Észak-Magyarország, 1979. november (35. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-27 / 277. szám

1979. november 27., kedd ESZAK-MAGYARORSZÁG 3 1 Ingni verseny sikerei a «igazgatóság leriiietén A kongresszusi, felszaba- dulási verseny erősödésének hatására mind több terméket gyártanak az ipari elemek­ben. Ez tokozott feladatokat ró a közlekedésre, elsősor­ban a vasútra. A MÁV Mis­kolci Igazgatóság dolgozói éppen ezért vállalták, hogy az idén mintegy 200 ezer tonnával több árut szállíta­nak el. mint az év elején tervezték. Hogyan teljesítik ígéretüket, mennyiben segí­tik az ipart, a mezőgazdasá­got a vasutasok? Gál Sán­dor. a vasúti gazgatóság he­lyettes vezetője így összege­zi a tapasztalatokat: — Ez év tíz hónapjában a kocsiigényes áruszállítási ter­vünket 045 ezer tonnával teljesítettük túl. Ez alatt azt értjük, hogy a belföldi és a külföldi megrendelőkhöz kül­dendő árukhoz mi biztosít­juk az üres kpcsikat, s von­tatjuk el a megrakott sze­relvényeket. Összesen — eb­be beletartozik az import- és a tranzitáru is — 340 ezer tonnával több árut szállítot­tunk a tervezettől. Ugyanez a tendencia érvé­nyesül é hónapban ,is. No­vember 1—19. között a tava­lyitól 7,1, a tervezettől 3 szá­zalékkal több áru zúdult vé­gig az igazgatóság vasútvo­nalain. Ásványolajból példá­ul 10 ezer tonnával vittek többet a tervezettől, így eb­ből kétszer- annyit szállítot­tak, mint a múlt év azonos időszakában. , A vasút munkája, az üze­mek igényeinek kielégítése korántsem gondmentes. Sö­tét Károly, az LKM gazda­sági igazgatója elmondotta, hogy az utóbbi hetekben volt időszak, amikor — országos korlátozás miatt — akadozott a gyár üres vagonokkal va­ló ellátása. — Az igazgatóság dolgozói készségesen segítenek ben­nünket gondjaink megoldá­sában. .Ennék eredménye­ként, az említett akadályok ellenére a kiszállítás jó ütem­ben halad, tőkés exportban például már kiszállítottuk azt a mennyiséget, amennyit 1979 elején egész évre ter­veztünk. A vasutasok jó eredmény­nyel munkálkodnak a mező- gazdasági termékek betaka­rításában, szállításában is. Ebben a múlt évihez viszo­nyítva jó háromhetes előnyt értek el. Az igazgatóság közismer­ten üresvugon-hiánnyal küzd, hiszen Borsodból mindig több áruval megrakott sze­relvény indul útnak, mint amennyi érkezik. A \ belső tartalékok nagyon is szük­ségszerű feltárása végéit vál­lalták, hogy á kocsinkénti terhelést 0,5—1 tonnával nö­velik. Ebben tíz hónap alalt várakozáson felüli eredményt érték el: kocsiként 1,7 ton­nával növelték a szállítmány mennyiségét, súlyát. Ez azt jelenti, hogy ha a tavalyihoz hasonlóan alakul a kocsik statikus terhelése, közel 33 és fél ezer kocsival többre lett volna szükségük. így ennyivel kevesebb kocsival szállítottak el a mull évitől több mint (iö.'l ezer tonna árut. Ehhez tartozik, hogy a kocsinkénti több áru bera­kásával 323 vasúti szerel­vény ulbkmdítását takarítot­ták meg, s ez előnyösen ki­hat a vasútvonalak zsúfolt­ságának csökkentésére. A több áru szállítása kitünően fémjelzi az igazgatóság es az üzemek jo együttműKópesét, egymás gondjainak megérté­sei, a közös segítem akarasl. A szemieletoeli es a gyakor­lati változási az is tükrözi, hogy a termelőüzemek a net- vegeken, szombaton es va­sárnap naponta 2 ezer ton­nával lóbu árut raknak a i asuti kocsikba, mint a múlt ev azonos időszakában. A'-vállalas szerint a leher- vonatok átlagos terneleset lz tonnával növelik. Ebben meg nem érték el a kívülit ered­ményt. A magyarazal na­gyon egyszerű: Közismert, hogy a rangsorolásban első helyen szerepelnek az ener- gianordozók, így például a szén, a teli tüzelő szállítása. A bányák igényeihez kell a vasútnak igazodnia, nr a ba­nya kocsikat kér. gyakran előfordul, hogy a mozdony — normál szerelvénynél keve­sebbel — 15—20 kocsival is a helyszínre robog. Átlagos terhelés ide-oda, a téli tüze­lőnek időben az igénylőhöz kell érkeznie. A kongresszusi verseny si­kere sok ezer ember érdeme, kitűnő csapatmunka. Konez Zoltán, a Tiszai pályaudvar állomásfőnöke elmondja, hogy a pályaudvarnak igen fon­tos szerepe van: — Mi bo- nyolítjuk le. az igazgatóság forgalmának 60 százalékát. Vannak szerelvények, ame­lyek az állomás sínéin ro­bognak tovább, vannak üres kocsik, amelyeket innen in­dítanak útba az üzemekbe. Nagyon jól dolgozik a ren­dező pályaudvar, a gurító, annak örülünk, hogy a vo­natokat ácsorgásmentesen házalhatjuk fel a gurílóra, s jelentősen növekedett az irányvonalok száma. Ezek az eredmények két­szeresen is értékesek. A vas­út — így a Tiszai is — lét­számhiánnyal küzd. Pár éve például 13—14 sarus volt, ma 6—7 dolgozik, s hogy nincs zökkenő, annak az a magya­rázata; kölcsönösen segítik egymást. Gyakori, hogy vas­utasok, a szakma megszál­lottjai, két ember helyett is dolgoznak, kettős feladatot is ellátnak. Ahogy mondják: „műhelyünk teteje a csilla­gos égbolt”, akár esik, akár fúj, akárhogyan is átáznak, nincs pihenés, a munkát vé­gezni kell.- Ez vonatkozik a pömöri pályaudvarra is, ahol ilyenkor, esős időben, a la­tyakban, a sárban a targon­cák „felmondják” a szolgá­latot, s helyettük is a kézi erőre hárul a munka. Mi a „prognózis”? Az igaz­gatóság vezetői, 'dolgozói jól tudják, hogy az év vége kö­zeledtével fokozódik a szál­lítási temoó. Az igénynek igyekszenek eleget tenni, s bíznak benne hogv az év­végére a kongresszusi-felsza­badulási vállalásukat nem­csak teljesítik, hanem talán egy kicsit túl is teljesítik. (csl>) Komposztáló telep A borsodszirákl Bartók Béla Termelőszövetkezetben épült fel áf5 a komposztáló telep, amely a környező nagyobb települések. Sajószentpéter és Kazincbarcika szennyvizét hasznosítja. Lényegében a te- lep nem más. mint a mező- gazdasági szakemberek köré­ben már ismert falközi siló, amelyből kél darab 1600 köb­méteres tároló készüli el. A kocsikkal érkező szennyvizet különböző, nem értékes gaz­dasági melléktermékekre, ka­zalul jakra. hulU-idékanyágok- ra ön-tik. s a sehol .nem hasz­nosítható szennyvíz itt alakul át ártalmatlan szerves anyag­gá. Így azonkívül, hogy. a környezetet nem szennyezi, ez a komposzt lehetővé teszi 100 hektár megtrágyázását. Erre a szövetkezetnek vari nagy szüksége, mert hiába tart 10 000 sértési, s 2200 szarvasmarhát, a ' telepeken 'keletkező trágya kiszórva csak kilencévenként kerülne ugyanabba a táblába vissza, így ez a forgó meggyorsul, s ugyanakkor a költségek sem emelkednek, hiszen a kezelt komposzt mázsája is 10 fo­rintba kerül majd. Étolaj Győrből Ipari televízió az ellenőrzéshez Rekordtermést takarítottak be az idén Györ-Sopron megye mező gazdasági üzemeiben napraforgóból. A termést a Győri Növény' olajgyár dolgozza fel. \ Kertbarátok továbbképzése Az Unió Áfész és a Fehér Akác Kertszövetkezet szerve­zésében tartandó kertszövet­kezetek akadémiáját két hete nyitották meg. Az elmúlt va­sárnap, november 25-én a márciusig tartó rendezvény- sorozat második előadására került sor, amely során To- ■masovszki András kertész- mérnök. a megyei tanács me­zőgazdasági és élelmezésügyi osztályának kertészeti , fel­ügyelője tartott tájékoztatót a talajok előkészítéséről, va­lamint a gyümölcsfák telepí-l léséről. ' Előadását szakmai filmek levelilésével iette szemléletesebbé. Igen örvendetes, hogy az előadáson szép számmal vei­tek részt a két diósgyőri nagyüzem, az LKM és a 01- GÉP dolgozói is. akik közül nagyon sokan töltik szabad idej ükét kertészkedéssel. A kert sző vet kezelek akadé­miája harmadik előadására egyébként december 9-én. vasárnap 10 órai kezdettel, ugyancsak a Bartók Béla Művelődési Házban kerül sor. Az.., előadás címe: Szőlőfajták telepítése, a telepítés mód­jai. J takarékosabb ilszánzÉkotlBil Az utóbbi három évben megközelítően 100 tövei csök­kent a dolgozók létszáma a Borsodi Hőerőmű Vállalat­nál. A léi számcsökkenés el- lénsúlyozása körültekintő és hatékony munkaerő-gazdál­kodási igényel. A cél érde­kében több intézkedést foga­natosítottak az. utóbbi idő­ben. Szigorú igazgatói utasí­tás szabályozza például a tör­vényes távollétek, a nem t'i- z.etel! szabadságok, a munka­időben magánügyben való kilépések rendiét, s az eddi­ginél erélyesebben büntetik az igazolatlanul hiányzókul is. Az eredmény nem maradt el. s az elmúlt évben a hasz­nos munkaidőalap 0.3 száza­lékkal növekedett., ami meg­felel nyolc dolgozó éves mun­kaidejének. Még 1976 decemberében pályázati felhívást adott ki a Magyar Villamos ' Művek Tröszt olyan beruházásokra, amelyek lehetővé teszik az élőmunkával való takaréko­sabb gazdálkodást. A kazinc­barcikai vállalatnál is több javaslatot készítetlek, s négy témát terjesztettek tel a tröszt­höz elbírálásra. Az értékelők két fejlesztés megvalósítását találták helyénvalónak, s a kivitelezésre 8 300 000 forintot biztosítottak. Az első beru­házás a tervek szerint még ez évben, á másik 1980 vé­gére befejeződik, s eredmé­nyükként összesen 24 fővel csökkenthető majd az ezeken a munkaterületeken dolgozók létszájna. Az egyik program értelmé­ben ipaiá televízióval ellen­őrzik a jövőben a szénszállí­tást. az átvételi helytől a ka­zánok hombárjáig. Eddig mű­szakonként öten látták el a rendszer fel figyeléséi,, ezután négyen is eleget tudnak ten­ni a feladatnak. A munkála­tok során először a televízió­kat« érákat és monitorokat szerelték fel. A szén útjának folyamatos megfigyelésére nyolc kamera szolgál, ezeket a gépházakban helyezték el. s ezeken a surrantok szén­elakadása és a központi ke­zelőhelyek egyaránt észlelhe­tők. Eddig a surrantok kézi irányváltósak voltak, most már motorikus szerkezetűek. Mivel a korábban vaslemez­ből készüli központi irányító­helyiséget hő- és hangszige­telt panelből épültre cserél­ték tel. így a kezelőszemély­zet munkakörülménye is je­lentősen javult. A másik terv a turbina­üzemi kezelőhelyek összevo­nását irányozza elő. A kon­denzációs turbinák turbina- gépészi leendőit napjainkban műszakonként négyen látják el. s egy év múlva elegendő lesz ide kél ember is. A 11-es es a IV-es turbinatábláknál kialakított kezelőfülkéből ugyanis megfelelően ellen­őrizhetők majd a szomszédos turbinák is. a megfelelő üze­mi jellemzők, közös hibajel­zések álvitelével. A kondenzációs gépek al- gépészi. a tanszivattyúk es a hőszolgáltató turbinák keze­lői munkaköreinek összevo­nását is biztosítja ez a be­ruházás. A hő- és hangszige­telt kezelőfülkéket az 1. szá­mú tápszivattyúcsoportnál, a 111-as turbina algépcsoporl- nál és a VI-os turbina mű- szerlábláiánál helyezik el. A művezetői, turbinagépészi és algépkezelői tennivalók ösz- szehangolására kél hangos- beszélő di szpécserhálózat ki­építésére is sor kerül. Ezál­tal műszakonként három em­berrel kevesebb is elegendő lesz e feladatok elvégzésére. Az említett fejlesztések, szervezési intézkedések jól mutatják, milyen jelentős tar­talékok vannak még a Bor­sodi Hőerőműben. Vonatko­zik ez. a megállapítás terme­szei esen jnegyénk többi üze­mére. gyárára is. Éppen ezért érdemes az ésszerűsítéseken töprengeni, gyakorlati meg­valósításukra anyagiakat ál­dozni. hiszen a ráfordítás többszörösen megtérül. K. 1>. Jól programozott élet Hosszú sorban várakoznak a teherautók a Hejőcsabai Cement- és Mészművek be­járata előtt. Amíg beérek a gyárba, a kerítést övező fa­sor mellett talán háromszor is odébbgúrul a cementre vá­rakozó kocsioszlop. Eperjessy László szb-titkár szobájában várom Mazsaroff Lászlót, akiről még csak annyit tu­dok: jó szakember, jó mun­kaerő, „rendes haver”, kiváló újító és villanyszerelő bri- gádvezető. Egyszóval olyan belevaló munkáseruber, aki­ből elkelne rengeteg minden munkahelyen. Hirtelen toppan be, talán nem is „toppan, hanem be­robban a szobába Mazsaroff László. Arca tálán a hideg­től, vagy a sietséglől piros­uk, amolyan „sűrű”, egészsé­ges, középmagas ember, aki­nek ezen jellemzői .elnyűhe- tetlen fizikumról árulkodnak. Magunkra maradunk, de Mazsaroff László nem találja a helyét áz irodában, a ké­nyelmes föleiben. 'A szavai azért biztosok, határozottak, amikor a munkára kerül a beszéd, sora: — 1953-ban jöttem a ce­mentgyárba dolgozni. Beirat­koztam a technikumba ugyan, de anyagi körülményeink ak­kor olyanok voltak, hogy abba kelleti hagyni az isko­lát. Így azután 1953-tól 1956- ig a villanyszerelő műhely­ben dolgoztam, és segédként szabadultam fel. 1956-tól 1959- ig váltóműszakba jártam. Azóta mind a mai napig a délelőtti műszakban dolgo­zom — mondja. Megáll a be­szédben, s zavartan néz rám. —r Mire kíváncsi még? — Ennyi lenne? Azt hal­lottam, hogy Reuterbe veri szaktudásban a mérnököket is. Szinte szégyenlősen hajtja le lejéi, egyik térdéről a má­sikra rakosgatja, simogatva közben a védősisakot, de a hangja határozott: — Nézze, más a mérnöki prolii, más a gyakorlat, és megint más kérdés, hogy a kívülálló emberek hogyan ítélik illeg munkánkat. Azt hiszem, az a legfontosabb, hogy olyan munkát végezzen az ember, amit szeret. A fe­lesleges munkát én nem ked­velem.'azt hiszem, célratörő­nek kell lenni, és akkor min­■ den feladatot rövid idő alatt megbízhatóan el lehet vé­gezni. \ Hallgatóin, s közben azon gondolkodom: talán 42 éve­sen már lehel ilyén letisztult gondolkodása az embernek, de fiatalon?... Egyáltalán, kap-e a fiatalember életta­pasztalatból.- szakmai isme­retből segítséget az idősebb kollégától? Lehel', hogy han­gosan tűnődtem, mert Mazsa­roff László válaszol a ki nem mondott kérdésre is. — Az öregebbektől igye­keztem ellesni mindazt, ami új voll, amit megtanulhat­tam. A mottója persze min­dennek az: hogy kérdezni kell! Altkor is kérdeztem és ma is kérdezek. Nem szégyen megállni adott esetben egy másik szakember, — például — gépész mellett, ésjnegkér- dezni. hogy valamilyen hibá­ról. jelenségről, eltérésről neki mi a véleménye. Lehet, hogy szerencsém is volt — az életem során —, mert itt voltam a régi gyár rekonst­rukciójánál és azi új gyár építésénél is. Szerencse? Másképpen is lehelne fogalmazni az. éjsza­kákba nyúló nappali műsza­kokat. á technológiával való ismerkedési. Szerencse dolga lenne és nem a kitartásé, az akaraté, az esze és a kézé. hogy valaki az új beruházás üzembe helyezésekor átve­hesse a Munka Érdemrend bronz fokozatát? Hogy a fej­lett technikát, a ‘ tirisztoros vezérléseket, kapcsolásokat is továbbfejlesztő újítások gar­madájával a Kiváló Újító cí­met 'is elnyerte?! Nem. ez már nemcsak a szerencse dolga, sokkal inkább a tette­ké! És Mazsaroff László szemmel láthatóan a tettek embere. Mert a gyárban sok­kal jobban érzi rrragát. mint a szűkre szabott irodában. Indigókék, vastag munkás- ruhájában az üzemépületek közölt felszabadultan, fürgén — hiába, ismerősebb terepen — mozog. Áthaladunk a régi klifikerégető kemence és ce- mentcsomagoló összekötő egyenesében kezdődő alag- űlon. És közben Mazsaroff László magyaráz. „Végigfutunk” a salakszá­rítón és a kllnkertárotón. Be­nézünk az egyik karbantar­tásra leállt klinkerégetőbe is. Hosszú, alagútszyrü folyosó, ijesztő zajok, félhomály, és bent a kemencében jó meleg fogad. Ha már' úgyis itt va­gyunk. megnézzük a másik klinkerégelőt is. Itt már félve lépegetek, meri az alagútban egyre erősödő hangWkán tom­bol, és a különböző gáz- és levegóvezetékek közölt, a fo­lyosó végén a klinkerégetó kemencében kísérteties tán­cot rajzol az 15(10 fokon fe­lüli láng. A ciklonels/ivó ventilláto­rok gépházának ajtaján levő táblám olt a felirat: „Kísérő nélkül belépni tilos és élet­veszélyes!” Az üzemi környe­zettől kissé megtépázott ön­bizalommal érek kísérőmmel a villamos műhelybe. Itt mar biztonság fogad, ismerős a. világ. Műszerek, huzalok, biztosítók, relék csendesebb, rendezettebb, szolidabb képe. Megnézem )t műhelyt, ismer­kedem a munkarenddel, meg­tudom a brigádtagokíói. hogv Mazsaroff László körülbelül 5 óra körül ér a gyárba, és fél 6-kor már felöltözve ál­lítja össze az aznapi ’enni­valók programját. Óráról v órára, pontról pontra, percről percre. Dolgozik és követel... Így Mehetne másutt is. így kell lenni másutt is — tűnő­döm, míg ballagok a kapu felé. A gyár felől fehér gőz száll a fejem fölött, s a ka­puhoz érve piros ruhás por­tásnő állít meg cementporos cipőm láttán. — Munkából?... — Ügy is lehel mondani.' Buchert Mikló«

Next

/
Thumbnails
Contents