Észak-Magyarország, 1979. december (35. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-24 / 301. szám

fi r ftá f

iniAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLI ETEKI

XXXV. évfolyam, 301. szám Ara: 1.60 forint Hétfő, 1979. december 24.

Karácsony - 1979

Lesznek majd generációk, amelyek visszatekintve korunkra, csodálkozni fognak: miért kellett nekünk karácsonykor a béke neg- óvásának szükségességéről írni? Ma még így van: a szeretet ünnepén beszélni kell a veszélyekről is. Nem valami tehetetlen panaszkodás diktálja a szavakat, hanem a meggyőződés, hogy nemcsak szükséges, lehet is cselekedni. Ma még ró kell mulatni mindarra, ami alááshatja az emberiség nyugalmát,

Európában élünk, s bár tudjuk, hogy valamennyi 'öldrész sorsa összefügg a miénkkel, mégis az érint bennünket legközelebbről, ami itt történik.

Soha Európa életében nem volt olyan hosszú békés korszak, mint a mostani. Több mint három évtized telt el a második világháború óta. s ez az időszak valami teljesen új jelenségre hívta fel a figyelmet, nevezetesen arra, hogy amíg a népek tartós barátsága régen csak naiv álmodozók, magányos próféták képzeletében élt, most valósággá vált, A világméretű társadalmi változások, a tudomány, a technika, a gazdaság nagyon is kézzelfogható tényezői teszik lehetővé ezt. És szükségessé is. Nemcsak azért beszélünk ma békés egymás mellett élésről, mert az szívből óhajtott, jó dolog, hanem azért is, — sőt, elsősorban azért —, mert a feltételei ennek már létrejöttek.

Különösen az utóbbi évtized európai fejleményei bizonyítják ezt. Nemcsak azért tekintünk vissza a hetvenes évekre, mert jólesik az enyhülés tényeit számbavenni. Ezeknek az esztendőknek a tanulságai érvényesek a mára és a nyolcvanas évekre is. Mi történik? kiderül, hogy a fölfegyverzettség mai szintjén egy európai háború a résztvevők pusztulásával járna. Ugyanakkor a modern gazdaság szinte parancsolja, megköveteli az együttműködést, akár az energiaellátást tekintjük, akár a közlekedést, akár a környezet védelmét, akár a nagy és mind terjedelmesebb piacokat követelő korszerű tömegtermelést. Az országok egyre inkább egymásra vannak utalva. Ez az egymásrautaltság a kor egyik döntő jellemvonása, ezért alakultak ki a nagy gazdasági szövetségi rendszerek, ezért jönnek létre államközi szerződések, ezért növekszik a kereskedelmi csere, szaporodnak az ipari kooperációk, jelennek meg olyan árucikkek egy-egy országban, amelyek „szülőhelyéről” az emberek azelőtt jószerivel nem is hallottak.

Lehet, kissé, prózainak, túlságosan józannak, ide nem illőnek tűnik a szeretetteljes ajándékozások ünnepén olyan száraz témákról szólni, mint tömeges árutermelés, közlekedés, levegőszennyeződés — de hát a béke tekintélyes mértékben ilyesmiken múlik. Ma már többet, jobbat a népek csak közösen. egymás segítségével érhetnek el. A kommunisták megfogalmazták, föltárták ezt az új helyzetet és megkezdték a fáradságos aprómunkát a lehetőségek hasznosításáért. S mert e tevékenységhez a másik oldalon megfelelő partnereket találtak — a változás lehetőségeiből egy és más már valósággá is lett.

De a béke és az együttműködés korszaka nem úgy köszönt be — nem úgy fog beköszöntem, hogy egyik nap bejelentik eljöttét, és másnap reggel itt lesz a tökéletes, az általános, a mindenre és mindenkire érvényes harmónia. Folyamai ez, hosszú, olykor fájdalmas, csalódásokkal, visszaesésekkel, buktatókkal teli út. Lehetőség, de nem garancia. Sok még az érdekellentét osztályok, csoportok és államok között. Nemcsak együttműködés ez, hanem verseny is. A haladás küzdelme az elavulttal, az újé a régivel. Ne várjuk, hogy az egymással ellentétes ideológiát valló, politikai szemléletükben eltérő, más-más gazdasági rendszerben élő, különböző hagyományokat tisztelő államok máról holnapra kéz a kézben haladjanak. Együttműködések és feszültségek bonyolult szövevénye a világ. Így van ez még a családokon, a kisebb közösségeken belül is, hát még a sokkal többfajta ellentéttől szabdalt nemzetközi terepen. Csak arra kell ügyelni — ehhez szükségeltetik a diplomácia művészete, a politikai bölcsesség és a higgadt erő —, hogy az egyensúly megmaradjon, az együttműködés elemei legyenek túlsúlyban, a nézeteltérések soha ne lépjék túl a veszélyt jelző piros vonalat, ne csapjanak át fegyveres küzdelembe.

Éppen ez az egyensúly kerülhet veszélybe most. Nemcsak a gazdaság prózai, hanem a fegyverkezés

rideg tényeiről is szólni kell. Az egyensúly nélkülözhetetlen része — és belátható ideig még az is marad — a két társadalmi rendszer fegyveres érőinél? kiegyenlítettsége, mindenekelőtt földrészünkön. Az Atlanti Szövetség or- . szágai viszont éppen most fogadtak el olyan határozatot, amely ezt az egyensúlyt a felborulással fenyegeti. Rakétáik, amelyeket Nyu- gat-Európában óhajtanak elhelyezni, a béke és az együttműködés korszakának beköszöntét veszélyeztetik. Következésképpen, ha a szocialista országok azt akarják, hogy az eddigi együttműködést és az enyhülést biztosító egyensúly megmaradjon, nekik is kell új rakétákat gyártaniuk. < . Ilyenformán folytatódik, sőt erősödik a fegyverkezési verseny.

Mi hát a megoldás, ha egyszer a fegyveres erők is hozzá tartoznak a két világ kapcsolatrendszeréhez? Tudjuk, egyelőre nem képzelhető el, belátható időn belül nem teremthető meg a fegyver nélküli világ, de a katonai egyensúly alacsonyabb szinten igenis létrehozható. Természetesen az élet zajlik tovább, az enyhülés marad az egyetlen ésszerű megoldás akkor is, ha a Nyugat új fegyvereket akar fölállítani.

X/áltozatlanok ugyanis azok a tényezők, amelyek eddig is lehetővé tették és parancsolták a gazdasági, a politikai, az emberi együttműködést. Csak éppen az egyik korszakban nehezebb e célért dolgozni, a másikban köny- nyebb. Egyszer több pénzt fordíthatunk a jólét emelésére, máskor a helyzet arra kényszerít, hogy a versenyt állva többel áldozzunk Marsnak, a háború istenének. Egyszer derültebb a politikai helyzet és növekszik a készség a másik oldalon is, máskor az ellentétes érdekek és a bonyolító tényezők nehezítik az életet. De a könnyebb vagy nehezebb terep nem változtat azon a szándékunkon, hogy az enyhülést szolgálj uk, nem változtat azon a tényen, hogy az emberiségnek nemcsak általános érdeke a béke, hanem mind többen vannak egyszerű emberek és politikusok a Föld minden részén, alak ennek tudatában vannak, gondolkoznak és kezet nyújtanak egymásnak.

Mai szánkil

Boldogulásunk a munka, reménységünk a béke

(3. oldal)

Magyar film, 1979

(4. oldal)

Milyen a levegőnk?

(5. oldal)

A mozdulat mesterei

(6. oldal)

Szólítom Ignác nagyapámat

(8—9. oldal)

Akkor is karácsony volt

(9. oldal)

Falu kocsmája

(14. oldal)

Beszélgetés az MLSZ elnökével

05. oldal)

:

;

t'

!

>|

1

Kellemes

karácsonyi ünnepeket/ í

MM-jpiyj-J>;‘£ *•