Észak-Magyarország, 1980. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-04 / 80. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 6

Enaa&a

1980. április 4., péntek

Harmincöt esztendeje, 1044 október elejétől 1945 április negyedikéig mindennap új város- és községnevek szerepeltek a hadi jelentésekben. Magyar városok és falvak, ahonnan végleg kiűzték a fasisztákat — s mindegyikben voltak emberek, akik azonnal, a szabadság első perceiben vállalták a szinte emberfeletti feladatot: új életet teremteni a romok fölött.

Néhányuk visszaemlékezéseiből adunk szemelvényeket személyes beszélgetések alapján.

*

Ménes Jánosról évtizedek óta szinte mindenki tudta Debrecenben, hogy következetes harcosa a munkás- mozgalomnak. Nemegyszer járta meg a börtönt kommunista meggyőződéséért, s amikor a németek megszállták az országot, elsők között szerepelt a Gestapo letartóztatási listáján. Nyár közepén sikerült kiszabadulnia, s az egyik Debre- cen-környéki tanyán, egy bunkerben várta családjával és barátaival együtt a felszabadítókat.

A várakozás azonban korántsem volt egyenlő a tétlenséggel. Hol a néme'ek telefonvonalait, kábeleit vágták el, hol a villanyvezetékeket, járműveket rongálták meg.

— Október 19-én este már egészen közelünkben folytak a harcok, a fejünk fölött szálltak a tüzérségi lövedékek. még repülőgépek is beavatkoztak a küzdelembe. Alig 20 méternyire a mi rejtekhelyünktől, a Hegedűs-tanyán német aknavető alakulat szállása volt. Ma is jól emlékszem arra a mozzanatra, amikor kezében két Vécsey-gránáttal Mukranczi Imre barátom, (nem volt nehéz akkoriban ilyesmihez jutni, szerteszét hevertek a fegyverek, lövedékek, a fasiszta hadsereg bomlásit, jelezve) átkúszott a senki ('földjén és felgyújtotta a németek szállása előtti szé’naboglyát. így kitünően láthatták a szovjet tüzérek, hogy hová kell lőniük. Mindjárt tűz alá is vették a német aknavetők települési helyét. — idézi fel a felszabadulás előtti órákat, majd folytatja:

— Nem sokkal később elindultunk a szovjet csapatok elé. Meg akartuk mondani nekik, hogy abbahagyhatják a tüzelést, a németek maradványai elmenekültek. Két napraforgószárra babapelenkát és korábban hozzánk került szovjet pionírzászlót tűztünk, így mentünk a felszabadítók elé. Némi kalandok utón Pallag vasútállomásnál egy szovjet őrnagynak tudtuk végre elmondani, hogy Szentgyörgy-erdőig nincs német, bátran mehetnek tovább. Másfél órába telt, amíg állításainkat a kiküldőn felderítők-- igazolták. -Akkor hitték el. hogy igaz barátaik vagyunk.

így érte a felszabadulás Ménes Jánost, aki röviddel ezután Debrecen polgármester-helyettese, majd polgármestere, tanácselnöke lett.

*

Kelemen János Budapest X. kerületében, Kőbányán élt gyerekkorától, ott él ma is. 1944 decemberében gyakran járt Kőbányáról Ve- csésre és vissza kerékpáron. Krumplit hozott a munkás- otthonnak — s minden útja során néhány száz méter német telefonkábel került az út menti kutakba. Rajta keresztül istartották a kapcsolatot a kőbányai partizánok a Vörös Hadsereggel. S közben élelmeztek szökött katonákat, munka- szolgálatosokat — a kőbányai nyilasháztól a harmadik épületben.

— 1945. január 4-én értek a szovjet katonák a Martinovics térig, ahol laktunk. Két nappal később név szerint keresett Vas Zoltán: kérdezte, kik vannak meg a régi elvtársak közül. Akkor én már második napja szerveztem a pártot Kőbányán. Nyolcadikén már több mint húszán jöttünk össze a kaszinóban, mindjárt megalakítottuk a kommunista és a szociáldemokrata pártszervezetet és kiosztottuk a feladatokat: megszervezni a közigazgatást, létrehozni a Nemzeti Bizottságot, eltakarítani a romokat.

Még aznap felkeresték a kőbányai plébánost is, s a papiak pincéjében az ő elnökletével alakult meg a Nemzeti Bizottság. S még egy hét sem telt bele, már elkezdődött a villamossínek, villanyvezetékek újjáépítésé, megnyíltak a' gyógyszertárak és a boltok. A vasúti pályaudvarokon maradt vagonok gyógyszereivel el lehetett látni a patikákat és a kórházat is.

Akkor még Pest belvárosának utcáin folytak' a harcok.

*

Drahos Lajost kommunista izgatás miatt 1938-ban „örök időkre” kitiltották Csepelről. Aki az ítéletet kimondta, bizonyára nem számított arra, hogy né- ' hány év múlva éppen a- „kitiltott” lesz egyike Csepelen az új élet elindítóinak.

— 1944 végén alakult meg a „13-as bizottság” kommunistákból, szociáldemokratákból és pártonkívüliek- ből azzal a céllal, hogy Pesterzsébeten éppúgy, mint Csepelen megakadályozzuk a németek rombolásait. A Gubacsi-hidat is megmenthettük volna, ha nincsenek ellentétek a bizottságon belül. A csepeli kiürítés megtagadásában a 13-as bizottságnak már volt szerepe, méghozzá elég jelentős.

— Soha nem felejtem el azokat a perceket — folytatja Drahos Lajos —, amikor Madarász Vendel barátom, csepeli, csőgyári munkás jött két szovjet katonával, 1945. január 8-a volt. Kelten vezettük el őket a Templom térig, megmutattuk, hol vannak még németek. Hamarosan onnan is kiverték őket a szovjet- katonák, s már január Lián ismét a 13-as bizottság hívására bemehettünk a gyárba. Krumszkoj őrnagy volt a csepeli gyár szovjet parancsnoka, négyen mentünk hozzá, majd vele végig- az óriási gyártelepen, megbeszélve útközben, hogy melyik gyárat hogyan lehet mielőbb megindítani. Hamarosan működött a mező- gazdasági gépgyár (a mai Motorkerékpárgyár helyén), hogy különböző alkatrészeket készítsen a szovjet katonák járművei számára. Az üzemi bizottság irányította a munkát. Első ülését 1945 január 22-én tartotta. "Budán még a fegyvereké volt a szó.

Drahos Lajos lelt az üb. elnöke, s az is maradt öt évig. Akkor az országgyűlés elnöke lett, majd a Magyar Népköztársaság nagykövete Lengyelországban.

*

Ugyanazokban a napok- ban.pontosan 1945. január 13-án ért haza Sövényhózá- ra, a mai Öpusztaszerre Mihály Sándor. A háború alatt katona volt, a szabadságot hozó 1945-ös év első hajnalán Újpesten öltözött- ismét civilbe, s amikor odaértek a szovjet katonák — Mihály Sándor gyalogosan indult útnak, hogy elvégezze a maga feladatát szülőfalujában. Nem is gondolt arra, hogy az majd bekerül egyszer az ország történelmébe.

■ »— Éppen csak hazaértem — mondja —, jöttek a szomszédok, barátok, beszélgettünk arról, hogy valamit tenni kellene. Közeledik a tavasz, itt a sok föld gazda nélkül, hát legyünk mi magunk a gazdák. Itt 46 000 katasztrális holdja volt a Pallavicini őrgrófnak, összesen 99 000 hold, csak azért nem több, mert százezer után, nagyobb adót kellett volna fizetnie.

Törvény még nem volt, kapcsolat sem az országos hatóságokkal. De az idő sürgetett.

— összeírtuk az igénylőket — emlékezik vissza Mihály Sándor —, és elkezdtük a földosztást. Családonként a szülőknek öt, a gyerekeknek két holdat adtunk. Később, amikor már működtek a hatóságok és felmérték a szomszédos falvak igényeit "is, csökkentettük 4, illetve 1 holdra. Kilencen voltunk a földigénylő bizottságban, két-két bizottsági tag ment ki minden táblához, fogtuk az ölet, mértük, osztottuk a földet.

Tizenöt évvel később újra egyesítették a földeket: 1960-ban alakult meg az Árpád vezér Termelőszövetkezet Ópusztaszeren.

V. E.

TATJANA VESZELOVA

Fiamnak

„Őrizd a tűzhelyen a lángot!” —

Erre. tanít ez a. század.

Sűrű a láng! — Tűzhelyed nem világolt. Nomádként hajt tova vágyad.

A jó híreket már tehozzád Nem viszik a csalogányok — Fölötted — járva utódnak a hosszát Bölcsődalt dudorászok!

E dallal indulsz el az utadon majd — menj vagy vigyen víz sodra.

A nap leéget, eső cseppje mosdat,

És megtérít a munka.

Németh József festménye

SZERGEJ MARKOV

Szülőhazám, szikrává te csiholtál,

tarts számon engem majd, ha üt az órám.

Én nem lobogtam tűzoszlop gyanánt,

, De lángra gyújtanám az óceánt.

Ki tudja még, hogy milyen messze vet, Hová hajt tűzforró lehelleted?

Szülőhazám, ha elhamvadok én,

Te tovább lobogsz a két féltekén.

\ ■- 350 «

Az egyetemes pedagógiai tudomány egyik legnagyobb képviselője, u 350 éve meghalt cseh Jan Amos Comenius. Tudománytörténeti jelentőségét sokan Galileihez, Kopernikuszhoz, Baconhoz és Descartes-hoz hasonlítják. Születésének helye máig sem ismert pontosan, a morvaországi Niv- nicén, Komnán vagy Uhers- ky Brodban (Magyarbród) született. Nemrégiben derült rá fény, hogy apai ágon magyar származású. A családot eredetileg Szegesnek hívták, és atyja csak akkor vette fel a Komensky nevet, amikor Komnál elhagyva átköltöztek Magyarbród ra.

Életének fő törekvése, hogy az emberiséget boldogabb jövő felé irányítsa. Ez az ő felfogásában azt az egységes, harmonikus, rendezett, közös elvi alapokon, közös alapfogalmakon nyugvó művelődési anyagot jelentette, amelynek mindenki által való ismerete lehetővé tenné az emberek nézeteiben az ellentétek megszűnését, és ezzel a társadalmi egyenetlenségek kiküszöbölését. Comenius tehát az általános, a mindenkire kiterjedő népokta- • tás nagy úttörője az újkor kezdetén, amikor a művelődéshez való jog csak a kiváltságosok gyermekeit illette meg.

Hányatott élete során Európa nagy részét bejárta, mindenütt kapcsolatot tartva fenn kora legkiválóbb tudósaival. Utazásai közben Anglia, Svédország, majd Csehország után Magyarországra is eljutott. 1650-ben került Sárospatakra, a Rákóczi-család meghívására. Az a négy év, amelyet Sárospatakon töltött, mind gyakorlati pedagógiai. mind irodalmi tevé- (. kénységehek fontos állomása.

Comenius nevéhez fűződik az első olyan teljes iskolarendszer tervének , kidolgozása is, amely századokra meghatározta az oktatás tagozatait, a különféle iskolatípusoknak az egyes életkorokhoz szabott egymásra épülését, és lényegében a ma elfogadott

iskolarendszerünknek is alapját képezi.

Az emlékezés halvány, vagy megcsillanó lükörcse- repei úgy illeszkednek egymáshoz,' mint a régész kezében a régmúlt századok agyagkorsója. Amikorra végül is a kép összeáll, hiányos, kevésbé fontos, és nagyon fontos mozaikkocka hiányozhat belőle. Egy ember életében 35 év nagyon hosszú idő. Azokban az években az emberiség sorsa dőlt' el, s azóta többet változott a világ, mint történelme során addig együttvéve, de amelyet Kisvárdai Ján' - — „Tózse Iván” — mégis így érzékeltet:

— Görhét ettünk, ha volt, és korpát, amit a disznó elé szoktak tenni. Ma, ha nincs friss, puha kényér a boltban, felháborodunk, és ha zsírosabb a mindennapos hús, már nem esszük meg.

*

— Szerencs 1944. december 13-án szabadult fel. A megelőző napok félelem-- mel, szorongással tellek el és a vággyal: legyen már vége a háborúnak! Vártuk a Vörös Hadsereget, de ebbe a várakozásba szorongás is vegyült. Mi lesz, hogyan lesz? A nyilas propaganda szinte az utolsó pillanatig működött, szórta a szitkokat és átkokaj; a közelgő hadseregre, és . terjesztette az emberek képzeletében gyorsan megragadó és megnövekvő rémhíreket. Milyen az ember? Félelmében sok mindent elhisz. A harcoló szovjet frontcsapatok szinte ke- resztülfutotlak a községen, egyetlen nekilódulással néhány nap alatt egészen Kassáig értek. Rövidesen a második hullám is megérkezett. Még a 'ieghi tétlenebbnek is látnia kellett, ez a hadsereg más, mint amilyennek lefestették, mint amilyennek sokan hinni szerették volna. Én akkor, mint vasutas, azt láttam, amit .sokan talán akkor még nem vettek észre. A németek az egész háborúban, de különösen a végén egyebet sem tettek, mint pusztítottak, romboltak. Az oroszok, mihelyt a harcok engedték, azonnal építeni kezdtek .. . Nálunk — néhány nappal a felszabadulás után — minden munkaképes férfinak jelentkeznie kellett a kom- mandatúrán, a parancsnokságon. Jó néhányan voltunk, különösen vasutasok, akiket fölmentettek a katonai szolgálat alól, s akik vállalva a főbelövést is. nem mentek el az utolsó vonattal. Tolmács híján, ha nehezen is, de mindenki

megértétte a feladatát, s mindenki munkához látott.

*

— A németek parancsára a menekülő vonat után a nyilasok is elvégezték a maguk aljas „munkáját”. Aki valaha is dolgozott a vasúton, az elképzelheti, mit éreztünk, amikor , kimentünk az állomásra, és láttuk, hogy a vágányhálózaton kívül felrobbantották a felvételi épületet, a fű- > tőházat, de még a váltóőri helyiségeket is. Elkeseredtünk. Mit lehet itt kezdeni? Lesz-e itt valamikor is vasút? De ha lesz is, hol kezdjük a munkát? A romok eltakarítása és a felvételi épület épen marad * részének rendbehozatala volt az első feladat. Az akkori iizlelvezetőség rendeleté alapján a vonal építése egyidőben indult meg Miskolc és Sátoraljaújhely felől Szerencs irányában.

Az állomásokon viszont a dolgozóknak volt a köteles-, ségük legalább egy járható vápánvt újiáéoíteni. Szerencsen a munka elég szépen haladt, bár szerszámunk nagyon kevés volt. A cukorgyár segített rajtunk, a műhelyben elkészíthettük