Észak-Magyarország, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-09 / 6. szám

1580. január 9., szerda ESZAK-MAGYARORSZÄG 3 Halijuk is, mondjuk is sok esetben a kritikát: nem va­gyunk elég rugalmasak. No, nem fizikai értelemben, — bár ott is volna mit ten­nünk —, hanem, a minden­napi élet, a munka sűrűjé­ben, a tettek, a cselekvés területén. A találékonyság, a gyors reagálás, a döntések, az ésszerűtlennek mutatkozó kötöttségek feloldása, meg­változtatása területén nem vagyunk elég rugalmasak. Pedig erre napjainkban is nagy szükség van. s holnap még inkább szükség lesz. ha előbbre akarunk jutni a ki­jelölt, megkezdett úton. Ter­mészetesen a ' rugalmasság felelősséggel, felelősségválla­lással párosul. Ezt vállalni kell. Kockáztatás, esetlege­sen várható kisebb kudarcok nélkül elképzelhetetlen a fej­lődés, a haladás. A „nem vagyunk eléggé ru­galmasak” hiedelem ellené­re azért volt, van, s remél­jük, a jövőben egyre több lesz az ellenkező megállapí­tás. Mert példa eddig is akadt rá az élet minden területén, íme három belőlük, csokor­ba kötve: AZ IGAZGATÓ: Lukács László, a Csavar- ipari Vállalat II. számú On- gai Gyárának igazgatója a mindig töprengő, az új és egyre jobb lehetőségeket ke­reső vezetők közé tartozik. Természetesen amit tesz, hozzáértő műszaki vezető- gárda segítségével teszi. — A rugalmasság vélemé­nyem szerint elengedhetet­len feltétele a korszerű ve­zetésnek. Hogy kcllelt-e ri­zikót vállalni, s megtettem-e? Igen. Nyugodtan mondom, mert szerencsére, amit tet­tünk, sikerült, s a központ­nak nem kellett magyafázgal- ni. Bizonyítottunk és ez ma­gáért beszélt. Ott volt pél­dául a vasszerkezetes anyag­raktár esete. Éveken át fe­dél nélkül hevert a drága feldolgozandó acélalapanyag, s természetesen korrodált. Korodálódott, és megmunká­láskor szinte ette,' fogyasz­totta a szerszámokat, alkat- ■ részeket. Kértük a közpon­tot: segítsenek. „Nincs pénz, nincs keret, tudjátok.” Ez volt a válasz. Végre sikerült csekélyke félmilliót kikönyö­rögnünk. — Ez kevés, — mondtuk, amikor összedugtuk a fejün­ket —. mégis úgy döntöttünk, megcsináljuk. Meg, mert ha kétszer annyiba kerül is, a befektetés egy év alatt meg­térül. Megcsináltuk. Építet­tünk löbb mint egymillióért. Kaptunk érte a fejőnkre, el­sősorban én. Azután elismer­ték: „jól csináltátok”. Ezzel több millió forintot nyerünk. S talán hamarabb is megte­hettük volna... — Útépítésben, apróbb át­szervezésekben számos terü­leten cselekedtünk önállóan, úgy is lehetne mondani: kis­sé ellentétben a központunk utasításaival. Már a korábbi években leadtuk például. a tervezéssel, pénzgazdálko­dással, munkaerő-gazdálko­dással, premizálással kapcso­latos döntéseket az üzemve­zetői hatáskörbe. Helyes volt, bevált, — noha ugyancsak szabályellenes. — Ma már a múlté, de bizony nemrégen még szinte tilos volt szóba állnunk azok­kal a cégekkel, akiknek gyártottunk, szállítottunk. A központ negyedéves időszak­ra adott .szállítási tervet. Ez nyug La 1 an i tot t. ben nünket mindig: „Mi lesz. ha a követ­kező fél évben, évben bezá­rul a piac?”. Ezért hát; meg­kerestük a partnereket, tár­gyaltunk amúgy inkognitó­ban, s bizonyosan volt rá eset, hogy hamarabb tudtunk meg dolgokat, kezdtünk ké­szülni a szükséges váltásra, mint a központ. Ma már például saját magunk kuta­tunk fel számos új piacot, keresünk lehetőségeket arra, hogy új termékeket készít­sünk, olyanokat, amelynek gyártását -biztosítani tudjuk, és hosszú távon gazdaságo­san értékesíthetünk. — Lényeg, hogy a vezetés, a vezető mindig töprengjen, keresse az' adottságok lehető legjobb hasznosítását. Per­sze, ne egyedül, hanem együtt az egész alkotó kollektívá­val. Rugalmasan __ A TANÁCSELNÖK: A tanácsok, s személy sze­rint, a tanácselnökök dolga nem könnyű. Ezernyi teen­dő, s ezernyi szabály, amely köt. S ott van a községi, vagy városi éves költségve­tés, ami adott, év elején a felsőbb szervek által megha­tározott (és ugye, az igények­hez viszonyítva mindig ke­vés). De azért itt is van le­hetőség. sőt, szükség is a ru­galmasságra, a/, önálló kez­deményezésem Pataky István, Mezőkövesd város tanácselnöke szerint: — önállóan, -— illetve a tes­tület és a felsőbb tanácsi szervek utólagos jóváhagyá­sával —, sok esetben kell dönteni. Például ha arról van szó, hogy az előzetesen „papírra fektetett” és szen­tesített tervek bizonyos okok miatt nem válthatók valóra: nincs megfelelő építési anyag, vagy éppen nincs kapacitás. Ilyenkor választhatná a ta­nácselnök azt a megoldást is, (néhány helyen sajnos még élnek ezzel a „lehető­séggel”), hogy nem használja fel, hagyja esetleg elveszni a kapott pénzösszeget. Ez azon­ban szerintem erősen bírál­ható cselekedet, jogosan fel­szólalhat ellene mind a ta­nácsi testület, mind a köz­ség, város más lakosa. — Nálunk is gopdban vol­tunk: építési anyagok hiá­nya és más, tőlünk íiiggetr len akadályok miatt 1970- ben több milliós összegei nem tudtunk volna elkölte­ni célcsoportos lakásépítésre. Mit tegyünk? — töprengtem. — S- úgy döntöttem: (meg­beszélve néhány szakember­re! és vb-taggal).1 megpró­báljuk az egyébként csak 1901 -re tervezett Bacsó Béla utcai közművesítésre elkölte­ni az összeget, Erre, nagy utánajárással biztosítani tud­tuk a megfelelő anyagot és kapacitást. Belevágtunk. Tar­tottunk tőle. hogy kifogásol­ják majd, de végül a testü­let is. a megye vezetői is egyetértettek a döntéssel. így a pénz nem veszett kárba, egy későbbre tervezett fon­tos munkát előbbre hoztunk. Ez évben és 1981-ben pedig a lakásberuházások is meg­valósulnak. — Természetesen, hogy a vezető. — legyen választott, vagy kinevezett —. ilyen esetekben tarthat sikertelen­ségtől. elmarasztalástól. De a legnagyobb el ma ruszin tűs megítélésem szerint inkább az. ha egy kínálkozó lehe­tőséget elszalasztunk. mert kockázatos. Kockázatos Igaz, viszont, ha semmit nem te­szünk. azzal egyértelműen csak veszi I h el ü n k. AZ ÜZLETVEZETŐ: Az alábbi példa nem va­lami különösebben nagy koc­kázatvállalást. nem milliós nagyságrendű értékekért bo­nyolódó példát takar. Kis, de emberséget, az emberek iránti bizalmat és segítséget tükröző, tehát társadalmi ér­telemben mégis jelentős do­logról van szó. Az egyik, Győri kapui fű­szer-csemege áruházban a pénztár előtt hosszú sor áll. Esti bevásárlási csúcsforga­lom van. A sorban idősebb férfi, a kosarában tej. sajt, kenyér, kefir, hentesáru. Lassan perceket várakozva a pénztárhoz ér. Blokkolás, összeadás, a gép mutatja: ötven forint és valahány fil­lér. A bácsi nyúl a zsebébe, s arca egyszerre elpirosodik: — Bocsánat, visszaviszek mindent, mert otthon hagy­tam a pénzt. Elnézést, — mondja, s már fordul is visz- sza. Tenné a tejet a helyé­re. amikor meglátja az üzlet- vezetőnő. — Miért tetszik visszaten­ni, talán nem megfelelő? — Dehogy, kedves. Csak otthon hagytam a pénzt. Mu­száj hazamenni, nem tudom, visszaérek-e még zárásig. — Az üzletvezetőnő gondolko­dás nélkül válaszol: — Azt már nem. Tessék csak velem jönni. — Mennek a pénztárhoz, ahol amúgy is probléma van a gépbe már beütött összeg sztornója kö­rűt, s mondja a pénztáros­nak: — Hagyd! Add a blokkot. Én kifizetem és a bácsi hol­nap ideadja a pénzt. Csak nem maradnak vacsora és reggeli nélkül? ! Az idős férfi szinte szólni sem tud a megilletődéstől: — Nagyon ... Igazán köszö­nöm. Ezt nem hittem vol­na... Meg tetszik bízni... — Természetesen, — mond­ja a vezetőnő. — Hiszen emberek vagyunk.. Néha fe­ledékenyek. ezért leéli segí­teni egymáson. Ennyi kocká­zatot csak merünk vállalni egymással szemben ... Vállalta, pedig ez igazán nem lett volna kötelessége. De ember és jó kereskedő. Kedvességgel, segítséggel ál­landó, jó vevőket szerez. És tiszteletet nemcsak maga: az ember iránt! Barcsa Sándor Az, építőiparban, a kivite­lező a költségvetéshez ké­pest, megtakarítást érhet el az anyagköltségnél, a fuva­rozási és rakodási költségnél, a bérköltségnél, az általános költségeknél. Ezek közül jó néhány az. anyag- és energiatakarékos­sági elvek betartására vezet­hető vissza. Az anyagkölt­ségnél például megtakarítást érhet el a kivitelező, ha a normába „beépített” anyag­veszteségnél kevesebb kelet­kezik a szállításnál, a kü­lönböző tárolásoknál, az anyag bedolgozásánál, vagy ha a kalkuláltnál kedvezőbb áron szerzi be az építőanya- ’ gokat. Energiameglakarítás egyebek között a rakodások kedvező szervezésével, a szál - ■ Htási útvonal jobb megvá­lasztásával érhető eL .4 Miskolci Építőipari Vál­lalatnál az ez. évi gazdasági tervben .ió intézkedéseket hoztak ahhoz; hogy mind az anyagban, mind a felhasznált energiában megtakarítást ér­jenek el. Ismert, hogy az. építőipar jelentős vízmennyiséget hasz­nál fel a mészoltáshoz. a be- toiikeveréshez stb. A víz. pe­dig pénz, mind nagyobb ér­ték. A költségek csökkentése érdekében a Miskolci Épí­tőipari Vállalat a Sajó-parti telepép, saját vízkivételi mű­vet épített. Az ugyanitt be­üzemelt Elba-Mix betonke­verő, telep automatikus ada- 'golású szerkezete révén ce­mentből érhető el jelentős megtakarítás. . A „szemre” adagolt betonvas- és cement­felhasználás már a múlté. És ez nemcsak költségcsök­kentést jelent, hanem a be­ton szilárdsága is javul. Mindezek eredményeként az év során, a vállalat kol­lektívája 1 millió 240 ezer forint értékű anyagot és energiahordozót takarít meg. —ért— t Tavaszra készülnek a velömagtizemben i Mái a tavaszra készülnek a Szolnok megyei VetömagtermeltetŐ Vállalat 1. sz. üzemében. Jelenleg a napraforgó, a lucerna és a retek magját tisztítják, csomagolják. Ezekből évente mintegy 500 vagonnyit szállítanak exportra. „Tartalék” a juhászatokban Húszezer báránnyal értékesíthetnénk többet Az utóbbi esztendőkben megyénk termelőszövetkeze­teiben' a juhászat volt az egyik legintenzívebben fej­lődő ágazat. Csak a legutób­bi két esztendőben a juhte­nyésztéssel foglalkozó 83 ter­melőszövetkezetben több mint 21 ezerrel nőtt az anya­juhok száma. Ami az ágazat termelési mutatóit illeti: a két év alatt csaknem 10 va­gonnal nőtt a megyében fel­vásárolt gyapjú mennyisége, s ez mintegy 10 millió fo­rint árbevételi többletet je­lentett a tsz-eknek. A leg­meghatározóbb termelési mulató, az évi szaporulat alakulásával azonban me­gyei viszonyban aligha lehe­tünk elégedettek. A Borsod megyei Állat­tenyésztési Felügyelőség szé­les körű, valamennyi juhte­nyésztéssel foglalkozó tsz-ben készített felmérése, vizsgáló­dása arra hívja fel a figyel­met, hogy a szaporulat százaléka a gazdaságok több­ségében igen alacsony, alig éri el, sőt, néhol el sem éri azt a szintet, ami biztosíta­ni tudja az ágazat jövedel­mezőségét. Már pedig a tsz- ek nem azért, fejlesztik a juhállományt, hogy ne hajt­son hfisznot, hanem az az elsődleges céljuk, hogy minél nagyobb jövedelmet biztosítson az ágazat. Köztudott, hogy a juhá­szaiban egy-egy év szaporu­lati eredménye nem mulat minden esetben reális képet. Éppen ezért a felügyelőség szakemberei két egymást kö­vető év szaporulati mutatóit vizsgálták és összesítették a 83 termelőszövetkezeti juhá­szaiban-. Az eredmény elszo­morító. azt tükrözi, hogy né­hány kivételtől eltekintve, a juhászatlal elég rosszul gaz­dálkodunk megyénkben, s igen nagyok ebben a szépen fejlődő, de még koránt sem elég jövedelmező ágazatban a „tartalékok”. A két vizs­gált esztendőben ugyanis alig húsz olyan téesz-juhá- szat akadt megyénkben, ahol két év átlagában 100 szá­zalék feletti szaporulatot si­került elérni. A megyei sza­porulat átlaga csak 85, il­letve 77 százalékos volt. Az üzemek egyharmadá- nál elképesztően alacsony, 70 százalék alatti (két év átla­gában) a szaporulati ered­mény, sőt tíz olyan juhászat is akadt, ahol még az 50 Százalékos eredményt sem sikerült elérni. A gyenge szaporulat okait elemezve, az állatenyésztési felügyelőség szakemberei többek között azt állapítot­ták meg, hogy az anyaállo­mányukat növelő, de rossz szaporulati eredményt elérő üzemekben a tárgyi és sze­mélyi feltételek hiánya mi­att nem volt megalapozott az anyajuhállomány növelése. A gazdaságok egy része nem a meglevő állomány terme­lési színvonalának fokozását tekintette elsődleges felada­tának: hanem az állomány- növeléssel járó állami támo­gatásoktól remélte az ágazat pénzügyi eredménye javulá­sát. A nem megfelelő eredmény oka az is, hogy a juhállo­mány nagy része nincs meg­felelően takarmányozva, táp-, ásványi és vitaminanyag'-el- iátása nem jó, s nincs meg a kellő ellenőrzés sem. Saj­nos, a sűrített elletés beveze­tésével egy időben nem biz­tosították e módszer takar­mányozási és személyi telté­teleit. A 100 százalékos sza­porulati eredményt ugyanis a kisebb gonddal, kevesebb költséggel járó hagyományos, évenként egyszeri éltetéssel is el kellene érni, ha a meg­felelő tömeglakarmány-bázis és törődés biztosított. A nem megfelelő takar­mányozáson túl. alapvetően gátolta és gátolja az ágazat termelési színvonalának ja­vulását a gazdaságosan nem termelő, öreg anyajuhok ál­lományban tartása. Erre ke­sernyés mosollyal sokszor vá­laszolják azt, hogy a must­ráért, a selejt vágóanyáért kevesebb forintot fizet a fel­vásárló, mint amit elhullás esetén azért a biztosító té­rit ! A selejtezést „gátolja” több üzemben az a tény is, hogy az alacsony szaporulat mi­att, amúgy is kevés jerke- bárány-állomány tenyésztés­re alkalmas hányadát is ér­tékesítik a pillanatnyi anya­gi gondok miatt, a létszá­mot viszont, — nehogy az A mezőgazdasági termelés során sok olyan -mellékter­mék halmozódik fel, amelyet nemhogy hasznos anyagként, hanem inkább nyűgként, az eltakarításukhoz szükséges költségek miatt tehertétel­ként tartanak számon. Pedig a kukoricaszár, a venyige, a szalma és más anyagok ener­giájának 60—70 százaléka korszerű módszerekkel, sőt 30 százalék a jelenlegi adott­állami támogatást vissza kell­jen téríteni —. tartani igye­keznek. Márpedig, ha a szük­séges jerkebárányt nem hagy­ják meg tenyésztési célokra, akkor az anyaállomány mi­nősége tovább romlik, a« ..gazul termetese és jövedel­mezősége évről évre rosszabb lesz. Az egyik legfontosabb feladat a megfelelő utánpót­lás időbeni biztosítása. Sok más tényező is szere­pet játszik a nem kielégítő szaporulati eredményekben. Például az is. hogy néhány gazdaságban az élve szüle­tett. de elhullott bárányok nagy részét nem vételezik be szaporulatként. Persze, a ..végeredményen” ez nem sokat változtat, mert ezzel a sajnos, igen magas bárány-* elhullást próbálják leplezni, az állategészségügyi helyze­tet „szépíteni”. Néhány tsz-ben, így I-Iejö- szalontán, Sajóvámoson. Pál- házán sikerült két év átlagá­ban 140 százalék feletti sza­porulatot elérni. Hejőpapi- ban. Kiesén. Hidasnémetiben, Nemesbikken, Sa jópüspöki­ben is 120 százalék feletti a szaporulat. Ha nem is ilyen eredményt, de legalább a 100 százalékot közelítőt a megye minden juhászaiéban el kell, és el is lehet érni. És ha ezek, az eddig igen alacso­nyan termelő juhászatok w elérnék a 100 százalékos sza­porulatot. az évi 20 ezer da­rabbal több bárányt és leg­alább 20 millió forinttal több bevételt jelentene. És mind­azoknak. akiknek teendőik vannak, a juhászatok e nagy „tartalékainak” feltárásában, e lehetőség hasznosításában, arról sem szabad megfeled­kezniük. hogy az a 20 ezerrel több kisb rány mezőgazda­ságunk exportját növelhet­né. s igen jelentős plusz va­lutabevételt jelentene a nép­gazdaságnak. (p. s.) Ságokkal is hasznosítható vol­na. Azt, hogy az elégetett szalma és más hulladék mennyi energiát hordoz ma­gában. mutatja: számítások szerint a lakosági energiafel­használás 10 százalékával megegyező mennyiségről van szó. Nálunk is megkezdődött az eddig parlagon hever» mezőgazdasági melléktermé-' kék energetikai hasznosításai Szalma és kukoricaszár

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents