Észak-Magyarország, 1981. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-30 / 25. szám

T ES2ÄSC-MM3YARORSZAG 4 1981. január 38., péntek A szakszervezeti könyvtárak szá nevetésé rőí A nagymúltú és egykor a borsodi mimkáskuiturális hagyományok kialakításában oiy nagy szerepet játszó munkáskönyvtárak: mai utó­dai a szakszervezeti könyv­tárak. Jelenleg a megyében 262 szakszervezeti könyvtár működik, ezeket 42 ezer ol­vasó vette igénybe az elmúlt évben. Ez az olvasói létszám a megye összlakosságához képest nem sok, valami 5 százalék, de feltétlenül fi­gyelembe veendő, hogy or­szágosan stagnál a könyvtári olvasók számának emelke­dése, a szakszervezeti könyv­tárral párhuzamosan műkö­dik a tanácsi könyvtárháló­zat, s igen nagy a bolti for­galom, azaz az emberek nem kizárólagosan a szakszerve­zeti könyvtárból elégítik ki' olvasmányigényeíket. A stag­náló olvasói létszám mellett sokkal inkább az olvasás színvonalának emelésére kell törekedni; arra figyelni, mi­kor, mit, hogyan olvasnak a szaksaervezeti könyvtárak látogatói. Ez a tevékenység pedig a borsodi szakszerve­zeti könyvtárakban — mint azt a Szakszervezetek Bor­sod naegyei Tanácsának kö­zelmúltban tartott elnökségi ülésén Szűcs Ferencné, az SZMT titkára megállapítot­ta. — erősödött, javult az olvasóvá nevelés és a könyv­tár össatevékenysége orszá­gosam ismert. Az SZMT Köz­ponti Könyvtára egyébként •75 letéti könyvtárat közvet­lenül lát el, a többi közel kettősBázat, módszertanilag irányítja. Mint fentebb már említet­tük, az SZMT elnöksége az elmúlt napokban vitatta meg a könyvtár 1980-as te­vékenységét. A különböző szakmai megyebizottságok képviselői jónak ítélték, az SZMT Központi Könyvtár és az egyes szakszervezeti ■ könyvtárak együttműködését, és a kapcsolatot, a vitát ösz- szegezve pedig Tóth József, az SZMT vezető titkára azt állapította meg, hogy a Köz­ponti Könyvtár munkája *9©ö~ban megfelelő színvona­lú volt. A „megfelelő" minősítés tulajdonképpen azt jelenti, hogy nyugtalanságra semmi ok, az intézmény a követel­ményeket kielégítően látta el feladatát, de azok folyama­tos növekedéséből logikusan következik, hogy ami tavaly „megfelelt”, áz most tovább­fejlesztendő. Az elmúlt évi munkáról való számadás részletes elemzését szükségtelen köz­readni. Megfelelő v-olt a munka. Így állapította meg az elnökség. Lényegesebb, hogy ezekre az eredmények­re épülve, mik a legfonto­sabb teendők az SZMT Köz­ponti Könyvtárban az elkö­vetkező időszakban. A fel­adatokat az MSZMP XII. kongresszusa, a magyar szakszervezetek XXIVl kong­resszusa állásfoglalásai, a VI. ötéves terv lebontott felada­tai határozzák meg elsősor­ban. Ezekben bennefoglalta-' tik, miként kell a könyvtári munka eszközeivel hozzájá­rulni a munkahelyi nevelés színvonalának emeléséhez, a párt- és társadalmi szervek­kel együtt, miként kell se­gíteni a közéleti tevékeny­ség fokozását, a szocialista demokrácia erősítését, a szo­cialista brigádmozgalomban rejlő erőke* miként lehet a művelődés szolgálatába állí- , tani és így tovább. A Központi Könyvtár munkaterve immár az elnök­ség által jóváhagyottan pon­tosan meghatározza a szak­mai, hálózati és módszerta­ni, és egyéb teendőket, a könyvtári munka feltételei­nek javítása érdekében ha­laszthatatlan tennivalókat. Ezeknek végrehajtása most már a könyvtár és a hálózat dolgozóin múlik elsősorban. A sokféle feladat közül, mint közvetlen napi teendőt, érdemes kiemelni Ózd könyv­tári helyzetének felülvizsgá­latát. Ott ugyanis a városi könyvtári szolgálat is a szakszervezeti könyvtár fel­adata, a tárgyi feltételek vi­szont nagyon rosszak, és a lehetőségek felmérésére az SZMT titkárságának vezeté­sével a vasasszakszervezet, az ózdi • tanácsi és szakszer­vezeti szervek, az ÓKÜ igaz­gatóságának, valamint az SZMT Központi Könyvtár­nak részvételével bizottság alakult; — hihetőleg a Bor­sod megyei Tanács is be­kapcsolódik az Özd , könyv­tárhelyzetét segítő munkába. Az SZMT elnökségének ülése természetesen nem re­gisztrálhatott kisebb-nagyobb napi teendőket, feladatokat, eredményeket, összegészében elmondható, hogy az á Tóth Józseftől idézett „megfelel” minősítés semmiképpen sem lebecsülendő. Mert hetvenöt könyvtár közvetlen irányítá­sa, illetve 262 könyvtár mun­kájának összefogása az igen szűk központi apparátushoz mérten roppant nagy fel­adat, és jóllehet e könyvtá­rak a régi munkáskönyvtá­rak utódai, éjjpen mert most a munkások számára más művelődési források is jutot­tak, munkájuk eleve nem le­het annyira szembetűnő, mint hajdan, a munkás­könyvtárak hőskorában volt. De azon idők tanulságait ma is érdemes megszívlelniük. fbeneőek) Könyvekről A m maiyar társadaSsm A közelmúltban jelent meg Kulcsár Kálmánnak, az MTA Szociológiai Kutató In tézete igazgatójának A mai magyar társadalom című je­lentős könyve, s máris az érdeklődés és a viták közép­pontjában áll. Ennek nem­csak az áz oka, hogy egy 1980-ban azonos címen meg­jelent könyv óta hasonló szintézisre senki sem vállal­kozott, hanem a tükörkép fontossága, amit ez az új könyv a mai magyar társa­dalom szerkezetéről, funk­cióiról, a fejlődés üteméről, a társadalomirányítás lehet­séges feltételeiről, meg nem oldott problémáiról, deviáns jelenségeiről nyújt. A könyv fontosnak tartja a társadalom innovációs, megújulásra törekvő készsé­gének és fejlődését gátló té­nyezőinek elemzését, s ezen belül például a felbukkanó negatív vonások leleplezését. Kulcsár Kálmán sokoldalú­ságában, látásmódjában a történelmi elemzést is-szük­ségesnek tartja, ennek kö­vetkeztében a társadalmi je­lenségeket természetes fo­lyamatokban szemléli. Szo­ciológusként gyűjti, elemzi 'és értékeli a feltárt adato­kat, jogászként pedig egyút­tal logikai rendszerbe fog­lalja és szintetizálja áz ered­ményeket. (Kossuth Könyv­kiadó.) Altosa foglyai Jean-Paul Sartre drámá­jával, az Altona foglyaival vendégszerepei Miskolcon, a Vasas Művelődési Központ­ban a Madách Színház. Ja­nuár 31-én két előadásban mutatják be a darabot: dél­után léi 5 é« este 8 órai kez­dettel. Az előadást Inke László, Harsány! Gábor, Ko­vács István, Pécsi Ildikó és Pálos Zsuzsa játékában él­vezhetik majd az érdeklő­dök. A baleset próbáján A Madách Színház Kamara Színháza a Bártól« Színpadon február végén mutatja be Friedrich Dürrenmatt A baleset cimü darabját. A színdarabot Ungvári Tamás fordította, rendező: Szirtes Tamás. Felvételünk a próbán készült. A képen: Gombos Katalin és Su- nyovszky Szilvia. PeÉöógíis képzőművészek Tizennyolc ,miskolci és borsodi rajztanár munkáiból nyílik kiállítás ma, januar 30-án, este 6 órai kezdettel Miskolcon, a Fáy András Közgazdasági Szakközépisko­lában. Valamennyien a mis­kolci pedagógus képzőművé­szeti stúdió tagjai, s több mint tíz évevdolgoznak együtt Zsignár István festőművész irányításával. Ezúttal hetven alkotásukat láthatjuk, elsö- 1 sorban festményeket, grafi­kákat, de szép számmalsze- repelnek a tárlaton tűzzo­máncok, szobrok és textil- ,munkák is. A kiállítást a ké­sőbbiekben egyébként a mis­kolci 11-es számú Általános Iskolában . is bemutatják; hogy mind többen tekinthes­sék meg a miskolci rajzpe­dagógusok. alkotásait. A stú­dió tagjainak munkakörül­ményei jelentősen javulnak majd tavasszal, ha elkészül a városi művelődési központ Gárdonyi Művelődési Házá­nak műhelyháza. A műhely­ház átadására valószínűleg áprilisban kerül sor, s p to­vábbképzésben is szerepet játszó alkotómunkához ideá­lis feltételek teremtődnek. 3 y Számadás ksziviléses Miskolcon, a Szakszerve­zetek megyei Tanácsának székhazában tartja közgyűlé­sét a Magyar Pedagógiai Társaság Borsod-Miskolci Tagozata február 2-án, dél­előtt 10 órai kezdettel. Dr. Károly István számol be a tagozat elmúlt öt évi mun­kájáról, a borsodi pedagógu­sok tudományos tevékenysé­géről. A közgyűlésen, ame­lyen megválasztják a tago­zat új vezetőségét is, dr. Ko­vács Dániel főiskolai tanár tart előadást Anyanyelv — iskola — művelődés címmel, s előadásában szól az anya­nyelvi nevelésben megfogal mázott új tantervi követel ményekről. Csütörtökön délután nyílt meg Haiman György tipográfiai kiállítása A József Attila Könyvtár . új bemutatója Ki fogja meg a munkás kezét?... A névtelen levél írója, egy korábbi cikkre reagálva, egyetért velem. Ritka alkalom, illene kihúznunk magunkat. Félek azonban, hogy mégsem érthetünk mindenben egyet. Ö ugyanis azt írja egyebek között, a népmű­velőkről szólva: „Fogják meg a dolgozó ke­zét, vigyék el az osztályba. Bizonyítvány- osztáskor mérjék le munkájuk eredményét.” Magam arra hajlok inkább, amit a közel­múltban hasonló témáról beszélgetve, a nyék- ládházi tanácselnök mondott: „Sokkal kóny- nyebb lenne a népművelők munkája, ha több támogatást, gyakorlati segítséget kapnának az üzemek, vállalatok vezetőitől. A népmű­velő kiteheti a lelkét, .hogy például a nyolc- osztályt el nem végzetteket rábírja a tanu­lásra, ha erre a munkahely nem ösztönöz.” Azt hiszem, itt kellene a lényeget keresni. Példák bizonyítják ugyanis, hogy ma már nagyon kevesen vannak a« önszántukból, a tudás, az ismeretszerzés öröméért iskolapadot választók. Azok, akik a maguk elhatározásá­ból szánják rá magukat az általános iskola hiányzó osztályainak a pótlására. Ügy tíz évvel ezelőtt építőmunkások tízesével-húsza- sával mozdultak a népművelők felhívására, s a munkásszálláson évekig működött a dol­gozók általános iskolájának kihelyezett tago­zata. Ma már emlék csak ez is. A népműve­lők „szép szaváért”, az ő biztatásukra, meg­győzésükre már nem törik magukat az em­berek. De nincs ez másként másutt sem. Ha a munka, a munkahelyi környezet nem tá­maszt követelményeket, ha nem teszi szük­ségessé az ismeretek megszerzését és folya­matos „karbantartását” — akkor a népműve­lőktől hiába kérjük számon, s feladatként hiába szabjuk meg nekik a motiválást, a szervezést, a rábeszélést... Egyszóval: hiába óhajtjuk, hogy „fogják meg a dolgozó kezét, vigyék el osztályba”. , Mindez nem csupán a nyolc általánost be nem fejezett dolgozók ügyeben mondható el. A művelődés, az önképzés tágabb értelmében is tudomásul kell venni: nem azon kell eről­ködnünk, hogy általunk kitervelt közműve­lődési akciókra vigyük olykor be „képién fogva” a munkásokat. Hinnünk kell abban, hogy megvannak nekik a maguk igényeik, ezek pedig alapvetően a munkavégzéssel kap­csolatosak. Azokból fakadnak vagy nem fa­kadnak. Ha egy gyárban, egy üzemben, vál­lalatnál vagy szövetkezetné] megkövetelik a több tudást, a korszerű ismereteket; az új iránti érdeklődést motiválják, akkor a mun­kás maga fogja keresni szakmai és általános műveltsége folyamatos gyarapításának lehe­tőségeit. A népművelők felelőssége, gondolom, ab­ban áll. hogy igyekezzenek — ki-ki a maga területén — alaposan tájékozódni „közönsé­gük” körében; ismerniük kell az igényeket ahhoz, hogy - értelmes-hasznos lehetőségeket tudjának teremteni. Sárospatakon például így szervezik és biztosítják a környék lakóinak a különböző szakmaszerző-tanfolyamokat. Hogy ehhez meg mi közük? A patakiak azt vallják: ők is érdekeltek ebben. Abban, hogy szakemberek dolgozzanak a szakembert kí­vánó munkaterületeken ... / (t. n. j.) Ismét igen értékes kiállí­tással gazdagodott a Mis­kolci városi Könyvtár Jó­zsef Attila Könyvtára könyv- művészeti tárlatainak már eddig is nagyon emlékezetes sora. Mint ismeretes, e könyvtári kiáliitóterem első­sorban az irodalommal, a könyvvel kapcsolatos képző- művészeti kiállításoknak és a szorosabban a könyvhöz, az irodalomhoz kapcsolódó művészeti alkotások bemu­tatásának biztosít helyet már hosszú évek óta. Tegnap délután nagy érdeklődés mellett nyitotta meg Erdélyi János tipográfus könyvmű­vész Haiman György könyv- tervező és tipográfus kiállí­tását. Haiman György nem ide­gen már Miskolcon és nem idegen ebben a kiállítóte- remben sem. Szerepelt ha­sonló jellegű gyűjteményes tárlatokon, több alkalommal nyitott meg itt kiállítást és tartott előadást. Azonban Haiman több oldalú könyv- . művész. Elsősorban tanár. A legkülönbözőbb .felsőoktatási intézményekben tanította és tanítja az egymást követő ti­pográfusgenerációkat a nyomdaművészetre, a szép könyvek tervezésére, ugyan­akkor maga is gyakorló könyvművész, aki igen sok magas kitüntetésben és dí­jazásban is részesült. Töb­bek között Gutenberg-díjjal és Tótfalusi Kis Miklós-díj- jal is kitüntettek, és számos nemzetközi könyvművészeti kiállítás arany és ezüst' fo­kozatú- díjainak birtokosa. És nem érdektelen tudni róla. hogy a tipográfus szakmát, illetve annak műveletét Kner Imre mellett kezdte ta-- nulni, s ez a szakmai kap­csolat, valamint a Kner-csa- ládhoz fűződő kapcsolata vég­legesen eljegyezte ezzel a ne­mes mesterséggel, a szép könyvek alkotásával. Miskolci kiállításán legel­sőként a Tolnai Gáborral közösen készített Tótfalusi Kis Miklós halotti tárcáját láthatjuk, de itt sorakoznak a falakon, valamint üveg alatt az asztalokon a külön­böző könyvborítók és azok tervváltozatai, folyóiratborí­tók, művészi naptárak ter­vei, plakátvariációk, az ipar- művészeti főiskola mester­munkái, különböző alkalmi művészeti kiadványok, könyv- sorozatok, próbanyomatok, könyvtervek, külön a szép- irodalmi munkák, borítóter­vek, a Helikon-klasszikusok zsebsorozatának ■ bőrkötéster- ’ vei, bélyegtervek, a Kner Nyomda feliratai, különböző borítótervek. Itt láthatjuk pél­dául Babits Mihály Erato-ja borítójának fotóvariációit. Sok egyéb könyve mellett. A Kner-család című nagysza­bású albuma igen részletes bemutatást kapott, ami a fent elmondottak alapján is indokolt lenne, de maga a mű is megéri a sokoldalú megismertetést. Láthatók itt műhelymunkák, nyomdai utasítások, írott könyvter­vek és természetesen Hai­man György saját tanulmá­nyai, könyvei. A nagyhírű tipográfus már nem szorul bemutatásra, kü­lön méltatásra, neve már márkát jelez, de ez a ka­marakiállítás mégis köze­lebb .visz hozzá, mert nem­csak kész munkáinak egy kisebb válogatásával ismer­tet meg, hanem betekintést nyújt az alkotóművész mű­helymunkáiba. az alkotás folyamatába is. E kiállítás méltó folytatása a könyvtár sorozatának. Szívesen ajánl­juk a könyvek barátainak. (bm) Felveszünk • műszeres kéménykivizsgálókai (kohó- vagy építőipari kőműves szakmunkást; Vidékieknek munkásszállást biztosítunk. állandó szakközépiskolai végzettséggel); © vegyipari szakmunkást; iiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiimiiiiiriiiiiiii S 1 ILéT \ w ® cserépkályhás e és kazánmunkában jártas JELENTKEZÉS: KETUSZ VALLALAT " szakmunkásokat; lakatost. MISKOLC 1., VOLOGDA U. 3.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents