Észak-Magyarország, 1979. október (35. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-21 / 247. szám

1979. október 21., vasárnap

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3

Találkoznak 1980 szeptember elején

Két bányászbrigád vállalása

A Borsodi Szénbányák Vállalat Putnoki Bányaüzeménél nagyarányú rekonstrukciós munkálatok vannak folyamatban. A rekonstrukció befejeztével ez az üzem az ország egyik legkorszerűbb bányája lesz, mely a jelenlegi napi 1200 tonna szén kitermelését képes majd megduplázni. A feladatok nagyságára jellemző, hogy megvalósításuk több mint félmiíliárd forintot vesz igénybe. A szénbánya vállalat dolgozóin kívül részt vesznek a korszerűsítésben a Bányászati Aknamélyítő Vállalat borsodi körzetének dolgozói is. A legfontosabb feladatok közül ki kel! emelni azt, hogy egy lejtösaknát hajtottak ki Putnokon és egy függőleges aknát mélyítettek Királd határában. A két akna között levő, közel 2000 méter távolságot négy méter átmérőjű vágattal kell összekötni. Ez a keresztvágat lesz tulajdonképpen az új szénmezö gerince. Ugyanazon a napon és órában indult el egyikünk a putnoki lejtősaknán a Lenin nevét viselő elövájó brigádhoz, másikunk pedig a Királd határában levő függőleges aknán, az aknamélyítők Béke szocialista brigádjához. A két különböző vállalatnál levő, sokszorosan kitüntetett bányászkollektíva 250 méterrel a föld színe alatt, egymással szemben ellenkező irányban halad, hogy majd kongresszusi-felszabadulási munkaverseny-vállalásuk- nak eleget téve, négy hónappal a határidő előtt, 1980 szeptember elején, a bányásznap tiszteletére a lyukasztás, az egybenyiiás után lent, a föld alatt találkozzanak és kezet szorítsanak.

Gumiszalagon utazunk lefelé kísérőmmel, Markovics Sándor frontmérnökkel a , putnoki új lejtősaknában. Ezután még leereszkedünk egy ereszkén, áthaladunk egy hosszabb szintes vágatban, s csak ekkor tűnnek fel a távolban az elektromos lámpák fényei. Megközelítően két és fél kilométerre a bánya bejáratától dolgoznak az elő- vájók. a Lenin nevét viselő brigád tagjai.

— Az összes bányafolyosót mi készítettük, egészen a napszintig — mondja Koós T. István megbízott szakvezető vájár. — Ezt a gerinc- vágatot az elmúlt esztendő januárjától hajtjuk. Igyekeznünk kell, hiszen erre kötelez az adott szó, ezt kívánja a bánya érdeke.

Elöl, a vájvégen dolgozik az F—8-as vágathajtógép, az elővájók munkájának megkönnyítője, mgggyorsíló- ja. A korszerű inasinából kettő van az országban, s * csak égy ebben a szénmedencében. Acélgyűrűk, bányásznyelven TH-ívek tartják a kőzetet, s oldalt deszka helyett expandált rácsot használnak a biztosításhoz.

— Műszakonként rendszerint kihajtunk egy métert — jegyzi meg a szakvezető, aki most a beteg Bartók T. Bélát, a brigádvezetőt helyettesíti. — Nem ritkán, mint ma is, még a második méterbe is belekezdünk. Ehhez pedig legalább félszáz csille meddőt kell kiszállítani a munkahelyről, melynek húsz százalékát lapáttal rakjuk a csillébe. A brigádtagok többségében fiatalok. A legidősebb negyvenhárom, a legfiatalabb huszonegy éves. Itt dolgozik Bartók T. László, a brigádvezető fia, de a bri- gádvezető öccse is, Bartók T. Sá ndor.

A sikeres kollektívának tizenhat éves a múltja. Elnyerték már a Vállalat Kiváló Brigádja címet is. Nem véletlenül bíztak tehát rájuk az akna jövője szempontjából fontos fővonal kihajtását. Rajtuk kívül nincsenek jói > elővájók Putnokon.

— A keresetre nem panaszkodhatunk — mondja Koós. — Hazaviszem havonta a nyolc-kilencezer forintot. De nálunk a hiányzás, vagy a munkából való késés ismeretlen. Olykor pedig vasárnap is bejövünk, hiszen a gépi berendezéseket javítani, gondozni kell. Egyébként együttműködési szerződésünk van az Andrej Grecs- ko nevét viselő' tmk-s brigáddal és a vállalat központjában dolgozó fejlesztési komplexbrigáddal is.

Ezen a délelőtti műszakon a csapattal dolgozik Gerendái Zoltán vájár. Hozza-vi- szi az üres és a teli csillét, mert a szállításról • is a vágathattok gondoskodnak. Farkas László lakatos, állandó csapattag örömteli okból van távol; lakást kapott és a hivatalos tennivalókat intézi. A negyedik bányász

Tuza Aladár, régi brigádtag és régi szakember.

— Nekem már az apám is a bányánál kereste a kenyerét — mondja. — De többen vagyunk itt bányászcsaládból származók. Kitüntetések? Kiváló dolgozók vagyunk valamennyien.

Ebben az aknában érdekes módon reggel 7 órakor van a műszakváltás. Az Up- ponyban élő Koós T. István ma is, mint rendesen, öt: órakor kel. Megszokta már a korai ébredést, hiszen tizenhat éve ezt teszi. Késő délután látja viszont a családját, a feleségét és a gyermekeit.

— Milyen a mai műszak? — ismétli meg a kérdést. — Jó. Amikor bejöttünk, először is megreggeliztünk. Éhesen nem tud dolgozni a bányász. Miután elvertük az éhünket, nekikezdtünk a munkának, Nem kapkodunk, de, , tempósan dolgozunk. Mindenki . tudja a feladatát. Egy jó csapat olyan, akár az óra szerkezete. Ideien!, ahol az emberek egymásra vannak utalva, csakis így lehet sikert elérni, csakis így lehet a márgát, a vizet, a kőzetnyomást, a sötétséget, az ismeretlent . legyőzni.

Nemcsak a mindennapi munkában, de az életben is összetartanak a brigádtagok. Együtt mennek el nyaranta kirándulni, együtt töltik a bányásznapot, együtt építenek maguknak házat. A barátság közöttük egy életre szól.

— A jövő évi bányásznap mindegyiknél emlékezetesebb lesz. Remélem, találkozunk — mondja Tuza, amikor elbúcsúzunk.

*

Az aknamélyítők Királd határában levő aknatornyánál most nagy a .sürgés-forgás. Hatalmas és erős ka- rabinok, horgok, drótkötelek segítségével megpróbálják beerőszakolni a két cs fél tonnás akkumulátoros villanymozdonyt a. szűk kasba. Emberi' ideget és köteleket feszítő percek ezek. Gyakran szól a jelzőcsengő, melynek nyomán a semmit sem látó gépkezelő föl, s alá „centizik”, ahogy a munka, a helyzet kívánja. Amíg a villanymozdony és a hozzá tartozó akkumulátor le nem jut a 250 méter mélységbe, és olt ismét sínre nem teszik, addig a kason mindenféle más szállítás szünetel, egy lélek se be, se ki, illetve se le, se tel. Itt serénykedik Kóródi István üzemvezető és Lukács István technológus is, lent pedig a mélvben Pribéri János főaknász vezetésével váriák a masinát. Mert az igen fontos, hogy minél hamarabb munkába álljon. Ez nagymértékben meggyorsítja a szállítást, javítani lehet a munkaszervezést, jobban ki lehet használni a munkaidőt, a fejtésen, -ahol Kovács István vezetésével három műszakban dolgozik a többszörösen kitüntetett Béke szocialista brigád. Műszakonként négyfős csapatok vannak telepítve. Látogatásunk délelőttjén Gerlei József csapatvezető vájárral együtt dolgozott még Apostol Bálint és Káló János vájár, valamint Ruszkai István csillés. SzinLe a brigádhoz tartoznak a robbantómeste- rek, név szerint Barnóczki Ferenc, Szepesi István és Biró Károly. Hiszen az aknamélyítők nem fejtögéppel, hanem hagyományos módon, robbantással jövesztik a meddőt, amelyben jelenleg dolgoznak. Az üzemvezetés arra törekszik, hogy minél jobbá tegye az elővájás kiszolgálását. Sűrített levegő segítségével fúrnak, fejtőkalapáccsal egyengetnek, a jö- vesztés robbantással történik, a rakodás pedig géppel. S ha most üzembe áll az akkumulátoros mozdony, akkor valóban kiemelkedő teljesítményekre lehet számítani.

A szűk kasba igen nehéz és bosszú időt elrabló folyamat beleerőszakolni a súlyos és nagy testű masinát. Úgy tűnik, a mai műszakban nem tudok lejutni Ger- leiékhez. Pedig mindenféleképpen jó lett volna velük találkozni, hiszen régi ismerősök vagyunk. Láttam őket dolgozni a függőakna mélyítésénél, ami ugyancsak nehéz feladat, de jelenlegi munkájuk sem könnyű, vagy ahogy később a csapatvezető fogalmazott, ez sem leányálom. Ehhez a nagy szelvényhez tulajdonképpen szeptemberben kezdtek hozzá, s az első hónapban teljesítményük alig haladta meg a 30 métert. Ez bizony nem sok. Szokatlan volt a technológia, á biztosítás módja, nem volt megfelelő a kiszolgálás. Most, e hónapban már jobban állnak, mint a múlt hónap teljes egészében, hiszen megvan a kellő begyakorlottság, és még inkább javulni kell a teljesítménynek, az előrehaladási sebességnek, ha gépesítik a föld alatti szállítást is. Havonta legalább hatvan méter vágatkihajtást kell elérniük, ha azt akarják, hogy

kongresszusi-felszabadulási munkaverseny-vállalásuknak, a putnokiakkal kötött együttműködési szerződésüknek megfelelően valóban határidő előtt történjen meg a lyukasztás, a két egymástól távollevő, egymást nem ismerő kollektíva föld alatti és örömteli találkozása.

A csatlósfülkéből az ormótlan, de megbízható, te- kerős bányatelefonon beszélhettem csak G ériéi József csapatvezető vájárral. Sokat „hallóztunk” és mindvégig kiabáltunk, hogy találkozhasson a hangunk, ö ezt > mondta:

— Vállalásunkat teljesíteni fogjuk. Mert mi nemcsak szavunkat, hanem munkánkat, erőnket, eszünket is adjuk a vállaláshoz. És természetesen szebben és jobban is akarunk élni. Nálunk célprémiumot dolgoztak ki, amely elég serkentően hat. A nagy hajtás melleit a legfontosabb, hogy a minőségre is ügyeljünk. Itt szintben és irányban szinte milliméter pontossággal kell haladnunk. És ugyanígy putnoki bányászkollégáinknak is, akik szembe jönnek velünk, mert csak így lehetséges a pontos lyukasztás, a találkozás. Irányvágat ez, ahol sem mellébeszélés, sem mellékalapálás, sem melléfogás nem lehetséges. Gondolom, így vannak ezzel a szénbányák vállalat elővájói is. Kár, hogy még nem találkoztunk velük, nem ismerjük egymást. Elképzelhető, hogy itt, 250 méterrel a föld színe alatt látjuk majd meg egymást először, 1080 szeptember első napjaiban, amikor a két csapatnak találkoznia kell...

Kolaj—Oravec

B

orsodban számos példa van rá, hogy egy- egy jelentős beruházást működő gyárban kell végrehajtani. A dolog természetéből fakad, hogy ott, ahol közben folyik a termelés, nemcsak örömöt, hanem temérdek gondol is jelent egy-egy beruházás megvalósítása. Hogy menynyire így van, azt tapasztalhattuk éveken át a Borsodi Vegyikombinátban, Óz- don, a rúd- és dróthengerműben, jelenleg pedig Diósgyőrött a Lenin Kohászati Művekben, ahol is teljes kapacitással dolgozik a gyár. s közben épül, több mint 10 milliárdos beruházással, rekordidő alatt a gyár holnaoját meghatározó korszerű nagyüzem, a kombinált acélmű. Való igaz, hogy ilyenkor az üzem dolgozóinak el kell szenvedniük az új születésével járó nehézségeket, és le kell küzdeniük azokat az érveket is, melyek minduntalan bizonygatnák, hogy a napi munka mellett, a kitűzött határidőre és a megadott költségszinten belül, nehéz befejezni a beruházást. Hallottam olyan esetről is, ugyancsak nehéznek látszó feladat megoldása előtt, hogy ezrek gyürkőz- tek a valós gondok legyőzésére, miközben néhányan lezárt borítékban őrizték ellenvéleményüket. Bíztak benne, hogy egyszer majd bizonyságul szolgál rá: ő/c előre tudták, meg is mondták, nem lehet a beruházást az előírt határidőre és a megadott költségszinten belül elkészíteni. Szívósan várták, hogy az élet, a helyzet őket igazolja. Nos, ez az igazolás manapság a legritkább esetben kapható elő.

Való igaz, hogy az építési határidő ténylegesen rövidnek látszott mondjuk Kazincbarcikán a PVC—III. nagyberuházásán, vagy Le- ninvárosban, esetleg Öz- don a hengermű építésekor, ha azt vesszük figyelembe,

hogy ilyen munkákat, eny- nyi idő alatt és ilyen pénzből még nem végeztek el a mi országunkban. A mérce azonban nem lehet minduntalan önmagunk tegnapja, érdemes kissé kitekinteni és nem is csak nyugat felé, hanem a baráti szocialista országok irányába,

ahol bizony vannak tanulásra érett példák. S hogy az ilyen megvalósulás körül kavargó vitákban mondjuk ki mellé áll a pártszervezet. érzésem szerint ez nemcsak politikailag, hanem

morálisan is fontos dolog. Nem egyszerűen azért,

mert van pártfegyelem,

amelyét illik tiszteletben tartani és legalább ennyire tisztelni kell a kormányzati elhatározásokat, hanem azért, mert az adottságokat és a lehetőségeket kiindulópontoknak, tényeknek és semmikéopen sem valamiféle korlátoknak kell tekinteni. És tulajdonképpen ez a szemléletmód már nemcsak a beruházásokat érinti, hanem alkalmasint ösz- szefiiggésben lehet a termelési szerkezet korszerűsítésével. a gyártás- és gyártmányfejlesztéssel. az. átgondolt munkaerő-gazdálkodással, az ésszerű takarékossással és egyáltalán gazdaságpolitikai céljaink megvalósításával. Közbevetőleg csupán annyit; mindenfajta gazdasági elhatározás csak akkor lehet reális, ha figyelembe veszi az adottságokat és lehetőségeket, ha nem illúziókra épül. Ezért ahhoz is érzék kell, hogy elkülöníthessük a rózsaszín vágyakat az ésszerű megoldásoktól.

És most ismét a Lenin Kohászati Művektől vett példára hagyatkozva e témakörön belül egy másik példa. Megint, csak a beruházás megvalósításánál előfordul, hogy akadnak, akik túlzottan ragaszkodnak a hagyományok tiszteletéhez. Ilyen hagyomány mondjuk, hogy egy-egy berendezést csak az gyárthat le, akire a szerződésben kiosztották. Igen ám, de ha csak erre

várnak, a beruházás nem készül el határidőre. És ilyenkor jön a helyiek rugalmas segítőkészsóge. Félreértés ne essék, nem valamifajta „csináld magad” szemlélet népszerűsítéséről van szó, hiszen a mai ipari szerkezetben az esetek nagy számában ez tegnapra emlékeztető maradi módszer, mert erőt és energiát von el a főtevékenységtől, a gyár termelésétől. Viszont előfordul, hogy a két rossz közül a kisebb rosszat választják, vagyis azt. hogy inkább legyártják a hiányzó alkatrészeket, mintsem kooperációs nehézségek miatt megálljon a beruházás, késlekedjen a munka. Diósgyőrött például néhányszor előfordult olyan eset. hogy csakis a „hazai pályán” történő gyártás volt az egyetlen megoldás, s egyben a nagy kockázatvállalás is. Olvannyira, hogy akadtak, akik bizony nem szívesen vállalták a felelősséget. A gyors és jó munka láttán eevszer meg is iegvezte az eredeti kivitelező vállalat kéoviselöje, hogy a ..kvalifikált kontárok” mily nagyszerűen dolgoznak — helyettük is. Én még hozzátenném azt is, hogy ezek az emberek csak azért tudták gyártási tapasztalat és gyakorlat nélkül kiválóan elkészíteni a vasszerkezeti berendezéseket, mert nemcsak összefogtak, hanem a munkaköri kötelességen túl még valami pluszt is adtak, amire a profilgazda nem volt képes. És ezt a pluszt egyaránt adták azok is, akik konkrétan készítették a különmunkát, és azok is, akik többen folyamatosan termeltek.

Rg em esküszöm rá, hogy

R* a diósgyőri p“lda áz

■* egyedüli járható és ismétlésre ajánlott út, viszont az, ami mögötte hú-, zódik, a bátor kezdeményezés, a kockázat- és felelősségvállalás, ha úgy tetszik a néha már áldozatokkal is párosuló összefogás az igen, az követendő. Mert egy nagy munkát nemcsak a kívülállók kényelmes pózából, hanem az érdekelt nagyon is belülről fakadó elkötelezettségével is lehet csinálni, hiszen végtére minden kezdeményezés értékét a megvalósulás minősíti.

Paulovits Ágoston

Verseny, misiísép,takarékosság

Megyénk üzemeiben, vállalatainál a kongresszus tiszteletére és hazánk felszabadulásának 35. évfordulójára kezdeményezett szocialista műnk averseny ered mé nyelnek tükrében elmondható: a felajánlások, a vállalások, a már elért eredmények, a megvalósításra váró elhatározások, összhangban vannak az. ágazati célkitűzésekkel. A vállalatok és üzemeik túlnyomó többsége azzal az igénynyel határozta meg tennivalóit, hogy minőségileg kifogástalan, a világpiacon is versenyképes termékeket állítson elő. És mindezt úgy, hogy a lehető legnagyobb takarékosság érvényesüljön a munkában. Ennek figyelembevételével döntenek mindenütt a- termékszerkezet korszerűsítése, a beruházási feladatok eredményes végrehajtása, a minőség javítása, az export bővítése és még egy sor olyan feladat sikeres megoldása érdekében, ami egyben a következő esztendőre való átmenet zökkenők nélküli biztosítását is jelenti.

Figyelemre méltóak mindenekelőtt azok a tények és adatok, amelyek arra utalnak, hogy az üzemekben, de a hivatalokban és intézményeknél is, messzemenő szigorúsággal törődnek a takarékossággal összefüggő teendőkre. A vállalatok nagy többsége a költségek további csökkentésére, az anyag, az energia és az importanyagok további megtakarítására tett ígéretet. Az Ózdi Kohászati Üzemekben 13 millió forint értékű megtakarítást tűztek célul. A DIGÉP-ben a tőkés import 5 százalékkal való csökkentését határozták el. A Lenin Kohászati Müvekben az anyag- és energia- megtakarítás érdekében úgy döntöttek, hogy az év végéig CIO millió forint értékű megtakarítást érnek el. A számítások szerint a III. negyedév végéig 40 millió forintot sikerült is teljesíteniük. Jelentősen csökken a vállalati selejt. A jól végzett munkát jelzi többek között az is, hogy az év elmúlt 9 hónapjában a reklamációk is a minimálisra, 0.13 százalékra csökkentek.

Nemcsak vállalati szinten mérhetőek az így elért eredmények. A Volán 3-as számú Vállalatnál például a „Matyó” teherforgalmi szocialista brigád az üzemanyaggal való takarékosságot tekinti elsődleges feladatának. Ügy döntöttek a brigád tagjai, hogy a normához viszonyítva egy év alatt 5 százalékkal csökkentik az üzemanyag-felhasználást, amivel 100 ezer forint költségmegtakarítást érnek el. Nagy fi-., gyeimet szentelnek a gépjárművek kifogástalan karbantartására, aminek a jelentősége abban van, hogy csökkennek a ráfordítási költségek.

A takarékosság mindenkire minden tekintetben egyértelműen érvényes kötelesség. Olyan feladat, ami nap mint nap szerves része kell hogy legyen a munkának, mert csak így biztosítható a folyamatosság és az ellenőrzés. Csak így érhető el. hogy egy-egy elhatározás tettekké, váljék, s bármilyen aprónak tűnő eredményről is legyen szó. hatékonyan segítse nép-, gazdasági feladataink valóra váltását.

i

Amikor takarékosságról beszélünk. ésszerű takarékosságról van szó. A megalapozatlan. a terv nélküli intézkedések, az előkészítést nélkülöző döntések a takarékosságban sem hozzák meg ,a kellő eredményeket. Az öncélú magatartás soha nem vezet jóra. zsákutcát jelent a munkában is.