Észak-Magyarország, 1979. november (35. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-25 / 276. szám
I 1979. november 25., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 íme, ahol az utak véget érnek ... Komlóska közúton, autóbuszokkal kapcsolódik be közlekedési vérkeringésünkbe. Várakozás és megtérés: ezt jelenti az autóbusz. Mondják, az utak is lehetnének errefelé „sűrűbbek"... meg a járatok is... És e képet nézve-nézegetve megakad úira és újra az újságíró tolla. Elmondani egy településről, egv csaknem 800 lakosú faluról mindent? Lehetetlen. Nem találván jobbat ki, közhelynek mondhatjuk: olvassuk a jelent és a jövőt e szemekből. De — ne feledjük a múltat se... Gazda és jószága . . . Bármelyik ház portáján lay találkozhattunk volna. A háztáii gazdaság r.'siga a volt és a van. S remélhetőleg nem múlik el, a gazda öregségével, itt sem. Múlt és ielen Mond'-atunk-e többe* róla mint amennyit a kép elárul? Aligha. Kerekes kút és na' ............süniedé' é s cseréptető . .. Mindez együtt Komlóska. A télbe hajló időjárás a lakóházakba szorítja mindinkább a település lakóit. Ilyenkor több idő jut napközben is az újságok böngészésére, olvasására. Erdők, mezők munkásainak mindig is munkatársa-eszköze volt a kapa, kasza, balta, ásó ... A szerszámnyeleket a maguk tenyeréhez igazítani ültek itt mindig a vonószékhez az emberek. Köziben gazdagodunk egy szlovák szólásmondással is: „Za/c ja zsijem táj pijem / .4 ked zovrein bugyem Ic- zsec / Mozse prern nye jár- k um bezsec”. Ami éppen annyit tesz, hogy amíg él az ember, addig iszik, utána már az árokban is folyhat az ital... Komlóska nemzetiségi község, mindenki tud szlovákul. Az idősebbek per. sze jobban, mint a fiatalabbak. Az irodalmi nyelvvel- azonban vannak nehézségeik, igy nem mondhatni, hogy az 500 kötetnyi szlovák nyelvű könyvállományt sokan forgatják. A Ludové Novinynak azonban vannak szorgalmas olvasói. A Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének lapjával több házban találkoztunk. A mostani gyerekek majd jobb olvasók lesznek, hiszen már az óvodában anyanyelvűnkön szólnak hozzájuk. Az. óvodát azonban először kívülről kell megszemlélni. Mint 'egy félszigetre telepített erődítmény: két kis patak — a Gyurika és a Tocsánka — egymásra találása ölelt ösz- sze itt a falu kis lakóinak egy nagy portányi területet: itt épült fel az óvoda. Van ebben az egészben valami játékosság, mese- szerűség. Benn, az óvónő azonban nagyon is reális dolgokról beszél. Arról, milyen nagy szükség hozta létre ezt az óvodát. Arról, hogy a falu lakói milyen felbecsülhetetlen tettre- készségröl és buzgalomról tettek tanúbizonyságot —. amikor építeni kellett. így hát a „bekerülési költség” számai nem is nagyon érdekesek ... Huszonhat óvodáskorú gyermek' tölti most itt boldog napjáit a közös otthonban, mely sok kis helyiséggel — éppen az otthon funkcióinak megfelelő terekkel — rendelkezik. A játék és az együttlét kötelező normáival nylfogátja az óvodai nevelés a máso- . dik, komolyabb otthon, az iskola kapuját. Jövőre tizen kelten — jelenlegi óvodások — lesznek elsősök. Ez a gyermekintézmény természetesen nemcsak a három-hatévesek érdekeit szolgálja jól. A szülőkét is — hiszen így megnő a munkát vállalni tudók száma. Igaz. eléggé behatároltak a munkalehetőségek: szakszövetkezet, borkombinát, erdőgazdaság vár innen munkáskezeket elsősorban. Éppen ez az egyik ok, hogy a fiatalok messzebbre, iparosodott te- i-ületekre igyekeznek. (Az -általános iskolások 80—!)0 százaléka tanul tovább.) Belenyugvásról persze szó- sincs, példázza ezt egy budapesti szolgáltaié ktsz jelenléte is: tizennégy kom- lóskai asszonynak- biztosítva munkaalkalmat, Komlóskát mindenképpen gazdagodó községnek lehet nevezni. Az egyéni gyarapodás külső és belső értékein túl látható-érezhető a közösségi gazdagodás, a településfejlesztés megannyi jele is. Az elmúlt — pontosabban a még tartó — ötéves terv során nem keveset kaptak az itt élők. Mindez azt bizonyítja, hogy bár a kövekkel — aszfalttal kiépített utak véget érnék Komlöskán, ez a település is egyre több kapcsolatot képes teremteni a külvilággal... Egyre több üzenetet küld és fogad. Munkatársak: Gyarmati Béla l,aczó József Ténagy József A komlóska! tanácsi kirendeltség épületében alakították ki, az utóbbi években, a közművelődés falakkal Icöríiíhatárolt intézményeit. Itt kapott helyet a könyvtár is, ahol Ruttkai Mária könyvtáros - egyébként az óvoda vezetője - éppen iskolásoknak ajánl könyveket. Lépten-nyomon meg- ® állítanak bennünket a század elején épüli zsúpfedeles házak, a népi építészet szép remekei (legfeljebb még néhány évig látható egyik-másik, mert' ez a falu is újjáépül, csak az avatásra váró táj- ház tanúskodik majd itt a múltról), s persze az emberek is. A jól felszerelt iskolában (kár, hogy most éppen nincs itt Bödi Cyu~ la, iskolavezető, aki talán a legtöbbet tud erről a településről) összebarátkozunk a tizennyolc gyerekkel. később pedig megismerkedünk Perhács Péter bácsival, aki a négy közül egyik tehenét el akarja nekünk adni, s ezért ki is vezeti az udvarra. Megígérjük. hogy alkalomadtán segítünk a kommendálás- ban, s ez eleg Péter bácsinak. hogy megkínáljon bennünket az új borból. Majd le Itell már cserélni a falalion kívüli cégtáblát, mely szerint: „Pusztavár Szakszövetkezet Komlóska”. Hiszen egyesítették erejüket az erdőhorvátiakkal és a háromhutaiakkal. A komlóskai telepen most hordódongákat készítenek. A három kádár egyike, a legfiatalabb: Szabó Ernő éppen 65 centiméter hosszúságúra darabolja a rönköt. Dobry den — Komlőska
