Észak-Magyarország, 1980. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-20 / 195. szám
1960. augusztus 20., szerda ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Farkas Károly új lakása át Károlyt a hátamon. Még a•/. a szerencse, hogy 77 éves koromban sem szorultam ápolásra... r Szomorú is, szép is a sa.iónomé ti Farkas Károly története. Szomorú, mert két lába tőből hiányzik és volt felesége otthagyta, mint egy használatlan ruhadarabot. A háza tavaly októberben ösz- szeroskadt. Ám szép is, mert tapasztalhatja, hogy a bajban végül is nem maradt magárat Nem testvér, nem rokon épít neki új lakást, hanem a volt munkatársak dolgoznak a portán, akik csak köszönő szót, egyebet nem várnak. * ■ A „mama”, özvegy Farkas Sámuelné húslevest főz. aztán másodiknak mákos bejglit. Hiába a nyitott ajtó. a konyhában forrósáé van. a sparheltből szén ontja a meleget. A fia. Farkas Károly az ablakhoz tolt sezlonról figyeli az épülő házat. Emlékeiben — talán — még ott van az elmúlt hónapok, évek keserve, reménységében pedig már az új házat képzeli. — 1953-ban jelentkeztem munkára az ózdi kohászatban. A szállításnál volt rám a legnagyobb szükség. így odakerültem váltóőrnek, sa- rusnak, kocsirendezőnek, mikor, hogy kívánta a munka. Tizenkét év múlva, 19ö5-ben következett be a baleset. Egy csúszós, hideg téli estén rosz- szul léptem, s a bal lábamat nagyon megütöttem a sínben. Annyira rosszul estem, hogy később kiderült, amputálásra van szükség. Aztán —. egy vérrög miatt — leromlott a másik lábam is. Azt 1972. május 29-én vágták le. Azóta ágyhoz kötve élek. — Azt a régi házat — foly- ,,, *ia a sorolási a mama — nagyapám nagyapja, ép. *•* C v ”• a fiam beteg lett, n a kí rendben tartsa, s tavaly az őszi esők után meggyengült, később eltörött a folyógerenda. Másnap, úgy tíz óra tájban mind az egész tető ledőlt. Az volt a szerencse, hogy a konyhában voltunk a tűzhely mellett, s afelett megmaradt a tető. Ügy hoztam Szoba-konyha, fürdőszoba ... Az új lakást a szocialista brigádok tagjai társadalmi munkában építik fel. Szalmából font álmok EZ A RIPORT késett egy negyedévet. Tudom, illendőbb, aktuálisabb lett volna akkor —r a kiállítás alkalmával — megírnom, de bízom benne, most sem késő még. Sőt, talán jobb is így. Pásztor János megérdemli, hogy ne csupán egyszer foglalkozzon vele a „világ”. Nyilván e sorok olvasói között is akadnak olyanok, akik jó negyedéve látták Miskolcon, a megyei könyvtár előcsarnokában azt a kiállítást, amely különleges mesevilágot idézett. Búzakoszorúk, mesebeli kastélyok, huszárok, hajók, madarak szalmából font, különös együttese fogadta és állította meg csodálkozni^ bámulni a könyvtárba érkezőket. Furcsán, egyedien, érdekesen megalkotott világ volt ez. Mintha csak az álom és a valóság keveredett volna benne bizarr részletekbe, s mégis rendezett egészben. Egy, Fancsalban élő, parasztember álmait, vágyait, élete valóságát láttuk viszont ezekben a szalmafona- tokban. Egy olyan emberéét, akinek egész élete során mindig köze volt a kalászhoz, mely örökké szentet és szalmát ad. De neki. Pásztor Jánosnak a szemből élete deléig ennek ellenére mindig kevés jutott. A remények, vágyak elmondásához marad hát a szalma és hozzá a formáló kéz. valamint a gondoláinkat közvetítő ész szövetsége. Ott. a kiállítás megnyitó nao.ián mesélte: — Hétéves voltam, mikor jóanyám meghalt kilencéves, mikor édesapám. Tizenegy éves koromban már kisbolt árnak kellett szegődnöm Bodnár József juhászgazdához a Krajcáros- ka nevű tanyára .. AZ EGYIK sokalakos szalmaíonatban nagyanyáink kosara — ilyenben hordták az ebédet a határba —. amott pedig macska lesi az •rész alatt szálló fecskét... (A környezet nyújtotta élmények.) Mellettük János vitéz a griífmadáron, emilt harang a nándorfehérvári diadal emlékére. Ez kínai pagoda, az ott az élet szimbóluma, a hajó. (Fogékonyságot, tanul- nivágyást, mi mást jelentenének? Bezzeg, ha tanulhatott volna!) önéletrajzában írja: ..Mint kisbojtár a bércesként évi két öltő olcsó ruhából, egy pár bakancsból és a napi étel biztosításából állott." Nevek, gazdák, „kenyéradók” . ■ ■ Mincsik Emil lelkész, Papp Miklós kisnemes, Darvas Aladár földbirtokos, Fekete Pál földbirtokos, Re- gitkó Pál malomtulajdonos... Foglalkozások? Inkább nevezzük Pásztor János kenyérkeresetének. Kisbojtár. kiscseléd, tehenész, sertéspásztor. részes arató, kőművessegéd. vesszőfonó. gazdasági cseléd ... Kilencszázharmincban. az akkori lelkész, látva szalmafonatait. azt mondta: kiállításra kellene vinni. Ötven esztendőt kellett várnia erre az első kiállításra, melynek egyik tablóján mindenki olvashatta a következő önvallomást: ..Sokan kérdezték tőlem. hol tanultam a szalma- fonást. Nem tanultam senkitől. Még fiatal koromban, a cselédkorom idején próbálgattam az állatok legeltetésénél. aratáskor a rövid ebédidőben. .4: arata:s befejezésekor én készítettem az uraságnak az aratók koszorúját is . . A negyedévvel ezelőtt készített jegyzeteimben szerepel ez a három szó; „eres, bütykös kéz". Az övé. Ezé a 74 éves öregé. Ezé a szalma- szálformálóé A nehéz paraszti munkát végző keze ilyen. „Mindig élt bennem valami. hogy másfélét is csináljak. ne csak a magam megszokott nehéz munkáját végezzem." KIÁLLÍTÁSÁT sokan megnézték, megcsodálták. De értette-e mindenki? Sejtette-e minden csodálkozó tekintet, hogy sokkal többről van ott szó az érdekes szalmafigu- ráknál? Gyanítom, hogy nem. Ezt a pluszt csak az értette meg, az látta meg, aki így vagy úgy, de élte, ismerte az egykori Pásztor János-féle életet. S ez az, ami a mai fiatal generációnak mar csak mese. Ami kezdődhet úgy, hogy: „hol volt. hol nem volt., A folytatás azonban mégsem a megszokott. Mert nem úgy szól, hogy túl az üveghegyen. Térben is, időben is sokkal közelebbi... a kietlen. dimbes-dombos Csereháton a század elején élt a Pásztor család. A szülök gróf Fáy Artúr birtokán keresték kenyerüket. . Négy gyerekük közül kettő fiúnak, kettő lánynak született. A mi kis mesénk az egyik fiúgyermekről, a János nevezetűről szál .. A folytatás már ismert. Mi hiányzik még? Mi más. mint az epilógus! Ezt pedig mondja el a hajdani kisbojtár: — A sok hányattatás után békés öregkorom van. Két éve. hogy a termelőszövetkezetünk a községi tanáccsal együtt létrehozta az öregek napközi otthonát. Mint tsz- nyugdijas. a többi öreg társammal együtt én is itt tartózkodom. Jó itt lenni! Szabadidőm van bőven, persze, nem unatkozom. A szalmából most is fonogatom álmaimat emlékeimet. MINDENKÉPP jó ezt hallani, s most annak kellene következni: minden jó. ha jó á vége. Sajnps. az emberi életre ez nem igen áll. A megtörtént dolgokat .feledni már nem lehet. * — A sors újra csak kegyetlenül szólt bele az életünkbe — folytatja a mama. — Károly Abaűjkérről nősült. Az asszony idővel megírnia itt az életet, s az útja egyre többet vezetett a kocsmába. Rászokott az italra. s ami meg eltol még nagyobb baj. a férfiaknak sem tudotl ellenállni Addig-ad- dig járkált el. amíg végtére is az összes holmijai eg.v taxi hátsó ülésére rakta, itthagyta a férjét és a. fiát is. * Az ózdi kohászok nagyüzemi szakszervezeti bizottsága Kristály István nyugdíjas bizalmi révén értesült a történtekről s arról, hogy itt feltétlenül tenni kel) valamit a megrokkant ember érdekében. Megkeresték a szállítási gyáregység szak- szervezeti bizottságát, amely vállalta, hogy mozgósítja a szocialista brigádokat. így találták meg Nyíró Lajos főbizalmit. aki az épülő ház mellett magyarázza: — Szobát, konyhát, fürdőszobát alakítunk ki az új lakásban. A járdát is úgy építjük meg. hogy a rokkantkocsival kényelmes közlekedés essék rajta. A vállalat szocialista brigádjai nemcsak azt vállalták, hogy felépítik a házat, hanem azt is. hogy berendezik a lakást... (L. J.—U. J.) Megújult a Matyórózsa Amikor bezárták Mezőkövesden az önkiszolgáló éttermet, a helyi áfész terveiben már szerepelt a megoldás: alakítsák át a Matyórózsa vendégfogadó egyik helyiségét ételbárrá és önkiszolgáló étteremmé. A mintegy 3 millió forintos beruházás a város dolgozóinak nagy előnyt jelent, hiszen az elmúlt év nyarától ötszáz üzemi étkez.ő ebédelhet itt. A Matyórózsa megújítását azóta folytatták, méghozzá úgy, hogy a munkálatok közben nem zárták be az ajtót a vendégek előtt. A vendégfogadó nagyterme ma már új berendezéssel várja nemcsak az idegeneket. a turistákat, de az üzemek. intézmények dolgozóit is. A légkondicionált, elegáns. faburkolatú terem falait matyó népművészeti faliszőnyegek, s a jellegzetes népviseletet bemutató vitrinek díszítik. Másodosztályú áron étkezhetnek a turistacsoportok, egyéni látogatók: ám ami a vendég- fogadó legnagyobb érdeme: szinte telje« egészében megoldja a város tömegétkeztetési gondját. Júniusban nyílt meg a sörkert. ,a felújítás mintegy 70 ezer forintba került. Hangulatos környezetben. gesztenyefák, platánfák alatt tölthetik idejüket a rendesek a száz férőhelyes' kerihelviségben. Nemrégiben nyitották meg a vendégfogadóban a matyó szobát. A reorezen- tatív helyiség bútorait Kovács András, néni iparművész készítette. Nemcsak a város üzemei, szövetkezetei tarthatnak itt fogadást külföldi partnereik üzletfeleik részére, de esküvőket is rendezhetnek az eredeti népművészeti tára vakkal díszített szobában, amelynek kialakítása 70 ezer forintba került. ß gabona betakarítása az idén próbára leszi az embereket. gépeket. Szerte a megyében ezrek dolgoznak — még ma is — a földeken: harcolnak az időjárással a termésért, jövő évi kenyerünkért. A megújuló esőzések, a megdőlt kalászosok nehezítik a betakarítást. Gyakran megesett. hogy a csapadék feláztalta földeken nem tudtak mozogni a gépek. Megyénkben is sok helyen dolgoztak lánctalpas rizsarató kombájnok. Körültekintő, gondos szervezést kívánt és kíván a mezőgazdászoktól az idei aratás. Szükség van a gépek jó elosztására, átcsoportosítására. Termelőszövetkezeteink mindent elkövettek — és elkövetnek —, hogy mielőbb magtárba kerüljön a termés. Minden kalász egy csipetnyi kenyér A minőség őrzője A nehéz munka eredményt Szárítók a tartósságért Idei búza, friss őrlés, új kenyér Lacié József felvételei Hajdú Imre
