Észak-Magyarország, 1981. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-17 / 14. szám

ESZAK-WAGYARORSZÄ6 4

T981. jawöOf 17.., sa-etwfet

Félidei számvetés - nehéz kezdet utí

f A Miskolci Nemzeti Szín- \ ház jegyirodájának ajtaján hetek óta ott a tábla: „Minden jegy elkelt”. És nemcsak a jegyek keltek el, minden helyen ülnek is. . Pénztárnyitáskor már sorakoznak azok, akik hetekkel későbbi'e akarják biztosítani jegyüket. Igaz, az- élénk visszhangot keltett Csárdás- királynő van most műsoron. A színházban azonban ettől függetlenül igen pezsgő az élet.

— A színházi évad közepén tartunk. A nézőtér belső tatarozást munkái miatt elég későn kezdődött Miskolcon az idény. Ez a■ késedelmes évadkezdés mennyiben befolyásolta, eddig a látogatottságot? — kezdtük a beszélgetést Gyarmati Bélával, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatójával.

— Késedelmes évadkezdéssel, sajnos, jövőre is számolnunk kell, mert a tatarozás folytatódik. Látogatottságunk jó. Elmondhatjuk, hogy nemcsak a Csárdáskirálynőnek van sikere. A bérleteseink, akiknek száma 13 821, több mint kétezerrel több a tavalyinál, most már . nemcsak megveszik a bérletet, hanem el is jönnek.

— A színházzal kapcsolatban a városban mindenféle kósza híresztelések hallhatók, különböző elvárások és kifogások fogalmazódnak meg, sokszor érezhetően alaptalanul, nemritkán olyanok részéről, akik nem, rendszeres színházlátogatók, és sok esetben az észrevételek mögött kitapinthatok mindenféle nosztalgiák.

— Tudunk ilyesmiről, mi- hozzánk is eljutnak ezek a hangok. Meg kell azonban mondani, hogy rövid másfél év még kevés ahhoz, hogy a színház az 1979. augusztusában felvállalt feladatokat, a nagymértékű művészi megújulást teljes egészében megvalósíthassa. Az eíső évadban TI, a másodikba« 18, összesen tehát 35 új tag jött hozzánk, azaz a társulat színészi állományának több mint a fele kicserélődött. Örömmel regisztrálható, hogy nem átmeneti helynek tekintik az új tagok Miskolcot, a többség stabilizálódott. Tímár Éva, Blaská Péter, Szerencsi Éva, Polgár Géza, illetve Jgó Éva, Molnár Zsuzsa, Mihályi Győző, Szirtes Gábor, Gáspár Tibor és több más új tag már most erőssége a társulatnak, hosszú időre üst működő értéknek ígérkezik és úgy tűnik., hogy az újak és a tép. tagok közötti állítólagos válaszvonal már rég leomlott Csapó János, Fehér Tibor,

Máthé Éva, Kulcsár Imre, Somló Ferenc, Sallós Gábor, Csiszár András, Komáromy Eva, Varga Gyula, Bánó Pál, Szabados Ambrus és mások az új tagokkal együtt alkotnak értékeket és a legjobb úton vagyunk az egységes társulat megteremtődése leié.

— Korábban szó esett a repertoár játékrendre való áttérésről.

— Nem mondtunk le róla. Az elmúlt évadból műsoron tartjuk a következő darabokat: Tartuffe, A sze- csuáni jólélek, Pygmalion, A csapodár madárka. Az egri leterhelésünk nem enged pil- lahatnyilag többet.

— Több előadás elmaradt betegség, illetve hirtelen megbetegedés miatt. A közönség nehezen érti, hogy a nagy színészi létszám mellett, miért nem lehet megfelelő pótlásról gondoskodni, legalábbis néhány kulcsszerepet kettőzéssel biztosítani.

— A nagy színészi létszám nem jelent azonos színészi erőket és adottságokat, ezért nehéz a kettőzés. Most lekettőztünk néhány jelentős szerepet, a lehetőségek azonban nagyon korlátozottak. Például a próbaidő megnövekszik, vagy az egyik színész éppen Egerben próbál. Két kiemelkedő beugrásról érdemes szólnunk, az egyik Mihályi Győző beugrása A szecsuáni jólélek vízárus szerepébe, a másik pedig Horváth Zsuzsa Stasi-alakítása, illetve beugrása a Csárdáskirálynőben. Színházi „üzem- biztonságról” beszélni azonban szinte lehetetlen. Vannak szerepek, amiket eleve nem lehet kettőzve kiosztani. Aztán: influenzajárvány idején a színészt is utolérik a betegségek. Tagadhatatlanul van. egy olyan művészi féltés is, amely « gyors beugrástól a produkció színvonalát óvja. Aki figyeli a rádiót, hallhatja, hogy Budapesten is sorra-rendre elmaradnak előadások betegség miatt Ott nem tűnik úgy fel, mert több a ■ színház. Ahogy egy színház vám, e® szembetűnő, mind erkölcsileg,, mind anyagilag számunkra n nagyon hátrányos. De például a Csárdáskirálynő hat főszereplőjét nem egyszerű lekettőzni, és még csak máshonnan sem lehet kölcsönkérni szereplőket, hiszem nem ezt a darabot tanulták be. Panaszko- dásm»k hat, de elválaszthatatlan a anegbetegedésektőfc ismételten meg kell említenem a színház immár ksó- mkus fűtési gondjait.

— K félévi számvetésnél, amelyet most végzünk, szólni kellette a színházon kívüli játékokról, elsősorban a vidéki vendég szereplésekről, — A Diósgyőri Vasas Művelődési Központban való vendégjátékainkat, egyelőre felfüggesztettük. Helyette hoztuk létre a Kossuth utcában Kamaraszínházunkat és a Játékszín korábbi egy terme helyett kettő áll rendelkezésünkre. Tehát a városban növekedett a játéklehetőségünk. A megyével szemben még sok az adósságunk. Szeptember óta 14 vidéki előadásunk volt, ami kevés. A tavasz folyamán A bögrével folytatjuk a sort. A Kaviár és lencse is utaztatható, azzal is fogunk sorozatosan vendégszerepelni. A nagy produkciók azonban eleve nem vihetők vidékre. A Lila ákác, a Csárdáskirálynő, a Kispolgárok, a Lear király, a gyermekdarab például szcenikai okok miatt nem utaztatható. A megyében nincs olyan színpad, amelynek forgója lenne, ahol zsinórpadlás van, ahol a miskolci játék reprodukálható. Vendégjátékaink gondolatköréhez tartozik még, hogy szeretnénk a megye városaiban nemcsak egy-egy előadást tartani, hanem többször, vagy szériában többet egy-egy darabból, például Ózdon. De ugyanígy Kazincbarcikán, Léniává rosban,

Mezőkövesden is. Igen várjuk már a sátoraljaújhelyi színház elkészültét. A vidék- ellátása végett o debreceni színház segítségét kértük és felkérésünkre a Gellérthegyi álmokat, valamint A szabin nők elrablását mai- tátják be több helyen, több előadásban..

— Mit tud még a színház igazgatója félévkor a mérleg serpenyőjébe tenni?

— Kit évadban már három. s,ifoóél rendezőnk vám, Csiszár Imrén és Szűcs Jánoson kévúl Hegyi Árpád J'miocsa. Yendégrendezőkéni Jatt cső Miklóst, Horváth Z. Gergelyt és Bor József ei íogr lalkoztatjuk. Üj tagokkal erősödött a zenekarunk. A wáoéssshá zfoan szinte minden rászomnJót eä tudtunk helyezte. öndteséret nélkül moi>dhflBt5«sk, hogy színházunk országos érdeklődés középpontjába került, ez mérhető he a színházkriti- kusi díjak odaítélésénél a kapott szavazatok számában is. Végül megemlítem, hogy 1981. júniusában megrendezzük a magyarországi stúdiószínházak Mt napos találkozóját, amelyre a fővárosból és a>x országból héít színházat héteasm: meg.

Bnatedt* Miktös

Madame Odette visszaemlékezik

„Nagyon meglepődtem, amikor a lakásban majdnem az egész családot ott találtam” — mesélte tovább Marlene. „Ott volt a mama, a testvérei és mindenféle rokonság — csak Signora Valloné, a felesége hiányzott. Arra azért nem vetemedett, hogy őt bemutassa ...”

Ezen nevetőgörcsöt kapott. 64 vagy 65 évével, any- nyi lehetett akkoriban, gondosan felkészült a gáláns római kalandra — és helyette családi körben kávézott. „Az volt a benyomásom, hogy mindannyian szigorúan végigmérnek, és a végeláthatatlan kézfogásoknak soha nem lesz vége ... És Raf Valloné? Némileg bűntudatosnak látszott, bizonyára számolt azzal, hogy később meg fogom szidni ...”

Ennek ellenére nem veszítette el a humorát, elment vele. hagyta, hogy lefényképezzék őket együtt — és ezzel segített neki, jobban is, mint akarta volna, hogy továbbra is beszéljenek róla. Ac a Garckierrei megc&i-náitsi

Valloné és a

a „Vénusz jegyében”-t, Maria Schell-lei a „Rose Bernd”-t, utolsó nagy sikerét Arthur Miller „Pillantás a hídról” című művében aratta, de kétségtelenül szakmabeli krízisben volt, nehézségei voltak a színjátszásban.

„A Madame-nak is hasonlóan ment” — mondja Odette Miron. — „Talán ez volt az, ami összekötötte őket...”

Memoárjában így ír Marlene: „Talán a színészi hivatás nem méltó egy férfihoz? Egy olyan élet, mely nagyobbrészt sminkelésből, öltözködésből, »magamutogatásból« áll, inkább asszonyoknak való —, talán ezt írta volna szívesen, de azután bizonyára eszébe jutott Jean Gabin, a nagy szerelme, és így fejezte be a mondatot:

... azoknak a keveseknek, az igazán nagy tehetségeknek való, akiknek megvan a képességük arra, hogy méltóságot kölcsönözzenek ancsábító ajándék

nak a foglalkozásnak, melyet gyakran hoznak kapcsolatba a cirkusszal”.

Raf Valloné otthagyta a szakmáját, és színházi kritikus lett Rómában.

Kapcsolatuk befejezése szintén nagyon jellemző Mgrlene Dietrichre. Egyik este szólt a házi telefon, és Marlene, aki mint mindig, most is slampos volt pongyolájában, szürke ‘ hajával, maga emelte fel a kagylót, mert azt hitte, hogy a házmester akar tőle valamit.

„Itt Raf Valloné!” — mondta egy férfihang. „Az átkozott” — mondta Marlene —, „hogy jön ahhoz, hogy bejelentkezés nélkül megjelenjen itt? Mondja meg neki, hogy én nem vagyok itt, elutaztam, én ...” „De Marlene!” — szakította félbe a hang. Én nem a házmester vagyok, én vagyok, Raf Valloné! Szeretnék egy ajándékot átadni neked!”

Odette azt mondja, hogy csak egy éles kiáltást hallott, » Mmidti&e izgatottá«

Gyerekfoglalkozások

Tavaly összefogott néhány „megátalkodott” ember, és „megszálltak” néhány iskolát. Papírzsákban gyöngyöt, kosarakban sárgarépát, káposztát, krumplit szállítottak ki egy-egy iskolába, a gyerekfoglalkozásokhoz. Kinek fantáziája, ügyessége kevés volt ahhoz, hogy a konyhai anyagból építse fel a maga másik világát, az a tánclépést adta hozzá vagy az éneket __

I

smerősöm, aki tagja volt ennek a megátalkodott-megszállott társaságnak, mindig rettenetesen fáradt, de rettenetesen boldog volt egy- egy ilyen kimerítő program után. A gyerekek csak lelkesek voltak — ők sohasem fáradtak bele ...

Közben a művelődési intézmények is ébredeztek. Egyre-másra kaptunk hírt arról, hogy rendszeres gyermekfoglalkoztatásokat szerveznek. Újdonságra mindig éhesen, magunk is jó néhány, különböző programot „csináltunk” végig — ami szó szerint értendő. Gyermekneveléstől „hangos” világunkban ugyanis legelőször arra kellett rádöbbennünk, hogy

felugrott, gyorsan felrántott egy parókát, és a rúzsát kereste.

„Harminc másodpere múlva már a lakás ajtaja előtt állt. Kinyitottam az ajtót, és bevezettem a szalonba. Mikor végre megjelent, látszott, hogy elfelejtette feltenni a szempilláit... Még hallottam, ahogyan bókolt neki, de nagyon »olaszosan-« csengett, ha érti, mire gondolok — azt hiszem, hogy mindketten sokkot kaptak ezen az estén ... Én visszavonultam a konyhába, de nem kellett sokáig ott tartózkodnom ..

Három perc múlva ismét csapódott a lakásajtó, és Marlene rontott be a konyhába, magán kívül a haragtól. Odetté-at idézzük: „Nem! Nem!” — kiabált a Madame. „Mit képzel ez a disznó egyáltalán! Még alig tegeződött össze velem, és máris az ágyba akar vinni! Mit képzel? Az én koromban! Nem tudom, mit tehettem, hogy ez egyáltalán az eszébe jutott...!”

Ah, és közben csak arról volt szó, hogy bejelentés nélkül érkezett. „A legnevetségesebb a csábító ajándéka volt” — emlékezik vissza Odette Miron. „Amit olyan sürgősen és személyesen kelleti: a Madame ke-' zébe adnia — az egy nagy tábla csokoládé volt”.

(Folytatjuk)

újra meg kell tanulni játszani. Elfelejtettünk. Nemcsak mi felnőttek, hanem a gyerekek is, akik készen kapják az autót, amely természetesen távirányítással működik, a babaruha is ott van a baba dobozában, s a játékszabályok is megtalálhatók mellékletként a társasjátékhoz. Készen kapható játékaink közül alighanem azért van sikerük a le- góknak, a formóknak és az egyéb (bár kevésbé sikerült) építőjátékoknak, mert egyáltalán hagyják, hogy a gyerek is hozzáadjon a játékhoz, a maga fantáziájából valamit. A különböző gyerekfoglalkoztatások sikerének a titka pedig egyszerűen az, hogy szinte teljes egészében a gyerek fantáziájára, alkotókedvére épít... Hagyja cselekedni... Másgos Tanácsának kulturális, agitációs és propagandaosztálya, a KISZ KB kulturális osztálya, a Népművelési Intézet, az Amatőr Képzőművészeti Tanács, a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsa, a Borsod megyei Tanács, a Diósgyőri Vasas Művelődési Központ, valamint a Fővárosi Művelődési Ház 1981. június 6—7-én Miskolcon, a Diósgyőri Vasas Művelődési Központban országos amatőr képző- és ipar- művészeti kiállítást és találkozót repdez.

A kiállítás és találkozó célja, hogy átfogó képet adjon az amatőr képző- és ipar- művészeti mozgalom helyzetéről, az elmúlt időszak változásairól. országos szinten bemutatkozási fórumot biztosítson az amatőr művészek számára, bemutassa az elmúlt három év színvonalas alkotásait és szakmai tanácskozásokon konzultációs lehetőséget nyújtson a mozgalomban részt vevőknek.

Az országos kiállításon részt vehet minden amatőr képző- és iparművészeti szakkör, alkotócsoport, egyéni amatőr képző- és iparművész. A tizenöt éven alu- í*»k csak abban az esetben,

képpen: megköveteli, hogy cselekedjék a gyerek ...

Szóval, és ezt szeretném elmondani, nincs igaza azoknak, akik úgy vélik, a művelődési intézmények túl sok figyelmet fordítanak a gyerekekre. Ezekből a gyerekekből lesznek a felnőttek — persze akkorára, legalább akkorára jó lenne megtalálni azokat a cselekvő programokat is, amelyek majd vonzzák őket. A népművelők nem a pedagógusok „kenyerét” veszik el — csak hozzátesznek. Ami viszont elgondolkoztat: a gyerekközpontú népművelés ma még elsősorban városi jelenség. Holott: ma már a falun is a műanyag játékok világát éljük. A készen kapott játékokét ...

ha szakkörben tevékenykednek. Beküldhetők az utóbbi három évben készült, munkák közül az alábbiak:festmény, grafika, szobor, kisplasztika; iparművészeti munka; környezet-átalakítási terv, makett és ezekről készült fotó; vizuális kísérletek ' dokumentációja. A szakköi'i tagok és az egyéni alkotók személyenként és kategóriánként legfeljebb három-három, a szakkörök közösen legfeljebb harminc alkotással pályázhatnak. A részvételi szándékot január 31-ig kell a megyei művelődési központnál bejelenteni, illetve írásban jelezni, ahol az érdeklődők részletes felvilágosítást kaphatnak a pályamunkák beküldésének technikai feltételeiről és időpontjáról. A pályamunkákat a megyei művelődési központ előzsürizi és a válogatott művekből kiállítást rendez.

Az országos kiállításon és a találkozón való részvételre, tehát a miskolci szereplésre, valamint a legjobb alkotások díjazására az or-' szágos szakmai zsűri tesz jaJ vaslalot.

(es. a.)

Június 6—7-én, Miskolcon:

Országos amatőr képző- és iparművészeti kiállítás és találkozó

A Szakszervezetek Orszá-