Észak-Magyarország, 1981. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-18 / 15. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG A 198t. január T8., vasárnap Milyen összetételűek a vállalati közművelődési bizottságok? Hogyan működtek, és milyen eredménnyel az elmúlt négy esztendőben? Mennyire érvényesül még a „ha marad” elv? Igaz-e, hogy a közművelődési bizottságok és az üzemek gyakorlatában elsősorban a szakmai képzés és továbbképzés kap hangsúlyt? Folytathatnánk még a kérdéseket, amelyek minden bizonnyal nemcsak bennünk, hanem másokban is megfogalmazódtak, akiknek közük van a közművelődéshez, konkrétabban a munkahelyi művelődéshez. A TIT Borsod megyei Szervezetének kezdeményezésére a vállalati közművelődési bizottságok tevékenységéről, e munka gyakorlati tapasztalatairól folyt igen érdekes és sokoldalú eszmecsere, amelyen részt vettek a borsodi üzemi köz- művelődési bizottságok elnökei és titkárai, a felügyeletet gyakorló tanácsi szerv megyei képviselői, a munkát segítő szakszervezetek megyei tanácsának vezetői és természetesen a népművelők is. A résztvevők köre nem véletlenül volt ilyen széles: a köz- művelődéshez igen sok mindenkinek van köze. az eredményes, cselekvő közművelődéshez viszont a különböző szervek, szervezetek hatékony együttműködésére van szükség-. Ezzel az együttműködés- szükségességgel magyarázható egyébként, hogy miért éppen a Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat szervezésében került sor pénteken, január 16-án erre a tanácskozásra. A tudomány eredményeinek népszerűsítésével hivatásszerűen foglalkozó szervezet egyrészt maga is keresi azokat az új formákat és módszereket, amelyekkel eredményesebben dolgozhat, másrészt valóban konkrét segítséget tud adni a munkahelyi művelődéshez, a különböző továbbképzések megszervezéséhez, s ezekkel a lehetőségekkel még korántsem élnek eléggé az üzemek. Márpedig — elsősorban a kisüzemek esetében — a gazdaságossági szempontok is azt indokolnák, hogy a továbbképzések megszervezéséhez az eddigieknél még jobban vegyék figyelembe az ismeretterjesztő társulat által kínált lehetőségeket Gazdaságosságot említve, kétségtelen tény, hogy — s erre utalt többek között a tanácskozáson Borsos Árpád, a Borsod megyei Tanács művelődési osztályvezetője — „szándékainkhoz képest lassúnak és ellentmondásosnak ítélhetjük azt a folyamatot, mely a gazdasági egységekés a közművelődési szervek együttműködésében érvényesül A tapasztalatok szerint jelentősen hat még az ökonomista gondolkodás, az elsősorban és kizárólag a szakmai képzést támogató gyakorlat, a rosszul értelmezett takarékosság.” Mindez sommásan hangzik, de tényekkel alátámasztható. A pénteki tanácskozáson például az üzemi, intézményi közművelődési bizottságok gyakorlati tapasztalatairól is hangzottak el korreferátumok. Nem lehet véletlen, hogy e beszámolókban is nagyobb hangsúly jutott a szakmai képzést és továbbképzést segítő munkának. A Borsodi Vegyikombinátban például 1200-an vettek részt szakmai jellegű továbbképzéseken. Intenzív nyelvtanfolyamokat szerveztek. A Borsodi Szénbányák Vállalat közművelődési bizottságának tevékenységében is igen erőteljes szerepet kap a képzés és a továbbképzés, az általános iskolai végzettséget szorgalmazó felnőttoktatás. Nem véletlenül. Ma már ugyanis régen nem igaz az a szólás-mondás, hogy „aki lapátolni tud, az jó bányásznak”. A vállalatnál magas az általános iskolát nem végzettek aránya, s ugyanakkor egyre drágább, komoly szakmai tudást igénylő gépekkel dolgoznak. A tanácskozáson ugyancsak beszámoló Miskolci Üveggyárban pedig mindenekelőtt a többféle munka végzésére is alkalmas dolgozókra van szükség ... Nem a képzés és a továbbképzés fontosságát akarjuk hát megkérdőjelezni. A köz- művelődési bizottságok munkájában valóban megkülönböztetett figyelmet kell fordítani e területre! Megszívlelendő viszont az, amit Szűcs Ferencné, az SZMT megyei titkára is megfogalmazott: a munkahelyi művelődés nem szűkíthető le a munkahelyi képzésre; a teljes ember formálása a feladat. Éppen ezért a szocialista brigádok kulturális vállalásainak szélesítését kell szorgalmaznia a szakszervezeti bizottságoknak. És segítenie ... Néhány példa az elhangzottak közül: A Borsodi Szénbányák Vállalatnál kihelyezett könyvtárakat működtetnek. A vállalat tizenhárom saját művelődési intézményében az üzemi és a lakótelepi művelődés összhangjának megteremtése a feladat. A BVK-ban a szocialista brigádok kulturális vállalásaihoz nyújtott segítséget „A mindenséggel mérd magad” kulturális vetélkedő sorozat. Ugyanakkor azonban kétségtelen, hogy nem sikerült előre lépni a bejáró dolgozók művelődésében. Az említett vállalatoknál ezt a feladatot többnyire a művelődési intézmények hatáskörébe utalják. Ez alighanem nem az egyetlen megoldás. A tanácskozáson elhangzottak teljes visszaadására aligha vállalkozhatunk. Az eltelt négy esztendőben kétségtelenül a legnagyobb eredmény: a gazdasági vezetés érzékenyebb lett a közművelődésre. S ezen az úton tovább lehet és kell haladni. Csntorás Annamária Ha elhangzik Jean Gátén neve, még ma is könnyekben tud kitörni. Vele még mindig nem tudott leszámolni. Ez a nagy francia színész és számtalan (jó) film sztárja éveken keresztül tartó románcuk csúcspontján hagyta el — úgy, ahogyan csak Marlene szokta elhagyni a férfiakat. Az, amit a „Vegyétek a* életemet...” című memoárjában ír róla, úgy hangzik, mint az óda a férfiról: „Gabin a tökéletes férfi. volt. Ma azt mondanák róla, „superman”, olyan férfi, aki mindenki mást beárnyékol: ö volt az az ideál, melyet minden nő keres. Semmi hiba nem volt benne. Tiszta volt és áttetsző. Jó volt, és magasan állt azok felett a férfiak felett, akik megpróbálták utánozni. Emellett makacs volt, birtokolni vágyó és a végtelenségig féltékeny”. Ó igen, emléket állított neki ebben a könyvben, ahogyan egy ilyen nagy szerelem megérdemli. Fájdalmat érezhetett közben, — de azért nem teljesen önzetlenül, mert azt a benyomást kelti az olvasóban, hogy a csodálatos Gabin csak egy nőt szeretett: Dietrichet. így az emlékmű talapzatán tulajdonképpen két, egymásba kapcsolódó figurát láthatunk: Gabint és Marlenét, az évszázad párját. „Ha jó kedvében volt — vagy éppen melankolikus volt —, akkor mindig azokról a boldog évekről mesélt nekem, amelyeket Gabinnel töltött a háború alatt” — teszi hozzá Odette Miron. „Róla beszélt a legtöbbet... A szalonja falát a színész számos képe díszítette — az Színét veszti ilyenkor a világ. Szürkés-fekete, meg fehér.. . S ha rongyos-fehér subáját ölti magára az ekevas hasította, göröngyös, végtelen mező, mintha a tenger hullámait idéznék. A természet a legnagyobb művész... Fotó: L. J. Encsi koncert Encsen, a művelődési központban ad hangversenyt a Miskolci Szimfonikus Zenekar január 22-én délután 5 órai kezdettel, és Mura Péter vezényletével, valamint Apró László és Szergej Da- vidov oboaművészek közreműködésével Haydn Oboaversenyét, Beethoven egy nyitányát és Mozart Fuvolaversenyét mutatja be. „Ha nem művelődik — ne szórakozzon!?" f r'j i _ ért * V»* f/V O' M J-Á L*. iS W <; ' Uí Ifjúsági klubok — tinédzser éveim idején mintha varázsos erővel bírtak volna a szavak. Pincékben, padlásokon, elfelejtett-sötétségű ócska termekben gyúltak fények, gyűltek egymáshoz a fiatalok. A találkozás igénye, az együttmelegedés vágya kapott új tereket-for- mákat. Ifjúsági klubok — utóbbi éveim tanácskozásainak, értekezleteinek, munkamegbeszéléseinek kérdőjelekkel, homályokkal felemlegetett szavai... Tudjuk-e, hány van belőlük? Hol működik és hol nem? Mitől a nagy lelkesedés, amíg a tereket, falakkal körülvett négyzetmétereket kell késszé tenni? Miért apad el a lelkesedésforrás, amikor hasznos, értelmes élettel kellene már belakni ezeket a tereket? A fiatalok változtak meg? A körülmények?... Beszélgetőpartneremnek nem kell mindezt szóról szóra előadnom. Ismeri ő rendesen ezeket a gondokat; Csáki Imre, a megyei tanács művelődésügyi osztályának főmunkatársa tagja az Országos Ifjúsági Klubtanácsnak is. A megyeinek meg titkára. Tapasztalatai tehát meglehetősen valósan tükrözik az ifjúsági klubmozgalom megyei helyzetét. A kép azonban meglehetősen ellentmondásos. Kérdezem tőle, mintegy „bemelegités- ként” is: vajon most mi jut eszébe, ha azt hallja: ifjúsági klubok? ... — Arra gondolok, hogy az ifjúsági klub együtt művelődő, szórakozó közösséget jelent. Mi mindig ezért dolgoztunk, magam is voltam gyakorló klubvezető korábban ... Sok esetben nem kísérte siker a munkánkat. E rögtönzött benyomásokon túl azt kell mondanom, hogy' a realitás ez: a klubmozgalom fejlődése ma már korántsem olyan , dinamikus, mint a hatvanas évek közepén volt. Ehhez azonban szeretném hozzátenni, hogy továbbra is az ifjúság művelődésének igen fontos formáját jelentik ezek a klubok. — A számokban, adatokban — legalább azokban — mindig biztosak vagyunk, gyakran hivatkozunk rájuk. Ügy tűnik azonban, hogy az ifjúsági klubok esetében még ezzel sem „dicsekedhetünk”. Lehet-e hát tudni, hogy jelenleg hány klub működik a megyében? — A nyilvántartás szerint közel 300 ... ennyi működési engedélyt adtunk eddig ki a megyében... A zavar, a létovaság abból adódik, hogy nem tudjuk pontosan, hány klub szűnt meg időközben, baj van ezeknek a jelzésével. Egyébként az elmúlt évben mindössze két-három működési engedélyt kellett csak a tanácsoknak kiadniuk .. . — És lehet-e tudni, hogy valójában hány klub működik? — Azt kell mondanom, hogy ennek a megítélése eltérő, más-más számokat lehet hallani. Véleményem szerint 150—180-ra tehető a valamiféle rendszerességgel működő ifjúsági klubok száma. — Egyre többet hallani az utóbbi időben ezeknek a kluboknak az „eldiszkósodásá- ról”; a zenés-táncos programok egyeduralmáról... Mi lehet ennek az oka? — Amíg arról volt szó, hogy építkezni kell, tereket- termeket kialakítani, azokat felszerelni: addig a lelkesedés, a társadalmi munka összefogta a fiatalokat. Az első megtorpanás akkor jött, amikor a kész feltételek között a tartalmi munkán lett volna a sor. Való igaz, hogy a klubok jó részében a zene, a tánc uralkodik; vagyis a szórakozó csoportok már meglennének, a művelődő közösségek kialakulása késlekedik. Itt azonban hadd mondjak meg valamit. Találkoztunk olyan véleményekkel, hogy: „ha nem művelődnek — akkor ne is szórakozzanak !” ... ezek a fiatalok. Ezzel nem lehet egyetérteni; a feladat éppen az lenne, hogy figyeljünk a fiatalok igényére és építsünk erre. Az okokat kellene megkeresni, a motivációkat, s ezek hasznos elemeire meg-} szabni a tennivalókat... — Gyakran elhangzott a tanácskozásokon, klubfórumokon az, hogy kevés az a módszertani, szakmai segítség, amit ezek az ifjúsági klubok kapnak ... — Egyetértek ezzel, s ezt önkritikusan is mondhatom; hiszen a megyei ifjúsági klubtanács munkája is sok esetben formális és nehézkes. Ez mondható a városijárási klubtanácsokra is. Vannak persze jó példák, ezek között említhetem a kazincbarcikaiakat, a leninvá- rosiakat, a sárospatakiakat ... Mindehhez hozzátartozik, hogy nem eléggé hatékony az irányítás sem; ha a kluboktól rendszeres munkát várunk, akkor rendszeresen, folyamatosan kell figyelni — adott esetben ellenőrizni is — tevékenységüket. Ezek mind okai az ifjúsági klubmozgalomban tapasztalható megtorpanásnak. Es ezzel még nem merítettük ki a sort, hiszen nem beszéltünk olyan meghatározó, alapvető dologról, mint a klubvezetők személye, az ő felkészültségük és az a hatalmas „fluktuáció”, ami egyébként érthető okokból a körükben végbemegy.« Dehál ez már önmagában is egy újabb téma lehetne. Mintahogyan a többnyire csak címszavakban érintett témák. A kérdőjeleket, homályokat egy ilyen beszélgetés nem szüntetheti meg. De egy kérdés még mindig marad itt: mi várható a jövőben? Csáki Imre szerint: — Ezekről is csak távirati stílusban mondhatom a következőket: egy becsületes, jó felmérés kellene először is; hogy tudjuk, honnan kell továbblépnünk ... Meg kell erősíteni az ifjúsági klubtanácsok munkáját, a módszertani-szakmai irányítást... Tovább kell folytatni a klubvezetők képzését, a klubok munkájában jobban kell támaszkodnunk a fiatal értelmiségiekre ... Alapvető feladatunk, még egyszer hangsúlyozva : reális, alapos helyzetelemzés. Tónagy József Madame Odette visszaem fékezik uwu LTü nw rvm /r.-\ /a\ d;) . IF IMF rilK! ffjiwgttTrifgj Jean Gabin egyik mint fiatal szeretőt ábrázolta, a másik mint katonát, egy harmadik a lánya oldalán...” Marlene Dietrich könyvében az összies nagy szeretőjét megtagadta, Jó barátokká” redukálta őket, csak azért, hogy Jean Gabin, aki elhagyta őt, még fényesebben ragyogjon. Erich Maria Remarque-hoz fűződő kapcsolatából csak lelki barátság lett. Ernest Hemingway: „Egész lényének gigantikus erejével szeretett engem ... Hogyan lehet egy ilyen szerelmet viszonozni? ...” John Wayne-ről így ir: „John Wayne nem volt okos, de szeretetreméltó.... Nem nagyon csillogó ember ...” Búrt Bacharachról, a ragyogó, fiatal zeneszerzőről és karmesterről, aki énekesnői karrierjében az volt a számára, mint filmkarrierjében Josef von Sternberg: „Amikor elhagyott, a legszívesebben feladtam volna ... Nem voltam elkeseredett, és most sem vagyok az. Csak a legmélyebben meg voltam bántva ...” Ami Jean Gabint illeti, azt bevallotta Marlene Dietrich a bizalmasának, Odette-nek: „Teljesen értelmetlen módon ▼altunk el, ez már a háború végén volt..'. Megállapítottam, hogy gyereket várok tőle. Nem volt szándékomban, hogy még egyszer anya legyek, a lányom, Mária elég volt. Amerikába mentem, hogy elvetessem a gyereket ...” Amit tett, az az ő magánügye, mégis ez lett volna az igazi emlékmű: Jean Gabin és Marlene Diet- rich gyermeke. „Gabin, aki nem értette az eltűnésemet, a következő repülővel utánam jött” — mesélte tovább Marlene. Megpróbálta megváltoztatni a véleményemet, amikor megmondtam neki, hogy terhes vagyok, de nem akarom a gyereket... Könyörgött nekem, hogy hordjam ki a szerelmünk gyümölcsét...” Marlene azonban hajthatatlan maradt. „Elutasítottam... így határozta el, hogy ezután a veszekedés után megválunk egymástól”. Jean Gabin, aki 1976-ban halt meg, még élt, amikor Marlene Dietrich erről a szakításról mesélt Odette-nek. Egyszerűen elvett egy másik asszonyt, áld azonnal gyereket szült neki. Gyakran visz- szatért életének erre az igazságtalanságára. „Ha akartam volna, most Jean Gabin felesége lehetnék” — mondta mindig, ha egy új Jean Gabin-film sikert aratott, vagy az újságokban írtak róla. „Gyönyörű birtokom lehetne Nor- mandiában, vagy egy házam Neuillyben — ahelyett, hogy ebben a kicsi lakásban élek”. „Megígérte, hogy nekem ajándékozza azt a villát, ami Chartres közelében volt neld, de hallani sem akart rólam, amikor visszatértem Francia- országba... Nem láttuk többé egymást... ügyesen kibújt a dologból...” Ezeket a beszélgetéseket mindig a kedvenc kijelentésével zárta le: „Buta voltam...” — mondta Marlene Dietrich. (Folytatjuk) Marlene legnehezebb fellépése. Az előadás előtt tudta meg, hogy nagy szerelme meghalt. A színpadon pedig a boldogságról énekelt ...
