Észak-Magyarország, 1980. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-20 / 195. szám

ESZAiC-MAGYARORSZAG 4 1980. augusztus 20« szerda Fífmíevél Tarján Györgyi (középen), „képviselőként”, intézményavatás köz­ben Citrom Flóra szeret ke­rékpározni. Űj kereket vásá­rol a masinájához, azzal áll­dogál a Keleti pályaudvar előtt, a Baross téri kerengő­ben, amikor meglátja eltűnt szerelmesét, Bohus Tamást, s eszébe jut korábbi! közös egyetemi életük. Ki tudja, mire várt Flóra az aluljáró­ban, s miért kellett Tamás­nak eppen arra járni ? Min­denesetre mi , ebből az em­lékezésből tudjuk meg, mi is történt velük, környeze­tükben, s főleg, hogy Bacsó Péter Flóra és Tamás kap­csolata történetében, vagy annak ürügyén mi mindent akart elmondani mai társa­dalmi életünk jó néhány je­lenségéről, ellentmondásáról, fonákságáról, különösképpen a fiatalokról, azok szerelmi életéről. Ki beszél itt szerelemről? — kérdezi új szatirikus víg­játéka címében Bacsó Péter, aki ismét mai életünk né­hány valóságos ellentmondá­sára, vitatható jelenségére tapint rá, ezúttal a szatíra, a neveltetés eszközeivel.Tgen sok témát érint, meghökken­tően sokat markol ez a film, szinte felsorolni sem lehet, hányféle kalandba hajszolja két hősét, hogy a velük megeső dolgokban felvillant­son élesebb vagy halványabb vonásokat a máról. S mert mindent szeretne elmondani, alig jut rá ereje, hogy vala­miről érdemben szóljon. Nem szükséges itt a törté- net részleteit felsorolnom, de néhány főbb gondolatkört meg kell említenem, hogy ezt a mindent-bemutatni- akarást érzékeltessem. Szó esik a filmben arról, hogy az egyetemi fiatalokat kis­gyerekként kezelik, és egy diák .és egy diáklány szerel­mi kapcsolatát kizárással to­rolják meg. Aztán ugyan­ezek mártírrá magasztosul­nak, számukra az egyetem közös szobát biztosít, mert — ugye — tisztelni kell a fiatalok szerelmét, sőt az sem baj. ha szobájukat kölcsön­adják. A divatba jött — re­habilitált — leányzóból tár­sadalmi vezetőt . kell csinál­ni, sót országgyűlési képvise­lőt. mert a komputer szerint egy ilyenre is szükség van, s a hölgy — miután elveszti felszólalásának kéziratát — a parlament ülésén a házas­ság előtti ifjonti szerelem mellett emelhet szót, amit megtapsolnak, még a bóbis­koló pap-képviselő is meg­szavaz álmából riadtan, de a lapok másnap a tervezett beszéd summázatát közük. Meg arról is szó van, hogy milyen nehéz egy mai egye­temista lánynak megválni a biológiai, lányságatól, külö­nösen. ha élsportolóhoz megy feleségül, és így tovább. Tagadhatatlan, hogy csak­nem minden téma, amit Ba­csó érint, fellelhető nálunk. Az egyetemi és főiskolai if­júságnak azok a gondjai, »melyekről a film is szól, fennállnak; az ifjúsági ön- kormányzatban és mozgalmi életben is jelen vannak a film ábrázolta formaságok, s igencsak találó a film né­mely más karikaturisztikus tényábrázolása is. Sok-sok részlet, epizód nemcsak va­lódi. igaz is. De ebben az összefüggésben, az esemé­nyeknek ebben a láncolatá­ban legalábbis meghökkentő. Nevetünk az egyes szituá­ciókon, fejtetőre állt helyze­teken, mert ismerősnek tűn­nek azok, s tudjuk, egyik- másik helyen, illetve jelen­ségnél. nem is Bacsó tükre kancsalit olyan nagyon, ha­nem a mindennapos gyakor­latra .ismerünk rá. A szatíra ölni képes, s ha jól alkal­mazzuk, helytelen gyakorla­tokat, szokásokat, magatar­tásokat lehet vele lehetet­lenné ténni. Kinevetjük, hogy később se lehessen ko­molyan venni, hogy alkal­mazásuktól vissza kelljfen riadni. Ez Bacsó szándéka is a filmjével, mégsem lehet maradéktalan örömmel fo­gadni. , Elsősorban azért, mert valóban nem elsősorban a szerelemről szól, illetve kí­ván szólni a film, hanem an­nak ürügyén társadalmi té­mák egész soráról, mégis mindig 9 szerelem áll a té­mák középpontjában, s nem is a piától szerelem. Igen. ez is társadalmi méretű té­ma és gond, de e filmben a túlzott szerelemcentrikusság mintha tompítaná az egyéb mondandó élét. (Nemcsak a meglehetősen bőségesen ada­golt szerelmi jelenetek mi­att.) Alighanem az érintett té­mák sokasága is fékezi a fil­met. Nincsenek benne el­varratlan szálak, Bacsó pre­cízen végigjár minden epizó­dot, még ha csak éppen fel is villan valami, az is befe­jezett, mégis, mintha a film tartópillérei nem lennének elég szilárdak. A két fősze­replőben lenne a hiba? A Bohus Tamást játszó Cálffy László szinte csak unter- manja Citrom Flóra figurá­jának, jellegtelenebb is, in­kább csak sodródik a min­dent és mindenkit elsöprő lány oldalán. Tarján Györ­gyinek lenne túlzottan ösz- szetett és nehéz Citrom Fló­ra alakja? Az ő túlságosan is öntudatos és szinte má-. niákusan szerelemvágyó lányalakja nem bírja a sze­rep előírta terheket, a kicsa­pott diákból ifjúsági vezető­vé, majd képviselővé, köz­ügyeket intéző honanyává, majd elfelejtett senkivé, „bukott közéleti emberré” válás lépcsőfokait? Pedig a Ki beszél itt szerelemről? egészében ezen múlik. A többi szereplő becsülettel teljesíti feladatát. Andor Ta­más képei minden elisme­rést megérdemelnek, Vükén György zenéje, a Beatrice és a Mini együttes muzsikálása bizonyára sokaknak vonzó lesz. Sokat lehel nevetni a film nézése közben, s sokat lehet és kell meditálni, ha kijöttünk a moziból. Vitázni lehet rajta, de megnézni fel­tétlenül érdemes. Benedek Miklós Pironkodtok helyeit... Czinder Antal rajza Kulturális körkép A helyzetben volt valami komikus. Legalábbis furá­nak mondható szituáció. A tanácselnök feláll a székéről, biztat, képzeljem el, hogy ej­fél előtt két perccel történik mindez: elhallgat a zenekar, elcsendesednek a táncolok, beszélgetők, s akkor ő — közben mutatja, hogyan történik mindez — köszönti az egybegyűlteket, mindenki­nek megköszöni az éves munkáját, hasonló jókat kí­ván a következő esztendőre is. Ekkorra pontban éjfél van, közösen eléneklik a Himnuszt, pezsgőt bonta­nak . . . Talán nem nehéz mindeb­ből kitalálni, hogy szilvesz­teri összejövetelről van szó. Az elnök, végezvén mondó- kajával. visszaül a helyére, ám úgy tűnik, nem látja raj­tam, hogy igazán átéreztem az előbbiek komolyságál- fontosságáL mert hozzáteszi: — Nézze, ez nálunk a rangos események közé tar­tozik. Szerintem nagyon fon­tos. Kétszáz-kétszázötven em­ber számára jelent ünnepet, közösségi összejövetelt. Hogy kerül a „csizma az asztalra”; a szilveszter a nyárba? ... Nos. mielőtt az említett közjátékra sor ke­rült volna, éppen arról kér­deztem a tanácselnököt, ho­gyan készül el a község köz- művelődési terve? Ö szép sorjában el is mondta, meg­jegyezve végül: — Amikor jóváhagyjuk az éves munkatervet, kijelöljük pontról pontra a felelősöket is. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy már januárban tudjuk például azt is — most ne ne­vessen ezért ki —, hogy ki lesz a felelős a szí iveszten mulatságért. .. Miért emlékezem meg minderről ? Azért, mert nem tartom véletlennek, szimpla beszédfordulatnak a- fentebbi mondatok .között ezt a köz­beszúrást: „ .. . ne' nevessen ezért ki” ... Azért sem tar­tom véletlennek, mert jól megérezhető mögötte a men­tegetőzés szándéka, ha úgy tetszik, a pironkodás. Hon­nan fakadhat ez? Alighanem onnan, hogy az elnök is azt tartja: fennköltebb gondola­tok, magasztosabb témák-, események felsorolását, fel- emlegetéséi várja tőle az ér­deklődő, az újságíró. Nem egyedi eset ez, főleg kis településeken találkozni hasonló szorongásokkal. Mer­jék-e. illik-e eredménynek tartani, fontosnak ítélni a he­lyi közösség életében, köz­művelődési eleiében az olyan közösségi együttléteket, al­kalmakat. lehetőségeket —. amelyekről a tehetősebb te­lepüléseken nem is tartják méltónak a megemlékezést. A városokról nem is beszél­ve. A hírek 'ugyanis eljutnak a kis településekre, a szűkös anyagi -tárgyi lehetőségekkel és feltételekkel bíró falukba is. S a hírek hangzatos elne­vezésű eseményekről, közmű­velődési programokról, kor­szerű törekvésekről szólnak — ami divatjamúlttá szegé­nyül a házuk-sincs-hozzá te­lepülések szórakozásra szánt, együttlétre szentelt alkalma- it-eseményeit. Az általam idézett tanács­elnök egészen bizonyosan nem fogalmazta így meg ezeket, magában. Valami mégis ott munkálhatott ben­ne, valami pironkodás ami­att. hogy a közművelődés dolgaiba belekeveri — egye­bekben pedig a rangos ese­mények közé sorolja — a hagyományos szilveszteri táncmulatságot. Szeretném ezt a helyet most felhasználni, hogy meg­nyugtassam öt, s a hozzá ha­sonlókat: nem kell mente­getőzniük. pironkodniuk. Böl- cselkedő érvelés helyett in­kább megosztom velük, egy műsorfüzetben szereplő nagy­városi nagy művelődési köz­pont e havi programjából, nyilvánosság elé szánt ese­ményeit: ezek között 16 tán­cos találkozás szerepel (ne­veikkel : bár. táncház, disco): továbbá egy könnyűzenei koncert, egy show-műsor, egy műsoros est és egy ba­lettműsor . .. Igaz, a városokban is nyár van. (t. n. j.) GAZDAG PROGRAM Egyhónapos nyári szünet után csütörtöktől ismét gaz­dag programmal várja láto­gatóit a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza. A Szovjet­unió népeinek életét Magyar- országon népszerűsítő, gazda­sági, tudományos és kulturá­lis eredményeiről tájékozta­tó intézmény augusztus utol­só harmadában és szeptem­berben több. közérdeklődésre számot tartó programot kí­nál az érdeklődőknek. Az első „munkanapon” az 1980. as olimpiáról, mint az olim­piai játékok történetének minőségileg új szakaszáról hangzik el értékelő előadás. KEDVEZMÉNYES TÁRSASUTAK A hagyományos elő- és utószezoni utakon kívül az ősszel első ízben szervez 30— öO százalékos kedvezménnyel társasutakat az IBUSZ a szo„ ciaüsta országokba — jelen­tették be a vállalat keddi sajtótájékoztatóján. A jelen­tős kedvezményt az tette le­hetővé, hogy elsősorban a MALÉV, de a szocialista or­szágok társvállalatai és légi- társaságai is jelentős támo­gatást nyújtanak ezekhez a programokhoz. Összesen ki­lencféle út közül válogathat­nak az érdeklődők, s a ked­vezményt több mint hétez­ren vehetik majd igénybe. Czikora János Nem futunk össze nap mim nap — de azért régóta ismerem. S aligha akad Ti- szalúcon ember, aki, ha szó­ba kerül a neve, ne biccen­tene rá; kiváló ember... Szakmai berkekben régóta így minősítik: kiváló népmű­velő. Most már hivatalosan is az: kiváló népművelő. Ezt az igen magas szakmai kitüntetést hétfőn vehette át Budapesten . .. Ügyszeretetéért, lelkesedé­séért, meg nem alkuvó buz­galmáért már régóta megelő­legezték neki a címet. Azok is, akik együtt dolgoznak ve­le, s azok is, akik „csak” munkája eredményét élvezik. Elsősorban a falubeliek, aka­rom mondani, a nagyközség lakói. Pedig hát — legyünk őszinték — ilyen közel a nagyvároshoz, amely ráadásul még a kenyeret is adja („Azt hiszem, — mondotta egyszer, beszélgetésünkkor —, az a szép a munkában, hogy ne­héz. A tiszalúciak eljárnak,, reggel viszi, este hozza őket a vonat. A munkából fárad- tan hazatérőt, akit vár a kis­kert, az otthon körüli mun­ka, csak igazán értelmes, jó programokkal lehet becsalni a művelődési házba ...”) Vé­gül is sikerült neki: ámbár szinte hallom tiltakozását, nem egy ember érdeme so­hasem a siker ... Bármikor beszélgettünk, mindig el­mondta: az volt a szerencsé­je, hogy a nagyközség veze­tői társként fogadták el min­denkor ... s hogy ők is akar­ták a pezsgő, változatos mű­velődési életet... Alighanem igaza van, de sietek hozzá­tenni, ehhez nyughatatlan, mindig többet akaró népmű­velőre is szükség van. Olyan­ra, aki mer irodalmi esteket,. kiállításokat hozni, olyanokat., amelyekhez hozzászoktatja a „közönséget”. De ez csak az egyik oldal. Létre kellett hozni, s mi több. meg kel­lett tartani a művelődő kö­zösséget is. Mint például a Tűzvirág bábegyüttes — a megye szinte egyetlen, de biztosan a legjobb ilyen amatőr csoportja, s amely­nek még Miskolcról is van­nak tagjai .........Ha az ember a zt akarja, hogy játsszanak az emberek, magának is ját­szania- kell” — mondta egy­szer. de ez aligha csak a bá­bozásra érthető. Az egész művelődésre igaz. Szilágyi Dezső Nyolcvan évével aligha­nem nemcsak a miskolci ki­tüntetésátadás legidősebb résztvevője volt. A sátoral­jaújhelyi nyugdíjas mérnök­tanár maga is meglepődött egy kicsit — mondja —, ami­kor elolvasta a meghívót. Ilyenkor már inkább felej­tik az embert . .. Csakhogy Szilágyi Dezső ritkán adja át magát a nyu­galmas nyugdíjas éveknek. No, nemcsak azért, mert gyakran fogad vendégeket; védetté nyilvánított gyűjte­ményét szakemberek is. kí­váncsi látogatók is gyakran keresik fel, hanem azért is, mert ma is sokszor útnak ered, hogy kutassa Bodrog­köz kimeríthetetlen népraj­zát. Fiatal barátjával, Mezey Tamás fafaragóval sokszor kopogtatnak be a bodrogközi portákra. Gyűjteményét — amelyet lankadatlan szorgalommal szaporít — édesanyjától, Be­nes Iréntől örökölte, s tőle majd unokahúga „viszi to­vább”, De a gyűjtemény csak életének egy részét köti le. A leendő újhelyi múze­um is foglalkoztatja, a vá­ros művészeti életének szer­vezése is izgatja („Nemrégi­ben egy igen érdekes textil­művészet! kiállítást nyitot­tunk, érdemes lenne megnéz, nie” — agitált beszélgeté­sünkkor), s publikál is — nem is keveset, művészeti folyóiratokban. Mintegy . élő bizonyságaként annak, hogy a sokoldalú érdeklődés, az aktív, munkás hétköznapok hosszúra nyújtják az életei. ,S hogy a szakember (borász volt eredetileg, de sok-sok éven át tanított is. s a városi tanács művelődésügyi osztá­lyán is tevékenykedett), nem szükségszerűen csak szakmá­jával kell, hogy foglalkoz­zék .. . S a gyűjtemény, a gyűjtés — csalt kiinduló­pont ... A Szocialista Kultú­ráért kitüntetést sem csak a gyűjtésért kapta. Gazdag Mária Mindössze huszonhat éves a Borsodi Ércelőkészítő Mű aulomatika-műszerésze, s a fiatalok közművelődéséért végzett munkájáért Kiváló Munkáért kitüntetést kapott. — Azt hiszem, a vers sze­mete jegyzett el a művelő­déssel. Irodalmi színpados voltam szakmunkástanuló koromban. Nem gyakran, de ma is szívesen mondok ver­set, habár azt hiszem, a versmondásnál fontosabb volt számomra mindig maga a vers ... Saját bevallása szerint, egyetlen nagy szenvedélye van: a közösség, a KISZ .., A Miskolc járási KISZ-bi- zottság mellett működő köz- művelődési bizottság elnö­ke... Feladatuk? Segíteni az alapszervezeti közművelődést, ajánlásokat készíteni a fiata­loknak ... A KlSZ-akció- programok nagyon tág lehe­tőséget adnak, a vetélkedők­től a kirándulásokig, a tanu­lástól az ismeretterjeszté­sig ... Hogy mire a legbüsz­kébb? A közelmúltban egy nagyon-nagyon jól sikerült szavalóversenyt sikerült ren­dezni, s mondta már. hogy a versek máig is közel állnak hozzá ... Persze gond is van, ha nem is sajátosan miskol­ci járási ez a gond. Az if­júsági klubmunka sok kí­vánnivalói hagy maga után. Bizony sokfelé csali discónak képzelik. Igaz. ebben az is közrejátszik, hogy nincsenek mindenütt jó klubvezetők... A közművelődési bizottság­nak ez ad komoly fejtörést... Csulorás Annamária

Next

/
Thumbnails
Contents