Észak-Magyarország, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-04 / 2. szám

ÉSZAK - MAG^ASOSSZ AG 2

1980, január 4„ péntek

Szovjet gazdaság: négy év mérlege

Ismét Indira?

A tizedik ötéves terv első négy esztendejében a szovjet gazdaságot sikerek fémjelezték. Az 1979. évi előzetes adatok szerint 585 millió tonna kőolajat hpztak a felszínre; 94 millió tonnával többet, mint az előző években. A földgáztermelés 40 százalékkal volt nagyobb: meghaladta a 400 milliárd köbmétert (1 milliárd köbméter földgáz körülbelül 1 millió tonna kőolajjal egyenértékű;. A villamosenergiatermelés 20 százalékkal nőtt és eléri az 1,245 milliárd kilowattórát — ez több, mint amennyit az NSZK, Franciaország, Nagy-Britan- nia és Olaszország együttesen termel.

Az eltelt négy évben a Szovjetunió nemzeti jövedelme 58 milliárd rubellel, vagyis 10.2 százalékkal növekedett, Az ipari termelés 103 milliárd rubellel, azaz 20.3 százalékkal emelkedett. Sikeres volt az ötéves terv szociális programjának végrehajtása is: az egy főre jutó reáljövedelem négy év alatt 13,3 százalékkal nőtt. Következetesen törekszenek a lakáshelyzet javítására: 1979- ben 10 millióan költöztek új otthonba, a négy év alatt pedig több. mint 40 millióan. A „Szovjetunióban a lakások alapvetően állami költségvetésből épülnek, a családok a lakásokat ingyen kapják. 1979-ben erre a célra az állam 17.5 milliárd rubelt fordított. löbbet. mint amennyit védelmi célokra Í17.2 milliárd rubel) költ. A társadalmi fogyasztási alapok 1979-ben elérték a 110 milliárd rubelt.

a négy év alatt pedig a 410 milliárd rubelt. Ezt az ösz- szeget a lakosság kulturális és társadalmi szükségleteinek kielégítésére, a népművelés további fejlesztésére, az egészségügyi ellátás javítására, a dolgozók üdülésének megszervezésére, nyugdijak és ösztöndíjak kifizetésére fordították.

A tizedik ötéves terv első négy esztendeje közül a legnehezebb az 1979-es volt a szovjet gazdaság számára. A kemény tél jelentősen megnövelte a tüzelőanyag-felhasználást, tönkretette az őszi vetések nagy részét, a gyümölcsöskerteket, s akadályozta a szállítás munkáját. A nyár pedig igen forró, aszályos volt: ennek következtében 179 millió tonna gabona! gyűjtöttek be. mintegy 60 millió tonnával kevesebbet, mint 1978-ban. (Igaz. ez utóbbi esztendő rekordévnek számított.)

A szovjet gazdaság nehézségei azonban nemcsak ezzel magyarázhatók. A termelés hatékonyságának további növelése és a minőség javítása terén 1979-ben a Szovjetunióban sem sikerüli a kitűzött célokat teljesen elérni. Erről a megszokott nyíltsággal beszélt az SZKP Központi Bizottságának ülésén Leonyid Brezsnyev. Hangsúlyozta. hogy a gazdasági élei minden ágában, minden munkaterületen hatalmas tartalékok vannak, de ezek kiaknázásához elengedhetetlen a vezetés színvonalának széles körű emelése, a hiányosságok felszámolása.

Több inint fel ev telik meg el. mire — augusztus 19-én — megnyitja kapuit a sorrendben 69. Országos Mezőgazda- sági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásár. Az éves tervek azonban most készülnek, nemcsak a gazdaságokban, hanem a családokban is, nem árt tehát már most eldönteni, hogy akarunk-e menni, vagy Bem. Annál inkább, mert bizonyos határidők nincsenek is olyan messze.

Ismeretes, hogy újabban csak ötévenként kerül sor erre'a nagy rendezvényre. Viszont ha már ilyen ritkán, akkor a rendezők igyekeznek megadni a módját. Számíthatunk arra, hogy ezúttal számos tekintetben különb lesz az OMÉK, mint bármely eddigi. - Dicsőség tehát részt venni rajta: s tanulságos élmény, jó szórakozás meglátogatni.

Elméletileg bárki ott lehet a szereplők között. Ennek két lehetősébe van. Az egyik a jelentkezés az eredménybemutatók valamelyikére. Ez úgyszólván ingyenes, csupán a jelentkezési lapért kell jelképes összeget fizetni. Viszont szigorú zsűri bírálja el. hogy az a bizonyos eredmény valóban eléri-e az országos bemutatkozásra jogosító szintet. Nem elég maga a terméshozam. felülbírálják a gazdaságosságot is.

Másik lehetőség az egyéni kiállítás. Március 1-ig a rendező I-IUNGEXPO-nál kell jelentkezni, de ez már korántsem ingyenes. Az igényelt kiállítási terület minden négyzetméterének költsége néhány száz forinttól főbb ezer forintig terjedhet.

attól függően, hogy a kiállító milyen szolgái tatásokat igényel.

Természetesen a főszerep a termelésnek jut majd. Mindez azonban nem csökkenti a sző jó értelmében vett „vásári” jelleget. Lesz rengeteg üzlet és vendéglő, lovasbem utaló. halászléfőző verseny. Érdekesnek ígérkezik az odahaza „bütykölt” barkáén-Irak torok kiállítása

és versenye. Ez nyilván nemcsak szórakoztató lesz, hanem alkalmat ad arra, hogy egy- egy jó ötletet odahaza megvalósítson valaki. A kistermelők egyébként a kiállításon a számukra szükséges dolgokat meg is vásárolhatják, sőt h tenyészállatok jó részét szintén áruba bocsátják.

A fővárosban régi hagyomány kilátogatni a „vásárra’. enni egy jó birkapörköltei és közben azért megnézni, hol is tart a magyar mező- gazdaság. Hogy az országból is minél főbben látogathassanak fel. .lesz vasúti utazási kedvezmény és a. MÉM erre a bő két hétre felszabadítja a mezőgazdasági oktatási intézmények kollégiumait, hogy minél többen kaphassanak olcsó szállást. Igen sok szakmai rendezvényt tartanak a legjobb előadók vezetésével. Az előre jelentkezőknek az AGROINFORM biztosítja a helyet — személyenként százforintos részvételi díj ellené- bem —, sőt. ha sok a jelentkező, a rendezvényeket többször megismétlik.

Érdemes tehát már most tervezni a látogatást és betartani a különböző jelentkezési határidőket.

Elleneitek Pietro Nemit

Rómában csütörtökön délután államférfinak kijáró gyászszertartással örök nyugalomba helyezték a kedden elhunyt Pietro Nennil, az Olasz Szocialista Párt nemzetközi hírnévnek örvendő elnökét.

A 88 éves korában elhunyt nagy múltú, politikust Pertini államfő. Cossiga kormányfő. a kabinet több tagja, a demokratikus pártok

vezetői, a szakszervezetek főtitkárai, a szenátus és a képviselöház elnökei kísérték utolsó útjára. A gyász- menet élén haladó olasz politikusok mellett ismert nyugat-európai szocialista és szociáldemokrata személyiségek is voltak, köztük Mario Soares és Felipe Gonzalez, a portugál és a spanyol szocialisták vezére. A közéleti személyiségeket több ezer fős tömeg követte.

(Folytatás az 1. oldalról)

Az iráni nemzeti bank egyik magas rangú tisztségviselője megerősítette, hogy országa kivonta az angol és európai bankokban elhelyezett 13 milliárd dollárnyi betétjének jelentős részét, mivel „elvesztette ezekbe a pénzintézetekbe vetett bizalmát”. A pénz egy része algériai és líbiai bankokba került.

Csütörtökön félbeszakadt Kurt Waldheim első nyilvános teheráni programja. A világszervezet főtitkára a sah elleni harcok mártírjainak sírját akarta megkoszorúzni: helikopteren érkezett a temelő bejé a iához és onnan gépkocsin indult tovább, de útját Amerika-ellenes tüntetők állták el. Waldheim ezek után visszahajtatott a temető bejáratához és onnan helikopteren távozott.' A koszorúzás'! egyébkén! biztonsági okokból nem jelentették be előre, mert — mint Ghotbzadeh. iráni külügyminiszter közölte — az ENSZ- főtitkár ellen szerdán merényletet akartak elkövetni.

Waldheim ezután másodízben is találkozott Ghotbzadeh külügyminiszterrel. Megbeszélésük részleteiről ezúttal tájékoztatták a nyilvánosságot.

Olaszortzágban nagy pori kavart Massimo Giannini pártonkívüli tárca nélküli miniszternek az a kijelentése. miszerint Olaszország mindinkább irányíthatatlanná és . korrnányozhatatlanná válik és ezért a maga részéről a legszívesebben külföldre vándorolna.

Az Oggi hetilapban megjelent feltűnő nyilatkozat

szerint az olasz helyzet ..a megment hetetlenség halárát súrolja” és a pártok a maguk pecsenyéjét sütögetik, Giannini éles szavakkal bírálta az olasz parlamentet éi kétségbe vonta a parlamentarizmus mai rendszerét is. Azt állította, hogy az egész országban csupán egyetlen alkotmányos testület teljesíti feladatát: a kormány.

ml

H

ónapokig tarló, heves kampány után Indiában megkezdődtek a rendkívüli parlamenti választások. A kontinensnyi méretű ország mintegy 360 millió választópolgára arról, dórit, hogy melyik párt. esetleg, párt- szövetség szerezzen többségei a jó fél éve tartó kormányzati válság illán az új-delhi' parlamentben? Ha erre egyáltalán lehetőség van. A politikai megfigyelők többsége ugyanis állói tart. hogy a rendkívül bonyolult belpolitikai helyzetben a mostani voksolás sem .jelent egyértelmű megoldást. Az 1977-ben hatalomra jutott Dzsanata-kóalí- ció az elmúlt nyáron szétbomlott. Indira Gandhi volt pártja, a Nemzeti Kongresszus pedig szintén megoszlott. A különböző csoportok közölt szinte napról■ napra alakullak és bomlottak tel a szövetségek — sőt. Az egész választási felkészülési a személyi vetélkedés eluralkodása jellemezte az elvi ellentéteken túl. Pedig Indiának határozott politikájú, haladó gazdasági és társadalmi reformokat következetesen megvalósító kormányra lenne szüksége ahhoz, hogy javuljon az ország változatlanul elmaradottságban élő százmillióinak sorsa.

Erre az igényre épít Indira Gandhi, aki választási programjában gazdasági stabilitást.és „a rend helyreállítását” ígérte. Kézenfekvő támadási felületet jelent számára a Dzsanata-koímányzás alatt meggyorsult infláció, a kiéleződő vallási-nemzetiségi ellentétek, a bűnözési hullám, a növekvő munkanélküliség. Kerüli ugyanakkor az általa 1975-ben benevezett rendkívüli állapot túlkapásainak és törvénytelenségeinek említéséi, remélve, hogy azok elhal- ványodolt emlékét a jelenlegi gondok háttérbe szorítják.

Fő ellenfelei: a Dzsanat.a vezetője. Dzsagdzsivan Ram és a Lók Dal (Néppárt) vezére. Csaran Szingh. Ram. az elnyomott kasztok képviselője az egyéni szabadságjogok védelmét hangsúlyozta; Szingh pedig elsősorban a nagy- birtokos rétegeknek kedvező gazdaságpolitika szószólójaként lépett fel. (Külpolitikai kérdésekben kevésbé jellemezte véleményeltérés a három esélyes kormányfőjelöltet.)

Egy dolog az általános bizonytalanságban is kétségtelen: Indira Gandhi újra teljes súlyú szereplője az indiai politikának, s reális esélye van a miniszterelnökség isméiéit megszerzésére. Még abban az esetben is döntő szava

lehet az ország vezetésének meghatározásában, ha — mint ezt sokan valószínűnek tartják — a szembenálló politikai erők egyike sem szerez abszolút többséget a mostani választásokon.

Brit acélipari sztrájk

Szárkisz libanoni államfő elnökletével csütörtökön Bejrútban megtartotta harmadik ülését a Szíria, Szaúd- Arábia, Kuvail és az Arab Liga képviselőiből álló bizottság. amely azt a feladatot kapta a novemberi arab csúcsértekezlettől, hogy mozdítsa elő a dél-libanoni válság rendezését körvonalazó tuniszi határozatok végrehajtását.

Az arabközi bizottság megismerkedett a libanoni kormány intézkedési tervével. amely az érdekelt felekkel folytatott egyeztető tárgyalások eredményeit tükrözi, s amelyet a következő napokban szándékoznak átültetni a gyakorlatba.'Minthogy a tuniszi határozatok

előirányozzák az ország egész területét átfogó libanoni szuverenitás helyreállítását, a központi kérdés most a libanoni nemzeti hadsereg ellenőrző szerepének fokozatos kiterjesztése.

.Jasszer Arafat, a Palesztinái Felszabadítást Szervezet elnöke az Al-Hossz kormányfővel folytatóit hétfői megbeszélés után kijelentette, hogy1 a palesztin ellenállási mozgalom parancsnoksága — a korábbi tapasztalatokhoz hasonlóan — minden segítséget megad a libanoni , hadseregnek ahhoz, hogy bevonuljon a déli országrészben kijelölt körzetekbe, s teljesítse védelmi feladatát az izraeli agresz- szióval szemben.

impozáns egybntelúseggel és növekvő nemzetközi szolidaritás közepette folytatódik a brit acélipari munkásoknak az 1926-os általános sztrájk óta első országos bérkövelelő sztrájkja. Csütörtökön a Szállítómunkások Nemzetközi Szövetsége világméretű blokádot rendelt el a Nagy-Britanniába irányuló acélszállításokra, az életszínvonal védelméért harcoló százezer brit acélipari dolgozó támogatására. Korábban a Fémipari Munkások Nemzetközi Szövetsége is szolidaritását nyilvánította ki a brit sztrájkkal.

A brit állami acélipar vezérei. a kormány utasítására, szintén hosszú sztrájk- harcra készeinek , fel. és hajihatat lanságot hi ideinek. Sir - Charles • Viliiére, az acélipari tröszt elnöke csütörtökön kijelentette, hogy a tröszt nem kér több pénzt a kormánytól béremelésre, akármilyen következménnyel jár a sztrájk.

Az Ikéi ellen nyugati I

Az Afganisztánnal kapcsolatos imperialista tervek kudarca nyomán nyugaton, elsősorban az Egyesült Államokban indított propaganda- hadjáratnak két szembetűnő vonása van — írja Vlagyimir Goncsarov, a TASZSZ kommentátora. — Egyrészt képmutatásban és torzításban megdönt minden eddigi t'é- kordot, másrészt az jellemzi, hogy a kampányba bekapcsolódtak a washingtoni kormányzat legmagasabb tisztségviselői is.

Carter, az Egyesült Államok elnöke az ABC televíziós társaságnak adott interjújában támadta a Szovjetunió politikáját, kiforgatva annak céljait és értelmét. Az elnök hosszadalmas fejtegetésekbe bocsátkozott az Afganisztánba történt — úgymond — „szovjet behatolásról” és „komoly politikai következményekkel és akciókkal” fenyegetőzött.

Ezzel kapcsolatban újra le ( kei! szögezni: a „szovjet be- ' hatolásról” terjesztett hírek eltorzítják a valóságot. Az igazság pedig az, hogy a Szovjetunió az ENSZ alapokmányának 51. cikkelye alapján — ez biztosítja minden állam elidegeníthetetlen jogát az egyéni és kollektív önvédelemhez az agresszió visszaverésére és a béke helyreállítására —, valamint a szovjet—afgán barátsági, jó- szomszédsági és együttműködési szerződés 4. cikkelye érteimében eleget tett az afgán kormány ismételt kérésének. Az afgán kormány 1978 és 1979 során többszőr fordult a Szovjetunióhoz azzal a kéréssel, hogy nyújtson katonai segitséget imperialista körök Afganisztánban történő fegyveres beavatkozásának visszaveréséhez. Ez a beavatkozás közvetlenül az áprilisi forradalom győzelme után kezdődőit meg, és mindmáig nem szűnt meg. (A Szovjetunió sosem titkolta: nem tűri, hogy Afganisztánt felvonulási területté tegyék a Szovjetunió elleni imperialista agresszió előkészítésére.)

Az afgán kormány kérése annál is inkább érthető, mert a CIA. valamint a brit és a kínai titkosszolgálat közreműködésével folyamatosan képeztek ki. fegyvereztek fel és dobtak át Pakisztánból afganisztáni területre bandi- laosztagokat — volt nagy- birtokosokat, földesurakat, uzsorásokat és egyéb elemeket, akiket az áprilisi forradalom győzelme fosztott meg az afgán nép kizsákmányolásának lehetőségétől. Ezeknek a bandáknak a felhasználásával törekedtek a nyugati hatalmak, és Kína is, céljaik megvalósítására.

Washingtonban most azt követelik, hogy vonják ki Afganisztánból azt a korlátozói! létszámú szovjet, csapat- kontingenst, amelyet kizárólag az Afganisztánt kívülről fenyegető fegyveres beavatkozás visszaverésében való közreműködésre használnak fel.

Washingtonhbz es Londonhoz azonban már nemegyszer fordultak azzal a kéréssel. hogy szüntessék be a nyugati fegyverekkel felszereli banditaosztagoknak Pakisztánból Afganisztánba való átdobását, és hagyjalak fel az Afganisztán belügyeibe való beavatkozással, az áprilisi forradalom megdöntésére irányuló tervekkel.

Határozottan le kell szögezni, hogy amennyiben az Egyesült Államok és Nagy- Britannia figyelembe vette volna ezeket a figyelemzteté- seket. már régen béke és nyugalom uralkodna Afganisztánban. és a független, fiatal afgán köztársaságnak nem' kellett volna katonai segítséget leérnie.

Mint az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság kormányának január 1-i közle7 menye hangsúlyozza. Carter az Egyesült Államok elnöke „nem átallt Hafizullah Amin- nak”. mint az ország „törvényes elnökének védelmére kelni”. Az első pillanatban a helyzet valóban különösnek látszik: a tőkés nagyhatalmak vezetői hirtelen azt az embert vették védelmükbe, akit a legutóbbi napokig „vörösnek” neveztek az Egyesült Államokban. A magyarázat azonban egyszerű: Washingtonban éppen akkor kezdtek el aggódni Aminért. amikor megdöntötték annak az embernek bitorló uralmát, aki meggyilkoltatta Nur Mohammed Tarakit, Afganisztán törvényes elnökét és leszámolt más hazafiak ezreivel.

Vajon mi az oka annak, hogy Washington egyre nagyobb propagandazajt csap? Milyen alapon vették maguknak a bátorságot a NATO brüsszeli főhadiszállásán, hogy ítéletet mondjanak egy olyan országban zajló eseményekről, amelynek a legkisebb köze sincs sem északhoz, sem az Atlanti-óceánhoz?

Ennek az összpontosított propagandakampánynak mindenekelőtt az a célja, hogy elterelje a világközvélemény figyelmét az imperialista hatalmak sötét elgondolásairól és ügyleteiről. Washington arra törekszik, hogy elleplezze az Irán és forradalma fölött függő, reálisan létező amerikai katonai fenyegetést, hogy elterelje a népek figyelmét Washingtonnak arról a törekvéséről, hogy a világ- csendőr szerepéi játssza a Közel-Keleten, Latin-Amerikában. Ázsiában és Afrikában.

Ami pedig a „NATO-böl- cseket” illeti, a nyugat-európai országok közvéleményének figyelmét nyilvánvalóan a távoli Afganisztánban zallo eseményekre szeretnék irányítani. hogy útja' állják a tiltakozó hullámnak a közép- hatótávolságú amerikai alom- rakéták gyártása és ezekbe az országokba történő telepítése ellen.

Ha pedig az imperialisták globális terveiről beszélünk, akkor nyilvánvaló, hogy a Szovjetunió déli határa körül évekig épített „stratégiai ív” hiányosságainak felszámol á - sara törekednek és eavúttal vissza szeretnék rakni azt a iármot. amelyet az iráni és az afganisztáni nőn maga tört szét.

Az ilyen törekvések fölött azonban már elszállt az idő,,