Észak-Magyarország, 1980. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-19 / 246. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 I960, oktobef T9,, vasárnap Szeniendrei «otívum Korniss Dezső képe / A Borsod megyei Rónai Sándor Művelődési Központ. az ÉFEDOSZ Borsod megyei Bizottsága. az Epi- töipari Tudományos Egyesület miskolci csoportja es az Építésügyi Tájékoztatási Központ miskolci információs irodája október álén. kedden délután három órai kezdettel Miskolci építésügyi filmnapot rendez a művelődési központ színháztermében. Megnyitót Emri László, az ÉFÉDOSZ megyei titkára mond, majd levetítik a Zöldéhség, a Kerváz, a Rojtokon régi törvény, a Telöcserepes családi ház. az Üj otthont — korszerűen, a Veszélyhelyzetek az építőiparban, a Tüzek, katasztrófák és a Divertimento a Balalontel- vidék műemlékeiről című filmeket. A Magyar Könyvkereskedek Egyletének alapítása A Magyar Könyvkereskedők Egyletének alapítása századik évfordulójára írta meg tanulmánykötetét — A Magyar Könyvkereskedők Egyletének alapítása címmel — Varga Sándor, s most kél évvel később adta közre a közel kétszáz oldalas könyvet u Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése. Az igen sok függelékkel, korabeli reprodukcióval, facsimilével illusztrált tanulmány egy darab magyar kultúrtörténet. Végigvezeti az olvasót Maus Gellert 1748-as pesti könyvboltnyi- tásától, mint kezdő határkőtől, a könyvszakma több mint kétszáz év múlva történt állami kezelésbe vételéig, és rendkívül sokoldalú kutatásra támaszkodva, igen részletesen ad képet arról, hogy alakult Magyar- országon a könyvek árdsí- tása. Miként foglalkozott vele először az 1772-es pozsonyi helytartótanács, milyen rendeleiek és szokások szabályozták a XIX. század első felében, a szabadság- harc idején, hogyan alakultak meg a könyvárus, könyvkereskedő és -kiadó cégek, majd nagyvállalatok, a könyvszakmában dolgozók mit tettek a nemzeti kereskedelem és a magyar nyelvű könyv elfogadtatásáért, s egyáltalán hogyan alakult kétszáz éven át. milyen változásokon ment keresztül a magyar könyves szakma, mi tette szükségessé a könyvkereskedők tömörülését és az alapító közgyűlés mit célzott, mit szabályozott. Izgalmas, érdekes olvasmány ez. Nem érdektelen azt sem tudtunk, hogy mennyivel nagyobb rangja volt hajdan a könyvkereskedelemnek, mint napjainkban. Például a németen és a latinon kívül még legalább egy idegen nyelv megkívántától! attól, aki könyvesboltban a szakmát hat éven át kitanulva könyvkereskedő akart lenni; vagy hogy milyen hatással volt a magyar nyelvű könyvek terjesztésére a könyvkereskedők hozzáállása. Mi, miskolciak örömmel fedezzük fel a nagy úttörők között Ferenczi Ber- nátot, az egykori miskolci Ferenczi-ceg alapítóját. Akit érdekel a magyar könyv múltja, akit érdekel, hogy egy kereskedelmi szakma miként lehetett és lett rendkívül jelentős közművelődési tényezővé, bizonyára érdeklődéssel, olvassa Varga Sándor A Magyar Könyvkereskedők Egyletének alapítása című könyvét. (hm) Az orvostudomány területén a nagy áttörés a nyolcvanas években az lesz, hogy az emberi lesi számára gépi pótalkatrészeket fejlesztenek majd ki. Az már ma . is közismert tény. hogy milyen jó szolgálatot tesznek a szívritmus-szabályozók. a műanyag ízületek és csípők, a mesterséges acéllábak és karok, valamint a beültetett, mesterséges szervek. amelyek átveszik az alkalmatlanná vált emberi szervek funkcióit. Lehetséges, hogy túlságosan optimista vagyok, én azonban már előre . látom, hogy 1 !lí!!)-re testünk fele Ciba-Geigv. Munnesmann vagy Alusuis.se készítményű alkatrészekből áll majd. ... Égy ember belén Georg emberilesi-javító műhelvébe. — Mivel szolgálhatok? — kérdezi Georg. Kezébe vesz egy javítási űrlapot, és hozzáfog a rovatok kitöltéséhez. — Volna szives az ellen- őrzőpadra fáradni, hogy megvizsgáljam ? A férfi eleget tesz a felszólításnak. és Georg a csavarok segítségével felemeli. — Mi a helyzet a térdével? — Kocogáskor gyengének érzem. — Akkor valószínűleg ki kell cserélnem a golyóscsapágyat. meg a futóművet. — Néhány feljegyzést tesz, majd folytatja: — Mikor vizsgáltatta meg utoljára a. lábizmait? — Körülbelül egy évvel ezelőtt. Miért kérdi? — Kopási tünetek mutatkoznak. Van újfajta, lacélszálakkal megerősített 'radiálizmunk, amelyre ötévi jótállást adunk. — Valóban szükségein van rá? — Ez teljesen attól függ, vajon újra futni óhajt-e? Á férfi beleegyezően bólint, és Georg valamit firkál a lapra. — Mi a helyzet a karjával ? — A jobb karom fáj, teniszkönyököm van. — Nos. akkor alighanem lökésgátlót kell beépítenünk. Az ujjízületei rendben vannak? Art Buchwald: — Azt hiszem. Mindenesetre még ökölbe tudom szorítani a kezemet. Georg megvizsgálja a férfi mindkét kezét. — Az ujjhegyeit ki kell cserélnem, a • körmei rozsdásodni kezdenek! — Ide hallgasson — mondja az ügyfél. — Én csak rutinellenőrzésre jöttem. Testem jelenleg ötvenéves. és semmi kedvem ahhoz, hogy még temérdek pénzt ruházzak belé! — Van még valami, ami zavarja? — Igen. fáj a hátam, amikor tornagyakorlatokat végzek. Valahányszor meg akarom érinteni a lábujjaimat, fecseg-ropog! Georg végighúzza kezét az ügyiéi hátán. — Ettől féltem — mondja. — Az ön gerincoszlopa tel j esen hasznavehetetlen. Ki kell cserélnünk. Olyan hát tengelyeket ajánlhatok önnek, amelyek élethossziglan tartanak. Ha nem működnek teljes megelégedésére. akkor ön visszakapja a pénzét. És mi van a fejével? — Az rendben van. Még mindig egészen jól szuperál! — önnek azonban erősen hull a haja. Beültetést kellene végeztetnie. Időálló orionból készült hajfajlát ajánlhatok, ez olyan erős, hogy soha többé nem keli kalapot viselnie. Georg újabb adatokat jegyez fel. Azután megjegyzi: — Úgy látom, ön nem kap cleg levegőt. Ki kell cserélnem a tüdejében a szelepeket. Ön svájci, ugyebár? — Igen, persze. De miért kérdi? — Meri, ha amerikai volna. akkor a pótalkatrészeket a tengeren túlról kellene hozatnom, s ez két hónapig tartana. — Elkészült? — érdeklődik az ügyfél. — Igen, ennyi az egész — válaszol Georg. — És meddig tart majd a javítás? Georg egy pillantást vet a munkatervére. — Ha csütörtökön reggel nyolc órakor jön, akkor délután öt órára minden elkészül, kivéve, ha a műszereink olyasvalamit is falainak, amit én nem vettem észre. i — Ha kijavítja mindazt, amit szükségesnek tart. akkor garanciát adhat arra, hogy a lestem legalább még két évig rendben lesz? — Hogyan tehetném? — tiltakozik Georg. — Azt hiszi talán, hogy orvos \«-i gyök? — Itt a fiaméknál. De utálom ezt a várost. Amikor meghalt az uram, akkor jöttem el hozzájuk. De csak ülök naphosszat a parkban a pádon, vagy itt léblúbolok egyedül. Aztán Istenben tényleg nem hiszel ? — Még kiderül magáról, hogy valamelyik szekta tagja. Ahol a szabályzat szerint boszorkány láncot járnak éjszakánként a temetőben. — Ne bolondozz! Isten nevét a szádra hiába ne vedd! Megbüntet, '— Még u végén meg is ijedek. Hittérítővel még úgysem ittam sört — mondta a fiú, és kényelmesen hátradőlt a széken. — Olvastál te már valamit a Bibliából? — Erzsi néném! Vagy nagyanyám! Mit gondol, van nekem ilyesmire időm? Az öregasszony a szatyrába nyúlt. Odaadta Bibliáját a fiúnak.— Olvasgasd fiam, nekem már úgyis rossz a szemem. Meg aztán, ami nekem kell. azt már tudom kívülről. Ezt rád végrendelkezem. Vissza sem kell adnod többet. Díszes, bőrkötéses Biblia volt. Látszott róla, hogy régi, a fiú rögtön arra gondolt, hogy mennyit adhatnak ezért az antikvá- «htmban. Van, amelyik háromezret is megér, egy Bibliánál ezt sosem leltei tudni. — A János Jelenésekről szoló részt olvasd el! Tudom, aki nem hisz, azt a gye- hennatűz égeti meg. És hu valaki nem találtatott beírva az élei könyvében, azt tűznek tavába vetették. — Hogy fér a maga fejébe ennyi hiábavalóság ? — Jaj. ne mondj ilyeneket, mert elpusztulsz te is ebben a városban. Ezt mondja a jelenés: És port hányván az ő fejökre, kiáltanak sírván és jajgatván, és mondván: Jaj! Jaj! az a nagy város, amelyben meggazdagodott mindenki, akinek hajói voltak a tengeren, annak drágaságaiból, hogy elpusztult egy órában! — Maga nem lenne jó QTP-reklám! — Lehet, meglehet, Fiain, neked meg fog bocsátani a mindenható. Ezért is szeretlek. Gyere üljünk fel a vonatra, megyünk hozzám. Már két éve nem voltam odahaza. Meghívlak. A fiú meglepődött. Még hogy ő menjen el ezzel a vénasszonnyal! De aztán úgy gondolta, két napig ráér. — Van nálam tízezer forint. Most vettem ki a bankból. Ne törődj semmivel. .— Menjünk — vágta rá szinte öntudatlanul Feri —, de nem tetszik nekem az Erzsi néni .megszólítás. Ezentúl nagyanyámnak hívom. Az öregasszony elsőosztályú kocsira váltott jegyet. Végig az úton csak beszélt, beszélt. Közben a fiú. szégyellte magát emiatt. de mégis arra gondolt, hogy vajon hol tarthatja az öregasszony a pénzét. Játszott a gondolattal: ki jönne rá, ha megszerezné tőle? — Te most arra gondolsz, hogy ki akarsz rabolni — szólalt meg hirtelen az öregasszony, megigazítva a fejkendőjét, amolyan csendes felháborodással. — Kellene neked is a pénzem, mi? — Honnan jött rá? — Gondoltam fiam. Ha meg akarsz tudni valamit, képzeld magad a másik helyébe. Miért utazol le egy ilyen csúnya vén- asszonnyal? — Magával viccelni sem lehel? — Én már megöregedtem. Egy fabatkát sem ér az életem. A városban is. a falun is egyedül vagyok. Csak hunyorgók a világba. Az öregasszony házában egyenletes por lepett mindent. Régi parasztbútorok álltak a konyhában, szobában. Látszott, hogy régen jártak itt. Az ablak előtt, úgy száz méterre húzódott a sínpár. Félóránként, negyedóránként ment el egy-egy vonat. — Üljél le fiam. Van négyéves barackpálinkám. Még az uram főzte. Isten nyugosztalja szegényt. Hozok neked, biztosan jól összeérett már. • Ittak é.s hallgattak. Egyszer csak újabb ötlettel rukkoli k: az öregasszony. — Menjünk ki a. temetőbe, nézzük meg az uram sírját! Megcsináljuk, felgereblyézzük. remélem segítesz. Ut-ana imádkozunk érte a templomban. — A sírt megcsinálom, de az imádkozásból hagyjon ki engem. Addig majd olvasom a Bibliáját. Kihúzgálták a sírról a gazokat, virág nem volt. de egyenletessé simították a dombot. Aztán a fiú leült a templom előtti padra. olt várta az öregasszonyt, figyelte a lányokat. Nagy kék. piros kannákban vitték a tejel a gyűjtőhelyre, Visszafelé az öregasszonyt néhányon megállították, kíváncsian kérdezgették. A háznál a vénas?.- szony megkérte a fiút, menjenek még ki a sínekhez, hát oda is kisétáltak. Eres kezével végigsimogatta a fényes sínt, felállt, s könyörgően a fiúra nézett: — Most megszolgálhatod a tízezer forintot. Neked szántam én azt, mikor eljöttünk, teltettem a szekrény tetejére, ott megtalálod. Szeretlek téged, mert olyan becsületes vagy. eddig is segítettél nekem. Hasonlítasz a fiamra. Én mar nem tudok élni. Meg akarok halni, de nem tudok'. Isten elölt bűn az öngyilkosság. Segíts nekem. Mindjárt jön a gyorsvonat, tudom kívülről a menetrendet, az uram vasutas volt. Csak egy kicsit lökjél meg! Az Isten szerelmére, csak egy nagyon kicsit! Téged kerestelek a mozgólépcsőn, a pályaudvarim. már egv here téged kereslek. Ne haragudj rám. Tiéd lehet a pénzem, mindenki azt hiszi, hogy magam ugrottam a vonat alá. Mert én már régóta a vonat alatt élek. Egész életemben a vonatokat néztem. Abból a házból, abból az ablakból. Nem mentem én velük sehova, csak arra az istenverte Pestre. Nem vittek engem sehova a vonatok, én már gyerekkoromban a sínek alatt éltem. Csak a sok zakatolás és kész. Csak egy kicsit lökjél meg fiam mindjárt itt a vonat. A fiú meghökkent liedten szaladni kezdett a sínek között. Már ponttá zsugorodott az öregasszony amikor meglátta a mozdonyt. De hiába Integetett, ezt talán egyetlen mozdonyvezető sem vette volna komolyan. Nem közölték az újságok sem a hírt. A .fiú később tudta meg. hogy az öregasz- szonvnak nem volt senkije, a szociális otthonból szökött. Kicsit dilis volt. mondta egy nővér. Eltűnt a Bibliája is. pedig ez volt az egyetlen dolog, ami még érdekelte. A fiú kopjafát faragott a sírjára. S azóta várakozik. Várakozik az aluljárókban, a pályaudvarokon. Maga sem tudia mire. Talán'a nagymama-időre? — kérdezi magától is nevetve, miközben úgy érzi. hogy szűkül a varos. Bakterházzá zsugorodik.
