Észak-Magyarország, 1979. november (35. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-25 / 276. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1979. november 25., vasárnap Biennále előtt egy héttel „Külső segítséggel" folyik a költözés Takarékoskodni és művelődni Három év és hót hónap titán újra otthonában rendezhet kiállítást a Miskolci Galéria. A minap már az utolsó simításokat végezték a festők a kiszolgálóhelyiségek falain, még csiszoltak a parkettán, máshol lakkozták, de a kiállítótermek készen álltak, várva a X. országos grafikai bi- ennálé anyagát. Ratkai Anna holnap már meg is kezdi ennek a kiállításnak a rendezését, és a Déryné utcai Galéria-épületben hatvannégy művész százötvenhét lapja kerül a paravánokra, valamint Somogyi Győzőnek, az előző biennále nagydíjasának húsz lapja. Az átmeneti otthonból, a Kossuth utca 11. szám alól szerdán megkezdték az átköltözést. A December 4. Drótművek MSZB szocialista brigádja segített a költözésben. A több mint három és fél éven át otthont adó Kossuth utcai helyiségben nemrég zárt be a magyar naiv művészek kiállítása, amely a Galéria — remélhetőleg — utolsó, kényszerből kihelyezett tárlata volt. Érdemes az újjászületett Galériában szétnézni. Jóllehet, a látogatónak úgy tűnik, mintha semmi sem változott volna, hiszen strukturálisan nem módosítottak az épületen, viszont födémjét, tetőzetét átépítették. Ennek nyomai természetszerűen nem láthatók. A Déryné utcai főbejáraton belépve, az előtér változatlan. Jobbra egy kisebb belső előtérbe jutunk, amelyből az utcai fronton levő Művészklub, valamint a grafikai folyosó nyíük. E grafikai folyosó egyben kisebb közönség számára szolgáló előadóterem, sőt vetítőhelyiség is lesz. Ennek végéből nyílik a Galéria adminisztrációs irodája. A kis előtérből balra jutunk be a kiállítótermekbe. A nagyterem változatlan, a régi álmennyezetet >s visszaszerelték. A belső kisebb teremtől részben fal, részben ajtó választja el, s ez a megoldás lehetővé teszi, hogy a nagyobb kiállítások esetén mindkét terem egy tárlatot szolgáljon, más alkalmakkor pedig a belső teremben külön kiállítást, kamarajellegű bemutatót rendezzenek párhuzamosan a nagyteremben látható tárlattal. A belső kisebb termet követően műtárgyraktár, zsüriterem, tárgyalószoba található. A két terem között lesz a Galeri- igazgatói irodáia. valami") • grafikiai dekorációs mű’’'' 1976 májusától igen sok alkalommal foglalkoztunk a Miskolci Galéria átépítésének szükségességével. Vaskos füzetet tenne ki az ezzel kapcsolatban írt cikkek sora, amelyekben az átépítést sürgettük, a Galéria szükség- helyzetéből következő köz- művelődési, sőt művészeti hátrányokról szóltunk. Szeretnénk hinni, hogy ezzel a néhány mondattal ezt a témát örökre lezárhatjuk. A Galéria visszaköltözésével az intézmény életének új szakasza kezdődik, s Dusza Éva igazgató napjait most a költözés mellett az első kiállítás nyitásának előkészítése tölti ki. A Miskolci Galéria kapuinak újranyitása egyben a X. miskolci országos grafikai biennále nyitása is. Mint ismeretes, 1961-ben rendézték először Miskolcon az országos grafikai biennálét, azóta Miskolc és a sokszorosító grafika fogalma szinte társult egymással a művészeti köztudatban. Az eddigi kilenc bien- nálén kilenc kiváló grafikusunk nyerte el a biennálé nagydíját. Hogy ki lesz a tizedik, az a megnyitón dől majd el, mert a díjzsüri — Somogyi Győző elnökletével — november 30-án dönt majd a díjak odaítéléséről. A hagyományoknak megfelelően kiadják a Borsod megyei Tanács nagydíját, amely egyben a biennále nagydíja, Miskolc város két díját, a KISZ Központi Bizottságának, Kazincbarcika város Tanácsának, a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsának és a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának díjait. A X. miskolci országos grafikai biennále megnyitója tulajdonképpen két részben lesz., Mivel a Miskolci Galéria Déryné utcai termeit megtöltik a már említett hatvannégy művész lapjai, a város más pontjain is lesznek a biennáléhoz kapcsolódó kiállítások. A hagyományoknak megfelelően egy-egy baráti szocialista ország művészeinek tárlatát rendezik meg minden alkalommal, s most a Szovjetunióból, Vologda ■ árosból és rr----" "1 hozzák, i l’Tfve kr" - aikat az ott dolgozó grafikusok. Ezeknek a munkáit a Kossuth utca 11. szám alatt, a Művészeti és Propaganda Iroda kiállítótermében — ahol eddig a Galéria vendégeskedett —, állítják ki, s ezt a kiállítást december 2-án délelőtt 11 órakor 1. V. Szali- mon, a Szovjet Baráti Társaságok Szövetségének magyarországi képviselője, a Szovjetunió budapesti nagy- követségének tanácsosa nyitja meg. A szomszéd épületben, a Herman Ottó Múzeum Képtárában, a Kossuth utca 13. alatt a biennálék eddigi kilenc nagydíjasának csoportos kiállítása látható majd, s azon mindegyik művész olyan művekkel szerepel, amelyek a díjnyerés időszakából valók. Ennek nem lesz külön megnyitója. A hivatalos nyitás a Miskolci Galéria újjászületett nagytermében december 2-án, vasárnap 12 órakor lesz: Megnyitót Be- reczky Loránd művészettörténész, az MSZMP Központi Bizottságának munkatársa mond, a díjakat pedig dr. Ladányi József, a megyei tanács elnöke adja át. A biennálé iránt igen nagy q.z érdeklődés mind országosan, mind túl az országhatáron. Budapestről külön autóbusz hozza a nyitóünnepségre az érdeklődőket, és jelen lesz öt szovjet, négy lengyel, négy csehszlovák, egy bolgár, s egy NDK-beli grafikusművész is. A biennále december 30-ig várja a látogatókat. Jubileumhoz érkezett hát a magyar sokszorosító grafika kétévenkénti miskolci önfelmérő bemutatkozása. Felfrissült otthonban nyílik most mód a számvetésre. Érdeklődéssel várjuk. (bencdck) (Fotó: Daczó) R égen dívó szokás, hogy ha felépül egy művelődési ház — például — a megye egyik járási székhelyén, a vele versengő másik nagyközség illetékesei és illetéktelenjei nem nyugosz- nak addig, amíg náluk nem kezdenek még reprezentatívabb kulturális helyi központ építéséhez. Valahogy így volt ez ott is, ahol nemrégiben —, mint a nagy nyilvánosság előtt és számos szőkébb fórumokon sok szó esett róla — valóságos csodapalota készült volna el, ha az építési-szerelési munkák hibái nem késleltették volna az átadást. Most aztán, a gazdasági körülmények kedvezőtlen változásai miatt egyszeriben túltakarékossógi láz tört ki. Többnyire azoknál, akik még néhány év, sőt hónap előtt is úgy vélték: náluk mindent bele kell adni az új létesítménybe, amit csak lehet, félő, hogy nem egyedi eset, ami az egyik nagyközségben történt. Ott aligha lesz ezen a télen kulturális élet, mert a művelődési ház fűtésére és világítására szánt összeget a minimális alá csökkentették. Igaz, hogy így nem fűtik fölöslegesen a többnyire üres nagytermet —, de a klubszobákba aligha fog menni valaki csak azért, hogy löbbed- magával fagyoskodjék. Inkább otthon marad. Vagy a kocsmába megy, ahol — sajnos — mindig van társaság, s természetesen fázni sem kell. Lehet-e egyáltalán a köz- művelődésen, a kultúrán ta- Icarékoskodni ? A közművelődési párthatározat és törvény egyértelműen kimondja, hogy nem. Semmiképpen nem szabad a takarékossági elveket úgy értelmezni és alkalmazni, hogy ellentétbe ke- riiljenék a művelődési célokkal. Ami viszont korántsem jelenti azt, hogy ne kellene a takarékosság jegyé- bán felülvizsgálni a helyi költségvetési tételeket, s csökkenteni vagy akár törölni azt, ami túlzott és fölösleges. Akkor is, ha ezek a tervezett kiadások a művelődésügy számláján, keretén vannak. Mindenekelőtt az új létesítményeknél kínálkozik a takarékosság ésszerű alkalmazása. Sem a község lakosai, sem az odavetődő idegenek neg fognak csalódást érezni, ha a művelődés ügyének csak akkora otthont építenék, amekkorára a helység mai és várható jövendő méreteinek figyelembevételével szükség van. S ha ez csupán egy korszerű építésű új ház lesz, amely nem is emelkedik ki A Kilián Gimnázium igazgatóságának, tantestületének nagy gondot jelentett, hogy a 17 ezer kötetes könyvtári könyvállomány nagy része folyosókon, szekrényekben van elzárva. Két szűkös helyiségben vannak azok a gyakrabban forgatott könyvek, melyeket tanárok, diákok naponta keresnek. Az épület nincs gumiból. Nem tágul a szükséglethez ... De segített a leleményesség, az őszinte akarás. Kell a tágas könyvtár, kell az olvasóterem, ahová kényelmesen beülhetnek az írott betű tisztelői, a könyv szerelmesei. A társadalmi összefogás szép példáját látjuk a Kilián Gimnáziumban. Bartha István, a gimnázium igazgatója nem győzi sorolni, hogy „varázsolták” szerves részévé az épületnek azt a kiugrót, ami ugyan benne volt az épület vonalában, de különösebb célt nem szolgált. a lakóházak sorából — még jól betöltheti hivatását. A lényeg mindenképpen az, hogy mit takar a mégoly szerény külső. S ha ott így is meg lehet —, mint ahogyan általában meg lehet — teremteni a művelődésnek megannyi lehetőségét, akkor sikerült eleget tenni mind a művelődés, mind a takarékosság követelményeinek. Lehet például színházi előadáshoz alkalmas nagyterem, ahol fogadhatják akár a fővárosi társulatokat is —, de nem feltétlenül szükséges, hogy olyan világítási, színfalmozgatási és egyéb berendezések legyenek, mint a világvárosi színházakban. S a klubtermek lényege sem az, hogy süppedő szőnyegek, drága fotelek, legyenek benne. Megteszi ugyanazt a szolgálatot az olcsóbb berendezés is. Senki sem vonja kétségbe, hogy könyvtárakra és az újonnan megjelenő könyvek beszerzésére szükség van. Pénzt kapnak erre a művelődési intézmények —, de egyáltalán nem mindegy, hogyan, mire költik el. Szakítani kell azzal a szemlélettel, hogy „közeledik az év vége, vegyünk, amit kapni lehet, csak a keret meg ne maradjon”. Ha a pillanatnyi könyv- kínálatban nem talál a hozzáértő könyvtáros olyan műveket, amelyekkel nemcsak szaporíthatja, hanem gazdagíthatja is a könyvállományt — inkább csak maradjon meg a pénz. De ide tartozik az is, hogy. a művelődési intézmények, könyvtárak gazdái se csökkentsék szinte automatikusan a jövő évi kereteket csupán azért, mert az ideiből megtakarítást értek el. Ésszerűen, meggondoltan lehet és kell is takarékoskodni a most leginkább „hiánycikknek” számító energiával. Semmiesetre se úgy, mint az egyik nagyváros európai hírű oktatási intézményénél, ahol hét végére leállítják a i fűtést, noha jól tudják, hogy a diákok oda járnak tanulni, s hogy többször annyi fűtőanyag kell, amíg a szombat— vasárnap kihűlt, „békebeli” vastagságú falak legalább szerdára ismét felmelegszenek. Az energiatakarékosság manapság valóban elsőrendűen fontos. Ám éppen ezért megéri, hogy az illetékesek gondolkozzanak, tanácskozzanak és olyan intézkedéseket hozzanak, amelyek nem a látszatot, hanem a valódi, kilowattórákban és gázköbméterekben mérhető takarékosságot szolgálják. De nem minden mérhető így. Éppen a kultúra, a mű— A Lenin Kohászati Művek tervezői társadalmi munkában elkészítették az átalakításhoz szükséges tervet. A betonelemeket az alsózsolcai betonelemgyár kedvezményes áron biztosította részünkre. Az alapozást az ÉÁÉV szakemberei végezték. Kevert, betont a közúti építőktől kaptunk. Anyagszállításban gépkocsival, és a betonelemek beemeléséhez daruval az ÉMÁSZ volt segítségünkre. A falazási munkát egy kisiparos végezte el társadalmi munkában. — A Gyárépítő- és Szerelő Vállalat a vasvázú ablakkereteket készítette el. A 114. sz. Szakmunkásképző Intézet tanulói végezték a vakolási munkát és ők ragasztották le a parkettát. A Diósgyőri Gépgyár szakemberei készítették az esőcsatornát. — Parkettázáshoz felszedett anyagot használtunk és mielőtt ragasztásra került velődés egyike azoknak a te rüleleknek — ilyen az oktatás, az í egészségügy is — amelyeken a számokban ki fejezhető és csak erednie nyeikben megtérülő kiadásoi egyaránt előfordulnak. K tudná kiszámítani, hogy egl sok embert érdeklő ismeret terjesztő előadás hatásába) mennyit eredményez? Ho gyan lehetne pénzre vág! bármire átszámítani, hog) egy zenei élmény vagy eg! magas színvonalú színház előadás hány embert gazdagított szellemiekben? Ilye nekkel takarékoskodni — valójában pazarlás. Mint ahogyan a fölöslegesen, csupa) a tervek „kipipálása” kedvéért megtartott rendezvényei is a pazarlás oldalára írhatók, bármennyi a „megtakarítás” például azért, mert érdeklődés hiányában a kevesebb fűtőanyagot, világítási igénylő kisteremben kap helyet. Takarékoskodni kell pék dául a papírral. De, ha emiatt nem jelenik meg egy értékes könyv, az semmiesch'í sem nyereség — viszont kérdéses, hogy — ugyancsak sj példa kedvéért —c", miért neD1! kell takarékoskodni a köny-j vesboltokban a csomagoló'] papírral, amikor a legtöbl'j vásárló külön kéri, hogy n« csomagolják be a könyvet mert a papír otthon csak fölösleges teher, különösen s korszerű fűtésű lakásokban. Hosszan lehetne még sorolni a példákat a kulturális életnek szinte minden területéről. Sémákat szabni, szabályokat felállítani aligha lehet, hiszen mindenütt mások a körülmények, a tennivalók. Ezért sem szabad mechanikusan értelmezni a takarékosságot! Tudomáusl kell vennünk, hogy ez meghatározza a következő évek —- sőt lehet, hogy évtizedek —• gazdálkodását. Be kell tehát rendezkedni rá, s éppen el követeli meg a jó előre gondolkodást, az ésszerűséget „Kultúrpaloták” helyett s célnak megfelelő művelődési házakra, luxus helyett kellemes környezetre, hetedhét- országra szóló hakniműsorok helyett a művelődést, és a szórakozást valóban szolgáló rendezvényekre van szükség. R égi népi igazság az, hogy „nem vagyunk olyan gazdagok, hogy olcsót vehessünk”. Valahogyan így kel! a helyi művelődési le-j hetőségekkel bánni: az olcsó, pillanatnyi látványosságok helyett a maradandóra törekedni. Takarékoskodni és művelődni egyszerre —csakvolna a sor, meg kellett J tisztítani. A gimnázium i minden diákja kapott egy tábla mozaik parkettát és i másnapra gyönyörűen meg- < tisztítva, ragasztásra kész állapotban volt a 65 négy- i zetméternyi anyag. Még sokáig lehetne sorol- i ni, ki miben segített az ol- < vasóterem és a könyvtár épí- | tésénél. De talán nem is ez í a fontos. A Kilián Gimnázi- J um tantestülete, az iskola ■ diákjai gazdagabbak lettek ' egy könyvtárral és példáját J láthatták annak, hogy a jó i ügyet szolgálva számítani J lehet az egyes emberek, ( az intézmények, vállalatok • önzetlen segítségére. A könyvtár . ünnepélyes ! avatását az ifjúsági napok \ keretén belül, 1979. decern- J bér 3-án tartják. (takács) 9 is így lehet. Várkonyi Endre Segített a leleményesség Vafóban utolsó simítások az előtér mennyezetén
