Észak-Magyarország, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-23 / 70. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 10 1T98Q. március 23,, vasárnap Gönc határa — a hegyvidékre jellemző szénaszántással A hordók mértékadója A gönci hordó évszázado­kon át űr mérték ül szolgált országszerte, sőt még a ha­tárokon túl is — .nem utol­sósorban lengyel földön. De miért éppen a gönci hordó lett ilyen mértékadó? Annyi bizonyos, hogy a Hegyalja borának fontos szerepe volt ebben! Kunz, azaz Konrád Hegyalja ugyanannak a Zempléni-hegyvidéknek a ke­leti, lépcsős szegélye, amely- nek nyugati, a Hernád felé ereszkedő peremlépcsője a Dűlő. Ez utóbbi részen ta­lálható Gönc, közel a szlo­vák határhoz. A XII. század közepén keletkezhetett, ami­kor az A ba új vártól délre eső vidékre németeket telepítet­tek, tíz falut alapítva, közöt­tük azt is, amelyik azután Gunch, Kunch — egy ízben Kunczelsdorf, arrti tán a Kunz, azaz Konrád névre utal — Gwnch, Gwncz stb. névalakban tűnt fel az okle­velekben, tizedfizetési lajst­romokban. Éspedig először 1219-ben egy per kapcsán, amikor is négy gönci lakost tüzesvas-próbára Váradra idéztek. Kemény legények le­hettek ezek a gönciek, mert kiállták a próbát, s ártatlan­nak találtattak! Oppidum nostrum GÖNC Kassával összekötő kereske­delmi úton. Ráadásul épp ott csatlakozott emebbe a Telki­bánya felől érkező út. A vár alatt Nagy Lajos király ko­lostort s templomot alapított a pálos szerzeteseknek.f Bizo­nyára volt mit a tejbe aprí­taniuk a gönci polgároknak, hiszen Zsigmond király 1387- ben a minden ingó és ingat­lan birtok hetedeként kive­tett adó fejében ezer forin­tot és ötszáz hordó bort rótt ki a településre, de aztán „hű polgárainak s vendég népeinek” a bort elengedte. A „mi városunk” A következő Század elején már mezőváros volt Gönc, mégpedig Kassa után a leg­nagyobb Abaúj megyében. Mátyás király vámmentessé­get adományozva „oppidum nostrum”-nak, a „mi váro­sunkénak nevezte. Száz év­vel később, 1570-ben Abaúj megye székhelyét is oda he­lyezték, s ott gyűlésezett a megye nemessége 1640-ig. Ez idő alatt, a XVI. század vé­gén volt Gönc papja Kái'oli Gáspár, aki először fordítot­ta magyarra a teljes bibliát, s több mint másfél évet töl­tött itt Szenczi Molnár Al­bert is, a zsoltárok fordító­ja. Később a sárospataki is­ban sok viszontagsággal, ha­di pusztulással járt. De Gönc kiheverte. Hány icce egy hordó? S amikor 1772-ben Mária Terézia urbáriuma megszab­ta a szolgáltatásokat. Gönc­re évi ezer forintot vetettek ki, s egyebek között — ami számunkra érdekesebb — kötelezték szüretkor száz szedőt állítani és százi hor­dót lefuvarozni a Hegyaljá­ra. A városka számos céhé­nek mesterei a környező he­gyek dongára való fájából készítették a híres gönci hordókat, amelyeknek űrtar­talma országos mértékül is szolgált: a XVI. században 480, a XVIII. században 180, a múlt században pedig 160 budai Icce volt — így fo­gyott 407, 24-ről 135,75 li­terre. Akit érdekel a híres hor­dók kisöccse, megtekintheti a múltjára sokat adó köz­ségben. Már sok éve ápolta e múltat egy 'kis falumúze­um a tanácsháznál. Azóta ar­ról is értesülhettünk, hogy a hagyomány szerint huszita házak egyikét felújították. E régi polgárházak, értékes em­lékei Gönc múltjának, noha annak ezeknél jóval régeb­bi tanúi is vannak. Minde­nekelőtt a templom, amely­nek barokk jegyei a reno­váláskor elfedett' gótikus épü­letet rejlik. Kívüle vár- és koloslormaradványok is van­nak a község területén. kólának is otthont adott egy időre Gönc. Ez az idő — a XVII század vége — azon­Vára is volt valaha Gönc­nek, amely fontos helyen fe­küdt: a bortermő Hegyalját Egy felújított huszita ház Versenyben a . A sebesség növelésére va­ló törekvés egyidős a vasút történetével, de még soha nem volt annyira időszerű, mint napjainkban. A vasút­nak ugyanis, ha versenyben kíván maradni a többi sze­mélyszállítási móddal. az utazási kényelem és a biz­tonság fokozása mellett csökkentenie kel! a menet­időkét. növelnie kell a se­bességet. A Nemzetközi Vas- útegylet ' (UIC) célkitűzései szerint a vasúti utazási idő­nek a Személyautó által el­érhető időhöz kell igazodnia, annak „háztól házig” való közlekedését számítva. Az UIC a gépkocsi utazási se­bességét 90 km ó-nak tétele­zi fel. aminek figyelembevé­telével a vasúti utazási se­bességre óránként 135 km-t irányoz elő. Ez az utazási se­besség 160 km/ó vonali se­bességet kíván, ami azonba'n nem érhető el mindenütt, ezért kiegyenlítésül az arra alkalmas vonalszakaszokon 180—200 km/óra sebességre is szükség lehet. Ebből követ­kezően belátható, hogy a minden más közlekedési ág­gal is versenyképes vasúti személyszállítás csak korsze­rű vonalvezetésű, jó álla­potban levő, nagy sebességű pályán valósulhat meg. Per­sze azért sok más feltétele is van a nagy sebességű vas­úti közlekedésnek (pl. auto­matikus vonalbefolyásolás, megfelelő felépítésű mozdo­nyok, szerelvények slb.). A sebességek növekedésé­vel az ellenállások mind na­gyobb részét teszi ki a lég­ellenállás. Nyilvánvaló te­hát, hogy egyre fokozottabb jelentősége van az áramvo- r-Ons formának. Ez zári mo­to, vonatoknál kedvezőbbén alakítható ki, mint mozdo­nyos üzemnél, ezért 200 km/ó körüli sebességeknél már mindenképpen motor­vonatokat kell alkalmazni. Képünkön erre látunk pél­dát, előállítás közben szem­lélhetjük' meg a repülőgép­törzsre emlékeztető alakú 2100 lóerős (1546 kW-os) mo­torvonat-vontatókocsit, amely a brit vasutak nagy sebes­ségű vasúti közlekedése szá­mára készül, s 200—230 km/ó sebességgel száguld majd. Éllí jós JpÉl Egy fiatal ja-pán elektroni­kai szakember felvételi kére­lemmel fordult egy nagy ja­pán céghez. Elbeszélgettek vele, megnézték diplomáját és más dokumentumait, majd megkérték, hogy menjen a 222-es irodába. Ott a mérnö­köt egy idős, kopasz férfi fo­gadta íróasztala mögött, ame­lyen egy kisebb komputer és néhány más műszer állt. Az idős úr lemérte a fiatalember koponyáját, megvizsgálta jobb kezének vonalait, megnézte a kézírását, majd a kapott ada­tokat a komputeren feldol­gozta, s csak azután közölte: minden rendben. Bármilyen különösen hang­zik is. az irodában a cég ál­lami jósa ült! Japánban jelenleg több mint 200 000 jós működik teljesen hivatalosan, akiknek a szolgálatát jelentős válla­latok és konszernek is igény­be veszik. Lev Malinszkij: Nyolc harminc. A munka­idő kezdete. Megérkezik Pa­vel Grigorjevics, a közgaz­dász. Jó kedve van. Bélyegeket gyűjt, és most rakja be az albumba. Berepül Ny in öcs ka, a tit­kárnő. Tizennyolc éves. Egy angyal. Az angyalnak új import- szárnyacskái vannak. Jó kedve van. Megmutatja szá r n y acsk u i t. Megérkezik Marfa Kuzmi- nyicsna, a pénztárosnő. Jó kedve van. Megöntözi a kaktuszokat Bejön Szigyako. egy fiatal­ember, hősszerelmes. Ű a főnökhely ellesünk. Jó kedve van. Fölhívja barátnőit. A mai napra négy randevúi buszéi meg. Szép teljesítmény. Mindenkinek jó kedve van. Mindenkinek van el­foglaltsága. Csuk nekem nincs. A fal­ra tudnék mászni! Nincs mit tenni, dolgoznom kell... „A pipa ültetik” Az egészségügyi felvilágosítás jóvoltából egyre többet tudunk a dohányzásnak az emberi szervezetre gyakorolt kóros hatá­sáról. A dohányzás elleni küzdelem hosz- szú múltra tekint vissza. Hazánkban a XVI. század derekán kezdtek hódolni az emberek a hódító füstnek. A kővetkező században már egymást, érték a tiltó ren- deietek Erdélyben és Magyarországon egy­aránt. Apafi Mihály erdélyi fejedelem — rövid ideig ugyan maga is rabja volt az ajándékba kapott illatos török dohány­nak — 1662—63-ban kiadta élsö tilalmi rendeletét. A gyulafehérvári országgyűlés 1670-ben törvényt hozott: ..A tabak meg- tíla-lmazásáról, s aki behozná, annak bün­tetéséről’'. A (örvény 13. szakasza arról intézkedik, hogy „senkinek e hazának ef­félét behozni szabad nem lészen, sőt aki­nek mostan tu bakja van, az országgyűlés elbomlása után csak 15 napig árulhassa és ne tovább. A tubákkal élő birtokos és nemes 50, egytelkű nemes 12. a jobbágy 6 forinttal büntessék.” Az 1683-as ország­gyűlés ( határozottabb intézkedéseket ho­zott: a dohányt „senki e hazába se leve­lenként, se összetekerve be ne hozza. Akik mégis behozták, minden ekkor velük levő ruhájukat, akik termesztik, minden va­gyonukat veszítsék el.” Magyarországon országos törvény nem tiltotta a dohányzást, de az egyes várme­gyék, városok igen változatos rendelete­ket hoztak. Vas megyében megtiltották a dohány termesztéséi. A sértettek a király­hoz fordultak panaszukkal, előadták töb­bek között, hogy a dohányt az orvosok gyógyításra is használják, tehát nem lehel ártalmas az ember számára. A király meg­engedte a vasiaknak a 'dohánytermesztést. Máshol az utcán és a gyúlékony épületek közelében tiltották a dohányzást. Gömör megyében a dohányzás okozta1 tűzkárért parasztembernek 24 bot ütés járt. Abaúj megyében elrendelték a pipázók össze­írását. Az első tiltó bejegyzést igen korán, 1665. április 2-án' találjuk meg a Debre­cen városi Tanács jegyzőkönyvében: „azt kit dohán szíváson rajta érnek”, 12 fo­rintra megbüntetik. 1676 márciusában már nemcsak a szí­vást. hanem a dohányárusitást is tilalmaz­ták. Ügy látszik, nem csökkent, söl talán növekedett a dohányzók száma, mert Deb­recen városa 16111 májusában még szigo­rúbb rendeletet tett, „három nap alatt az. városból a dohául ki vigyék 'semmiképpen a Boltokban árulni meg nem engedtetik”. A legdrasztikusabb jogszabályt a dohányzó hentesek ellen léptette éleibe 1863-ban a tanács: „Valamelyik hentest dohán szívá­son érik az esztendőre a mesterségtől el- tiltati1:". A XVI11. század elején még .akadt el­vétve tiltó bejegyzés, de ezek ereje, ha­tározottsága már megkopott. A debreceni­ek rászoktak a dohányzásra, sót 1887-ben már megkezdte működését a debreceni dohánygyár, napjainkban pedig Debrecen­ben található a magyar dohányipar köz­pontja, a Dohányipari Tröszt. A dohányzás elleni küzdelem napjaink­ban is - tovább tart, persze más módsze­rekkel, mint a XVII. században. G. I.

Next

/
Thumbnails
Contents