Észak-Magyarország, 1980. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-01 / 101. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 10 1980. május 1., csütörtök Hazai tájakon A főváros tőszomszédságában van egy érdekes természetvédelmi terület. Szinte az országút mellett: Budapestről Szeged felé vagy vissza naponta ezrek mennek ei mellette anélkül, hogy tudnának róla. Ráadásul nemcsak a sajátos tájrész érdemli meg a figyelmet, hanem a mellette, levő falu, s főleg annak temploma is. Ez a falu Ócsa. Alighogy elhagyjuk a főváros széléri a benzinkutat, az 5-ös út első kanyarulatából egyenesen tovább oda vezet az út. De ha előbb a tájvédelmi körzetet kívánjuk látni, inkább folytassuk utunkat az 5-ösön, s csak Alsónémedi után, sőt a kavicsbányái elágazáson is túl forduljunk balra, az ugyancsak ócsai ' irányt "jelölő táblánál. Erdők a vízben Ez az út fák, zömmel erdők közt vezet, néha bokros, ritkásabb területek mellett. Ez már a tájvédelmi terület. Mocsári és láperdői, turjános rétjei egy része — 1412 hektár — szigorúan védett, ahova csak a . szakemberek kalauzolásával látogathatunk." Égerláperdők váltakoznak itt a ritka télisással és más sásokkal társult nádassal. A zsombékos, zsombéksásos területeken, lápréteken rekettyefüzek bokrai terpeszkednek. A lápréteken is sajátos növények élnek. A régi növénytakaró hírmondói a kőrises láperdő maradványai itt. Sajátos látványt nyújtanak a rendszerint sekély vízzel borított talajból szinte a föld színén szétágazó kőrissarjak, a mélyebb részeken sással, sűrű hínárral vegyest. Ha meg aszályosabb Időben szárazra kerülnek a kőrisek, a nagyobb fák gyökerei ■ meredeknek összevissza a föld fölött. Erdő és rét' évszakos változatosságát elbeszélni alig lehet: érdemes egy kiszemelt kis részt megfigyelnünk időről időre, s látjuk, mennyi szín és forma váltakozik rajta. Egyébként volt, aki Öcsa község nevét is egy égeres jelentésű lengyel szóból származtatta. Más feltevés szerint egy török származású személynévből, ismét más, s talán legvalószínűbb magyarázat szerint a szláv ovca, ovcsa — annyi mint juh — szóból ered. Hétszáz éves freskók Egyébként a legrégibb okleveles feljegyzés 1237—1240-ből őrzi Olcha fotTná- ban a falu nevét. Ugyanakkor már monostorát is említik, három évtizeddel későbben pedig apátságként írnak róla. Építési formái is elárulják, hogy a premontrei szerzetesrend készítette. Kívülről a kereszténységgel egykor Rómából elterjedt, s ezért románnak nevezett építészeti stílusban gyönyörködhetünk. Két zömök torony emelkedik a templom homlokzatánál, vaskosságát a karcsú ablakok oldják. Az épület alaprajza keresztet formáz, s három hajót foglal magában. A templom belső érdekességei a XIII—XIV. századi festett falképek, amelyeken különböző szentek mellett lovagkirályunk, I. vagy Szent László képmása is feltűnik. Szokat' lanok talán a freskók egy református templomban — dé ezeket a helyreállítás tárta fel a vakolat alól a század elején. S talán még érdekesebb az, hogy még a törökök meszelték le a freskót, amikor hódoltsági terület lett e vidék, s a templomot is átalakították Allah szolgálatára — ennek bizo-nyítéka egyebek közt a külső nyugati falon egy Koránból felírt idézet, illetve az akkortájt kialakított, keletre — Mekka irányába — néző imafülke, a mihráb. Kopjafák, löszpincék A természeti értékeken és az Árpád- kori templomon- kívül is találunk látnivalót Ócsán. Ott vannak mindjárt a közelben az Öregfalu házai, a régi népi építészet emlékei. , A templomtól nem messze ágazik elegy út Üllő felé. Ez a temető mellett vezet el, amelyben még találni egy-egy síron fejfául állított kopjafát, kopjaszerűen faragott sírjelet. Ezek is védettek egyébként csakúgy, mint a temető előtt jobbra, Inárcs felé elágazó úton elérhető „ollóágas”, nyeregtetős pincesor. Olyanok ezek a pincék, mint a csőszkunyhók: csak a nádtető emelkedik a föld fölé. De belül meneteles lejáratok ereszkednek a löszfalba ásott borospincékbe. N. r. Kopjafák az ócsai temetőből Nádtetős pincék 55 fokos hidegben Összkomfortos házak, korszerű iskolák A szovhoz főállatorvosa a hómezőkről a szovhoz központját hívja rádión. A rádiókészülék, amit a pásztorok is használnak, 50 kilo« méteres körzetben használható. Ha valaki el akar jutni Moszkvából Topolnijba, a rénszarvastenyésztők falujába, több mint tízórás légiót vár rá. Kelet-Szibéria hegyei között, ezen a vidéken terül el- a „Tomponszkij” szovhoz. A gazdaság a közeli Tompo folyóról kapta a nevét — a szó evenki nyelven „fonalat” jelent. A rénszarvastenyésztés és a vadászat a helyi lakosság — az észak kis népei közé tartozó evenkik és a nagyobb számú, autonóm köztársaságot is alkotó jakutok — ősi foglalkozása. A Tompo fontos víziút, ami az Aldan folyón keresztül köti össze a falut a Lénával, a világ egyik legnagyobb folyamával. Áz év nagy részében a folyókat jég borítja, és a település vagy repülőgéppel, vagy csak egy télen használatos, a hágókon átvezető nyaktörő útvonalon tartja a kapcsolatot a külvilággal. Itt Topolnijban, távol az ország sűrűn lakott vidékeitől, a Sarkkörön túli terület zord éghajlati viszonyai között, ahol 55 fokos fagyok is előfordulnak, az emberek minden kényelemmel ellátott, központi fűtéses házakban laknak. A házakban mindenütt van rádió és televízió. A 357 lakosú Topolnijban klubot, vegyesboltot, óvodát, bölcsődét, iskolát és rénszarvastenyésztők gyermekei számára kollégiumot is találhatunk. Az építkezésekhez szükséges pénzt a szovhoz állami támogatásként kapta. Területének nagysága alapján kisebb államnak is be- illene. A hétmillió hektár azonban szinte teljesen terméketlen föld: egy hektár rénszarvaslegelő évente átlagosan csak 13,5 kilogramm rénzuzmót terem. Ezért szorulnak rá a rénszarvaste- nyósztők, hogy az egyik helyről a másikra vándoroljanak. Csak három év múltán térhetnek vissza ugyanazokra a területekre. Míg korábban a rénszarvastenyésztők családostól vándorolták, és ily módon az asszonyok, a gyerekek, még a civilizáció legalapvetőbb vívmányait is kénytelenek voltak nélkülözni, addig ma már a pásztorok családjai összkomfortos házakban lakhatnak, gyermekeik korszerű iskolákba járnak. A „Tomponszkij” szovhoz jó ütemben gyarapodik. Egyedül az utóbbi két évtizedben a rénszarvasok száma megkétszereződött, az állatállomány tízezerről húszezerre szaporodott, a közeljövőben pedig eléri majd -a hu«} I szonötezret. Errefelé még 1960-ban is az egyetlen közlekedési eszköz a rénszarvasfogat volt.' | Még a szovhoz igazgatója se juthatott el egy évben leg-« alább egyszer minden rén-! j szarvastenyésztő brigádhoz^ ■ Ma már a 250 kilométer su- j garú körben elhelyezkedő brigádok mindegyikéhez egykét nap alatt el lehet jutni.' A gazdaságnak 46 gépkocsija van, köztük nagy teljesítményű, az észak éghajlati viszonyaira tervezett teherautók, sőt az úttalan utakra! leginkább alkalmas lánctalpas terepjárók. Ezenkívül a „Tomponszkij” szovhoz az államtól repülőgépeket és helikoptereket is bérel, amelyekkel gyorsan romló élei- ! miszereket szállíthatnak at rénszarvaspásztoroknak, gyors orvosi segítséget nyújthatnak. Egy londoni társaságban bemutatnak a háziasszonynak egy urat: — Ez Mr. Harrison a Kanári-szigetekről. .. — Ez nagyszerű! Énekelne nekünk valami szépet? M — Miből gondolod, hogy ez az Albin optimista? — Abból, hogy az utolsó pénzén is pénztárcát vett. * A szórakozott tudóssal közli asszisztense, hogy fia született. A tudós a mikroszkópról fel sem pillantva így válaszol: — Lenne olyan szíves ezt megmondani a feleségemnek is? * — Már nem vagy olyan figyelmes hozzám, mint az esküvő előtt! — Te láttál már olyat, hogy valaki a vonat után fut, amikor már rajta ül? * Az orvos megvizsgálja a beteget és megkérdezi tőle: — Mit szeret jobban, a bort, vagy a nőket? — Az az évjárattól függ, doktor úr... * Két hollywoodi csillag beszélget : — Hallom, férjhez mész egy milliomoshoz. Szerelem első látásra?« —' Csak második látásra Az első látásnál ugyanis még nem tudtam, hogy milliomos. * — Papa, igaz, hogy te egy osztályba jártál a Károlyija papájával? — Igaz. — Ez lehetetlen. — Miért? — Mert ő is, azt mondja, hogy ő volt az osztály legjobb tanulója. * Az óvó néni egy gyermekkesztyűt talál az óvoda előtt. Megmutatja a gyerekeknek, és megkérdezi tőlük: — Kié ez a kesztyű? — Ugyanolyan, mint az» enyém — mondja Mónika. — Ezek szerint a tied? — Nem, óvó néni kéremj Én az .enyémet elvesztettem. * * — Papa, mi az a szimuláns? — Olyan ember, aki gyó- gyíthatatlanul egészséges!- * Frantisek úr az autóbuszon érzi. hogy valaki a zsebébe dugja a kezét. Elkapja a tolvajt és rákiált: —'Nem szégyent!- magát, hogy más zsebébe, nyúl? — Elnézést, tévedtem. Nekem otthon ugyanilyen kabátom van. mint önnek! — mentegetőzik a rajtacsípett zsebtolvaj. * Két vendég mindennap találkozik ugyanabban az étteremben. Egyszer az egyik megszólítja a másikat: — Jó napot. Látom, hogy maga is törzsvendég itt...’ — Sajnos, igen. Tudja, az én feleségem nem akar főzni. Az öné se? — Nálunk éppen ellenkező a helyzet. A feleségem főz.
