Észak-Magyarország, 1979. december (35. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-09 / 288. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 MM *nhfci»4 t:im*VvZtb «8/nwr 1?/9. december 9„ vasárnap SZEMBESÍTÉS Éppen húsz évvel ezelőtt Hélszáz nö és száz férfi címmel írtam a Miskolci Pamut- fonó életéről, elsősorban az üzemi szakszervezeti bizottság kulturális tevékenységéről. Most újra a gyárban jártam, hogy a húsz év előtti cílck meg állapításait a mai valósággal szembesítsem. (Természetesen az eltelt két évtized alatt többször is jártam az üzemben és többször is írtam róla, de a húszéves összevetés nem haszontalan.) Könyvtár, 1071 kötettel Akkor, 1939 , végén a Miskolci Pamutt'onó a város legfiatalabb üzemének számítolt. Nyolcszáz dolgozója közül hétszáz volt a nő, a köz- művelődési élet — bár akkor még ezt a fogalmat nem nagyon emlegettük — központja a könyvtár volt, 1071 kötettel és akkor készültek további 80 kötet vásárlására. Az állandó olvasók száma 220 volt, s a könyvállományban még akadtak régi, rossz sematikus könyvek. Akkoriban kezdődött meg az üzemben az ismeretterjesztő munka, látogatásunk idején havonta 7—8 különböző jellegű előadást tartottak, elsősorban női témakörökben. Az ismeretterjesztés iránt akkor igen nagy volt az érdeklődés, 120— 130 ember is eljött egy-egy alkalomnak Sokan jártak rendszeresen moziba, mintegy ötvenen vásároltak színházi bérletet. Működött tánccsoport, színjátszó csoport, volt menyecskekórus, házi stúdió, keskenyfilm-vetítőgép, és mint nagy újdonság, akkor szerepelt a programban, a rendszeres kollektív televízió- nézés. Hiányzott az üzemnek a művelődési otthon. Más igények és szükségletek A néhány kiragadott megállapítás mai megfelelőjére éi'demes rávilágítani. A húsz év előtti 800 dolgozóval szemben, a létszám korábban 1500-ra emelkedett, most 1250-re csökkent, az összlét- számból 300 a férfi. A hajdani 1071 kötetes könyvtárral szemben a közművelődési könyvtár állománya 13 ezer kötet, 3 ezer kötet a műszaki könyvtáré, a leányszálláson 500 köteles letéti könyvtár van, és függetlenített könyvtáros foglalkozik az évi 800—000 állandó olvasóval. Könyvvásárlásra évi 30—35 ezer forintot költenek, ugyanakkor a dolgozók az üzemi könyvterjesztőnél a legutolsó három hónap alatt 25 ezer forint értékű könyvet vásároltak. Az ismeretterjesztő előadásoknak más a szerepük, mint korábban volt, hiszen a húsz év előtti adat „a nagy TIT-korszakot” jelenti, amikor az ellenforradalom után felfutóban” volt az iskolán kívüli művelődésnek ez a formája. Ezt felváltották a különböző tanfolyamok, előadássorozatok, munkásszálláson élők részére rendezett kurzusok. Ma már ugyan nem ez a domináns művelődési lehetőség, hiszen azóta, nem utolsósorban a televízió közbejöttével, valamint az iskolázottság emelkedésével ez az ismeretszerzési mód háttérbe szorult. Ugyanakkor előtérbe került például az utazások iránti érdeklődés, az ilyen témájú előadások frekventálása, a zenetörténeti előadások iránti vonzódás, a komplex előadások rendszere. Ma már nem jellemző a 120—130-as részvétel egy-egy ismeretterjesztő előadáson, ami természetes is, mert azóta a kiscsoportos foglalkozások váltották fel a tömegelöadáso- kat egyrészt, másrészt az idő előrehaladtával nőttek a kulturális igények cs mások lettel: a formái azok kiclégiléHisz év után a Miskolci PailioÉan sének. A különböző keretek között tartott ismeretterjesztő előadások most elsősorban a brigádvállalásokat kívánják segíteni. A mozik látogatása az országos helyzetnek megfelelően, itt is lecsökkent, a színházzal való kapcsolat egy nagyobb felfutás után fellazult. A négyváltásos műszak is lehetetlenné teszi a bérletes látogatást, de sajnálatos módon nőtt is az idegenkedés a színháztól, A közönségszervezőnek nemegyszer kell tapasztalni, hogy megveszik a jegyet, de nem mennek el. A közelmúltban az egyik színházi produkcióra nyolcvan jegyet adtak el és na- gyon-nagyon rossz volt az előadás visszhangja. Nem lenne haszontalan, ha a színház tagjai a húsz év előtti gyakorlathoz hasonlóan gyakrabban megjelennének a fonodában, és akár vitázna is egy-egy produkcióról a fono- daiakkal. Érdekes, hogy ugyanakkor fővárosi művészek előadóestjei iránt igen nagy az érdeklődés, még ha egy jegy 40 forintba is kerül. Nem működnek a gyáron belül az öntevékeny művészeti csoportok, helyettük szakkörök születtek azóta. Most a leányszállón próbálnak pávakört szervezni. Továbbra is működik a házi stúdió, gyakran tartanak filmvetítéseket. Művelődési otthona még ma sincs a gyárnak, igaz, az azóta felépült ebédlő és a leányszálló klubja némileg pótolja ennek hiányát. Ezek az összehasonlító számadatok a fonoda kulturális életének jelentős változásairól tanúskodnak, de érdemes még néhány dolgot feljegyezni a két évtizedről. Például hogy időközben megszületett a brigádmozgalom és ez igen nagy mértékben megváltoztatta a fonodaiak életét. Jelenleg 76 brigádban ,900-nál többen dolgoznak, és értékes ezeknek a kollektíváknak a kulturális tevékenysége is; például a Radnóti brigád legutóbb Radnóti- emlékműsort rendezett, illetve mutatott be, s azon száznál több érdeklődő vett részt. Igen megnőtt az olvasottság az üzemben: 60 százalékos. Emlékszem, hajdan mint jó kezdeményezést dicsértük a guruló könyvtárat, ami tulajdonképpen egy kis kerekekre szerelt könyvespolc volt, amit a szakszervezeti könyvtáros a munkagépekhez lolt, azaz helybe vitte a könyvtár válogatási lehetőségét. Ma már erre nincs szükség: bemennek a dolgozók a szép könyvtárba. Két éviized változásaiból Igen nagy fejlődésen ment , keresztül a jövő áprilisban negyedszázados jubileumát ünneplő: gyár. Megváltozott a külső kép is. Új épületek születtek. Megépült a leányszállás, ugyanakkor megszületett a négyműszakos folyamatos termelés is, amely a különböző kötött idejű kulturális foglalkozásokat nehezíti. De ebben az időben lépett életbe a gyermekgondozási segély is, és évente 400— 450 dolgozó van rendszeresen távol gyes-en, azaz az össz- létszámnak egyharmada. Ez pedig igen sok tekintetben befolyásolja a kul túrnevelési feladatokat és lehetőségeket. Nőtt a vidékiek, a bejárók aránya is, s ezzel együtt az a nehézség, hogy bármilyen arányban végzik el a különböző iskolákat, szereznek ma- gasab képesítést, mindig jön utánpótlás az alacsonyabban kvalifikáltakból. Végül megemlítendő még . az is, hogy 1963-ban megszűnt a Miskolci Pamutfonó Vállalat önállóságú, és egy országos vállalathoz csatolták, mint a Pamutfonóipari Vállalat Miskolci Gyára működik. Ez azonban a kulturális lehetőségeken mit sem változtatott. A szákszervezeti bizottság agitációs és propaganda bizottsága, valamint a műve-, lődési bizottság rendkívül nagy gyakorlattal, nagy körültekintéssel végzi folyamatosan a. kultúrnevelési munkát. Ez évben is igen jól szerkesztett témaajánlást adtak ki a szocialista brigádok kulturális vállalásaihoz. Nagyon .precíz, igen sok mindenre odafigyelő az éves munka- terv. És ha belelapozunk az év első három negyedévében végzett munkáról szóló jelentésbe, tehát nem terveket, hanem tényeket vizsgálunk, a közművelődési élet különböző területein igen jelentős eredményekkel találkozunk. Például a szakszervezeti tömegpolitikai oktatásban, 13 tanfolyamon 522-en vesznek részt. Folytatják a különböző munkásakadémiai sorozatokat. Üjabb 679 kötettel gyarapodott a könyvtár. Egy- egy olvasó átlagban hét és Jél alkalommal kereste fel az első kilenc hónapban a könxjv- ' tárat és 29 könyvet kölcsönzött ki. Több művész—munkás találkozót rendeztek, kiállításokat szerveztek. Kilenc- százhelven színház, négyszáznyolcvan könnyűzenei műsorra szóló, száztíz irodalmi műsorra szóló és kétszáztíz filmfesztiváli jegyet, illetve filmmúzeumi bérletet közvetítettek a dolgozókhoz. Művészek meghívásával több színes műsort szerveztek üzemen belül. A szocialista brigádok vállalásainak segítéséről szinte külön beszámoló kívánkozik, Csakúgy, mint a különböző felsőbb oktatási formákon való részvételről. Negyed százada irányít Egy valamiről még feltétlenül szólni kell. Illetve valakiről. Húsz évvel ezelőtt a Miskolci Pamutfonó kulturális munkáját Erős Józsefné munkaügyi osztályvezető irányította. Most, húsz év múltán, ugyancsak Erős Józsefné munkaügyi osztályvezető irányítja, aki az üzemi szak- szervezeti bizottság kulturális és agitációs propaganda bizottságának a vezetője és egyben a Pamutfonóipari Vállalat kultúrbizottságának a vezetője is. S mint ilyen, országos hatáskörrel is dolgozik saját üzemének művelődési irányításán felül. Mint a fonoda első percétől ott dolgozó munkavállalója, 1980 áprilisában az üzemmel együtt jubilál. Huszonöt éve dolgozik a gyárban, huszonöt éve irányítja a kulturális munkát. A helyi kitüntetéseken kívül ezalatt kétszer kapta meg a Szocialista kultúráért .kitüntetést, valamint egyszer a Szakszervezeti munkáért ezüst fokozatát. Az eredetileg pedagógusból lett üzemi kultúrvezetőtől, ha most húsz év után újra azt kérdeztem, njiért végzi társadalmi munkásként ezt a nem éppen hálás feladatot, azt válaszolta, amit 1959 novemberében : — Csináltam és csinálom, mert szeretem csinálni, meri ez már hozzátartozik az élelemhez. / Húsz évvel ezelőtt is mondtam, hogy szívből csinálom, mert másképp nem lehet. Most, húsz év múltán talán el is hihető, hogy szívből. s szeretem csinálni. Hihető, mert valóban másképp nem lehet csinálni. Mert a Miskolci Pamutfonó kulturális életében, negyed- százados fejlődésében a húsz év változásaiban Erős Józsefné munkája ugyancsak benne van. Benedek Mikló« Radó Kálmán szobra. Női fej A jég hátán Az Okos Ecker és a dagadt Vinkó szélhámosok. Persze, szélhámos akad elég, az életben és a világirodalomban egyaránt. Csakhogy ők speciálisan magyar szélhámosok, közelebbi történelmünk részesei, történelmi fordulataink „termékei”, vagy, ha úgy tetszik, meglovaglói. Mert mit is csináltak, illetve csinálnak? A földosztáskor bolgárkertészek részére leiparcellázták a Vérmezőt: az ötvenes években az országot járva Rákosi Mátyás és Gerő Ernő névtáblákkal cseréltetik le a reakciósnak ítélt Deák, sőt Széchenyi utcák tábláit: ötvenhatban Kossuth-cimert nyomtatnak minden mennyiségben, tie azért olt van a vörös csillag kliséje is, — napjainkban pedig kiadóvállalatot alapítanak egy téesz melléküzemágaként, ahol bál - ,mely dilettáns költő versét kinyomtatják — persze, jó pénzért. Sípos Tamás tévéjátékában, amelyet a napokban kezdtek forgatni A jég hátán címmel, így kapunk mulatságos helyzetek során — észrevétlenül — komolytalan történelmi leckéi. A tévéjáték rendezője Szönyi G. Sándor. Miért nem firkálnak a padra? Gyerekek segítségével ~ gyerekekért Csuda jó kis kuckójuk van a Szilágyi utcai általános iskolásoknak. Az alagsori gyermekbirodalomba egyébként azért kalauzolt le bennünket Ondrejo- vics Ferenc igazgató, mert a szakosított elrendezésű szak- tantermekkel ismerkedve dr. Lelőnek Marian, a lódzi Továbbképzési’ és Kutató Intézet igazgatója élénken érdeklődött, hogy egy ilyen ésszerűen elrendezett iskolában „ugyan van-e játékhelyük a gyerekeknek?” Mondom, így kerültünk le a klubba, ahol éppen a minap látták vendégül névadójuk, Szabó Lajos ezredes özvegyét. A feltett kérdésre frappáns válasz volt a klub megmutatása. És sok mindenre magyarázat is. Lent ugyanis sokszorannyi gyermekképet láttunk, mint amennyit a földszinti előtérben. Voltak három éve, s voltak nyolc éve készült felvételek; olyan gyermekekéi, akik nemcsak tanulói voltak az iskolának, de olyan tanulói, akik mindenképpen megérdemlik, hogy késői követőik is ismerjék , őket. Szóval olyan gyermekek vannak jelen legalábbis a fotókon, az úttörő- birodalomban, akik annak idején öregbítették annak hírnevét. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy jelenlétük nemcsak a képekre szorítkozik. Szinte naprakészen ismerik sorsuk alakulását, s mert büszkék rájuk, mi is gyorsan megismerkedtünk velük. Van közöttük, aki diplomatának készül, s olyan is, aki szakmai versenyen bizonyította, már élel- reszólóan barátságot kötött a munkával. Ott lent az alagsorban a legjobb tanítványok „nacionáléjával” ismerkedve jutott eszembe az ésszerű magyarázat arra is, amin kicsit hihetetlenkedtünk a szaktanteremben. Amikor ugyanis már túlestünk a szaktantermek igazán gazdag szemléltetőanyagának megcsodálásán, a legszembeötlőbb megállapításunk az volt, hogy a gyermekek nem firkálnak a padra! Márpedig a gyerekek általában firkálni szoktak * padra! A nyolcéves asztalokon sem lehetett a leghalványabb firkálásnyomot sem felfedezni. Ondre- jovics Éerenc igazgató akkor azt mondta: ők mindig megmondják a gyerekeknek, hogy mi mennyibe kerül, s menynyibe kerül, ha pótolni kell. Így aztán megálljt parancsolnak firkálási kedvüknek. Van erre persze hivatalos formula: mondhatnánk, hogy itt jó a gyerekek neveltségi szintje. Ez így is igaz. Ára a Szilágyi utcai iskolások esetében azt sem árt hozzátenni, azért jó a neveltségi szintjük, mert nevelésközpontú az oktatásuk. Játszhatnánk persze a szavakkal, s akkor úgy folytatnánk: az oktatást is a nevelés szolgálatába állították. A tanáriban pillanatokon belül valóságos kis kerekasztal-beszél- getés alakult ki, amikor a gyakorlati oktatásról esett szó. így tudtam meg, hogy anyagiak híján (520 forintba kerül egy természettudományos tálca) 'a gyakorlati foglalkozáson maguk hozták ki, úgy 150 forintból, a környezetismeret oktatásához, tanításához szükséges komplett segédeszközt. Gyerekek csinálták gyerekeknek. S amikor varrni tanultak a lányok, elkészült a tánccsoport ruhája. S a vasas munkák dobozler- mékeit is hasznosítják a szertárakban. Értelmét látják a gyerekek a tevékenységüknek. S értelmét látja itta pedagógus is. A vendégek a természettudományos oktatást tanulmányozták Budapesten. Pécseit, többek közöli itt Miskolcon. Voltak a régi perecesi iskol- lában és a Szilágyi útiban. Két iskola, két világ. Más- más ütőn próbálnak ugyanoda jutni. Ondrejovics Ferenc igazgató és pedagógus- társai a szaktanterem-hálózaton keresztül szeretnék hatékonyabbá tenni a tanulás- tanítás folyamatát. Ez sem könnyű munka. A biológia- tanárnőnek ki tudja, hány nappalába és éjszakájába került, míg a hengeres üvegekben a legkülönbözőbb növényeket tartósította (színét se vesztette a rózsa!), preparálta a csontokat,'összegyűjtötte a gyerekek segítségével a különböző köveket, kagylókat. Vagy mennyi munka van az orosz szaktanteremben, ahová persze a Szovjetunióba levelező gyerekek is behordták kincseiket. ■ Szemléltetőeszközök, korty' vek, folyóiratok mindenütt. És rengeteg gyerekmunka. S ami tulajdonképpen semmiség, és mégis nagy ötlet: kérdés-falak. Azaz mindenütt találtak helyet annak, hogy a gyerekek az adott anyaggal kapcsolatban egy-egy őrá tanult anyagúhoz kapcsolódva, feltehessék kérdéseiket- No persze, nemcsak saját munka van itt. Az írásvetítő, a diaflexek, á magnetofonok, a televíziók (minden osztályteremben van belőlük) aZ ésszerű gazdálkodás eredményeként jutottak be az iskolába. És persze nemcsak 8 gyerekeket, a pedagógusokat is .segítik. Mostanában mái' a könyvtárukat is mutogathatják, igaz, csak a folyosóról leszakítva sikerült' helyet biztosítani neki, de azért igyekeztek nemcsak barátságossá tenni, hasznossá is. Könyvtár nélkül, könyvek nélkül félkarú az iskola. A Télapó-varas izgal-: mai közepette jártunk a “Szilágyi utcai iskolában. A kicsik asztalán piros papírból, vattaszakállal, olt sorakoztak a puttonyos Télapók. Maguk csinálták maguknak. De a szekrényekből előkerültek — hogy megles- | hessük — az ajándékok is: i Télapófigurák. könyvjelzők, amelyeket a picik a felsős testvérrajuknak készítettek. Mert | a gyerekek nemcsak kapni szeretnek, adni is. A maguk módján, hol egy Télapót, hol meg pusztán azt a gesztust, hogy „tényleg ne firkáljuk össze azt a padot!” Csulorás Annamária
