Észak-Magyarország, 1980. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-19 / 246. szám

fSZA^-MÄGfÄ'^OtSZÄG 6

tSiO. október T9„ vasárnap

A magyar Kojakot úgy reklámozták, hogy „film a közönségnek”, és kedvcsináló szlogenként az is szerepelt a hirdetésekben, hány színész játszik benne.

Nem tudom, ki találta ki ezt a „film a közönségnek” fordulatot, de az biztos, hogy a sandaság sem hiányzik ebből a megfogalmazásból. Ha ugyanis ez a magyar film, ami a közönségnek készült, akitor ez azt is jelenti, hogy az ösz- szes többi viszont nem nekik készült. Ez pedig rímelni akar a közvélemény egy részének arra az — egyébként alaptalan — vádjára, hogy a magyar filmrendezők nem a nagyközönségnek készítik a filmeket.

Hagyjuk most a sanda- sagot, nézzük a „hány színész játszik benne”-féle, egyébként nem elítélendő, reklámfogást. Vajon tényleg hat-e ez valakire?

Ha a filmgyártás és a mozi forgalmazás . múltjára gondolok, akkor nem is olyan légből kapott elképzelés. hogy a színészek szá- > mával, s még inkább nevével, lehet jól eladni a filmeket. Fiatal nézők, akik most a televízióban látják először a Marlene Dietrieh- produkciókat, el sem hiszik talán, hogy ezeket jó ideig kizárólag azért nézték meg. mert a német származású színésznő játszott benne. Maga Marfene említi visszaemlékezéseiben: a mozisok úgy kötöttek üzletet a filmgyárral, hogy évente legalább két Dietrich-filmet kell kapniuk az előre kifizetett pénzükért. Emiatt néha be sem fejeztek egy produkciót, s már kezdeni kellett a következőt.

Volt tehát valóban olyan idő. amikor elég volt kiírni a moziplakátra. hogy Marlene Dietrich vagy Greta Garbo és elég nagyszámú sokaság biztosan megváltotta a mozijesvet. Függetlenül a rendező nevétől — gyakran nem is tudták, vagy nem is nevezték meg —. függetlenül a film történetétől. S bátran tehették. mert azt is tudhatták, ■hogv ugvanolvan szerepben fooiák viszontlátni az imádott sztárt, mint ahonvan először megtetszett nekik.

Legfeljebb a partnerek változtak az oldalán.

Létezik-e ma is ez a fajta moziba járás a színész kedvéért? Azt hiszem, nem létezik. Se nálunk Magyar- országon, se más országában a világnak. Mastroianni nevével fémjelzett művek buktak már meg Olaszországban, Cardinaléval a főszerepben kevés számú néző volt kíváncsi nálunk, egy nem is rossz filmjére, s ha magát Telly Savalast, az „igáé” Kojakot szerződtetik a magyar filmhez, aligha lenne nagyobb a nézőszám, mint Inke Lászlóval. (Félmillió körül tartott szeptember elején a nézőszám, ami tekintettel a nyári bemutatásra, komoly siker, de már csökkentek a film esélyei az egymillióra, . amit pedig egy ismeretlen, hatéves kislánnyal, Czinkó- czi Zsuzsival, az Árvácska nem is olyan régen elért.)

A sztárok neve ma önmagában kevéssé vonzó. A világhírességek nagyobb része ma már jó színész, olyan, aki ritkán , mászik bele önszántából egy sze- reptípus-skatuiyájába. Kivételek persze akadnak: Bud Spencer például nehezen képzelhető el másként, mint keményöklű mackós hekusként, és Bronson is többnyire a sors viharaiban meggyűrődött áldozat —. aki végül bosszút áll. De már Peter Fáikról is ledérül t, hoav nemcsak a kutva szálából kihúzott bal lonkabátiával térülő-forduló Colombo tud lenni, hanem például egv-. halálát váró. érzékeny szívű férfi is. Jack Nicholson, vagy Gene Hackmann filmről filmre bizonyítják: mindent tudnak, amit a színészmes- terségből tudni lehet. S ha most végigtekintünk képzeletben ezeken a sztárokon, még két dolog feltűnik. Az eavik: ilyen egyértelmű

népszerűsésű női sztárokat az elmúlt tíz évben nem láthattunk. A másik: hol van ez az alacsony Jack Nicholson — vaev Dustin Hoffmann, vagy AI Pacino. hoav őket se hagyjuk lei a sorból — a hairian volt szálfatermetű sztároktól? Hackmann ugvan nagydarab fickó, de ő sem az a kimondott szépfiú. Peter

Fáikról meg ne is beszéljünk. 30-—10 évvel ezelőtt, mint őrültet zavarták volna ki az amerikai filmgyárak udvaráról, azt, akinek az jut az eszébe, hogy egy

— nem komikus — férfifőszerepet alacsony, félszemű színésznek adjanak oda.

Mi lehet az oka, hogy a világ — velünk együtt —• elfogadja ezeket a sztárokat? Az egyik ok talán maga a történelem. Az elmúlt fél évszázad éppen elég személyes próbatétel elé állította az emberiséget, hogy még a legromantiku- sabb lányok se h'igyjenek a hórihorgas amerikai —• vagy más nemzetiségű — üresfejű szépfiúkban. Valahogy több becsülete lett az észnek, a kitartásnak, s még néhány tulajdonságnak, mint a külső megjelenésnek.

S ami talán ennél is fontosabb: a filmből mind gyakrabban filmművészet lesz. Olyan, amelyben valódi1'színészek valódi jellemeket: próbálnak ábrázolni. S ez visszahat a hagyományos mozidarabokra' is. Ingmar Bergman filmjei után, amelyben Liv Ull- mann játssza a női főszerepet — az elmúlt évtized legnagyobb sikerű filmszínésznője, de semmi köze a sztárokhoz —, a nézőnek is más tapasztalata van. mint régen. Lát egy,, már nem is egészen fiatal' nőt, például a csúnyaság határán, egy asszony létére 'is megasza- lódott öregláqytk (Őszi szonáta), aztánt- -ü'gyancsak tőle egy oiyáú • izgalmas, von* zó. nőt, hogy; á .íeghibátla- riabß-idomú sztár,jelölt sem tud hbzzá hasonló érzelmeket kiváltani:' S a mozi- nézők nemcsak Búd Spencer vagy Charles Bronson filmjeit nézik, hanem Woody Allenét is, meg Jyll Claybourgét — ő az amerikai film Liv Ullmannja

— meg a francia Isabelle Huppert filmjeit is. és tudják. mi az. amit a színházi zsargon így fogalmaz: embernek ember által való ábrázolása.

Ügy tetszik, a filmsikerek is kezdenek eltolódni olyan művek irányába, ahol a nézők ilyesmivel találkoznak.

B. L.

A Miskolci Nemzeti Színház újabb budapesti vendégjátékra készül: a fővárosi Nemzeti Színházban két estén szerepel majd a miskolci együttes, október 27-én, hétfőn este Szép Ernő — Egerben már bemutatott és Miskolcon csak a későbbiekben szinte ke- eiilő — Lila akác című, hőÚjabb pesti venüéiiálélc

romíelvonásos szerelmes históriáját mutatja be Hegyi Árpád Jutocsa rendezésében, majd másnap, 28-án este Brecht A szecsuáni jólétek című, az elmúlt évad

vége felé már a fővárosban is igen. nagy sikert aratott, múlt évadból áthozott, Csiszár Imre rendezte, kétrészes példázatának megismétlésével szerepel.

Villanyszerelői szakin un-. k ás-bizonyítványát 1954- ben szerezte a Lenin Kohászati Müvekben. A középhengersoron, Közép- Európa akkor legkorszerűbb hengerdéjében, majd 1 a vasöntödében dolgozott 14 évig. Aztán hazaköltözött, a szerencsi kenyérgyár villanyszerelője lett. Az LKM-ben leli KISZ-tag. a kenyérgyárban pedig felvételét kérte a pártba. Közben megtanult egy sor szakmát, amolyan ezermesterként Ismeri környezete. Tíz éve dolgozik a Szerencsi Bútoripari Szövetkezetben, március óta a 21 tagú párt- alapszervezet titkára. Aranyosi Gábornak hívják.

— Hogy érzi magát?

— Néha úgy. mint hal a vízben, máskor meg fel tudnék robbanni a’ méregtől. Nagyon sok mindentől függ az ember közérzete. A jó kedélyhez nem kell sok, egy jól sikerült műszak is ■elég. És nem kell sok a „pipához” sem, ha belegondolok, hogy egy nyavalyás oxigén-, meg egy dissous- gázpalack miatt nem tudunk megjavítani egy értékes gépet, alig tudom visszafojtani a káromkodást.

— Vannak, akiket ilyesmi nem dühít.

— Nem szerelem az ilyen langyos embereket, nem is értem őket. Irigyelni sem tudom, legföljebb azért, mert az ilyenek nem igen kapnak infarktust.

— Most mi a legnagyobb gond a szövetkezetben?

— Nyilván az elnöknek is más a gondja, az asztalosnak is, az adminisztrátornak is, nekünk tmk-sok- nak az a problémánk, hogy nem lehet alkatrészeket kapni a gépekhez. Nincs illeg ez a két palack, hiába igényeltük meg, mégcsak vissza sem igazolták. Megvan már a pisztoly, a többi tartozék; csak a palackok miatt nem tudunk hegeszteni. Egy esztergagép is kellene, de az meg már anyagi kérdés. Véleményem

szerint igencsak megérné a pénzt, mert akkor összebarkácsolnánk mi is a hiányzó alkatrészeket. így meg csak szaladgálunk fü- höz-fához. ismerős kisiparost keresgélünk, aki megcsinálja. De neki nem olyán fontos, mint nekünk, ő nem tudhatja, hogy ezeknek a drága külföldi gépeknek nem szabadna állniuk. Kemény pénzt fizetett értük a szövetkezet, ezt az összeget meg kell szolgálniuk. És a megrendelő, a kereskedelem sem Veszi jónéven, ha késnek a szállításaink.

— Jó hogy ilyen drága, külföldi gépeket vásároltak?

— Egyszer én is rákérdeztem. Akkor, amikor az egyik NSZK gyártmányú géphez speciális szerelőt kellett hívnunk, mert itthon senki sem tudta megcsinálni. A német szakember kiszállása körülbelül 35 ezer forintba került. Aztán megmutatták az asztalosok, hogy milyen munkát végez az és milyet a hasonló céllá gyártott magyar. A különbség óriási, meggyőztek. Persze ilyenkor is háborog egy kicsit az ember: miért az a nagy kontraszt a német és a magyar szerszám- gépgyártás között. Nekünk pedig adnunk kell a minőségié, a szövetkezetektől minőségi munkát vár a népgazdaság. No és olyan terméket, amelyet a nagyipar nem tud gazdaságosan előállítani.

— Hogyan él és mi a véleménye a szövetkezet bátorairól?

— Nem keresek túl sokat, annak ellenére, hogy megbecsült embernek érzem magam. Két gyerekünk van, Edit 18 éves, Zsuzsa 11. Ahogy nőnek, úgy nö az igényük, szeretnek szépen öltözködni. Jövedelmünk nagy részét rájuk költjük, a többit meg a lakásra. Szeretem a szép bútorokat, érdekelnek. Véleményem szerint az volna a jó, ha mi különleges, rusztikus vagy kolonial bútorokat gyártanánk. Elkezdhetnénk kisbútorokkal amiből soha sincs elég, aztán meglátnánk , . .

, s

■— A minőség!

— Szerencsére vége annak az időnek, amikor a mennyiség volt a döntő. Csak hajráztunk, hajráztunk. a szervizes me;.; nem győzte járni a könr’é.;et, annyi volt a hiba., Gondolom. meg volt a vasúi lók véleménye rólunk. Igen t Íves. hogy mindenhol a minőséget szorgalmazzák mostanában. Kis szervezést kellene még tanulnunk. Egv villanyszerelő szaktársam mesélte, hogy kivitlék reggel valamilyen munkára az erdőbe, messze a hegvek közé. aztán csak várta, várta este. hogy érte menjenek. De nem mentek, ottfelejtették! És még valami: a protekció ellen kellene felvenni a harcot. Végiggondoltam, rettenetes, hogy mennyit ártunk vele. Kinek? Egymásnak. Tehetséges embert gáncsolunk vele, mert egy tehetségtelen protekciósat a helyére állítunk. Vagy egy bajban levő emberen azért nem segítünk, mert a segítségünket egy protekciósra pazaroljuk...

— Most, amikor párttitkár lett, módjában áll, hogy formálja az emberek gondolkodását.

— Nem kell ahhoz párttitkárnak lenni. Én különben sem vagyok valami jó képességű szónok, nem igen tudok sok ember előtt beszélni. De munka közben mindenről szó esik. És politizálhat az ember baráti körben, sőt családi körben is. Nálunk érdekesek mostanában a csevegések, a lányom egy sikertelen felvételi vizsga után keresi a maga igazát, a feleségemet meg ugyancsak párttitkárnak választották a munkahelyén ...

Lcvsy Györgyi

Vaderna József:

es

n r

Szép, napsütéses délután. Az öregasszony hunyorgott. A nap a Keleti pályaudvar aluljárójánál pontosan a szemébe vágott.

Fölállt a mozgólépcsőre. Figyelte az arcsorozatot. -A szemek a mozgólépcső mozgási sebességének gyorsaságával hagyták el az ő szemét: Amikor leért a metróhoz, visz- szafordult. Megtette még néhányszor az utat, de nem találta azt az arcot, amit keresett. Visszament a peronra, a vonatok, a másik szufollság, a másik tömeg közé. Bő parasziköténye zsebébe ejtette a kezét, s nekitámaszkodott a lépcsőfeljáró betonkorlátjának.

A fiúk mindennap itt voltak. Sört ittak, leszólították a lányokat, máskor a külföldiektől cigarettát, farmernadrágot vettek aztán továbbadták. Az öregasszony percek óta figvelte őket. Aztán már csak azt a fekete fiút nézte, akit már két napja észrevett. Utánament az automatához, s csendesen megszólította.

— Édes fiam. maga nekem nagyon tetszik. Olyan becsületesnek látszik...

— Hagyjon engem békén, vénasszouy — vágott vissza a fiú. nem látja, hogy nem ismerkedem? Majd. ha húszéves lesz megint. akkor jöjjön. Addig menjen a nyugdíjasklubba !

— Igen, igen, fiam. Aztán Istenben hiszel-e?

A fiút váratlanul érte. sőt megdöbbentette a kérdés. Egy pillanatra elveszítette hetykeségét.

— Én? Nem hiszem, hogy hiszek. Demit érdekli ez magát?

— Csak azért, mert Isten jó. S aki jó, abban van Istenből egy kicsi. Te jónak látszol. J ;j-k

— No ne hízelegjen öreganyáin, tneg hogy bennem Isten!

Ebben a pillanatban értek oda a többiek. meghallották az utolsó szavakat. A fiú zavarba jött. Röhögve kérdezgették tőle:

— A Ferkó átkeresztelkedett ?

— Ki ez az öregasszony? Csak nem a Mária? Vagy a Magdolna?

Feri hirtelen ötlettel szólalt meg:

— Bemutatom nektek a nagyanyámat.' Most jött a vonattal, és összefutottunk. Na, mit szóltok?

A csendet az öregasszony törte meg.

— Gyere fiam, igyunk meg egy üveg sört. Elég faragatlan barátaid vannak.

— Nincs nekem pénzem, nagymama — 1 mondta Feri. de az öregasszony rávágta:

— Ki kérdezte? Én hívtalak, vagy nem?

Peri megadóan ballagott újdonsült nagyanyja mellett. Csak annak örült, bogy most a többiek irigykedhetnek. Kinek van ilyen nagyanvja? Aki sört iszik az unokáival?

— Mi van. fiam? MégkukuUál? — kérdezte az öregasszony győzelme teljes tudatában.— Szólíts csak Erzsi néninek, de ha akarod, unokámmá fogadlak. Az igaziak úgysem törődnek velem. Velük még sört sem ittam Látod, csak tengek-lengek itt, mint ti. Nem való vagyok én már semmire.

— Azért ne legyen annyira elkeseredve.’ Nem szeletem ha valaki siránkozik.

— Jól van fiam, minek is oanaszkodnil Azért járok ki ide. mert úgy érzem: bármikor fel tudok ülni a vonatra, és haza tudok menni. Egy kis faluban laktam a Dunántúlon. Közvetlenül az állomás mellett. Szeretem nézni a vonatokat.

— Maga Pesten lakik?_____________________