Észak-Magyarország, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-09 / 6. szám
ESZAK-MAGYARQRSZAG 4 1980. január 9., szerda Kurt Tucholsky: A Hotel-haliban 1 A nagy szálló halijában ültünk, olyan hallban, ahol mindig minden olyan, mint. a filmen — sőt effajta hall nélkül film nem is létezik. Egy idegorvossal beszélgettem, aki nemrég fejezte be a rendelését, és most ittuk a gyönge teát. •— Látja — szólt az orvos —, csak gyakorlat kérdése az egész. Itt jönnek- mennek a szemünk elölt férfiak, nők, németek, külföldiek. vendégek ... és a kutya sem ismeri őket. Csak én. Egy pillantás — plusz nemi mélylélektan. Én az emberekben úgy olvasok, mint a nyitott könyvben. — Mit olvas ki belőlük? — kérdeztem, — Egész érdekes fejeze- tecskél. Előttem, nincsenek talányok, ismerem én ezeket az embereket egytől egyig. Kérdezzen. — Nos... például: Ki az az ember ott? Az a pofaszakállas öregúr? — Az ... nos az az ember, mint láthatja, döbbenetesen hasonlit az öreg Ferenc Józsefre. Egyenesen azt mondhatnám, hogy a császár hasonmása — úgy fest. mint egy öreg pénzes levélhordó, akit az emberek jóságosnak tartanak, mert ö hozza a pénzt... Én ezt az embert mégis egykori becsi udvari tisztviselőnek tartom. Nézze csak, hogyan beszél a pincérrel: született arisztokrata. Tévedés kizárva.., Biztosan excellenciás — valami egészen nagy kutya. Ez a helyzet. — Elképesztő. De hát honnan tudja ön ezt? — Ahogyan már mondtam önnek: gyakorlat kérdése az egész. A rendelőben tettem szelt rá. Idegorvos vagyok, mint még jó nehányan — csak éppen van szemem. És benne az a bizonyos pillantás. A ..blikk". — És a hölgy, ott hátul ? Aki annál az asztalnál ül, és a jelek szerint vár valakit — nézze csak, egyre az ajtón a szeme . . . — Az ... szóval ő azon ritka nagy kokoltok egyike, akikből manapság már alig van ezen a szegény világon. Nos tehát, az illető a megvásárolható gyönyörök királynője. Zabálja a férfiakat. Fölzabái ja ... És a szemében ... nézze csak .. a szemében szomorúságkomp- lexus. . . egész kert. tele szomorúi (izekkel. Ez a nő epekedik: a sok-sok beteljesülés után. amely nem is volt. epekedik. Igen. semmi kétség... Mit akar még tudni? Ha már benne vagyunk. — Arról ott! Arról a kövérről, aki most felállt, és éppen megy. Az a kicsit piros arcú. Az vajon kicsoda? — Az az ember borkereskedő. Vagy maga a főnök, vagy valami nagy borkereskedő-vállalat cégvezetője. Energikus, művelt férfi, erős akaratú férfi. Kérlelhetetlen. Gyűlöli a sokaságot. A komolyság embere. Ez ő. — És az ott? Az a kicsi, kissé közönségesnek látszó hölgy? — Az ... az egy szolid, vidéki polgárasszony . .. szolid asszony, legalább négy gyermek anyja, aki a kispolgári családok erkölcsi fogalmai szerint nevelkedett. Ö a megtestesült hűség és erény, és ebből egy jottányit sem enged... ö nem . . . — És az ott, doktorom ? — Látja — az a mai idők tipikus pénzembere. Szőrös- tül-böröstül. — El tudnám mesélni az egész élettörténetét. olyan világos előttem a lelke. Harácsoló. De állja is a csapásokat. Ez nem engedi magát legyűrni. Nincs ideje piszlicsáré dolgokra; nem olvas könyveket; nem érdekli semmi, csak az üzlet, az üzlet. — Szent isten! hat óra. ne haragudjék, de sürgős megbeszélésem van. Fizetek! — azaz hogy kérem a számlámat — helyesbített. A pincér megjelent, eivelte a pénzt, távozott. A doktor felállt. — Es mivel tartozom én? — kérdeztem, csak úgy tréfából. — Amit ön kapott, az megfizethetetlen, megfizethetetlen. Minden jót! Azaz... a közeli viszontlátásra. Már itt sem volt. * És akkor kíváncsi lettem, szerfelett kíváncsi. Még valamennyi analizált áldozat a helyén ült — valameny- nyi. Odasompolyogtam a portáshoz, aki a maga helyéről jól átláthatta az egész halit. És beszéltem vele. Meg csúsztattam valamit a kezébe. Én kérdeztem. ő válaszolt. Figyeltem: Az osztrák udvaronc egy Glewitzbe való varrógépkereskedő volt. A nagy ko- kott, a maga szomorúságkomplexusával egy bizonyos Mrs. Bimstein. Chicagóból — a férje, a bizonyos Mr, Bimstein, eppen odalépett az asztalhoz a maga egész valójában. A nagy borkereskedelmi vállalat cégvezetője pedig Grock voit, a bohóc. A kövérkés mama viszont egy vendég- szerető marseilles-i műintézet tulajdonosa; végül a szemtelen pénzember: legújabb irodalmi iskola egyik költő-tagja. Csak a pszichológus volt pszichológus. (1930) Kurt Tucholsky 1890-1935 Valószínű, hogy az európai irodalmi rangra emelkedett alkotóművészek közül Kurt Tucholsky írta a legrövidebb, leg- frappánsabb önéletrajzot. Harminchat éves korában vetette papírra az alábbi sorokat: „Amennyire visszaemlékszem, 1890. január 9-én születtem, mint a Weltbühne all-calmazotija, Berlinben. Elődeim a Mies- bacher Anzeiger szerint fákon ültek, és az orrukat piszkálták. Én magam csendesen és békésen élek Párizsban, ebéd után egy félórácskái Doumergeu-gel és Briand-nal Schafkopfot (szó szerint: birkafej, „tökkel- ütött” — a szerk.) játszom, ami nem esik nehezemre, és az életben már csak az az egy kívánságom van, hogy lássam egyszer a német politikai foglyok és biráik szerepcseréjét Sokoldalú művészként sokféle hangot ütött meg írásaiban. A kötetlen formájú, rövid műfajok mestere volt. nem írt regényt, terjedelmesebb elbeszélési is mindössze egyet, A gripsholmi kastélyt, amely magyarul is megjelent. De annál több tárcaszerű, szatirikus vázlatot, frappáns humoreszket, célba találó karcolatot és versekei, költői formába öltöztetett vallomásokat a világ ügyes-bajos dolgairól. Élete a jómódú polgárok „keréknyomán” indult — jogot végzett, tisztviselő lett egy bankházban —, azonban az írás, a sajtó, az irodalom kísértése nagyobb volt: végérvényesen ezek szolgálatába szegődött. Hitler uralomra. jutása után — az időközben kapott Nobel-díj ellenére. — a fasizmus vele is „leszámolt”. Mivel 1924 óla jobbára külföldön tartózkodott — Párizsban, Svédországban —, elkerülte a meghur- colást, a koncentrációs tábort. Csak könyveit tudták odahaza, a fasizálódó Németországban máglyára vetni. A fasizmus elöl menekülő iró Svédországban talált menedéket. Sajnos nem sokáig: 1935-ben fiatalon, negyvenöt éves korában hazája, népe sorsa felett érzett reménytelenségében, kétségbeesésében önkezével vetett véget életének. Most lenne kilencvenéves. „A Hotel-haliban” című írása az 1959-ben nálunk megjeleni „Különös lapokat” élünk kötetéből való. Kiss György Mihály Estefelé a Dunánál Varsányi Pál rajza Gazdát keres a A második világháború komoly pusztítást okozott a budai vámegyed lakóházaiban, a Palota is súlyosan megsérült. Az elmúlt három évtizedben a lakónegyed épületeit helyreállították, a foghíjakal — néhány kivételével — beépítették. A Budai Palota kulturális nagy- beruházásaiból is sok létesítményt az elmúlt években átadtak. Vajon mi a várnegyed funkciója, hogy elégíti ki azokat az igényeket, amelyeket az ott élő 5400 ember és az évi egymillió turista igényelne? Ki a Palota helyreállításának, beruházásának igazi gazdája? Az elmúlt évtizedek változásait vajon követik-e az új programok? Nem kellene-e újra felülvizsgálni a lakónegyed és a Palota sorsát? Hogyan lehetne olyan — csak a Budai Vár ügyével foglalkozó — felelőst, bizottságot találni, aki az igényeket és a lehetőségeket együtt vizsgálva felelne az ország történeti, kulturális, művészeti szimbólumának további alakulásáért? — Ezekre a kérdésekre keresi majd a választ, a Magyar Televízió az Unokáink is látni fogják című sorozatának most forgatás előtt álló újabb darabjában, amelyet Osskó Judit szerkeszt és Endrödi Sándor rendez. A gyógyító, megelőző ellátás, a munkafolyamatokkal és a munkakörülményekkel kapcsolatos közegészségügyi követelmények érvényesítésének érdekében a mezőkövesdi üzemekben is megszervezték az üzemegészségügyi szolgálatot. A városi tanács vb egészségügyi osztályának, valamint a megyei üzemegészségügyi szolgálat illeté-' késéi - már korábban felülvizsgálták a város üzemorvosi rendelőit- megnézték a rendelők szakmai tevékenységét, a forgalmát, a tárgyi feltételeket. Megállapítható, hogy az üzemek anyagi lehetőségeik szerint mindenütt biztosították a rendelések tárgyi feltételeit, az egészségügyi szolgálat pedig a szükséges szakdolgozói létszámot. wi siolf ai Az úgynevezett klinikai preventív tevékenységet, a munkaköri, alkalmassági és szűrővizsgálatokat rendszeresen végzik. A hosszabb betegállományból visszatért dolgozók alkalmassági vizsgálatra üzemorvosnál is jelentkeznek, ily módon elősegítik a megfelelő munkaköri rehabilitációt. Az üzemekben rehabilitációs bizottság is tevékenykedik. A munkaköri alkalmasság időszakos elbírálása. vizsgálata az egészségre ártalmas üzemekben rendszeres. Üzemi konyhák, büfék dolgozói félévenként, üzemi bölcsödék dolgozóí évenként vesz-nek részt alkalmassági vizsgálaton. A női munkaerőt foglalkoztató üzemekben az egészségügyi szolgálat évente megszervezi az onkológiai szűrővizsgálatot is. A lelki- ismeretes, eredményes megelőzést jellemzi, hogy a kö~ vesdi üzemekben körülbelül négy év óta nem fordult elő munkaköri, foglalkozási megbetegedés. A gyógyító tevékenység az üzemorvosi rendeléseken meghatározott napokon történik. Az üzemegészségügy dolgozói részt vesznek az elsősegély nyújtó tani oly a mo k szervezésében. vezetésében, segítik az üzemi Vöröskereszt munkáját. A közegészségügyi, járványügyi szemléket a szolgálat illetékesei együtt végzik a munkavédelmi, szakszervezeti felelősökkel. Ugyancsak minden esetben megtartják az utóellenőrzéseket is. A szolgálat részt vész az tizem egészségnevelési feladatainak végrehajtásában is. Évente több alkalommal tartanak például felvilágosító előadásokat A januári Napjaink Tizenkilencedik évfolyamába lépett megyénk irodalmi és művelődési lapja, a Napjaink. Az idei év első — januári — számában jól tet- tenérhetők azok a szándékok, törekvések, melyek az utóbbi évtizedben egyre inkább meghatározták a lap karakterét. 1 . Három olyan publikációt találunk a legfrissebb lapszám első oldalain, melyek közlése méltán számíthat az olvasók érdeklődésére és — mint. ezt az Írásokat bevezető szerkesztőségi sorok is jelzik — minden ‘ bizonnyal többeket késztet majd to- , vábbgondoiásra, vélemény- formálásra. A lap a későbbiekben helyt ad ezeknek az észrevételeknek, hozzászólásoknak. De nézzük sorjában, miről is töprengenek, tudósítanak az említett publikációk. Azt írja Varga Lajos A szűkre szabott modernség című írásában, hogy fokozatos „alászállás” tapasztalható korunk lakáskultúrájában — már ami a komfortot illeti. Mindez éppen akkor igaz, amikor a lakótömbök lakásaiban egyre tökéletesedik a komfort. Mert valami nagyon hiányzik, például az, hogy ..A toronyházak, a 10— 20 emeletes .tömbházak lakói le kell. hogy mondjanak olyan ősi, még a -házépítés hajdanába nyúló élményekről is. mint amit például a ház körüljárása, az eresz és a tető néhány lépésről váló szemlélgetése. vagy amit akár a kapu előtti esti beszélgetés nyújtott...” A hihetetlen ütemben — szükség- szérűén —- felgyorsult ipari lakásépítés azzal is járt. hogy ..... a várostervezés, népsűrűség-növelés és -csökkentés kérdéseibe idáig elsősorban gazdasági tényezők szólta', bele és az énítészek tervei i* ehhez igazodtak, a szociológusok'! orvosok már csak a meglevő va?" bekövetkező előnyöket és hátrányokat mérlegelhették”. Éppen egy szociológiai felmérés néhány tapasztalati tényét összegzi a második írás szerzője, Tóth Pál. aki arról a Miskolcon végzett kérdőíyes felmérésről szol, melynek célja az volt, hogy megkísérelje feltárni a lakótelepen élők társadalmi kapcsolatainak. ismeretségi, baráti és szomszédi kapcsolatoknak a szerveződését. (Ismerjük egymást.’) Konkrétabb témához nyúl Szendrei Lőrinc a Miskolc tanyája című riportban. Egy évvel ezelőtt már szól emelt, a szerző a miskolci Békeszálló lakóiról, az ottani lakhatóságról, az embertelen körülményű „emberi élettérről”. Az évek óta húzódó rendezés ú.jabb égető problémákat szül é telepen, mely — az egyik nyilatkozó szerint — „Fekély a városon. Innen kerül ki a bűnözők legtöbbje, itt nem lehet munkakerülésért sem büntetni, mivel alkalmi munkát tudnak igazolni”. Műi, mindennapi életünk valóságfaggató publikációi, mellett a Napjaink — hagyományához híven — ezúttal is több olyan írást közöl, mely irodalmi múltunk örökségével-remi ékezetével foglalkozik. Ezek közül kiemeljük a két, Kassák Lajosról szóló tanulmány — A szerelmi válság című dr. Kárpáti Béla., míg a Számvetés az emigrációval című G. Komoróczy Emőke munkája — megjelenését és Jöcsik Lajosnak Móricz Zsigmond egv korsza-, káról sz.qló írását. (Világló torony a. jövőnek' A megyei vonatkozású történeti írások közül emlí- lésre érdemes a négyszázötven éve született. Iíároll Gáspárról megemlékező cikk, mely ötvös László tollából jelent meg (Országot s népet, vigyázó gonddal). A Napjaink tizenkilence- . dik évfolyamának első számát további prózai írások, recenziók mellett a fiatal román költők verséiből válogatott összeállítás teszi teljessé. (I. n. j.) Rubin Peter Rubin Péter író-műt ordító, az Akadémiai Kiadó osztályvezetője január 3-án, hatvanegy éves korában elhunyt Tisztelettel és szeretettel emlékezünk az. MTI voll munkatársára. a Belgrádban é> Prágában szolgálatot teljesítő diplomatára, a második világháború volt partizánjára. Mint az. Akadémiai Kiadó osztályvezetője, igen szoros kapcsolatban állt a sajtóval, szoros eevüttműködést épí- v tett ki lapunkkal is. Rövid betegség után bekövetkezett halála sokirányú irodalmi izervező és alkotó tevékenységére. az. Akadémiai Kiadónál végzett sokrétű munká-
