Észak-Magyarország, 1980. december (36. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-24 / 301. szám

Tf>S0. december 24,, 5*»«&s —( * £SZAK-lW(efN*ORSaSQ 3-~s ___________________ fogyasztói biztonság • fi családok cserearányai Megint túlléptük a keretet. KI terveztük, hogy kinek mennyiért veszünk ajándé­kot: a gyerekeknek, a nagy­mamáknak, a testvéreknek és magunknak. A szeretet ün­nepére készülve a „keret- túllépés” bűnébe estünk: Ka­rácsonyra vásárolni jó, bár olykor idegeinkre megy a zsúfoltság, .a tömeg és az. hogy éppen az nincs, amit keresünk — egyébként min­den kapható. Nem mondhatom, hogy ná­lunk olcsóság van. Megkérik az. áru árát. Ami pedig ol­csó, az hamar elfogy. Az áru­kínálat az idén bőséges volt. Karácsony elölt azonban megnő a hiánycikkek száma, mert az emberek többsége előre megfontolt szándékkal vásárol, s nem azt veszi meg, ami van. A kereskedelem pe­dig egyfolytában .szabadkozik: képtelenség előre felmérni, hogy miből mennyire lesz szükség! El kell fogadni ezt az érvelést. Kormányunk nagy súlyt he­lyez a fogyasztói biztonságra — ezen belül az ellátási és az árbizlonságra. Az ellátási biztonság fenntartásában si­kerei nagyobbak, mint az ár­biztonság fenntartásában. Ebben a hónapban a fogyasz­tói árak színvonala mintegy 5 százalékkal volt magasabb, mint az elmúlt decemberben. Mi, vásárlók ezt: képtelenek vagyunk kiszámítani — jobb, ha a Központi Statisztikai Hivatalra bízzuk a dolgot. Eléggé megzavart bennünket az elmúlt hónapokban a ren­geteg árengedmény. Eseten­ként .'10—40 százalékkal lehe­tett; olcsóbban vásárolni. Év­tizedek óta először fordult elő. hogy az ipar futott a ke­reskedelem után, az pedig a vevő után. Akinek volt pén­ze e.s szerencséje, az sok min­dent olcsón meg tudott ven­ni. Aki pedig ..tervszerűen” vásárolt, az esetleg ráfizetett. Valamikor nem így gondoltuk A jó áruellátásnak ára van. Évek óta drágul az élet, egy­re nehezebben tudunk kijön­ni a pénzünkből. ,Az árak mozognak — rendszerint fel­felé. Valamikor nem így gon­doltuk. Természetesnek vet­tük. hogy nő a munka ter­melékenysége. csökken az ön­költség, s azt vártuk, hogy fokozatosan csökkennek az árak is. Nem egészen így tör­tént. Évek óta csak drágul a termelés, nő az • önköltség. Régebben az növelte az ön­költségei. hogy megnőttek a vállalatok úgynevezett álta­lános költségei, amelyek az üzemeli szociális ellátásával, a hatalmas adminisztrációvá! kapcsolatosak. Aztán meg az növelte uz önköltséget, hogy megnőttek a szocialista ál­lam szociális. kulturális, egészségügyi ellátó funkciói; növelnie kellett az adókat, az elvonásokat, ez pedig emelte az álakat. Az időközben jelentkező munkaerőhiány miatt gyorsí­tani kellett, a gépesítést: el­sősorban a nehéz és egész­ségre ártalmas fizikai mun­kát kellett kiküszöbölniv A gépesítés az esetek többségé­ben nem csökkentette, ha­nem növelte a termelési költ­ségeket. A vállaltul nyere­ségérdekeltség olyan rendsze- •e érvényesült, hogy a vál- alaloknak évről évre növel­ni kellett nyereségüket. Ezt pedig csak úgy érhették el, ha mindig „új” és „új” ter­mékkel jelentkeztek, amely­nek árába már az előzőnél magasabb nyereséget kalku­lálhattak. Olykor az állam is bele­kényszerült a hatósági ár­emelkedésekbe, mert ha az önköltség nő. a termelői ár emelkedik, akkor a fogyasz­tói árszínvonal csak ügy tart­ható. ha az állami költség- vetés támogatást ad. Amikor már az állam úgy érezte, hogy a növekvő támogatási terheket nem bírja, kényte­len volt emelni a fogyasztói árakat. Más oka is volt erre. Sok területen a termelés bő­vítésének. a szolgáltatások fejlesztésének, a háztáji te­vékenység növelésének nem volt egyéb akadálya, mint az alacsony ár. Ilyenkor az el­látási szempont az áistabili- tási szempont fölé kereke­dett: emeltük az árakat. Ki­mondtuk, hogy az a legdrá­gább. ami nincs. Végül: ne felejtsük el, hogy a világon mindenütt a , mezőgazdasági és a bányá­szati tevékenység területén ki kellett terjeszteni a ter­melést a rosszabb feltételek ellenére is. Az olajat, a föld­gázt. a búzát, a kukoricát, a húst olyan körülmények kö­zött is ■ elő- kell állítani, aiiol a természeti, geológiai feltételek rosszak, az önkölt­ség magas. A nyersanyagok és az energiahordozók fékte­lenül gyors áremelkedése nem kerülte el hazánkat sem. Tavaly nyáron a megnövelte­déit tei'hek jelentős részét kénytelen volt az állam át­hárítani a vállalatokra és a lakosságra. Valamikor nem így képzeltük ... \ Az átvészelés nehez útja Körülbelül hét évvel ez­előtt megbolondult a világ­piac. Teljesen megváltoztak az árarányok, méghozzá a mi kárunkra. Az általunk kivitt termékek ára lassabban nőit, mint az általunk behozotla- ké. tehát romlott a csere­arány. Leértékelődőit a mun­kánk. Nemsokára a vállala­tok. szövetkezetek számára is bekövetkezett a cserearány­romlás: a költségek gyorsab­ban nőttek, mint az általuk előállított késztermékek árai. Végül pedig eljutottunk oda, hogy a munkásember számá­ra is romlani kezdtek a cse­rearányok: nem nőtt olyan mértékben a keresete, mint amennyire megemelkedtek a mindennapi élet költségei. Arra törekszünk, hogy a magánháztartások „csereará­nyai” a VI. ötéves tervidő­szakban ne romoljanak, az árszínvonal-emelkedési az ezzel azonos mértékű bér- emelkedés ellensúlyozza. Régen, ha-az életszínvonal valamilyen okból lassan nőtt. azzal vigasztaltuk az embe­reket, hogy közben azért épülnek a kórházak, rendelő- intézetek, óvodák bölcsődék, iskolák, művelődési otthonok; nemcsak az a jövedelem, ami a borítékban van. Most in­kább azzal érvelünk, hogy a családok' többségének nö a vagyona; mind több család­nak van automata mosógépe, színes televíziója, új lakása: épül a metró, nyílnak az új áruházak, üzletközpontok. Ez talán nem mindenki számára meggyőző vigasz, de sok benne az igazság. Ha nem nö egy család reáljövé- delme — vásárlóerőben kife­jezett pénzbevétele —, akkor is javulhatnak az életkörül­ményei. Ha eddig félre tu­dott tenni havonta bizonyos összeget, ezután is spórolhat, így javulhat a lakás felsze­reltsége a bútor-, ruhaállo­mány, tehát javulhat az élet- színvonal. Ma már egy nem­zetgazdaság növekedését nem­csak azzal mérik, hogy éven­te hány százalékkal nö a nemzeti jövedelem, hanem azzal is, hogy hány százalék­kal nő a nemzeti vagyon. Igazi vigasz Mai nehéz helyzetünkben igazi vigasz az, hogy hazánk népessége életszínvonalban, ellátottságban, szociális jut­tatásokban viszonylag jól áll. Az is vigasz, hogy ma már hazánkban önhibáján kívül alig él valaki nyomorban. Az állam viszont mindent elkö­vet azért, hogy az árszínvo­nal-emelkedés elviselhető le­gyen. ne veszélyeztesse a fo­gyasztói árbiatonságot. Stabil, erős. ellenállóképes népgaz­daságunk, szorgalmas mun­kásságunk és parasztságunk van. E.s annj-'i belső tartalé­kunk, amely — ha gyorsab­ban megmozdulna — talán elég is volna a világpiac ká­ros hatásainak ellensúlyozá­sára. P. O. Kedvezmények lakásépítőknek, lakásvásárlóknak A következő tervidőszak­ban, a második 13 éves la­káséiul isi program második szakaszában építendő új la­kások pénzügyi feltételeinek megalapozásáról húzott dön­téseivel a kormány arányo­sabbá teszi a lakásépítési terhek megosztását az állam és a lakosság között, és az egyes építési formákban. A költségvetésből továbbra is jelentős összegeket fordít központi támogatásra. A la­kosság készpénzterheinek, befizetéseinek összessége lé­nyegében nem változik, úgy alakul, mint az előző terv­időszakban, ám lényegesen növekedik a betétállomány terhére nyújtóit kölcsön, s kedvezőbben alakulnak a kölcsön lelte telek is. ■lövő év július 1-én lép ha­tályba az a módosítás, amely szerint a tanácsi értékesítései lakások vásárlásánál ugyan­éi ran magas kedvezményt, állami támogatási kapnak a leendő tulajdonosok, mint eddig a maganlakás-épí lés­nél. Eszerint az egyszobás lakás állami támogatása #0 ezer, a kétszobásé 80 ezer — ha fel szobával nagyobbak, akkor további 10 ezer —, a háromszobás és ennél na­gyobb lakásé pedig 100 ezer forint lesz. Ezzel tehát egy­ségesítették az. állami támo­gatást, ami a tervezést is egyszerűsítette. Továbbra >s fenntartják az eddigi szoci­álpolitikai kedvezményeket, s ezeknek összeget az állami támogatáséval együtt levon­ják a lakás árából. Az így fennmaradt összegnek azon­ban a korábbi 12 helyett csu­pán 10 százalékát kell befi­zetni készpénzben a leendő tulajdonosnak. A telepszerű, többszintes magánlakás-építés — vásár­lás — jól bevált pénzügyi feltételeihez egy kiegészítő intézkedés kapcsolódik, amely a tanácsoknál nyilvántartott igénylők elhelyezésének meg­gyorsítását segíti. Eszerint 1981-től állami támogatást kaphat az OTP saját beru­házásában épülő lakótelepi lakásra az a vásárló, aki bár a tanács nyilvántartásában bérlakásra jogosultként sze­repel. de vállalja a vásárlás­sal járó nagyobb terhet, és ennek elviseléséhez munkál­tatója kölcsönt ad. PőrgőállvánY-szereKés Szovjet csőgyár részére készül a képen latható pörgöállvány, me­lyet a Diósgyőri Gépgyár egyedi gépeket gyártó gyáregységének előregyártó és tartalékalkatrész-gyártó üzemében szerelnek össze. A szerelési munkálatokat Simkó István brigádja végzi. A pörgő felsőrész beemelésén dolgoznak, ami igen pontos szerelést igé­nyel. Fotó: Fojtán László A biztonság ellenőrzése Több mint hétévi megfe­szített munka, több tíz mil~ liárd forint felhasználása nyomán az új esztendőben életre kel hazánk nukleáris erőmüvének első egysége. A nagy esemény közeled­tét jelzi, hogy' a biztonság szavatolása érdekében két évvel ezelőtt minisztertaná­csi határozattal létrehozott Paksi Atomerőmű állami in- dito és ellenőrző bizottság kidolgozta es kiadta a pri­mo köri első nyomáspróba megkezdésének engedélyezed feltételeit. Az engedélyezési rendszer célja, hogy számba- \ egyék az atomerőmű létesí- lésében. üzemeltetésében, az indításban szerepet játszó hatósági engedélyek meglé­tet. meggyőződjenek azoknak a követelményeknek a meg­tartásáról. amelyek lehetővé teszik az atomerőmű bizton­ságos üzemvitelét. A beruházás megvalósítá­sában az ellenőrzés kezdet­től folyamatos. Röntgenfel­vételek tízezrei, más. korsze­rű vizsgálati eljárások kíeé*4 ték nyomon a beépít ettártya- gok. berendezések. ■ mié’ele-' tek kifogástalan minőségét Amire nincs vállalkozó Sör a kalapgyárnak Azt nem lehet mondani, hogy ötletekben nem dúskál­nak a tarcali To ka j - Hegy a 1 j a Egyesült Termelőszövetkezet fiatal szakemberei.' Valaki el­kezdte: mi lenne, ha létesíte­nénk egy szitanyomórészle­get? A' másik folytatta: Ülő­nél: egy jó melléküzemági le­hetőséget a fővárosban. A harmadik; a, kazanjavtiás szép pénzt hozna. Végül ki­sütötték: a bőrnek nincs be­csülete, viszont igény van rá. Meg lehetne próbálkozni az­zal is. Az egészben a legér­dekesebb: mindezeket meg is valósítottak. Túljár Miklós, a szövetke­zet elnöke: — Fogékony csa­pat a miénk. Amikor ideke­rültem, egy célt tűztem kii maga m elé: itt mindenki sza­badon alkothasson. Az a szakember, aki kitalál vala­mi jót, az érezze a megvaló­sulás ízét, örömét és esetleg kudarcát is. A legnagyobb tartalék a fejekben van. Ezt mindnyájunk javára ki kell használnunk. Ilyenkor egy kérdést illik feltenni: — Mezőgazdasági szövetkezetben miért a mel­léküzemágakban keresik az ötleteket? — Válaszom egyszerű: mert a befektetett: pénz az ipari s szolgáltató tevékeny­ségben térül a leggyorsabban vissza. Egy olyan szövetke­zetben, amely öt évep át veszteséggel zárta az ével. bűn lenne csak az alaptevé­kenységre hagyatkozni. Erre egy példát, mondanék: ha két mázsával gyengébb búzater­mést takarítanánk be. mint amit terveztünk, altkor már tudnánk nyár közepén, hogy ráfizetéses lesz a termelés. Ezt nem szabad megkockáz­tatni. Ügy is1 összegezhetnénk: eleve reménytelennek látták, hogy a mezőgazdasági terme­lésből megvalósíthatják a nyereséges mérleget. Az átlá­tok ismeretében, nekik van igazuk. Két évvel ezelőtt 44 millió forintos termelési ér­ték mellett 12.5 millió fo­rintos veszteséggel zárták a gazdálkodást. Idén több mint 110 millió forintot termelnek meg. és várhatóan 3.5 mil­lió forint felelt lesz a nye­reség! A két zárszámadás kö­zötti időt a melléktevékeny­ségek kiépítése időszakának nevezhetnénk. — Áltálában azzal foglal­kozunk. amire másütt nincs vállalkozó. Így a kazánjaví­tással is. amelyre szerte az országban nagy igény van. A mi hatvan szakemberünk készíti elő hatósági vizsgára a különböző gyárak kazánja­it. lgv a Diósgyőri Papír­gyárban. a hajógyár váci. s balatonfüredi üzemében. Kő­bányán a sörgyárban. Vál­lalkozunk olajfűtésű kazá­nok energiatakarékosabb, széntüzelésre való átalakítá­sával is. Ez a tevékenység idén 14 millió forint árbevé­telt... hozott, Egv másik, érdekes „ága­zata” a szövetkezetnek a vasipari bedolgozás. Lénye­gében ez egy újszerű dókig, hiszen az alkalmazott otthon, saját műhelyében állítja elő azt az alkatrészt, amelyre megrendelést kapnák. A nagy­iparnak sok géprészegységre nincs kapacitása, vágy azok gyártása egyszerűen gazda­ságtalan. Kisüzemi módsze­rek között, ugyanaz viszont szép nyereségét hozhat. Ezt ismerte fel a szövetkezet, s valósította meg a főváros környékén, valamint a Tárcái környéki falvakban; a bedol­gozói rendszert, amelynek negyven alkalmazottja tíz­millió forintot termel évente. Az ágazat másik előnye; a megrendelések nagyságához alkalmazkodik, tehát fej­leszthető: vagy akár meg is szüntethető. Mindén anyagi kár nélkül. — Van varrodánk, amely a kezdeti bukdácsolásokon már túljutott, s ma már leányka­ruhákat vary a nyolcvan asz- szony. szovjet exportra. En­nél az üzemünknél el kell mondanom, hogy létfontossá­gú. Szüret idején az asszo­nyok példamutatóan dolgoz­nak az ültetvényben. Meg egy dolgot szerelnék a tarcaliak .„ötletbörze bői " kiemelni. Azt a 14 fős buda­pesti részleget, amely nem takarít, s nem parkot épít. hanem antennákat szerel. És amelyre — az elavult bérha­zak miatt — olyan igény van, hogy talán, ha akarnák sem tudnák megszüntetni, mert jelenleg az országban egyedül a tarcaliak foglalkoznak an- teivnafelú jitással. Ennek a részlegnek az ellenőrzése könnyű. Ötmillió forintos az árbevétel. és visszaélésre nincs lehetőség. — .lelenleg nagy fába vág­juk a fejszénket. Az országban, a környezetvédelem szigorú feltételei miatt, sorban szűn­nek meg a límáripari szö­vetkezetek. Ugyanakkor egy­re jobban felhalmozódik s tönkremegy, nemcsak a hul­ladékbőr. hanem az értékes szőrme is. A B1VIMPEX Vál­lalattal közösen felkaroltuk ezt az ágazatot. Egy. a köz­ségi öl távol eső tanyánkon. bőripari ü«emet af-ak-ikinkiki, amely évi másfél milliónyúl- bór. s ötvenezer birkából' fel­dolgozására képes. A kalop- gvárnak nagy szüksége len­ne ezekre a termékekre, ame­lyet száz ember egészen a cserzésig állítana elő. Az üzemre 1? millió forintot ál­doznánk. viszont évente akár nyolcvanmillió forint árbe­vételt is megtermelhet. A környéken még van szabad munkaerő, mert természete­sen felmértük a" lehetősége­ket. Megkérdeztem az elnököt, hogy mire szolgál az egész? Mármint a melleküzeniagak- ból lecsapódó nyereséget mi­re használják fel, s meddig lehet építeni ezt a tevékeny­séget? Mielőtt válaszolt vol­na. elmosolyodott: — Visszatértünk oda. ahon­nan elindultunk. Természete­sen az alaptevékenység meg­erősítésére. Olyan termelési szerkezetet próbálunk kiala­kítani, amely jobban alkal­mazkodik a Taktaköz ked­vezőtlen adottságaihoz. Ki- lencszáz hektár szántót visz- szaminősítettüijk gyepnek, s ezen intenzív legelőt alakí­tunk ki. Egy hatezer férőhe­lyes komplex juhtelepet sze­retnénk létesíteni, mert eb­ben az állatfajban látjuk a legnagyobb lehetőséget. Az elhalálozástól a megvalósí­tásig fél év tell el. s a 14.5 millió forintba kerülő telep első része elkészült. Itt épült fel az az országban még egye­dül ni ló bárányhizlalda, amely­nek battériás technológiáját: a Mosonmagyaróvári Gépgyár kísérletezte ki. Évi 12 ezer bárányt hizlalhatunk ebben. A telepet fejőházzal együtt terveztük. tsvéd gyártmányú Alfa Lavul berendezést sze­relünk bele. A szövetkezet 185 hektár szőlőterületet birtokol. Erre az ágazatra eddig ráfizettek, de a jövőben már itt is nye­reséget terveznek, üzembe helyezték a 10 ezer mázsa szőlőt feldolgozó gépsort. így lényegesen jobb nyereséggel adhatják el a megtermett szőlőt. Ha kedvezőbb év lesz, altkor 4000 hektoliter mustot saját pincészetükben tárol­nak, s három év múlva mi­nőségi borként adják tovább. Főbb vonalakban igy lehet bemutatni azt a törekvést, amely a tarcali szövetkezet- le jellemző. Egy biztos: a rugalmasság, az igényekhez való alkalmazkodás, a koc­kázat eddig bevált. — Karman —

Next

/
Thumbnails
Contents