Észak-Magyarország, 1980. február (36. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-11 / 34. szám

ÉSZAK-MAGYARGRSZÁG 6

1980. február 10„ vasárnap

Autodok PM—80

Köszöntőm a hallgatót, nai témánk.

Ezzel a mondattal indították az elmúlt esztendő minden hét péntekén 15 és 17 óra között azt a magnószalagot, amelyet a 15- 125-ös teleíonszámon hívhattak Kazincbarcikán. Az egészségnevelésben fontos feladatot magára vállaló telefondoktor működését a város 25 éves évfordulója alkalmából kezdte meg. Az indulás óta egy év telt el. Hogyan is kezdődött?

Az ötlet Csodó Jánosné- tól, a Lenin úti gyógyszer- tár vezetőjétől származott, aki Nyíregyházán ismerkedett meg egy. hasonló tele- Jondok tor-szolgálat működésével. A • kivitelezés, és végül a megvalósítás viszont már á Kazincbarcikai városi Vöröskereszt, á Lenin úti gyógyszertár vörös- keresztes aktíváinak és természetesen a városi kórház orvosainak munkájához fűződik. Az előadások elkészítésében 29 orvos és 5 gyógyszerész vett részt. Előzetes felmérések alapján minden héten más-más témát hallhattak az érdeklődők. Májusban például csak a gyerekekkel kapcsolatos egészségügyi tudnivalókról — öltözködés, étrend, csecsemőápolás — a fogászati hónap alatt pedig a helyes fogápolásról, a különféle készítményt! fogpasztákról szólt a hallgatósághoz a telefondoktor. Az ötlet és a megvalósulás eredményét bizonyítja, hogy egy év alatt 2148 alkalommal tárcsázták a 15-125-ös számot.

A telefondoktor-szolgálat értékét növeli, hogy teljes egészében társadalmi munkában végezték a szervezést, technikai kivitelezést és az egész rendszer működtetését. Problémát csupán az okozott, hogy a berendezés, amely a városi Vöröskereszt helyiségében kapott helyet, állandó felügyeletet igényelt. Ugyanis a már „lement” szöveget valakinek vissza kellett játszani az elejére. Tulajdonképpen az egy évig csupán ideiglenes jelleggel működő telefondoktor-szolgálat véglegesítését ez az egyetlen momentum kérdőjelezte meg. Mi történt közben?

Dr. Erdei Sándor körzeti orvost — aki a megalkotók

■ H

egyike — beteghez hívták. A beteg Pál Miklós, kazincbarcikai lakos, rádióamatőr konstruktőr volt. Egy tolószékhez kötött, mozgáskorlátozott fiatalember, akinek azon, hogy „kedvenc időtöltés”, már túlnőtt ragaszkodása és érdeklődése a mechanikus műszerek, berendezések iránt. Ezt be is bizonyította. Az orvos és a beteg között felmerült az automata telefondoktorszolgálat létrehozásának gondolata. Pál Miklós munkához látott. Eredménye, egy újítás lett. amely lehetővé tette a szolgálat automatizálását és ezzel az állandó felügyelő nélkülözését. Áz újítást Autodok PM —80 névre keresztelték. Jelentése: automata telefon- doktor Pál Miklós, 1980, amelyben egyúttal benne foglaltatik a berendezés neve, az azt megújító neve és életbe léptetésének ideje. Az Autodok PM—80 regisztrálja a hívásokat, leadja az ismeretterjesztő szöveget, majd automatikusan visszacsévél az elhangzottak elejére. Két óra alatt így lehetőség van az eddiginél lényegesen több hívásra. A kazetta, illetve a szalag esetleges hibáját azonnal jelzi. Mi lett az eredmény?

Ez év január 4-én kedves, kis ünnepségre jöttek össze Kazincbarcikán a városi Vöröskereszt egyik termében a vöröskeresztes aktívák, orvosok, gyógyszerészek, az újító Pál Miklós, s megjelent körükben a város tanácselnöke és párttitkára is, valamint a Megyei Gyógyszertári Központ igazgatója. A találkozón ünnepeltek. Ünnepelték, hogy a kísérleti év letelt, a kérdőjel, mely a további működésre vonatkozott, eltűnt, a mondat végere pont került. Az ötlet bevált, az egészségnevelési felvilágosító munkát végző telefondoktor munkájára továbbra is szükség van. A barci'kai 15-125- ös telefonszámon ezután is minden héten pénteken 15 és 17 óra között azt hallhatja a hívó: „Köszöntőm a hallgatót, mai témánk...”

Monos Márta,

liicze Judit szQirászmívész kiállításáról

■ .. - £-;<> ; ü n r «:< „ >j ; x< <. ' # '

Menyasszonyöltöztetés

Pillangós lány

Tessék választani 1 címmel az idén is ' megrendezi k a tánczenei bemutatót február 10-án, szombaton a székesfehérvári Vörösmarty Színházban. Á Magyar Rádió és az Országos Rendező Iroda tánczenei bemutatóján 24 új szer. e- mény kerül a közönség elé: 12 énékes és 12 együttes mutatja be a szerzöoá- rok műveit. A tervek szerint fellép Cserháti Zsuzsa, Kovács Kati. Zalatnay Sarolta. Ihász Gábor. Knós János. Máté Péter, a Gemini, a Bojtorján, a V’Mo- lo-Rock együttes. A rádióhallgatók több milliós táborának szavazata alapúin döntik majd el az aranv-, ezüst-. bronzérmek sorsát. A Tessék választani programját február 24-én, vasárnao este a Petőfi adón mutatják be felvételről.

„Masnii fiatalságunkat éljük”

A Nagy Sándor , utcai öregek napközi otthonában nagy sürgés-forgás fogadott. Két ok is volt az izgalomra: már megkezdődtek az előkészületek az ebédre, a fiatal gyakorló orvosnők pedig éppen az idős nők és férfiak vérnyomását mérték.

— Nekpm aztán nincs szükségem az ellenőrzésre — mondja a 90 éves Zsuzsa néni, a napközi otthon „korelnöke”. — Jó néhány éve ugyanannyi a vérnyomásom és ugyanolyan jól érzem magam, mint tizenöt éve, mikor az otthon megnyitásakor idejöttem.

— Zsuzsa néni volt az egyik első „lakónk” — mo- solyodik el Koltai András- né, Annuska, az otthon vezetője. — Most már ötvenhárom az itt levők szá-' ma, a környéken pedig még nyolcvanhat főt látnak el gondozónőink. A rendszeresen bejáró idős emberek ellátása inkább jelent örömet, mint terhet. Ketten vagyunk itt állandóan, én és egy gondozónő. A bácsik és nénik délelőtt 9—10 óra között érkeznek és déluláf)

5 óra körül mennek el. Mi csupán reggelit és ebédet adunk nekik, azon túl már ők segítenek nekünk. Az egyetlen óriási „gondunk”, hogy szinte nem tudunk elegendő munkát biztosítani nekik. Itt senki sem tétlenkedik, nem is érzik jól magukat, ha nem dolgozhatnak. Van, aki az ebédosztásban és a terítésben segít, van olyan, aki a külső gondozottak ruháit javítja,' vasalja. Nagyon sokan horgolnak, hímeznek és varrnak. A Miskolci Háziipari Szövetkezettől kapunk maradék anyagokat és bongott fonalat. A nők leleményessége varázsol ezekből a darabkákból csodálatos kendőket, párnákat, mellényeket, kötényeket,, Ilyenkor, télen, ez a legjobb elfoglaltság; azt mondják, a munka és a közösség tartja őket frissen. Egyetlen napot sem hagynának ki.

— Te Mari, hát hová mégy? — .Jíérdfeem-T magamtól néha', csillan fél

Mária néni szeme. — Időnként úgy döntök, hogy otthon maradok és egész délelőtt lustálkodom, de aztán valami láthatatlan erő magával húz, és elindít a fürdőszobába. azután öltözni és végül ide. Itt a napközi otthonban még az étel is jobban esik, mint egyedül a lakásban. Van kivel csipkelődnöm. viccelődnöm és legalább segíthetek egy kicsit az egyedül lakó idősebb embereknek; az itt frissen mosott ruhákat én vasalom.

— Én meg javítom — szól közbe Júlia néni. — A férjem halála után valahogy nem találtam a helyemet. Mióta a körzeti orvos javaslatára ide járok, otthon is jól érzem magam, de itt még. jobb, mert varrogatha-- tok és olyan emberekkel lehetek együtt, akikkel szeretjük és kölcsönösen segítjük egymást.

— Tanulunk is egymástól — kapcsolódik a beszélgetésbe Aranka néni. — Engem nyolcvanéves fejjel Icufeá tanított meg kézimunkázni. Először húzódoztam tőle, de aztán én is

eluntam u semmittevést és hímezni kezdtem.

— Szükség is van a sok hímzett térítőre és párnára — mondja Ica néni. — Meg kell ajándékoznunk egymást a név- és születésnapokon. Az ilyen apróságoknak örülünk a legjobban, hiszen az ajándékozónak keze munkája mellett a szeretete is bennük van. Akkor is adunk valami apróságot emlékbe, ha valaki meglátogat minket, vagy mi utazunk csereüdülésre és kirándulni. Akkor éreztük magunkat a legjobban, amikor Kassán és Romániában voltunk. Senki sem akart lemaradni, hiszen árvának érezte volna magát egyedül, meg a többieknek is hiányzott volna.

— Az az igazság, hogy egymás nélkül már nem is tudjuk elképzelni a napot.

v 'A'nyiuskáék is mindent megtesznek értünk. Nagyon mozgalmasan és mégis nyugodtan élünk, kipihenjük a ránk nehezedő évek sok-sok gondját és fáradtságát, és szinte a második fiatalságunkat éljük.

felócly)

Í5 nap

Az idén összesen 75 napot töltenek magyar írók a baráti Lengyelországban. Itt tanulmányozták a lengyel irodalmat. Három magyar műfordító a fordított művek szerzőivel találkozik. Budapestre várják a lengyel kollégákat, a József Attila születésének 75. évfordulója alkalmából rendezett írószövetségi tanácskozásra.

Szombati brigádséták

A Magyar . Nemzeti Múzeum „Szabad szombat” címmel új programot hirdet szocialista brigádok, ifjúsági és egyéb munkahelyi közösségek számára. Minden szabad szombaton 11 órakor a brigádsétákra mindazokat várják, akiket érdekel hazánk ezer évének izgalmas történelme, akik meg akarnak ismerkedni az 1802-ben alapított múzeum impozáns klasszicista épületével.

A vendégeket a múzeum bejáratánál várják a „háziasszonyok”. A csoportok megismerhetik a múzeum lépcsőházának híres freskóit, majd — rövid tájékoztató előadás után — a magyar koronázási jelvények kiállítását tekintik meg. Ezután következik a „történeti séta”, amely a honfoglalástól 1949-ig mutatja be a magyarság történetét. A program háziasszonya megismerteti a vendégeket honfoglaló elődeink mindennapi életével, a régészeti ásatások során előkerült tárgyi emlékeikkel, társadalmukkal, a középkori falvakkal, városokkal, királyi és főúri portákkal, valamint ennek az időszaknak mezőgazdaságával, kézműiparával, bányászatával is. A kincstárban a program résztvevői találkozhatnak művészien megmunkált ötvösmunkákkal, aranykincsekkel, ékszerekkel.

Fegyverek, dokumentumok, arcképek idézik fel a török kori harcok és a török hódoltság, majd a Rákóczi-féle szabadságharc időszakát. Ezután a Hubs- burg-abszolutizmus és a reformkor írott emlékeit, tárgyi világát ismerhetik meg vendégeink. A kiállítás utolsó terme az 1848—49-es forradalom és szabadság- harc dicső korszakát, majd az utána következő megtorlást mutatja be.

A „Szabad szombat” programjain a részvétel díjtalan.

Várják a szocialista brigádok és más munkahelyi közösségek jelentkezését levélben, vagy telefonon a Magyar Nemzeti Múzeum közművelődési csoportjánál. Levélcím: Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest VIII., Múzeum kft. 14—16., 1088. Telefonszám: 134-400/42.

Hamar Imre:

A szivarosláda

Gondosan elmünkéit földeken, zöldellő gabonatáblákon és álmos falvakon suhant ál a fekete Mercedes. Artur elmélyülten szemlélte az ablakkeretbe foglalt, ismerős

tájat.

Arra gondolt, rég nem járt ezen a vidéken. Lélekben nagyon készült a látogatásra. Az ülésen nyugvó fekete táskára pillantott. Felkattintotta a zárját, s elé tárultak a szivarosdobozok.

Emlékeiből Tóbiás, öreg barátja, torzon- borz ábrázata ugrott elé. Szinte előre látta borostás arcán szétterülni az elégedett mosolyt, amint a hosszú kubai szivart szertartásosan orrához emeli. Nem gyújtja meg mindjárt, csak szagolgatja. Lucullus sem láthatott nagyobb kéjjel pompás lakomáihoz, mint Tóbiás a szivargyújtáshoz.

Tóbiás értett az ékesszóiáshoz, hiszen a falu hivatásos kántálója volt, de semmiről sem tudott olyan megkapóan beszélni, mint a szivar illatáról, elködlő kék füstjéről, utolérhetetlen varázsáról.

Messze volt még a kis falutól, de Artur egyre izgatottabb lett, s egészen beleélte magát a viszontlátás örömébe. Senkire sem gondolt annyiszor, mint a falu habó- kos emberére.

Annyi év után, most is pontosan le tudná írni Tóbiás birodalmát. A falu végén, néhány száz méterrel beljebb az utca- fronttól, áll az épület. A vízelvezető árok a portája előtt széles szakadékká tágul. Keskeny fahídon lehet csak bejutni Tóbiás birodalmába. A ház mögött nagy kert. annak végében kezdődik az erdő. Télidőben szabad átjárásuk van innen nyulaknak, őzeknek.

Régen, amikor a faluba kerültek, s megbarátkozott az utcabeli gyerekekkel, sok

fura dolgot mesélték neki Tóbiásról. Az éltesebb legények íéibolondnak tartották, akadt olyan is, aki rosszindulatú kuruzsló- nak bélyegezte. Maga is tapasztalta; amikor Tóbiás imbolygó alakja feltűnt az utcán, a gyerekek megszeppenve lapultak a kerítéshez. A siheder legények olykor a kertjébe lopakodtak, hogy megdézsmálják gyönyörű rózsalugasát. Tóbiás mindig résen volt. Ha megcsíphette a vámszedőket, arcát elöntötte a kénköves harag, s félelmetes hírű, ólomsujtásos ostorával kíméletlenül odacsörditett a menekülők ülepé- re. De az eladósorba serdült lányok és menyecskék között osztatlan volt Tóbiás népszerűsége.

Tóbiás szépen gondozott kertjében kora tavasztól késő őszig pompáztak a virágok: A faluban minden asszonyról pontosan tudta, mikor tartja nevenapját, születésnapját. Gyönyörű csokrokat kötött, s testre szabott rigmusokat faragott, pontosan lajstromozva az ünnepelt nő bájait, erényeit. Tóbiásnak nem volt háztartása, de az asszonyok ellátták étellel, itallal, s úgy élt, akár egy választófejedelem.

Amikor nem tudott ellenállni az erdőszélre kihajló spanyolmeggy csábításának, még nem tudta, hol kezdődik, hol végződik Tóbiás fundusa. Átmászott a kerítésen, s felkúszott a fa csúcsára. Két marékkai tömte magába a bőlevú, jóízű spanyolmeggyeit. Egyszerre odacsapott az ágak közé Tóbiás mennydörgő hangja:

— Hát, te istenfattya, mit művelsz ott?

Artúrban megszorult a lélek. Feljebb kúszott a kihajló ágon. s arra gondolt, néhányszor megbillenti, s az ág kirepíti a kerítésen túlra.