Észak-Magyarország, 1979. szeptember (35. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-14 / 215. szám

ÉSZAK-MAGYAR ORSZÁG 4 1979. sieptember 14., penten Az évadnyitó darab próbáján A rendező, meg egy hazatért” főszereplő Fiatal„ , Képzőművészek Stúdiójának kiállítása uaiu KtfrÉxm ~n v> A színpadon még c*.sak jel- zeses díszletek láthatók. Egy nagyobb, verandas lakás la­kószobáját sejtetik. Az előtérben egy asztal körül hárman ülnek: Blasko Péter, Timar Éva és Malus György, ezaz Simon József, Simon .Tózsefné és az utóbbi roko­na, Pétéi’. Ez utóbbi neveket viseli a három színész a Mis- kolei Nemzeti Színház idei első darabjában, Sarkadi Imre: Hat a várót; melled cí­mű színművében.. Amikor az üres nézőtérre beültem, a harmadik felvonás rendelkező próbáit kezdte meg Szőke István rendező. Mint. ilyen­kor lenni szokott, egy-egy beállítást többször is elpró- báltak, minden mozdulatot külön megvitattak. vajon melyik lenne jobb, alkalma­sabb. kifejezőbb, nem takar­ja-e egyik színész a másikat stb. A rendező igen sokszor megállította a próbát. Előjál- w'ott, hangsúlyokat változta­tott, majd mikor a negyedik szereplőnek be kellett lépni — Csapó János Gerzsonnak, a vak művésznek szerepé­ben —. újra még újra végig-, próbálták az egész szituációt. Kiegyensúlyozott. tempós, ám. mégis fárasztó próba ta­núja lehettem. / A bemutatóig meg van idő bőven. Október 5-én gördül fel a nagyközönség elölt elő­ször ebben az évadban a szín­házi függöny. Az új évad- kezdés, mindig izgalmakkal jár. Amikor' pedig egy szín­ház uj művészeti irányítás­sal kezdi meg évadját, amely , egyben a szazötvcnheledik read is. meghatványozódik az . ünnepiesség - es attól elvá­laszthatatlanul a jo értelmű izgalom, a közreműködők, s a felfokozott várakozás a kö­zönség részéről. Szőke Istvánnal, az. elő­adás rendezőjével többek kö­zött errö] is beszélgettünk. A rendező Kecskemétről jött vendégművészként a Ház a város mellett megrendezésé­re, korábban a Kaposvári Csikv Gergely Színháznál működött, munkájának jó hírét a miskolci színházláto­gatók már ismerhették, nem­régen a televízió is közvetí­tette Kaposvárról az egyik- nagy hírű rendezését. Qszt- rovszkij Erdő című színmű­vének előadását. Arról beszélgettünk, töb­bek. között, vajon Sarkadi színműve megfelel-e az új cvadnvitússal kapcsolatos vá­rakozásoknak. nem elfelejtett mű-e. hiszen nem sokká’ ha­lála elölt írta és egv-két be­mutatási kísérlet után mint­ha feledésbe merült volna. Élénkén tiltakozik: — Szó sincs róla. A Háza város mellett nem elfelejtett darabja Surkadinak. Egyál­talán nem elfeledett mű. Pél­dául Csiszár Imre sem fe­lejtette el, meg én sem, A-z, hogy cay darabot keveset játszanak, még vem jelent elfeledést. Ez a darab igen is élő, a mának, a, ma néző­jéhez szóló mű. A színház vezetése ezért tűzte műsor­ra. s ezért is vállaltam öröm­mel a meghívást ennek a rendezésé’-e. Tagadhatatlan hogv több mint húsz évvel ezelőtt írta Sarkadi. a benpe lévő történet azonban ném kötődik konkréten semmilyen akkori társadalmi jelenség­hez. Olyan értelemben mai. hogv érvényes volt akkor is. ért: ént tett most. két évtized ■múltán is. Nincs szándékunk semmit sem aktimliznlni rai- ta. nem akarunk Sarkadi szö­vegén változtatni, legfeljebb arról lehet szó. hogv a mo­hák során, miközben érlelő­dik bennünk a darab és az írott szöveg közreműködé­sünkkel élő. eleven játékká v: 1(1; l"t re iöi’ot nrk bizonyos hangsúly-módosulások. Ezek természetesen a ma közön­ségéhez szólóbbá kell, hogy tegyék a szerintem amúgy is a mának szóló művet. De érdemben nem kívánunk a darabon változtatni, nem is tartjuk azt szükségesnek. Őszinte érdeklődéssel vár­juk az együttes munkájá­nak eredményét, a bemutatót, S amikor a rendezőt arról kérdezem, mit szeretne la­punkon keresztül a majdani nézőknek elmondani, igen tömőién fogalmaz: — Szerelném, ha mind többen néznék majd meg az előadásokat. Ebben egyetértettünk. A játék főszereplői között két olyan színész is van. aki hazatérő Miskolcon. Blaskó Péter egyévi távoliét után tért vissza a Miskolci Nem­zeti Színházhoz, őt a közel­múltban hasábjainkon már ú.jra-bemutattuk, ty másik főszereplő, Polgar Géza, aki pontosan húsz évvel ezelőtt itt kezdte pályafutását, és l!)67-ig. nyolc év alatt har­minchét szerepet játszott, köztük olyanokat is. mint Az ember tragédiájának A dómja vagy az Otelló címszerepe, fiégi ismerősünk, igen so kuknak régi kedvenc színé­sze. jó barátja. Magam i.s több mint húsz alkalommal írtain kritikát alakításairól. Most visszatért Miskolcra. Vele beszélgettünk, amíg a próba rendje engedte: — Nyolc év alatt mindén szépet eljátszottam Miskol­con, amif csak eljátszhattam. De az utolsó években úgy éreztem, hogy megrekedek. Játszottam akkor is nagyon sokai, mégis saját fejlődésem érdekében kellett elmennem Pedig szerettem a várost és úgy érzem, engem is szeret­tek itt. Családi szálak is ide kötnek, meg a pályakezdés felejthetetlen emlékei. Ennek ellenére úgy éreztem, hogy a színésznek nem is ’szabad megrekednie egy helyen. Az­óta sokfelé jártam, dolgoz­tam. Szeged. Pécs és Debre­cen kivételével minden vidé­ki színházban játszottam. Közben igen sok tévé- és filmszerepet is. Ez a mosta­ni szerepein, a Bálovi nevű orvos a Sarkadi-darabban a százlizedik színházi szerepem lesz. Ha most mindezekhez hozzászámolnánk a Polgár Géza által csak sommásan 'említett tévé- és filmszere- peket, a sor csaknem meg- ditolázódna. (A' felsorolás helyett csak egyet említek itt meg.' Az írott mulaszt cí­mű tévéfilmben ő jelenítette meg az írót, Urban 'Entöl. Erre bizonyára igen sokan emlékeznek.) Mostani vissza-' térésére terelődik a szó: — A színész véleményem szerint nem igazgatóhoz, ha­nem olyan művészi személyi­séghez kötődik, aki vele kö­zös elképzelést képvisel, azo­nos művészi felfogást vall. aki ..csapatot" tud maga kö­rül teremteni. Mint Szolno­kon volt Székely Gábor. Szé­kely távozása után is megmaradt a szolnoki társulatban, ahol leg­utóbb voltam, az igény a ko­rábban megszokott munkára. mégis valami másfajta elkép­zelés valósult meg. Amikor Csiszár Imre Szolnokról Mis­kolcra jött. a Székely-féle csapat néhány tagja öt kö­vette ide. éppen az említett közös elképzelések, kötődéseit miatt. Szeretném hangsú­lyozni. hogy Miskolcra nem visszatértem, mert igazából sose szakadtam el innen. Nemcsak a színház, hanem a város fejlődését is figyelem­mel kísértem és ha most azt kérdezik tőlem, miért nem jöttem korábban vissza, úgy csak a már többször említek csapatmunkára tudok hivat­kozni, az olyan művészi sze­mélyiség körötti csoportosu­lásra. kapcsolódásra, ame­lyet az elmúlt években Mis­kolcon nem találtam meg. Most nagyon boldog vagyok, hogy a miskolci közönség nem felejtett el. és ennek számos tanújelét tapasztalha­tom az utcán, a villamoson, az autóbuszon, mindenütt, s külön öröm. hogy ismernek azok a fiatalok is. akik ko­rábbi miskolci működésem­kor talán még nem is lehel­tek színházjárók. Az első szerep, mint emlí­tettéin. a Bátori. Ezzel lép a közönség' elé újra. És még milyen gondoJatokkal: — Akik ideszerzödtünk most. többen más színházhoz is mehettünk volna. Miskolc­ra vonzott a várható munka. Valamennyi új kollégával szeretnénk annak a várako­zásnak megfelelni, amely a megújhodó színházzal szem­ben joggal fennáll. De nem­csak színész nélkül, közön­ség nélkül (sincsen színház. Szeretném, ha a közönség a színpadon is örömmel és megértéssel fogadna vala­mennyiünket. (benedek) 1 ÍJáBflas ;|lj Mont-MW alkalmazott grafika Miskolci Galéri.a Kossuth utca 11. 19V9- Rugunstua .Jl-töl. >0-Ir. A Fiatal Képzőművészek Stúdiójának húsz alkalma­zott grafikával foglalkozó művésze mutalja be meg­valósulásra váró. vagy már sokszorosított terveit a Mis­kolci Galériában. A fekete paravánokon erőteljes, szí­nes plakátok, a széles, la- ( pos asztali tárlókon lemez- és könyvborítók, illusztrá­ciók.. kalendáriumlervek. A kiállított műveknek nem a Galéria ünnepélyes levegő­je a természetes közege. Forgalmas utcák és terek falaira, hirdelőoszlopaira készültek. „Normális” kö­rülmények között a lemez­borítók kirakatüvegek mö­gött kelletik a beléjük cso­magolt portékát. Nem az­zal a szándékkal készültek, hogy képként gyönyörköd­tessenek hanem hogy fo­gyasztásra ösztönözzék a’ járókelőket, moziba vagy kiállításra invitáljanak. A lentebb említett járókelő azonban aligha veszi a fá­radságot, hogy, a plakáton, mely az imént megállásra késztette, esetleg a művész nevét is megkeresse. -Ez egyébként majdnem termé­szetes. hiszen a müvek cél­ja ném a hosszas gyönyör­ködtetés. hanem a tőmon­datokban nyújtott, de erős nyomot hagyó tájékoztatás. A Galéria jelen kiállítá­sán az alkotók kilépnek ut­cai névtelenségükből. Bemu­tatott, műveik mellé rövid nacionálét is mellékelnek, melyben az anyakönyvi adatokon lúl pályájuk ed­digi fontosabb állomásait is feltüntetik. Reméljük, kö­zös miskolci bemutatkozá­suk a lista fontos állomá­sává válik.. Képi nyelvről, képi öt­letekről igen nehéz írásban beszámolni. Pedig ötletes­ségben. szellemességben nincs hiány. Hogy csak egy példát említsünk: a rendezők felhívásukban pá­lyázatot hirdettek a mis­kolci kiállítás plakátjára. A főfalon elhelyezett ter­vek szerint ez igen jól si­került. (Kár. hogy az utcán is látható plakát esetében a választás épp egy sokszor kijátszott gegre esett!) Az örvendetesen jó össz­képen, belül jó volt itthon is látni (kár, hogy nem az utcán), Oláh György díj­nyertes — rasszizmus el­leni — plakátját, vagy Ko­zák Attila a takarékossági kampány félreértései! szóvá tevő, méretében kicsiny, de hatásában nagy — nevetve elgondolkodtató gyufacím­kéit. Igen tetszetlek Orosz István archaizáló irodalmi plakát-rébuszai, Keresztes Dóra vadnyugati körözvé- nvekre emlékeztető, század- fordulós hangulatú, de má­hoz szóló provokatív lap­jai. Es még legalább tizen­hat névvel folytathatnám a dicsérő jelzőkkel feldíszí­tett sort. A kiállítók együtt és kü- lön-külön bebizonyították, hogy az alkalmazott gra­fika terminus nem pejora­tív élű kifejezés: nem a képgrafika szolgálóleánya, hanem a művészi-szakmai igényesség mellett alapos pszichológiai felkészültséget igénylő nemes és szuverén" műfaj. Ne fogadjuk meg Keresz­tes Dóra Karinthy! idéző plakátjának ingerült (de fordított szándékú) felszólí­tásai: „Ne olvassunk plaká­tokat !” Kárpáti László .„azzal a kéréssel fordulok. Szülőkhöz, óvodaügybén Előszó: — Vigyázzanak, elfogyott a türelem! A mondat telefonon hang­zott el, az egyik vezető óvó­nőnek címezték. Tudom, hogy a riport meg­jelenése után jómagam is ingerült, s enyhén szólva udvariatlan telefonok, leve­lek özönét fogom, kapni. S mégis, a józan ész és a tisz­tesség úgy kívánja, hogy ezt az óvodai riportot megírjuk, így írjuk meg! Szó: (Statisztika: Miskolcon 3483 gyermek óvodai felvéte­lét; kérték augusztus végéig. Az első fordulóban 2029 gyer­meket; vettek fel, elutasítot­tak 1454-et. A legkritikusabb helyzet az Avason alakult ki: a 961 kérelmező közül 810-et kényszerültek elutasítani. Ne­héz helyzet alakult, ki a bel­városban is. ahol 210 óvo­dai kérelemre kellett nemet mondani.) ... „azzal a kéréssel for­dulok . .Valahogy így kez­dődik a több mint 700 fel­lebbezés. A folytatás ezután már különböző: egyik köve­telődző, másik ingerült; van esdeklő és szépen kérő: mér­téktartóan józan, túlságosan szűkszavú és bőbeszédű. Vér- mérséklet és temperamen­tum dolga is. hogv ki. ho­gyan. miként adja elő ugyan­azt a sérelmet, nevezetesen: gyermekét (gyermekeit) nem vettél: fel első nekifutásra az óvodába, nem abba az óvo­dába vették fel... .......Ügy tudom, kötelező a körzeti óvodába felven­ni ..(Dr. X. Y.) „Kérem, vegyék tekintetbe, hogv én már hét éve mindig távoli óvodába hordom a gverekei- met”. (V. Z.). „Feleségem hat éve gyes-en van. húrom gyermekünk van. a család anyagi helvzete megkíván la”. (Z, X.. csatolva az újra munkába állási igazolás) „Gyermekemet egvediil ne­velem. öt órára járok dol­gozni”. (D. B.) „Azért, mert én ■ nem rendelkezem szocia­lista összeköttetéssel, remé­lem. kedvezően bírálják el kérelmemet”. (V. K.) „Négy gyermekünk közül kettő al­só tagozatos, az ikrek pedig most mennének óvodába. A gyermekek reggeli előkészíté­se időigényes, ezért, kérem, hogy helyezzék at az ikreket a közelebbi óvodába. Tisz­telettel:” (Gy. K.). A monogramok kitaláltak, az idézetek nem. A néhány soros, vagy több oldalnyi fellebbezések egytől egyig valós gondokat takarnak. Ne­vezetesen azt, hogy a csalá­dokban szükség van az anya munkába állására, ennek pe­dig leltétele, hogy a gyerek felvételt nyerjen az óvodába. Kinek-kinek — magától ér­tetődően — a saját gondja a legnagyobb gond. A felleb­bezési bizottságnak azonban mégis mérlegelni kell. Mert gond és gond között azért van különbség! Mert mégis­csak más annak a takarító­nőnek a gondja, aki két gyer­meket nevel egyedül, (az üzemi szakszervezeti bizott­ságon fogalmazták fellebbe­zését) akinek nagvobbik. még alsó tagozatos kisfia hordja, s viszi a kicsit, mint á gyes-en lévő, igaz. ikrekkel gyes-en lévő anyukáé. És más két. , vagy három gyereket reg se) előkészíteni, időben útnak in­dítani és elvinni, mint. az egyszem eggyel foglalatos­kodni. És az sem mindegy, hogy egy egészséges felnőtt, vagy egy, testi hiba miatt, rosszul járó ember gondján kell segíteni. S mindemellett, vagy mind­ezekkel szemben van egy ob­jektív helyzet A város vala­mennyi óvodájában — ott is. ahol eddig alacsony volt a kihasználtság, feltöltődtek a létszámok! Augusztus végéig — beleszámítva az első for­dulóban fel veiteket — Mis­kolc óvodáiban 134.6 száza­lékos a kihasználtság. A fel­lebbezéssel felvettek plusz­ba jönnek. S bár centire ki­mérték. hogy hánv ágy fér be egy-egy terembe, a régi és a szükségóvodákba, a fa­lak nincsenek gumiból. Azaz: elkerülhetetlenül lesznek, s vannak olvanok. akiknek tá­volabbra kell hordaniuk a gyermeket. utazniuk kell. Égy valami biztos: olt vol­tam. ígv állíthatom, minden utaztatásnál buszjáratok szá­mai „röpködtek''' a levegőben, s a fellebbez,é“i bizottság tisz­tes testületé igyekezell, mér­legre tenni méltányos­sági alapon a lehető leg­jobb megoldást, ha tudta. Mert sokszor nem tudta! (Ilyenkor küldték ki azt a le­velet, amely igy szólt: „Kér­jük. saját érdekében, adalki- egészítés céljából, jelentkez­zen a művelődési osztályon.”) Mert olykor az apuka, vagy az anyuka oldalakat zengett gyermeke jó tulajdonságairól, de ki tudja miért, egy szót sem irt arról, hogy 1iól dol­gozik. Megjelölte a legköze­lebbi óvodái, más lehetőség talán eszébe sem jutott! Pedig hát józan ésszel vé­giggondolva s a kitett, felvé­teli listát végigböngészve is rá lehetett volna talán jön­ni az Avason, hogy a két óvoda nem tudja felvenni a gyerekseregei. A felvételnek egyszerűen ára az utazás, akkor is. ha a tanács az új óvoda átadásáig .szükségmeg­oldásokat is keres. A belvárosban és az Avas- Petneházy körzetében öt szükségcsoporl indul. De ez is legfeljebb kétszáz gyerme­ket jelent. Az oktatási miniszter is­mételten kiadott rendelke­zése szerint az óvodák fel­töltése legfeljebb 120 száza­lékos lehet. Miskolcon lesz olyan óvoda, ahol a kihasz­náltság 166.6 százalékos. És jócskán van olyan, ahol a .felvehető száz gyerekre 145 — 150-et hoznak be. És ilyen­kor már meggondolandó, hogy. elnézést a kifejezésért, bepasszirozzanak még egyet Hiszen az óvoda nem gyer- megmegőrzö — lenne! Visszatérve a levelekre, a fellebbezésekre: az egyéni helyzetei, a család anyagi és erkölcsi helyzetét figyelembe véve is ki kell mondanunk: nem kötelező a körzeti óvo­dába felvenni a gyereket Pusztán megszoktuk egv ki­csit. hogy Miskolcon erőn le­iül is törekedtek arra. hogy segítsenek a gyermekes csa­ládok gondján, óvodai eluta­sítással ne hátráltassák az anyák munkába1 állásál. De ez az új lakótelepeken, ahol a dolgok természetéből adódóan mindig rengeteg ar, óvodát kérő gyermek, eddig sem ment mindig helyben! Ezt azért látni kell; be kelle­ne látni! Mint ahogy azt is, hogy méltánytalan előnyöket sem lehet kicsikarni téves adatokkal. Mert erre is volt ám példa, nem is egy! Ön­magát egyedülállónak valló, az előjegyzési könyv tanúsá­ga szerint (s no mert a ve­zető óvónő ismerte a csalá­dot), kéz a kézben jár élet a párjával. S öt gyerekről ír a fellebbezésben az, akinek a személyazonossági bizonysá­ga szerint csupán három van. S közülük kettő már felső tagozatos. Félreértés ne essék. Jó né­hány olyan fellebbezés is kerüli a bizottság elé. mely­nél sokat látott tagjai is fel­kapták a fejüket. Valamit enyhít rajtuk, hogy ezek egy­től egyig a kritikus helye­ken voltak. S egyik-másik esetben a beiratkozásnál fe­ledkeztek meg az olyan „cse­kélységekről”. mint a.sor­katonai szolgálat, a válás, A méltánytalanságot igyekezett helyrehozni a fellebbezési bi­zottság. De a legnagyobb ió- szándék és jóakarat ellenére is el kellett utasítani minden olyan kérelmet, ahol az édes­anya gyermekgondozási sza­badsága csuk az év végén, vagy a jövő év elején jár le, akkor újra jelentkezhetnek,' ahol huzamosabb ideig gyes-en lesz az anyuba, s nemet kellett mondani szin­te kivétel nélkül valamennyi áthelyezési kérelérVire. Mert ez újabb lavinái indított vol­na meg. Utószó: A minap bizonyára néhá­ny a n megütközve felkapták a fejüket a budapesti óvoda- helyzetről szóló riport hal­latán. Kerek-perec úgv fo- . galmaztak: szervezkedjenek a gyes-en lévőkkel, s akinek pénztárcája bírja, fogadjon nevelőnőt. Nos. Miskolcon nem adnak ilyen tanácsot! Merjük kimondani, hogy mar, erőn felül, de valamiféle megoldást keresnek! Ma, holnap és holnapután folya­matosan viszik ki a postá­sok a megoldási tudató ér­tesítéseket. Halszázbuszon- hét igenlő választ. Mielőtt telefonért n.yú’nrtnak. leülné­nek levelet írni. második fellebbezést: kérjük, egv per­cig. csak egyetlenegy percig vegyék számba nemcsak sa­ját helyzetükéi, hanem a má­sokét is Köszöntük L’su to rás Annamária

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents