Észak-Magyarország, 1980. december (36. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-24 / 301. szám

ESZAK-MAGVAROK&LAG 4 l»é*u. december 24., szeiua „Csendes" a csütörtök Trszalúcon Lépésigazítók A délelőtt csendjét egy­ezerre lábdobogás verte fel. Más időkben, ilyenkor kihalt a tiszalúci művelődési ház, de amióta építik az iskolát, két osztály beköltözött. Két terempyi iskola — délelőtt és délután... A tanítás nem állhat meg, a gyerekeknek be kell ülniük a padba, így azulán a művelődési házbe­liek természetesnek tartják, bog}' egy kicsit összehúzzák magukat... „Csendes nap a csütörtök” — ezzel fogadtak. Ilyenkor ■fellazítanak ... S ezen a lá­zi tős napon, ahogy egyre in­kább az estébe hajlott a dél­után, egyre több iskolapad­ból kinőtt koptatta a köve­zetei ... Elsőnek a bábos műhely wjtaja nyílt ki... Hajaj, de­cemberben nagyüzem van báboséfcnál! Csak győzzék hangsak tüdőivel, energiával és idővel... Csrrr... — Nem tudom .... Igazán Bem tudom... A „gyerekek­nek” már hetek óta nincs szabad hétvégéjük ... Mit? Hogy száznegyven gyerek? ... De csak a srácok kedvéért. És mennek a telefonok. „Fiúk, most már csak igazán Btég ezt az egyet!? ... Segít­sünk !...” És segítenek. A miskolci Cola-bárban még­sem várnak majd hiába báb­ra a vakációzó gyerekek ... Szóval a bábműhelyben korán kezdődik az élet. Ami érthető ... Tűzvirágék néha négyfelé mennek; díszlet, feellék úgy nyúzódik, ahogy e. játékos is fárad ... Amit persze a közönség­nek nem szabad észrevennie. S persze a házban sem áll­hat meg az élet. Egy kiváló címmel ki tűn letett művelő­dési ház — vezetője. Czikora János ezen a nyáron kapta meg a kiváló népművelő ki­tüntetést — nem zárhat ka­put, ha bábosai tájolnak a megyében... De nincs is szükség rá! „A ház régi, ma már nem éppen tinédzser- korú látogatói közül — hogy idézzük a művelődési ház igazgatóját' — egyre többen felelős segítői a munká­nak ...” Az irodalmi szín­padot például hajdani klub­tag vezeti, s az egykori gye- » t-rcnézők közül jó néhányan a paraván mögött állnak az előadásokon ... A hatkor kezdődő ifjúsági klub íoglalkozásához is ko­rábban érkeztek a klubveze­tők — ilyenkor készítik elő a lemezeket, a diákat.:. A fotóstúdiósoknak is mindig van csinálni valójuk, este pe­dig jöttek a méhészek, akik sz;i k mai megbeszélései khez rendszeresen itt találnak -he­lyet ... És hát a könyvtár­nyitásra is vártak jó páran: kivételesen később nyitott valamicskével, a délelőtti szakmai továbbképzésről a könyvtárost így hozta haza a vonat... Gyerekkel, fiatallal lépten- nyomon találkozhatunk a délutánban. Nem véletlenül. Czikora János népművelői hitvallásának egyik alapté­tele így hangzik: „Ha üresek az intézmények, s a felnőt­tek nem térnek be szívesen, akkor ott semmit sem tettek meg azért, hogy a fiatalokat megnyerjék ..., hogy felnőtt­ként majd ott legyenek ...” Ez nem volt s ma sem könnyű. Az ötezres lakosú nagyközség inkább eljáró község. Ügy kétezren száll­nak reggelente vonatra, ami Miskolcra viszi őket... Be­járók ... Két- és hárommű- szakosok, nemcsak a munka­rendben. az életformában is ... És ők a felnőttek!... — En nem hiszek abban, hogy nekik külön programo­kat kellene összeállítani ... Jó programokat, értelmes elfoglaltságot kell kínálni ... Gyors számvetés... Az es­tére éi'kező méhészek közül is sokan eljárnak. A díszí­tőművészeti kör asszonyai kö­zül sem mindenki itthon ta­lál munkát magának, a me­zőgazdasági szakkörben is vannak, akik nyolc órában gépek mellett állnak. A né­met nyelvtanfolyam résztve­vőinek meg egyenesen a fe­ie/ naponta utazik... Szó­val ... — mondja az igaz­gató —- ... és már- nyakig benne vagyunk a terven ben. A szerencsi járási hivataltól harmincezer forintot kaptak, hogy „lezárják” az erkélyt... A szép, igazán nagyközség­hez méltó művelődési ház nagyterme télen hideg Nem tudják fűteni... („Talán most már végié az is meg­oldódik majd, addig is néha kölcsönkérjük a filmszínhá­zat ...”) Maipedig jó lenne olyan környezetet kialakíta­ni, ahova bármikor, bárki szívesen betér ... Buszra, vo­natra várva... vagy akár csak egy újságot is elolvas­ni... Nyitott házat szedetné­nek — „Többször voltunk már Kazincbarcikán is, s azt hiszem, a nyitott ház oldja meg igazán a bejárókkal való foglalkozás gondját is...” — s ehhez hely kell, fűthető kuckó. No és az, hogy ne az emberek alkalmazkodja­nak a művelődési házhoz, hanem a ház hozzájuk. Az ő idej ülőhöz... Szóval a „kuckó” már szé­pen bontakozik — igaz ugyan, egyelőre a térvezgetasekben. De hát a tervezgetésekből most már „ideje” lépni is egyet... A termelőszövetke­zettel, az ÉMASZ helyi egy­ségével, a kenyérüzem dol­gozóival egyre jobbak a kap­csolataik ... Többet kérnek — többet kell adni nekik. Pedig a politikai vitakör so­kakat vonz, a rendszeres ki­állításoknak, kamarakoncer­teknek is népes hallgatósága, látogatói vannak ... Csakhogy egy községben — így tartja a tiszalúci ház vezetője — nemcsak azokra kell gon­dolni, akik már eljárnak a házba, hanem azokra is, akik léptei még nem igazodnak feléjük... Ezen a téli estén is korán szürkült... Éppen szitált va­lami dara-hófé’e. A bejárat előtt nem maradt meg... Megolvadt a cipőtalpak alatt. Csutorás Annamária Ui Ittlitny! Felhívjuk a iakosság figyelmét, hogy a szemétgyűjtő edényekbe semmiféle folyadékot ne öntsenek, mert a befagyott szemét ürítését nem tudjuk elvégezni. MISKOLCI KÖZTISZTASÁGI VÄLLALAT Szalay Lajos grafikája: Az állatok teremtése Új tvadók A televíziózás „fehér folt­jainak” megszüntetéséi, a vé- *tel javítását szolgáló idei program befejezéseként ked­den két televízióadót helye­zett végleges üzembe a pos- la. Sikeres próbaüzem után az OIRT 10. csatornán, vízszin­tes antennaállással megkezd­te az üzemszerű műsorsugár­zást a Nógrád megyei Pata­kon telepített 40 wattos te­levízió-átjátszóadó. A telje­sen automatikus berendezés a kékesi adó jelét továbbít­ja. Ugyancsak üzemszerűen működik már Sopronban az OIRT 32. csatornán, vízszin­tes antennaállassal az új, 100 watt teljesítményű adó- berendezés. A zsarnok szíve Filmhét után — forgatás előtt Miskolci találkozó Jancsó Miklóssal és Hernádi Gyulával Ismeretes, hogy december 15-től 22-ig Jancsó-filmhetet tartott a Borsod megyei Mozi­üzemi Vállalat néhány mis­kolci moziban és ennek során Jancsó tizennégy hazai film­je közül hetet mutatott be. A filmhétre abból az alka­lomból került sor, hogy a vi­lághírű filmrendező és író- alkoitótársa, Hernádi Gyula Miskolcon állították színpad­ra az általuk újjáfogalmazott Csárdáskirálynői, amelynek bemutatójáról már azóta kri­tikánkban számot is adtunk. Az alkotópáros a filmhét szer­vezőinek hívására hétfőn, de­cember 22-én visszatért Mis­kolcra, hogy találkozzék a filmjeik iránt érdeklődő kö­zönséggel, gondolatot cserél­jenek az egymást közösen foglalkoztató kérdésekről. A találkozó a Jancsó-film- héit utolsó bemutatójához kapcsolódóit: a Tokaj ven­déglátóház mozijában került vászonra az 1979-es Magyar rapszódia, amely film igen markánsan mutatja fel Jan- • cső és Hernádi ars poeticáját és kifejezési eszközeit. A ve­títés után zsúfolt nézőtér v-árta a vendégeket. Rövid bevezető után — amely a két alkotót kívánta életművük tükrében tömören bemutatni — több órás igen izgalmas és tartalmas gondo­latcsere következett. A kér­dések és észrevételek döntő többsége lényegretörő volt, a mellékuteka.t általában sike­rült a vitában elkerülni, s — mert ez filmvita volt — a két alkotó színházi munká­ja csak érintőlegesen került szóba. Filmes látásmódjuk annál erőteljesedben. A rész­vevők nem udvariaskodták, sző sem volt valamiféle ájult tiszteletről. A kérdések nyíl­tak, nem ritkán kemények, az észrevételek olykor élesek voltak, ám mindenkor mér­téktartók, felnőtt és értő gon­dolkodásra vallók még akkor is, ha a vendégek vélemé­nyével szembeni álláspontot tükröztek. Jancsó és Herná­di rendkívül precízen és rész­letesen válaszolt, olykor vi­tázott. vagy éppen tájékoz­tatott. Egymás gondolatait folytatva fejtették ki véle­ményüket egy sor kérdésben. Különösen értékes volt a vitáinak az a része, amelyben magyarság-felfogásukról fag­gatlak ókét, s többoldalú megközelítésben fejtették ki mindenfajta náció na lizmust elutasító álláspontjukat; azt, hogy a magyarságot nem faji oldalról közelítik és így neun is lehet közelíteni, hanem mint egy nyelvet beszélő, egy kultúrában élő, azonos társa­dalmi célokért küzdő közös­séget kell felfogni. Természe­tesen nem voltak érdektele­nek a vitának azok a iészei sem, amelyek kifejezési esz­közeik, ábrázolásmódjuk kö­rül forogtak, de az sem volt közömbös, amikor egy fel­szólaló azt kérte: maradja­nak inkább a magvasabb történelmi-társadalmi témák mellett, ne kanyarodjanak a történelemfilozófiai blödli fe­lé. A késő esti, illetve kora éjszakai órákba nyúlt őszin­te gondolatcsere mindenkép­pen közelebb nozia Jancsól és Hernádit az érdeklődő és érteni akaró nézőkhöz, s bi­zonyos, hogy akik jelen vol­tak. a jövőben másképpen nézik, és főleg másképpen látják műveiket. Éiintőlégésén szóba került soron következő, még előké­szítés alatt álló filmjük is. Erről az ankéten kívül isbő­Pátkai Tivadar: Tatának Mégiscsak más az, .más­ként telik a szolgálat, ha az ember zubbonya zsebében ott lapul az eltávozási papír. Nem is beszélve arról, hogy holnap karácsony. Néhol derékig ér a hó. Hir­telen jött és sok. Mióta kint vagyunk, legalább haiminc centivel nőtt. — A kutyát sem verik ki ilyen moslék időben! — így Királyszéki őrvezető, kétsze­res élen járó katona, este ki­lenckor a huszonkettes ha­tárőrizeti ponton. Pedig ve­lünk együtt kiverték, ponto­sabban ; szolgálatba vezé­nyelték Tatárt, őrsünk egyet­len valamirevaló szimatját is. Hogy a Tatár nevet ki. mi­kor és miért ragasztotta rá, azt már nem tudni. Am Ta­ta, mert így becéztük, inkább hasonlított Moha Lisára. sem­mint Dzsíngisz kán valame­lyik ősére. Mintha varáasütésa’e. el­vágja valaki a hóförgeleget Királyszéki őrvezető nagy nehezen előkotorássza eltá­vozási papírját. Cirógatja csókolgatja, aztán odatartja a kutya orra elé, olyasfajta vedben beszélgettünk. Nem érdektelen erről is szólni a következőkben. Még javában rendezett Jancsó a miskolci színházban, amikor a MAFILM-nél, az Objektiv Stúdióban már megkezdődtek új filmjének előkészületei, a színészek szerződtetése stb. A film cí­me: A zsarnok szíve. Írója — természetesen — Hernádi Gyula. — Az új film is közös munkánk lesz. A zsarnok szí­ve cím mellett lesz egy al­címe is: Boccaccio Magyaror­szágon. Giovar.na Galliardo olasz író műve nyomán ké­szül, a XVI. századi magyar világba, reneszánsz környe­zetbe helyezett játéknak szán juk. — A reneszánsz környezet, Boccaccio világának megidé- zése nem jelenl-e valami kis nyitást az oldottabb, vígjá­téki eszközök télé? — Nem, dráma lesz ez a film. Bizonyos mértékig Ham­let történetének reneszánsz- kori változata, magyar kör­nyezetben. de természetesen nem csak arról, vagy nem S7árnvai mozdulattal, mintha kérdez­né: Na. kispajti. neked is kellene? Nemsokára kibuk­nak a csillagok is. és a ha­tár menti csatorna két partja úgy rajzolódik ki. akár a tép- , síbe rakott, frissen kelt ka­lácstészta. elsősorban arról kívánunk vele szólni. — Régi kérdés, sokan meg­fogalmazták. s a nagy sikerű miskolci operettrendezés után újra megkérdezendő: nem kiván-e Jancsó Miklós film­vígjátékot rendezni? — Egyértelmű a válasz: nem. A film és a színpad két külön dolog. Színpadon az élő közönség előtt, az elő­adásról előadásra való színé­szi újraszületés is más dolog, és más az örökre rögzített játék. Hosszú lenne kifejteni, de nem érzek magamban erőt filmvígjátókhoz. — Mit tudhatunk meg a film forgatásáról előre? — Előreláthatólag február elején kezdődik a forgatás Budapesten, mindvégig mű­teremben. ami új dolog. Az öt; legfőbb szereplőnk már megvan: Madaras i József, Gálffi László. Márkus László, valamint az olasz Ninetto Davoll és az angol Theresa Ann Savoy. A/, operatőr régi munkatársunk: Kende János. — Valóban szokatlan a műtermi felvétel Jancsó Mik­lósnál. Netán kamarajelle­gű film lesz? — Nem. Eddig csak a fő­szereplőket említettem. De lesz még vagy háromszáz fo­nni statisztéria is. nőttek Egyszerre kalácsillattal te­lik meg a levegő. An: ám ilyenkor dupla aö»s>c“ szokott sütni mákosból meg mézes­ből. Hej. de belakom belő­lük holnap, ha . . . ! — Őrvezető! Te szereted a kalácsot? (benedek)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents