Észak-Magyarország, 1979. november (35. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-25 / 276. szám

I 1979. november 25., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 íme, ahol az utak véget érnek ... Komlóska közúton, autóbuszokkal kapcsolódik be közle­kedési vérkeringésünkbe. Várakozás és megtérés: ezt jelenti az autóbusz. Mondják, az utak is lehetnének errefelé „sűrűbbek"... meg a járatok is... És e képet nézve-nézegetve megakad úira és újra az újságíró tolla. Elmondani egy településről, egv csaknem 800 lakosú faluról mindent? Lehetetlen. Nem találván job­bat ki, közhelynek mondhatjuk: olvassuk a jelent és a jövőt e szemekből. De — ne feledjük a múltat se... Gazda és jószága . . . Bármelyik ház portáján lay találkoz­hattunk volna. A háztáii gazdaság r.'siga a volt és a van. S remélhetőleg nem múlik el, a gazda öregségével, itt sem. Múlt és ielen Mond'-atunk-e többe* róla mint amennyit a kép elárul? Aligha. Kerekes kút és na' ............süniedé' é s cseréptető . .. Mindez együtt Komlóska. A télbe hajló időjárás a lakóházakba szorítja mindinkább a település lakóit. Ilyenkor több idő jut napközben is az újságok böngészésére, olvasására. Erdők, mezők munkásainak mindig is munkatársa-eszköze volt a kapa, kasza, balta, ásó ... A szerszámnyeleket a maguk tenyeréhez igazítani ültek itt mindig a vonószékhez az emberek. Köziben gazdagodunk egy szlovák szólásmondással is: „Za/c ja zsijem táj pijem / .4 ked zovrein bugyem Ic- zsec / Mozse prern nye jár- k um bezsec”. Ami éppen annyit tesz, hogy amíg él az ember, addig iszik, utá­na már az árokban is folyhat az ital... Komlóska nemzetiségi község, mindenki tud szlo­vákul. Az idősebbek per. sze jobban, mint a fiata­labbak. Az irodalmi nyelv­vel- azonban vannak ne­hézségeik, igy nem mond­hatni, hogy az 500 kötet­nyi szlovák nyelvű könyv­állományt sokan forgatják. A Ludové Novinynak azonban vannak szorgalmas olvasói. A Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének lapjával több házban találkoztunk. A mostani gyerekek majd jobb olvasók lesznek, hi­szen már az óvodában anyanyelvűnkön szólnak hozzájuk. Az. óvodát azonban elő­ször kívülről kell meg­szemlélni. Mint 'egy félszi­getre telepített erődít­mény: két kis patak — a Gyurika és a Tocsánka — egymásra találása ölelt ösz- sze itt a falu kis lakóinak egy nagy portányi terüle­tet: itt épült fel az óvoda. Van ebben az egészben valami játékosság, mese- szerűség. Benn, az óvónő azonban nagyon is reális dolgokról beszél. Arról, milyen nagy szükség hozta létre ezt az óvodát. Arról, hogy a falu lakói milyen felbecsülhetetlen tettre- készségröl és buzgalomról tettek tanúbizonyságot —. amikor építeni kellett. így hát a „bekerülési költ­ség” számai nem is na­gyon érdekesek ... Huszonhat óvodáskorú gyermek' tölti most itt bol­dog napjáit a közös ott­honban, mely sok kis he­lyiséggel — éppen az ott­hon funkcióinak megfelelő terekkel — rendelkezik. A játék és az együttlét köte­lező normáival nylfogátja az óvodai nevelés a máso- . dik, komolyabb otthon, az iskola kapuját. Jövőre ti­zen kelten — jelenlegi óvo­dások — lesznek elsősök. Ez a gyermekintézmény természetesen nemcsak a három-hatévesek érdekeit szolgálja jól. A szülőkét is — hiszen így megnő a munkát vállalni tudók száma. Igaz. eléggé beha­tároltak a munkalehetősé­gek: szakszövetkezet, bor­kombinát, erdőgazdaság vár innen munkáskezeket elsősorban. Éppen ez az egyik ok, hogy a fiatalok messzebbre, iparosodott te- i-ületekre igyekeznek. (Az -általános iskolások 80—!)0 százaléka tanul tovább.) Belenyugvásról persze szó- sincs, példázza ezt egy bu­dapesti szolgáltaié ktsz je­lenléte is: tizennégy kom- lóskai asszonynak- biztosít­va munkaalkalmat, Komlóskát mindenképpen gazdagodó községnek lehet nevezni. Az egyéni gyara­podás külső és belső érté­kein túl látható-érezhető a közösségi gazdagodás, a településfejlesztés meg­annyi jele is. Az elmúlt — pontosabban a még tartó — ötéves terv során nem keveset kaptak az itt élők. Mindez azt bizonyítja, hogy bár a kövekkel — aszfalttal kiépített utak véget érnék Komlöskán, ez a település is egyre több kapcsolatot képes teremte­ni a külvilággal... Egyre több üzenetet küld és fo­gad. Munkatársak: Gyarmati Béla l,aczó József Ténagy József A komlóska! tanácsi kirendeltség épületében alakították ki, az utóbbi években, a közmű­velődés falakkal Icöríiíhatárolt intézményeit. Itt kapott helyet a könyvtár is, ahol Ruttkai Mária könyvtáros - egyébként az óvoda vezetője - éppen iskolásoknak ajánl könyveket. Lépten-nyomon meg- ® állítanak bennünket a század elején épüli zsúpfedeles házak, a népi építészet szép remekei (legfeljebb még néhány évig látható egyik-másik, mert' ez a falu is újjáépül, csak az avatásra váró táj- ház tanúskodik majd itt a múltról), s persze az em­berek is. A jól felszerelt iskolában (kár, hogy most éppen nincs itt Bödi Cyu~ la, iskolavezető, aki talán a legtöbbet tud erről a te­lepülésről) összebarátko­zunk a tizennyolc gyerek­kel. később pedig megis­merkedünk Perhács Péter bácsival, aki a négy közül egyik tehenét el akarja ne­künk adni, s ezért ki is vezeti az udvarra. Meg­ígérjük. hogy alkalomadtán segítünk a kommendálás- ban, s ez eleg Péter bá­csinak. hogy megkínáljon bennünket az új borból. Majd le Itell már cserélni a falalion kívüli cégtáblát, mely szerint: „Pusztavár Szakszövetkezet Komlóska”. Hiszen egyesítették erejüket az erdőhorvátiakkal és a három­hutaiakkal. A komlóskai telepen most hordódongákat ké­szítenek. A három kádár egyike, a legfiatalabb: Szabó Ernő éppen 65 centiméter hosszúságúra darabolja a rönköt. Dobry den — Komlőska

Next

/
Thumbnails
Contents