Észak-Magyarország, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-05 / 3. szám

1980. Január 5., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Az irányelvek szellemében Az újat kereső gazdaság Százezerre! Iái fim-liífelest Vácit A Beton- és Vasbetonipari Müvek váci telepén födém-béléstesteket gyártanak. E termékek iránt nagy a kereslet, ezért az üzem kol­lektívája az MSZMP XII. kongresszusa és hazánk felszabadulásá­nak 35. évfordulója tiszteletére mintegy százezer darabbal több födém-béléstestet értékesített a TÜZÉP-telepeken. Annak a hírnek a hallatá­ra, hogy az ezer hektárnál is kisebb szántóterületen gaz­dálkodó sajópüspüki Sajovöl- gye Termelőszövetkezet me­gyénkben az elsők közölt, méghozzá négyféle kutatási és technológiai újítási ered­ményeinek bemutatási szán­dékával jelentkezett .az idei Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállításra, eszembe jutott az, amit több, mint három esztendeje idéz­tem egyik írásomban Ribársz- ki Pálnak, a négyszeresen „kiváló szövetkezet” elnöké­nek szavaiból: „Valamikor, a hatvanas évek elején mi is lépegettünk a sor végén. Ki­nek volt jó? Aztán megta­nultunk dolgozni, hajlani, el­lesni a jól, kikísérletezni a még jobbal... Mertünk koc­káztatni, belevágni valami újba. De sosem vakon, mert nyitott szemmel járunk, s azt az újat valamilyen cél érdekében vállaltuk. És még valami... A tervezés, a többhöz, jobbhoz vezető út kerósése a vezetés dolga, de csakis úgy, hogy ahhoz meg­hallgatja az egész tagság vé­leményét, tanácsait, s meg­szerzi hozzá egyetértését." Vajon hol' tárt, mit ért el az új keresésében, a jobb, gazdaságosabb módszerek lci- ikíséiüetezésében ez a kis. de eddigi eredményeivel mégis a „nagyok”, a példamutatók közé tartozó gazdaság? Mert termeltek már itt hektáron­ként 54 mázsa búzát, 309 má­zsa burgonyát, 7 mázsa má­kot, a meredek lejtőkön 45 mázsa körül árpát; érlek el 30 millió forint körüli áru­értékesítés mellett 6, sőt kö­zel 8 milliós tiszta nyereséget. * — Most zöldségkertésze­tünk fő növényeinek ter­mesztésében keressük a haté­konyabb módszereket — tu­dom meg az elnöktől. — El­sősorban a káposztaféléknél törekszünk a minőség javí­tására, a hozamok növelésé­re és természetesen a költ­ségek csökkentésére. Bízunk abban, hogy jó úton járunk az új keresésében, amit ta­lán az is igazol, hogy 02 hek­tárnyi területről az elmúlt, évben 5,4 millió forint érté­kű zöldséget értékesítettünk. (Hektáronként 87 ezer forin­tos árbevétel!) Mielőtt, a hogyanról, az OMÉK-en is bemutatásra, más zöldségtermelő gazdasá­gok számára is átadásra szánt sajópüspüki kísérletek részleteiről beszélgetnénk, az MSZMP KB kongresszusi irányelveire terelődik a szó. Ribárszki Pál említi: az irányelvek megerősítik őket abban, hogy törekvéseik he- lyesek s ez további lendüle­tet ad munkájukhoz. Előke­resi asztalán a kongresszusi irányelvek sokat forgatott, sok helyen aláhúzott szöve­gét, s a következőket idézi: „Nagy figyelmet kell fordí­tani a tudomány eredményei­nek gyakorlati alkalmazásá­ra, a ráfordításokat jól hasz­nosító növény- és állatfajták kiválasztására, meghonosítá­sára és elterjesztésére”. (Nem mondja, de tudom, arra gondol, hogy megyénk­ben az ő gazdaságuk volt egyik kezdeményezője a bur­gonyatermesztést biztonságos­sá. jövedelmezővé tevő új fajták elterjesztésének, s ..be­vallhatjuk” azt is: ők hozták be gépkocsi csomagtartójá­ban az első külföldi, a ha­zainál jobban termő árpa­fajtákat is...) * Még valamit idéz az irány­elvekből: „Az élenjáró álla­mi gazdaságok és termelő­szövetkezetek továbbra is fejlődjenek dinamikusan, mutassanak példát a korsze­rű termelési és gazdálkodási módszerek alkalmazásában; mozdítsák elő ezek általános­sá válását.” — Ez utóbbi az, ami arra ösztönöz, hogy kísérleteink eredményét az OMÉK-en is bemutassuk. És, hogy mi ezeknek a lé­nyege? Olcsóbban, kevesebb mun­kaerővel, kevesebb munka­folyama ital, biztonságosab­ban es ráadásul az eddiginél több és jobb minőségű fe­jes káposztát, karalábét, kel­káposztái, karfiolt termelni. Az új módszer, a kísérlet „címe”: A káposztafélék hely­be vetéses termesztésének technológiája sugárkezelt sár7 ga mustármag keverékkel, vegyszeres gyomirtással. Dr. Fötdesy Dezsőnek, a Gyógy- növcnykulató Intézet tudo­mányos kutatójának és Ri- bárszki Pálnak közös mun­kája a módszer kidolgozása és a Sajóvölgve Tsz dolgo­zóit dicséri, hogy igen rövid idő alatt sikerre vitték a kí­sérleteket. bizonyítottak. Volt olyan helybe vetett káposztájuk, amely az elmúlt évben 700, sőt olyan is. amely ! .)() mázsa átlagtermést adott. Kevés gazdaság büszkélked­hetett olyan gyönyörű kara­lábéval, karfiollal és kelká­posztával. mint ők. És nem véletlen, hogy az elmúlt nyá­ron Sajópüspökiből szállítot­tak kelkáposztát és káposz­tát Békésbe, Csongrádba. A viszontagságos időjárás miatt a palántázás tavaly kevés helyen sikerült, a helybe ve­tés sokkal biztonságosabb volt, és ráadásul sokkal ol­csóbb is. * A sajópüspöki kísérletek, a már bevált új módszerek részleteivel, a gyakorlati al­kalmazás hogyan-mikéntjé­vel remélhetően sokan meg­ismerkedhetnek az órszágos kiállításon. De az elért ered­mény addig sem „titok”, Sa- jópüspökiben minden érdek­lődő, bármikor megkaphatja a legrészletesebb felvilágosí­tásokat. És nemcsak a ká­posztaféléket termelő zöldsé­gesek, hanem a juhtenyész­tő gazdaságok is tanulhat­nák. láthatnak valami újat. Van itt egy kélhektáros, só­ival ígérő, téli juhlegelő. Ez is az újat kereső gazdaság egyik kísérlete. A címe: Ta­karmány kelkáposzta legelő­be való, kapálás nélküli hely­be vetéses termesztése, külö­nös tekintettel a juhok téli karotinszükségletének bizto­sítására. Hektáronként 500 mázsá- nyi zöldtömeget adott rend­kívül olcsón ... Pozsonyi Sándor A bérek elosztása — vég­ső soron tehát az üzemen­ként és területenként kiala­kuló átlagos bérszínvonal — az üzemi teljesítményektől, a vállalati munka hatékony­ságától kellene, hógy függ­jék. Tehát: ahol jobban, gazdaságosabban dolgozna!:, ott több a nyereség, ott több a bér, ott magasabb a bér- színvonal. És fordítva. Logi­kus? Nálunk nem! A munkaügyi szakembe­rek a közelmúltban több , mint ötszáz állami és szö­vetkezeti vállalat kereseti és teljesítményadatait ele­mezve megállapították, hogy a vállalati teljesítmények legfeljebb 3—5 százalékban határozzák meg a keresetet. Valamivel nagyobb értéket csak a vegyipari és a köny- nyűipari vállalatoknál fi­gyelhettek meg, de a maxi­mum itt is csak a 10 száza­lékot éri el. Vagyis: hiába Ismerjük egy vállalat telje­sítményét — a többihez vi­szonyítva — ez szinte sem­mi információt nem ad arra nézve, hogy a szóban forgó vállalat — a többihez ké­pest — milyen kereseti szín­vonalat biztosít a dolgozói­nak. Tételezzük fel, hogy nem is adhat. Tételezzük fel, hogy mai gazdálkodá­si és társadalmi viszonyaink között, senki sem élvezheti annak számottevő anyagi előnyét, hogy végül is milyen munkahelyen dolgozik, mert­hogy nem is befolyásolhat­ja számottevően — az a so­kat emlegetett „egyszerű dolgozó’' — a vállalati tel­jesítmény és hatékonyság alakulását. Teszi a dolgát, jól vagy rosszul, de hogy napi munkája végül is a vál­lalati nyereséget gazdagít­ja-e, avagy a veszteséges ál­lapotot konzerválja, az leg­kevésbé a műhelyekben dolgozókon múlik. Él kell tehát fogadnunk a kénysze­rű helyzetet: az adott válla­lati teljesitményszint nem befolyásolhatja számottevő­en az egyéni keresetek ala­Korszerű termékszerkezet * r l i távon Megyénk nagy múltú vegy­ipari gyárára, a Borsodi Ve­gyikombinátra fennállása óla a dinamikus fejlődés a jel­lemző. E fejlődést megfele­lő hűséggel érzékelteti a ter­melési érték évenkénti emel­kedő számadata. Két évti­zeddel ezelőtt, 1960-ban 300 millió forint volt a termelé­si érték, tíz esztendővel ké­sőbb 1 milliárd 900 millió, 1977-ben 3 milliárd 200 mil­lió. 1978-ban 4 milliárd 800 millió, s tavaly már megkö­zelítette a 7 milliárd forin­tot. A termelési ,érték növeke­désének rendkívül gyors ülő­mé önmagában is elegendő néhány következtetés levo­nására. ám a valósághoz kö­zelebb álló képet csak akkor kaphatunk a kombinát sok­rétű. a gazdálkodás megvál­tozott körülményeihez, kö­vetelményeihez igazodó munkájáról. ha nevezete­sen szót ejtünk a kutató, a fejlesztő munka már ko­rábban meghatározott irá­nyáról, feladatairól. A Köz­ponti Bizottság határozatai­hoz igazodva a fejlesztés hosszú távú stratégiáját 1974-ben dolgozták ki a kombinát vezetői. E straté­giában egyértelműen a kor­szerű technológiákra alapo­zott, nagy hatékonyságú fej­lesztések Megvalósítását je­lölték meg feladatul; neve­zetesen azt, hogy törekedni kell a gazdaságos termék­szerkezet kialakítására, a versenyképes termékek rész­arányának növelésére, egy­szóval arra, hogy olyan üze­mek. gyárak épüljenek, ame­lyekben olyan termékeket készítenek, amelyek jó áron eladhatók mind a bel földi, mind pedig a külföldi pia­cokon. _ E stratégia részeként kez­dődött meg az új pvc-gyár építése, amelynek beruházá­si költsége, a megvalósítás példátlanul gyors üteme, mi­nősége, példa nélkül áll ipari beruházásaink tör­ténetében. A több mint 11 milliárd forint értékű be­ruházás' megvalósításáért — nem árt megjegyezni — tel­jes erkölcsi és anyagi fele­lősséget vállalt a kombinát vezetősége, s ennek megtelő-' lően úgyszólván minden szel­lemi és anyagi energiát, a gyárépítés szolgálatába állí­tottál;; hiszen nem keve­sebbről volt, szó. mint a BVK 7 ezer dolgozójának jövőjé­ről. Az. erőfeszítések ered­ménye ismert. A tervezett határidőre, kiváló minőség­ben, a megadott beruházási költségkereten belül felépült a gyár, s az immár több mint másfél éve tartó folya­matos üzemeltetés tapaszta­latai bizonyítják a fejlesz­tési stratégia helyességét. Az évi 150 ezer ionná pvc-por előállítására alkalmas kor­szerű gyár termékeit jelen­leg a legigényesebb tőkés piacokon is a legmagasabb áron tudják értékesíteni, s ennek megfelelően számot­tevően növekedett a tőkés exportból származó árbevé­tel. Ide kívánkozik, hogy a kombinát termékeinek több mint egyharmadát külföldi piacokon értékesítik, s e te­kintetben a nehéziparon be­lül. az elsők közé' tartozik a vállalat. Ám az exporttevékenység vizsgálatakor nemcsak azt kell figyelembe vennünk, hogy egy-egy vállalat meny­nyi dollárt hoz be, hanem azt is, hogy mennyit ad ki anyagokért, alkatrészekért, azaz mennyi az export és az import közötti különbség, a devizaszaldó. Nos, az 1978. évi adatok szerint (az 1979. évi még nem ismert) a BVK 55 millió dollár exportot bo­nyolított le, ezzel szemben 20 millió dollárért importált anyagokat, eszközöket. A de­vizaszaldó tehát pozitív elő­jelű, 35 millió dollár volt. A kombinát 1979. évi rendkívül kedvező gazdál­kodási eredményeit elsősor­ban az új pvc-gyár felépí­tése, folyamatos üzemelteté­se alapozta meg. A gyár lé­te egyszersmind azt is ered­ményezte. hogy számottevő­en megváltozott, korszerűsö­dött a termékszerkezet is a kombinátban. Míg 1975-ben az össztermelésből a műtrá­gya és a szervetlen termék- csoport aránya 51 százalék volt. szemben a polimerké­miai termékcsoport 49 szá­zalékéival; addig ez az arány 1978-ban 38, illetve 84 szá­zalék volt. Ami pedig a jö­vőt illeti, 1980-ban a kombi­nát össztermelésének több mint 70 százaléka korszerű, versenyképes termék lesz. A Központi Bizottság gaz- d aságPol i ti 1< a i ha tá roza t ai- nak szellemében vizsgálva a már megvalósított és a kö­vetkező években sorra ke­rülő fejlesztéseket, elmond­ható, hogy a BVK-ban az intenzív gazdasági fejlődés követelményei dominálnak, igyekeztek és igyekeznek igazodni a megváltozott gaz­dasági feltételekhez. A ter­mékszerkezet korszerűsítése természetesen megkövetelte néhány gazdaságtalan, kor­szerűtlen termék gyártásá­nak megszüntetését, új üze­mek létesítését is. Erre a folyamatra a leginkább jel­lemző a műanyagfeldolgozás gyors ütemű fejlesztése. A. kombinát három műanyag- feldolgozó gyáregységében, Kazincbarcikán, Miskolcon és Szekszárdon, az elmúlt években nagy kapacitású, kor­szerű feldolgozó gépeket he­lyeztek üzembe, s az emlí­tett három egységből 1979- ben > több mint egymilliárd forint értékű, magasabb íel- dolgozottsági fokú készter­méket szállítottak a hazai és a külföldi piacokra. A számítások szerint két esz­tendő múlva a pvc-feldol- gozásban a BVK az első helyre kerül az országban. A távlati fejlesztési elkép­zelések is megfelelnek a Központi Bizottság határoza­taiban megfogalmazott el­várásoknak. A kombinát távlati fej­lesztése messzemenően szá­mol a KGST-országokkal való szoros együttműködés­sel, de emellett a terv épít a fejlett tőkés országok vál­lalataival való kapcsolatok kiépítésére is. A távlati fej­lesztési koncepció megvaló­sítása. a tervezett beruházá­sok felépítése várhatóan azt eredményezi, hogy 1983-re mind a munka termelékeny­sége. mind pedig az egy dol­gozóra jutó nyereség a je­lenleginek- kétszerese lesz a Borsodi Vegyikombinátban. Szarvas Dezső Újból {elhasználható A mezőgazdaságban a-» idén életbe lépett új beru­házási szabályozó rendszer a korábbinál jobban ösztönöz a helyi módszerek alkalma­zására, a folyamatos fejlesz­tésre és a költségek csök­kentésére. Az új létesítmé­nyek kialakításánál Uigabts lehetőség nyílik a helyi szak4 emberek ■ tapasztalatainak) hasznosítására is. Mindez azonban nem csökkenti a központi tervezéssel és a be­ruházások lebonyolításával megbízott intézmény, az A GROBER munkájának rangját. Ha a jelenleg rendelke­zésre álló típustervek száJ mát nem is növeli, mégis újabb tehetőséget ad a me­zőgazdasági beruházóknak egy rendelkezés, amely mó­dot ad a már egyszer fel­használt tervek ismételt al­kalmazására. Az egyedi ter­vekei — egyes tervező kol­lektívák. üzemi szakemberek alkotásait — viszonylag egv- szerű ügyintézéssel, „rövid úton” lehet újból felhasz­nálni. —— i i — kulását. Maradna azonban még egy lehetőség: különb­séget tenni a 1 teljesítmény­növekedés dinamikája sze­rint az egyéni keresetekben. Vagyis: ahol mégiscsak meg­teremtik a kiugróan javuló teljesítménynövekedés felté­teleit, lehetőségeit, ott még­iscsak az átlagosnál gyor­sabban emelkedjék az egye-: ni kereset. Nos, a jelek sze­rint ez sem megy. A már említett vizsgálat megálla-: pitja, hogy a keresetek és a teljesítmények növekedési üteme között, ha lehet, méa gyengébb az összefüggés. S ez még az előbbi jelenség­nél is lehangolóbb. Ez a lényeg, és nem *z; hogy: budapesti, vagy „vi­déki” vállalatról van-e szó? A dinamikusan fejlődő, és a munka hatékonyságát te-, kinlve is kiemelkedő ered-- ményeket produkáló „vidé­ki” nagyüzem munkása sem keres lényegesen többet, mint a tradicionálisan „mun­kást elleg várként” számon- tarfott, ám évek óta csak központi bérpreferenciákból tengődő, akár fővárosi, akár „vidéki” üzem munkása. No,' meg az a lényeg, hogy a méretei, a létszámadatai — és persze megint csak a tra­díciói — alapján nagyüzem­nek kikiáltott, de egyébként deficitből kilábalni nem ké­pes nagyvállalat alig-alig fi­zet kevesebbet, mint a ki tudja hányadik kategóriába leértékelt, de egyébként fi­gyelemreméltó gazdaságos­sági — és például: exportsi­kereket —, eredményeket produkáló kisvállalat, vagy szövetkezet. És végül: az a lényeg, hogy maguk a mun­kavállalók is rájöttek, nincs különösebb értelme a murv- kahelycseréknek. mert nagy­jából minden munkahelyen azonos körülmények és azo­nos keresetek mellett dol­gozhatnak. Mert sikerült megteremteni a munkahe­lyek közötti, majdhogynem tökéletes nivellációt. Ez egy­felől könnyen magyarázha­tó a sokat szidott munka- erővándorlás csökkentésével', másfelől azonban elgondol­koztató: hogyan akarjuk megteremteni a szelektív iparfejlesztés munkaerő-gaz­dálkodási feltételeit, ha k>- nek-kinek lényegében mind­egy. hogy hol dolgozik: vesz­teséges. éppen csak vergődő,’ vagy figyelemreméltóan nye­reséges vállalatnál. Még egyszer mondom: ez a lényeg! Nem pedig az. hogy vannak-e. és milyen különb­ségek a bérszínvonalban, a fővárosi és a vidéki vállala­tok között. Vér les Csab» J innal - leni!Aim, izéméül

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents