Észak-Magyarország, 1980. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-01 / 127. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 1980. Június T., trasárnap Neve mellett ez áll: született, 1873-ban, meghalt 1960-ban. De mint azt ő maga leírta, 1958-ban a Vénségem éneke című költeményében : „Nem kezdet a bölcső és nem vég a sírhant’’. És valóban, számára biztos,- hogy nem az. Mert bár a „minden, vagy semmi” eszmei poggyászával, reményteli lángolással induló fiatal poétának élete nagyobb részében nem juttatott babérágakat a költői sors, ez a magányos, vadvizeken evező „szent sajkás” — ahogy őt Ády nevezte — mégis alkotott annyi maradandót, melynek jussán követelheti a halálon túli hosszú életet is. Telekes Bélára — mert róla van szó — emlékezünk írásunkkal. Rá, ki egyike volt azoknak, akiket az irodalomtörténet preszimbolis- táknak nevez. Ök voltak azok, akik a 19 század végi burzsoázia pénzimádó szelleme és a maradványaiban mög mindig élő feudális világ előjogai és gőgös előítéletei ellen már csak önvé-' delemből is kénytelenek voltak a maguk értékeit hangsúlyozni: hogy van lélek, hogy a lélek a lényeg, s az ember annak csodás titkait magában tapasztalja. A preszimbolisták költészete — így Telekes Béláé is — zenei és festői benyomást kelt bennünk. Az ő festőiségiik metaforákból csillog felénk, zeneiségüket pedig a mondanivaló sejtetett lebegése adja. Megyénkben, Felsőtelekes községben látta meg a napvilágot 1873. május 4-én. Apai ágon szepesi szász, aovai ágon lengyel kurtane- mes-ősök gyermeke. Édesapja bányatiszt volt. Édesanyját 6 esztendős korában elvesztette. Ezután nagynénje, a 48-as iglói- vörös- sipkások szervezőjének özvegye nevelte. Középiskoláit ott végezte, hol korábban Petőfi és Mikszáth is tanult, a Selmecbányái líceumban. Már középiskolás korában megjelent több verse a fővárosi lapokban és folyóiratokban. Az érettségi után, 1891-ben a fővárosba ment, s jogra, rrtajd bölcsészetre iratkozott be. Kiss József költő az, aki bevezette őt az irodalmi életbe. Még csak 19 éves, amikor lefordította Lermontov Démonját Az első verseskötete, a Káprázatok 1895-ben jelent meg. Jellemző a cím, verseiben csaknem a karikatúra élességével tükröződik a' modern líra némely törekvése: a valóság mellőzése, s helyette valami fényből, árnyból, ködből szőtt, megfoghatatlan, furcsa világ villód- zik. A későböi líráját a kor szörnyűségeinek bátor tükrözése jellemzi, egyik-másik költeményében forradalmi hangot ütött meg. Az 1906-ban megjelent Versek című kötetét a Budapesti Napló 1906. április 8-i számában Ady Endre is melegen köszöntötte: „Sze- retnék valami szép nótára gyújtani... Telekes Béla verseinek nehéz és drága illata felhőzik a telkemen. Poéta Telekes Béla, akit én szeretek. Magyar sorsú, szomorú... Szent sajkás, ki vad és zord folyamon, alkonyt napon megy a mély tenger felé. Babéréig az evezője. töviskoszorús a feje, dalolva úgy evez előre”. Majd két évtizeddel később, 1923-ban Tóth Árpád így írt róla: „A huszadik század elejének gyermekei az ö verseiből hallották először a modern lélek megbúvó halkságú szívhangjait.” Sokan Ady elődjének tartják — így Földessy Gyula, az Ady-életmű kiváló ismerője is. A kezdeti termékeny indulás azonban többet ígért. Telekes Bélától a kortársak többet is vártak. S mivel ez nem következett be. ezért az úttörőnek számító költőt a kritika elintézte azzal a megjegyzéssel: nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Pedig ez nem egészen így volt. Schöpflin Aladár írta róla 1923-ban: „Azok, akikkel együtt indult, többé-kevésbé kedvező pozícióba jutottak. S Telekesnek meg kellett értenie, micsoda hálátlan dolog úttörőnek lenni. Sohasem tudott más lenni, mint lírai költő, gyakorlati dolgokban. az élet ügyeskedéseiben járatlan ember, ki volt szolgáltatva a költő kemény sorsának, ami annyit jelent, hogy életet kellett adni a költészetért”. Korán nősült. Hamar igen nagy család gondja szakadt rá. Megfeszítetten kellett dolgoznia. Rövid ideig tanár volt Hódmezővásárhelyen. később a Hollandi Életbiztosító kötelékébe került Itt érte a Tanács- köztársaság is. A kommün bukása után őt is elmozdították helyéről, s ezután verseiből, írásaiból próbálta — sok gond közepette — családját eltartani. A meg nem valósított költői álmokról így írt: Hej, hány szebb, nagy dalt vesztett gondba lelkem! / Nyerhettem volna tán örök babért / E dalokért... / Óh, hogy azok benn pusztultak szívemben / Egy életnél nagyobb ár! Megfizettem!/ Visszahúzódó volt. s a visszahúzódókat a mellőzés, a társtalanság még jobban sújtja. A felszabadulást már idős emberként érte meg. Egyre gyöngülő testi ereje azonban még dacolt az idővel, s költészetének e harmadik korszakában fogant néhány gyönyörű „őszilcéje” az életet köszöntő, azon meditáló, olykor remegő hangú, de mindig humanista ember lírai vallomása. Néhány dalért I Mi másért jöttem volna e világra! — írta szépen és őszintén e két sorban fogalmazva meg ars poeticáját, s költészetéről szebb sommá- zatot mi sem adhatunk. Végezetül azonban Telekes Béla irodalmi értékének és helyének pontos meghatározásához álljon itt az utókor ítélete. Szeghalmi Elemér írta a költő 1975- ben megjelent válogatott verseskötete utószavában: „Egy-egy irodalmi korforduló első ütközeteit rendszerint nem a zseniális hadvezérek vívják meg, (gondolunk itt Petőfire, vagy Adyra), hanem azok a nélkülözhetetlen .,közkatonák”, akiket, hasznos működésük után többnyire, el is felejt az utókor. Telekes Béla egyike ezeknek a rendkívüli szolgálatot tevő harcosoknak." Hajdú Imre Körkép 80 la a maga sokszínű egyA könyvheti antológiák sorában talán legkedveltebb kötet a Magvető évente visszatérő Körkép című gyűjteménye. Az olvasók szeretik a novellákat, az elbeszéléseket, a gyorsabb tempójú élet is bizonyos mértékig a rövidebb terje~ delmü próza élvezetére sarkallhat sokakat. Az ünnepi könyvhétre most közreadott Körkép 80 című kötet harmincegy, mai. illetve közelmúltban elhunyt író egy- egy elbeszélését kínálja az olvasónak. Ismertebb és kevésbé ismert nevek és ismert, vagy csak szűkebb bőrben megismert müvek sorakoznak egymás után a vaskos kötet lapjain. A közelmúltban elhunyt Mesterházi Lajos, Örkény István és Tliurzó Gábor is jelen van egy-egy művével, s itt vannak az élő magyar prózairodalom legkülönbözőbb korosztályainak képviselői. Van a közölt írások között nagy elismeréssel fogadott és van, amely tévéváltozatban is országosan ismert lett. sőt hellyel-közzel visz- szatetszést is keltett. Egészében a harmincegy novel. másutánjában igen érzékletes képet ad napjaink hazai novellairodalmáról, s arról is. hogy íróink az elmúlt rövid időszakból mit kívántak láttatni olvasóikkal. A kötetet Kardos György szerkesztette. Jóllehet, valamennyi darabját már olvashattuk. így egymás után olvasva új ízek“ kel telítődnek, új élményt adnak. Végigolvasva a harmincegy művet valóban körképet kapunk. fbm) . Kiss Attila rajza Emberbaráti érzésektől vezéreltetve, vagy éppen a méltónak vélt tapintat jegyében néha akkora bántó butaságot lehet elkövetni, hogy utána beleborzong aa ember. Legszívesebben eltitkolnám ezt az apró történetet, hiszen ez esetben én voltam a jó szándékkal kikövező... Fehér botjával megkocogtatta a járdaszegélyt, s lelépett az úttestre. Csodálatos tavaszi reggel volt, minden fényben fürdőit, harsogtak a színek, s valamiféleképpen szétáradt bennem a gyönyörűség, hogy élek. A zörgő csontú villamos már elcsendesedett. s amint a' vak egyenletes léptekkel közeledett a kicsapódó ajtóhoz, furcsán megkísértett: látod, te látsz! Mintha természetes biztonsággal ... fölszállt a villamosra, közvetlenül az ajtónál maradt. Mereven állt. Egy asszonyka azonnal fölkelt, belékarolt, vezette volna, de a vak nem fogadta el a helyet. Ügy köszönte meg a szívességet, hogy hangján érezhető volt. újra tudatosították benne, hogy vak. Ugyan, csak két megállóra megyek, mondta, köszönöm, üljön csak nyugodtan. Igen, gondoltam. nem szabad ilyen tolakodó előzékenységgel, bár dicséretes jó szándékkal fájdalmat okozni. Én másként viselkednék. Észrevétlenül segítenék ... tudjon a biztonságról, amit adok, de ne legyen lekötelezettem. ne kényszerüljön alázkodásra egy minden embert megillető képesség hiánya miatt ... Együtt szálltunk le. Kissé elbizonytalanodott, majd mikor elindultam a villamossíneken át a- másik ol- ■ ■ ■ a dalra, követett. Szavak nélküli kapcsolat teremtődött köztünk, a közvetlen ielen- lét jeleiből is értettük egymást. Egy pillanatra megtorpantam. amint átjutottunk a síneken, s fölléptünk a megálló védősávjá- ra. Alig észrevehetően fordította felém arcát, megvártam, amíg elzúg egy autó, s biztonsággal átérhetünk. Ügy éreztem, mondanom kell valamit búcsú- zásképpen. mintha barátok, vagy legalább jó ismerősök lennénk, s ekkor teljesen megfeledkezve arról, hogy vak... — Viszontlátásra .. — csúszott ki a számon, de abban a pillanatban beledöbbentem hogy mit is mondtam én. — Viszontlátásra .., — mondta .halkan-a vak. (karosi)' ■ hv Kurucz Gyula: Furcsa dolog másra használni a tollat, mint rajzolásra, tervezésre, számításra, Nein is azért teszem, mintha irodalmi ambíciókkal keresnék kiutat egy fnegtöp- pedt életből. Azért írom ezt a beszámolót, mert hasznát veheti valaki, rájöhet, hogy akad más megoldás -is, mint az öngyilkosság vagy az alkoholizmus. Jelentésemet nem követi másik, nem kapok tőle vérszemei. Volt időm átgondolni és leírni ezt 1— de több időm nem lesz rá Ha rosz- szul sikerül, nem korrigálom, ha nem az derül ki belőle, amit akartam, úgy marad. Érték nem születik és nem vész el benne. Két órát szánok rá. 1934-ben • születtem, falun. Volt egy öcsém és egy húgom. Apámnak 12 hold földje volt, és éjt nappá tevő rostoko- 1 ássál értük el, hogy negyvenkilencben 32 holdat vetlek el tőle. Apám piindhár-" inunknak 16 holdat szeretett volna hátrahagyni, ám csak a föld és a földmunka iránti szkepszist hagyta, meg a verej tőkés. kemény munka igényét. Nem sok időnk maradt a tanulásra, apám szemében ez nem volt fontos. Jó tanuló voltam. Negyvennyolcban aoám bizonytalansága miatt kerültem gimnáziumba. s az államosítás után apám felől azt csináltunk, amit akartunk, ötvenhét- ben belehalt vesztett reményeibe. Agyondolgozott, csontsovány anyám még tartotta magát a húgom miatt. Mária húgom anyám szerint sokra vitte: megkeseredett, elhízott, kétgyermekes óvónő a falunkban, azóta elbutult, s szájából csúnyán hangzik a valaha valós igazság: több volt benne, többre vihette volna. ötvenkettőben érettségiztem, kulák fiaként, így szóba sem jöhetett, hogy a tanácsra kerüljek tisztviselőnek. Hálás vagyok ezért a politikai szankcióért. Felszívott a főváros. Esztergályos, voltam egy nagy gyárban, ötvenkettőben már szakmunkás, Akkor ennél többre nem vihettem. ötvenhatos cselekedeteimre nem derült fény. Kevésbé bizakodó öcsémet kisöpör- te a menekülők áradata — útlevélkérő lapjaimon szerepel azóta. Nagy ritkán hazalátogat.- Egy évtized még: karrierje, életkora miatt hanyatlani kezd majd, gyakrabban jön, felfedezi „gyökereit”, gyerekeit nyaranta anyanyelvi táborba küldözi, s mert nem akarnak hazatelepülni. gyűlölni fogja őket, hiszen megakadályozzák, hogy tőkéjével itthon andalod- jon nyugdíjba anyagilag biztosítottan, hazánk szeretett fiaként. A gyárban egy oda száműzött fizikussal tovább hódolhattam matematika iránti vonzalmamnak. Mikor ötvenhétben megint paraszti származású lettem. Géza bácsi bennem álmodta meg saját elpusztított sorsát. Az ő segítségével végeztem el az egyetemet, három évet levelezőn, a maradékot nappalin, a gyár saját kádereként. Azóta Géza bácsi belehalt a sorsába. Művezetőségig vitte. Mérnök voltam. Otthonról hozott szívóssággal dolgoztam a rossz szervezés, a felelőtlen tervek, a gyatra vezetőgárda ellenében. Színvonalas embereink a munka szerelete miatt olyannyira kompromittálódtak történelmi ringlispilünkben. hogy végül csak az maradhatott felül, aki jó szimattal, örökké lavírozva, lábát váltogatva evezett át a ,következő kiemelt garnitúrába. Én az életkorom miatt kerültem közéjük, nem a jó munkám eredményeképpen. Űj korszak köszöntött be. Lassan szorítottak lei a munkából. Teljesítményeinket fokról fokra a teliesítrriénvdokumentáció és önigazoló tevékenység váltotta fel. vezető állásban alig nyílt módom valóban dolgozni. Lassan már a teljesítményt sem kérhettem számon: az elmaradás magyarázatát kaptam, s környezetem ebben --a- lami hihetetlen, akrobatikus ügyességre tett szert. Dokumentáció, magyarázkodás, látogatások és adminisztráció tengerébe
