Észak-Magyarország, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-11 / 8. szám

1'9S0. jomiár 1”T _ péntek

ÉSZAK-MAGYARORSZÄG 3

Ki jó! kezdi, jó! is végzi

A kezdés, <*z a legnehezebb.

A jó kezdés fél siker. Ki jól kezdi, jól is végzi. Menynyi okos bölcselkedés»! Nyilván azonban igaz valameny- nyi, hiszen nem véletlenül őrzi őkel a néphagyomány.

Valóban, a kezdésen tényleg sok múlik. A gép is az indulásnál okozza a legtöbb gondot. De ha egyszer beindul! Az első kerék után forog a másik is. S ahol a kerekek járnak, ott forog a malom.

•— Ügy gondolom, a jó induláshoz jó tervek kellenek. Nem világmegváltónak vélt, sokkal inkább reális tervek. És utána pontos kivitelezés. Ehhez pedig a terveket értő. azokat a valóságban is akaró emberek nélkülözhetetlenek. De ha mindezek találkoznak, akkor elmondhatjuk: jól fogant gondolat, okosan született.

— A terveinket a helyi és a népgazdasági adottságok, szükségletek meghatározzák. Az új feladatok nem a régi eredmények felrúgását követelik. sokkal inkább azokra épülnek...

Dósa Sándort, a tiboldda- róci Rákóczi Tsz nem régen megválasztott elnökét nem véletlenül foglalkoztatják az indulás gondjai. Igaz, korábban is ebben a gazdaságban dolgozott, mint főmezőgazdász, elnökként azonban mégiscsak mások a feladatok. S tegyük hozzá: nemcsak mások, nehezebbek is. Mi több. nemcsak a poszt új. ez évben a feladatok terén is sok az új vonás.

— A XII. pártkongresszus irányelveit tanulmányozva, valamint a január elsejével éleibe lépett szabályzókat ismerve megállapíthatom: nőttek a feladataink, a ten- n i valóink. Törvényszerű, hogy a hatékonyság, a jobb minőség, az adottságokhoz alakított termelési szerkezet minden eddiginél nagyobb hangsúlyt kap. Nálunk az elmúlt évek alatt kialakított szerkezetről elmondhatom, általánosságban figyelembe vette.- az adottságokat, így gyökeres szerkezetvál tozta- tásra nincs szükségünk. Az arányok módosításában, a hatékonyság növelése terén viszont van teendőnk, akárcsak a' gazdaságtalan ágazatok felszámolásában.

Tibolddarócon a szőlészetnek évszázados hagyományai vannak. Nem véletlen, hogy ezzel a főágazattal kezdjük a Rákóczi Tsz szerkezetének alaposabb vizsgálatát.

— Nálunk a szőlő a legfontosabb növény. A szerepe meghatározó, hiszen szőlő- termesztésünk milyensége egész évi gazdálkodásunkra

kihat. Jelenleg 220 hektár termőszőlőnk van, s az ága- zalot tovább kívánjuk fejleszteni. Az egri borgazdasági kombináttal karöltve öli hektáron telepítünk a közeljövőben vörös bort adó fajiakat (merlot. oporto) az úgynevezett bikavérprogram keretében.

A szőlő forintot hozó növény Daróeon. Példa ró a tavalyi év. Annak ellenére, hogy csak 54 mázsás állag- termést tudtak betakarítani egy hektárról (igaz a cukorfok kiváló volt). így is 2 millió forint nyereséget könyvelhetnek el.

A gépesítés színvonala — ami ma már döntő tényező egy gazdaság életében — a daróci tsz esetében kielégítőnek. sőt jónak mondható, viszont annál több gondol jelent, hogy a gépek javítására nem állnak rendelkezésre korszerű műhelyek. A jelenlegi műhely elavult, az erő- és munkagépek gyors, pontos javítását nem teszi lehetővé. Szerencsére ilyen jellegű panasz már nem sokáig hangzik el Daróeon. Épül ugyanis az új. korszerű, mezöpanel-rendszerű műhely, amely 30x24 méteres csarnokból és kettő 3üx(i méteres kiszolgáló és szociális helyiségekből áll. A 8 millió forintos beruházás építése jó ütemben halad, s Várhatóan augusztus 20-án birtokukba is vehetik ezt a régen várt létesítményt.

A felszabaduló régi műhely pedig megteremti az ugyancsak régen óhajtott mel 1 ék ü zemág j tevékenység egyik fontos feltételét. A Rákóczi Tsz-nek 420 hektár saját erdeje van. Részben erre alapozva, fafeldolgozó üzemet kívánnak létrehozni. Ebben az ügyben a megyei TESZÖV segítségével valamelyik bútorgyárral kívánják a kapcsolatot felvenni, s remélik, 1981-től a mai gépműhely helyén megindulhat a fafeldolgozás, amely állandó munkaalkalmat, s jelentős árbevételt fog biztosítani.

Az állattenyésztésben két igen komoly feladat megvalósítása vár a gazdaságra az új ötéves tervben. A vezetés mérlegelve a szövetkezet adottságait, úgy döntött, hogy az intervenciós üszőtelepüket 1983-ig felszámolják, s helyette a juhászától fejlesztik fel 3 ezer anyás állománnyal.

— Ennek a döntésnek több

oka van. Azok az istállók, amelyekben most az üszőket tartjuk, elavultak. A szarvasmarhának nem, a juh- nak viszont niég minden további rekonstrukció nélkül megfelelnek. S ugyanez vonatkozik a hegyi legelőkre is. Ezek az üszők hizlalására nem hatékonyak, az igényle- lenebb birkának viszont ideális... A tehenészetünk a jelenlegi 120—140-es létszámmal viszont megmarad. Sót. a mostani 2900 literes szintet tovább kívánjuk fokozni 3700—-4000 literig. A tehenészet elsőrendű feladatának továbbra is a körzet, lakossági ellátásúi tekintjük.

A szövetkezet 1000 hektáros szántóterületén a vetésszerkezei kialakult. A föld 35—40 százalékán búzái. 20 —25 százalékán tavaszi árpát, 10—15 százalékán kukoricát, a többin pillangósokat termesztenek. Ezt a szerkezetet a rendszeres vetésváltás. az állatállomány takarmányigénye, valamint az, adottságok indokolják.

A Rákóczi Tsz esetében szükséges külön szólnunk a háztáji tevékenységről, annál is inkább, mert néhány követésre méltó példával találkoztunk Daróeon.

— Évekkel ezelőtt liirWáin- völgy ben volt a szőlőművelés. Szerencsére ma már ez a múlté... Szövetkezetünkben 46 hektár keskeny sortávú szőlő van, amelyeknek nagyüzemi művelése gondot jelentett. Jött az ötlet, adjuk ki ezeket a szőlőket háztáji művelésre. Azóta vagy 40 tagunknak adtunk 400—800 négyszögölt, amit példamutatóan meg is műveltek. A talajmunkákat, a növényvédelmet, a fuvayt mi végezzük, műtrágyát pedig kedvezményesen biztosítunk. Nagyon bízom benne, hogy ez a szőlőművelési kedv tovább növekszik, mind többen fognak bele ebbe a hasznos tevékenységbe.

Ugyancsak követendő példa, hogy a tsz támogatja a háztáji sertés- és baromfitartást. Tavaly például 600 darab választott malacot és 20—25 ezer darab napos- és előnevelt csirkét értékesítettek kedvezményes áron a község lakóinak.

A daróci gazdaság áj elnöke, Dósa Sándor agrármérnök, sőt rövidesen a szakmérnöki képesítést is megszerzi. Ennek ellenére (vagy éppen ezért) mégis vallja; soha nem árt tanulni máA tizenegyszer kitüntetett Miskolci Háziipari Szövetkezetei nem érintette váratlanul az új termelői árrendszer. Az állami támogatás évek óta csökken, s azzal is tisztában voltak, hogy ez a tendencia fokozódik. Ennek ellenére Jambrik Gézáné elnök jó pár héttel ezelőtt nem volt ilyen derülátó.

— Nagyon féltünk attól.■ hogy nem tudunk elegendő munkát biztosítani a bedolgozóknak.

A szövetkezet egyik fő tevékenysége a szabás, varrás, a különféle bébi-, leányka- és női ruhák készítése. Ezzel foglalkozik a dolgozók mint-V egy 75 százaléka. Tavaly például 700 ezer bébi- és leánykaruhát szállítottak a Szovjetunióba. Az idén 800 ezret terveztek, de kezdetben úgy látszott, jó ha félmillió darabra kapnak megrendelést. A Phoenix Szövetkezeti Társulás — amelynek a Miskolci HISZ is tagja — 40 mintadarabot mutatott be Moszkvában. Ebből 10 modell a megyénkből került oda. Nagy sikere volt, hiszen van termék, amelyből 120 ezer darabot rendeltek meg. A társulás a szovjet külkereskedelmi szervezettől 3

millió darab ruhára kapott megrendelést, s ebből 1 mil- liti darab flanell alapanyagú, divatos, tetszetős t bébi- és leánykaruhát a borsodi szövetkezetnek kell elkészítenie.

A HISZ a szocialista export mellett jelentős mértékben akarja növelni a tőkés exportot is, amelyben tavaly 260 százalékos eredményt ért el. A közösség több mint tíz éve van jó kapcsolatban az NSZK-bcli Bochne-céggel. E megrendelő a tavalyi havi négyezer helyett ötezer darab ruha elkészítését igényli. Egy másik nyugati cégnek gépi hímzésű hálóingeket, "pizsamákat, a harmadiknak havonta 2 ezer plüssköntöst készítenek.

A másik főtevékenységben, a kötöttáru termelésében átszervezésre kényszerültek. A pulóverek iránti igény valamelyest csökkent, de így is tisztes mennyiségű árut kell készíteni. Ebből 150 ezer darabot kér a szovjet és a csehszlovák megrendelő. 70— 80 ezer darab kerül belőle a hazai üzletekbe, s ez importmegtakarítást is jelént. A vevők »igényeinek megfelelő, a legújabb divat szerinti modellekből kisszériás mennyiséget gyártanak.

A szövetkezetben a relatív bértömeg-gazdálkodásra tértek át, Ennek előnye, ha csökkentik a létszámot, a megtakarított bértömeget a termelés mennyiségének, minőségének növelésére fordíthatják, s a béreket 3 százalékkal fejleszthetik adómentesen. Tehát a szövetkezet érdeke az ésszerű átcsoportosítás. , Alapos megfontolás után az a meggyőződés, döntés alakult ki, hogy a kötődében 11 nem termelőt más munkahelyre kell átirányítani, ahol nagy szükség van rájuk. Ez azt eredményezi, hogy mintegy félmillió forinttal több bért fizethetnek ki a termelőknek, s ez kihat a termelés mennyiségének növekedésére, a minőség javítására.

A tőkés bérmunka azért előnyös, mert a megrendelő időben biztosít anyagot. A hazai alapanyagú áruk készítésénél már korántsem ilyen jó a helyzet. Olykor az anyag késve érkezik, vágj' éppen a minősége kifogásolható. Nagyon is szükségszerű, hogy az anyagot szállító hazai, üzemek jobban alkalmazkodjanak a feldolgozók igényeihez.

(nW

soktól. És a tanulás alatt nem látványos újdonságokra gondol. Sok esetben regen , elfelejtett jó paraszti módszerekre. Nekem is említeti két példát, amit országjárása során tapasztalt .s itt Da- rócon megvalósított.

— A Dalmadi Állami Gazdaságban a lucerna második vagy harmadik kaszálását nem rendsódrózzák. hanem j régi. hagvománvos módszer- j rel villaherve/ik. Bár ez munkaerőt öbbleiet igényei, mégis erre az időre összeszednek annyi dolgozót, hogy a feladat elvégezhető legyen. Mi ennek a/, érlelnie? Sodrásnál egyrészt nagyobb a levélpergés. másrészt hurkák i keletkeznek, melynek következtében a széna kívül száraz lösz. belül viszont még nedvés. Kazalban, bálában így könnyebben penészedik. A villahegyezett széna — mivel sok rajta a levél — f éli érj eta rí a 1 ma 1 énv egesen

magasabb, s az ilyen takarmány sokkal ízletesebb. Jobban hasznosul. Az esetleges többletköltség, amit a kézi munkáért-kifizettek, a takarmány minőségében, az állat súlygyarapodásában búsása« megtérül. (Megjegyzés: ha veszed hasznát, ne szánjad költségét!)

— A másik példát a Pápai Állami Gazdaságban láttam. A káposztarepcét mint tarlóvetést június végén vetették, s a fejősteheneket így akkor juttatták jó m i n öségű zöl d te ka rmányhoz, amikor a gyepek füve már „kiégett” a szárazságtól. S van még egy nagy előnye: 1 utána minden további nélkül időben lehet őszi kultúrát vetni.

A teljességre törekvés igénye nélkül ragadtunk ki példákat Dósa Sándor és a daróci gazdaság terveiből, illetve mindennapi munkájából. Jelenlegi tetteikben, söl a terveikben sincs semmi olyan, amiért úgymond csodájára kellene járni. Alapigazságokat vallanak, s ezek i szellemében kívánják mun- | kájukal végezni az idei esztendőben is. Aki nem szánt, gazt arat. viszont erő. munka sokat győz. Régi alapigazságok ezek. Jól, s jól — mondja Ka-zinczy titán az elnök is, az „első kerék”, s mint azt már korábban leírtam: első kerék után forog a másik is. Ahol pedig a kerekek járnak, ott az égéi® malom dolgozik.

Hajdn Imre

A bőr, a cipő, a kesztyű

A cipőgyártás mennyiségének szinten tartása, az anyagtakarékos technológiák szélesebb körű bevezetése és a szerződéses fegyelem betartása áz 1980-as év legfontosabb feladata a cipőiparban — állapította nieg Bakos Zsigmond könnyűipari államtitkár csütörtökön, a Bőripari Dolgozók Szakszervezete Központi Vezetőségének ülésén. Rámutatott, hogy a bőr-, a cipő-, a kesztyű, a konfekció- szőrme-gyártáshan a természetes bőranyagok világpiaci drágulása miatt növekedni fog a bőrhelyetlesítő anyagok iránti igény. Felhasználásuknál a magas észtéi i kai és használati érték kialakítására kell törekedni. Ezért is fontos a technológiai fegyelem fokozott szigorítása, s az egymáshoz kapcsolódó termelési feladatok nagyobb összhangjának megterem léce.

Gépkarbantastás

A gépek karbantartását, s a berendezések felújítását folyamatosan végző külszíni bányászt szocialista brigádoknak sok esetben a „szabad ég alatti" munkahelyeken meg kel! küzdeni az időjárás viszontagságaival is. Képünk Tervtáión készült a csillejavi- tókról.

■

________________________________________________i— , A párbeszéd már harmadik órája folytatódott. Mind távolabb kerültünk az egyértelműén meghúzott startvonaltól: mii kívánnak tenni az idén? Némi magyarázatul hadd fűzzem hozzá: e közepes nagyvállalat az áj szabályozó rendszer életbelépésének pillanatában elvesztette az eddig élvezett állami támogatásokat. Jórészt kiapadtak azok a források, amelyek oly jótékonyan táplálták — évek óta —• a különféle alapokat, a bét fej lesztést öl a technológia rekonstrukciójáig. Egyszeriben valósággá váll, hogy csak azt lehet maid az év. a hónapok végén elosztani, amit a kollektíva megtermel. Némi leegyszerűsítéssel, tehát nem az új szabályzó rendszer taszította mélypontra a vállalatot — ahogy az igazgató fogalmaz —. hanem a reális követelmények halasára kiderült, hogy-a vállalkozás — legalábbis mai tormájában — alig életképes.

Ám az igazgató ezt nem vállalja. Gondosan megtervezett mondataival úgy siklik el a lényeg niellett, ahogy a kés halad- a vajban. Mi több, egy-egy szenvedélyes mellékmondattal azt sejteti: valaki, valahol „cserbenhagyta” a vállalatot. „Bizony nem iesz ennek jó vege, mert azokat teszik így tönkre, akik a forintot kitermelik.”

Gyanítom, efféle vélekedést hallani több helyütt is. Azt is mondhatnám, hogy az, ehhez hasonló .szövegek lassan-lassan közhelyként állnak össze, és inkább halnák valamiféle siránkozásnak, mint józan érvelésnek. Ha csak erről lenne szó, talán az ügy sem érdemelne íölemlitést. Hogy mégis megteszem, annak oka — e beszélgetésből kibontakozó — szokatlanabb panasz is. „Visszadobták a beruházási javaslatunkat” — így az igazgató. „Nincs hitel, s ki tudja, mikor lesz? Nem építhetjük át a nagycsarnokot. Hogy állunk majd az emberek elé. ha el kel! számolni az évről évre ígért ütemes előrelépéssel? Hát Tehei-e kilátások nélkül, jó szívvel hajlani? Becsapottnak érzik magu-.at, kérem.”

Tatán nem szorul különösebb bizonyításra, hogy többről van szó. mint a támogatások elvesztése miatti átmeneti elkeseredésről. Nem kevesebbet állít a vállalati vezető, mint azt: nincs érlelnie munkájának, ha évről évre nem tornászhatja feljebb az állóeszközök értékét, ha nem tervezhet többet, nagyobbat, terebélyesebbet. Meglehet, kézlegyintéssel eshetnénk túl a dolgon, ítélhetnénk e szemléletet valamiféle fóbiás ártalomnak. Vagy olyan reflexek tovább működésének, amelyet majdcsak kigyjgyít az idő, s a gyakorlat. Végtére is kiderül majd. hogy nem csupán a hivatalos elbírálásban került a hangsúly a mennyiségről a minőségre — hanem az elismerésben, a jövedelemben is eleve más elemek dominálnak majd.

De ez a reflex, ez a szemlélet — meggyőződésem szerint — nem írható egyszerűen az igazgató számlájára, vaskala- posságára; s „elmúlása” sem bízható csupán a múló időre. Azért sem. mert kár alábecsülni sok év hordalékával épült alapzatainak szilárdságát' azt hinni, hogy egyik évről a másikra átalakulhat a fejlődést csak mennyiségi többlettel azonosítható értékrend. Amely kizárólagos abban az értelemben, hogy fejlődésnek csak a növekedést, a bővülést ítéli. És éppen itt szükséges leszögezni: az értékrend megújítása azt igényli, hogy e kategória helyett ésszerűen mérjünk a befektetés és a hozam viszonyával, a hatékonysággal. Az új értékmérő, az értékrend, a megítélés alapja az. hogy valaki vagy valakik milyen haszonnal képesek elvégezni az érték- alkotás, értékképzés feladatát.

De ne feledkezzünk nieg arról, ami a háttérben áll. „Tudja, sokféleképpen lehet a dolgot forgatni — mondja az igazgató —, annyi azonban biztos: e vállalat volt a sorsunk. Amikor csak néhány száz fős üzemet működtettünk, nemigen vették észre, hogy a világon vagyunk. Legfeljebb egv- egy iskolának jutott az eszébe — patronálni kértek minket. De amint szépen megnőttünk, becsesebb meghívók érkeztek. Azóta már tanácstag is van az üzemben, és én is tagja lettem a város több vezető szervezetének. Kivakaróztunk a „kóceráj”-mivoltból, úgy lettünk Valakik a városban.”

Alábecsülhetetlen tényező ez is, bár nem írható a vállalati eredmény sorába. Mégis hozzáépül egy,-egy vállalat érdekszférájához. No és. nemcsak a vállalatéhoz, hanem a vállalatot irányítók érdekszférájához, személyes viszonylataihoz is. Csodálkozhatunk-e azon. hogy a bővülés .sokszázalékos perspektívájának eltűnése különös ellenérzést ébreszt az igazgatóban? Meglepődhetünk-e azon, hogy igen szkeptikusan ítéli meg vállalata helyzetét (na és természetesen a sajátját ...). látván, hogy a bizonyos beruházásokra .egyelőre nem kerül sor.

I

smerjük a gazdálkodásunk előtt álló követelményeket, s azt is, hogy a helyzet mit parancsol. Azzal is tisztában vagyunk, hogy ez a bizonyos helvz.et a legszigorúbb kérdéseket éppen azoknál a vállalatoknál teszi fel. ahol nullát mutat a nyereség mérlege. És éppen ezért szükséges, hogy ebben a helyzetben ne az elavult értékrend tanácsait kövessük, hanem az újét. Ezért fontos, egyre fontosabb, hogy az új értékrend minél gyorsabban nyerjen tért. S nemcsak a Magyar Közlöny nyomtatott oldalain, a pártdokumen tu triókban,' hanem a gyakorlatban, a cselekvésben is. S elsősorban Szókéban, akik a mai nem könnyű helyzetben az irányítás felelősségét viselik. L

Ma kerék jár, lerog -a malom

M évkezdés a Miskolci liSZ-im