Észak-Magyarország, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-26 / 21. szám
ESZAK-MAGYARORSZÁG 4 1980.. január 26., szombat Kritikusok állásfoglalása A díjnyertes Angi Vera címszereplője: Pap Veronika egyes filmek megítélésében. A Magyar Filmkritikusok Szervezete a hagyományoknak megfelelően az idén is megvitatta az elmúlt év magyar játékfilm-művészetének eredményeit és fogyatékosságait, és döntött a kritikusok díjainak odaítéléséről. Jóllehet, a kritikusok az egyes filmek megjelenése után kü- lön-külön kifejtenék álláspontjukat az adott műről, az éves számvetésben, hacsak egy kritikus tekint is vissza, bizonyos mértékig módosulhatnak a film megjelenése után közvetlenül megírt kritikák. Másképpen hat egy film önállóan, mint egy folyamatba ágyazva, összehasonlítva akár az alkotó más filmjeivel, akár a bemutatás időszakának más műveivel. Természetesen vannak filmek, amelyeknek értékrendje nem módosul. Akár. mert kiemelkedően jónak ítéltettek, akár, mert szembetűnően sok fogyatékossággal terhesek. Lapunkban már karácsonykor elvégeztük az elmúlt év filmjeinek újramérlegelését, és részletesen elemeztük a magyar filmművészet 1979-es helyzetképét. Ezt az elemzést egészében fenn kell tartanunk. Amennyire egy'etlen kritikus éves összegezésében jelentkezhet bizonyos fajta módosulás a fenti okok miatt az év közi megállapítások kapcsán, fokozottabban fennáll a módosulás lehetősége, sőt szükségessége, ha egy egész esztendei filmtermést nem egy kritikus, hanem egy testület tesz mérlegre; Ez történt most az 1979-es magyar filmterméssel, amelyet, mint jeleztük, megvitattak a kritikusok. A Magyar Filmkritikusok Szervezete január lö-án tartott ülésén — Bernáth László kritikus, alapos, elemző előterjesztése alapján — vitázott az elmúlt esztendőben bemutatott magyar filmekről, A vita rendkívül sokszínű, itt-ot már szenvedélyes volt, s azt tükrözte, hogy megközelítőleg sincs egyazon vélemény a testület egészében A több film javaslasa a kitüntetésre, s e vélemények ütköztetése azonban arra is mutat, hogy az elmúlt évben több volt az olyan film, amely díjazásra számba jöhetett. Természetesen voltak olyan filmek, amelyeket nem is vontak be a vitába. A hosszú vitait követő testületi döntés, amely egy filmtől eltekintve a lapunkban korábban kifejtett egyéni kritikusi állásfoglalással lényegileg azonos, olyan filmeknek juttatta a két kritikusi fődíjat, a két egyenrangú elismerést, amely erre mindenképpen rászolgált. A Gábor Pál rendezte Angi Vera már az elmúlt évi játékfilmszemlén igen nagy sikert ért el, nagy feltűnést keltett mind a hazai, mind a külföldi résztvevők körében — többen még mintának is tartották a közelmúlt történelmének művészeti feltárására — s valóban örömmel keli üdvözölnünk, hogy kiemelt honorálását a kritikusi testület elsöprő többsége javasolta és elfogadta. Az azonos értékű másik díj egy merőben más jellegű, napjaink nagyon is élő ’ problémáit feltáró értékes művet jutalmazott: a Gothár Péter rendezte Ajándék ez a nap című filmet. A testületi döntés többségi szavazattal A kis Valentino című filmet díjazta az elsőfilmes rendezőnek járó elismeréssel. (A rendező Jeles András.) Ragályi Elemért már többször honorálta ez a testület kiváló operatőri munkájáért, most szinte egyhangúlag mindenki elfogadta az operatőri díjra. Gondoljunk, csak munkái közül az 1979-ben bemutatott Szabadíts meg a gonosztól fényképezésére. Szokás a legjobb női és férfi színészi alakítást is honorálni. Itt nem volt könnyű kiválasztani a legjobbak közül is kiemelkedőket, de egyet kell értenünk Pogány Judit és Szabó Lajos díjazásával. A filmkritikusok díjainak átadása nem pusztán évenként visszatérő formaság. Jóllehet, ezzel a díjjal egyetlen fiillérnyi pénzösszeg sem jár, erkölcsi értéke magas. A filmalkotók és a színészek örömmel fogadják. Az 1979. évi munkát jutalmazó döntés, mint testületi állásfoglalás, így értékelte az esztendő magyar filmművészetét. Benedek Miklós Eisziill a miápéiny Felhívás Augusztusban kiállítás Tizennegyedik alkalommal hirdette meg a Népi Iparművészeti Tanács, a Borsod megyei Tanács művelődésügyi osztálya, a Népművelési Intézet, valamint a Mezőkövesdi városi Tanács és a művelődési központ az országos Kis Jankó Bori emlékpályázatot. A kétévenként visszatérő pályázat és kiállítás célkitűzései nem változtak: a népi hagyományok, a népi díszítőművészet motívumainak olyan felhasználására szerelnék ösztönözni a hímző népi iparművészeket, a díszítőművészettel foglalkozó, szakkörökben vagy szövetkezetekben dolgozó alkotókat, amelyek mind művészi, mind használati szempontból megfelelnek a mai igényeknek és követelményeknek. Pályázni csak olyan alkotásokkal lehet, amelyek nem vettek részt korábbi kiállításokon, s nem ismeretesek a kereskedelmi forgalomban! Az alkotások elkészítéséhez viszont csak a hazai kereskedelemben kapható anyagokat lehet felhasználni! A hagyományokhoz híven egyébként ezúttal Is két kategóriában írták ki az emlékpályázatot. Az első kategóriában a különböző tájegységek viseleti hagyományainak, hímzéskultúrájának felhasználásával készült ruhákat bírálják el. A második kategóriában a lakberendezési textíliák versengenek egymással. A pályázatra 1980. június 30-ig küldhetik be alkotásaikat a pályázók a mezőkövesdi járási-városi művelődési központhoz. A pályázat jeligés; borítékban viszont mellékelni kell a tervező és a kivitelező nevét, valamint a pályamunkákra vonatkozó árajánlatot. A csomagolásra rá kell írni: 1980. évi Kis Jankó Bori emlék- páyázat. A legjobb munkákból augusztus 9-én kiállítást rendeznek, s elekor kerül sor az eredményhirdetésre is. Három Kis Jankó Bori-díjat adnak ki, s kategóriánként díjazzák a legjobb három pályamű alkotóit. (A nívódíj 7000 forint, kategóriánként pedig 5000. 3500, 2500 forintos díjakat adnak át.) A bíráló bizottság fenntartja a jogot hogy nem megfelelő színvonalú pályamunkák esetében a pályadíjakat átcsoportosítsa, illetve visszatartsa. A beküldött pályaműveket ez év október 15-ig visz- szakül-dik. Több olyan saját fejlesztésű elektronikai termék készítését kezdik meg ebben az eszítendőben a Villamos Automatika Fővállalkozó és Gyártó Vállalatnál, amelynek működtetését a legkorszerűbb technikai színvonalnak megfelelő mikroszámítógépes vezérléssel oldották meg. Elkészült már a közúti forgalomirányítás mikroszámítógépes vezérlésének a mintapéldánya. A beépített számítógép segítségével lehetővé válik, hogy a forgalomirányítás rugalmasan alkalmazkodjék a szinte óránkénti változó gépjárműforgalomhoz. Érzékelők mérik a gépjárműsűrűséget és a számítógép az adatok feldolgozása után a forgalom lüktetéséhez igazítja a közúti jelzőlámparendszert. Kevesebb bosszankodásra adnak majd oko-t az elromlott lámpák, mert ennél a berendezésnél sokkal kisebb a hibalehetőség, az esetleges hiba megkeresése gyorsan, automatizáltan történik, elhárításához pedig rövid idő is elegendő. Gyártása is sokkal gazdaságosabb: kevesebb alapanyagot igényel, és amire szükség van, többnyire azt sem külföldről kell beszerezni. Egy számítógép több csomópont összehangolt vezérlését is megoldja. Újhelyi feljegyzések Este a kollégiumban Ez a nap nem hozott a kol- légi umi életben semmi különlegeset, történtek a szokott dolgok a maguk rendjében. Például: .,A reggeli csengőszóra u diákság nehezen kecmergeü ki az ágyból, de azért a reggeli tornán a többség részi vett.'’ Vagy: ..A szobák tisztaságával meg voltunk elégedve, csak ... szobában találtunk élelmiszer- maradékot a radiátor alatt.” És még egy: „A szilenciumot a diákság nagy része igyekezett hasznosan eltölteni, ugyanis közeleg a félév, és még most lehel javítani.” A napo.sjelenlésből másoltam ide a fentieket, bizonyítandó, hogy rendben ment minden ezen a kedden is. * A rendből legfeljebb az én látogatásom lógott ki, pontosabban bejutásom a kollégiumba. Rendes körülmények között ugyanis a szolgálatos kapus megérdeklődte volna, kit keresek, mi járatban. CSakhát e hétköznap egyetlen „ünnepélyes” pillanatát találtam el megérkezésemre: pontosan este 7 óra volt, s pontosan ilyenkor zajlik — mindennap — az „őrségváltás”. Vagyis, ahogyan ezt itt nevezik: a „naposátadós”; a megfelelő ceremóniával gazdát cserét a két napos, a két kapus és a két rendfelelős kötelessége. A szolgálat maga reggel 6 órától este fél 19-ig tart. Ébresztőtől — villanyoltásig. És abból, amit napi teendőiről a második emeleten „székelő” napostól később megtudtam, kísérlett, hogy az első és utolsó jelenésével kellemetlenkedik ő is leginkább: neki keli ugyanis felébreszteni' (mondhatnánk: kiébreszteni az ágyból társait) — végűi pedig neki kell este ágyba parancsolni ugyanodét, lámpát oltani a napra... Elfeledtem persze mondani. hogy a második emeletre már igazán nem tévedhettem fel, csak úgy. közvetlenül. Mielőtt lábam érinthette volna a folyosó kövezetét, kísérőm — a kollégiumi nevelő — megálljt inteti, s a lengébb öltözetű lányokat szobájukba parancsolta. Mindez az első emeleten — kis túlzással — fordítva történt, itt ugyanis a tanárnő biztatott: menjek csak bátran a fiúk lakrészére, ő majd megvár „idekinn”. Mindebből, gondolom. világossá lett. hogy a sátoraljaújhelyi Kossuth Lajos Középiskolai Kollégium — koedukált. Három oktatási intézmény — a gimnázium, a közgazdasági szakközépiskola és az egészségügyi sza k közép 1 skol a — diákjai laknak ill száznyolcvanán. Természetesen a legtöbben a Hegyközből és Bodrogközből vannak, de található a 'kollégiumlakók között több diák a szerencsi és ericsi járásból, meg Miskolcról is. * Az este a vacsora végeztével kezdődik. Két és fél óra szabad idő. A nevelői szobában egy albumot kapok, ebből is sok mindent meg lehet tudni, ha valaki arra kíváncsi, mit lehet este csinálni. Ezek — a képek és az írások — persze döntő többségben az úgynevezett ünnepi estekről — s azok jó hangulatúról — tanúskodnak: pec u r -a v a l ó, M i k u 1 ú s - ü n nép, farsangi jelmezvetélkedő, szava lóverseny, népdalverseny, szellemi vetélkedés, emiékműsorok, és így tövéi bb ... Az albumnézegetés bennem is nosztalgiát ébreszt kollégiumi életem iránt, merthogy egy idő . után már csuk a szépre emlékezünk. De hát a be-benyitó kérések (..Szeretnénk elkérni a dobáiós játékot'’. meg ..Szeretném kinyitni a klubot’) szóval a diákok jelenbeli zsémbelése a valóságot mondja: sokkal i több a hétköznap, mint ez a mai is — amikor ki-ki maga kénytelen szórakozás után nézni. A lányok a 47-es szobában mondják., hogy kicsit • unalmasuk is ezek az esték, többnyire a szobában telnek, meg a tévé előtt... A fiúk másként rendezik a programot: lefekvésig nemigen kívánkoznak a hálószobába. Pingpong, társasjáték, tévénézés. A lányok hétköznapon is el tudnának képzelni egy kis discót. A fiúk is . .. Egyébként nagy baj nincs. A hétköznapokon készülni is lehet — mondjuk az ünnepi eseményekre, nagv-közös vidámságokra, mint most lassan a farsangi estre. '■¥ Az óra haladásával azonban nekem is illik készülődnöm. No, nincs még itt a villanyoltás ideje, de közeleg a nagy mutató a nyolcashoz..: És Kanta Kinle, kedden esténként, itt is megoldotta egy időre a szabadidő-eltöltés problémáját... (t. n. ,j.) Hét művész Vas megyéből Mindenképpen jó dolog, hogy a Miskolci Galériában időről időre visszaitérnek az olyan tárlatok, amelyre egy- egy, az ország más-más vidékén élő, alkotó képzőművészeti kollektívák kapnak meghívást. A képzőművészeti területi szervezeteknek ez a kapcsolata módot és lehetőséget nyújt egy másfajta kitekintésre, mint amilyent az országos tárlatok kínálnál;. Ennyit talán érdemes előrebocsátani a Miskolci Galéria legújabb kiállításáról szólva. A tegnap délután megnyílt tárlaton (Czinek Miklós, Szombathely városának tanácselnöke ajánlotta a miskolciak figyelmébe a Vas megyei művészek miskolci bemutatkozását) hét Vas megyében élő, dolgozó, alkotó művész munkáival köthetünk közelebbi ismeretséget. A kiállításon is van utalás arra, hogy a vasi tájnak igen régiek és mélyek művészeti, kulturális örökségei. A tárlatlátogatót a miskolci Herman Ottó Múzeum Képtárából kölcsönzött két Derko- vils-lap fogadja. A messze a múltba nyúló kulturális, művészeti örökségről is szólt egyébként az a film, amelyet a tegnapi kiállítás-megnyitón mutattak be az érdeklődőknek. Ez a kis kitérő talán nem tartozik szorosan véve a kiállítás méltatásához,! de érthetőbbé tesz bizonyos jelzéseket, bizonyos törekvéseket, amelyeket a kiállított munkákban is tettenérhetünk. Hat festő- és egy keramikusművész képviseli a Dunántúl ezen a részén élő művészeket. Legkiforrottabb. országosan is elismert, számon tartott alkotó Bariba László. A Kőszegen élő művész a modern francia művészeti törekvéseket ülteti át, igen következetesen sajátosan hazai viszonyaink közé. Festményei és akvarelljei egy igen következetes művészi alkotásmód „remekbe szabott” darabjai. Ugyanazon eszközökkel képes a balladisztikus és a líraibb önkifejezés megva-' lósítására. Másik, igen határozott, egyéni arcú kiállító az ugyancsak az idősebb korosztályt képviselő szombathelyi Horváth János, akinek képein az őrségi táj, s az őrségi táj emberei kelnek új életre. Kicsit a vásárhelyi stílusra emlékeztető festményein át- sugárzik e föld, s e föld népének tisztelete, szerelete. Várnai Valéria jobbára szőnyegtervekkel jelentkezik e tárlaton, s bár egymástól igencsak különböző munkákat láthatunk tőle, tehetségéből. felkészültségéből ad villanásnyi ízelítőt. Egymástól igencsak különböző sajátos hangvételű alkotó művészeket ismerhetünk meg Dóczi Lászlóban, Hatos Csabáiban és Vértesi Péterben. Közülük Dóczi László tűnik a legki- forrottabbnak. sajátos hangulatú, a fény-árnyék hatásaiAz Észak-Magyarország január 20—i szaámábun közölt Priska Tibor Ostromos című írásához kapcsolódva, mint olyan ember, aki 35 éve az Esztramos-hegy természeti értékeit kutatja, sok mindent szeretnék még elmondani. Az elnevezéssel kapcsolatban például ugyanis új kiadású térképeinken már az eredeti, több évszázados elnevezés van feltüntetve, a római és Árpád-kori bányászat emlékét őrző Esztramos. Nem kívánok senkit befolyásolni a televízió vasárnapi, január 27-i adása előtt, amikor is, 10 óra 30 perckor Vilray Tamás Vasárnap délelőtt sorozatában „Kincs, ami nincs” alcímmel közel 60—70 perces időtartamban a helyszínen készített 26 perces színes 'film segítségével ismerkedhet meg a néző a lassan nemzetközi viharokat^kavaró környezet- és természetvédelmi problémákkal. val jól élő, a színeket mélységekig kiaknázó képeivel a modern és a legnemesebb festészeti hagyományokat ötvözi. Külön kellene szólnunk Geszler Máriáról, akit elsősorban mint a dunántúli népi fazekasság hagyományainak folytatóját tartják számon. E kiállításon — némi meglepetésre — teljesen más oldaláról mutatkozik be. Kerámiatömbjei inkább mint egy új stílus, új művészi eljárás (a matt kerámia) jelzései érdekesek. Összességében érdekes, jó kiállítással öivendeztették meg a Vas megyeiek a miskolci tárlatlátogatókat. Érdemes megnézni a február 17-ig nyitva tarló tárlatot. (cs. a.) Három helyszínes élőadás keretében kérdezhet is, véleményt nyilváníthat, és tanúja lehet a hivatalból illetékesek állásfoglalásának is. A földünk páratlan értékeit őrző hegységröggel —. mely még mai roncsolt állapotában is •felbecsülhetetlen értéke Magyarországnak — bizonyosan lesz még mód é lap hasábjain tájékoztatni az olvasót. Remélhetőleg a televíziós adás utáni döntések nem azt fogják eredményezni, hogy az Esztramos olyan kincs, ami nincs, hanem azt, hogy olyan kincs, ami nemcsak a mi nemzeti tulajdonunk, hanem az egész emberiségé! A, technikai fejlődés, a felgyorsult idő parányi űrhajóvá zsugorította földünket, otyannvira, hogy ma már nem elég' népben-nemzetben gondolkodni, hanem az emberben és emberiségben ! Ez növeli felelősségünk súlyát értékeink megőrzésében ! H. Szabó Béla „Kincs, ami nincs!”
