Észak-Magyarország, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-01 / 51. szám

ÉSZAK - M AGY A RORS ZAG 4 T9S0. március 1., szombat Sárospatak ’80 Ma este nyolc után A művelődésügyi osztály reze tője „az utolsó szó jo­gán” még az alábbiakat mondta: — Szeretném megragadni ez alkalmat, hogy tisztelet­tel meghívjam a végrehajtó bizottság tagjait Bitskey Ti­bor színművész előadóestjé­re... A P. Mobilra azért nem, mert az ifjúság úgyis .öli” egymást a jegyekért... De ezt már a tanácselnök lem hagyhatta szó nélkül: — Nos, hát ez az... erről beszéltünk... Ez a testre szabott meghívás, ez a dif­ferenciált közönségszervezés — mondta Tóth József, ál­talános helyeslés és derült­ség közepette. A fenti „életképper” zárult Sárospatakon a városi ta­nács legutóbbi végrehajtó bi­zottsági ülésén az első napi­rendi pont megtárgyalása. A téma a közművelődés idei feladatainak intézkedési ter­ve volt. * A művelődésügyi osztály ástál előterjesztett írásos anyag „egységes egészet al­kotva, jól foglalta össze az eredményeket, jól mutatta a fejlődést és helyesen hatá­rozta meg a tennivalókat, melyeket az intézkedési terv sokrétűen és kellően, konk­rétan tartalmaz” — állapí­totta meg az ülés kezdetén az oktatási és közművelődé­si munkabizottság vélemé­nyezését előterjesztve Ködö- böcz József, javasolva egy­ben a végrehajtó bizottság tagjainak, hogy fogadják azt el és hagyják jóvá. (Eredmények, fejlődés. Adatok, adalékok a múlt­hoz: „Nagyobb energiát for­dítottunk az elmúlt évben a felnőttoktatás városi szintű koordinálására”... Az ered­mény? A munkástovábbkép­zés szaktanfolyamain — hat szakmában — 193-an szerez­tek bizonyítványt. A dolgo­zók általános iskolájában 33- an,_ a dolgozók gimnáziumá­ban 40-en tanultak. Aztán: „Nagyobb gondot fordítot­tunk arra is, hogy segítsük az üzemeket, a szocialista brigádokat közművelődési feladataik megoldásában’’... Hogyan? A művelődési ház patronálói hálózatot alakí­tott ki az üzemekben. A könyvtár propagandaanyagot, ajánló-bibliográfiákat jutta­tott el az üzemekhez. És még valami: .„A közműve­lődési intézmények egymás közötti és az oktatási intéz­ményekkel való kapcsolata határozottan javult az el­múlt évben. Nem voltak át­fedések, »egymás ellen szer­vezett rendezvények, mint korábban«”... Ezt a szá­mok, kiragadva néhány, nem is biztos, hogy érzékeltetik. Például: A városi könyvtár­nak 2785 beiratkozott olva­sója volt — háromszáznyolc­vanöttel több, mint ’a koráb­bi évben — és 58 rendez­vénynek adott helyet. A mű­velődési ház 17 művészeti csoportot, kört és 11 klubot — ebből nyolc az üzemi fenntartású — működtetett. A városi szintű rendezvé­nyek száma: 33 ...) Mindezt — és a még meg sem említetteket — a vég­rehajtó bizottság tagjai elis­meréssel nyugtázták. Ami kicsengett a felszólalók vé­leményéből és ami egymás­sal rímelt, az röviden így foglalható össze: Sokszínű, gazdag közművelődési tevé­kenység folyt az elmúlt év­ben Sárospatak városban. A közművelődési intézmények igényesen oldották meg fel­adatukat, s ezt kellően irá­nyította a tanács művelődés- ügyi osztálya. Elismerésre méltó munkát végeztek az üzemi közművelődésben, ez­által emberközelibb kapcso­lat alakult ki, mintahogyan szorosabb lett a kapcsolat az oktatási és a közművelődési intézmények között is, ami azért igen fontos, mért az is­kola az első helye a közmű­velődésnek ... • A művészeti rendezvények jól előkészítet­tek, gyakoriak és színvo­nalasak voltak __ A dicséret hangjaihoz, ter­mészetesnek mondhatjuk, odakívánkoztak a többet va­ras, a jobbat kívánás hang­jai is. Nem maradtak el ezek sem. Mert maradjunk csak a színvonalas városi rendez­vényeknél. A városi tanács elnökhelyettese — Budavári Csaba — számolta össze szá­mukat, s a vb-ülésen han­gosan is tovább „számolt”: — Vajon, nézzük-e mi, magunk, ezeket a rendezvé­nyeket? Én harminchármat számoltam össze, ennyi volt — én négyen voltam jelen... És vajon azért-e, mert nem tudtunk róla?!... Elemezni és vizsgálni kell, a számo­kon túl, hogy az igényeink­kel van-e probléma avagy a szervezéssel?! Akárhogy ta­kargatjuk az átlagszámokkal a kérdést: a színvonalas-ko­moly tartalmú rendezvénye­ken kevesen vannak, keve­sen vagyunk... Megfontolandó mondatok voltak. S komolyan szóltak róla mások is, a szervezés tartalmi kérdéseiről, a „test­re szabott, differenciált kö­zönségszervezés” feladatairól. De hát, hová kell ez évben orientálni a figyelmet? Ami a mondottakból azonnal ki­derült: nem kell Sárospata­kon „mélyről indulni avagy hátraarcot csinálni”. A kí­vülállóknak tűnhet furcsá­nak, ám az itteniek az is­meretek birtokában tudato­san vallják: tovább kell erő­síteni és gazdagítani a köz- művelődési intézmények és az üzemek együttműködését, folyamatosab ban érzé kelhető tudati nevelés igényeltetik, s ebben különös figyelem a szakmunkástanulók körében, szervezeti és tartalmi vonat­kozásaiban is gazdagítani kell a külterületeken végzett közművelődési tevékenysé­get... (Címszavak — melyeket — ugyancsak a rímelésre hi­vatkozva — bővebben is fel­idézhetnénk a végrehajtó bi­zottság által is jónak ítélt és elfogadott intézkedési terv­ből. Pontosan idézni és bő­vebben pedig azért nem ’ szükséges, mert Sárospata­kon is az ismert gondok szo­rítják következetesebb, meg­fontoltabb és „súlyozottabb” közművelődési munkára az érdekelteket. ★ Egy gondolatot azonban nem árt a végrehajtó bizott­ság által elfogadott intézke­dési tervből ide idézni: „Az ésszerű takarékosságnak kell érvényesülni a közönség­szervező munkában oly mó­don, hogy a magas költség- igényű meghívók és propa- gandanyagok helyett a sze­mélyes élő propaganda ke­rüljön előtérbe” __ H a mindenben úgy „kap­csolnak” majd Sárospatakon a közművelődés illetékesei — ahogyan a művelődésügyi osztály vezetője az „utolsó szó jogán” a vb-ülésen azt tette: akkor egy év múlva újabb „lépcsőfok” meghala­dásáról adhatnak számot... (tcrnagy) Holtodiglan Aldo Nicolaj olasz író számos játékát ismerjük részben a kép­ernyőről, részben pedig Miskolcon, a színház korábbi előadásai­ból. Ma este a Magyar Televízió 1-es programjában, 20.05-kor mutatják be az Aldo Nicolaj vigjátéka nyomán készült, Holto­diglan című tévéjátékot, amelynek egyik főszereplője a képün­kön látható Bánsági Ildikó. Ékszerek is rézmetszetek Két fővárosi művész réz­metszetei, illetve drágakövek­ből készült ékszerei láthatók a szerencsi Rákóczi-várban. A fiatal házaspár: Reményi Katalin ötvös- és Kolozsvári Miklós grafikusművész mun­kái figyelemre méltóak. Kü­lönösen a természetes ásvá­nyok és drágakövek ékszer­ként való felhasználása je­lent újdonságot, annak elle­nére, hogy műtárgyakat már évszázadokkal ezelőtt is dí­szítettek szépen megmunkált kövekkel. A korabeli kézi­munkához, a régi technika alkalmazásához maradt hű Reményi Katalin, aki alig három év alatt — azóta fog­lalkozik ezzel behatóbban —. az országos figyelem suga­rába került. Akik szeretik a kuriózumot, a szép ékszere­ket, azoknak ajánljuk első­ként a kiállítás megtekinté­sét. Bizonyára a rézmetszetek is nagy élményt jelentenek a látogatók számára. Kolozsvári Miklós több könyvillusztrá­lással és több önálló kiállí­tással a háta mögött jelent­kezett lapjaival. Az egysze­rű, hétköznapi történeteket egyéni módon láttattatja a művész. A 27 rézmetszet kö­zül mondanivalójában talán a Barátkozás, a Tv-nézés, az Éjjeli bagoly, az X úr... és a Talpaláyaló címűek árul­nak el legtöbbet a grafikus- művész törekvéseiből, a vi­lághoz való viszonyából. A kiállítás március 9-ig, naponta 10—18 óráig tekint­hető meg. — temesi — „Édes hazám, fogadj szívedbe...” FiüszÉiiiilss vetésiedé' száifiEiÉÉslaiiiÉH Kazincbarcikán, a 105-ös számú Lékai János Szak­munkásképző Intézetben ren­dezik meg má és holnap négy megye szakmunkásta­nulóinak területi vetélkedő­jét; melynek címéül József Attila örökszép vallomását választották: „Édes hazám, fogadj szívedbe...” A fel- szabadulásunk 35. évforduló­ja tiszteletére meghirdetett versenyen Borsod, Heves, Szabolcs és Hajdu-Bihar megyékből 19.' szakmunkás- képző intézet képviselteti magát egy-egy csapattal. A tprületi döntő kétnapos ver­senyt jelent. Szombaton dél­után mutatják be a csapa­tok az elmúlt 35 esztendő fejlődését bemutató filmjei­ket, diafelvétel-sorozataikat, illetve az új létesítmények makettjeit. Magára, a vetél­kedőre vasárnap délelőtt ke­rül sor: politikai, irodalmi és képzőművészeti ismereteikről adnak majd számot a ver­sengő szakmunkástanulók. Az eredményhirdetésre várható­an vasárnap kora délután kerül sor, akkor derül ki, mely csapatok képviselhetik majd a négy megyét a fel­szabadulási vetélkedő orszá­gos döntőjén. A Beton- és Vasbetonipari Művek Miskolci Gyára két kategóriában hirdette meg az Alkotó ifjúság elnevezésű pályázatot, amelyen a gyár fiataljai a mindennapi ter­melést segítő pályamunkák­kal veitek részt, s még a külön nem díjazott dolgoza­tok is sok hasznos ötletet, javaslatot tartalmaztak. Az egyéni kategóriában el­ső díjat nyert Szabó Imre művezető, aki egy szintérzé­kelő készüléket dolgozott ki. mely alkalmas adalékanya­gok, kavics, homok, vegy­szer, víz, egyáltalán azon anyagok szintérzékélésére, amelyek 10—20 mikroamper átvezetést tudnak- biztosíta­ni. Csoportkategóriában a a Magyarban műszaki osztály három fia­tal szakembere: Túróczy Ibo­lya, Kozma Róbert és Rigó Csaba nyert első díjat. Pá­lyamunkájukban megfogal­mazták a betonacél-feldolgo­zásnak és az acélvázkészí- tésnek technológiai, valamint szervezési tervét. Lehetőség nyílik ezáltal a nehéz fizi­kai munka csökkentésére, s a vasanyagok bizonylatolásá­ra. Első díjat nyert pálya­munkájukban foglaltak össz­hangban vannak az új gyár­tócsarnok követelményeivel. Az egyéni kategória első dí­ja 2 ezer forint volt, a cso­portkategória győztesei együt­tesen 3 ezer 500 forintot nyertek. Ötholdas kert, egyelőre rózsa nélkül.,. A hatalmas kert még el­hanyagolt. Fagyos kavics­ösvényen kaptatunk felfelé, s a napközivé lett egykori cselédségi szárny felől kurta lábú korcs kutya rohan fe­lénk, párát lehelve és ugat­va. Elébe kanyarodunk a bejáratnak, s meghökkent a hatalmas ajtók látványa -(még a rézkilincset is rajta hagyták), s a frissen tataro­zott falak mindenféle kar­colás, vakolatpergés és egyéb életjel nélkül valahogy si­várnak tetszenek ... De a „belukás” csak idő kérdése, hiszen 130 gyerek éppen elég ahhoz, hogy ott­hagyja a keze nyomát min­denütt .,. Mint ahogy az idő kérdése volt az is, hogy Vatta község Odeczky-kasté- lyából napjainkra takaré­kossá1 tatarozott körzeti is­kola lett (a borsodgeszti gye­rekek is idejárnak harmadik osztályos koruktól), hatalmas sportudvarral, napközivel és szolgálati lakással. Nem volt könnyű, nem volt rövid és társadalmi munkáktól mentes ez a lei- újítás. Szalay Lászlónéval, az iskola igazgatónőjével erről beszélgetünk a kongó folyo­són, magunk mögött hagyva lépcsőket és újonnan me­szelt falakat, s a termek zárt ajtajai mögül előmorajlik zömmögően a gyermekbe- széd, a zaj. — A múlt év végére fe­jezték be az 1974-ben elkez­dett felújítási munkákat. Az 1979—80-as oktatási év sze­rencsére már normális me­derben zajlik. (Zelei Antal vb-titkár tájékoztatása sze­rint 4 millió 400 ezer forin­tot vitt el a tetőcsere, ajtók behelyezése, világítás és víz beszerelése, vagyis az a sok­sok munka, aminek eredmé­nyeképpen a műemlék jelle­gű kastélyból csak az ajtók egy része és a falak marad­tak meg.) — Kilenc tantermünk lett... — nyit be ötletszerűen az egyik teremajtón Szalayné, mire nagy robajjal meg­szeppent gyereksereg ugrik ki a padokból —, és hét szertárhelyiségün'k. Így hely szempontjából már nem pa­naszkodhatunk, annál ke­vésbé, mert a termek szá­mának bővülése azt ered­ményezte, hogy bevezethet­tük az állandó délelőttös ta­nítást. Nézem a lesütött szemű gyerekeket, a kényszeredet­ten mosolygó tanárnőt, a szürkére fakult táblát, a ko­pott, megróskadt padokat, és önkéntelenül kérdezem: — És a bútorzat? Elég szegényesnek látszik ... — A berendezés valóban nagyon elhasznált, a legkö­zelebbi tervekben már első­sorban ezek kicserélése sze­repel. Ebben az évben pél­dául 80 ezer forint áll az iskola rendelkezésére, s ez az összeg polcok, asztalok, padok és különböző szemlél­tetőeszközök pótlására szol­gál. De kell is. Ez alatt az ötéves építkezés alatt, nem is akartunk cserélni, besze­rezni semmi komolyabb da­rabot; magyarán szólva le is rongyolódtunk . .. Most jötf ei a belső szépítgetés ideje. — Lesz-e vajon élég pénz rá? — A kérdésnek azért örü­lök, mert alkalmat nyújt el­mondani mindazt, amit ér­tünk, illetve a gyerekekért tettek különböző kollektí­vák. Elsőként említeném z miskolci ÉPFU Vállalatot, s annak is a Dobó István né­véi viselő, Suba János ve­zette szocialista brigádját. Mind a vállalat, mind ez a brigád évek óta patronálja a gyerekeinket, el sem tud­. nám súrolni, ennek mennyi haszna, szép eredménye van. A múlt évben például sala­kos sportpályát hoztunk itt létre az iskola területén kö­zösen a tanulókkal, szülőt munkaközösséggel, s ez . a brigád biztosította az ingyen kotrógépet, salakot, és per­sze a munkáskezet is. Szám­talan táborozás, üdülés al­kalmával is kedvezményes szállást és ingyenes szállí­tást köszönhetünk , nekik, nem beszélve a tárgyi fel­szerelésekről; cipő-, virág- és zászlótartókról, íróaszta­lokról stb. De nem volna igazságos, hogy a kapcsola­tokat említve, ne szólnék a szintén miskolci 101-esSzak­munkásképző Intézetről, amellyel a név, illetve en­nek vonatkozásai hoztak! össze minket még 1969-ben. Köztudott, hogy Szemere Bertalan a mi falunk szü­lötte, így — többek között — az úttörőcsapataink is az ő névéi viselik, mint ahogy a szakmunkásképző intézet is. De jó patrónusnak bizo­nyul még a bükkaljai Béke Termelőszövetkezet és a Le­nin Kohászati Művek ne­mesacél-hengerművének Sze­mere Bertalan brigádja. Mi­előtt átadták volna a múlt ősszel a felújított iskolát, ez a hengerészbrigád végezd» a külső rom- és szemételta­karítás nagy részét. — És a gyerekek? Ök mi­vel viszonozzák a segítsége­ket? — Az évek alatt, ahogy stabilizálódott, állandósult a jó viszony a különböző pat- ronálókkal, kialakult egy rend közöttünk. Az ÉPFU- hoz és az LKM-hez üzemlá­togatást szervezünk. Hagyo­mány az is, hogy március 8-án, a nőnap alkalmából a mi úttörőink köszöntik az ÉPFU nődolgozóit műsorral Május elsején is együtt vo­nulunk fel Miskolcon, a vál­lalattal. A szakmunkásképző intézet tanulóival együtt ko- szorúzzuk meg az avasi te­metőben január 18-án (ha­lálának évfordulóján) Sze­mere Bertalan sírját. A ter­melőszövetkezetnek a beta­karításkor segítünk: répa- ásással. napraforgószedéssel, kukorica töréssel, mikor mi­nek van szezonja ... — Sok munkán túl van már az iskola, de ahogy el­néztem az előbb a kastély­kertet, még nincsenek egé­szen készen. — Bizony alig várjuk a tavaszt, hogy hozzákezdhes­sünk ennek az ötholdas is­kolaparknak a rendezésé­hez. Utakat, sétányokat sze­retnénk, sok kivágott fát pó­tolni akarunk és virágot, vi­rágot mindenüvé, ahová csak ültetni lehet, hogy mi le­gyünk a legszebb kastélyis­kola a környéken .'.. Keresztény Gabriella i i i i i i i i i i i i i i I I I I I I I » I I I I I A kilencedik tokaji est A tokaji nagyközségi mű­velődési ház és a Lilahy György Művészetbarátok Kö­re március 3-án, hétfőn 18 órai kezdettel rendezi meg kilencedik tokaji estjét. En­nek programjában nyílik meg — a közelgő nőnap je­gyében — a helyi díszítő- , művészeti szakkör kiállítása, amelyet Leskó István ta­nácselnök vezet be. A nyitó- ünnepségen közreműködik Szabó Ferenc operaénekes, akit zongorán Szabó Ferenc- né kísér. Ezt követően be­mutatják Csató Endre tanár munkáját, a Tokaji szüreti hét 1979. című kisfilmet. A kiállítás március 15-ig láto­gatható.

Next

/
Thumbnails
Contents