Észak-Magyarország, 1980. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-13 / 86. szám
1930. ápriTís 13., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Szocialista társadalom - takarékos társadalom írta: Faluvégi Lajos pénzügyminiszter „Bánjunk ésszerűen és takarékosan szellemi és anyagi erőforrásainkkal. A takarékosságnak — amely az okos, ésszerű gazdálkodás követelménye — át kell hatnia egész tevékenységünket, s a gazdálkodás szerves részévé, életünk általános normájává kell válnia." (Az MSZMP XII. kongresszusa beszámolójából) A 'szocialista gazdaságban, amelyben a termelőeszközök társadalmi tulajdonban vannak, s a gazdasági és társadalmi folyamatokat megtervezik, elméletileg könnyebb takarékosan gazdálkodni, mint bármely ezt megelőző társadalmi rendszerben. Meri mindaddig, amíg a takarékosság csak az egyéni vagy a részérdekeket, mégpedig egy viszonylag szűk rétegnek az érdekeit szolgálja, az nem terjed ki mindenre és mindenkire: nem általános, még akkor sem, ha benn az üzemben nagyon szigorú, nagyon takarékos és nagyon ésszerű gazdálkodás folyik is. Társadalmi méretekben ugyanis, ha a profitérdek azt kívánja, pazarlóan bánnak mind az anyagi, mind a szellemi javakkal. A szocialista gazdaságban ellenben eltűnnek azok a részérdekek, amelyek a takarékosság ellen hatnak. Az ország minden gazdagsága a közösségé, a nép tulajdona. ezért válik lehetővé — történelmileg először — a társadalmi méretű, tudatos takarékosság. De vajon meg is valósul -e a társadalmi méretű, tudatos takarékosság, avagy csak ki nem használt lehetőség marad? Mert abban biztosak lehetünk, hogy a lehetőség önmagától sosem válik valósággá! Gazdaságunknak a tényei, sajnos, azt mutatják, hog37 sok még a tennivaló addig az időpontig, amikor már valóban jól tudunk majd élni ezzel a lehetőséggel. Ma még lépten-nyomon találkozunk — hol apró. hol nagy dolgokban — az ésszerűtlen gazdálkodással, a pazarlással. Nyilvánvaló, hogy e jelenségek társadalmunknak nem ]én37egi vonásai, működésének nem föltételei, hanem tőle idegen, az egészséges működését zavaró tünetek. Jelenlétük mégsem vitatható, s ez irányítási rendszerünk es gazdálkodásunk Hiányosságaira hívja fel a figyelmünket. Pedig igazán nem most kezdtünk foglalkozni a takarékosság gondolatára! és követelményeivel! Sok határozatot hoztunk már, sok cikket irtunk és sok beszédet, mondtunk róla. Tettünk valóságos és hatásos intézkedéseket is. bár ezeket néha formális, nem lényegretörő és nem a gazdaságosságot javító, hanem például minőség- rontást vágj’ egyszerűen hi- ánt’t okozó látszattevékeny- séggel pótoltuk. Ismeretes. hog3’ építőmunkánk körülményei a hetvenes évek eleiétől nagvmér- 'tékben módosultak. Végérvényesen megszűnt annak lehetősége. hogy gazdaságunkat extenziv módon fejlesz- szü k. Mu n ka erő- tartalékai nk kimerültek, a gazdasági növekedéssel jéró eszközszük- séglet fokozódott. egyszersmind a hazai és a. külföldi piacokon egyaránt megnövekedett a kereslet a korszerű, jó minőségű termelőeszközök és fogyasztási cikkek iránt. Gazdálkodásunk külső feltételei számunkra kedvezőtlenül változtak. A legfontosabb nyersanyagoknak és energiahordozóknak a fejlődés jelenlegi szakaszában létfontosságú, korszerű ' mű- sz-aki fölszereléseknek és berendezéseknek az importára exporttermékeink árához viszonyítva erőteljesen felszökött. A cserearányok romlásából fakadó veszteségek rövid idő alatt nehéz terheket róttak az országra. Megnövekedett kiadásainkat részben csak külső erőforrások felhasználásával, hiteleknek a felvételével sikerült. kiegyenlítenünk. Világos azonban, hogy ezek a források nem kiapadhatatlanok. A külgazdasági egyensúly helyreállítása hosszabb távon fontos feladatunk. Ennek csak úgy tehetünk eleget, ha gazdaságunk szerkezetét olyképpen alakítjuk ki. hogy képes legyén exportunkat korszerű és versenybíró termékekkel növelni, miközben megtermelt nemzeti jövedelmünknek egy részét nem szabad belföldön elfogyasztanunk, hanem adósságállományunk csökkentésére kell fordítanunk. A régebbi időszakokhoz képest is viszonylag szűkösebb erőforrásaink csak akkor lesznek elegendők életszínvonalunk fejlesztésére és gazdasági feladataink megvalósítására. ha minden eddiginél ésszerűbben és takarékosabban használjuk fel őket. Mit jelent tulajdonképpen a takarékosság? Azt jelenti, hogy an37agot, erőt és pénzt csak a legszükségesebb mértékben Használjunk fel. mert a fennmaradót más célokra fordíthatjuk, vagy a jövőre tartalékolhatjuk. A takarékosság és a gazdálkodás rokon-, sőt mondhatni, lényegileg egyazon fogalmak. Hiszen az ésszerű gazdálkodás — egy kissé leegyszerűsítve — az erőforrások ésszerű elosztását jelenti. A takarékosságon pedig azt értjük, hogy erre vag3’ arra a célra csak any- nyit használunk fel bármiből, amennyit okos gazdálkodással mindenképp muszáj, mert így a többit más, új célokra hasznosíthatjuk. Igv a takarékosság g3'arapodásunk- nak egyik forrása, a pazarlás ellenben a fejlődésnek egyik akadáh'a lehet. Ezért kell a társadalom minden szférájában — az állami, a szövetkezeti és a magánszektorban, a közületi és az egyeni háztartásokban — ésszerűen gazdálkodni az anyagokkal, az energiával, a munkaerővel és a pénzzel! Takarékoskodni nem köny- nvű. Rendszerint sokkal egyszerűbb könnyedén, végül is pazarlón bánni az agyagokkal, az energiává}, a gépekkel, még az emberekkel is. mintsem takarékosan, megfontoltan, szűkmarkúan gazdálkodni. De nincs más út: felelősségteljes döntéseket kell hozni, vállalni a vitákat is, olykor bizon37os szerné- lyek munkáját megszorító határozatokat kell közölni. Ez sokszor népszerűtlen dolog is. Nehéz feladatokat ró a kormányzati, irányító szervekre. a vállalatokra és a szövetkezetekre, az intézményekre és a háztartásokra eg\7aránt, A kormányzatnak azonban elsődleges feladata, hogy megfelelően ösztönözze és támogassa a kívánatos takarékosságot.. s erélyesen fellépjen a pazarlók ellen. Azt már tapasztalnunk kellett, hogy ehhez nem elegendők a mégoly okosan megfogalmazott határozatok, felszólítások és kérések sem. A szükség mindenkit rávezet a takarékosságra. A kormányzatnak tehát olyanná kell formálnia az irán37ítási rendszert, hogy abban a vállalatoknak; intézményeknek elemi érdekük és szükségletük legyen a takarékos gazdálkodás, azaz, hogy jól járjanak, ha takarékoskodnak, de rosszul, ha pazarolnak, egyszóval, hogy az okos gazdálkodás létformájukká váljon. Lényegbevágó változást jelentett ebből a szempontból az,’ hog\' a vállalatok a terv- mutatók teljesítése helyett már több mint tíz éve a minél nagyobb nyereség elérésében érdekeltek. A kisebb költségnek nagyobb nyereséget kell jelentenie, s így a vállalatoknak közvetlenül előnyük származik abból, ha takarékosan gazdálkodnak. Az elmúlt évek tapasztalatai mégis azt mutatják, hog3’ ez a természetes gondolatmenet sok csorbát szenved még. Az elmúlt időszak társadalmi és gazdasági folyamatainak elemzése az utóbbi hónapokban. az MSZMP XII. kongresszusára készülve, különösen felélénkült. A társadalom színe előtt folvó értékelő munkában az is hangot kapott, hogy milyen tényezők akadályozzák az észszerű takarékosságot. Kimondták például, hogy az árpolitikában sokszor eppen az indokoltnál alacsonyabb árak ösztönzik a pazarlást. A támogatások csökkentik a szabályozásnak egyébként takarékosságra kényszerítő hatását. Sokszor a vállalatok túlzott centralizáltsága akadályozza. hogy takarékosan szervezzék meg az alkatrészekkel .és résztermékekkel való ellátást. A külgazdaság egt’ensú- lyával kapcsolatos gondjaink szempontjából , különösen fontos, hogy mind a kormányzati szervek, mind a vállalatok mindent megtegyenek • az importanyagokkal es az importtermékekkel való takarékos gazdálkodás érdekében. Ebből a kérdéskörből is kiemelkedik az energiatakarékosság problémája. Az elmúlt évtizedek során a fejlődő magyar ipar. a korszerűsödő nagyüzemi mezőgazdaság. a szaporodó és egvre modernebb lakások és az életszínvonal emelkedése egyaránt növelték az energiaszükségletet. E fokozódó igényeket eddig voltaképp zavartalanul elégítettük ki. de ennek ára volt: az energiatermelő ágazatoknak fejlesztése és az energiahordozók behozatalának a növelése sok pénzbe került. Az energiaellátás költségei csak az elmúlt három évben is majdnem 30 százalékkal növekedtek. Nemzetközi összehason 1 itá- sokból megállapíthatjuk: takarékos energiagazdálkodással elérhető, hogy energiaszükségletünk az eddiginél lassúbb ütemben növekedjen. Energiával takarékoskodhatnak a fogyasztók: nemcsak azzal, hogy nem égetik fölöslegesen a villanyt, s nem járatják fölöslegesen a motorokat, a gépeket, hanem azzal is. hogy korszerűsítik a kazánokat és tüzelőberendezéseket, s a szállttási rendszerek ésszerűsítésével mérséklik a közlekedési eszközök energiafelhasználását. A beruházási célok helves megválasztása szintén nagyon fontos ebből a szempontból, mert az a kívánatos, hogy7 ne a sok energiát fölemésztő kitermelő, hanem a kevéssé energiaigenj7es feldolgozó- ipari agazatok fejlesztését helyezzük előtérbe. Megtakarítás kínálkozik az ipari technológiák javításával, mert ha javul a technológiai feg>'elem, kevesebb lesz a selejt, s kevesebb energia megy veszendőbe. Sok anyag- féleséget (acélt, alumíniumot, cementet, üveget. műant'a- gokat. műtrágyákat stb.) hatalmas energiák felhasználásával gyártanak: ha ezekkel takarékoskodunk, eg.yutlal az energiatakarékosságnak is igen fontos szolgálatot teszünk. Alihoz, hog37 a termelés hatékonyabb legyen, fokoznunk kell a társadalmi munka termelékenységet, s takarékoskodnunk kell a munkaerővel. Ma még itt is jócskán akadnak tartalékok. Tapasztalataink azt bizonyítják, hogy foglalkoztatni ugyan mindenkit tudunk, de nem mindenki végez képessegeinek és képzettségének megfelelő, értékteremtő munkát: munkaidejüknek egv részét sokan kénytelenek haszontalan elfoglaltsággal tölteni. Ezért képzési struktúránkat — a termelés szükségleteihez. igazodva és rugalmasan — meg kel) változtatnunk. az olykor tapasztalható túlképzést megszüntetve mérsékelnünk kell a szakemberhiányt, s enyhítenünk az átképzés gondjait. Munkaszervezési intézkedésekkel. a teljesítmény szerinti bérezéssel meg kell teremtenünk az alapot ahhoz, hogy eljárhassunk azok ellen, akik fölöttébb sajátos módon ..értelmezik" a takarékosságot: munkahelyükön a munkaerejükkel ..takarékoskodnak”, A társadalom közös fogyasztásában. a közfogyasztásban ugyancsak parancsoló szükségszerűség a takarékosság. Noha a társadalmi közös kiadások gyors iramban növekednek, a legfontosabb ellátások színvonala nehány helyen mégis elmarad még a jogos szükséglettől is. es sokszor kell azt. tapasztalnunk. hog}7 a rendelkezésre álló pénz felhasználásában nem ésszerűen, nem takarékosan járnak el. Sokszor túlzott az igazgatási létszám. Sokan pazarló módon költekeznek reprezentáció címen. Közpénzből epítenek fel olyan épületeket, amelyeket azután nem tudnak hasznosítani, miközben az iskolákban és a kórházakban nagy a zsúfoltság. Lakosságunk legjobban azokat a takarékossági módokat ismeri, ámenekkel egyénileg is nap-nap után találkozik a saját háztartásában. Néhány szokásunkat azonban már eszünkbe sem jut felülbírálni, pedig ha jól meggondoljuk, ezekben is sok a pazarlás. Érdekes példáját tapasztalhattuk ennek legutóbb, amikor a villamos energia árának fölemelése után kiderült, hogy a lakosság jócskán csökkentette a maga energiafelhasználását. N37ilvan azáltal, hog.v — nagyon helyesen — csak ott és altkor egetle a villanyt es használta az energiát, ahol es amikor arra valóban szükségé volt. Csak egy kicsivel több figyelmet kellett erre fordítani, s máris számottevő népgazdasági előnyökhöz jutottunk. Arról is hoztak már nyilvánosságra adatokat, hogy mennyi kenyeret dobunk tó évente, hogy mennyi vizet pocsékolunk el. s hog\7 menynyit fűtünk fölöslegesen. Kívánatos, hogy olyan közvélekedés alakuljon ki, amely elítéli es megakadályozza a pazarlást, a közvagyon herdálását. Eljött az ideje annak is, hogy mélyebben és nagyobb időtávlatban átgondoljuk, hogyan tudnánk szervezettebben előn.vt nyújtani azoknak a családoknak és fiataloknak, akik a jövőre gondoló beosztással élnek. Azzal is tisztában kell lennünk. hogy a ..takarékosság” nem jár mindig valóságos meg takar ít ássa]. 1 smeretese k az 50-es évek takarékossági kampán>7ai. áruikor rövidebb ujjat csináltak a kabáthoz. Nemrég hasonlóképp értették félre a takarékosság gondolatát azok, akik az iskolákban gyengébb fényűre cserélték ki a villanykörtéket, , mert az kevesebb áramot fogyaszt s. elfelejtették, hogy a gyermekek szemenek épsége többet ér az áramnál. Találkozhatunk kevésbé nvil- vanvaló és nehezebben megítélhető oh'an takarékossági ..módszerek "-kel is, ameh-ek könnt’en atbilientenek bennünket a lónak ama bizonyos másik oldalára. Például világszerte elítélik a túlzó és pazarló luxuscsomagolást. Ezt mi is elítéljük, de azért nem szeretnénk, ha a takarésossag ürügyén megint oda jutnánk, hog>r az üzletekben az árut csak úgy csupaszon a kezünkbe nyomják, anélkül, hogy egyáltalán becsomagolnák. Kifogásoljuk a túlzott reklámköltségeket is. De azért az sem helyes, ha egy új árucikkről egyáltalán nem tájékoztatják a íogyasz- tóközönséget. és emiatt nem is tudják eladni. Takarékoskodnunk kell a konvertibilis devizával, de nem annyiba, hogy ne vegyünk meg például egy korszerű gépet, amely pedig munkaerőgondjainkat enyhítené, a termelékenységet sokkal megnövelné. s gyorsan „megkeresné” az árát Azt jelenti-e a takarékosság. hog37. spártai módon kell élnünk? Nem. eg3Talta- lán nem azt jelenti! De csakis a lehetőségeinkkel összhangban levő életmódnak lehetünk a hívei, hirdetői. Ennek részé ma már Magyarországon a két és fél millió tévékészülék, nyolc- százezer magánautó, a több százezer hétvégi ház, az, hogy lakosságunknak a fele külföldön tölti a nyarat, és igy tovább. Akad persze, aki úg37 gondolkodik, hogs7 minek takarékoskodjunk, hiszen egyre gazdagabbak vagyunk. Az igaz, hogy a korábbi évtizedekhez mérten, gazdagabbak vagyunk, erőforrásaink még sincsenek korlátlan mennyiségben. (Ma mar a leggazdagabb országoknak sem.i Há tehát jobban akarunk élni. sőt még ha csupán eddigi életszínvonalunkat akarjuk is megőrizni. nem mondhatunk le arról, hogy az erőforrásokkal ésszerűen, takarékosan gazdálkodjunk. Általában nem az olyan takarékosságot hirdetjük, amely akadályt jelenthet valamilyen józan cé] elérésében. hanem az olyant, amelvnek révén az eredeti cél kisebb ráfordítással is elérhető, megvalósítható! Ez válik igazán társadalmunk javára, mert gazdagabbá teszi népünket! t Jövőt alapozó munkálkodás A gyors változások és váltások korát éljük. Jövőt alapozó munkálkodásunk mindennapjaiban sokszor nem várt, vag37 nem eléggé fogadásra kész jelenségekkel küszködünk. Alkalmazkodni nemcsak tudnunk kell. "hiszen a lavirozás önmagában kevés. hanem mindenkori kötelességünk a helyes utak megtalálása. A MEZÖGjÉP Miskolci Gyárában rendelés-, valamint ezzel összefüggő anyaghiány okoz gondot. Raífai Zoltán. a termelési oszt áh’ vezetője ottjártunkkor nem a pa- naszözön zsilipjét emelte föl. összegezte az előttük világossá vált legfontosabb feladatokat. — Tény, hogy a MK- GÉV-től. iegnagyobb forgalmazónktól erre az évre kevesebb megrendelés érkezett. mintegy 120 millió forint értékben. Hogyan lehet ezt ellensúlyozni? Tárgyalásokat foh’tatunk külföldi partnerekkel, a szabad kapacitással a tőkés exportot kívánjuk fokozni. Hegyes arányokra törekszünk, mert amit elsődlegesen várnának tőlünk, arra itthon is akadna vevő. Másrészt csak a szerződéskötések után nyílna lehetőségünk anyagbeszerzésre. s ez hosszú időt vesz igénybe. — A másik kiemelt feladat: az importkiváltás. Olyan mezőgazdasági pót- alkatrészeket . igyekszünk gyártani. amelyek eddig tőkés országokból érkeztek. Például: hidraulikus munkahengert. ekevasat, Claas- kombájnok kalászemelőit, alkatrészeit. Meglepőnek tűnhet. hog37 a rendeléshiány mellett bizonyos g3’ártá.soknál túlterhelés mutatkozik. Vannak nagyon munkaigényes termékeink, kevés az. eszterga, a maró. a palástköszörű, s a létszám sem elegendő. Illetve ahonnan és ahova lehel, átcsoportosítunk. ■ Természetesen speciális gépeken nem dolgozhatnak segédmunkások. Az. átcsoportosítás annyit is jelent, hogy a korábbi, zárt ciklusokat megbontottuk, ezáltal csökkent a termelékenység, azonban mindez átmeneti állapot, s a dolgozóink becsülettel végzik munkájukat. — Társvállalatokkal és szövetkezetekkel fokozzuk az együttműködést. Értendő ez a jelenlegi termékeinkre az exportra és az import- kiváltásra. Ezen kapcsolatokban nagyon sok erő rejlik. kölcsönös előnyöket, mindenekelőtt a népgazdaság érdekeit figvelembe véve. Gyáregységeink folyamatosan dolgozzák ki a maguk sajátos módszereit, élénkülnek a gazdálkodás eddig kevésbé alkalmazott törvényszerűségei, és kellőképpen hatnak is. Mezőkövesden például programozottan beindult az export- termékek gyártása. - kiszállítása. — A MEGÉV-töl kapott információk szerint 1981-ben két fontos. nag\-számú gyártmányunk, a görgő és a lánc újra keresetté válik, s 1982-től nagyobb megrendelésre számíthatunk. Mindezek figyelembevételével dolgozunk, de elsődleges az” idei terv teljesítése, a lehető legjobb gazdálkodás. Bizonyára ebben az évben még sok gonddal számolhatunk. de talán az elmondottakból is kiderül, hogs- nem csupán hivatkozunk az okokra, inkább a teendőket határozzuk meg. (karosi)
