Észak-Magyarország, 1981. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-17 / 14. szám

ESZAK-WAGYARORSZÄ6 4 T981. jawöOf 17.., sa-etwfet Félidei számvetés - nehéz kezdet utí f A Miskolci Nemzeti Szín- \ ház jegyirodájának ajtaján hetek óta ott a tábla: „Min­den jegy elkelt”. És nem­csak a jegyek keltek el, minden helyen ülnek is. . Pénztárnyitáskor már sora­koznak azok, akik hetekkel későbbi'e akarják biztosítani jegyüket. Igaz, az- élénk visszhangot keltett Csárdás- királynő van most műsoron. A színházban azonban ettől függetlenül igen pezsgő az élet. — A színházi évad köze­pén tartunk. A nézőtér bel­ső tatarozást munkái miatt elég későn kezdődött Miskol­con az idény. Ez a■ késedel­mes évadkezdés mennyiben befolyásolta, eddig a látoga­tottságot? — kezdtük a be­szélgetést Gyarmati Bélával, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatójával. — Késedelmes évadkez­déssel, sajnos, jövőre is szá­molnunk kell, mert a tata­rozás folytatódik. Látoga­tottságunk jó. Elmondhat­juk, hogy nemcsak a Csár­dáskirálynőnek van sikere. A bérleteseink, akiknek szá­ma 13 821, több mint kétezer­rel több a tavalyinál, most már . nemcsak megveszik a bérletet, hanem el is jönnek. — A színházzal kapcsolat­ban a városban mindenféle kósza híresztelések hallha­tók, különböző elvárások és kifogások fogalmazódnak meg, sokszor érezhetően alap­talanul, nemritkán olyanok részéről, akik nem, rendsze­res színházlátogatók, és sok esetben az észrevételek mö­gött kitapinthatok mindenfé­le nosztalgiák. — Tudunk ilyesmiről, mi- hozzánk is eljutnak ezek a hangok. Meg kell azonban mondani, hogy rövid másfél év még kevés ahhoz, hogy a színház az 1979. augusztusá­ban felvállalt feladatokat, a nagymértékű művészi meg­újulást teljes egészében meg­valósíthassa. Az eíső évad­ban TI, a másodikba« 18, összesen tehát 35 új tag jött hozzánk, azaz a társulat szí­nészi állományának több mint a fele kicserélődött. Örömmel regisztrálható, hogy nem átmeneti helynek te­kintik az új tagok Miskol­cot, a többség stabilizáló­dott. Tímár Éva, Blaská Pé­ter, Szerencsi Éva, Polgár Géza, illetve Jgó Éva, Mol­nár Zsuzsa, Mihályi Győző, Szirtes Gábor, Gáspár Ti­bor és több más új tag már most erőssége a társulatnak, hosszú időre üst működő ér­téknek ígérkezik és úgy tű­nik., hogy az újak és a tép. tagok közötti állítólagos vá­laszvonal már rég leomlott Csapó János, Fehér Tibor, Máthé Éva, Kulcsár Imre, Somló Ferenc, Sallós Gábor, Csiszár András, Komáromy Eva, Varga Gyula, Bánó Pál, Szabados Ambrus és mások az új tagokkal együtt alkot­nak értékeket és a legjobb úton vagyunk az egységes társulat megteremtődése le­ié. — Korábban szó esett a repertoár játékrendre való áttérésről. — Nem mondtunk le ró­la. Az elmúlt évadból mű­soron tartjuk a következő darabokat: Tartuffe, A sze- csuáni jólélek, Pygmalion, A csapodár madárka. Az egri leterhelésünk nem enged pil- lahatnyilag többet. — Több előadás elmaradt betegség, illetve hirtelen megbetegedés miatt. A kö­zönség nehezen érti, hogy a nagy színészi létszám mel­lett, miért nem lehet meg­felelő pótlásról gondoskodni, legalábbis néhány kulcssze­repet kettőzéssel biztosítani. — A nagy színészi lét­szám nem jelent azonos szí­nészi erőket és adottságokat, ezért nehéz a kettőzés. Most lekettőztünk néhány jelentős szerepet, a lehetőségek azon­ban nagyon korlátozottak. Például a próbaidő megnö­vekszik, vagy az egyik szí­nész éppen Egerben próbál. Két kiemelkedő beugrásról érdemes szólnunk, az egyik Mihályi Győző beugrása A szecsuáni jólélek vízárus sze­repébe, a másik pedig Hor­váth Zsuzsa Stasi-alakítása, illetve beugrása a Csárdás­királynőben. Színházi „üzem- biztonságról” beszélni azon­ban szinte lehetetlen. Van­nak szerepek, amiket eleve nem lehet kettőzve kioszta­ni. Aztán: influenzajárvány idején a színészt is utolérik a betegségek. Tagadhatatla­nul van. egy olyan művészi féltés is, amely « gyors be­ugrástól a produkció színvo­nalát óvja. Aki figyeli a rá­diót, hallhatja, hogy Buda­pesten is sorra-rendre elma­radnak előadások betegség miatt Ott nem tűnik úgy fel, mert több a ■ színház. Ahogy egy színház vám, e® szembetűnő, mind erkölcsi­leg,, mind anyagilag szá­munkra n nagyon hátrá­nyos. De például a Csárdás­királynő hat főszereplőjét nem egyszerű lekettőzni, és még csak máshonnan sem lehet kölcsönkérni szerep­lőket, hiszem nem ezt a da­rabot tanulták be. Panaszko- dásm»k hat, de elválasztha­tatlan a anegbetegedésektőfc ismételten meg kell említe­nem a színház immár ksó- mkus fűtési gondjait. — K félévi számvetésnél, amelyet most végzünk, szól­ni kellette a színházon kívü­li játékokról, elsősorban a vidéki vendég szereplésekről, — A Diósgyőri Vasas Mű­velődési Központban való vendégjátékainkat, egyelőre felfüggesztettük. Helyette hoztuk létre a Kossuth utcá­ban Kamaraszínházunkat és a Játékszín korábbi egy ter­me helyett kettő áll rendel­kezésünkre. Tehát a város­ban növekedett a játéklehe­tőségünk. A megyével szem­ben még sok az adósságunk. Szeptember óta 14 vidéki előadásunk volt, ami kevés. A tavasz folyamán A bögré­vel folytatjuk a sort. A Ka­viár és lencse is utaztatha­tó, azzal is fogunk sorozato­san vendégszerepelni. A nagy produkciók azonban eleve nem vihetők vidékre. A Lila ákác, a Csárdáski­rálynő, a Kispolgárok, a Lear király, a gyermekdarab pél­dául szcenikai okok miatt nem utaztatható. A megyé­ben nincs olyan színpad, amelynek forgója lenne, ahol zsinórpadlás van, ahol a mis­kolci játék reprodukálható. Vendégjátékaink gondolat­köréhez tartozik még, hogy szeretnénk a megye váro­saiban nemcsak egy-egy elő­adást tartani, hanem több­ször, vagy szériában többet egy-egy darabból, például Ózdon. De ugyanígy Kazinc­barcikán, Léniává rosban, Mezőkövesden is. Igen vár­juk már a sátoraljaújhelyi színház elkészültét. A vidék- ellátása végett o debreceni színház segítségét kértük és felkérésünkre a Gellérthe­gyi álmokat, valamint A szabin nők elrablását mai- tátják be több helyen, több előadásban.. — Mit tud még a színház igazgatója félévkor a mér­leg serpenyőjébe tenni? — Kit évadban már há­rom. s,ifoóél rendezőnk vám, Csiszár Imrén és Szűcs Já­noson kévúl Hegyi Árpád J'miocsa. Yendégrendezőkéni Jatt cső Miklóst, Horváth Z. Gergelyt és Bor József ei íogr lalkoztatjuk. Üj tagokkal erősödött a zenekarunk. A wáoéssshá zfoan szinte minden rászomnJót eä tudtunk he­lyezte. öndteséret nélkül moi>dhflBt5«sk, hogy színhá­zunk országos érdeklődés középpontjába került, ez mérhető he a színházkriti- kusi díjak odaítélésénél a kapott szavazatok számában is. Végül megemlítem, hogy 1981. júniusában megren­dezzük a magyarországi stú­diószínházak Mt napos talál­kozóját, amelyre a főváros­ból és a>x országból héít szín­házat héteasm: meg. Bnatedt* Miktös Madame Odette visszaemlékezik „Nagyon meglepődtem, amikor a lakásban majdnem az egész családot ott talál­tam” — mesélte tovább Mar­lene. „Ott volt a mama, a testvérei és mindenféle ro­konság — csak Signora Val­loné, a felesége hiányzott. Arra azért nem vetemedett, hogy őt bemutassa ...” Ezen nevetőgörcsöt ka­pott. 64 vagy 65 évével, any- nyi lehetett akkoriban, gon­dosan felkészült a gáláns római kalandra — és he­lyette családi körben kávé­zott. „Az volt a benyomá­som, hogy mindannyian szi­gorúan végigmérnek, és a végeláthatatlan kézfogások­nak soha nem lesz vége ... És Raf Valloné? Némileg bűntudatosnak látszott, bi­zonyára számolt azzal, hogy később meg fogom szid­ni ...” Ennek ellenére nem veszí­tette el a humorát, elment vele. hagyta, hogy lefényké­pezzék őket együtt — és ez­zel segített neki, jobban is, mint akarta volna, hogy to­vábbra is beszéljenek róla. Ac a Garckierrei megc&i-náitsi Valloné és a a „Vénusz jegyében”-t, Ma­ria Schell-lei a „Rose Bernd”-t, utolsó nagy sike­rét Arthur Miller „Pillantás a hídról” című művében aratta, de kétségtelenül szak­mabeli krízisben volt, ne­hézségei voltak a színját­szásban. „A Madame-nak is ha­sonlóan ment” — mondja Odette Miron. — „Talán ez volt az, ami összekötötte őket...” Memoárjában így ír Mar­lene: „Talán a színészi hi­vatás nem méltó egy férfi­hoz? Egy olyan élet, mely nagyobbrészt sminkelésből, öltözködésből, »magamuto­gatásból« áll, inkább asszo­nyoknak való —, talán ezt írta volna szívesen, de az­után bizonyára eszébe jutott Jean Gabin, a nagy szerel­me, és így fejezte be a mon­datot: ... azoknak a keveseknek, az igazán nagy tehetségek­nek való, akiknek megvan a képességük arra, hogy mél­tóságot kölcsönözzenek an­csábító ajándék nak a foglalkozásnak, me­lyet gyakran hoznak kapcso­latba a cirkusszal”. Raf Valloné otthagyta a szakmáját, és színházi kri­tikus lett Rómában. Kapcsolatuk befejezése szintén nagyon jellemző Mgrlene Dietrichre. Egyik este szólt a házi telefon, és Marlene, aki mint mindig, most is slampos volt pon­gyolájában, szürke ‘ hajával, maga emelte fel a kagylót, mert azt hitte, hogy a ház­mester akar tőle valamit. „Itt Raf Valloné!” — mondta egy férfihang. „Az átkozott” — mondta Marle­ne —, „hogy jön ahhoz, hogy bejelentkezés nélkül megje­lenjen itt? Mondja meg ne­ki, hogy én nem vagyok itt, elutaztam, én ...” „De Mar­lene!” — szakította félbe a hang. Én nem a házmester vagyok, én vagyok, Raf Val­loné! Szeretnék egy ajándé­kot átadni neked!” Odette azt mondja, hogy csak egy éles kiáltást hal­lott, » Mmidti&e izgatottá« Gyerekfoglalkozások Tavaly összefogott néhány „megátalkodott” ember, és „megszálltak” néhány isko­lát. Papírzsákban gyöngyöt, kosarakban sárgarépát, ká­posztát, krumplit szállítottak ki egy-egy iskolába, a gye­rekfoglalkozásokhoz. Kinek fantáziája, ügyessége kevés volt ahhoz, hogy a konyhai anyagból építse fel a maga másik világát, az a tánclé­pést adta hozzá vagy az éne­ket __ I smerősöm, aki tagja volt ennek a megátalkodott-meg­szállott társaságnak, mindig rettenetesen fáradt, de ret­tenetesen boldog volt egy- egy ilyen kimerítő program után. A gyerekek csak lel­kesek voltak — ők sohasem fáradtak bele ... Közben a művelődési in­tézmények is ébredeztek. Egyre-másra kaptunk hírt arról, hogy rendszeres gyer­mekfoglalkoztatásokat szer­veznek. Újdonságra mindig éhesen, magunk is jó néhány, különböző programot „csi­náltunk” végig — ami szó szerint értendő. Gyermekne­veléstől „hangos” világunk­ban ugyanis legelőször arra kellett rádöbbennünk, hogy felugrott, gyorsan felrántott egy parókát, és a rúzsát ke­reste. „Harminc másodpere múl­va már a lakás ajtaja előtt állt. Kinyitottam az ajtót, és bevezettem a szalonba. Mi­kor végre megjelent, látszott, hogy elfelejtette feltenni a szempilláit... Még hallottam, ahogyan bókolt neki, de na­gyon »olaszosan-« csengett, ha érti, mire gondolok — azt hiszem, hogy mindketten sokkot kaptak ezen az es­tén ... Én visszavonultam a konyhába, de nem kellett sokáig ott tartózkodnom .. Három perc múlva ismét csapódott a lakásajtó, és Marlene rontott be a kony­hába, magán kívül a harag­tól. Odetté-at idézzük: „Nem! Nem!” — kiabált a Madame. „Mit képzel ez a disznó egy­általán! Még alig tegeződött össze velem, és máris az ágyba akar vinni! Mit kép­zel? Az én koromban! Nem tudom, mit tehettem, hogy ez egyáltalán az eszébe ju­tott...!” Ah, és közben csak arról volt szó, hogy bejelentés nélkül érkezett. „A legne­vetségesebb a csábító aján­déka volt” — emlékezik vissza Odette Miron. „Amit olyan sürgősen és személye­sen kelleti: a Madame ke-' zébe adnia — az egy nagy tábla csokoládé volt”. (Folytatjuk) újra meg kell tanulni ját­szani. Elfelejtettünk. Nem­csak mi felnőttek, hanem a gyerekek is, akik készen kapják az autót, amely ter­mészetesen távirányítással működik, a babaruha is ott van a baba dobozában, s a játékszabályok is megtalál­hatók mellékletként a tár­sasjátékhoz. Készen kapha­tó játékaink közül aligha­nem azért van sikerük a le- góknak, a formóknak és az egyéb (bár kevésbé sikerült) építőjátékoknak, mert egyál­talán hagyják, hogy a gye­rek is hozzáadjon a játék­hoz, a maga fantáziájából valamit. A különböző gye­rekfoglalkoztatások sikeré­nek a titka pedig egyszerű­en az, hogy szinte teljes egészében a gyerek fantá­ziájára, alkotókedvére épít... Hagyja cselekedni... Más­gos Tanácsának kulturális, agitációs és propagandaosz­tálya, a KISZ KB kulturális osztálya, a Népművelési In­tézet, az Amatőr Képzőmű­vészeti Tanács, a Szakszer­vezetek Borsod megyei Ta­nácsa, a Borsod megyei Ta­nács, a Diósgyőri Vasas Mű­velődési Központ, valamint a Fővárosi Művelődési Ház 1981. június 6—7-én Miskol­con, a Diósgyőri Vasas Mű­velődési Központban orszá­gos amatőr képző- és ipar- művészeti kiállítást és talál­kozót repdez. A kiállítás és találkozó cél­ja, hogy átfogó képet adjon az amatőr képző- és ipar- művészeti mozgalom helyze­téről, az elmúlt időszak vál­tozásairól. országos szinten bemutatkozási fórumot biz­tosítson az amatőr művészek számára, bemutassa az el­múlt három év színvonalas alkotásait és szakmai ta­nácskozásokon konzultációs lehetőséget nyújtson a moz­galomban részt vevőknek. Az országos kiállításon részt vehet minden amatőr képző- és iparművészeti szakkör, alkotócsoport, egyé­ni amatőr képző- és ipar­művész. A tizenöt éven alu- í*»k csak abban az esetben, képpen: megköveteli, hogy cselekedjék a gyerek ... Szóval, és ezt szeretném elmondani, nincs igaza azok­nak, akik úgy vélik, a mű­velődési intézmények túl sok figyelmet fordítanak a gye­rekekre. Ezekből a gyere­kekből lesznek a felnőttek — persze akkorára, legalább akkorára jó lenne megtalál­ni azokat a cselekvő prog­ramokat is, amelyek majd vonzzák őket. A népműve­lők nem a pedagógusok „ke­nyerét” veszik el — csak hozzátesznek. Ami viszont elgondolkoztat: a gyerekköz­pontú népművelés ma még elsősorban városi jelenség. Holott: ma már a falun is a műanyag játékok világát él­jük. A készen kapott játé­kokét ... ha szakkörben tevékenyked­nek. Beküldhetők az utóbbi három évben készült, mun­kák közül az alábbiak:fest­mény, grafika, szobor, kis­plasztika; iparművészeti munka; környezet-átalakítá­si terv, makett és ezekről készült fotó; vizuális kísér­letek ' dokumentációja. A szakköi'i tagok és az egyéni alkotók személyenként és kategóriánként legfeljebb há­rom-három, a szakkörök kö­zösen legfeljebb harminc al­kotással pályázhatnak. A részvételi szándékot január 31-ig kell a megyei műve­lődési központnál bejelente­ni, illetve írásban jelezni, ahol az érdeklődők részletes felvilágosítást kaphatnak a pályamunkák beküldésének technikai feltételeiről és idő­pontjáról. A pályamunkákat a megyei művelődési köz­pont előzsürizi és a váloga­tott művekből kiállítást ren­dez. Az országos kiállításon és a találkozón való részvétel­re, tehát a miskolci szerep­lésre, valamint a legjobb alkotások díjazására az or-' szágos szakmai zsűri tesz jaJ vaslalot. (es. a.) Június 6—7-én, Miskolcon: Országos amatőr képző- és iparművészeti kiállítás és találkozó A Szakszervezetek Orszá-

Next

/
Thumbnails
Contents