Észak-Magyarország, 1980. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-14 / 241. szám

ma. október Wl, UM Raw-wiK - WTO vSTTStSOft! S Zr© 3 scat Súlyos vízkarok r után Tiszakarádon r r ? tílar hosszú hetek teltek el azóta, hogy a Tisza é.s a Bod­rog ölelte Bodrogköz, térsé­géből kiadták az utolsó hi­vatalos ár- é.s belvízi hely­zet jelen léseket, de a pusztí­tások nyoma még ma is el­szomorítja az arra járókat. Nem kell s nem j.s nagyon lehet dűlőulakon a távolabbi, mélyebb fekvésű határrészek­be menni, hogy száz. és száz hektárnyi, még mindig vízzel borított halárrészt lásson az ember. A Sárospataklól Kiese felé kanyargó főútvonaj he­lyenként még ma is csak hosszú szigetként emelkedik ki a vízből. Mindkét oldalán sárban, iszapban fekvő, ara- tiitlan kalászosok. ' néhány hónapja még ígéretes, nta gazzal benőtt, vízben rotha- . dó kukoricák, tócsákba fűlt, penészedé boglyacsomók, ki­dőlt. elpusztult almaink, s, szinte minden táblán az em­ber elkeseredett, de ,meddő próbálkozásának nyomai: mély kerékvágások, méternyi túrások a sártengérben. Va­lamennyi egy-egy a lehetet­lent. megpróbáló, s azután nagy nehezen kimentett kom­bájn, vagy más gép küzdel­mének a nyoma. •ve A Tiszakarádhoz közeledve egyre szomorúbb ai látvány. Az állandó, több hónapos vízborítástól itt még' a vízi­növény, a kosár- és üvegfonó melléküzemág részére telepí­tett tűzvésszé nagy része is kipusztult. Sárospatakon va­dászoktól hallo ti u k: ..Ilyen még sose volt, a -karádi ha­tárban : a kalászos táblák közepén, vízről legelik a sze­mel a vadkacsák”. Az elágazásnál, szinte mint valami jelkép: a rozsdától alig olvashatók a másutt zöld, de itt a sok esőtől, vagy bu­ta kamaszcsínylől lekoptatott, Tiszakarád féle mutáló, út­jelzőtábla betűi. És aztán lá­tunk vízzel még ma is kö­rülvett tanyái, ahol az, istál­lók körül annyi száraz hely sincs. hogy odakeszítsenek néhány napi takarmányt, vagy legyen hová kihordani az ístállótrágyát. Távolabb elsüllyedt erőgép, valami von­tatóféle teteje- látszik ki a sártengerból. Alig ötven mé­ternyire az úttól, idős ember ? egy legényke, kiskaszával és sarlóval kínlódnak le, tér­dig vízben állva, néhány négyzetméternyit az aratatlan 'búzából... Kenyérnek, érle­lésre mar régen alkalmatlan, megfeketedett, csírázó sze­mek. de némi takarmánynak a nagy szükségben tálán meg­teszi. Csak ebben a gazdaság­ban, a tiszakarácli Új Elet Tsz-ben húszmillió forint ér­tékű kalászos, búza- és árpa pusztult el a vízben, maradt minden erőfeszítés. minden igyekezet ellenére aratatlan. Otvenen, hatvanam talán százan is. kézi szerszámokkal próbálnak megmenteni ebből nehány zsákra, néhány heti abrakolásra valót, fis Karúd előtt meg egy szomorú, az, októberi hidegben megbor­zongó tó látvány: a csorda úszva közelíti, a vjzzel már nem borított, néhány hektár­nyi legelőrészt. H Az. Új Klet Tsz, központjá­ban mostanában ritkán mo­solyognak. A természeti csa­pás . szóllanabbá változtatta az. embereket, még a fiatalok jókedvét is elűzte, de sirán­kozással. kétségbeeséssel -sem találkozni. Mi, a látogatók, akik még a határban látott pusztulás megrendítő hatása alatt állunk, hálásan hallgat­juk Koleszúr Dénes Isz-elnök nyugodt szavait, bizakodást sugárzó érveléseit: — Évek óla váltakozó si­kerrel küzdünk a víz, főleg a belvíz pusztításai ellen. De ilyen súlyos károk még so- . sem érték szinte valamennyi határrészünket, mint az idén. Már május 10. körül 1500 hektárunkat borította a bel­víz. s ebből 800 hektár volta szántó. És azt követően, az évszázad esői. a nyári idő­szakban lehullott, több száz milliméter csapadék viz- és sártengerré változtatott min­dent. Itt még a lánctalpas rizskombájn sem nagyon tu­dott boldogulni .. . Az Állami Biztosító é.s a bankosok fel­mérése szerint a tervezett 119 millió forint értékű, ösz- szes termelési értékből 47 millió forintot pusztított el a víz. De ezek csak a közvet­len vízkárok. A szántóterület közel 70 százalékán még az őszi munkák is lehetetlenné váltak. Rét- és legelőterüle­tünk 90 százaléka ment tönkre... Hogy miért nem vagyunk mégsem elkeseredet­tek, miért nem látjuk kilá­tástalannak a helyzetünket? Nemcsak azért, mert hozzá­szoktunk a nehézségekhez, mert már sokszor kezdtünk mindent elölről . . . Most olyarí nagyok a károk, hogy a sa­ját erőnk kevés lenne hoz­zá... De tudjuk, a ‘termé­szeti csapás legnehezebb nap­jai óta érezzük, mind több intézkedésből tapasztaljuk, hogy nem vagyaink egyedid, nem vagyunk magunkra ha­gyatva . is Sorolja a központi, a mi­nisztériumi intézkedésekéi, a sokoldalú megyei segítséget és a saját erőfeszítéseket, a természeti csapfis után készí­tett intézkedési tervei, amely ■biztosítja, hogy ne álljon meg az élet, ne ragadjon a határt boritó vízbe, sárba a gazdálkodás, hanem újra in­duljon a termelés. A legjelentősebb országos intézkedés, a l^z tagsága, ve­zetői számára megnyugta­tó segítség, hogy nem kell tartaniuk a szanálástól s an­nak hátrányos következmé­nyeitől. A költségvetésből rendezik súlyos pénzügyi gondjaikat. Gyorssegélyben is részesülnek, ha kell, hitelt kapnak takarmányok, műtrá­gya. gépek s minden egyéb megvásárlására, amire itt most szükség van az újra­kezdéshez. És nemcsak a kö­zös. hanem a háztáji állatál­lomány részére is biztosítják az átteieltetéshez • szükséges kti 1 önbözö takarmányokat. — Sokat jelent, segít át­vészelni a legnagyobb nehéz­ségeket a megyén belüli se­gítség is. A megyaszói. príi- gyi. rátkai s más t.sz-ek áltál felajánlott alom- és takar­mány-szalmából több száz ,tnáz,sányií. sikerült bebáláz­nunk és elszállítanunk. Gon-* dókat enyhít a cukorgyári répaszelet is. Nem közvetlen segítség, de megnyugtatóak számunkra azok a hírek is, hogy megyénk más vidékéin, sok gazdaság a tervezettnél több őszi búzát vet az idén. Mert sajnos mi, s a Bodrog­köz más gazdasagai, ezen az aszón adósak maradunk több ezer hektáron a búza vetésé-, vei. És segítséget, kapunk, elsősorban a melléküzemág fejlesztéséhez a Lenin Kohá­szati Művektől is. Nagyon nehéz hónapok, talán évek elé nézünk, de erőt ad. hogy nem vagyunk magunkra ha­gyatva. sok segítő kezet nyúj­tanak felénk ... (I». s.) Vegyipari vállalatainknál Az őszi Budapesti Nemzet­közi Vásár, a fogyasztási ja­vak kiállítása jó alkalom volt arra, hogy Borsod vegyipari vállalatai — a Tiszai Vegyi- kombinál. a Borsodi Vegyi­kombinát es az És/.akmagyar­országi Vegyiművek — elő­készítsék az 1981. évre szóló k eresk ed e 1 m i szerződése kel, üzletkötéseket. — Eredményes tárgyaláso­kat folytattunk és több üzle­tel is megkötöttünk partne­reinkkel. a belkereskedelem illetékeseivel — mondotta Brieger Lajos, a Tiszai Ve­gyikombi nál kereskedelmi igazgatója. — A Budapesti Kender Juta, mint az egyik legnagyobb vásárlónk, 1981- ben 12 ezer tonna polipro­pilén granulátumot vár ' a kombináttól. A belkereske­delem vezetőivel aláírt szer­ződés értelmében minden ed­diginél több', összesen 25 ezer •tonna festékipari terméket -szállítunk a hazai fogyasz­tóknak. Az AGROTRÖSZT vezetőivel kötött megállapo­dás értelmében a VI. ötéves tervidőszakban évente 450 ezer tonna, 34 százalékos nit­rogén tarta lm ú m ű t r ágy ál adunk a mezőgazdaságnak. Találkoztunk a Skála és több nagyáruház vezetőivel, ahol bemutattuk azokat az új, korszerű műanyag csomago­lóanyagokat, amelyeket már a karácsonyi vásár alkalmá­val szeretnénk forgalomba hozni. Korács Ferenc, a Borsodi Vegyi Kombinát kereskedelmi igazgatója a következőkről számolt be: — Rendkívül .sikeres kereskedelmi tevé­kenységről adhatunk szamot. Az, újdonságként bemutatott pvc harmonikaajtóból a IV. negyedévre 10 ezer darabot rendelt a kereskedelem, jö­vőre pedig 50 ezret. Ezt a termékünket eddig csak a fővárosban, a Skala nagy­áruházban lehetett megvásá­rolni. Megállapodtunk az Amfora, a Vasedény és a TÜZÉP vezetőivel, hogy a jövőben üzleteikben az or­szág egész területén árusít­ják majd a • harmonikaajtó-' kát. A kereskedelmi igazgató azt is elmondotta, hogy a VI. ötéves tervidőszak célki­tűzéséiről' tanácskoztak a műanyag ablakok ■előállítói­val. Az a tervük, hogy, 1981- ben csaknem kétszeresére növelik a műanyag ablakok gyártását. A BVK a PEVDI- vel kooperálva megkezdi a kikönnyített profilú pvc-ab- lakok előállítását, amely ke­vesebb anyagot igényel, s így olcsóbb is lesz. A Ma­gyar Alumínium Tröszttel történt megállapodás értel­mében 1981-tól kizárólag a BVK elégíti ki évi 120 ezer tonnás mennyiségben a tröszt marónálronigényét. Énnek ér­dekében — a MÁV közre­működésével — irányvona­lokkal szállítják majd az ér­iékes alapanyagot az alumí­niumiparnak. Az Északmagyarországi Ve­gyiművek első alkalommal ...szerepeli” az őszi BxNV-n, a Budapesti TÜZEP Vállalattal közösen mutatták be a po­rán hőszigetelő anyagokat. — Az volt a célkitűzésünk, hogy a lakosság körében is bemutassuk, népszerűsítsük a hőszigetelő anyagokat, ame­lyekkel építőanyagokat és fü hőenergiát takaríthatnak meg a kislakásépitűk. A si­kerre jellemző, hogy két hét alatt háromszor annyit vá­sároltak a hőszigetelőkből, mint a megelőző három év­ben. A TpZJiiP 1981 -re UK) ezer négyzetmétert rendelt a poránbóL. Most kerül forga­lomba a győri Graboplast Pamutszövő és Műbőrgyár­ral közösen gyártott új ter­mékünk, a tornaszőnyeg, amely iránt több sportegye­sület és iskola is érdeklő­dött — mondotta Lcnduai László, az ÉMV reklám-pro­paganda osztályvezetője. <f . er) Szakítópróba Nagyobb terhek emelésénél használatos az úgynevezett fülecselt kötél, amelyet a December 4. Drótmüvek sodremüvében készítenek. Minden kötélen elvégzik a szakítópróbát, megvizsgálják, hogyan reagál a csavarásra, bemérik szilárdságtani jellemzőit. Képünkön az a berendezés lát­ható, amellyel a fülecselt kötelet vizsgálat alá veszik. Az eredmények azt mutatják, hogy a sodrómüben gyártott kötelek jól bírják a különféle terheléseket. * * & » t i i i s * > s $ I tf S i r f r i * t t i r ( t s ». i t » i i t I * £ * 9 1 t * f < * I í 5 > I í 5 A telephely végre felépül •másik két. szövetkezetre is. Nem hagyott nyugodni a dolog, s visszatértem a „tett” színhelyére: a Fejlesztjük a szolgáltatást?! címmel koráb­ban megjelent riportom él­ményanyagát adó Putnold Vegyesipari Szövetkezet épü- * lő telephelyére. Akkoriban, bármily sajnálatos, áldatlan á 11a po tok r ól 'számol ha tta m be, most.‘azonban azt tapasz­taltam, hogy a lehetőségek­hez mérten kellőképpen elő­rehaladtak a munkálatokkal, s várhatóan az esztendő vé­gére befejezik az építkezést. Néhány szót a gazdáról, a vegyesipari szövetkezetről. Elsőként 1975-ben tudatták a tagokkal, hogy új telephelyet szándékoznak építtetni, ahol minden másként lesz. Meg­szüntetik majd a matuzsále­mi kort megért mosodát és vegylisztítót, s az új telephe­lyen tágas és korszerű moso­da, vegytisztító, konlekció- üzem várja a tagokat, szociá­lis épületekkel, kiszolgáló- irodákká i. tank-műhely és ga­rázs. Azóta minden évben tü­relmet és megértést kellett kérniük a tagoktól, mert bi­zony viszontagságosán las­san épült az új telephely. A szövetkezet dolgozói minden évben emelt tervet teljesítet­tek, a mostoha körülmények ellenére igyekeztek feladatai­kat maradéktalanul ellátni, hiszen a Putnoki "Vegyesipari Szövetkezet megyénk 194 községének sokirányú szol­gáltatásáról gondoskodik. Na­ponta például 1500 kilo­gramm súlyú ruhát mosnak tisztára. Van órásrészlegük. cipészet ük. fodrászatuk, egy­szóval a mindennapi szükség­letek szerint igyekeztek meg­szervezni a szolgáltatást. A baj ott kezdődött, hogy nem találtak kivitelezőt az új telephely megvalósításához, ugyanis kis munkának Ítél­tetve. egyetlen vállalat sem fogadta kegyeibe a munkát. Végül az illetékesek úgy dön­töttek. hogy a Putnoki Építö- és Szakipari ‘ Szövetkezetted, valamint a Putnoki Tö- VÁLL-lal vállaltatják el ezt a gazdaságtalannak játszó beruházást. Mint később ki­derült. ráfizetéses volt a vál­lalkozás. Kezdetben a vegyes­ipariak maguk készítették el a terveket, s bármennyire je­les szakembereik vannak, ez a próbálkozás meghaladta erejüket. Bár az új telephely létrehozása kezdetben mind­össze 30—40 millió forintot igényelt, azonban ez a fajta tervezés és építés ismeretlen volt a szövetkezet dolgozói­nak. Ugyanez vonatkozik a Sem anyagi, sem műszaki, sem emberi, tehál szakembe­ri ''feltételeik nem voltak, ugyanakkor számos alvállal­kozóval kellett dolgoztatniuk. Nem mindig szerencsés elő­hozakodni a múltbéli dolgok­kal, s talán ma már fátylát lehetne borítani a történtek­re, azonban égy tanulságot mindenképpen levonhatunk az ügyből. Fejleszteni kíván­ták a szolgáltatást egy fej­letlen szolgáltatóiparral. .. Jelenleg, miként ott jár­tamkor tapasztaltam, az épít­kezés jó ütemben folyik. Ke­vés szó esik a korábbi ha- tó i 'idő-módosításokról, terv­változtatásokról, s mindazok­ról a gondokról, problémák­ról, amelyek befolyásolták, illetőleg lassították az építke­zés menetét. Amióta a Bor­sod megyei Beruházási Vál­lalat irányít, lényegesen szer­vezettebb a munka. Tulaj­donképpen alig lehet elma-. rasztalni a beruházó és kivi­telező szövetkezeteket. Ismert a mondás, sokat akar a szarka, illetőleg nem is ő akarta, csupán rakényszerí- lették. Ez lény. Mindazonál­tal bizonyára saját házuk tá­ján is voltak hiányosságok, amelyek hozzájárultak az épít kezes el húzódásához. Két igazi vesztese van en­nek az ügynek. Elsőként em­líthetem a vegyesipari szö­vetkezet dolgozóit, akik az évek során mindig arra vár­tak. hitegették őket, mert hát más egyebei nem is le­heltek a vezetők sent, hogy végre felépül az új telep. Megnéztem ugyanis azt a mosodát é.s vegytiszta ói. ahol most dolgoznak. Őszintén szólva, elég nehéz szenve­dély mentesen szólni az ottani állapotokról. Alacsony, leve­gőtlen, zsúfolt munkahely, ugyanakkor veszélyes is. illó- anyagok és gőzök fojtják az embert. Bár még ebben az esztendőben befejeződik az építés, azonban a költözkö­désre. illetve az üzemszerű termelésre majd csak a jövő év közepe táján kerülhet sor. Most már nem engednek a huszonegyből. Azt akarják, hogy ha eddig vártak, akkor minden készüljön el. Ügy tű­nik. a két kivitelező szövet­kezet. szakemberei a tőlük telhető legjobbat igyekeznek létrehozni. Az évek során na­gyon sok gondjuk volt a ter­vezéssel, s voltaképpen a végleges terveket csak 19*79-' ben kapták meg. Ugranak- kor el kell ismerni, hogy mindkét szövetkezetnek egy­általán nem volt semmiféle tapasztalata ilyen szolgáltató telephely, s tegyük hozzá ilyen korszerű létesítmény megvalósításában. Most úgy tűnhet, hogy a korábbi bíró-: latommal ellentétben, túlsá­gosan is védem a két szövet.-’ kezetet. Egyszerűen arról van szó, hogyha valaki végiggon­dolja az ötlettől a megváló-' sításig szétintíázó munkái” akkor nem mer, sót tahin, nem is szabad erélyesen galmazhla. Tudvalevőleg, a kívülálló, jelen esetben az újságíró, ha nem tud hasz­nálni. akkor legalább ne árt­son az ügynek. Nincs szük­ség itt újra előhozakodni egy sor olyan részletkérdéssel,’ amelyek ma már a feledés homályába kerülhetnek. Pél­dául, hogy sok volt a kon­zultáció, az értekezés: szer­vezetlen. helyesebben egyál­talán nem volt .szervezett a munka. Mindez, már a múl­té. Egy kérdés azonban riiég foglalkoztat. Történetesen az. hogy ha végül elkészül az új szolgáltató-telephely, meny­nyire lesz gazdaságos. Mert hát végül is ez adja meg a* zárszói. A vegyesipari szövet­kezet szakemberei úgy vélik,' hogyha végre sikerül meg­szüntetni a jelenlegi, nehéz mUnkakörül mén y eket. a kkor már megérte. S idekívánko­zik még egy kérdés: Miután a mosodához elég nagy meny- n.viségű gőz kell talán ezt az egész új szolgáltató létesít- . niénvt olyan helyre kellett volna vinni, ahol van gőz, például Kazincbarcikára, a hőerőmű közelébe. De nem akarok utólag okvetetlenked- ni. Ügy vélem, a vegyesipari' szövetkezetnél tapasztalt munkakörülmények között is kiemelkedően dolgozó tagok; megérdemlik, hogy a várva várt új telephelyre költözze­nek. i Karcsi Inwé “

Next

/
Thumbnails
Contents