Észak-Magyarország, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-09 / 6. szám

1980. január 9,, szerda ÉSZAK-MÁGYARQRSZAG 5 Újhelyi történetek A véletlen mondatja őket? Aligha. Esetnénygazdagsa- g unk ban szegényebbek len­nénk nélkülük;. A képzelet; formálja őket olyannak, ami­lyenek. Éppen ezért nem a tévedést kell bennük keres­ni. csak a fantáziát, hogy akár igy is történhetett vol­na. Elég hozzájuk egy ka­csintás, hunyoritás, s azután már kezdhetjük is kis tör­téneteinket. Hallgatjuk a le­gendákat. gyertyafény lobog, poharak csendülnek. Ki hin­né el ekkor, hogy nem iga­zak? Megkóstoltam a vizet es a portásnak felragyogott a sze­me. Gondoltam, a kettő kö­zött összefüggés van, s vol­tam annyira okos, hogy nem tévedtem. Azért . a történet mégis meglepett. Ugyanis nem annak örült a jóember, hogy rajta kívül még vala­ki ivott a falikúiból, hanem annak, hogy nem Ismertem a kút, történetét. Rögtön ne­ki is kezdett: — Fogadom, nem hallotta meg? Legszívesebben megkérdez­tem volna, hogy mit? De nem kellett, dőlt belőle a szó. — Hát azt, hogy ez for­rásvíz. Csak az benne a kü­lönös, hogy nem a vízhálózat táplálja. A forrás ott van fent a hegyen. A vize meg Itt! És közte, érti, közte nincs semmi. Se meder, se csator­na. Titokzatossá vált a hang. — Állítólag itt hajdan var állott, s a forrás vizét föld alatt hozták ide kivájt vö­rösfenyő csövekben. Hogy a török ne ostromolhassa meg, mármint ne szomjúhoztassa ki a várvédőket. Bizony ám! Okos egy rendszer, mi ? Szó, atni szó, semmi mást, de a történelmi alapot biz­tos teljes mértékben nélkü­lözte a történet. Sátoraljaúj­helyen egész más helyen állt a vár, s nem sok köze volt a török hódoltsághoz. Egy­ben viszont igaza volt a portásnak. A tanácsházától több száz méternyire fakadó forrás, a Dörzsik táplálja a falikutat. És tényleg, semmi köze nincs a vízvezeték­rendszerhez. Az elsüllyedt bugyogó ese­te tovább fokozta a rejtélyt. (Ne gondoljanak semmi rosszra, a bugyogó ugyanis szökőkút, amiből nem spric­cel, hanem csobog a víz,) Nos, pár évvel ezelőtt egy napon a főtéri szökőkút egy­szerűen a földbe süllyedt. Beomlott alatta egy bolto­zott csatorna, az, amelyikben az a csővezeték húzódott, amelyik a díszkúton kívül a tanácsháza falikúlját is táp­lálta. A város első vízmüvé­re így derült fény. Végül is a Kazinczy Ferenc fióklevél­tárban olyan Iratokra, tér­képekre . találtak, amelyek megoldották a Dörzsik tit­kát. Dókus Mihály és társai 1887-ben kártérítési igénnyel fordultak az alispánhoz, a telkükön végzett vízműjaví­tási munkák során keletke­zett kár miatt. A vizsgálat kiderítette, a Dörzsik vízmü­véről van szó. amely a for­rásokat megfogó kel tárna- szej'ü ágból indul, s több .száz méteren át boltíves csa­tornában húzódó vascsőben érkezik a városi közkúthoz. Innen a városháza falikútjá- hoz, majd az alatta levő fog­ház medencéjébe jut. Így a város első vízmüvében már nincs semmi titok, bár ke­letkezésének pontos idejét még nem tudjuk. A napi 300 köbméter vizel adó forrás a jövőben is főszerepet kap. hiszen a városközpont re­konstrukciója után a sétáló­utcát díszítő' szökőkutal is a Dörzsik táplálja majd. A történelemből csak any- nyit tudunk, hogy valahol az Orémusi dűlőben fedezte lei Sepsi Laczkó Máté az aszú- bor titkát. A présházai, ahol először áztatták külön az aszúszemeket borba, ma már senki nem láthatja, ugyanis lebontották. Nem is oly ré­gen. a leiszabadulás után, hogy helyére „értékes'’ sző­lőt. telepítsenek. Szőlő még most sincs ott. így hát le­vonhatom a következtetést, régebben se tudták, hogy bal kéz után mit csinál a jobb. Alapjain kívül még egy festmény is megmaradt erről a házról. 'Története kü­lönös, A lengyel származású borkereskedők, a Grosse csa­lád birtokán állt a ház. Nem ismert művész, Tamáska Endre festette meg, Jelenleg az Egyesült Államokban, Pitlsburghben ékes lóidomár. Művészeti szempontok alap­jait a kép nem ér sokat. Még­is védett, valószínűleg azért, mert elhiszik, hogy azt a présházat ábrázolja, ahol a fejedelemasszony, Lórán t í ly Zsuzsanna kedvéért elké­szült a királyok bora. Sokan az itt lakók közül emlékez­nek berendezésére is. Mivel hiteles ábrázoláson kívül alapjai is egész jól kivehe­tők. talán nem is lenne oly nehéz feladat az épületei re­konstruálni. Ha már egyszer könnyű volt elbontani?! A városban megkérdezték tő­lem: a kép hol található? Akkor azt válaszoltam: — Ahol a sátoraljaújhelyi hegy­község céhládája is. Azt se tudták, hol van. Öreg barátomnál, .Szilágyi Dezső bácsinál sokszor hall­gattam meg híres műtár­gyainak történetét. Közülük egvnek. a németalföldi ba­rokk stílusú elefántcsont s gyöngyház berakásos mester- mívű szekrénynek sorsa va­lóban érdekes. Nászajándék­ként kapta még az édesany­ja a velük távoli rokonság­ban álló Szinyei Merse csa­ládtól. akiknek a közelben volt a szőlője. Szegi long mel­leit. Igen. a nagy magyar festő családjáról van szó. A hagyomány szerint híres ké­pének. a Pacsirtának hátte­rét a Bodrog párája, s a dombok különös szépsége ih­lette. Szilágyi Dezső gyűjte­ményének almiját éde.anyja vetette meg. Több mint száz védett festményből, serleg­ből. porcelánból, bútorból, s egyéb műtárgyból áll. Ha­talmas érték, s sok helyen bemutatták már. Újhelyen még nem. Igaz. a városnak még múzeuma sincs. De nem hiszem. hogv ez a kizáró ok. A házigazda hátravisz a kertbe. Veteményt nézni. Nem az lelt belőle. A szer­számó,skamrat nézzük. Hogy kerül ide két hordó? De ha már itt van. s az asszony nem lep meg. akkor nosza. — Hallotta már? — kér­dezi. S én összedörzsölöm a kezem. A várhegy alatt va­gyunk. s ezért más téma nem lehet. — Valahol itt húzódik az alagút, ami a várat összekö­tötte Patakkal, s a borsi kas­téllyal. Bizony ám, akkora \oü. hogy vágtatott benne a fáklyás lovas. A futár. Az öregek azt is mondták, hogy olyan kitérők vannak benne, elfér egymás mellett két lö- csös székéi'. Ajaj — mondtam másnap az ébredéskor. — Helyben vagyunk. Alagutak, pincék, homály, titkok, képzelet, fák­lyák. harcosok? Ezt azért mégsem — döntöttem, ami­kor — furcsa dolog a sze­rencse — rámszóltak, hogy miért nem írok az újhelyi pincékről? Hiszen minden házépítés előtt ultrahanggal vizsgálják a talajt, hogy az üregeket felmérjék. És saját fülemmel hallottam, amiben nem hittem, hogy van olyan ház Újhelyen, ahová' még ultrahang se kell. csak elég fát vágni az udvaron, s a döngés elárulja: pince van alatta, aminek lejáratát ho­mály fedi. Azután sok ház alatt jártam. Emeletes, több­szán les pincékben, amelyek­nek a végét sem lehetett lát­ni. mert több évszázad épí­tett feléjük házakat. A pin­cék megmaradtak, egymás­tól elválasztva, vagy egysze­rűen csak elfalazva. Gyar­matim László, a városi ta­nács műszaki osztályvezetője mondta: nem elképzelhetet­len, hogy a város alatt pin­cerendszer van. Mindeneset- re jövőre egy részét telme­rik. Találtunk homokkőbe vájt, alagút nagyságú-formá­jú lejáratokat is, amik a fő­utca alá vezettek. Annyi om­lás volt a közelmúltban, hogy egyáltalán nem irigylem a főutcát a közeljövőben kor­szerűsítő gépeket. ★ Nos. mit mondhatnék el ezek után? Szeretem ezeket a történeteket. Szeretem, amiket a véletlen hoz. s megszínesítik a várakozás üres perceit. De ezzel nem azt akarom mondani, hogy a város alatt alagút van. De miért ne lehetne? Kármán István fi családok éleiét vizsgál!ék A Magyar Nők Országos Tanácsa családpolitikai kér­dések tanulmányozásába fo­gott. Január végétől április elejéig megvizsgálja a csalá­dok fogyasztási szokásainak alakulását, a nőknek a csa­ládban betöltött helyét, sze­repét. a női egyenjogúság családon belüli érvényesülé­sét, a családok életmódját, ellátását könnyítő szolgálta­tások helyzetét. A napokban kezdődő akciója során, arról érdeklődik a nőtanács, hogy a családok miként gazdál­kodnak. hogyan takarékos­kodnak a pénzzel, az idővel, az energiával, és milyen se­gítséget várnak az ipartól, a kereskedelemtől. A megyei pártbizottságoknak és a Ha­zafias Népfront megyei bi­zottságainak közreműködésé­vel folytatják a vizsgálatot: a helyi javaslatokat figye­lembe véve Borsod megyé­ben Sátoraljaújhelyen és Szentistván községben foly­tatnak vizsgálódást. Meg kí­vánják ismerni többek kö­zött azt is. hogy mit java­solnak a vásárlási, az ottho­ni étkezési szokások, a ház­tartási munkák korszerűsíté­sére és véleményük szerint mit tehet a társadalomi a takarékos családi gazdálko­dás érdekében. Városépítés Ubütai, vagy Isíúiítani? Budapest: terézvárosi házak Képen, filmen jól mutat, amint hatalmas munkagépek jelennek meg öreg, dülede- zö hazak közt. halomra dön­tik az időrágta faiakat, s az­tán felépül helyükön a kor­szerű, távfűtéses lakótelep vagy egy sor lársasház, Azt mar ritkábban mulatják a képeslapok, filin'- és tévéhír­adók, hogy az ilyen változás ezernyi kisebb-nagyobb aka­dály, gyakran emberi csökö­nyösség legyőzésével is jár. .Ilyen, lehet a sufnimülíelyé- töl megválni nem akaró kis­iparos ellenkezése is, de me­het odáig, hogy némelyik la­kótelepén — erre volt pél­da Budapesten — nem is si­került annyi új lakást ittad­ni, amennyi régit lebontot­tak. Igaz, ma a minőség e té­ren is jobban .előtérbe ke­rül. egyelőre még rangja van a mennyiségnek is. Pedig a legderülótóbb elképzelések szerint is még évtizedekig tarthat. Húsz évvel ezelőtt 3dl ember lakott Magyaror­szágon száz lakásban — 1978-ban már csak 284. Az arány tehát sokat javult. Mégsem eleget. Európa-szer- te az elfogadhatónak mon­dott laksűrüség száz lakásra' 250 fő. Nem vagyunk tehát nagyon távol ettől áz arány­tól. Faluhelyen sok és egyre több kis ház tulajdonosa cse­réli fel szülei-nagyszülei vá­lyogházát több szobás, fürdő­szobás téglaházra. De mi le­gyen a városokban, ahol egy­re sűrűbb népesség sürgeti a lakásépítést? , Mindenekelőtt szembe kell nézni azzal a szinte minde­nütt tapasztalható ténnyel, hogy az összefüggő területen egymás falát támasztó-támo­gató öreg házakból álló ut­cák és telepek — lassanként fogyóban vannak vagy már el is fogytak. Az egyesével, párosával álldogáló, régi há­zak jelentős része pedig csak kívülről mulat remény­telennek látszó képet. Mi ta­gadat: volt idő, amikor hely­rehozható. korszerűsíthető ha­zak fölött is meghúzták a vészharangot — egyszerűen azért, mert körülötte sok le­bontani, eltüntetni való épü­let szomorkodott. Manapság, amikor az élet, a gazdaság számos területén szükségszerű a szemleletvál­tozás, az építkezéseknél is előtérbe került — minden eddiginél erősebben és szo­rít óbban — a gazdaságosság. Számolni kell a hely fogy­tával is. Végül, de nem utol­sósorban: az egyes városok, lakott helyek sajátos arcula­tát meg kell őrizni, s ehhez az is hozzátartozik, hogy megőrzésre méltó régi épü­letekre ne emeljünk csá­kányt. Budapesten hamarosan el­kezdődik belső kerületek fel­újítása. Ma csúnyának lát­szó. pedig csupán megkopott, elhanyagolt öreg házak szé­pülnek meg. Volt ilyenre már példa, amikor a fővá­ros néhány főútvonalán kap­tak szép, színes köntöst ré­gi épületek, miközben belül­ről is felújították, korszerű­sítették őket. A kezdemé­nyezéshez eleinte nem sokan fűztek reményeket — a gya­korlat azonban megmutatta, hogv a régit is lehet újjá­varázsolni. Természetesen nem mindet, nem mindig, de1 az esetek túlnyomó több­ségében teljes sikerrel jár­tak a felújítások. A fővárosihoz hasonló gon­dokkal csaknem minden vá­ros küszködik: minél több lakás kellene, ugyanakkor égetően sürgős a korszerűsí­tés, a városkép szépítése es megőrzése egyszerre. Hogy hol. hogyan lehet ezt a leg­jobban. leggazdaságosabban megoldani, arra aligha ad­hat bárki is általános érvé­nyű „receptet”. Annyi azon­ban bizonyos: a ..szanálás” nem mindenütt alkalmazha­tó csodaszer. Minőségi különbség van a letarolt területen való épít­kezés és a felújítások között. Az utóbbi több munkát, je­lent olyan vonatkozásban is, hogy jó előre át kell vizsgál­ni a lakóterület minden ré­szét, alapos, gondossággal ki­jelölni azokat az épületeket, amelyek felújítása es korsze­rűsítése még kifizetődő. Szin­té mindenütt vannak olyan házak is — nemegyszer a felújításra méltók közé bér- ékelődve —. amelyek építé­szetileg értéktelenek, város­képi szempontból sem jelen­tősek, állaguk pedig neméri meg a rájuk fordítandó ősz­szeget. Sok helyen a legnagyobb gondot éppen ezek jelentik. Felelős helyi vezetők és tes­tületek döntésén múlik, hogy a valóban elavult épületek helyén korszerű lakóház, esetleg közintézmény épül-e, vagy — s erre is ajánlatos gondolni — játszótér, sport­pálya, autóparkoló kerül ,a megüresedő telekre. Minden­képpen, vezérelv, hogy szer­vesen illeszkedjék a város­képbe. A jövő mindenképpen a városiasodásé. Az ezredfor­dulóig 34 jelenlegi nagyköz­ség tervezi,, hogy elnyeri a városi rangot. Ehhez pedig hozzátartozik a korszerűség, de a település egyéni arcu­latának megőrzése, illetve kialakítása is. Mindezt pe­dig az adott gazdasági-pénz­ügyi lehetőségek függvényé­ben kell megoldani. Régi szokás, hogy az egy­máshoz közel fekvő, nagyjá­ból egyforma adottságú vá­rosok ebben-abban verse­nyeznek egymással. A kor­szerűsítés, a városfejlesztés során most igen sok verse­nyezni való akad. ötletekből, a mai és jövőbeli városok fejlesztését szolgáló javasla­tokból sohasem sok. Hiszen a lakásépítési teendők hosz- szú távra szólnak — és a települések következő évszá­zadait alapozzák meg. Várkonyi Endre tszámQzof! utcák, ház A nagyszabású munkát igénylő népszámlálás helyi előkészítését még az elmúlt év márciusában megkezdték- Mezőkövesden. Többek kö­zölt. erről is tanácskozott a Mezőkövesd városi Tanács Végrehajtó Bizottsága, az egyik, közelmúltban megtar­tott ülésén. Elsőrendű feladat az ut­ca- és házszámrendezés vég­rehajtása volt. Ennek során Mezőkövesden rendezték a Hőfürdő és az új lakótele­pek utcaneveit. Az. utcanév­táblákat kihelyezték, igy biz­tosított az eligazodás a vá­rosban. Hosszabb időt vett igénybe a házszámrendezés. mivel több mint hatszáz épü­letről hiányzott a tábla, to­vábbá néhány utcát újra kel­lett számozni. Mezőkövesd várossá ala­kulása annak idején az úgy­nevezett „államigazgatási adatfelvétel” elkészítését is szükségessé tette. Ezzel egy­ben biztosították a népszám­lálás zavartalan (szervezését is. Kizárták a .kétszeres ösz- szeírás, illetőleg a kihagyás lehetőségét, és megteremtet­ték az alapját a számláló­körzetek helyes kialakításá­nak, amelyet az utca-, a ház­szám- és a lakásjegyzék alap­ján szerveztek meg. A mun­ka során nehézséget jelen­tett, hogy külön .számláló­körzeteket kellett kialakítani például azokból az intézeti háztartásokból, ahol a férő­helyszám meghaladta a szá­zat. A városban összesen hetvennégy .számlálókörzetet alakítottak ki, ezek figye­lembevételével. A lakótelepi körzetek száma nyolc lett. A népszámlálás előkészíté­sének második részében az oktatások ntegszervezese sze­repelt. Azoknak a számláló­biztosoknak es t’elüivizsgá- lóknak a felkészítése, akik már e munkát végzik. A most már végéhez közeledő népszámlálás sikerének elő­mozdítása érdekében foko­zottan tájékoztatták a lakos­ságot a tudnivalókról, részt vettek az előkészítéssel kap­csolatos megyei szervezésű oktatásokon és folyamatosan ellenőrzik az összeírást, a népügyi elszámolásokat. Egyébként, aki a ielen ösz- szeírásból — a megszabott időben — kimarad, azoknak január 31-ig jelentkezniük kc-U a tanácson, az utólag« összeíráson.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents