Észak-Magyarország, 1979. szeptember (35. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-13 / 214. szám

W79. e-r 1*3;, Nehéz a jövedelmet te*kozn-i Az év öllel«; a sele.il. autó­gumi miért ne lehetne l.iba- etetö? — Két dolgot szeretnék *z- zel kapcsolatban elmondani. Egyik; u jó ötletet kényszer szüli. A másik: a legjobb öt­let sem pótolhatja a kedve­zőtlen időjárás kárait. Leg­feljebb mérsékelheti, hiszen hozhat egy-kétszázezer forint jövedelmet. Mint a libaneve­lés is. amikor legelőn 1171)0 li­bát autógumiból, selejt hor­dóból kinevezett etetőben táp­lálunk fel. Ez ötletnek nem tossz, de eredménynek kevés. Szó, ami szó Kurucz Miklós, a bükkábrányi Béke Terme-; löszöyetkezet elnöke nem di­csérte agyon a kezdeménye­zést. Hiába adott 40 mázsát hektáronként a búza. ha a vetésterület l’ele tavasszal ki­fagyott. Ilyen kárnak nagy a súlya, mert az év végi mér­legben 1,3 millió forint ered­ményromlással jelentkezik. És hogy Csak ennyivel, az an­nak köszönhető, hogy a leforj gatás után, költséggel mit sem törődve, új kultúrákat vetettek. — A napraforgóterületünk felszökött 500 hektárra. Vala­hogy „ráéreztünk”, mert pont azok a táblák adnak so­kat, amelyekben a búzát, ki­szárítottuk. Ezeknek a „rá­adás” tábláknak a termését mindenki 27—30 mázsa közé becsülte. Az üzemi átlag sem lesz rossz, húsz mázsa felett várjuk. A kukorica szintén nagy termést ígér. Egy az egyben írtam le az elnök szavait, bizonyságként, hogy közepes évünk van. Hi­szen szokás mondani; amit a természet az egyik kezével el­vesz, a másikkal visszaadja. Bükkábrány szerencsétlensé­ge, hogy búzából volt idén több, s napraforgóból keve­sebb. De az. átlagokat figye­lembe véve meg lehetnék elé­gedve. hiszen a szövetkezet- pénzügyi mérlegét a rossz ta­vasz nem fenyegeti. Kicsit hosszúra kerekedett ez a bevezető a számtani sör­eié, amelyet már a cikk ele­jén szerettem volna megem­líteni. Ami így fest: 3,ti mil­lió forint; 2,11 millió forint, 2,0 millió forint; 2,2 millió forint. Ezek az adatok az el­múlt három év nyereségei, s az idei év várható jövedel_ me. Ebben volt „csodálatos” esztendő, amikor 7. kultúra hozott rekordtermést, de volt olyan is, mint az idei. ívlég eg.V érdekes dolog: a hoza­mok a kezdettől 30 százalék­kal növekedtek. A gazdaság szerkezete ez alatt a négy év alatt lényegesen nem válto­zott.- s így az adatok fedik a lényeget. A termelés költsé­gei nagyobb mértékben nőt­tek. mint a hozamnövelésből származó jövedelem. Ezek szerint a jövedelemcsökke­nés megállíthatatlan folya­mat? Az elnök kitért a vá_ lasz elöl: — Nehéz a jövedelmet fo­kozni, ha a gazdaság szer­kezete az alaptevékenységre alapul. Feszegetem a kérdést: — akkor miért nem próbálkoz­nak jól fizető melléküzemág­gal? — Mert annak kiépítésé­hez az alaptevékenységből, a mezőgazdasági termelésből kell elvonnunk pénzt. Es ak­kor szükségszerűen a hoza­mok romlanak. Előhoztam a tanmesémet az élelmes* zöldségkereskedőröi. ki csak annyit mondott: piacra azt visz, amit érdémes. Vagyis a káposztát addig, amíg tíz forint, de amikor ki. lója két forint; azt már rá­bízza a ZÖLDÉRT-re. Vagyis: nem lenne jobb a jövedelme­zőt választani, hiszen az in­nen származó haszon, később a mezőgazdasági termelést segítené. Az elnök makacs: — Nem. Ha a gazdaság szerkezete adott, s az nem rossz, akkor fontos változtat­ni rajta? Lényeges a mellék­üzemág, ha egyszer mi úgy érezzük', alaptevékenységből is meg tudunk élni? Inkább ezt próbáljuk javítani. Módo. sílani: a minél olcsóbbat, a minél többel ötvözni. Üj for­mákat, találni, hogy eredmé­nyesebben dolgozzunk. — Évente 2,5 millió forintot takaríthatunk meg azzal, ha szövetkezetünkben befejez­zük a meliorációt. Ez egy hat éves, hosszú feladat, 40 mil­lió forintos beruházás, s az állami támogatáson kívül ne­künk 12 millió forintunkba kerül. Fia elkészül, s kiala. kulnak a nagyüzemi táblaha­tárok, lerövidülnek az üzemi utak, meglesznek a kerüle­tenként önálló gépcsoportok, akkor csak üzemanyag-meg­takarításból. a jobb munka­idő-kihasználásból 2,3 millió forint nyereségünk szánna, zik. De addig évente kétmillió forintot áldoz a szövetkezet olyan beruházásra, amelynek haszna csak évek múlva vár­ható. Viszont a pénzügyi hely­zet már a mában feszült. Vagyis olyan ágazatot kellene találni, amely a ráfordított összeget gyorsan, lehetőleg egy-két év'alatt visszatéríti. Például ilyeil a juh. És a bir­katartáshoz minden feltétel megvan. Telepített, intenzív gyep, s olcsón létesíthető épü­letek. De elhetyett olyan ága. zatot választottak, amelynél cél a veszteség elkerülése le­het. Az elnök: — Nem válogathattunk. Azt kelt választanunk, amit le­het. még akkor is, ha fordí­tottja többet: ígér. Fejlesztési alapunk annyira le van köt­ve, hogy egy juhhodály felépí­tését sent bírjuk pénzügyi erő­vel. Nem is szólva az állat­vásárlásról. Marad a szarvas- marha, a több mint 300 Hereforddal keresztezett ma. gyartarka. amely jól bírja az épü leinél kül iséget, amely té­len is szabadon tartható a kazlakkal tarkított erdőben. Hogy haszon nincs rajta, az. nem számít. Lényeg, hogy kár nincs. Mert azon a területen legel, ahol mindig ráfizet­tünk a termelésre. Más kérdés az, ha anyagi erővel bírnánk, nem ezt az utat választanánk. A juhtar- tás nyereséges ágazat. De, hogy azt kifejlesszék, ahhoz nagyot kellene változtatni az eléggé merev hiíelíeltélele- ken. Érdemes lenne illetékes helyen felfigyelni arra, hogy a nyereséges termelőszövet­kezetek sem tudnak a jelen­legi hitelfeltételek mellett két ágazatot egyidőben fejleszte­ni. még akkor sem, ha az egyikben a ráfordított összeg gyorsan visszatérül. Az üze. met kényszerdöntés jellemzi: hol nagyobb az állami támo­gatás, honnan származhat a legnagyobb jövedelem, s me­lyik ágazat az, amelyik a leg­kisebb saját erőt igényli. Az kapja a pénzt, még akkor is, ha a másik ágazat fejlesztése olcsóbb, s gyorsabban visza- térülő. — kármán — Hektáronként 500 mázsa... A hernádvécsei Búzakalász Termelőszövetkezetben idén 30 hektáron olyan cukorcirok magját vetették ej, amely az első kaszálás után újból sar- jadzik. Az importból szárma­zó fajta az üzemben is lpzo- nyitott. hiszen elsőre 500 má­zsa zöldtömeget adott hektá ionként. Eddig, hiszen máso­dik kaszálása a napokban folyik. Sajnos az aszály, a hetek óta — legalábbis itt — tartó szárazság nem tett jót a növénynek. Mivel ön.tözni nem tudták, a második növe- dék már jóval gyengébb ter­mést ad.---- 1 111 E gyüttműködési szerződés Egyre bővülő taglétszám­mal, mind kiterjedtebb üz­lethálózattal rendelkezik a Kazincbarcikai • Takarékszö­vetkezet, ahol elsőrendű kö­telességüknek tekintik az ügyfelek igényeinek kielégí­tését. Folyósítanak termelési és személyi hiteleket, foglal­koznak betétgyűjtéssel, újab­ban külföldi társasutazások szervezésével, illetve finanszí­rozásával is. Nemrégiben együttműködési szerződést kö­töttek a Cooptourist Utazási Irodával, amellyel közösen készítik elő a külföldi uta­kat. Ehhez a takarékszövet­kezet — hitel formájában — anyagi támogatást nyújt, ked­vező feltételek mellett. Az ezzel kapcsolatos tudnivalók­ról a hivatalos idő alatt ter­mészetesen bármikor kész­séggel adnak felvilágosítást. Az együttműködési szerző­désben előírt feltételek alap­ján máris igen nagy az ér­deklődés a tervbe vett kül. földi utak iránt, amelynek tapasztalatait a jövőben fel­tétlenül igyekeznek haszno­sítani. A barcikai takarék- szövetkezet kezdeményezése azt is jelenti, hogy itt nemcsak a szolgáltatások színvonalá­nak a növelésével, de ezek bővítésével fe tervszerűen fogkÄozi>afc r Tartályok szovjet exportra | Szovjet exportra is termel a Mezőgazdasági és Élelmiszer* i ipari Szolgáltató Vállalat Cserkúti Gyára. A Pécs melletti [ üzem az ÉLGÉP által exportált sajtgyárakhoz készít kettős i falú, höszigetell tejtartályokat. A tízezer literes tárolókból ' ötven darabot készítenek és szállítanak a Szovjetunióba i a cserkúti MEZÖGÉP-böl az idén. A robbantás után ... Munkához látnak a rakodógépek. Fotó: Szabados György Lelhet epy robbantás szép? A tizenkét tagú robbantó­brigád kora reggel megkezdte a fúrólyukak feltöltését. A szokásos óvatossággal végez­ték nagy figyelmet kívánó feladatukat, s mert gyakorla­ti robbantástechnikai bemu­tatóra készüllek, a' részlete, sen kidolgozott, robbantási terv ez alkalommal külön uta­sításokat is tartalmazott. A Tokaj-vidéki Kőbányák tály- iyai üzeme adott ugyanis helyt a bemutatónak, amelyre az egyetemi robbantástechni­kái napok keretében “került sor. Százharminc, az ország különböző részéből érkezett szakember jelentette be részvételét: nem akárkik előtt vizsgáztak tehát a tály- lyaiak. A kőbánya 313-as szintjé­nek homlokfalába ötven­négy, 85 milliméter átmérő­jű, egyenként 34 méter hosz- szú 'lyukat telepítettek, s ezekbe 113 mázsa robbanó­anyagot helyeztek el. A töl­tet egyharmad része hagyo­mányos robbanóanyag, pa­sit, a többi ANDÖ márkájú, magyar gyártmányú anyag, amit; a tállyai üzem az elsők között „fedezett” fel és al. kalmazott jövesztésre. Az ANDÓ robbanóanyag hasz­nálatának egyszerű, kézen­fekvő oka van. Az nevezete­sen, hogy a hagyományos, jórészt importból vásárolt robbanóanyagoknál jóval ol­csóbb, kezelése egyszerű, ha­tásfoka pedig vetekszik a külföldi anyagokéval. Éppen az utóbb leírtak bizonyítá­sául vállalták a tállyai kő­bányászok a technikai bemu, tató megrendezéséi. A robbantás helyétől mint­egy 400 méter távolságra le­vő megfigyelőpontról jó rá­látás nyílik a kőbánya óriá­si kráterére. A robbantóbri­gád 10 órakor jelentette, hogy befejezték a lyukak töl­tését, s kis idő múlva a krá­ter mélyén, mint aprócska hangyák, lomhán megmoz­dultak a rakodógépek; em­ber és gép biztonságot nyúj­tó takarást, védelmet kere­sett. A kráterben minden el­csendesedett. mozdulatlanná dermedt: csupán, mintha érezné a veszélyt, — talán, a szokatlan csend zavarta meg —, egy madárka ciká­zott riadtan a komoran szür- kéllő. robbanóanyaggal „fel- töltött” sziklafal előtt. Ti­zenegy óra harminc perckor elhangzott az első hosszú jel­zőfújás. I-Iúsz perc múlva a második. Tizenegy óra ötven­öt perc: a három rövid jel­zés már „tüzet” jelent. A megfigyelőpónt rádiója „rá­állt” a. robbantókra: — Szentmarjai Gábor üzemvezető, robbantás vezető jelentkezem. Megkezdem a visszaszámlálást, öttől zé­róig— És öl másodperc múlva megremegett a hegy. a száz­harminc méter hosszú szik­lafal levált a kráter peremé­ről, megemelkedett, s mint egy óriási függöny, úgy ló­gott a levegőben; majd las­san összeomlott, a mélybe zuhant. Gomolygó, örvénylő por és füst töltötte be a krá­tert. A dermedt csendet csu­pán egy méltatlankodó var­júcsapat károgása torié meg. Egy darabig ott köröztek a gomolygó kráter felett, majd óvatos repüléssel eltűntek a közeli szőlődombok között. Lehet egy robbantás szép? Aligha. Inkább félelmetes, döbbenetes. Vagy u szakem­berek szerint, inkább ponto­san végrehajtott, gazdasá­gos. precíz, előírásszerű. Ez a véleménye Papp Károly­nál:, a Bányaműszaki Fel­ügyelőség vezetőjének is. aki munkatársaival és a robban­tástechnikai szakemberek­kel együtt a robbantás he­lyére sietett. — A robbantás ereje szin­te leborotválta a kráter pe­reméről a kőzetet — mutat­ja. — Tökéletesen végrehaj­tott, nagyszerű jövesztés volt. Száztizenöt mázsa robbanó­anyag, mintegy százezer ton­na andezitet: jüveszlett le. Nincs szükség semmilyen utólagos munkálkodásra itt. a kráter falán, hiszen nincs meglazult kőzet, ami később lezuhanhatna. Mert azelőtt éppen az ilyen utólagos munkáknál. szaknyelven szólva, ráomlásnál fordult elő a legtöbb, sokszor halá­los kimenetelű baleset. A kő- bányász ugyanis kötélen ereszkedett le a robbantást követően a homlokfalra, hogy letakarítsa a meglazult kőze­tet. A most látott robbantási módszerrel mindez elkerül­hető. Szentmarjai Gábor, üzem­vezetőt a robbantás előtt nemigen lehetett szólásra bírni. Most viszont felsza­badultan fogadja az elisme­rő szavakat, a gratulációkat. Érthető, hiszen egy . olyan robbantási eljárást mutatlak be, amire jó néhány eszten­dővel ezelőtt az elsőle között vállalkoztak hazánkban. A régi. hagyományos jövesztési módot, amikor is a fúrólyu­kak helyett vágatokat, úgy­nevezett kamrákat kellett jö- veszteni a sziklába, a Böchler cégtől vásárolt íúróberende- zésekkel megszüntették. A fúrógép gyorsabb, korszerűbb, s fontos, nem fenyegeti a kőbányászt a rettegett szi­likózis megbetegedés. Az utóbbit a‘ gondosan vezetett baleseti statisztika is bizo­nyítja. — A szilikózis visszavonu­lása a legörvendetesebb — mondja az üzemvezető. — Az utóbbi években egyálta­lán nem fordult elő ilyen megbetegedés. Ami pedig a termelékenységet illeti, ar­ia csak egy példát . Ez a rob­bantás százezer tonna ande- ■ zitot jövesztett le. Ez a.meny- nyiség egy hónapra elegen­dő munkát ad a rakodógé­Jövőre 7,6 millió forintot fordítanak egyetlen ágazat fejlesztésére a krasznokvaj- dai Bástya Termelőszövetke­zetben. Ez az ágazat, a Cse­rehát adottságainak legjob ban megfelelő, s éppen ezért jövedelmező juhászai tesz.. A tervek szerint két lépcsőben, elsőként a takarmányozást rendezik. A szántóföldi mű­velésre nem alkalmas dom­bokon 600 hektáron felújítják a legelőket, s intenzív gye­pet telepítenek. Az anyalét­számot a jelenlegi kétezer­ről távlatilag ötezerre eme­lik. A fejlesztésnél eleve meghatározó tényező volt; a termelés költségeinek várha­peknek, az osztályuzóknak. Nem elhanyagolható az sem, hogy javult a minőség is. Az. új technika alkalmazá­sa. az ú.i eljárások keresése mindig is jellemző \*olt a tállyai üzemre. Csakis ily módon tudták fokozni esz_ tendörői esztendőre eredmé­nyeiket, s most ebben az esz­tendőben egymillió 340 ezer tonna, jó minőségű követ szállítanak a megrendelők­nek, az út- és vasútépítő vál­lalatoknak. az építőipar ré­szére. Mindez a Böchler i'ú- róberendezéséknek és az új robbantási eljárásnak kö­szönhető. Most kezdődött meg a tállyai üzemben egy 200 millió forintba kerülő fej­lesztés. Ez további 500 ezer tonna kő kitermelését teszi majd lehetővé, s a számítá­sok szerint, l!)81-ben a tály- lyai üzem Közép-Európa leg . nagyobb- és az egyik legkor­szerűbb kőbányája lesz. Az üzem fejlődését, kor­szerűsítését: egyebek mellett, sok minden érzékelteti! Ne­vezetesen : a 450 dolgozó 90 százaléka helybeli lakos, akik­nek jó megélhetést, s mind könnyebb munkát biztosít az üzem. A hajdani, nehéz fi­zikai munkát felváltották a gépek, s ez tette lehetővé azt is, hogy napjainkban mintegy 60 nő dolgozik a tállyai kőbányában. A fel­jegyzések szerint 1929-ben kezdtek követ termelni a tállyai bányában. Hallatlanul nehéz körülmények között, évenként alig 100 ezer ton­na 'követ termeltek ki az Urikány—Zsírvölgy Rész­vénytársaság munkásai. Öv­ven esztendő alatt sok em­beréletet követelt a kőbánya, sokan váltak csökkent érté­kű munkássá, sok embert ragadott el élete delén, vagy egészen fiatalon a szilikózis. Lent. a kőbánya kráteré­ben a korszerű rakodógépek hozzálátnak a lerobbantott kőzet rakodásához, a munka felveszi szokásos ritmusát. Százezer tonna kő. egyetlen robbantással. Annyi, mint ötven esztendővel ezelőtt egy egész évben kitermelt menv- nviség. Fontos, nagyon fontos a termelékenység — mondja Popp Károly. — De számom_ ra talán a legfontosabb, hogy ebben a jól szervezett, körültekintően vezetett üzemben évek óta nem—for­dult elő baleset. Szarvas Dezső tó alakulása. Ezért a fejlesz­tésre szánt osszcg nagyobb hányada. 4.5 millió forint állomány vásárlásra szolgál, amíg a beruházás kétség ki vi.il leglátványosabb része a két új juhhodály létesítése mindössze 2.3 millió forintba kerül. Már az ár is jelzi: a két épület a hagyományos építményekhez áll közelebb, azzal a különbséggel, fogy azoktól jóval korszerűbb Ugyanis a fából ragasztott hangárszerű épületek, ame­lyeket alumínium lemez bo­rít, nemesek olcsóságukká!, hanem tartósságukkal is ki­tűnnek a hasonló beruházá­sok közül. Jövedelmező joliászsi

Next

/
Thumbnails
Contents