Észak-Magyarország, 1979. november (35. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-15 / 267. szám
É5ZAK-MAGYARQRSZAG 4 1979, november 15., csütörtök FHmlevé! A márványéin bér ANDRZEJ WAJDA, a világhírű lengyel filmrendező hatalmas történelmi freskója mái ól pereg a magj ai' pre- ■ miermuzik vásznán. (Igaz, Miskolcon a széles mozíháló- zat a stuclioinoziban. aminek indokát nem ismerjük.) Wajda filmje roppant erejű un vallomás. Negyedszázadot átívelő történelem vizsgálat eg>’ korról, amely Lengyel- országban sok tekintetben hasonlított a miénkhez, és amelynek a mai felnőtt generáció részese volt. Többségben cselekvő részese és forradalmi hittel, lelkesedéssel végezte munkáját, azt amit rábíztak. Kevesen ismerték fel akkor az ellentmondásokat, a nagy’ reklámmal népszerűsített cselekvések fonákságait és a mindinkább adódó törvénytelenségeket. Mindebből már talán kitűnik, mely időszakban is játszódik Wajda filmje. Az ötvenes coek elejétől kísérjük nyomon a lengyel történelem változásait, igen sajátos megközelítésben, kitűnő szerkesztéssel. Egy fiatal íilmrendezőnő diplomamunkaként az ötvenes évekről akar filmet készíteni, 'mégpedig úgy, hogy egy múzeumi raktárban az ötvenes évek tömegével gyártott és ma már süllyesztőbe rakott szobrok között megtalálja Birkutnuk, az ötvenes évek eleje nagy hírű sztahanovista építőmunkásának márványszobrát. Soha be nem mutatott íilmriportokat, íiimdokumentumokat, játékfilmek kivágott részleteit nézi át, hogy megismerje, ki is volt ez a Birkut, hogyan lett belőle hirtelen ünnepelt hős, aztán miként került le -neve meg fényképe a dicsőségtábláról, s lett belőle a „nép ellensége”, árulója, majd szabadulása után teljesen ismeretlen valaki^ Nem ez — a film készítése idején mindössze 24 éves — rendezőnő az egyetlen Közép-Európában, akit igenis érdekel és izgat az ötvenes évek történelme, az akkori nagy csúcsteljesítmények, a hirtelen kifutó népszerűségek és börtönbe jutások mögötti élet. Nem a múlt szennyesében való váj- kálás, hanem az őszinte megismerés vágya hajtja ezeket a fiatal művészeket, akiknek társait itthon is megtaláljuk, s amikor Wajda egy ilyen fiatal filmművészt állított új filmje középpontjába. semmiképpen sem egy később született és az ötvenes évektől intact nemzedékkel elítéltetni kívánja az ábrázolt korszakot, hanem vissza akar rá tekinteni, vissza akar rá tekintetni és nem utolsósorban vállalni is ezt az időszakot, hiszen akkor is, a nagy csinnadratta és törvénj'telenségek sora közepette is a szocializmus épült, napjaink előzménye született és fejlődött. Hegy Wajda mennyire vállalja ezt az időszakot, arra jellemző, hogj’ egy 1952-es dokumentum film-bejátszáso'n. minl- rendezőasszisztens, az ö neve olvasható. Hősével pedig ki is mondatja, hogy a történelemből nem lehet kire- keszleni ezeket az éveket. Birkut történetét itt, e filmlevéiben szükségtelen részletezni. A film végére nem is tudjuk meg, hogyan hunyt el, milyen körülmények között. Egy bizonyos, hogy az igazságtalan fogságból szabadulása után tüskés életű ember lett belőle. Azzá tették a körülmények. És azzá tehetik Birku- tot és társait még olyan körülmények is, amelyek a filmben nagyon élesen megmutatják egyes rétegek gondolkodását: nem kell emlékezni ezekre az eseményekre, nem kell bolygatni azokat. Ezzel próbálják a film főhősnőjét is eltéríteni szándékától, a film elkészítésétől. Wajda a visszajátszás módszerével szerkesztette filmjét, a ma filmet készítő fiatal rendezőnő munkája kot- • ben elevenedik meg részben filmszalagokról, részben a kortárs tanúk emlékezésének eljátszásával Birkut történé- le, mondhatni egy generáció tragédiája. A mai ötveneseknek ismerős személyek bukkannak eiö, például a Birkutot kitaláló filmrendező, aki naggyá tette a sztahanovistát és aki által ö is naggj'á lett: a ma lokáligazgat ó- egykori biztonsági tiszt és egyebek. S nem utolsósorban a roppant nagy zenebonával propagált irracionális munkaverseny, amikor Birkut és brigádja több. mint harmincezer téglát helyezett el Nowa-Huta építésénél egy műszak alatt. Roppant kemény film. Igazságot kereső, megdöbbentő. Amikor az első archív képsorokat látjuk a hajdani 51-es, 52-es eseményekről, mosolygunk, olykor még kuncogunk is a nézőtéren. Aztán arcunkra fagy a mosoly, mert a ma már mulatságosnak tűnő jelenetek mögött igaz dráma feszül, a mi generációnk drámája, amelyből a különböző közép-európai országok különböző módon, de nem minden áldozat nélkül lábaltak ki. Kétrészes a film, hosszú, de nincs benne üresjárat. mindvégig nagy sod- rú, feszült. Az igaz művészet kedvelőinek ajánlhatjuk. PRÓBAFELVÉTEL SAJÁTOS MÓDON még égy olyan lengyel film szerepel a heti programban, amelyhez Wajdának köze van. Ezt három fiatal rendező készítette, és filmgyári próbafelvételen részt vevő fiatalok életének felvillantásával három kis egymásba fonódó történetben kapunk érdekes képet a mai lengyel fiatalok egy rétegéről. A filmben szerepel Wajda egy rövid jelenetben és a főszereplő fiú pedig mintha Wajda állandó hősének, Dániel Olbrychskinak ifjúkori mása lenne. Nem különösebben értékes, de érdekes film. Benedek Miklós Ha gyermek lennék, s tudnék rajzolni, most könnyű dolgom lenne. Kivágom a színházi műsorfüzetből azt a bizonyos lapot, s a hátoldalára lerajzolnám — a kérésnek megfelelően — ami a Lúdas Matyi című előadásról eszembe jut... De hát éveim búcsút intettek már ’a gyerekkornak, és rajzolni sem tudok ... így hát — a megbízásnak megfelelően — szavakkal keli vallomásra bírnom az emlékezetet. Mire emlékszem? Először is az jut eszembe, hogy lám: a libák sem egyformák. Köztük is vannak mindig-félszek, szol- galelkűek. Kitetszett ez az előadás legelején, amikor a gazda a vásárba hajtotta lúdjait, hogy jó pénzért túladjon rajtuk. Ekkor tört ki a „libalázadás”. Mert micsoda igazságtalanság, hogy csak úgy adják-veszik őket, libamájukat még exportálják is... és egyáltalán, nem járja, hogy az ember, ha pénze van, kiválasztja őket saját birtokának. Mi lenne, ha egyszer a libák maguk választhatnának (vehetnének) gazdát maguknak?! Csakhogy itt van az első gond máris: nincs pénzük a ludaknak. Nosza, akkor szerezni kell! De hogyan? Hát itt a vásár éppen, itt fognak előadást rendezni, eljátsszák itt és azonnal azt a játékot arról a legényről (akit Ma- tyinak hívnak), és arról a gazdag-lelketlen úrról (akit pedig Döbröginek neveznek) ... Igen, így tudnának pénzhez jutni... mert elegük van már örökös libasorsukból. Nem, nem mennek többé a „vágóhídra”, nem viszik külhonba dollárért az ő libamájukat... így lázadoznak a libák Életképek, 1847 Petőfi Sándor úlilevelei alapján a közeli napokban kezdik meg az Életképek, 1847. című tévémű forgatását. A forgatókönyv gerincét az 1847-ben Kerényi Frigyesnek írott, de -> nyilvánosságnak szánt útilevelek képezik. A Pilvaxban összegyűlt fiatalokat ■— Jókait, Vasvárit, Vajdát, másokat — főleg, a politika izgatja, de meg-megújuió .tdeklő léssel hallgatják ország iáró és Házasodó barátjuk, Petőfi Sándor beszámolóit is. amelyeket Kerénj’i hozott magúval. A levélrészlete Mellett az élénk társaságban elhangoznak versek, korabeli történetek. pletykák, egyebek. A felvételeket Illés István rendező irányítja. Debreceni Aida Miskolcon A debreceni Csokonai Színház operatársulata ebben az évadban is folytatja vendégelőadásait Miskolcon, s ennek keretében november 19-én hétfőn este 7 órai kezdettel Verdi Aida című operáját mutatja be a Miskolci Nemzeti Színházban.- muzeumvaros Hivő egyik építészeti remekműve a Muhamed-Aminhana medresze. Helyreállítása után itt nyílik meg a Hiva-szálló. szerű tudását dicséri. BüszHíva Hiva Közép-Ázsia egyik legősibb városa. Az északról délre és keletről nyugatra vezető kereskedelmi utak központjában keletkezett. Itt találkoztak az Indiából. Arábiából. Perzsi- iból. Kínából. Bizáncból. Droszországból, Mongóliából érkező karavánok. Hivat a X. századi arab források említik először városként bizonyos régészeti leletek azonban arra engednek következtetni. hogv ezen a helyen már az idős? Ámításunk elő' ti évezredben is emberi település volt. A város a XVI. század második felétől játszott jelentős szerepet Közép-Ázsia életében. Teltek az.évek. az évszázadok, egymást váltották az uralkodók. A város soka szenvedett a különböző te udó 1 is háborúktól, elpusz tűit. majd ismét helyreállt' tolták. Mindez tükröződik építészeti megformálásában is. Az elmúlt századok neves mesterei alakították ki i város építészetére ma is ellemző stílust melynek gj’ik saiát.ja. hogj- az épü lelek díszítésére szívesen alkalmaznak fát. és majo Ilkát. Ma Hiva múzeumváros. Minden utcája, minden háza a régi mesterek nagykén törnek az ég felé a karcsú minaretek, szikrázik a nap a kerek formájú lazur- kupolákon. bástyákon. Áz üzbég népnek ezt a nagyszerű építőművészen emlékét gondosan ápolja a műemlékvédelem. Sokan ismerik a Miskolci Üj Zenei Műhely munkáját, melyet a kortárs magyar zene propagálásában, bemutatásában fejtenek ki már évek óta. A ma emberének legfontosabb, leglényegesebb indulatait, érzelmeit fejezik ki azok a művek, amelyek időről időre megszólalnak a megyei könyvtár termében rendezett találkozókon. Nem kis feladat ez, hiszen a modernség, az újdonság befogadása nem kis erőfeszítést igényel a hallgatóságtól. És mégis elmondható, hogy ennek a zenének, ezeknek a műveknek értő közege nevelődött ki a miskolciak körében. A műhely sikerére felfigyeltek külföldön is, ennek következménye, hogy a közösséget meghívták Európa egyik legrangosabb zenei ünnepére: a ezestochowai fesztiválra. Ezt a fesztivált évenként rendezik meg, felváltva: hol a középkori zenének, hol a mai, modern zenének adva bemutatkozási lehetőséget. Az idei rendezvény a modern zene ünnepe lesz és ezen vesznek részt november 21. és 24. között a miskolciak, Selmeczi György zeneszerző vezetésével. A meghívót a Lengyel Zeneművészek Szövetségének vezetője irta alá és nagy szeretettel várják a lengyelországi városba Bereczki Erika harsonást, Bruckner Adrienn énekest, Biró Rudolf ütőhangszerest, Nagy Ferenc hegedűst, Filetóth Mária hegedűst, Szabó József brácsást, Weither Ilona csellóst. Apró László fuvolást, Bakonyi Tamás uboást, Nórák József klarinétost, Mészáros Imre kürtöst, Halász István fagottost és természetesen a műhely vezetőjét, Selmeczi György zeneszerzőt és zongoristát. A műhellyel utazik még dr. B'enkő Csabáné ügyvezető, aki már eddig is rendkívül sokat tett az új zenei műhely programjainak propagálása, a műhely munkájának segítése érdekében. Ha végignézzük a bemutatásra kerülő szerzők és darabok listáját, tapasztalhatjuk, hogy a lengyelországi fesztiválon való bemutatkozás, melyei további három koncert követ még Rád ómban, Bydgaszczban és Varsóban, felöleli azt a kísérletező, teremtő programot, munkát, melyet a műhely már eddig megvalósított. Bemutatásra kerül: Orbán Gj'örgy: Kettős és Himnusz, Sáry László: ötfokú gyakorlat, Fehér György: Via vitae, Kurtág György: Eszka emlékzaj, ifj. Kurtág György: Dohány utca 20. és Ne haragudj rám, Selmeczi György: Les adieux és Vonósnégyes, Soproni György: Hét zongoradarab, Ligeti György: Tíz darab fúvósötösre című müve a magj'ar szerzőktől, valamint két lengyel és egy olasz származású francia zeneszerző darabja: Wlodzi- miercz Koloriski Fúvósötöse, Krzysztof Penderczki Vonósnégyese és Lucano Berio Seauenza Rounds című műve! A Miskolci Üj Zenei Műhely hazatérése után december 5-én jelentkezik új programmal a megyei könyvtárban és december 8-án vendégül látja a Szovjet Ze- nemüvész*ek Szövetségének küldöttségét. — Szcndrci — zenéjét — magyar népdalokból — Nádor László állította össze. A színészi játékról ez esetben együttesen az írható: jó alakításokat láthattunk. Külön is meg kell emlékeznünk Somló István Galibájáról — telitalálat. Mint ahogyan Somló Ferenc is ízig-vérig Döbrögi volt. (A Döbrögi-törvény könyv felolvasásának jelenetében emlékezetesen félelmetes.) Teljesen együttéreztünk Máhr Ágival — Díszletliba —, libaként, s majd Ispánként is hű „szolga” volt Daríday Róbert, s jó visszhangja az ÖJf szerepében Györvari János. Amikor szerepe engedte: M. Szilágyi Lajos bizonyította tehetségét (Cézár, a süket eb), úgy tűni azonban, hogy többnyire a levegőben lóg a/' ő megírt alakja. Málhé Eta és Mátyás Jenő jól sáfárkodott a rábízott szereppel. Es Matyink? Galkó Balázs igazi Ludas Matyi lehetett volna, a liidak Matyija- ként azonban jószerével csak az jutott neki. amit híven teljesíteti is: amúgy becsületesen elverte mindhárom- szor Döbrögit, a ludak gazdáját Mindezt összevéve sem mondhatjuk, hogy kirobbanó sikerű ez. a Lúdas Malyi- elöadás. A ..libák szemszögéből” jól indul pedig. A továbbiakban azonban egyre elhalványul ez a gondolati öl let. a libák igazsága (igazságkeresése) (inkább játékkeretté. a megjelenítés formájává lesz. Ezért sem értjük igazából, hogy a libák igazságtételének milyen tanulságlevonásával enged bennünket útunkra Döbrögi, pontosabban a ludak gazdája... (lenagy) Ludak Matyi ja gazdájuk ellen, de kiderül: ők sem egyformák, van közöttük olyan lúd is, amelyik megszokta már, hogy így kell ennek lenni; beletörődött már, hogy gazdája legyen (akármilyen), beletörődött, hogj’ megsüssék, hol, s mikor akarják-kívánják . . . No, persze, ha mi — emberek is — egyformák lennénk, nem is igen írta volna meg annak idején Fazekas Mihály az ő Lúdas Matyi- ját. És van abban a játékban olyan szerep éppen elég — amit a „gyenge jellemű” ludak a maguk kedvére eljátszhatnak. Legyenek ők a hajdúk, az ispán, az őr... És a gazda lesz Döbrögi... Mert a játékot mégis eljátsszák. A játék fő szervezője — a lázadók „főkolomposa" — Galiba. Vezérletével most hát láthattuk megiqt Matyi és Döbrögi történetét Miskolcon, a Nemzeti Színházban. Schwajda György képzelte így színpadra az ismert történetet, ő játszott el a gondolattal: mi lenne, ha egyszer „ők, a ludak, a mindenkori mellékszereplők tanítanának meg minket a maguk libaigazságára”... És a libák — láthattuk — élvezik is ezt a játékot-le- hetőséget. De emlékszem arra is, hogy közben nagy igazságtalanság történik itt is: szegény Díszlellibát mindig együtt verik el az éppen verést kapottal: előbb egyszer Matyival együtt... háromszor aztán Döbrögi vei. Mert, természetesen, Matyi ebben a játékban is éppúgy Döbrögi hűséges Ispánjával és egy hajdúval a vásárban Fotó: Jármay György háromszor veri ej Döbrögit — mint századokon át ezt mindig tette. Akkor hát — kérdezhető, s ez is az előadásról jut eszembe —, minek kellett ez a sok hűhó a libákkal? Már utólag is töprengve ezen, arra jutottam: azért kellett, meri az ismert történet így új színpadi megjelenítést, játékmódot talál. És a gyermeknézősereg az előadás nagy részében élvezi is ezt a játékot. Nem volt pedig könnyű dolga a rendezőnek, Szűcs Jánosnak. Az átdolgozás ötreteit számos színpadi-játékbeli ' lógással próbálta összefűzni, e szándékában jó partnereket talált: Székely Lászlói (díszletterv), Szakács Györgyit (jelmezterv) és Somos Zsuzsái (koreográfia). A játék /
