Észak-Magyarország, 1980. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-04 / 233. szám

1980. olctobísr 4,, s*©m&a4 i ÉSZAK• MAGYARORSZÁG 3 közelebb a gyakorlathoz süi a korrózió ellen . Tudománnyal •— A szakmabelieknek nem, másoknak talán furpsa: a könnyűszerkezetes építési mód terjedésével — például az iparszeré állattartási tech­nológiák alkalmazásánál — az acélnak, mint szerkezeti anyagnak, nagy a szerepe. Azt viszont, hogy, az acél sem örök életű, mindazok sej­lik. tudjak, akik csak egy ki­csit is emlékeznek fizikai, kémiai tanulmányaikra. A rozsda marja, vagy ahogyan ma tudományos alapossággal mondják: a'korrózió károsít­ja ezt az ..átláglémet amely­ből szinte léplen-nyomun la- lálhutunk. Már. most ami az álattar- tó telepek acélanyagú szer­kezeteit. illeti, élettartamu­kat huszonöt évre tervezik, de ma niég olyan alapozó és vedd festékréteggel látják el. amely ilyen .körülmények között legfeljebb öt évig ha­tásos. Lehelne-e ezen az ará­nyon javítani, hogy a fes­tékbevonat' élettartama ne csupán egyötöde legyen az acélénak? Erre kerestek vá­laszt Gödöllőn, a MÉM Mű­szaki Intézetében, Horváth András tudományos főmun­katárs irányításával. Kimutatták, hogy <az állat­tartó epülelek acélszerkeze­teiben a legnagyobb korró­ziós kárt az istálló levegő­jében található gáznemű szennyeződés, a levegő szi­lárd szennyeződése, a pára- tartalom és a hőmérséklet együttes halasa okozza. Gya­kori. különösen télen, hogy a relatív páratartalom' je­lentősen meghaladja a tar­tási szempontból optimális •60—85 százalékos értéket, de mérlek -már íJ8"u-osat is. Ilyen körülmények közöl; az alacsonyabb hőmérsékletű acél gerendákon. tartókon szinte állandó a páralecsapó­dás. ettől, úgy is Mondhat­juk: garantált a korrózió. Ám ha ez kevés lenne, ve­gyük hozzá, hogy az istállók levegőjében ammónia és széndioxid is van. Vagy néz­zük a port? Ha lerakódik, megüiepszik. nedvességgel telítődve nem hagyja meg­száradni a fém felületét, s az szinte észrevétlenül rozs­dásodik. korrodál . . . Valósá­gos kis kémiai folyamat megy végbe tehát a nedvesség, .a gőzök, gázok jelenlétében az acél felületén, például ezért is mondják a tudósok, hogy ez a folyamat már nem az a régi. amit azelőtt - rozsdának mondtu nk. De térjünk vissza a mező­gazdasági épületek vizsgála­tához. A műszaki intézel ku­t-alói 48 különböző védőbevo­nat-rendszert értékeltek, gyorsított eljárással azok kö­zül, amelyeket már alkal­maznak a gyárak és az épí- (ő-szerelő vállalatok Megál­lapították egyebek közt. hogy ezek közül a vinilko- polimer. a klórkauesuk. az epoxi és a poliuretán bázi­sú bevonatok viselték el leg­jobban. gyakorlatilag káro­sodás nélkül, az igénybevé­telt. Igaz. ezek is csak igen gondos eljárással vihetők ■fel. mert agresszív oldósze­rük a legtöbb alapozó teste­ket lelmarja. A teendő: olyan közvetítő anyagot kell előttük a fel ölel ékre kenni* vagy szórni, amely a felma­rást megakadályozza, uasszi- válja a felülelet. és egyúttal megfelelő tapadást biztosit a következő festékréteg szá­mára. Ha ez megvalósul, tar- tósabb lesz a védőbevonat, így ennek is. az acélszerke­zetnek is hosszabb lehet az élettartama. Hogy mindez ma mar nem­csak tudomány, arra bizo­nyíték lehel, hogy a hazai mézögé pgyárl ó vállalat ok közül a szolnokinál megvan­nak a technológiai teltételei az újfajta bevonatrendszer készítésének. F. I. Bányapajzsok Farkaslyukról — KISZ-védnökséggel .... . . Kényszer szülte vállalkozás Kagykalapács táncul a va­son. A hegesztőpisz.toly gáz­lángot lőj. A lángvágó alól cseppekben hull az olvadt acél. A levegőben olajfüst. és égésszag keveredik. Dolgoz­nak a pajzsgyártók a Far- kaslyuki Központi Bánya­gépjavító Üzem vasszerkeze­ti műhelyében. — Összesen nyolcvanöt biztosító egységet kell le­gyártanunk — mondja Bar­th«, Ferenc műhelyvezető. — A megrendelő a1 Borsodi Szénbányák Vállalat. Jelen­tős munka, a költsége negy­venmillió forint. A korszert! bányászkodás egyre több gépet es berende­zést igényel. A beszerzés ugyanakkor olykor akadály­ba ütközik, s nem mindig a pénz hiányzik.'Ezeket a paj­zsokat például Várpalotáról akarta a szénbánya vállalat beszerezni, az ottani gépgyár- tok azonban — egyéb, szá­mukra fontos kötelezettse- gekre hivatkozva — nem vállalták az elkészítésüket. Így aztán a l'arkaslyukiak kapták a megbízatást, ami váratlanul érte őket. Ámbár nem újdonság számukra ez a munka, hiszen korábban már előállítottak , kél garnitúra berendezést. Csakhogy ez a mostani bányapajzsok eltérő típusúak, s ebből adódóan keletkeztet* a gondok. — Eredeti Ipg márciusban kellett volna hozzákezdenünk a gyártáshoz — magyarázza Bariba Ferenc. — A terve­ket viszont késve juttatták' el hozzánk a várpalotaiak. A prototípus elkészítése után anyaghiány miatt nem foly­tathattuk a gyártást. Nem kevesebb, mint hatszázötven tonna, különböző vastagságú acéllemezre van szükség, de a mennyiségei mindmáig nem szállította le maradéktalanul a Bányászati Ányasellátó. A későbbiekben nekünk kellett halaszthatatlan feladatoknak eleget tennünk, többek kö­zött befejeznünk a másfél éve tartó putnoki szállítási rekonstrukciót. Végül is csak szeptember elejétől dolgoz­hatunk teljes intenzitással, de óvakodom attól, hogy ki­jelentsem : zavartalanul. I — És hol tartanak jelenleg I % megbízatás teljesítésében?-— Az egynegyedén már túlvagyunk. A forgácsolókat is beleszámítva, hatvan ki­váló szakemberünk foglalko­zik a pajzJgyártással. Az idő viszoht sürget bennünket, ez a létszám is kevés. Lángv ágó szakmunkásból még felven­nénk tízet, s hegesztők is kellenének. Ha a tervezett időben hozzákezdhettünk vol­na a gyártáshoz, akkor már jóval előbbre tartanánk. Ak­koriban ugyanis lett volna elegendő ember, hegesztő- és darabológép. Szétnézünk a gyártómű- helyben. Többségben fiatalok a munkások. Több mázsás táblalemezeket darabolnak a kívánt méretre, majd. hegesz- tik össze biztosító egységek­ké. Itt csak az úgynevezett mechanikus részeket készítik, a hidraulikus darabokat Len­gyelországból vásárolják. — Milyen a munka? — állok meg egy hegesztési végző ma­gas, vállas, szőke fiatalember mellett, aki társaihoz hason­lóan féllábszárig érő börkö- tényt visel. * — Nehéz — válaszolja, s kiegyenesedve megropogtatja sajgó derekát, — Képzelheti, mennyire fárasztó nyolc órán át szinte egyfolytában hajol­ni! CO-védögázas hegesztést alkalmazunk, a szokásosnál erősebb a fényhatás, s ez megviseli a szemet. Á minő­ségre különös gondol fordí­tunk. hiszen ezeknek a be­rendezéseknek emberek ele­tet. testi épségét kell majd védeniük. — Az igazsághoz tartozik az is — szól közbe a munka­társ —. hogy jók a kereseti lehetőségek. .Egy berendezést száz műszak alatt kell le­gyártani. ez az alapidő. Amennyiben a ráfordítás ki­lencvenöt műszak, akkor hét, ha, kilencven műszak, akkor tizenkét forint célprémiumot kapunk tejenként és műsza­konként, a rendes alappré­miumon felül. — Mikorra kell átadni a nyolcvanöt egységet a meg­rendelőknek? '— fordulok Bártha Ferenchez. — December végén kelle­ne. Ennek azonban kicsi a valószínűsége. Ismétlem: nem a mi hibánkból! 'Azért persze a lehetetlent iss ,roeg- v próbáljuk. A Farkaslyukon tett láto­gatás után beszéltem a té­mában Bánki Ferences], a Borsodi Szénbányák Vállalat beruházási osztályának mű­szaki- ellenőrével. — A biztosítóberendezé­sekre okvetlenül szükség van a jövő év elején Lyukóbá- nyán indítandó fronthoz. A gyártást ezt megelőzően kell befejezni, hiszen hátra lesz még a szállítás, a beépítés. Egyébként bár kényszerből született meg a vállalkozás, de a vállalatnak mégis kifi­zetődő. Egy száz méter hom­lokszélességű frontra elegen­dő garnitúra 2,5—3 millió forinttal kerül kevesebbe, mintha Várpalotáról vásá­rolnánk. A nagy- munkában jé part­nere a műszaki vezetésnek az tizem Lékai János KISZ- alapszervezete. A 42 fiatal ugyanis védnökséget vállalt a. gyártás felett. Az erről ké­szült szerződést Gajdos Pál alapszervazeti titkárhelyettes írta alá. . — Vállaltuk — idézi vissza a szerződés főbb pontjait —, hogy az eg.V berendezésgyár­tására tervezett száz műszak fajlagos időt öt 'százalékkal csökkentjük. Mivel a láng­vágó- és az-ivhegesztő-kapa- citas kies:, szükség esetén túlin úszásokét teljesítünk. A gyártás során tetemes meny- nyiségű alapanyagot, félkész és kész fődarabokat kell megmozgatni, ezért fejenként négy óra társadalmi munká­ra tettünk felajánlást Ismét a műhelyvezetőt kér­dezem : * — Várható-e' folytatás a pajzsgyártásba n ? — Igen — feleli —, kap­tunk újabb megrendeléseket. A jövő esztendő első három hónapjában tíz egységet és kilencvenöt bölcsőnek neve­zett tartozékot kell legyárta­nunk. Éves szinten pedig ki­lencvenöt pajzs elkészítése hárul ránk. Azt már mi tesszük hozzá: természetesen az alaptevé­kenységüket jelentő bánya- gépjavítás mellett. Kel aj László * Jó munkát végei a lejeiögép után haladó, KSZ-6-os szovjet répakombájn Cukorrépa­betakarítás Megyeszerle. eddig kedvező időjárási kö­rülmények között takarítják be az egyik legfontosabb ipari növényt, a cukorrépát. Sajnos, a Szerencsi Cukorgyár körzeté­ben a szükségesnél kevesebb termelt, s a minőség sem a legjobb. Ezért is igyekez­nek a gazdaságok minden megtermelt cu­korrépát betakarítani, s eljuttatni a cu­korgyárba. Sok ezer mázsa nyersanyagot jelenthet, ha az egyes táblákon hektáron­ként 25—30 mázsán,vi „elpergelt'’, vagy ki nem fordított répa sem fog kárba veszni. Gondos betakarítási munkával találkoz­tunk a monoki Kossuth Tsz 103 hektárnyi nagyüzemi és 20 hektárnyi, házláji répa­földjein is. 350 mázsa körüli átlagtermés­re számítanak, s ezt jó minőségben, tisz­tién, azaz sármentespn küldik a cukor­gyárba. A termés egy résiét ózonnal a gyárba swirt- litják, a többit az utak mentén prizmának (p. s.-*z. gyr-) Ahol már befejezték az ötödik ötéves tervet A Tiszai Vegyikombinát első termelőüzeme, az évi 6 ezer tonna termék kibocsá­tására tervezett festékgyár I960 decemberében épült fel. Az eltelt közel húsz eszten­dő nagy változást' hozott a gyár életében, a hajdani kis üzem hatalmas termelőegy­séggé szerveződött. Tavaly például már annyi festék került ki ebből a gyárból, mint a második ötéves terv­ben együttvéve. Lényegében négy sikeres középtávú terv van a gyár mögött. A hatvanas évek ele­jén — a második ötéves terv­időszakban. mindössze 46 ezer 600 tonna terméket gyártott, de a következő öt évben — kisebb bővítésekkel — már 96 ezer tonnás teljesítményt könyvelhettek el. A hetvenes évek első felére, esett a gyár százszázalékos bőv ítése, mely­nek során tovább korszerűsí­tették a technológiát. Az ál termelőegységekben modern, nagy kapacitású berendezé­seket helyeztek üzembe. A festéküzemben például, TVK gyá rím á n y ú gyors keverék kel és gyöngy ma lmok kai sikerült a zárt rendszerben történő gyártást megvalósítani. A legkorszerűbb kötőanyagú lakkok és festékek gyártá­sának bevezetésével a termé­kek száma is megsokszoro­zódott. Mindezek eredménye­ként, a IV. ötéves tervben csaknem 200 ezer tonna fes­tékipari terméket készítettek a vállalatnál. A dinamikus tórmelósíej- leaztós lemérhető azon is, hogy a kombinát festékgyá­ra ez év szeptember 15-én eleget tett a vállalati ötéves tervben előirányzott 'kötele­zettségének. — A TVK ötödik ötéves terve 224 ezer 700 tonna fes­tékipari termék előállítását írta elő számunkra — mond­ta Doktor Károly gyárveze­tő. — Üzemeink munkás- és műszaki kollektívája e nem kis feladat ismeretében vé­gezte munkáját. Kezdettől fogva arra törekedtünk, hogy minél jobb. s kellő mennyi­ségű áruval lássuk el a pia­cot. Amikor elhatároztuk, hogy túlteljesítjük öt évre szóló termelési tervünket, az vezérelt bennünket, hogy az általunk biztosított termék- többlettel hozzájárulunk a belföldi, ezen belül is első­sorban a lakossági igények jobb kielégítéséhez. Az év hátralevő részében, vagyis szeptember % 15-től december végéig még 11 efcer tonna ter­méket gyártünk. tervén leiül, ami döntően a belföldi piac­ra kerülő ártialapoi növeli. Voltak persze nehézségek is. Előfordultak olyan idő­szakok. amikor a termelés nagyarányú növelése ellené­re esetenként hiány mutatko­zott bizonyos termékféleség­ből. Ebben közrejátszott, hogy nem volt elegendő csomago­lóeszköz. ami a kisfogyasztók ellátását nehezítette. S nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a belkereskede­lemben a festékvásárlás idényjellegű. A lakosság té­len és a késő őszi hónapok­ban nem nagyon igényli a festéket. Ugrásszerűen megnő viszont a kereslet tavasszal és nyáron, ami — ha átme­netileg is —-, de zavart okoz­hat az ellátásban. — Mit hoz a' jövő? — kér­deztük Doktor Ivárolytól. — A fejlődés a következő években sem áll meg. Az ipar. de a kisfogyasztók is igényt tartanak termékeinkre, évről évre több festéket, vá­sárolnák. Ezért, .a VI. ötéves tervben több mint 20 száza­lékos termelésnövekedést irá­nyoztunk elő.. Ez azt jelenti, hogy 1981 és 1985 között mintegy 274 ezer tonna árut bocsátunk a belföldi piac és a külföldi vásárlók ren­delkezésére. Ugyanakkor foly­tatjuk a már jó néhány éve megkezdett szerkezetváltást. A környezetre nem ártalmas, korszerű alapanyagokból ké­szült magas használati érté­kű. elsősorban vizes diszper­ziós festékek és egyéb kor­szerű termékek gyártását he­lyezzük előtérbe. A termeles- fejlesztéssel. a termékszer­kezet korszerűsítésével kap­csolatos tervek valóra váltá­sában nagy részt vállal gyá­runk fejlesztő- es kutatókol­lektívája. ugyanakkor élünk azzal a lehetőséggel is. amely a licencvásárlás révén nyí­lik számunkra. A lestékg.vár éves termelé­sének egynegyedét exponál­ják. több mint ötven száza­léka lakossági fogyasztásra kerül, és szinte nincs a nép­gazdaságnak olyan területe, ahol ne használnák az itt gyártott valamelyik műgyan­ta-. lakk-, festék-, ragasztó- féleségét, •

Next

/
Thumbnails
Contents