Észak-Magyarország, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-25 / 71. szám

1980, március 25., kedd ESZAK-MAGYARORSZAG 5 * A Központi Bizottság kongresszusi beszámolója (Folytatás a i. oldalról) Az V. étéves terv végrehajtása ez év de­cember 31-én fejeződik be. Ennek eredmé­nye adja meg a treális alapot az új közép­távú népgazdasági terv kidolgozásához. A Központi Bizottság ezért nem tartotta cél­szerűnek. hogy a kongresszus elé terjessze az új ötéves tervre vonatkozó, most még kellően meg nem alapozott lő mutatószá- mokat. Jelenlegi becsléseink szerint a VI. ötéves terv időszakában a nemzeti jövede­lemnek mintegy 15—17 százalékos növeke­dése látszik megvalósíthatónak. A mérsékelt növekedési ütem arra is lehetőséget ad. hogy műszakilag és minden más tekintetben megalapozzuk a későbbi lendületesebb, ki­egyensúlyozottabb előrehaladást. Az már most is teljesen nyilvánvaló, hogy a népgaz­daság fejlesztésének fő irányaként a követ­kező ötéves tervidőszakban is a hatékony­ság és a minőség javítását, a nemzetközi versenyképesség növelését kell megjelöl­nünk. A termelésnek rugalmasan kell al­kalmazkodnia a belső és a 'külső piaci igé­nyekhez. A tartósan veszteséges termelést gazdaságossá kell lenni, vagy meg kell szün­tet» i. Gazdasági fejlődésünket alapvetően 'befo­lyásolja a nyersanyag- es energiahjelyzet. További erőfeszítéseket kell tenni az ipar­ban, a mezőgazdaságban, a közle iced ás ben, a szolgáltatások, az egész népgazdaság te­rületén a nyersanyag- és energiatakarékos­ságra. Fokoznunk kell* energiaforrásaink, szén vagy ónunk feltárását, gazdaságos hasz­nosítását. t Az ipar termelő alapjai az elmúlt évek­ben .lényegesen korszerűsödtek, a műszaki színvonal, a dolgozók szakmai tudása, hoz­záértése emelkedett. Iparunk és építőiparunk termeli a nemzeti jövedelem lil százalékát. A kép még egyenetlen, de jó látni és tud­ni, hogy vannak mái' olyan ipari vállalatok — s számuk növekszik —, amelyeknek mun­kája es termékei megfelelnek a kor köve­telményeinek. kiállják a nemzetközi össze­hasonlítást is. Az ipari termelést, adottsá­gaink figyelembevételével, az eddiginél dif­ferenciáltabban kell fejleszteni. Mindenek­előtt azoknak a termékeknek az arányát kell növelni, amelyek kevésbé anyag- é.s energiaigényesek, illetve importmegtakarí- itast, nagyobb népgazdasági jövedelmet tesz­nek lehetővé. Minden ipari vállalat annak tudatában alakítsa termékszerkezetét, hogy a hazai és a világpiac egyaránt a hatékony munkát, a korszerű, jó minőségű, verseny- képes tgrméket értékeld megfelelően. Csak­is az ilyen termelésnek van jövője. Egész társadalmi fejlődésünk szempontjá­ból nagy jelentősége van a mezőgazdaság­nak. Az élelmiszer-termelés jelentősége vi­lágszerte növekszik. Kérkedés nélkül, mégis büszkén szólhatunk történelmi vívmányaink­ról, a szocialista alapokra helyezett, lendüle­tesen fejlődő magyar mezőgazdaság ered­ményeiről. Az országban jelenleg 131 állami, gazdaság működik, 143 ezer dolgozóval. 135» termelőszövetkezet, 618 ezer dolgozóval, A mezőgazdaság a szocialista átszervezés előtti évekhez viszonyítva jelenleg 7 százalékkal kisebb földterületen, 48 százalékkal keve­sebb dolgozóval, öl százalékkal több termé­ket ad az országnak. A fejlődésről szólva elég arra utalni, hogy az V. ötéves tervidő­szak átlagában évenként az egy főre jutó kukorica- és kalászos gabona-termés együtt kereken 1300 kilogramm, a hústermelés pe­dig, ugyancsak egy főre számítva, vágósúl.v- ban 190 kilogramm volt. Ez már a világszín­vonalhoz mérve is élenjáró eredmény. Folytatjuk bevált agrár- és szövetkezeti politikánkat. Az állami gazdaságokra és a termelőszövetkezetekre alapozva, a háztáji és kisegítő gazdaságok lehetőségeit is ki­használva. az egész élelmiszer-termelési ösz- szehangoltan fejlesztjük. Hasznosítani, kell az iparszerű termelési rendszerekben, vala­mint a gazdasági együttműködés más tor­máiban rejlő lehetőségeket. A mezőgazda­ságban is a fő feladat a hatékonyság növe­lése. a minőség javítása, a lakosság szük­ségleteinek jó kielégítése, a gazdaságos ki­vitel növelése. Ez megköveteli a termeK alapoknak, mindenekelőtt a termőföldnek ; védelmét és ésszerű [elhasználását. Folytat­ni kell a rekonstrukciót, az anyagi-műszaki bázis korszerűsítését, a mezőgazdasági ter­melés és az élelmiszeripar, a tárolás és lei- dolgozás összehangoltabb fejlesztését. A me- zőga‘"!'-'ság megfelelően el van látva kor­szerű gépekkel, berendezésekkel, dolgozói pedig gazdag tapasztalatokat szereztek a technika, a vegyi anyagok, a tudomány ered­ni ■•veinek alkalmazásában. \ gazdasági éoitömunkában előttünk ál­ló feladatok sikeres megoldása megkívánja, hogy minél teljesebben feltárjuk és haszno­sítsuk azokat a tartalékainkat, amelyek minden termelő és gazdálkodó egységben, a társadalmi tevékenység minden területén fellelhetők. Bánjunk ésszerűen é.s takaréko­san szellemi és anyagi erőforrásainkkal. A takarékosságnak — amely az okos. ésszerű gazdálkodás követelménye — át kell hat­nia egész tevékenységünket, s a gazdálkodás szenes részévé, életünk általános normájá­vá keli. válnia.. 'vádár János ezek után rámutatott, hogy fejlődésünk mai szakaszában különösen nagy jelentőségű a kutatási eredmények gyor­sabb és szélesebb körű gyakorlati alkalma zása, a munkaerő hatékonyabb foglalkozta­tása, a munka jobb megszervezése, és a fe­gyelem megszilárdítása, majd így folytatta: Gazdasági fejlődésünk, országunk adottsá­gai egyaránt azt igénylik, hogy fokozzuk részvételünket a nemzetközi munkamegosz­tásban. Gazdasági, külkereskedelmi kapcso­lataink ma is széles körűek, mintegy 150 or­szágra terjednek ki, exportunk elérte a nemzeti jövedelem 50 százalékát. Gazdasági fejlődésünkben kiemelkedő je lentőségű a szocialista országokkal folytatott sokoldalú együttműködés, A szocialista or­szágok részesedése Magyarország külkeres­kedelmi forgalmában az utóbbi években több mint 50 százalék. Külkereskedelmünknek megközelítően egyharmadát a Szovjetunió­val, csaknem egynegyedét pedig a többi szo­cialista országgal bonyolítjuk le. Arra törekszünk, hogy tovább erősödjék é.s szélesedjék a fejlődésünkben oly nagy szerepet betöltő gazdasági, tudományos és műszáki együttműködésünk a Szovjetunió­val. Számunkra létfontosságú, hogy a Szov­jetunió hatalmas felvevő piacára hosszú le­járatú szerződések alapján, nagy mennyi­ségű árut exportálhatunk, ez elősegíti a ha­zai termelés biztonságát, gazdaságossá 'téte­lét.. A Szovjetunióból szerezzük be a jövő­ben is a szükséges energia és nyersanyag, á műszaki fejlődést szolgáló gépek, berende­zések és technológiák nagy részét. Sok ki­emelt beruházásunk, köztük a legnagyobb a paksi atomerőmű is szovjet tervek és tech­nológia alapján épül. Tavaly megemlékeztünk a Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsa fennállásának 30. évfordulójáról. Megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy a KGST keretében megvalósuló együttműködés jelentős mértékben hozzájá­rul a tagállamok, köztük hazánk gazdasági fejlődéséhez. Hazánk alapvetően érdekelt a KGST tevékenységének továbbfejlesztésé­ben, tökéletesítésében. A Magyar Népköz- társaság továbbra is kezdeményezzen vesz részt a közös munkában, a hosszú távra szóló célprogramok megvalósításában. A jövőben is azon munkálkodunk, hogy hazánknak a tőkés országokkal fennálló gaz­dasági kapcsolatai a kölcsönös előnyök és az egyenjogúság alapján tovább fejlődjenek. A hagyományos külkereskedelem mellett fej­leszteni kívánjuk a termelésre és az értéke­sítésre is kiterjedő együttműködést. Ez meg­létei népünk érdekeinek és a békés egymás mellett élés gyakorlati megvalósítására irá­nyuló politikánknak is. A világgazdaságban egyre nagyobb szele­pet játszanak a, fejlődő országok, amelyek­kel hazai feladatainkkal és az egyes orszá­gok sajátosságaival összhangban alakítjuk együttműködésünket. A forgalom és a gaz­dasági együttműködés lényeges bővítésére törekszünk. A kölcsönösen előnyös gazda­sági együttműködés révén is segítjük a volt gyarmati országokat, termelőerőik fejleszté­sében, gazdasági önállóságuk megteremtésé­ben. Gazdasági fejlődésünk megköveteli, hogy irányítási rendszerünket is jobban hozzáiga­zítsuk a változó viszonyokhoz. Gazdaságirá­nyítási rendszerünk, amelynek alapelveit, csaknem másfél évtizede dolgoztuk ki, fi­gyelembe veszi a szocializmus építésének ál­talános érvényű törvényeit és országunk sa­játosságait. A társadalmi tulajdonra alapo­zott szocialista tervgazdálkodás, összekap­csolva a vállalatok- és a szövetkezetek ön­állóságával, a csoportérdeket, és az egyéni anyagi érdekeltséget is érvényesítve, jól se­gíti gazdaságpolitikánk megvalósítását. Gaz­daságirányítási rendszerünk működése azon­ban néhány tekintetben kívánnivalót hagy maga után. Az irányítás, a népgazdasági ter­vezés, a szervezeti rendszer nem alkalmaz­kodik elég rugalmasan a változó feltételek­hez, nemegyszer késnék a szükséges dön­tések. A beszámoló a továbbiakban a központi es vállalati irányítás növekvő feladatával, s ezzel együtt a vállalatok nagyobb önállósá­gából adódó követelményekkel foglalkozott. A szocialista építés korszakának is meg­vannak a maga szigorú gazdasági törvényei, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagy­ni. Irányítási rendszerünk lényege a szocia­lista tervgazdaság, amely számol azzal is. hogy az áru-, a pénz- és a piaci viszonyok szerves alkotórészei gazdasági ételünknek. A termelés hatékonyságával, a jövedelmező gazdálkodással és az anyagi érdekeltséggel a szocialista gazdaság törvényszerűségeinek megfelelően foglalkozunk. A gazdasági folyamatok szabályozásában fontos szerepe van az árrendszernek. Az áraknak megfelelően tükrözniük kell a tár­sadalmilag szükséges es indokolt ráfordítá­sokat. Ez nélkülözhetetlen feltétele a gazda­sági tisztánlátásnak, a jó gazdasági dönté­seknek. a termelés és a fogyasztás megfele­lő szabályozásának. A világpiac értékítéletét is kifejező, reális termelői árak alapján ítél­hető meg a termelés gazdaságossága. Csak az ilyen árakon alapuló jövedelmezőség ösz­tönzi megfelelően a gazdasági egységeket a hatékonyság növelésére, a műszaki fejlesz­tésié. a minőség javítására. Ezt figyelembe, véve került sor az év elején a termelői árak átfogó rendezésére. A fogyasztói árakat illetően, nálunk sza­bály. hogy az r\ loveto létfenntartási termé­kek és szolgáltatások árát: központilag, ag életszínvonal alakulását meghatározó dönté­sekkel összhangban állapítják meg. Az ár­rendszer azonban csak akkor töltheti be eredményesen gazdasági szerepét, ha szer­ves a kapcsolat a termelői és a fogyasztói árak között: tartósan nem szakadhatnak el egymástól. Ez fontos feltétel ahhoz, hogy a fogyasztás és annak összetétele gazdasag. lehetőségeinkkel összhangban alakuljon. A szocializmus építésének gazdasági tör vényeiből és az előttünk álló feladatokból kiindulva alkalmazzuk a gazdasági szabá­lyozókat. amelyek az irányítás nélkülözhe letten eszközei. Ezek az utóbbi időben min­den vállalat számára szigorúbbak lettek. Tartósan már egyetlen gazdálkodó egységet sem menthetünk 'fel a követelmények telje­sítése alól. A vállalatoknak, a szövetkeze­teknek végzett munkájuk arányában kell boldogulniuk. A jövőben még inkább arra kell törekedni, hogy a gazdasági szabályo­zás. az érdekeltségi rendszer a hatékonyan működő vállalatok, szövetkezetek gyorsabb fejlődését segítse, és jobban ösztönözzön a tartalékok feltárására, a jövedelmező gaz­dálkodásra. A szabályozók azonban önma­gukban \ nem mindenhatóak. nem szabad csupán automatikus működésükre hagyat­kozni. A feladatok megoldásában különösen nagy terhek nehezednek a gazdasági vezetőkre. Politikánk alaptétele, hogy a szocializmus építésének menetében rendszeresen emelked­nie kell a dolgozók életszínvonalának. Sza­bály az is, hogy előbb meg kell termelni a javakat, s csak azután leltet elosztani és fogyasztani. A megfelelő ellátási színvonal fontos teltétele, hogy egyensúly tegyen az árualap és a vásárlóerő között. Pártunk, kormányzatunk az életszínvonalra vonatko­zó politikáját megvalósítóttá, vállait kötele­zettségeit teljesítette. A szocializmus építésének legutóbbi két évtizedére visszatekintve azt. látjuk, hogy az ország lakossága anyagiakban és szellemi­ekben jelentősen gyarapodott. 1960 óta a la­kosság fogyasztása és az egy főre jutó reál- jövedelem több mint kétszeresére nőtt. Fel­épült mintegy másfél millió lakás. Az or­szág lakosságának csaknem a fele új otthon­ba költözött. Általánossá vált a háztartási gépek; mosógép, porszívó, hűtőszekrény, to- •vábbá a rádió, a televízió, a magnetofon és más tartós fogyasztási cikkek használata. Csaknem minden negyedik családnak van gépkocsija. Népünk élelmezési színvonala, öltözködési kultúrája nemzetközi összeha­sonlításban is jó. Egészségügyi, szociális el­látási rendszerünk összhangban van gazda­sági fejlettségünkkel. Társadalmi juttatá­sokra — reálértékben — ma négyszer any- nyit fordítunk, mint két évtizeddel ezelőtt. Az építőmunka eredményeként, az. elmúlt öt: évben, a gazdásági nehézségek közepette is. érezhetően emelkedett az' életszínvonal, javultak népünk életkörülményei. Az V. öt­éves tervben kitűzött célokat nem érjük el teljesen, de az egy főre jutó reáljövedelem 9 százalékkal, a lakosság fogyasztása 14 szá­zalékkal nő. Az áruellátás alapvetően ki- egyensúlybzott. A termelőszövetkezeti tagok nyugdíjkorhatára ez évtől azonos a munká­sokéval és az alkalmazottakéval. Felemel­ték a legalacsonyabb nyugdijakat. Általá­nossá vált a 44 órás munkahét. Az idei élő- irányzatot is beleszámítva, a mostani ötéves tervidőszakban felépül 440—450 ezer új la­kás, továbbá 107 ezer óvodai és 17—18 ezer bölcsődei hely. Fejlődik az egészségügyi há­lózat, javul a tömegközlekedés és a szolgál­tatás. Még nem tudunk kielégíteni minden, ön­magában indokolt igényt, de népünk élet­színvonala az elmúlt öt évben is emelke­dett. Ismerjük a lakásra váróknak, a pálya­kezdő. családalapitó fiataloknak, az ala-, csony nyugdíj és más okok miatt nehezen élő embereknek a feszítő gondjait. Ezek megoldása nem kerülhet le a napirendről. Helyzetünket mérlegelte azonban megálla­píthatjuk: népünk létbiztonságban, elfogad­ható életszínvonalon él. van mit félteni, megőrizni és megvédeni. Van mire építeni a jövőt. Gazdasági helyzetünket, fejlődésünk elő­relátható lehetőségeit felmérve, a VI. öt­éves terv időszakában az életszínvonal sta­bilizálását, az elért eredmények megőrzését, a további emelés feltételeinek megteremté­sét tűzhetjük csak ki reális célként. Mai is­mereteink szerint a VI. ötéves terv idősza­kában az egy főre jutó reáljövedelem mint­egy 6. a lakosság fogyasztása körülbelül 8 százalékkal nőhet. Az életszínvonal-politika fő célja változat-» lan: a létbiztonság fenntartása a teljes foglalkoztatottság biztosításával és a szociális juttatások révén: a bérek teljesítmény sze­rinti differenciálása és a családi jövedelmek közötti indokolatlan különbségek további fokozatos mérséklése; az osztályok és a ré­tegek arányosan növekvő részesedése a tár­sadalmi javakból. Az elért életszínvonal megszilárdításának jelenlegi ismereteink szerint tervezhető, sze­rény emelésének egyetlen forrása a munka a hatékony termelés és gazdálkodás. Tenni­valóink mérlegelésekor figyelembe kell ven­nünk azt is. hogy az elmúlt öt évben az aktív keresők száma 3 ezerrel csökkeni, a nyugdíjasok, a gyermekgondozási segélyen Túlnyomó többségük helytáll, megfelel a magasabb követelményeknek. A gazdasági feladatok színvonalasabb megoldása nagy­mértékben rajtuk múlik. A gazdasági veze­tők megítélésében is nagyobb hangsúlyt kell kapniuk az olyan tulajdonságoknak, mint az új iránti fogékonyság, a felelősségvállalás, a végrehajtás színvonalas megszervezésének és ellenőrzésének a képessége. Külön is szólni kell arról, hogy növelni kell a termetes köz­vetlen irányítóinak, a művezetőknek a ha­táskörét és — munkájukkal, felelősségükkel arányosan — anyagi, erkölcsi megbecsülésü­ket. övezze nagyobb társadalmi elismerés azokat a vezetőkel, akik törődnek az embe­rekkel, kezdeményeznek, fegyelmezettek, a nép rájuk bízott vagyonával jól gazdálkod­nak. a termelési követelményeket jól telje­sítik, akik a rendet, a fegyelmet másoktól is megkövetelik. A gazdasági építőmunkában és a társadal­mi tevékenység más területein is most az a legközelebbi feladatunk, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk az idei, az 1980. évi népgazdasági terv sikeres teljesítéséért, es jó alapokat teremtsünk a VI. öteves terv megkezdéséhez. levők, a tanulók és más' eltartottak száma viszont 204 ezerrel növekedett. Hazánkban jelenleg az 5 millió 83 ezer aktív keresőre 5 millió 627 ezer nyugdíjas, gyermekgondo­zási segélyben részesülő, illetve eltartott jut. Különösen nagy az időszerűsége, hogy a munka szerinti bérezés szocialista elve kö­vetkezetesebben érvényesüljön. Határozottan szembe kell fordulnunk az egyenlősdi tet­szetős felfogásával és kényelmes gyakorla­tával. A társadalmi igazságosságnak az felel meg. hogy a jelenleginél nagyobb különb­ségek alakuljanak ki a munka díjazásában a teljesítmények, a végzett munka mennyi­sége és minősége alapján. A munkabér nem lehet jelenléti díj. El kell érni, hogy a mun­kamegoszlás minden szintjén, a beosztottak­nál és a vezetőknél egyaránt érzékelhető különbség tegyen a munkából származó jö­vedelmekben aszerint, ki hogyan dolgozik. Önkritikusan meg kell mondani, hogy a pozitív törekvések és erőfeszítések ellenére még nem tudtunk kellő eredményt elemi a becsületes embereket joggal felháborító antiszociális jelenségek, az ügyeskedés, az elosdiség telszamolásában. Szocialista elve­ink következetes érvényesítése megköveteli, hogy korlátozzuk és szorítsuk vissza a mun­ka nélküli vagy a vele arányban nem álló jövedelemszerzés lehetőségeit. Határozott in­tézkedésekkel gátat kell emelni az olyan jövedelmeknek, amelyek spekulációból, visz- szaélésböl erednek, amelyek mögött nincs tisztességes munka. A Központi Bizottság azt javasolja, hogy ha jobb munkával, a munkaidő teljesebb ki­használásával, a szervezettség javításával meg tudjuk teremteni a feltételeit, akkor a VI. ötéves terv_ időszakában a bérből és fi­zetésből élőknél’ — a jelenlegi munkaidőalap csökkentése nélkül — térjünk át az ötnapos munkahétre. Változatlan törekvésünk, hogy a lakosság fel tudja használni jövedelmét szükségletei­nek kielégítésére, személyi tulajdonának gyarapítására. Fejlődjék tovább a kereske­delmi hálózat, szűküljön a hiánycikkek köre, bővüljön a választék, javuljon a kiszolgálás. A jövőben is támogatjuk az állami vállala­tok, a szövetkezetek, a kisiparosok és más szakemberek szolgáltatói tevékenységét. A lakáshelyzet javítását pártunk változat­lanul fontos társadalompolitikai, szociális feladatnak tekinti. A VI. ötéves terv idősza­kában folytatódik a második 15 éves lakás­építési program megvalósítása. Az új lakások építése mellett, jelentős számú régi lakás felújítására és komfortossá tételére kerül sor. A családalapító fiatalok és az egyedül­álló vagy másodmagukkal élő idős emberek részére meghatározott számú kisebb és ol­csóbb lakást is szükséges építeni. Ugyan­akkor növelni kell a nagyobb alapterületű lakások arányát is a több gyermekes csalá­dok. valamint az együttélő több nemzedék lakásigényének kielégítésére. Állami intéz­kedésekkel a jövőben is ösztönözni, segíteni kell a saját erőből történő lakás- és családi- ház-építést. Az ország lakásállománya hatalmas érték, megóvására, korszerűsítésére az eddiginél nagyobb erőt és gondot kell fordítani. A la­káselosztási rendszert úgy kell fejleszteni, hogy még jobban igazodjék a családok va­gyoni. jövedelmi viszonyaihoz. Segítse elő, hogy különösen Budapesten és az ipari köz­pontokban a munkások, valamint a fiatalok lakáshelyzete tovább javuljon. Hazánk népesedési helyzetének alakulása nagy fontosságú nemzeti és társadalmi ügy, ezért állandó figyelmet igényel. Most ismét olyan szakaszba érkeztünk amikor — jórészt a 60-as évek első leiére jellemző, alacsony népszaporulat következményeként — a szti- 'etések száma csökken. Mindent meg kell '.ennünk, hogy e kedvezőtlen tendencia meg- áltozzék. és hazánk népessége egyenletesen gyarapodjék, különösen a háromgyermekes családok száma növekedjék. A jövőben is (Folytatás a 6. oldalon) Az életszínvonal alakulása

Next

/
Thumbnails
Contents