Észak-Magyarország, 1979. november (35. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-25 / 276. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 10 197?. november 25., vasárnap Egy történelmi levegőjű major Szóntódpuszta amikor még major volt: előtérben a közös kemence, hátul egy régi cselédház Hamarosan nagy híre és közönsége lesz egy patinás emlékű és műemléki értékű majorságnak, amelyet eddig kevesen vettek észre. Pedig nem is esik félre az országos, sőt nemzetközi forgalmú úttól, amelyik a Balatont délről kíséri. Nem messze Za- márditól, Földvár felé, a mű- útnak a tóval ellentétes oldalán rejtőzik a fák mögött Szántódpuszta. Aki erre jár, aligha gondolja, hogy a nyelvújító tudós író, Kazinczy Ferenc (1759—1831) nyomát keresztezi, továbbá, hogy a hely, amelyen jár, a legrégibb, eredetiben fennmaradt nyelvemlékünkben is szerepel — éppen a túlsó parti Tihannyal kapcsolatban. Abban az oklevélben, amellyel I. Endre király 1055-ben megalapította az akkor „ti- chon”-nak írt Tihanyon a benedekrendi apátságot. Koku zarma Az adományozó okirat a latin szövegbe ágyazott magyar szavakkal, ragokkal és helynevekkel írta körül az apátság birtokát, mely egyebek közt a „feheruuaru reá meneh hodu utu reá”, azaz a Fehérvárra menő hadútra és „nogu azah fehe reá”, vagyis Nagy-Aszófőre (Aszófő) terjedt ki, magába foglalva a „bolatin” tótól délre „koku zarma” helységet is. E hely körülírása egyezik azzal, amely a birtokadományt megerősítő, jó másfél évszázaddal későbbi oklevélben található, ahol már a Szántód név ősével jelölik. Az akkor népes falu lakossága azonban a XVI. század második felében elapadt; a törökök a helységet is felégették. Így — érthetően — jelenik meg e korból fennmaradt írásos emlékben a „puszta” jelző. A mai Szántódpuszta a török idők után alakult ki. Amikor Kazinczy ellátogatott ide, éppen II. József uralkodott, aki a felvilágosodás híveként törekedett birodalmát korszerűsíteni, az elavult intézményeket felszámolni és a kormányzást egységes nyelv- használattal — a némettel — hatékonyabbá tenni. Intézkedései során feloszlatta a gyakorlati közhasznú munkát nem végző szerzetesrendeket, így a tihanyi monostor birtokai állami kezelésbe kerültek, és bérbe adták. A szán- tódpusztai majort tíz évre Pálóczi Horváth Ádám (1760 —1820) bérelte ki, miután már a debreceni kollégiumot elvégezve jogászkodott, mérnök is volt, majd felesége birtokain gazdálkodott. Ekkortájt aratta legnagyobb, s hamarosan feledésbe merülő költői sikerét Hunniás (1787) c. eposzával, amely nem maradandó művészi értékével hatott, hanem azzal, hogy őstörténetünk ismeretlen lapjait képzelettel kitöltve, tápot adott a németesítő törekvéssel szemben éledő nemzeti tudatnak. Jövedelmek — két évszázada Az eposz születésének évéből fennmaradt egy jövedelemösszeírása a szántódpusz- tai majornak, amely szélesen terpeszkedő, nádfedeles épületeivel, vaskos magtárával, öreg csárdájával, ólaival, színeivel, hatalmas uradalmi pincéjével és a cselédség kis vermeivel ép emléke a jobbágyfelszabadítás előtti idők mezőgazdasági nagyüzemének. Az összeírás szerint a több mint kétezer akkori forintnyi bevételnek több mint egyharmadát a sertések hozták, egytizedét a ménes. Ugyanennyit jövedelmeztek a kocsmák, nem sokkal kevesebbet a szarvasmarhák, majd a szőlők haszna, a kaszálók hozama, aztán a nádhaszon, a borkilenced és -tized következett nagyságrendben. A bevételi források közt megemlítik a makkoltatásból, a gubacsból, a dióból, a törkölypálinkából és a kukoricásokból (ez egy százaléka sincs a jövedelemnek!) eredő hasznot is. A konda 740 sertésből állt, 175 marhát és 45 kancát 'tartottak. Ilyen volt egy nagy gazdaság! Kazinczy annak az évnek őszén látogatta meg a Hunniás szerzőjét, amely évben kitört a nagy francia forradalom, 1789 októberének utolsó napján, besötétedés után érkezett Balatonfüredről Tihanyba. Már csak nagy nehezen — borral itatva — bírta rá a hajósokat, hogy még az este vigyék át a tavon. „Elütötte vala a tizenegyet, midőn Szántódra beértem — írja útijegyzeteiben —, de Horváth még fenn volt, s dolgozott.” Ez volt az első találkozásuk, de tüstént megbarátkoztak. „összefont karral jártunk fel, s alá szobájában.” Jóval később ugyan „csombókos, bajuszos ma- gyarság”-ként bélyegezte meg a Hunniás szerzőjének emberi, s írói magatartását, szembefordulását minden korabeli idegenből jövő hatással, újítással — így a nyelvújítással is. t Ekkor azonban még Arion- nak nevezi őt, nyilván megbecsülésből ruházva fel az" i. e. VII. századi legendás görög költő és lantos nevével. A látogatás két napig tart, november 2-án indult vissza ugyanazon az úton, amelyen jött, s barátja Füredig kísérte. Életükben még egyszer ugyanott találkoztak, két évvel később, II. József halála után, amikor Horváth már feladta a szántódi bérletet, amelyről — anyagi gondjait humorizálva — azt írta, hogy „az én nyugodalmamnak helye, nekem olyan drága lakás, hogy minden fél esztendőben előre kell fizetnem mind a haszonnak, mind a gyönyörűségnek árát”. Megújul a major A ház, amelyben lakhatott, s ahol Kazinczyt is vendégül láthatta, ma is áll a puszta közepén. Egyszerű, nádfedeles, szélesen terpeszkedő, kései reneszánsz arányokat őrző épület. Ügy, ahogy ez a stílus az itáliai palotáktól eljutott a magyar pusztára. Ennél is régebbi lehet az egykori csárda L-alakú, székes boltíves tornácú háza: *1717-től 1842-ig mérték benne a bort. Ma az egész major műemlék, bár épületeinek jó részét nem Pálóczi' Horváth Ádám korában emelték, hanem a múlt század közepe előtt. Akkor bővítették a tor- nácos udvarházat, kukoricaszínt, istállókat építettek, Régóta érlelődött a terv, hogy ' e műemlékegyüttest rendbe hozzák és úgy őrizzék meg, hogy egyúttal közkinccsé tegyék szépségeit. A terv lassan valósággá válik: számos intézmény és vállalat összefogása nyomán az idei nyáron nyílik meg a helyreállított udvarház és még néhány épület. Ezekben kiállítások, népi iparművészeti tárgyak árusító-, s talán készítőhelye, étterem kapott helyet. így már vendégszerető módon várja látogatóit a régi puszta. De a felújítás folytatódik. Lesznek szállások, lovaglásra a felnőtteknek lovak, a gyerekeknek pónik. Még kutyavásár is szerepel a tervekben. S a teljes helyre- állítás előreláthatóan 1985-re fejeződik be... Az öreg csárdaépüfet o fielyreáliiiás előtt Ozora nevét, azt hi- szem, Illyés Gyula tette országszerte ismertté még az ötvenes években színdarabjával, az Ozorai példával. De ha így van, akkor azt kell mondani: másodszor vált országszerte ismertté! Hiszen először több mint száz évvel korábban maga az az esemény tette, amelyről a dráma szólt. Ez pedig ' a nép, a kaszára-ío- kosra kapott önkéntesek hősi helytállása Ozoránál, akik megfutamították Jellasich csapatait. Magam a nagyanyámtól hallottam először erről: a családi hagyomány szerint az ő nagyapja is ott volt az ozorai dombokon. Talán ezért is vonzott ez a megye — Tolna — másik szögletében fekvő község. Ma is kerülő utakon lehet megközelíteni: a Duna- földvártól Simontornyán át Tamási és Dombóvár felé vezető útról Pincehelyről letérve az ozorai bekötő útra. Vagy pedig a Balaton csücskétől, a lepsényi elágazástól délre. Enying felé Simontor- nyára vezető útról jutunk Ozorára az Igar és Simon- tornya között kiágazó bekötő úton át. Ez utóbbi azért szebb, mert amint a Sió hiújához érkezünk, a túlsó parton mindjárt az ozorai vár tárul elénk, régen raktárrá alakított és tatarozásra — meg mindenekelőtt műemléki feltárásra! — váró külsejében is méltóságosan. S mögötte és körötte a löszhátak sora és a mély bevágódások teszik változatossá, varázslar- tossá ezt a tájat. Egy firenzei Zsigmoud udvarában Ozorá neve először folyónévként tűnik fel több mint kilencszáz éve a pécsi püspökség alapító oklevelében. Ez a folyó a mai Siónak ottani, középső szakasza volt. Ugyanis a múlt századi szabályozások előtt a Balaton és a Kapos között váltakozó jellegű víz — láp, nádas- zsombékos tó, bujkáló patakok — húzódott. ■ Ez a vízivilág egyik oldalról jó védelmet nyújtott az ott kialakuló erősségnek, amit a sza- kadékos löszdombok is védtek. A vidék ura az Anjou királyok idején az Ozoray család volt. Ozoray Endrének fia nem lévén, a család szolgálataiért leánygyermekét, Borbálát, Zsigmond, „a király, a császár” (ahogy Arany János verse nevezi mint sok ország urát, s német-római császárt is) „fiú- sította”: örökölhetett. S Borbála 1399 nyarán feleségül ment egy Filippo Scolari nevű firenzeihez — ahogy itt nevezték aztán: Pipóhoz —, aki Zsigmond király hadvezére, diplomatája lett. A XV. század elején a török elleni védekezésnek, s a déli vidékeknek a főembere — bán és több megye ura. Gazdag 1 nagyúr — a reneszánsz építészet és művészet elterjesztésének kezdeményezője Magyarországon. Ozorán, felesége hozománybirtokainak — s az 6 királyi adományaként kapott nagy javadalmainak — központjában a várkastélyán olaszországi mesterek dolgoztak. Ennek idők során leromlódott, újjá- s átépített maradványa a ma is álló vár, amelyben kis helytörténeti kiállítás látható. A felújításra váró várkastély A vár bejárata Jeles udvar, nagy vitézi és szellemi élet színhelye lehetett 'annak idején a vár és környéke. Maga Zsigmond király többször is megszállt itt bizalmasa udvarában. S talán még Hunyadi János is megfordult Ozorán, hiszen lehetséges, hogy Pipo mellől indult a katonai pályán. Hiszen nemcsak kastély állt Ozorán — egy kolostornak a romjai is megtalálhatók. Ferenceseké volt a kolostor, pontosabban széles környék kolostorainak központja anyaháza, ahol egyebek között Temesvári Pelbárt, a török elleni védelmi harcokban emlékezetessé vált barát is élt. Kódexet másoltak Pannónia bajait panaszoló verseket írtak, falai közöli. Egészen 1543-ig éltek itta barátok, akkor — 17 évvel a mohácsi csatavesztés után — a mind biztonságosabban megülő és szerte járó török elől Török Bálinthoz menekültek Pápára. Petőfi, a vándorszínész A vár alatt, közel alz iskolához, a patak mellett egy öreg ház. Régi kocsmaépület. A hagyomány szerint a diák Petőfi ebben az öreg kocsmában csapott fel színésznek: Pápáról gyalogolt haza, ■Szabadszállásra, erre vezetett az útja. Ha( főből állt a vándor színtársulat, amelyhez csatlakozott. Petőfi nyomát taposva egy .. másik költő növekedett, ébredezett itt.: Illyés Gyula. Aki olyan feledhetetlenül I örökítette meg Petőfi nyomát If e tájon, s magát a vidéket i múltjával, a nép 'örténelmét I — az Ozorai példában. —innín íreiH nr tmv ■ m Miyit .......mm A 101/B-s autóbusz a megszokott tempóban halad Diósgyőr irányába.’ Nincs zsúfoltság, az utazás kényelmes, minden ülőhely foglalt. A csuklós autóbusz közepén egy férfi kapaszkodik görcsösen. Testtartása görnyedt, bizonytalan. Egy-egy fékezésnél igencsak ügyelnie kell, hogy talpon maradjon. Az autóbusz a kiliáni megállóhoz ér. Sokan leszállnak. A középkorú, álltában is imbolygó utas is az ajtó felé megy. Utolsónak lép a járdára, s ekkor történik a baj. Az utas... Az autóbusz vezetője hosz- szú csengetéssel jelzi: záródnak az ajtók, s ö tovább indul. Ebben a pillanatbar egy férfi megnyomja a csen gőt és a járdáról is kiabáló hallatszik. A kocsi vezelőj gondolkodás nélkül leállítj; a motort, a hatalmas testi" autóbusz meg se moccan. Mindenki leszáll. A férfi már a járdán fekszik, halántékából ömlik a vér. A szemtanúk mondták el: alighogy földet ért a lába. megszédült i és közvetlenül az autóbusz kereke mellé zuhant. Méghozzá úgy, hpgy ha netán elindult volna a kocs; halálra gázolja az utast. Mindenesetre erre mondják azt, hogy: szerencse a szeren- ■sétíenségben. Szerencse, logy a gépkocsi vezetője fi- ! ‘„yelmes. körültekintő volt, j szerencsétlen dolog, hogy az j említett utas kerekek mel- r lé zuhant. Hogy mi volt en- j nek az oka? Erre azok tud- t nak választ adni, akik első- i segélyben részesítették.
