a kétéves felsőfokú to­vábbképzés szervezeti kere­tei között gyarapíthatják is­mereteiket. Tudományos munkát végeznek s annak eredményét disszertációban összegezik. Akik eredménye­sen megvédik értekezésüket, elnyerik a doktori címet. Magyar film, 1930 Január elsejétől december 31-ig harminckét magyar bemutató volt a mozikban. Ezek a következő módon oszlanak meg: játékfilm 21, játékfilm gyermekek számá­ra 1, játékfilm, amelyet a televíziótól vett át a film- forgalmazás 1, egész mű­sort betöltő dokumentum- és dokumentumjáték-film 4, egész műsort betöltő rajz­film 1, kisfilm-összeállítás 4. Történési idejüket tekint­ve napjainkban 21, a fel- szabadulás időszakában 3, a két világháború között 4, az 50-es években 1, a történel­mi múltban 1, egyéb múlt­ban 2 játszódik. A mai élet ábrázolása tehát döntő sze­repet kapott 1980 filmmű­vészetében: az összes bemu­tatott műveknek kétharma­da ábrázolja jelenünket. A máról a mához kívánt szólni az első hazai egész műsort betöltő rajzfilm­musical, a Kovásznay György rendezte Habfürdő, amelyet e műfaj figyelmet . érdemlő kísérletének kel! felfog­nunk. A mát tükrözte a négy kisfilm-összeállítás, amelyek közül külön is ki­emelendő Magyar József öt kisfilmje, a Milyen a vi­lág? című műsor. A történelmi múltat idéz­te meg az év során sajná­latosan elhunyt Rényi Ta­más filmje, az Élve vagy halva című történelmi ka­land; rokonszenves törek­vés, de nem talált megfele­lő visszhangra. A múltban játszódó művek között van Huszárik Zoltán csodaszép filmkölteménye, a nagy ér­deklődéssel várt és éles gon­dolatcserékkel fogadott Csontváry, valamint a nap­jainkban látható, Bódy Gá­bor rendezte Psyché, amely­nek közönségfogad tatásáról még korai lenne következ­tetéseket levonni. A két világháború között játszódó művek közé tarto­zik a televíziótól átvett, Ra- nódy László rendezte Színes tinták, a hitleri Németor­szágban játszódó Veszélyes játékok című ifjúsági film. Fejér Tamás munkája. Fáb- ry Zoltán filmje, a Tanács- köztársaságot nem értő. tra­gikus sorsú parasztember életét és halálát ábrázoló Fábián Bálint találkozása is­tennel, valamint a Mészáros Márta rendezte Örökség, egy sajátos szerelmi háromszög és a fasiszta emberirtás, a szórakoztató mozi, meg a politizáló film ötvözésére tett kísérlet. Várakozásunkon alul ma­radt a Radványi Géza ren­dezte Circus Maximus, a felszabadulás időszakában játszódó művek közül vi­szont messze kiemelendő Szabó István filmje, a Bi­zalom, a rettegések korában egymás mellé került két em­ber félelmek közepette szü­letett szerelmének története. Részben ebben a korban ját­szódik, részben egy mai éj­szaka a sajnálatosan ellen­érzésekkel is fogadott Ho­gyan felejtsük el életünk legnagyobb szerelmét? című. Szász Péter rendezte film. Az ötvenes évekből való a Makk Károly rendezte Két történet a félmúltból, amely­nek első része, a Téglafal mögött érdemel említést. Elmondhatjuk: 19S0 a falu felé fordulás éve. Hat olyan új magyar film jelent­kezett, amely a változó, fej­lődő falu éleiét, az ott mun­kálkodó emberek minden­napjait mutatta be. s ezek között is messze kiemelke­dik a Harcmodor és a Bé­keidő, Dárday István, illetve Vitézy László filmje. E két film mutatja fel a mai ma­gyar falu életében, az ott munkálkodó emberek életé­nek ellentmondásaiban a mai falusi cselekvő embert, az újfajta pozitív hőst. aki a maga igazáért, amely azonos az országos érdekek igazá­val, de ütközik a helyi par­tikuláris érdekekkel, harcolni is képes. Bizonyos mérték Is hasonlít e hősökhöz Magyar József Korkedvezményének Nagy Sándor tsz-elnöke s ugyancsak részben a falusi változásokat tükrözi az Or­vos vagyok. Gvönqyössy Im­re és Kabay Barna doku­mentumjáték-filmje. Ebbe a sorba tartozik Gyarmathy Lí­via Koportos című filmie is amelynek ciPánvhőce önmp ga egyenlő értékű munkás­emberként való elfogadtatá­sáért küzd. A hatodik falus témájú filmet ugyancsak Gvöngyössvék készítették Töredék az életről címmel de sajnos túl sokat mijrko- lásában sajnálatosan keveset mondó mű lett E hat film nagyon is változó szinten ad képet a mai magyar faluról — nem a parasztokról, hanem az egységes faluról!—, s az esztendő nagyon fontos jel­lemzője. Közülük került iá az év két kimagasló értéke, a már említett Harcmodor és a Békeidő. Mintegy ezek ellenpontja­ként említhető három film, amely a határozatlan, kiáb­rándult. máról holnapra élő emberek életét mutatta be mesterkélt szituációkkal, csökkentett értékkel: Majd holnap. Az utolsó előtti íté­let. Haladék. A krimi egy újabb fajtáját kívánta meg­honosítani Dobray György a viktimológia hipotéziseire épített Az áldozat című munkájával. A még mindig hiányzó vígjáték pótlására tett újabb kísérletet Bacsó Péter a Ki beszól itt szere­lemről? és Szálkái Sándor a Kojak Budapesten című filmjével. E filmek erényei­ről és hibáiról itt ne essék szó, tény. hogy látogatottsá­guk — különösen az utóbbi­nál — a műfaj iránti igényt jelzi. Külön kell szólni Rózsa János művéről, a Vasárnapi szülőkről, erről az egész tár­sadalomhoz apelláló remek filmdrámáról, mint a társa­dalmi felelősség igen mar­káns művészi megfogalma­zásáról. A fenti fejtegetések nem értékrendet jelentenek. Mégis a tematikai, társadalmi meg­közelítés után melv filme­ket tarthatom kiemelkedő értéknek 1980-ból? Vasárna­pi szülök. Harcmodor Béke­idő. Bizalom. Csontváry és a Milyen a világ? című össze­állítás kerülne egyént rang­listám élére. Kifejezetten munkástémá- jú'filmet nem láttunk 1980- ban. Átfogóbb társadalmi kérdések kerültek előtérbe: falun a cselekvő ember vá­roson — három műben is — egv rossz közérzete k-ebb- ség. Néhány lciemelkr.de ér­ték produkálása ellenére 1980 nem lesz a maavar filmművészet kiemelkedő esztendeié. . Bár egyem vé­leményemet a későbbi testü­leti állásfoglalások, pé'dául a kritikusi dijak odaítélése, alapjában is megkérdőjelez­hetik .. . (bin)

Next

/
Thumbnails
Contents