Észak-Magyarország, 1980. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-14 / 241. szám
«SWOT«© CSZ Aí * MAGV ARORSZÄG 4 ?®@0. október 1A,, kedd A képernyő előtt Két véglet Két véglet jellemzi az elm.últ héten képernyőre került hazai tévéjátékokat: bár az első műsorban pergett, de alighanem csak szűkeb b közönségrétegekhez került közel a IV. Henrik király című tévédráma, a másik póluson pedig a Képviselő úr című tévékomédia áll, amit szombat este a legszélesebb nézörétegek szórakoztatásának szándékával tűzhettek műsorra. E két végletről érdemes néhány szót szólnunk. * Éppen negyvenkilenc évvel azután, hogy befejezte a dráma megírását, került képernyőre Füst Milán méltatlanul elhe- vertetett műve, a IV. Henrik király, a történeti ábrázolást a lélektani szemlélettel egyesítő mű. „Henrik király rejtélyes szenvedély megszállottja, személyisege állandóan változik, de a bulcás pillanatában megvilágosodik alakjának értelme. E shakespeare-i hatásokat mutató király indulataiban megtisztuló humanista lázadó, aki szembeszáll a kegyetlen világ törvényeivel’’ —, olvashatjuk róla. Harminchárom évet kellett várnia a drámának, amíg a Madách Színház — nem sokkal a szerző halála előtt"— bemutatta, és újabb tizenhat esztendő teít el, amíg — egy várszínházi bemutatást leszámítva — képernyőre került, tévéváltozatban közkinccsé lehetett. De vajon tényleg lett-e, vagy lehetett-e? Litványi Károly dramaturg tömörítő munkája kitűnő, Esztergályos Károly rendező igazán az alapműhöz méltó változatot alkotott, s Bíró Miklós képei, elsősorban közelképei igen jól segítették a nézőt a csak a lényegre, a mondandóra koncentrálásban, a siker mégsem lehet teljes. Nem bizonyos, hogy a nézők nagy többsége előtt tisztán értelmezhetően állt IV. Henrik király alakjának fentebb idézett értelmezése. Holott Esztergályos — híven Füst Milánhoz — éppen azt érzékeltette igen markánsan, hogy ez a szertelen, az írott és íratlan törvények oktal an korlátáival szembeszállni kész király mennyire, nem volt képes semmi alkalmazkodásra, mennyire kivált mások közül, mennyire teljesebb életre törekedett, s ezért vált gyűlöletessé mindazok számára, akik csak a korábbi hatalom előírta szokványok- „n tudnak és mernek gondolkozni, s ezért sorsa csak tragikus bukás lehet. Kitűnő volt a címszereplő megválasztása, a fiatal Galffy László mindvégig a királynak ezt a kamaszos kiforratlanságát, lázadásra készségét, mindig- változtatni-akarását éreztette meg. Miért félő hát, hogy a IV. Henrik király mondandója nem jutott el a legszélesebb nézőrétegekhez? Mert Füst Milán drámája igen sok áttétellel közli mondandóját, kitartó figyelmet, együttgondolkodást követel a nézőtől a játéknak mind a 125 percében, s mert a nézők igen nagy hányadának szokatlan, hogy este nyolckor ne elvárásainak és kényelmes megszokásainak inkább megjelelő szokvány tévémutatványt kapjon, hanem olyan drámát, amelyben egy király életútja mögött mai környezetére érvényes tanulságokat is asszociálhat. Örülnék, ha tévednék és a drama közönségsikere aggályomra rácáfolna. * Nem lehetnek ilyen gondok viszont a Képviselő úr bemu- ftatásával. Guthy Soma — megyénk szülötte, tállyai ügyved — és Rákosi Viktor, a századforduló idejének két írója közösen írt szórakoztató bohózatokat. (Rákosi igen sokoldalú író volt, Guthytíak sem ez volt a főfoglalkozása, inkább valami kirándulás volt mindkettőjüknek.) Közös bohózatukat most Kállai István ültette át képernyőre és Bánki Iván rendezésében láthattuk a nem éppen túlzottan igényes, de egy kellemesen derűs szombat esti óra nyújtására nagyon is alkalmas játékot. A századforduló francia bohózatainak hatását tükröző játék igen szellemesen csipkedett meg egy-két hazai vonatkozású jelenséget — a kortespénzzel való képviselőválasztást, a ^,fenn az ernyő, nincsen kas” uraskodó életet stb. — és igém jó alapul szolgált arra, hogy Kállai, illetve Bánki Sván keze nyomán jó sodrú, különösebben elmélyedő figyelmet nem igénylő, de nem is haszontalan időtöltés-értékű bohózat kerekedjék előttünk. A színészek — elsősorban Bodrogi Gyula és Lukács Sándor — felszabadult vidámsággal komédiáztak, s külön is kiemelendő Dayka Margit, helyenként szinte önálló betétnek is elfogadható, derűkeltő jeleneteinek sora. Benedek Miklós Októberi estén Vigasztalan őszi esőben, eseménytelen októberi estén kopogtattunk be Tokajban Tenkács Tibor festőművész vendégszerető, barátok, jó szándékú látogatók előtt mindig nyitott házába. Az élőkért szépen ápolt szőlősorait az eső verte, de Tenkács már a közeli napok szüreti munkáit, meg a várható termést ecsetelte. Lakásában most eltér a rend a megszokottól. Bővül a kis ház, folyik az építkezés, annak minden kényelmetlenségével, várakozásteli izgalmával. De a vendégnek mindig jut hely a műteremben. ahol most is igen sok új kép áll a falhoz támasztva, várja, mikor találkozhat majd a nagyközönséggel. Az elmúlt évben augusztus 19-én nyílt meg a Tokaji Galériában Tenkács kiállítása, amelyen legújabb évei terméséből hatvan festményt mutatott be. (Annak idején méltattuk is tárlatát.) Azóta nem találkoztunk műveivel. — Amikor Tokajban bezárult a kiállításom, annak anyaga vándorolni kezdett — halljuk a művésztől. — Baráti hívásoknak, .művelődési intézmények felkérésének eleget téve indult el tizenhárom hónappal ezelőtt az a vándorkiállítás-sorozatom, amely a Tokajban bemulaTibornál tóét műveim egy részét, mintegy harminc festményt kínál az érdeklődőknek megtekintésre. Eddig tizennyolc helyen mutatták be, elsősorban a szomszédos Szabolcs és Hajdú megye községeiben. Ügy érzem, nőtt Tokaj vonzáskörzete, átléptük a Tisza vonalát. Ezt nem abból következtetem, hogy az én képeimet is meghívják oda kiállításokra, hanem abból, hogy mind több szabolcsi község orientálódik ide. s nemcsak vásárolni jönnek az itteni boltokba, hanem á Zilahy György Művészetbarátok Köre, annak rendezvénysorozata is vonzza az ottlakókat. Az ottani művelődési vezetők között is sok e kör tagja, ez segít az érdeklődés kielégítésében. Arra a kérdésre, mivel foglalkozik mast, vaskos vázlatfüzetet vesz elő. Telis-tele tájak, utcasorok, jellegzetes házak képeinek vázlataival: — Négy hetet töltöttem a nyáron Sopronban és Kőszegen. A két város és környéke, a sok-sok műemléképület, megragadó városkép igen megfogott. Élményeimet e vázlatokban rögzítettem. Ha az építkezéssel végeztünk, ezek alapján szeretném soproni és kőszegi benyomásaimat megfesteni. (bs*) egyszerre választottam. Azt vailom, amit Domanovszky: a gobelin a festő kirándulása a textíliára. Azonos ötletek — különböző kifejező eszközök! Magyarországon a gobelinmüvészet- nék régi hagyományai vannak. Nálunk, Bulgáriában, a gobelin főleg imrább folklór alapon, mint díszítő szövet, faliszőnyeg fejlődött. Magyarországon viszont mint önálló művészeti ágról beszélhetünk. Szeretnék hozzájárulni, hogy Bulgáriában is hasonló irányba fejlődjék a gobeli nművé- J szét." Pejcsev a főiskola elvégzése után még három évig Budapesten maradt, ahol Vass Antal mester mellett tökéletesítette szakmai tudását. Közben két önálló kiállítást rendezett nálunk. Az ifjú bolgár művész az idén tavasszal tért vissza hazájába és Szófiában is bemutatkozott. Festményei és textíliái egyaránt nagy sikert arattak. Képein a magyar témakör az uralkodó. Különösen tetszett a Balaton című festménye, melyről a kritika és a látogatók egyaránt nagy elismeréssel nyilatkoztak. Dicsérték a Magyar lány. V. V. című portréját, a Kapcsolatok című triptichonját és Aonassionata című go- beliniét. Diplomamunkáját, az 1977-ben készült A város című gobelinjét megvásárolta a Szófiai Bol gár i Nemzeti Galéria. Magyar mesterek tanítványa A Magyar Írószövetség szigligeti alkotóházál Dob- rin Pejcsev Folyó című gobelinje díszíti. A fiatal bolgár művész sok más alkotása is látható hazánkban. Dobrin Pejcsev 1977-ben kitüntetéssel végzett a Budapesti Iparművészeti Főiskolán. Nagy szeretettel emlékszik vissza volt tanáraira, Eigel Istvánra, aki festészetre és Plesznivy Károlyra. aki a gobelin,művészet titkaira oktatta. Budapesti tanulmányainak fő célja éppen a gobelinkészítés elsajátítása volt. Magyar példaképének a két éve. elhunyt Domanovszky Endrét tekinti. ,.Én is az ő útján indultam el. amikor a festészetet és a gobelint A szófiai kiállítás megnyitásán líéotes-t A borsodi pedagógusok közül 2511 a harminc éven aluli. Túlnyomó többségük — 2181 — nő. Közel fele a fiatal pedagógusoknak nem rendelkezik önálló lakással, albérletben és szülőknél laknak. Néhány helyen, így például Kazincbarcikán, a fiatalok lakásgondját pedagógusszállás létesítésével csökkentik, ami ha nem is jelent, végleges megoldást, valamit enyhít helyzetükön. Alighanem az élet- és a munkakörülmények is belejátszanak abba. hogy a fiatal pedagógusok, főleg a vidéken élők. egyáltalán nem tekintik véglegesnek munkahelyüket. Egy, a közelmúltban végzett felmérés szerint a vidéken élő és tanító fiatal pedagógusok 70 százaléka nem tekinti véglegesnek iskoláját. Miskolcon a megkérdezettek kilencven százaléka válaszolt úgy, hogy a miskolci munkahelyet véglegesnek tekinti. Ez alól csak a kollégiumban dolgozók kivételek, a kérdésre száz száKezdödik az idény. Ezt olvasom, egyebek között, az elöltem fekvő szórólapon: „Az Országos Piackutató Intézet 1977-ben több száz háziasszony megkérdezése után összefoglalta a Szitás ételízesítő kiváló tulajdonságait: jól oldódik, sok benne a zöldség, jellegzetesen magyaros, kevésbé sós és erős, vitamindús, nincs mellékíze, kevésbé érződik ki belőle a tartósító, megfelelően fűszerezett, olcsó és kiadós ...” Megfordítva ezt a szórólapot, most ezt olvashatom a másik oldaton: „A műsor kitűnő szórakoztatást nyújt minden korosztály számára, mert abban daio::, nóták és zenekari számok hangzanak el, játékban vene-.nek részt, továbbá megismerhetik a fényvisszaverő anyagokat, valamint ezek felhasználásával fényjátékban lehet részük... Űj előad áslorma — kitűnő szórakozás!” __ M indebből, gondolom, jól kitetszik: nem csupán táplálkozásunk korszerűsítését viselik szívükön illetékes szakemberek — új eszközök gazdagítják és korszerűsítik szórakoztatásunkat is. Az utóbbiból, vagyis a műsorokat a legváltozatosabb formában és tartalommal ajánló levelekből, ajánlatokból egyre több érkezik a művelődési házak vezetőihez. Mostanában , még sűrűbben kopogtatnak effélékkel a postások. Megkezdődött az őszi szezon, s majd jönnek a téli hónapok. A művelődési házak elsősorban ez időszakban tudják eladni az úgynevezett műsoros esteket; azokat a — többnyire „könnyű szórakozást” ígérő műsorokat — amelyekre az embereknek, a közönségnek igénye van — a művelődési intézménynek meg szüksége. Mondják azonban az utóbbi időben mind gyakrabban, hogy ezek a műsorok nemcsak hozzák a pénzt — viszik is ... Népművelők körében egyöntetű vélemény: a legnagyobb közvetítő intézmény, az Országos Rendező Iroda műsorai igen drágák, kisebb települések házaiban szinte megfizethetetlenek. Pedig hát az lenne a jó és kívánatos, ha az ŐRI lenne a tárgyaló partner, a műsorügyben a közvetítő — nem pedig a ' mind nagyobb számban felbukkanó és ajániatokkal előálló magánvállalkozók. (Akik között egyébként van olyan is, aki az elmúlt színházi évadra például az ORI-éval vetekedő irodalmi est-sorozatot kínált, s akitől azt is megtudhatjuk, hogy „ ... színészek állal kialakított, általános szabály, hogy Budapesttől való 100 km-en túli fellépéseket csak akkor vállalnak, amennyiben 1 nap alatt 2 fellépést bonyolíthatnak le”...) Művelődési házainkban szép számmal találhatók meg a magánszervezők írásos ajánlatai, pedig nem is őrződik meg valamennyi. Ahogyan egy városi művelődési központ igazgatója megfogalmazta: „Ha valaki már a ,műsort’ is két t-vel írja, akkor a szemétkosárba kerül a levele, ajánlata.” A levelek között nem kevés akad, ami tartalmában is el kell gondolkodtasson bennünket. Íme, egy példa: „Sajnos... művésznő kocsija elromlott és egy csak úgy tudom megoldani az előadásomat, hogy egy másik kollégát viszek le, vagy ...neve marad (persze beleegyezésével) és gázsiét más veszi fel. Olyan borzasztó árakat kérnek a szállításért, hogy elég nehezen tudom megoldani. Persze a műsor nívója nem romlik, mivel a művésznő amúgy is csak éppen hogy fellép, mivel önálló műsorban maximum 15 percet szer eltelhet .. ;• A fentiekhez nem szükségeltetik kommentár. Általában meg kell állapítanunk azonban, hogy nem tarthatjuk véletlennek a műsorokat ajánló magánszervezők megszaporodását. Ha ugyanis az erre hivatott közvetítő intézmény nem tudja — vagy nem bírja erővel — a művelődési házak (mindenekelőtt a községiek, falusiak ellátásáról van szó!), szórakoztató tevékenységét befolyásolni; támogatni és segíteni — akkor a réseken természetszerűen „surrannak be” mások. Márpedig egyre többen vannak a magánszervezők; mfi- sorközvetílők, csoportba szerveződők. A tényékhez még az is hozzá tartozik, hogy a magánszervezők műsorai között szép számmal akadnak korrekt ajánlatok, jó tartalmat hordozók. De egészében sok a kérdőjel az ő tevékenységükben. Sok a bizonytalanság velük kapcsolatban. Rendet kellene tehát teremteni. Nem nyugodhatunk ugyanis bele az efféle, sokszorosított plakáton olvasható ..Aján- lás”-ba: „Lovas nép volt rég a magyar, / ámde ennek vége már... / Lemezlovas — tréfalovas / lett a modern ideál! / Vágtánk nyomán jókedv árad, j menekül a gond, tt bánat / s dúl zeng a szív húrjain... / Bízzál: bátran ránk magukat I Hölgyeim és uraim!”... Ügy legyen ? . .. zalékuk nemmel válaszolt. Alighanem a pályakezdés nehézségei, a beilleszkedésből adódó problémák, a vidéki kulturális lehetőségek szűkössége is belejátszik az elvágyódási folyamatba. De — meggyőződésünk — nem hagyható figyelmen kívül a pályára való felkészítés sem. A pedagógusképző intézetekben meg ma is csak elenyésző gondot fordítanak a kollégiumi munkára előkészítésre, s a gyakorlóiskolák többnyire ma is ..üvegházak”. A pálj'a valóságos, mindennapi gondjai egészen mások, mint a gyakorlóiskoláké. De a fiatal pedagógusok megmaradásáért a tantestületi kollektívák is sokat tehetnének azzal, hogy jobban segítik, támogatják őket első lépéseik- I ben. T én agy József (es. a.) fi Volán l u. Halai (Miskolc, József Attila utca ?Q. szóm, bejárat a Tüzér utcai személykapunál) n n r ff« r 9 / s I * i r inat A költségeket a vállalat tériti. JELENTKEZÉSI FELTÉTEL: • gimnáziumi érettségi bizonyítvány • büntetlen előélet Jelentkezés 1930. október 15-én 7 órakor az ebédlőhelyiségben.
